2007. november 17., szombat

A próféta tisztessége

(Mt 13:57) “A prófétának csak a saját hazájában és házában nincs becsülete.” (Szent István féle)
(Mt 13:57) “Nincsen próféta tisztesség nélkül hanem csak az õ hazájában.” ( Károli féle)
(Mt 13:57) “Nem vetik meg a prófétát, csak a hazájában és a saját házában ( Káldi-Neovulgáta féle)

Gondolom, hogy a régi időktől fogva megvolt ez a szállóige a nép körében, amit az Úr Jézus önmagára vonatkozólag is megállapított...

(Jn 4:44) “Jézus maga állapította meg, hogy saját hazájában nincs a prófétának becsülete.” (Szent István féle)

(Jn 4:44) “Mert Jézus maga tett bizonyságot arról, hogy a prófétának nincs tisztessége a maga hazájában.”(Károli féle)

Ez a szállóige tanusítja a mindenkori próféta szenvedését, elutasítottságát, amit az övéi részérõl törvényszerűen elszenved. Törvényszerűen szenvedi el, mert a mindenkori próféta, emberként, része a világnak, a társadalomnak, a nemzetnek, egy kisközösségnek és a családnak. Törvényszerűen szenvedi el, mert az emberi természet nem bírja elviselni a prófétát, amikor kiemelkedik természetes életből a természetfeletti küldetésére, ezért aztán önkéntelenül, a bűnös természtéből fakadóan, irigységből, támadásba lendül ellene...

A kételkedő kérdés

(Mt 13:54-55) Honnan van ennek ilyen bölcsessége és csodái? Nem az ács fia ez?

Ez a kérdés szemlélteti a megtestülés felfoghatatlan csodáját. Az Ige testé lett és miköztünk lakózott (Jn 1:14). Úgy született bele a világba, a történelembe, a választott nemzetbe, Izraelbe és a Szent Családba, hogy senki sem vette észre. A második isteni személy, a Fiúisten, emberré lett, közönséges emberként élt 30 éven keresztül, de úgy elrejtette isteni életét, hogy sem a szomszédai, sem a kortársai, sem a gyerekkori, legénykori barátai észre nem vették. Őbenne mindig csak az ácsmester József fiát látták. Milyen csodálatos az Úr Jézus rejtett emberi élete! Harminc év isteni hallgatás…

Nekünk is, királyi papságunkban és prófétaságunkban (1Pét 2:9), a keresztség által, megvan a mi rejtett életünk, amelyben szüleink gyermeke, testvérünk testvére, rokonunk rokona, barátunk barátja, kisközösségünk tagja vagyunk, ahol jól ismernek bennünket képességeinkkel, tehetségeinkkel, de ugyanakkor hibáinkkal és gyengeségeinkkel is. A bérmálás szentségében megkapjuk a nyilvánosságra lépés kegyelmét, a tanuságtétel karakterét, amely csiraként, elkészített szerszámként, vagy akár “időzitett bombaként” elhelyezi bennünk a prófétai küldetést...

Az Úr Jézus, amikor kiemelkedett a Jordán vizéből - amikor a mennyei Atya dörgő hangja és a Szentlélek leereszkedése megvallotta a Fiút - áttörte a határt a rejtett élete és a nyilvános működése között. Eképpen a megkeresztelt ember is, akit megbérmálnak, amint elkezd működni benne a Szentlélek, és a kegyelem elvetett magja növekedni kezd benne, az élő hit által, előbb-útóbb áttöri a határt a rejtett élete és a nyilvános hitélete között. Hitvallásával, tanuságtételével, lelki adományainak müködtetésével, nyilvánosságra lép. Ettől kezdve a keresztény ember megéli prófétai küldetését, és ki van téve a prófétai elutasítottságnak és az abból eredő fájdalmaknak. Valójában, ez a kereszt lényege...

Az elutasítás

A bűnös emberi természet, az önzés, a gőg és az irigység miatt, nem hajlandó elfogadni a kivételeket. Nem hajlandó elfogadni, hogy egy hozzá hasonló ember, valamiféleképpen kiváltságosabb, különb lehet. Hogyan létezhet, hogy ez vele megtörtént és velem nem?... Miért pont ő, és miért nem én?... Ő mivel különb, mint én?... Miért ő kiválasztott és miért nem én?... Hogyan lehet ő élete magasztosabb, mint az enyém?... Ez a nagy probléma a Szűzanya Mária kiváltságos helyzetével is. Ezért van annyi elutasítás a protestánsok részéről Máriával kapcsolatosan... Mária miért lenne különb mint más? Ő is “csak egy asszony”, mint minden más asszony. Hagyjuk a szeplőtelen fogantatást, meg a szűzen szűlést, stb…

A másik vetülete az elutasításnak, a bűnös ember lelkiismeretének reagálása. A bűnnel egyetértő ember, az ő lelkiismerete negatív megmozdulásai miatt, az irigység és a düh szellemében, mindenképpen a prófétára vetíti ki problémáit, mert benne azt látja, aminek őneki is lennie kellene, de nem az. A bűnnel egyetértő ember, az igaz emberben szembesül azzal az képpel, amit elmúlasztott megvalósítani, és ez arra készteti, hogy az igaz embert támadja, hogy lerombolja és megsemmisítse azt a valóságot, amely őt kényelmetlen helyzetbe hozza...

A mindenkori próféta ne legyen már olyan próféta, és ne emelje ki a fejét a tömegből... És ha mégis megteszi - mert meg fogja tenni - mert a Szentlélek tüze nem engedi, hogy hallgasson, akkor vágjuk azt le... Az Úr Jézust saját kisközössége, talán a játszótársai, legénykori barátai akarták megölni...

(Lk 4:28-29) “Ezt hallva mind haragra gerjedtek a zsinagógában. Felpattantak, kiûzték a városon kívülre, és fölvezették arra a hegyre, amelyen városuk épült, a szakadék szélére, hogy letaszítsák.”

Keresztelő Szent Jánost is lefejezték és sok más prófétát megöltek, mint az elutasítás végső, legdrasztikusabb formáját. Viszont ezeknek az elutasítottaknak nagy lesz a jutalma...

(Jel 20:4) “Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták. És (láttam) a lelkeket, akiket Jézus melletti tanúságtételükért és az Isten szaváért lefejeztek, akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása elõtt, sem bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon. Életre keltek, és ezer évig uralkodtak Krisztussal.”



A bolondá nyilvánítás

Miután a prófétát elutasították, mivelhogy az nem hallgat el, az irigység és a düh szelleme ellenlépésre sarkalja a gőgös embert. Addig is, amig a legdrasztikusabb elutasításnak és leállításnak módszerhez nyúlna, valamit ki kell találnia. Így aztán kézenfekvő magyarázat a próféta rendkivüli viselkedésére, hogy az eszét vesztette, megháborodott, pszihés beteg, vagyis egyszerűen bolond. Az Úr Jézust is megháborodottnak nyilvánították, mielőtt a végső elutasításhoz, a keresztrefeszítéshez nem folyamodtak...

(Mk 3.21) “Amikor övéi ezt meghallották, mentek, hogy megfogják, mert azt mondták, hogy megzavarodott.”

A prófétáló felebarátunk megzavarodott, bezsongott, mert nem akar többé olyan lenni, mint amilyen azelőtt volt. Nem akar többé az emberek véleményéhez, a hagyományokhoz alkalmazkodni, és olyan dolgokat beszél, amiket nem szeretünk hallani. A mindenkori próféta sorsa, az élő hitet megélő, tanuságtevő keresztény ember sorsa is... Bennünk is kételkedni fognak, bennünket is el fognak utasítani és bennünket is bolondnak fognak tartani...

Az Úr Jézus názáreti elutasítottsága a mindenkori tanítványok okulására íródott meg. Ezért teszi Márk mindjárt a tizenkettő kiválasztása és szétküldése elé evangéliumában. Ez arra tanít minket, hogy e világban elutasítottságra vagyunk rendelve, de a fenti igerész (Jel 20:4) azt jelzi, hogy ugyanakkor természetfeletti sikerre is vagyunk rendelve...

A hármas keresztünk

A hármas a mi keresztünk: a müködésünk kétségbevonása, az elutasítás és a bolondá nyilvánítás...

Ez a folyamat sokrétű lehet:

- Gyermekkorban a szülőktől, nevelőktől, barátoktól, akik elutasítják hitünket, magatartásunkat, megnyilvánulásainkat;

- Az iskolában képességeinkért, alkotásainkért, viselkedésünkért;

- A kisközösségben, a faluban, szomszédságban, magatartásunkért, életformánkért, egyéni megnyilvánulásainkért;

- A munkahelyen tehetségeinkért, adottságainkért, véleményeinkért, meglátásainkért, stb…

A társadalmi nyomás

Kialakul az emberben a társadalmi nyomástól való rettegés. Mit mondanak rólam az emberek, a környezetem? Ez a társadalmi nyomás jelen van az iskolától a munkahelyig, a falutól a városig, a plébániától a püspöki karig. Mindehol jelen van... De az Úr mindig rendel embereket, akik a Szentlélek erejével legyőzik a társadalmi nyomást, és ki merik mondani Isten akaratát. Mindig lesznek olyanok, akik hirdetik Isten szavát, hirdetik azt, amit az eltévelyedett közösség nem akar meghallgatni. Ekkor aztán megkérdőjelezik a próféta személyét, működését és elutasítják. Hiteltelennek vagy megzavarodottnak nyilvánítják...

A társadalmi nyomást csak a Szentlélek erejével lehet legyőzni. Lásd Szent Péter pünkösdi beszédét. Ugyancsak az első keresztények életéből láthatjuk, hogy kérni kell a Szentlélek erejét a prófétai küldetéshez. Kérni kell a bátorság lelkét...

(ApCsel 4:29-31) És most, Uram, tekints fenyegetõzéseikre, és add meg szolgáidnak, hogy teljes bátorsággal hirdessék szavadat. Nyújtsd ki kezedet, hogy gyógyulások menjenek végbe, jelek és csodák történjenek szent szolgád, Jézus nevében.” Amíg így imádkoztak, megremegett a hely, ahol összegyûltek. Mindnyájukat eltöltötte a Szentlélek, és bátran hirdették az Isten szavát.

Ima: Uram Jézus, kérjük a bátorság Lelkét, hogy bátor prófétáid lehessünk, hogy tudjuk hirdetni igédet, alkalmas és alkalmatlan időben. Ámen.

3 megjegyzés: