Emberfiának napja

(Lk 17:20-27) Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt válaszolta nekik: ,,Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem fogják azt mondani: ,,Íme itt van,'' vagy ,,Amott''. Mert az Isten országa köztetek van.' A tanítványoknak pedig ezt mondta: ,,Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni. Ha azt mondják majd nektek: ,,Íme, itt van'', ,,íme, ott van''; ne menjetek el és ne fussatok oda. Mert mint ahogy a cikázó villám az ég egyik végétől a másikig látszik, olyan lesz az Emberfia is az ő napján. De előbb még sokat kell szenvednie, és el kell, hogy vesse ez a nemzedék. Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is. Ettek, ittak, házasodtak s férjhez mentek addig a napig, amelyen Noé bement a bárkába [Ter 7,7]. Azután jött a vízözön, és mindenkit elpusztított. És ugyanúgy, ahogy Lót napjaiban történt: Ettek, ittak, adtak, vettek, ültettek, építettek. Azon a napon pedig, amikor Lót kiment Szodomából, tűz és kénkő esett az égből és elpusztított mindenkit [Ter 19,24]. Így lesz azon a napon is, amelyen az Emberfia megjelenik. Aki azon a napon a háztetőn lesz és a holmija a házban, ne jöjjön le érte, hogy elvigye; és aki a mezőn lesz, ne térjen vissza. Emlékezzetek Lót feleségére. Aki meg akarja menteni életét, elveszíti azt; aki pedig elveszíti, megmenti azt. Mondom nektek: Azon az éjszakán ketten lesznek egy ágyban: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Két asszony őröl együtt: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Ketten lesznek a mezőn: az egyiket fölveszik, a másikat otthagyják. Erre megkérdezték tőle: ,,Hol lesz ez, Uram?' Ő azt felelte nekik: ,,Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.'

Az Úr Jézus Emberfiának nevezi önmagát, utalva ezzel a Dániel könyvében megjövendöltekre (Dán 7:13)... Ez a megnevezés arra emlékeztet bennünket, hogy az Ige testté lett (Jn 1:14), hogy Isten önmagát kiüresítve szolgai alakot öltött (Fil 2:7), és egésszen olyan lett mint mi, kivéve a bűnt (Zsid 4:15)...

(Dán 7:13) Majd azt láttam az éjszakai látomásban,hogy íme, az ég felhőiben jött valaki, aki olyan volt, mint az Emberfia.

(Jn 1:14) Az Ige testté lett, és köztünk lakott. Mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal.

(Fil 2:6-7) Ő Isten formájában volt, és az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem kiüresítette magát, szolgai alakot öltött, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember.

(Zsid 4:15) Mert nem olyan főpapunk van, aki nem tud részvéttel lenni gyöngeségeink iránt, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, de bűnt nem követett el.

A Megtestesülés által Isten emberré lett. Jézus Krisztus, egy személyben, valóságos Isten és valóságos ember. Isten, magára öltve emberi természtünket, a Megváltás és a Feltámadás által részesít bennünket isteni életében és dicsőségében. De melyik az Emberfia napja?... Melyik az a nap, amelyből majd az emberek szeretnének akár egyet is látni, de nem fognak?...

A tanítványok Úrnak nevezik Jézust, a Mestert, és Ő elfogadja ezt a megszólítást. Azt mondja, hogy Ő valóban Úr...

(Jn 13:13) Ti Mesternek és Úrnak hívtok, s jól teszitek, mert az vagyok. 

Tehát az Emberfia napja nem más, mint az Úr napja. És melyik az Úr napja? Az Úr napja a hetedik nap, vagyis az ószövetségben szombat volt (Ter 2:3; Kiv 31:13)... 

(Ter 2:3) Megáldotta Isten és megszentelte a hetedik napot, mert azon nyugodott el minden munkájától, amelyet végezve teremtett Isten.

(Kiv 31:13) „Szólj majd Izrael fiaihoz, és mondd nekik: Vigyázzatok, hogy szombatomat megtartsátok, mert jel az közöttem és közöttetek nemzedékről nemzedékre, hogy tudjátok, hogy én, az Úr szentséget kívánok tőletek.

De az apostolok az Úr napját átvitték a hét első napjára, a feltámadás napjára, amely most már a nyolcadik napra esik (v.ö. nyolc boldogság). Tehát a jelen korban, az Emberfia napja, vagyis az Úr napja, nem más, mint a vasárnap, amikor az Úr feltámadását ünnepeljük. Vagyis, ha eljönnek majd azok az idők, amikor megszűnik az Emberfia napja, akkor arra gondolhatunk, hogy jönnek majd napok, amikor majd megszünik a vasárnap ünneplése és a szentmiseáldozat bemutatása...

Továbbá, az "Emberfia napjai", az Úr második eljövetelének napját is jelenti (Iz 13:6; Ez 30:3), ami nem egy rendszeresen ismétlődő esemény, hanem egyszeri és rendkivüli. Ezt is az Emberfia napjainak nevezi az Úr Jézus (Lk 17:26), és itt az Ő második eljövetelére, a paruziára, meg az akkori, végső eseményekre utal...

(Iz 13:6) Jajgassatok, mert közel van az Úr napja, mint a pusztulás, érkezik a Mindenhatótól!

(Ez 30:3) Mert közel van az a nap, elközeleg az Úr napja! A felhő napja, a nemzetek ideje lesz az!

(Lk 17:26) Ahogy Noé napjaiban történt, úgy lesz az Emberfiának napjaiban is.

Azt mondják, hogy a világot az eucharisztikus óra tartja fenn. A földbolygón, a napvilág körbemenetelével, mindenhol szentmiseáldozat bemutatása megy körbe a világon. Amikor ez az óra megáll, akkor a világ elpusztul, mert az emberek megszegik az örök szövetséget, és a világ nem állhat fenn az Úr Jézus Szent Teste és Vére nélkül. Isten, az Ő Szent Fiánál, az Ő megváltó keresztáldozatánál különb szövetséget már nem ajánlhat már fel az embereknek (Iz 24:1-5), mert már mindent odaadott. Egyszülött Fiát adta oda a világért. Ennél többet nem tud adni...

(Iz 24:1-5) Íme, az Úr elpusztítja a földet,és feldúlja azt; felforgatja felszínét, és szétszórja lakóit. Mint a nép, olyan lesz a pap,mint a szolga, olyan az ura, mint a szolgáló, olyan az úrnője,mint a vásárló, olyan az eladó,mint a kölcsönadó, olyan a kölcsönvevő,mint a hitelező, olyan az adósa. Teljesen elpusztul a föld, és egészen kifosztott lesz.Bizony, az Úr mondta ezt az igét. Gyászba borul, lepusztul a föld,elfonnyad, elhervad a földkerekség, elfonnyad a magasság a földdel együtt. A föld gyalázatossá lett lakói alatt,mert áthágták a törvényeket, megszegték a rendelkezéseket, felbontották az örök szövetséget.

A nap minden órájában tiszta áldozatot mutatnak be valahol a földön egy elvégzett szentmise által. Ezt a tiszta áldozatot támadja az Antikrisztus az utolsó időkben, amint az a Dániel könyvében meg van írva (Dán 12:11-12). Ez lesz az a rettenetes végidő, amelyről az Úr Jézus is szólt Dániel prófétára utalva (Mt 24:15), amelyről Szent Pál azt mondja, hogy a hamis próféta beül Isten templomába és istenként mutogatja önmagát (2Tessz 2:4). Ekkor az életet adó szent áldozat helyébe valamiféle pusztító utálatosság, valami lelki halált okozó bálvány kerül majd a szent helyre...

(Dán 12:11-12) Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz. Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.

(Mt 24:15) Amikor majd látjátok a szent helyen az iszonyatos pusztulást, amelyet Dániel próféta megjövendölt – aki olvassa, értse meg!

(2Tessz 2:3-4) Semmiképp se ámítson el titeket senki, mert előbb az elpártolásnak kell bekövetkeznie, és meg kell jelennie a bűn emberének, a kárhozat fiának, aki ellenszegül, és önmagát föléje helyezi mindannak, amit Istennek vagy isteni tiszteletre méltónak nevezünk, beül Isten templomába, és úgy mutogatja magát, mintha Isten volna.

(Jel 12:5-6) Az asszony fiúgyermeket szült, aki vasvesszővel legeltet minden népet. A gyermek elragadtatott Istenhez és az ő trónjához, az asszony pedig elmenekült a pusztába, ahol Istentől előkészített helye volt, hogy ott táplálják ezerkétszázhatvan napig.

(Jel 12:13-14) Amikor látta a sárkány, hogy levettetett a földre, üldözőbe vette az asszonyt, aki a fiúgyermeket szülte; de az asszonynak a nagy sas két szárnya adatott, hogy a pusztába repüljön az ő helyére, hogy ott tápláltassék három és fél évig a kígyó elől elrejtve.

(Jel 13:5) Gőgös, káromló szája volt, és hatalmat kapott, hogy negyvenkét hónapig jártassa.

 

Mikor kerül sor erre? Azt senki sem tudhatja, nem is tartozik ránk (ApCsel 1:7), de az idők jeleire mindenképpen oda kell figyelnünk (Mt 16:3). Az mondja Szent Pál, hogy mielőtt eljönnek ezek a végidők, meg kell történnie a nagy elpártolásnak (2 Tessz 2:3). Ez az elpártolás, valószínűleg egy nagy szakadás lesz az Egyházban, egy nagy méretű aposztázia. Ennek jeleit már láthatjuk szerte a világban. Úgy kb. 2000 óta, püspökök és egész egyházmegyék vannak kitéve intenzív támadásoknak. Püspökök mondanak le és egyházmegyék omlanak össze... 

