Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!

(1Sám 3,3b-10) Isten mécsesét pedig még nem oltották ki, és Sámuel az Úr templomában aludt, ahol az Isten ládája volt, hogy szólította az Úr Sámuelt. Az felelt és így szólt: ,,Itt vagyok!’ Azután odafutott Hélihez és azt mondta: ,,Itt vagyok, hívtál!’ Héli azt felelte: ,,Nem hívtalak, menj vissza és aludj!’ Elment tehát és aludt. Ám az Úr ismét szólította Sámuelt. Sámuel megint felkelt, Hélihez ment, s azt mondta: ,,Itt vagyok, hívtál!’ Az ezt felelte: ,,Nem hívtalak, fiam, menj vissza és aludj!’ Sámuel ugyanis még nem ismerte az Urat, még nem nyilatkozott meg neki az Úr szózata. Ám az Úr ismét, harmadszor is szólította Sámuelt. Ő megint felkelt, Hélihez ment, és azt mondta neki: ,,Itt vagyok, hívtál!’ Megértette erre Héli, hogy az Úr szólítja a gyermeket, ezért azt mondta Sámuelnek: ,,Menj és aludj, s ha megint szólít, mondd neki: ,,Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!’’’ Elment tehát Sámuel, s aludt a helyén. Ekkor eljött az Úr, odaállt és szólította, ahogy előbb is szólította: ,,Sámuel, Sámuel!’ Sámuel erre azt felelte: ,,Szólj, Uram, mert hallja a te szolgád!’

Az ószövetségi Izraelben időről időre próféták támadtak (Lk 7:16). Ezek olyan emberek voltak, akiket Isten már anyjuk méhében kiválasztott és elkülönített magának (Bir 13:7, Lk 1:15). Elhívta őket a világ dolgaitól, hogy csakis Őneki szolgáljanak (1Kir 19:19). Ezek a próféták fel lettek kenve a Szentlélek erejével, és képesek voltak hallani Isten szavát (Szám 24:4), hogy közvetítsék a népnek, hogy bepillanthassanak a szellemi világba, és megláthassák Isten trónját meg az angyalok seregeit (Iz:6:5; Ez:1)...

(Szám 24:4) Így beszél, aki felfogja az Isten szavát, látja a Mindenható arcát – Istentől kap választ, a szeme megnyílik...

(Bir 13:7) »Íme, foganni fogsz és fiút szülsz: óvakodj attól, hogy bort és szeszes italt igyál, s valami tisztátalant egyél, mert a gyermek Isten nazírja lesz gyermekségétől fogva, anyja méhétől egészen halála napjáig.«

(1Kir 19:19) Illés tehát elindult onnan, és rátalált Elizeusra, Sáfát fiára, aki éppen szántott. Tizenkét iga ökör volt előtte, ő pedig a tizenkettedik pár mögött haladt. Illés odament hozzá, és rávetette palástját.

(Iz 6:5) Ekkor így szóltam: „Jaj nekem, végem van, mert tisztátalan ajkú ember vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom, mégis látták szemeim a Királyt, a Seregek Urát!”

(Lk 1:15) Mert nagy lesz az Úr előtt; bort és részegítő italt nem iszik, és már anyja méhétől fogva betelik Szentlélekkel.

Ezek az emberek szóltak a jövőről, a háborúk végkimeneteléről, a nép bűneiről, és nemegyszer csodásan gyógyítottak (2 Kir 5:14), vagy halottakat támasztottak fel (2 Kir 4:34). Volt, amelyik nem halt meg, hanem tüzes szekéren távózott az égbe (2Kir 2:11), és volt, amelyik még halála után is szólt a királyhoz (1Sám 28:15)...

(2Kir 2:11) Miközben így mendegéltek, s menet közben beszélgettek, íme, egy tüzes szekér tüzes lovakkal elválasztotta őket egymástól, s Illés felment a forgószéllel az égbe.

(2Kir 4:34) Aztán föllépett az ágyra, s ráfeküdt a gyermekre, s rátette száját a szájára, szemét a szemére, s kezét a kezére, s ráborult. Ekkor meleg lett a gyermek teste.

(2Kir 5:14) Lement és megfürdött hétszer a Jordánban az Isten emberének szava szerint. Ismét olyan lett a teste, mint egy kisgyermeké, és megtisztult.

(2Sám 28:15) Azt mondta ekkor Sámuel Saulnak: „Miért háborgattál engem azzal, hogy felidéztettél?” Azt mondta erre Saul: „Nagy bajban vagyok, mert a filiszteusok hadakoznak ellenem, s Isten eltávozott tőlem, s nem akart meghallgatni sem próféták, sem álmok által: téged hívattalak tehát, hogy mutasd meg, mit cselekedjem.”

Ezekben az emberekben egy volt a közös: mind hallották Isten szavát. Ők voltak azok, akik látnok emberek voltak, mert Isten dolgait láthatták, de méginkább halló emberek, mert Isten szavait hallhatták. Ők egyfajta adó-vevő készülékek voltak Isten és Izrael népe között... Őnekik bárki bármit mondhatott, bármit hazudhatott, vagy bármilyen cselt szőhetett, csak félrevonultak Istennel, és Isten kinyilatkoztatta nekik az igazságot. Még a király sem vezethette félre a prófétát (2Sám 12:7)...

(2Sám 12:7-9) Azt mondta erre Nátán Dávidnak: „Te vagy az az ember! Ezt üzeni az Úr, Izrael Istene: »Én kentelek fel Izrael királyává, megszabadítottalak Saul kezéből. Neked adtam urad házát, és öledbe urad asszonyait, neked adtam Izrael és Júda házát, és ha ez még kevés volt, sokkal többet is adtam volna neked. Miért vetted hát semmibe az Úr szavát, és tettél olyasmit, ami gonosz az én színem előtt?! A hettita Uriást megöletted karddal, Ammon fiainak kardja által ölted meg őt, feleségét pedig feleségül vetted!

Joel próféta által jelentette ki az Úr, hogy az utolsó időkben nem úgy lesz, mint az ószövetségi időkben, hogy csak ritkán és csak néhány ember lesz próféta, hanem akkor majd Isten kiárasztja a Szentelket minden népre, és sokan fognak majd prófétálni és álmokat látni (Jo 3:1)... 

(Jo 3:1) Mindezek után kiárasztom Lelkemet minden testre. Fiaitok és leányaitok jövendölni fognak, véneitek álmokat álmodnak, ifjaitok meg látomásokat látnak.

Régen csak kevés embert kentek fel Isten prófétájává, de ma, a bérmálás szentsége által, rengeteg prófétát ken fel az Egyház. Sajnos az emberek nem hiszik el, hogy aki a bérmálás szentségében részesül, az semmivel sem kevesebb méltóságban, mint Sámuel, Illés, Elizeus vagy Ezekiel próféták. Keresztelő Szent János a legnagyobb volt az asszonyok szülöttei között, de a mennyek országában a legkisebb is nagyobb nála (Lk 7:28)...

(Lk 7:28) Mondom nektek: Asszonyok szülöttei között nincs nagyobb Keresztelő Jánosnál; de aki a legkisebb Isten országában, az is nagyobb nála.

A bérmálás szentsége által megkaptuk lelkünkbe a kegyelmet a prófétai szolgálatra, a nyilvánosságra lépésre és a hitvallásra. Megkaptuk a királyi papság és prófétaság lelkét (1Pét 2:9), annak szerszámos ládáját és fegyverzetét (Ef 6:13-17). Hogy ezt a szerszámos ládát kinyissuk-e, illetve a lelki fegyverzetet felöltsük-e, az csakis a mi döntésünktől függ...

(1Pét 2:9) Ti azonban választott nemzetség, királyi papság, szent nemzet, tulajdonul lefoglalt nép vagytok, hogy annak dicsőségét hirdessétek, aki a sötétségből csodálatos világosságára hívott titeket.

(Ef 6:13-17) Vegyétek fel tehát Isten fegyverzetét, hogy ellenállhassatok a gonosz napon, s megállhassatok, mert mindent megtettetek. Úgy álljatok tehát, hogy derekatokat övezzétek fel igazságossággal, s öltsétek magatokra a megigazulás vértjét! Lábatok saruja legyen a béke evangéliumának hirdetésére való készség. Mindezekhez vegyétek a hit pajzsát, amellyel kiolthatjátok a gonosz minden tüzes nyilát. Vegyétek fel az üdvösség sisakját is, és a Lélek kardját, vagyis az Isten igéjét.

A bérmálás szentségének kegyelmi karaktere nem múlik el belőlünk, és az Istentől kapott leki felszereltségünk nem enyészik el, mert Isten nem vonja vissza kegyelmi ajándékait. Ami elveszik és elenyészik, az az idő, amit arra fordíthatnánk, hogy lelki csatornánkat kitisztítsuk, hogy azon keresztül a Szentlélek kegyelmeit elnyerjük (Apcsel 19:2), és a kegyelmi áramlás tüzét szívünkbe fogadjuk. Elveszik és elenyészik az az esély, hogy nyilvánosan színre lépjünk a hit átadására, védelmére és az evangélium terjesztésére. A készlet mindig ott van a lelkünkben mag formájában, csak ki kell bontani azt és használni kell. Akkor majd idővel az ásóból nyolc soros szántóekével felszerelt traktor lesz, és az igazság kardjából légi flótára szerelt lézervezérelt fegyverzet...

(ApCsel 19:2) Ezeknek azt mondta: „Vajon megkaptátok-e a Szentlelket, amikor hívők lettetek?” Azok azonban azt felelték neki: „Még csak azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.”

(1Ján 3:9) Azok, akik Istentől születtek, nem követnek el bűnt, mert az ő magja bennük marad, és nem vétkezhetnek, mert Istentől születtek.

Hallottad már a szívedben Isten szavát?... Hallottál már valaha égi szózatot? Vagy azt gondolod, hogy ez csak egy ősi szentírási történet? Ha nem, akkor még nem tapasztaltad meg Isten hangját... De ha igazán keresni fogod, akkor Ő előbb-utóbb kinyilatkoztatja magát neked, és szólni fog hozzád (Jn 14:21)... 

(Jn 14:21) Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.

Hogy mit fog mondani? Lehet, hogy valamit, ami csak rád tartozik. Lehet, hogy valamit, ami a közösségre tartozik. Lehet, hogy megoszt veled valamit, amit a jövőre vonatkozik, amit vagy el kell mondanod másoknak, vagy nem... Majd akkor meglátod... akkor majd megtudod... akkor majd megérted... 

De addig is ki kell pucolnod lelki csatornádat a világ szennyétől. Istennek kell szánd az idődet, életedet, és még valami... ne tekints vissza a korábbi életedre, mert azt mondja az Úr: Aki megfogja az eke szarvát és visszafelé tekintget, nem alkalmas Isten országára (1Kir 19:20; Sir 38:25-27; Lk 9:62)...

(1Kir 19:20) Az tüstént otthagyta az állatokat, utána futott Illésnek, és azt mondta: „Hadd adjak búcsúcsókot apámnak és anyámnak, aztán majd követlek.” Ő azt mondta neki: „Eredj csak és térj vissza, mert ami az én dolgom volt, megtettem veled.”

(Sir 38:25-27) Szabad idejének köszöni bölcsességét az írástudó, akinek kevés a dolga, az tehet szert bölcsességre! Hogyan is telhet el bölcsességgel, aki az ekét fogja, aki hajítófával büszkélkedik, ösztökével hajtja a marhát, és annak dolgában jár-kel, akinek borjú körül forog a beszéde, barázdák boronálásán jár az esze, és tehenek hizlalása a gondja!

(Lk 9:62) Jézus azt felelte neki: „Aki kezét az ekére teszi és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.”

Uram Jézus, az aratni való sok, de a munkás kevés. Kérünk Téged küld munkásokat az aratásba. Ámen.