Több helyen is olvashatjuk az evangéliumokban, hogy az Úr Jézus elmegy egy-egy farizeushoz házába. Pedig hát az Úr Jézus mindig a farizeusokkal és az írástudokkal állt szembe. Ahány elmarasztaló példázatot mondott, majdnem mind őnekik mondta. Egy alkalommal pl. több mint húsz "jaj"-t sorolt fel ellenük (Mt 25-26). Haragudtak is rá ezért nagyon. Dühöngtek és azon tanakodtak, hogy miként ölhetnék meg Őt. Végül a megváltás beteljesedése is a farizeusok meg az írástudók gyűlölete által teljesedett be. Annyira gyűlölték az Úr Jézust, hogy pénzzel, fondorlattal, árulással, maniplációval és zsarolással, elérték, hogy Júdás elárulja az Úr Jézust, hogy a csőcselék halált kiáltson rá, hogy Barabás szabadulását kérje és, hogy Pilátus halálra ítélje az Úr Jézust. Az Úr Jézus előre tudta mindezt, és mégis elment a farizeusokhoz ebédre... Miközben velük étkezett, finoman tanította őket, vagy szemrehányást tett nekik egy-egy képmutató viselkedésért vagy téves felfogásáért. Ha valaki meghívta házába, akkor az Úr Jézus mindig elfogadta a meghívást, lehetett az farizeus, írástudó vagy vámos...
Az evangéliumi példázatokból tudjuk, hogy a lelkünk és szívünk egy házhoz hasonlatos. Mint minden háznak, ennek is van ajtaja. De ennek az ajtónak csak belülrõl van kilincse. Ez a mi szabad akaratunkat szimbolizálja. Azt jelenti, hogy a szívükbe, annak szeretetébe, csak azt fogadjuk be, akit mi akarunk. Ezért van az, hogy a szeretetet nem lehet kierőszakolni, nem lehet megvásárolni. És a szabad akaratunkat Isten is tiszteletben tartja. Az Úr Jézus ma is bemegy ahhoz, aki szivesen látja Őt és behívja lelki házába (Jel 3:20). Ott áll szívünk ajtaja előtt és kopogtat. Aki beengedi, azzal Ő együtt eszik...
(Jel 3:20) Nézd, az ajtóban állok és kopogok. Aki meghallja szavam, és ajtót nyit, bemegyek hozzá, vele eszem, ő meg velem.
Te beengedted már az Úr Jézust a szívedbe? Emlékszel-e olyanra, hogy meghívtad volna Őt akár egy fohásszal is, imára kulcsolt kézzel, térdre esve, vagy széttárt karokkal?... Ha nem, akkor miért nem? Milyen fenntartásaid vannak? Bizalmatlan vagy iránta? Nagyok az Ő követelményei? Még mindig édesnek érzed a bűnt? Érdekesebb, csábítóbb a világ, mint az Úr Jézus? Úgy gondolod, hogy még ráérsz ezzel?...
Bármi legyen is az oka, ha még nem engedted be az Úr Jézust a szívedbe, életedbe, akkor keresd Őt hamar, és hívd meg Őt magadhoz. Ma még van időd, ma még van lehetőséged erre... Holnap, ki tudja... De ne a félelem legyen a meghívás oka. Az is valami... Gondoljunk az elkárhozottakra és rettenjünk meg... De nem ez a tökéletes. Gondoljunk inkább arra a csodálatos élményre, hogy magát az Istent láthatjuk vendégül. Nehogy azt gondoljuk, hogy mi vendégeljük meg Őt, hiszen Ő vendégel meg minket, mivel Ő a vendég is, Ő az asztal is és Ő az eledel is. És milyen édes ez az eledel... Aki egyszer megkóstólja, az mindig vágyódik utána. Aki Vele eszik, soha többé nem éhezik (Jn 6:35) és aki Őt eszi annak örök élete van (Jn 6:57)...
(Jn 6:35) Jézus azt felelte nekik: „Én vagyok az élet kenyere. Aki hozzám jön, nem fog éhezni, és aki bennem hisz, sohasem szomjazik meg.
(Jn 6:57) Ahogyan engem az élő Atya küldött, és én az Atya által élek, úgy, aki engem eszik, az általam él.
Ó, szentséges, ó, kegyelmes,
Édességes Jézusom!
Dicsértessél, tiszteltessél,
Én megváltó Krisztusom!
Szállj be szívem hajlékába,
Jöjj be lelkem pitvarába,
Ott nyugodjál, ott lakozzál,
Soha el se távozzál.
Add Uram Jézus, hogy szívem minden szobája ajtaját megnyissam előtted. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése