Mennyivel tartozol uramnak?

(Lk 16:1-8) A tanítványoknak pedig ezt mondta: ,,Egy gazdag embernek volt egy intézője. Bevádolták nála, hogy eltékozolja a vagyonát. Erre magához hívatta és azt mondta neki: ,,Mit hallok rólad? Adj számot gazdálkodásodról, mert nem lehetsz tovább az intézőm!'' Az intéző ezt mondta magában: Mitévő leszek, ha uram elveszi tőlem az intézőséget? Kapálni nem tudok, koldulni szégyellek. Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek a házukba, ha elmozdít az intézőségből. Magához hívta tehát urának minden egyes adósát, és megkérdezte az elsőtől: ,,Mennyivel tartozol uramnak?'' Az így felelt: ,,Száz korsó olajjal.'' Erre azt mondta neki: ,,Vedd elő adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!'' Azután megkérdezte a másikat: ,,Hát te mennyivel tartozol?'' Az így válaszolt: ,,Száz véka búzával.'' Erre azt mondta neki: ,,Vedd elő adósleveledet, és írj nyolcvanat!'' Az úr megdicsérte a hamis intézőt, hogy okosan cselekedett; mert a világ fiai a maguk módján okosabbak a világosság fiainál.

Volt egy ismerősöm, akiről az a hír járta, hogy néha pénzt kér kölcsön, de "elfelejti" azt megadni. Amikor kérték vissza tőle a kölcsönzött összeget, megjátszodta, hogy nem emlékszik a kölcsönre és letagadta a tartozását. Amikor aztán vita lett ebből, azzal vágta ki magát, hogy: Ejsze, abból a pár fillérből állsz!...  Furcsa gondolkodás, furcsa magatartás… Ő nem azért tagadta tartozását, mintha nem lett volna miből megadnia, hanem azért, mert annyira fukar volt, hogy inkább meghazudtolta embertársát, minthogy megváljon attól a kis összegtől, amivel tartozott. A mástól kölcsönkért pénzt saját nyereségének tekintette...

(Sir 29:4) Sokan talált pénznek tekintik a kölcsönt, és aki segített rajtuk, azt zavarba hozzák. 

Az életben sokféle adósságot csinálunk, és sokféle kifizetnivalónk van... Boldog ember, aki megérti, hogy az életben minden számlát ki kell fizetni. Aki nem fizeti ki számláit, az hamar hitelét veszti, és többé nem állnak vele szóba. A hosszú barátság titka a pontos elszámolás...

De van másfajta adósság is... Az az adósság, amellyel Istennek tartozunk. Az ember, a bűnre való hajlamából fakadóan, tagadja ezt az adósságot. Már az első emberben megnyilvánult ez a felelőtlenség, ez a tagadás. Az eredeti bűn esete után, Ádám Évára, Éva pedig a kígyóra mutatott (Ter 3:12-13). Káin is tagadta, hogy felelőséggel tartozna Ábelért (Ter 4:9)...

(Ter 3:12-13) Az ember azt felelte: „Az asszony, akit mellém adtál, ő adott nekem a fáról, azért ettem.” Az Úr Isten ekkor megkérdezte az asszonyt: „Miért tetted ezt?” Ő így felelt: „A kígyó rászedett, azért ettem.”

(Ter 4:9) Azt mondta ekkor az Úr Káinnak: „Hol van Ábel, a testvéred?” Ő így felelt: „Nem tudom. Talán bizony őrzője vagyok én a testvéremnek?”

A mai ember is egyszerűen tagadja a bűnt... Tagadja, hogy tartozik Istennek, Teremtőjének, Gondviselőjének és mennyei Atyjának... Ezzel meghazudtolja Istent, Aki úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta érte, hogy aki Benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen (Jn 3:16). Ez pedig nem más, mint az evangélium hiábavalósága az ilyen ember életében… Az ember inkább meghazudtolja Istent és megcsalja önmagát, minthogy bevallja, hogy bűnös és, hogy tartozik Istennek. Így sokaknak az evangélium hiábavalóan hangzik el, és Krisztus Szent Vére hiába folyt ki a földre...

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy mindaz, aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.

(1Ján 1:8-10) Ha azt mondjuk, hogy nincsen bűnünk, megcsaljuk magunkat, és nincs bennünk igazság. Ha megvalljuk bűneinket, ő hű és igazságos, hogy megbocsássa a bűnöket, és megtisztítson minket minden gonoszságtól. Ha azt mondjuk, hogy nem vétkeztünk, hazuggá tesszük őt, és az ő igéje nincs bennünk.

Pedig Isten nem azért kéri adósságaink beismerését, hogy megfizessük neki, hanem azért, hogy megválthassa azokat. Neki tartozunk, és mégis, Ő akarja kifizetni adósságainkat. Csak annyit kér tőlünk, hogy valljuk be azokat. Ha bevalljuk tartozásainkat és felírjuk azokat adóslevelünkre, akkor Isten Fia, az Úr Jézus Krisztus, a mi Megváltónk, eltörli azokat (Kol 2:14)...

(Kol 2:14) Eltörölte az adóslevelet, amely követeléseivel ellenünk szólt és vádolt minket, eltávolította az útból, és a keresztre szegezte.

Az ember gyakran nemcsak önmagától hazudik, hanem bátorítva is van erre a nagyobbak által. Isten mindig támasztott prófétákat (Ez 33:7), akiknek az volt a szerepük, hogy figyelmeztessék a népet tartozásaikra...

(Ez 33:7) Téged pedig, emberfia, őrállónak rendeltelek Izrael háza számára. Ha tehát igét hallasz a számból, hirdesd nekik az én nevemben.

Ezek felelőséggel tartoztak a népért, hogy figyelmeztessék azt a bűn miatt közelgő veszedelemre. Hasonló ezekhez ma minden megkeresztelt és megbérmált ember, aki Isten szolgája. De mivel Isten embere is gyarló, aki megalkuszik a bűnnel, ezért megesik, hogy inkább az emberek közé tartozik, mint Istenhez. Elvilágiasodása miatt, egyre inkább nem a Szentlélek vezeti, hanem az emberi gondolkodás. Egyre inkább elhagyja őt a Szentlélek bátorsága, hogy helyébe az embereknek való megfelelés kényszere uralkodjon életében. Ennek következtében, lassan a bűn csak félig-meddig lesz bűn, és teret hódít nála a megalkuvás, hogy az emberek elismerjék és elfogadják őt. Ha egy prófétát dicsér a nép, akkor meglehet, hogy valójában nem szent, hanem hamis próféta, olyan, amelyik megfelel a nép szája ízének. Az ilyen mindig meghamisítja a nép Isten felé való tartozását, nem inti megtérésre az embereket, hanem magatartásával, példájával, még "meg is szentesíti" a közösségben a bűnös magatartást...

(Lk 16:6) Az így felelt: "Száz korsó olajjal." Erre azt mondta neki: "Fogd adósleveledet, ülj le hamar, és írj ötvenet!"

Ha felnőtté váltunk Krisztusban, akkor ne csaljuk meg önmagunkat, sem azzal, hogy nincs adósságunk Isten felé, sem azzal, hogy Isten szolgájának barátja vagyunk. Tiszteljük Isten sáfárját, de ne tévesszük össze a plébánia ajtaját a gyóntató fülke ajtajával, és ne gondoljuk, hogy a pap barátsága belépőjegy lesz számunkra a mennyországba...

Uram Jézus, add, hogy szereteted bűnbánatra indítson miunket, és így lerakjuk Nálad bűneinket. Ámen.