Szent Pál intelmei a filippiekhez írt levelében

(Fil 1:27) Éljetek hát Krisztus evangéliumához méltóan.

(Fil 2:3-4) Semmit se tegyetek vetélkedésből vagy hiú dicsőségvágyból! Inkább mindenki alázatosan a másikat tartsa magánál kiválóbbnak. Senki ne keresse csak a maga javát, hanem a másét is.

(Fil 2:12) Kedveseim, ti mindig engedelmesek voltatok, félve-remegve munkáljátok hát üdvösségeteket.

(Fil 2:14-16) Zúgolódás és huzavona nélkül tegyetek meg mindent, hogy kifogástalanok és tiszták legyetek, Istennek ártatlan gyermekei a gonosz és romlott nemzedékben, amelyben úgy kell ragyognotok, mint a csillagoknak a mindenségben. Ragaszkodjatok az életet tápláló tanításhoz.

(Fil 3:1) Egyébként, testvéreim, örüljetek az Úrban.

(Fil 3:2-4)  Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a kontár munkásoktól, óvakodjatok a megcsonkítottaktól. A körülmetéltek ugyanis mi vagyunk, akik Isten Lelke szerint szolgálunk, akik Krisztus Jézusban dicsekszünk, s nem a testben bízunk, bár magam a testben is bizakodhatnék.

(Fil 3:14-15) Futok a kitűzött cél felé, az égi hivatás jutalmáért, amelyre Isten meghívott Krisztusban. Mi, a tökéletesek, gondolkodjunk így!

(Fil 3:16)  ...amit már elértünk, abban tartsunk ki.

(Fil 3:17 ) Testvérek, kövessétek a példámat mindnyájan!

(Fil 4:4) Örüljetek az Úrban szüntelenül! Újra csak azt mondom, örüljetek.

(Fil 4:6) Ne aggódjatok semmi miatt, hanem minden imádságotokban és könyörgésetekben terjesszétek kéréseteket az Úr elé, hálaadástokkal együtt.

(Fil 4:8-9) Egyébként, testvéreim, arra irányuljanak gondolataitok, ami igaz, tisztességes, igazságos, ami ártatlan, kedves, dicséretre méltó, ami erényes és magasztos. Amit tanultatok és elfogadtatok, amit hallottatok és példámon láttatok, azt váltsátok tettekre, s veletek lesz a béke Istene.

A bölcsesség kezdete az Úr félelme

(Péld 1:7) A bölcsesség kezdete az Úr félelme. A balgák a bölcsességet és az intést megvetik.

(Péld 9:10-11) A bölcsesség kezdete az Úr félelme, s a Szentnek ismerete okosság, mert általam sokasodnak napjaid, és lesz még több életéved.

(Zsolt 111:10) A bölcsesség kezdete az Úr félelme, helyesen gondolkodik mindenki, aki aszerint cselekszik; dicsérete megmarad örökkön örökké.

(Sir 1:16) A bölcsesség kezdete az Úr félelme. Ezt az Úr a hívőkkel együtt, anyjuk méhében teremti, a kiválasztott nőkkel együtt jár, s az igazakban és a hívőkben megnyilvánul.

Mi a bölcsesség? A bölcsesség, a Szentlélek egyik ajándéka. Az Úr Jézusról így jövendölt Izajás próféta...

(Iz 11:1-3) Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből. Rajta nyugszik az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke; és kedve telik az Úr félelmében.

 

Ebben az igerészben hét ajándékot találunk meg: bölcsesség, értelem, jótanács, erõsség, tudomány, istenfélelem és jámborság (kedve telik).
 

A bölcsesség ajándéka

A bölcsesség ajándékának néhány meghatározása:

1. „A Szentlélek első és legnagyobb ajándéka a bölcsesség, amely a magasságból kapott fény: különleges részvétel Isten misztikus és fennséges ismeretében. Ebből a magasabb szintű bölcsességből egy újfajta, szeretettel átitatott megismerés fakad, amelynek segítségével a lélek közelebb kerül az isteni dolgokhoz. A bölcs tudás emellett megadja nekünk azt a különleges képességet, hogy az emberi dolgokat Isten fényességében, az ő mércéjével mérjük. Ez az ajándék megvilágosítja a keresztény embert, aki így beleláthat a világ dolgaiba. A teremtés valódi értékeit senki más nem képes úgy felismerni, mint az, aki Isten szemével néz a világra.” ( Forrás: Szentlélek ajndékai - Magyar Kurir)

2. A bölcsesség lelke: A bölcsesség a dolgok helyes értékelését jelenti, amelyet nem zavar meg a földi dolgok vonzása, és így az ember a bölcsesség lelke által a múló dolgokat nem helyezi Isten és a lelki dolgok elé. A bölcsesség ismeri a jézusi mondást: „mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja”. Nem veti meg a teremtett világot, földi feladatait, hiszen a bölcs ember tudja, hogy ezek által jut el Istenhez, de az Egyház egyik könyörgése szerint úgy használja a földi dolgokat, hogy közbe ne veszítse el az örökkévalókat. A bölcsesség lelke nyíltságra képesít Istennel és az emberekkel szemben. Készséget ad az igazság elfogadására, életünk megalapozására.” ( Forrás: Ft.Darvas-Kozma József esperes-plébános prédikciója, 2005 Pünkösdjén, a Csíkszeredai Szent Kereszt Fõplébánián)

Tehát a bölcsesség ajándékát, a szentírás  szerint, az istenfélelem ajándéka előzi meg. Az istenfélelem nem egy valamiféle rettegő félése Istennek, mert az az ördögökre jellemző, hanem egy felelõs tudat,  józan felismerés és kellõ, alázatos tisztelet, amellyel felemeljük szívünket a mi örökkön élõ, szerető és gondviselő Istenünkhöz, hatalmas égi Királyunkhoz.

 

A kerügmatikus evangelizáció

Ma sokan a kerügmatikus evangelizáció mellett kardoskodnak, - szembeállítva azt a hitoktatásal, a katekézissel - amely által, szerintük,  erõteljesen és hatékonyan mutatják be a kerügma pontjai által az örömhírt.

Ezek a pontok a következők:

1. Isten szeretete;

2. A bűn;

3. A megváltás;

4. Hit és megtérés;

5. A Szentlélek;

6. A közösség.

A kerügma hirdetése, az egyik kerügmatikus evangelizációs közösségben így van meghatározva:

„A kérügma tartalma nem lehet más, mint Jézus és az apostolok kérügmája a saját üdvösségtörténeti értelmezési helyzetükben. Nem tehetünk hozzá, és nem vehetünk el belőle semmit: Jézus áll a kérügma középpontjában!

1. Isten személyesen szereti az embert, akit jónak alkotott. Engem szeret.
2. Csakhogy ezt nem tapasztalom, mert elszakadtam Istentől. Ez a bűn, mely rám telepedve fogva tart.
3. Isten elküldte a Fiút, Jézust, hogy megmentse a bűnöst. Halála és feltámadása győzelmet szerzett a bűn felett, megdicsőülése megnyitotta az Istenhez visszavezető utat.
4. A felkínált üdvösséget, mint ígéretet a hitemmel fogadom be, és életem gyökeres megváltoztatásával, a megtéréssel indul el, melyben Jézust ismerem el Úrnak felettem.
5. A Szentlélek a hívők számára tartogatott ajándék, aki a bensőmbe kiáradva alakít át. Ez az újjászületés Isten Országára.
6. A közösség nem csupán következménye a kérügmának, hanem része: helyreáll a bűn által széttört egység és szeretet körülöttem.

A kérügma természete megköveteli, hogy elköteleződést kiváltó örömhírként jelentsük be! Ha csupán tanítunk a „hitigazságokról”, nem hirdetünk örömhírt. Világos számunkra, hogy a magyar egyházban a kérügma nagy hiánycikk. A nálunk tanult evangelizátorok egyértelmű jellemzője, hogy kérügmatikus mentalitásúak.” ( Forrás: Szent András Evangelizációs Iskola).

 

Rossz tapasztalataim

Ezzel az a rossz tapasztalatom, hogy gyakorlatilag, egy teljesen világias mentalitású ember, nagyon rövid idő alatt, örömmel ismeri meg és fogadja be Isten szeretetét, elméletileg átfutja a bűn, a megváltás, a hit és megtérés témáját, részesül a Szentlélek kiáradásában és a végén, jó esteben, még közösségbe is kezd járni. Aztán, amint már több esetben is láttam, néhány év közösségi élet után, kezdenek előjönni a problémák: a testvérke kibérmálkozik az egyházból és elmegy egy szektába, a testvérke egy baráttal, barátnővel jelenik meg a közösségben, akivel persze paráznaságban, vadházasságban él, a testvérke téves eszméket, hitelemeket kezd magáévá tenni, amelyek nem egyeznek az egyház tanításával, a testvérke nem tanusít legcsekélyebb együttérzést sem a betegek, szegények és az elesettek iránt, vagy a testvérke a pénz és az önmegvalósítás után kezd rohangálni...

Akkor, hogyan is állunk a kerügmatikus evangelizációval?.. Tényleg nem jó, nem kell az evangelizációban a hitigazságokat tanítani, leszögezni?... A hitigazságok, a katekizmus, a dogmák tanítása tényleg nem szükséges az evangelizációhoz?... Ha nem szögezzük le jóelõre az Istennel kötött örök szövetség követelményeit, akkor a megtérõ ember hogyan tudatosítja, hogy mire is kötelezõdik el?...

 

Egy teljesebb evangelizáció?

Énnekem megadatott az a nagy ajándék, hogy a megtérésem, Isten közvetlen fenyítése által történt meg. A saját életemben történõ, félelmetes események által, felismertem, hogy Isten ott van fölöttem az égben és vele nem lehet packázni. Vagy megtérek vagy elveszek… Rettegésben, félelmekben, kételyekben éltem hónapokig, amíg annyira megtértem, hogy elkezdtem keresni Istent az írásokban. Csak hosszú idő után ismertem fel Isten szeretetét… Aztán Isten szeretete és irgalma vezetett el a bűnbánatra (Róm 2:4), majd a bűnbánat vezetett el a megtérés fokozatainak lépcsőjéhez. Valójában, ekkor kezdődött el az igazi, istenes életem és megszentelődésem. Ha nincs jó alapozás, akkor nincs ahonnan legyen tiszta és szilárd hit...

 

Ha nem ismerjük meg Isten félelmét, akkor fennáll a veszélye annak, hogy kialakul bennünk egyfajta vallásos, bennfentes, szenteskedõ orcátlanság, amelyben arra vetemedhetünk, hogy Istent egyfajta “havernak” gondoljuk, akit esetleg vállon is veregethetünk. Az istenfélelem ajándéka elvezet minket  arra a bölcsességre, amely az értelem és a tudomány ajándékaival karöltve, segít felfognunk, hogy ki is valójában Isten, Ő, Aki megteremtett minket, megváltott minket, Aki gondunkat viseli, szeret és meghív minket országába, az örök boldogságba.

 

A kerügmatikus evangelizáció jó és élettel teli módszer, amely gyors és hatékony lehet, de szerintem ott kellene legyen előtte az istenfélelem és ott kellene legyen utána a katekézis és a hitoktatás. Aki csak az érzelmeivel hisz, de értelmével nem, az könnyen áteshet egyfajta “vidám vasárnapos”, testi álvallásosságba, amelyben a vallásosság látszata ugyan megvan, de annak ereje nincs.

(2Tim 3:5) A vallásosság látszatát viselni fogják ugyan magukon, de megtagadják annak erejét. Az ilyeneket kerüld!
 

Manapság sokan "cuki egyházat" akarnak, aki mindenkinek mosolyog és mindenkivel kedves. Manapság sokan "tánci-tánci egyházat" akarnak, amelyben folyton egyfajta vallásos bulizás, dinamika és fesztivál van. Manapság sokan "humánus egyházat" akarnak, ahol megértik és elfogadják az ember bűneit, a paráznaságát, házasságtörését meg a fajtalanságát, a bűnös emberrel együtt. Manapság sokan egyfajta pankeresztény, "ökumenikus egyházat" akarnak, ahol nem számít mi az isteni hitigazság, hanem az, hogy miben egyeznek meg maguk között... Ezek mind-mind az igaz hitnek fokozatos elhagyásai, a vallsosság kiüresedése, elvilágiasodása és testiessé válása...

 

Vajon lesz-e még hit a földdön, amikor az Emberfia visszatér? - kérdezi az Úr. Hát tegyünk róla, hogy legyen. A vallásosságban válasszuk mindig azt, ami szent, komoly, hiteles, józan, hagyományra alapuló, mértékletes, önmegtartóztató, fegyelmezett, engedelmes, alázatos, irgalmas, nagylelkû és szeretetteljes. Óvakodjunk azoktól, akik a II. Vatikáni Zsinat nevében hájdászkonak, nagyokat mondanak, mindent megújítanak, mindent összevegyítenek és kiforgatnak. Nem a módszerek, nem a dinamikák, nem a nagyot mondások, nem a templomban táncolások újítják meg az egyházat, hanem az istenfélelemmel megélt életszentségek. 

 

Nézzünk Szent Bernadette szemébe és értsük meg tekintetének szomorúságát, mondanivalóját: Óh, ti szegény bűnösök!... Óh, ti, akik a világhoz igazodtok!... Szűanyánk, Mária, Istennek Szent Anyja, könyörögj érettünk bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
 

Ima: Urunk, Istenünk, mennyei Királyunk! Szent vagy, szent vagy, szent vagy! Dicsőséged betölti a mennyet és a földet! Hozsánna a magasságban! Ámen.

 

 

 

Feddhetetlenek legyünk

(Ef 1:3-6) Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, aki megáldott minket mennyei világának minden lelki áldásával Krisztusban. Mert őbenne kiválasztott minket magának már a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte szeretetben. Előre el is határozta, hogy fiaivá fogad minket Jézus Krisztus által, akarata és tetszése szerint, hogy magasztaljuk dicsőséges kegyelmét, amellyel megajándékozott minket szeretett Fiában.

Testvéri magánbeszélgetésekben, legtöbbször a krisztusi közösség dolgai és problémái kerülnek terítékre. Egy idõ után, egyre inkább megfogalmazódott bennem, hogy a legfontosabb dolgokra kellene koncentrálnunk és nem elvesznünk a jelentéktelen részletekben, vagy a másodrangú kérdésekben. Ekkor szilárdult meg bennem a következõ irányelv:

Nem az a mi elsõdleges feladatunk, hogy evangelizáljunk, hanem az, hogy szentekké váljunk.

A hegyi beszédben, ezt hagyta ránk az Úr Jézus:

(Lk 5:48) Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!

Ez a parancsolat az Ószövetségben gyökerezik:

(Lev 11:44) Legyetek szentek, mert én szent vagyok!

(1 Pét 1:14-16) Mint engedelmes gyermekek ne igazodjatok azokhoz a korábbi vágyaitokhoz, amelyek tudatlanságotok idején voltak bennetek, hanem – mivel ő, a Szent hívott el titeket – ti is szentek legyetek egész magatartásotokban, mert meg van írva: „Szentek legyetek, mert én szent vagyok.”

 

Az evangelizáció a megszentelõdés következménye kell hogy legyen és annak a hatása.... Ezért is olvashatjuk csak az evangélium legvégén az evangelizáció küldetésének parancsát:

(Mt 28:19-20) Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg őket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére, és tanítsátok meg őket mindannak a megtartására, amit parancsoltam nektek. S én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”

Az evangelizáció, legyen akár aktív (szóval, tettel vagy írással), akár passzív (tanuságtevõ életvitel, személyes kisugárzás) csakis akkor hiteles, ha mögötte ott áll az életszentség.

Ma igen sok szó esik az egyházban lévõ feszültségekrõl, tévedésekrõl, tévtanokról, eretnekségekrõl, botránkoztatásokról, stb. Egyesek célúl tûzték ki a harcos kereszténységet és az Egyház védelmét. Az ilyenek külöbözõ neveket vesznek fel, mint pl. „az egyház harcosai” vagy „krisztusi milicia”, stb. Vajon ez lenne a megoldás? Vajon az lenne a mi feladatunk, hogy küzdjünk egyházi elõljáróink ellen, akiket a tévedés megejtett?...

Szerintem ma is változatlanul az a feladatunk, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk az Egyházban és azok is maradjunk. De hogyan?.. 

Itt néhány szempontra gondolok:

1. Elõször is bensõségesen ismernünk kell a Szentírást, az Egyházunk tanítását, a Hitletéteményt, amely a Katolikus Egyház Katekizmusában van õsszefoglalva és hitünk összefüggéseit, amelyek mindenben eligazítást biztosítanak;

2. Az Úr Jézus, az utolsó vacsorán, amit nagycsütörtökön ünneplük meg, megalapította a papságot (az egyházirendet) meg az Oltáriszentséget. Ez az Egyház legbensõségesebb szobája. Ide az Úr Jézus nem hívott meg minden népet, minden vallást, sem a nõket, sem a muzulmánokat, sem a buddhistákat, stb., hanem csakis a kiválasztott apostolokat, akik egytõl-egyig férfiak voltak. Mi Krisztusra és az apostolokra épülünk rá, az apostoli folytonosság szerint. Aki felrugja az apostoli alapot, annak folytonosságát, az felrugja a Hiszekegyet, az apostoli folytonosságot és implicite a szentségeket. Az ilyen ember homokra építi házát...

(Ef 2:20) Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus...

3. A család kérdésében nem az a lényeg, hogy elválhatunk-e, érvényleteníthetik-e a házasságunkat, vagy hogy újraházasodhatunk-e, s aztán szentségekhez járulhatunk-e. Az a lényeg, hogy a szent család eszményének megvalósítására van meghívásunk, amely Krisztus és az Egyház viszonyához hasonúl (Ef 5:32). Ha valamilyen tragikus dolog miatt ez nem sikerült, akkor elváltként, a szûziesség eszményét kell megvalósítanunk.

(1 Kor 7:1- 11) A leveletekre ezt válaszolom: Jó, ha az ember asszonnyal nem érintkezik. A kicsapongás veszélye miatt azonban legyen csak minden férfinak felesége és minden asszonynak férje. A férfi teljesítse házastársi kötelességét feleségével szemben, hasonlóképpen az asszony is férjével szemben. Az asszony testével nem maga rendelkezik, hanem a férje, éppígy a férfi testével sem ő rendelkezik, hanem a felesége. Ne tartózkodjatok egymástól, legföljebb közös megegyezéssel egy időre, hogy azt imádsággal töltsétek. Azután térjetek vissza egymáshoz, nehogy a sátán megkísértsen benneteket, mivel nem tudtok megtartóztatásban élni. Ezt engedményként mondom, nem parancsként. Szeretném ugyanis, ha mindnyájan olyanok volnátok, mint én magam, de hát mindenki saját ajándékát kapta Istentől, az egyik ilyet, a másik olyat. A nem házasoknak és az özvegyeknek ezt mondom: Jó, ha úgy maradnak, mint én is. De ha nem tartóztatják meg magukat, kössenek csak házasságot, mert jobb megházasodni, mint égni. A házasoknak meg nem én parancsolom, hanem az Úr: A feleség ne hagyja el férjét. Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét.

Ja, hogy nagyon nehéz dolog ez?... Hát az, de a régi szenteknek sem volt könnyû. Gondoljunk arra, hogy meg fognak ítélni minket... Vagy berzenkedünk, mint ahogyan a zsidók tették?

(Mt 19:10)Tanítványai így szóltak hozzá: – Ha így áll a férfi dolga az asszonnyal, akkor jobb nem megházasodni.

4. A homoszexualitás kérdésében, a hitetlenség és a tudatlanság miatt, sokan agymosottak lettek ... Bevett társadalmi norma, jog, sõt törvény lett az aktív homoszexualitás, ami valójában égbekiáltó bûn. Hiszem, sõt tudom, hogy a homoszexuális hajlam egy démoni befolyás, az ember démoni leuralásának következménye. Ezt jelentkezhet már egészen kicsi korban, egy rossz szellemi családi örökség miatt, vagy lehet személyes bûn eredménye, ami által e kiszolgáltatottság rabságába kerül az ember. Ha valaki elszakad Istentõl, akkor Õ megengedi, hogy az ember ki legyen szolgáltatva gyalázatos szenvedélyeinek.

(Róm 1 :23-27) A halhatatlan Isten fölségét fölcserélték a halandó ember, a madarak, a négylábúak és a csúszómászók képmásával. Ezért Isten szívük vágya szerint kiszolgáltatta őket a tisztátalanságnak, hadd gyalázzák meg saját testüket. Isten igazságát hamissággal cserélték fel, s inkább a teremtmény előtt hódoltak, mint a Teremtő előtt, aki mindörökké áldott. Ámen. Ezért szolgáltatta ki őket Isten a saját gyalázatos szenvedélyeiknek. Asszonyaik a természetes szokást természetellenessel váltották fel. A férfiak hasonlóképpen abbahagyták az asszonnyal való természetes életet, egymás iránt gerjedtek vágyra, vagyis férfi férfival űzött ocsmányságot.

Homoszexuális hajlamod van? Nem az a kérdés, hogy mit érzel, vagy milyen jogaid vannak az állam vagy az egyház törvényei szerint, hanem az, hogy törekedsz-e a tiszta, szent és feddhetetlen életre...

5. Ma sokan törekednek az egységre, a keresztények közötti ökumeniával, vagy egy tágabb értelemben vett ökumeniával, a szinkretizmussal, a világvallások közötti egységre ( az assziszi egység). Keresik az egységet a protestánsokkal, összeboronálva búzát, konkolyt, vagy keresik az egységet a világvallásokkal, odacsempészve a kisjézuskát Buddha szobra, a menora és a muszlim imafûzér közé, a béke nevében. Itt nem a béke a lényeg, hanem az, hogy megvallod-e, hogy Jézus Krisztus az élõ Isten Fia, valóságos Isten és valóságos ember, az egyetlen Megváltó és Üdvözítõ, az egyetlen közvetítõ Isten és ember között. Ha nem, akkor tudd meg, hogy nincs békesség, mert Jézus Krisztus azért jött el a világba, hogy lerombolja az ördög munkáit, ami a hitetlenség, az istentelenség és a pogányság. Nincs békesség az istenteleneknek!...

(1 Jn 3:8) Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög művét romba döntse.

(Tim 2:5) Hiszen egy az Isten, és egy a közvetítő is Isten és az emberek között: az ember Jézus Krisztus...

(Iz 48:22) Nincs békességük az istenteleneknek – mondja az Úr ( v.ö. Iz 57:21).

6. Ma sokan hisznek egyképpen Jézusban, sokan evangelizálnak, de rosszul hisznek és rosszul evengelizálnak és gonosz dolgokat mûvelnek. Eretnekségek felé hajlanak, egyoldalú, önfejû módon hisznek, megtagadják a hitigazságokat, elhagyják az igaz Egyházat, az élõ vizek kifogyhatatlan vizesését, holmi mérgezett pocsolyákért, és megélhetést, pénzkeresetet fabrikálnak a vallásosságból. Szent Pál arra int, hogy az ilyenektõl óvakodjunk. Nem mindenki aki mondja: Uram, Uram, megy be a mennyek országába.

(Tit 3:10) Az eretnek embert egy-két intés után kerüld...

(1 Tim 6:5) ...és olyan bomlott agyú, igazságot elferdítő embereknek torzsalkodása származik, akik a vallásosságot jövedelmi forrásnak tekintik.

(Mt 7:21) Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

7. Az életszentség receptje egyszerû: igazság, irgalmasság, alázat, utána szeretet, egyszerûség, gyermeki lelkület, és végül a szegények meg az özvegyek gyámolítása..

(Mik 6:8) Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tőled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.

(Mt 18:3) Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába.

(Jn 13:34) Új parancsolatot adok nektek: szeressétek egymást! Azzal a szeretettel szeressétek ti is egymást, amellyel szerettelek benneteket!

(Jak 1:27) Tiszta és szeplőtlen kegyesség az Isten és Atya előtt ez: meglátogatni az árvákat és az özvegyeket nyomorúságukban, és tisztán megőrizni az embernek önmagát a világtól.

(1 Ján 3:11) Mert ez az az üzenet, amelyet kezdettől fogva hallottatok, hogy szeressük egymást...

Rendezzük dolgainkat Isten igazságában, legyünk irgalmasan elnézõek másokkal szemben, rendeljük magunkat alázatosan feletteseink alá, mérjük magunkat az egyszerû emberekhez, törekedjünk szeretni minden embert, hagyatkozzunk gyermeki lelkülettel Isten gondviselésére és törekedjünk segíteni a szegényeknek, a szükölködõknek meg a magányosoknak. Ha megtesszük ezeket, akkor már evangelizáltunk is. És ha mindezek mellett még szóban, tettben vagy írásban is evangelizáltunk, akkor tényleg letettünk az asztalra valamit Isten országáért.

De marad a nyugtalanító kérdés: vajon feddhetetlenek vagyunk?...

Ima: Uram Jézus, tudom, hogy egykor majd kiértékelsz engem és megszámolod talentumaimat, mináimat.  Kérlek légy irgalmas hozzám, hogy feddésed elviselhetõ legyen számomra. Ámen. 

 

 

 

Meztelenséged szégyene

(Jel 3:17-18) Mert azt mondod: „Gazdag vagyok, és igen sok kincsem van, nem szorulok rá semmire”, és nem tudod, hogy nyomorult és szánalmas vagy, szegény, vak és meztelen, tanácsolom neked, hogy végy tőlem tűzben megpróbált színaranyat, hogy meggazdagodj; ölts fehér ruhát, hogy ne legyen látható meztelenséged szégyene; s végy gyógyírt, hogy bekend a szemed, és láss.

A meztelenség ősi szimbólum a szentírásban, amely megjelenik az első könyvtől az utolsóig. Már a biblia első lapjain találkozunk vele, hogy aztán még markánsabban láthatssuk Noé esetében, amikor az megrészegedve, meztelenül aludt a sátrában. Később, a meztelenség fogalma egyre inkább lelki értelmet kap, ahogyan azt a Jelenések könyvében láthatjuk...

(Ter 3:10) Az így válaszolt: „Hallottam szavadat a kertben, és megijedtem, mert mezítelen vagyok, ezért elrejtőztem.”

(Ter 9:20-21) Noé aztán, mint földművelő ember, elkezdett szőlőt ültetni. Ivott a borból, lerészegedett, és meztelenül feküdt a sátrában.

(Jel 16:15) Íme, úgy jövök, mint a tolvaj! Boldog az, aki virraszt, és őrzi ruháját, hogy meztelenül ne járjon, és ne lássák a szégyenét!

Mivel Ádám minden ember testi atyja, Noé pedig az új világ, a Vízözön utáni világ atyja, ezért ezek a képek prófétikus jellegűek, amelyek kihatnak az egész emberiségre. Úgy gondolom, hogy a meztelenség fogalmának megértéséhez, ki kell előbb ellemezni Noé esetének szimbólumait:

1. A sátor

Noé sátra az ember evilági, testi életét szimbolizálja. Minden ember teste és földi élete hasonlatos egy sátorhoz, amelyben az ember eltölti evilági „hiábavaló napjait” (Préd 9:9)...

(2 Kor 5:1-3) Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben. Azért is sóhajtozunk ebben a testben, mert vágyakozunk felölteni rá égi hajlékunkat, hogy ha le is kell vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk.

2. Az alvás

Lelki szemponból, az alvás, az evilági dolgokba való belefeledkezést, az elvilágiasodást és az isteni dolgoktól való elidegenedést szimbolizálja...

(1Tessz 5:6-8) Ne aludjunk hát, mint a többiek, hanem legyünk éberek és józanok. Az alvók éjjel alszanak, a mulatozók éjjel részegeskednek. Mi azonban, akik a nappaléi vagyunk, legyünk józanok s öltsük fel a hitnek és a szeretetnek páncélját, sisak gyanánt meg az üdvösség reményét.

(Mt 26:40) Ezután odament a tanítványokhoz, és alva találta őket. Azt mondta Péternek: „Így hát nem tudtatok egy órát sem virrasztani velem?”

3. A meztelenség

Lelki szemponból, a meztelenség, az ősbûn által eltorzított, megszeplősitett szellemi testre utal. Az ősbűn előtt, az eredeti szentség állapotában élő ember, nem szégyelte testi-szellemi meztelenségét (Ter 2:25). A bűnös ember rejtőzködik Isten és embertársai elől (Ter 3:8), egyfajta lelki elfordulással és titkos, gonosz gondolataival... Az új ember (2Kor 5:17) betekarja meztelenségét Krisztusban, a kegyelem ruházatával...

(Ter 2:25) Az ember és a felesége mezítelenek voltak mindketten, de nem szégyellték magukat.

(Kol 3:12) Mint Istennek szent és kedves választottai, öltsétek magatokra az irgalmasságot, a jóságot, a szelídséget és a türelmet.

4. A részegség

Lelki szemponból, a részegség az isteni bölcsesség, a józanság, a lelki erő elvesztését és a bűnös lelkiállapotot jelenti...

(Zsolt 107:27) Imbolyogtak, tántorogtak, mint a részegek, bölcsességük egészen odalett.

(Iz 24:20) Tántorog a föld, mint a részeg, düledezik, akár egy kunyhó. Ránehezedik a vétke, elesik, nem is kel föl többé.

A szimbólumok megértése után gondolom nyilvánvaló, hogy mit jelent virrasztani és vigyázni a lelki ruháinkra. A bűn megrészegít és a sötétségre vezet. A részegség és a sötétség álmot hoz az ember szemére. Az álom öntudatlansága a ruhák elvesztéséhez vezet…  Mindezek pedig szégyenbe és megcsúfoltatásba viszik az embert…

A fenti figyelmeztetések leginkább az mai napokra szólnak... Ugyanis manapság, pont azok, akiknek a hitet kellene őrizniük és továbbadniuk, azok részegek és alszanak részegségükben. Arra használják fel teológiai tudományukat, vallási képzettségüket, egyházi hatalmukat, hogy megmagyarázzák a megmagyarázhatatlant, amire egy kisgyerek is egyből rávágja, hogy “meztelen a király”. Ezek elámítják és elhitetik a bizonytalanokat, a lélekben gyengéket, ingatagokat, beadva nekik, hogy a súlyos, sőt az égbekiáltó bűnök is elfogadhatóak Isten színe előtt, mert az idők változtak…

Ezek Péter apostol szavai szerint álmodozók, viharvert fellegek (2Pét 2:17), akik nagy veszedelemre mennek:

A hamis tanítók sorsa

(2Pét 2:1-19) Akadtak azonban a nép között hamis próféták is, amint közöttetek is lesznek tévtanítók, akik kárhozatos eretnekségeket terjesztenek, megváltó Urunkat megtagadják és gyors pusztulást zúdítanak magukra. Számosan szegődnek társukul a kicsapongásban, és miattuk becsmérlik majd az igaz utat. Kapzsiságukban hízelgő szavakkal ki is fosztanak majd titeket. De régóta készen áll már számukra az ítélet: kárhoztatásuk nem alszik el. Hiszen a vétkes angyaloknak sem kegyelmezett Isten, hanem sötét alvilági mélységekbe taszította őket, hogy őrizetben maradjanak az ítéletig. Nem kegyelmezett a régmúlt világnak sem, hanem csak Noét, az igazság hírnökét mentette meg hetedmagával, amikor az istentelenek világára zúdította a vízözönt. A szodomaiak és gomorraiak városát is elhamvasztotta és végpusztulással büntette, intő például azok számára, akik a jövőben gonoszat tesznek. De az igaz Lótot, akit a zabolátlan kicsapongók életmódja meggyötört, kimentette. Az igaz ugyanis közöttük lakott, látta és hallotta őket, és jámbor lelkét napról napra gyötörték gaztetteik. Bizony ki tudja ragadni az Úr az istenfélőket a kísértésből, a gonoszakat viszont kínok közt tartja meg az ítélet napjára, elsősorban azokat, akik tisztátalan testi vágyba merülve élnek és a felsőbbséget megvetik. Vakmerők és önhittek ők, akik nem átallják a magasztos lényeket káromolni, noha az erőben és hatalomban kiválóbb angyalok nem hoznak ellenük az Úr előtt kárhoztató ítéletet. Ezek azonban, akárcsak a természettől elfogásra és levágásra szánt állatok, azt káromolják, amit nem ismernek. El is pusztulnak majd, éppúgy mint azok, és ezzel megkapják gonoszságuk jutalmát. Élvezetnek tartják a mindennapos mulatozást: gyönyörökben szétfolyó piszok- és szennyfoltok, akik azzal szórakoznak, hogy tévútra vezessenek titeket akkor is, amikor veletek lakmároznak. Szemük házasságtörő vággyal teli, és éhes a bűnre. Az ingatag lelkeket megtévesztik. Szívük kapzsiságra szokott. Az átok fiai ők! Elhagyták az egyenes utat és eltévedtek. Bószor fiának, Bálámnak útját járják, aki igazságtalan bérre áhítozott, de meglakolt vétkéért. A néma igavonó állat ugyanis emberi hangot hallatott és rosszallta a próféta istentelen viselkedését. Elapadt források ők, vihartól hajszolt fellegek, akikre a sötét alvilág vár. Hívsággal teli szavakat hangoztatva buja testi kívánságokra ingerlik azokat, akik csak a minap szabadultak ki a tévelygők közül. Szabadságot ígérnek nekik, maguk meg a romlottság rabjai.

(Jud 1:4-8) Mert bizonyos emberek befurakodtak közétek, akiknek az ítéletük már rég megíratott; ezek az istentelenek Istenünk kegyelmét kicsapongásra fordítják, az egyetlen Urat, Urunkat, Jézus Krisztust pedig megtagadják. Emlékezetetekbe szeretném idézni, bár egyszer s mindenkorra tudtok mindent, hogy az Úr Egyiptomból kiszabadította a népet, de később azokat, akik nem hittek, elpusztította. Az angyalokat is, akik nem becsülték meg méltóságukat, elhagyták lakóhelyüket, a nagy nap ítéletére örök bilincsekben, sötétségben tartja. Ugyanígy Szodoma és Gomorra, valamint a szomszédos városok, amelyek hozzájuk hasonlóan kicsapongó életet éltek, és természetellenes gyönyöröket hajhásztak, intő példák a számunkra: az örök tűz lett a büntetésük. Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertőzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat...

Hiszem, hogy a mai nehéz időkben helyes út:

- hallgatás a megpróbáltatásokban;
- a napi szentmise;

- a szentségek gyakori vétele;
- a napi rózsafűzér imádság.

Van aki felvette a harcot a mai heterodox tévtanokkal szemben. Ez szerintem ma kontraproduktív, mert az ellen az Egyház ellen harcolnia, amely nekünk anyánk. A harc csak tovább mélyíti a szakadékot. Ezzel szemben a „nepomuki hallgatás”, amely által óvjuk az Úrnőt (2Ján 1:1) hatékonyabb;

- A napi szentáldozás táplál, megrősít, megvilágosít és éberen tart, hogy bele ne aludjunk lelkileg a mindennapok dolgaiba;
- A napi rózsafűzér imádság elvezet a pusztába a Szűzanyához. Ha vele vagyunk a pusztában, akkor nem érhet el a gonosz áradata...

(Jel 12:6; 15-18)

... az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.
... A kígyó pedig a szájából folyónyi vizet árasztott az asszony után, hogy elsodortassa az árral. De segített a föld az asszonynak: megnyitotta a föld a száját, és elnyelte a folyót, amelyet a sárkány árasztott a szájából. Megharagudott a sárkány az asszonyra, és elment, hogy hadat indítson a többiek ellen, akik az asszony utódai közül valók, akik megtartják az Isten parancsait, akiknél megvan Jézus bizonyságtétele, és odaállt a tenger fövenyére.

A protestánsoknak is ajánlanám, hogy tanulják meg a rózsafűzér imádságot. Hiszik, hogy Sola Scriptura? Jól van, akkor olvassák el a (Lk 1:42-44)-et...

(Lk 1:42-44) Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám? Lásd, mihelyt meghallottam köszöntésed szavát, az örömtől megmozdult méhemben a gyermek.

A Szentírás kanonikus könyve szerint ez azt jelenti, hogy Mária az Úr anyja, vagyis Isten anyja. Vajon nem segíthet nekünk hathatósan az Istennek Anyja?...  Hiszem, hogy Mária segít nekünk megmaradni a hitben, a józanságban, az éberségben és a krisztusi fehér ruházat megõrzésében, hogy nehogy kilátszodjék meztelenségünk szégyene.

A fent említettek persze nem teljesek... Szükséges a napi szentírásolvasás, kellenek a jócselekedetek a Hegyi beszéd receptje szerint (Mt 5) és mindenekelőtt törekedni kell a szeretetre...

Ima: Üdvözlégy Mária, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled, áldott vagy te az asszonyok között és áldott a te méhednek gyümölcse. Ámen.

 

 

Szent Pál intelmei az efezusiakhoz írt levelében

(Ef 4:1-2) ...éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben.

(Ef 4:2) Viseljétek el egymást szeretettel.

(Ef 4:3) Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a Lélek egységét.

(Ef 4:17) Azt mondom tehát, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket.

(Ef 4:22) Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt.

(Ef 4:23-24) Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény.

(Ef 4:25) Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak.

(Ef 4:26) Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött.

(Ef 4:27) Ne adjatok teret az ördögnek.

(Ef 4:28) Aki lopott, ne lopjon többé, hanem dolgozzék, és keressen kenyeret keze munkájával, hogy legyen miből adnia a szűkölködőknek is.

(Ef 4:29) Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljék hallgatóitoknak.

(Ef 4:30) Ne okozzatok szomorúságot Isten Szentlelkének, akivel meg vagytok jelölve a megváltás napjára.

(Ef 4:31-32) Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz. Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

(Ef 5:3) Kicsapongásról és egyéb tisztátalanságról vagy kapzsiságról szó se essék köztetek, ahogy a szentekhez illik.

(Ef 5:4) Ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki.

(Ef 5:6-7) Senki ne vezessen félre benneteket üres beszéddel, mert ezek miatt éri Isten haragja a hitetlenség fiait. Tehát ne vállaljatok velük közösséget.

(Ef 5:8) Éljetek úgy, mint a világosság fiai.

(Ef 5:10) Azt keressétek, ami kedves az Úr szemében.

(Ef 5:11) Ne legyen részetek a sötétség meddő tetteiben, inkább ítéljétek el őket.

(Ef 5:15) Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek: ne balgán, hanem bölcsen.

(Ef 5:16) Használjátok fel az időt, mert rossz napok járnak.

(Ef 5:17) Ne legyetek értetlenek, hanem értsétek meg az Úr akaratát.

(Ef 5:18) Ne részegeskedjetek, mert a bor léhaságra vezet, inkább teljetek el Lélekkel.

(Ef 5:19) Egymás közt énekeljetek zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Énekeljetek és ujjongjatok szívből az Úrnak.

(Ef 5:20) Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának.

(Ef 5:21) Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből.

(Ef 5:22) Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak.

(Ef 5:33) Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.

(Ef 6:1) Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén.

(Ef 6:4) Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint.

(Ef 6:5) Szolgák, engedelmeskedjetek földi uratoknak, félő tisztelettel és egyszerű szívvel, akárcsak Krisztusnak.

(Ef 6:9) Gazdák, ti is így viselkedjetek velük szemben. Hagyjátok abba a fenyegetőzést, hiszen tudjátok, hogy nekik is, akárcsak nektek, Uruk van a mennyben, akinél nincs személyválogatás.

(Ef 6:11) Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy az ördög cselvetéseinek ellenállhassatok.

 

Szent Pál intelmei a galatákhoz írt levelében

(Gal 1:9) Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tőlünk hallottatok: átkozott legyen!

(Gal 6:1) Testvérek, ha valakit botláson értek, ti akik lelkiek vagytok, intsétek meg a szelídség szellemében. De ügyelj, hogy magad kísértésbe ne essél!

(Gal 6:2) Hordozzátok egymás terhét.

(Gal 6:3) Aki beképzeli magának, hogy valaki, holott semmi, önmagát áltatja.

(Gal 6:4) Mindenki a saját tetteit tegye mérlegre, dicsekvését pedig tartsa meg magának, ne tárja mások elé.

(Gal 6:7) Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, az a testből is arat majd romlást. Aki ellenben a Lélek szerint vet, a Lélekből arat örök életet.

(Gal 6:9) Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk.

 

Szent Pál intelmei a korintusiakhoz írt második levelében

(2Kor 6:14) Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel!

(2Kor 7:1) Őrizkedjünk a test és lélek minden szennyétől.

(2Kor 10:7) Ha valaki azzal kérkedik, hogy Krisztusé, ne felejtse el, ahogy ő, úgy mi is Krisztusé vagyunk.

(2Kor 10:17) De „aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék”.

(2 Kor 13:1) Két vagy három tanú vallomása döntsön minden ügyben.

(2Kor 13:5) Vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben éltek-e. Tegyétek csak próbára magatokat. Felismeritek-e, hogy bennetek él Jézus Krisztus?