(ApCsel 1:7) Ő azonban azt mondta nekik: „Nem a ti dolgotok, hogy ismerjétek a korszakokat vagy az időpontokat, amelyeket az Atya saját tetszése szerint határozott meg."

(Mt 1:3) Hajnalban meg: Ma zivatar lesz, mert az ég felhős és vörös. Az ég színéből tudtok következtetni, az idők jeleit meg nem tudjátok felismerni?

Kettős harapófogóban van a papság... Egyrészt, a kísértés által ki vannak téve a bukásnak, másrészt, a gonosz, az elbukott papok ellen fordítja a híveket. A legutóbbi írországi incidens ennek a folyamatnak a legszembetűnőbb példája. Meg lehet figyelni a világban, hogy habár az egész kereszténység üldözést szenved, mégis, leginkább a Katolikus Egyházat támadják. Ez azért van, mert a folyamatos szentáldozat bemutatásának fő fenntartója a Katolikus Egyház, amelyben teljesen megvan Krisztus Egyháza, és mert a szentmise az emberiség kegyelmi életének csúcsa és forrása.

Miért történik mindez? Úgy néz ki, hogy a hetedik napért, a nyugalom napjáért... Az Úr, miután megteremtette a világot hat nap alatt, a hetedik napon megnyugodott munkájából. Ezt a napot megszentelte és elrendelte a nyugalom napjának. Ennek a napnak a megülése szövetség Istennel. A keresztényeknek is megvan a maguk szombatja, olvashatjuk a Zsidókhoz írt levélben. Ez a nyugalom helye (Zsid 4:9-10), a mennyek országa, Isten színe látása és a Vele való, örökké tartó boldog közösség. Itt mindenki és minden megnyugszik. Szent Ágoston mondta: Nyugtalan a szívem Uram, amíg meg nem nyugszik Benned...

(Zsid 4:9-10) A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére. Aki ugyanis belép nyugalma országába, az megpihen minden munkájától, mint ahogy az Isten is megpihent a magáétól.

Úgy néz ki, hogy ezt a hetedik napot, ezt a nyugalom napját tagadja és támadja a Sátán. Talán ez lehet a 666-os szám értelme is (Jel 13:18)... Amint az evangéliumban a teljességet a 7-tel és a 77-tel fejezik ki (Mt 18:22), úgy a Sátán, a 666-al háromszor, vagyis örökre tagadja a 7-ik napot, vagyis az Úr napját. Ez pedig végül a mennyek országának tagadása, amelyből nincs része a gonosznak...

(Mt 18:22) Jézus azt felelte: „Nem azt mondom, hogy hétszer, hanem hogy hetvenhétszer.

(Jel 13:18) Ez a bölcsesség. Akinek van értelme, számítsa ki a vadállat számát; mert ember száma az, és a száma hatszázhatvanhat.

 

Nem tudhatjuk pontosan, hogy miként fognak bekövetkezni ezek a rettenetes dolgok, de azért elgondolkodhatunk rajta. Az a mi dolgunk, hogy figyeljük az idők jeleit, és készen álljunk mindig, hogy a jó oldalra álljunk. Nekünk be kell szállnunk Noé bárkájába, ami az Egyházat jelképezi, és készek kell legyünk, hogy bármelyik percben ott tudjuk hagyni evilági életünket. Nehogy úgy járjunk, mint Lót felesége, aki visszanézett a korábbi életére és sóbálvánnyá változott...

Azokban az időkben lesz majd jel az eligazodásra: Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is (Lk 17:37). Nagyon megható ez az ábrázolás: a hívők úgy rajoznak majd az Úr Jézus Krisztus Szent Teste és Vére körül, mint ahogyan a sasok keringnek a szavannában elesett elefánt teteme fölött. A test Krisztus Szent Teste (Jn 6:56) és a sasok a hívő lelkek, akik a hit által újból és újból erőre kapva magasan szárnyalnak (Iz 40:31)...

(Iz 40:30-31) Elfáradhatnak a fiatalok, és ellankadhatnak, s az ifjak is megbotolva eleshetnek; de akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok, futnak, és nem lankadnak el, járnak, és nem fáradnak el.

(Lk 17:37) Erre megkérdezték tőle: „Hol lesz ez, Uram?” Ő azt felelte nekik: „Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.”

(Jn 6:56) Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, az bennem marad, és én őbenne.

Használjuk ki a kegyelmi időt, és ne szalasszunk el egyetlen egy vasárnapi szentmisét se. Sőt, ha lehetséges, vegyünk részt a hétköznapi szentmiséken is. És amikor csak tehetjük, menjünk el szentségimádásra vagy szentséglátogatásra...

Uram Jézus, könyörülj rajtunk, és add nekünk kegyelmedet, hogy bele ne aludjunk e világ dolgaiba és, hogy észrevegyük az idők jeleit. Ámen.