Az Úr Jézus nem csak példabeszédekben szólt, hogy a zsidók „halljanak, de ne értsenek” (Mk 4:12), hanem gyakran nyíltan is, hogy megértsék Őt és higgyenek Benne. Ezért, ebben a részben, egy paradoxon elé állította a zsidókat. A zsidó vallás az atyáik tanításaiból, vagyis Mózes, a próféták és a Törvény tiszteletéből állt. Természetes volt számukra, hogy a gyökér tarja a tőt, a tő tartja a hajtást és az atyák nagyobbak az utódoknál. Ez így van rendjén...
Ugyanakkor, zsidó nép egy messiásváró nép. Arról viszont, hogy a Messiás hogyan jön majd el, téves elképzelésűk volt. Az Úr Jézus ismerte a zsidók gondolkodását... Tudta, hogy mi az, amit nem fognak fel. Ezért egy ellentmondás elé állította őket... Hogyan lehet az, hogy a Messiás, aki az írások szerint Dávidnak sarja, nagyobb Dávidnál, Mózesnél, sőt még Ábrahámnál is? Hogyan lehet az, hogy a saját sarját, Dávid király Uramnak szólítja?...
(Iz 9:5-6) Mert gyermek születik, fiú adatik nekünk, s az ő vállára kerül az uralom. Így fogják hívni: Csodálatos Tanácsadó, Erős Isten, Örök Atya, Béke Fejedelme. Messzire kiterjed majd uralma, és a békének nem lesz vége Dávid trónján és királyságában, amelyet megerősít és megszilárdít a jog és az igazság által. Mostantól mindörökké ezt teszi a Seregek Urának féltő szeretete.
És Dávid a zsoltárban is Uramnak nevezi azveljövendő Messiást...
(Zsolt 110:1-2) Azt mondta az Úr az én Uramnak: „Ülj jobbomra, és minden ellenségedet lábad elé teszem zsámolyul!” Az Úr kinyújtja hatalmas jogarod Sionból: uralkodj ellenségeid közepette!
Az Úr Jézus, ebben a paradoxonban, az Ő megtestesülésének titkát tárta a zsidók elé. De nemcsak itt, hanem egy másik evangéliumi részben is...
(Jn 8:56-58) Ábrahám, a ti atyátok örült, hogy megláthatja napomat. Meg is látta, és örült neki.” A zsidók felháborodtak: „Ötvenesztendős sem vagy, s láttad Ábrahámot?” Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mielőtt Ábrahám lett, én vagyok.”
Az örök Ige a megtestesülés előtt
Az örök Ige, a megtestesülés előtt, az Atyánál volt isteni dicsőségében, és Ő önként és szeretetből vállalta a megtestesülést. Vállalta, hogy kiüresítse önmagát, magára vegye emberi természetünket, és vállalta megváltásunkat, hogy a bűnbe esett emberiséget megmentse...
(Zsid 10:5-7) Azért a világba bejövetelekor így szól: Áldozatot és ajándékot nem akartál, de testet alkottál nékem, Égő és bűnért való áldozatokat nem kedveltél. Akkor mondám: Ímé itt vagyok, (a könyv fejezetében írva vagyon rólam), hogy cselekedjem óh Isten a te akaratodat.
Ilyenkor felvetődhet az a kérdés, hogy nekünk van-e küldetésünk? És hogyha van, akkor mi hogyan vállaljuk küldetésünket?...
A Fiú kiüresítette önmagát
A Fiú, a megtestesülésekor, teljesen kiüresítette önmagát (parabola-himnusz). Elhagyta isteni dicsőségét, hogy egy asszony méhében szálljon le, akár a harmat, vagy akár az ószövetségi manna...
(Fil 2:6-8) Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
Mi hogyan tudunk lemondani önmagunkról, hogy egy alázatosabb állapotba kerüljünk? Le tudnánk-e mondani hivatali tisztségünkről, pozíciónkról, anyagi állapotunkról?...
Az Úr Jézus tudja honnan jött és hová megy
Az Úr Jézus mindvégig világosan beszél arról, hogy Ő Isten Fia, hogy Ő az égből alászállott kenyér, hogy Ő a mennyei Atya és az angyalok társaságából jött közénk, és oda fog visszatérni miután beteljesítette küldetését...
(Jn 3:13) Senki sem ment föl a mennybe, csak aki alászállt a mennybõl: az Emberfia (aki a mennyben van).
(Jn 6:41) A zsidók elkezdtek zúgolódni, amiért azt mondta: „Én vagyok a mennyből alászállott kenyér.”
(Jn 8:21) Egy más alkalommal így beszélt Jézus: „Elmegyek és kerestek, de bűnötökben haltok meg. Ahova ugyanis én megyek, oda ti nem jöhettek.”
(Jn 14:3) Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.
Mi tudjuk-e, hogy hová megyünk életünk ideje alatt? Hát annak bevégeztével? Elhisszük-e?...
Az Úr Jézus visszatért az Atya jobbjára
Az Úr Jézus, megváltó művének beteljesítése után és feltámadása után, felemelkedett és visszatért a mennybe. Ő visszatért az Atyához és az Atya jobbján ül. Az apostolok szeme láttára emelkedett fel a földről és eltűnt a felhők között. Később István diákónus, az első vértanú, látta Őt a mennyei Atya jobbján...
(ApCsel 1:9) Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhõ takarta el szemük elõl.
(ApCsel 7:55-56) Ő azonban a Szentlélekkel eltelve fölnézett az égre és látta az Isten dicsőségét és Jézust az Isten jobbján. Felkiáltott: „Látom, hogy nyitva az ég, és az Emberfia ott áll az Isten jobbján.”
Mi is egyszer majd megjelenünk az Emberfia előtt, de vajon hol lesz a mi helyünk? Az Ő jobbjánál vagy a baljánál?...
(Mt 25:33) A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára.
Az Úr Jézus uralkodik
Az Úr Jézus, a mi Megváltónk, a mennybe való visszatérésétől kezdve, emberi természete által, megcáfolhatatlan igazságossággal uralkodik ellenségei fölött, és ugyanakkor, Ő a mi szószólónk is a mennyei Atyánál...
(1Kor 15:25-26) Addig kell ugyanis uralkodnia, amíg ellenségeit mind lába alá nem veti. Utolsó ellenségként a halál semmisül meg, hiszen „mindent lába alá vetett”.
(1Ján 2:1) Gyermekeim! Ezeket azért írom, hogy ne kövessetek el bűnt. De ha valaki bűnbe esik, van szószólónk az Atyánál: Jézus Krisztus, az Igaz.
Az Úr Jézus, mint a második isteni személy, a világmindenség teremtője, tehát Dávidnak is teremtője. Tehát az, Aki Dávid eredeztető gyökere, Aki az igazi Szőlőtő (Jn 15:1), az ugyanakkor, a megtestesülés által, Dávid sarja is...
(Jel 22:16) Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy az egyházakban tanúsítsa ezeket: Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.”
Tanulságok
- Az Úr Jézus Krisztus gyöngesége és hatalmassága: vállaljuk fel gyöngeségeinket, elesettségünket, hogy majd részesülhessünk a megdicsőült Úr Jézus hatalmában és dicsőségében;
- Az Úr Jézus Krisztus szegénysége és gazdagsága: vállaljuk fel szegénységünket, hogy részesülhessünk az Úr Jézus gazdagságában;
- Az Úr félelme és szeretete: Ott van az Úr ószövetségi, rettenetes megjelenése a Sínai hegyen, és ott van a betlehemi istállóban megszületett kisded szeretete.
Uram Jézus! Köszönöm, hogy értünk örökre emberré lettél, hogy magadhoz ölelj minket és részesíts isteni természetedből. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése