Hittek Istenben

(Jón 3:1-5.10) Ekkor ismét szólt az Úr Jónáshoz, s ezt nondta: ,,Kelj fel, menj Ninivébe, a nagy városba, és hirdesd ott a szózatot, amelyet majd mondok neked.' Felkelt erre Jónás és elment Ninivébe az Úr szava szerint. Ninive háromnapi járóföldre terjedő nagy városa volt Istennek. Alighogy bement Jónás a városba, egynapi járásnyira, nagy hangon hirdette: ,,Még negyven nap, és Ninive elpusztul!' Ninive lakói hittek Istenben és böjtöt hirdettek, és nagyjaik, kicsinyeik egyaránt szőrruhát öltöttek. Mikor látta Isten az ő cselekedeteiket, hogy megtértek gonosz útjukról, megbánta Isten a rosszat, amelyről azt mondta, hogy rájuk hozza, és nem hozta rájuk.

Jónás próféta az ószövetség talán egyik legemberibb és legérdekesebb prófétája. Ő nem akar vitézkedni, nem akar tetszelegni prófétai küldetésében, hanem simán megszökik küldetése elől... Jónás menekül Isten színe elől... Nem akar elmenni Ninivébe, a nagy birodalom fővárosába, hogy Isten szavát közvetítse. Isten ekkor üldözni kezdi őt a természet erejével, olyannyira, hogy még a hajósok is megértik, hogy valakivel nagyon nincs rendben valami a hajó fedélzetén. Végül felfedezik Jónást a hajó legalján, leleplezik bűnösségét és kidobják a hajóról a tengerbe. A tenger vizében elnyeli őt egy nagy cethal, amelyet Isten rendelt oda. Három nap és három éjszaka volt a hal gyomrában. Ekkor Jónás olyan zsoltárokkal fohászkodik, amelyek mind az Eljövendő szenvedéseire utalnak. Ezután Isten parancsol a cethalnak, és az kidobja Jónást a partra...

Jónás próféta sorsa ezekben az eseményekben az Úr Jézus Krisztus küldetését, halálát és feltámadását vetíti előre. A jelek által utal a végső és legnagyobb Prófétára (MTörv 18:18-19), akinek sokat kell szenvednie, akinek alá kell szállnia a poklokra, de, akit harmadnapra kidob magából a sír, mivelhogy feltámad a halálból...

(MTörv 18:18-19) Prófétát támasztok majd nekik a testvéreik közül, hozzád hasonlót. Szájába adom szavaimat, hogy elmondja nekik mindazt, amit parancsolok nekik. Ha valaki nem akar hallgatni a szavaira, amelyeket a nevemben hirdet, azon én fogom ezt számon kérni.

Ezért hívatkozik az Úr Jézus Jónás próféta jelére, amikor jelt kérnek tőle a zsidók...

(Mt 12:39-40) A gonosz és házasságtörő nemzedék jelet kíván - válaszolta -, de nem kap mást, csak Jónás próféta jelét. Amint ugyanis Jónás próféta három nap és három éjjel volt a hal gyomrában, úgy lesz az Emberfia is három nap és három éjjel a föld szívében.

(Lk 11:29) Amikor a nép köréje sereglett, elkezdett beszélni: "Ez a nemzedék gonosz nemzedék. Jelt kíván, de nem kap más jelet, mint Jónás próféta jelét.

Ugyanakkor, Jónás próféta történetében önmagunkra is ismerhetünk... Mi is gyakran vonakodunk megcselekedni Isten akaratát... Kényelmetlen, zavarbaejtő és fájdalmas ez számunkra. Inkább hátat fordítanánk Istennek, és elrejtőznénk az Egyház hajójának legmélyén (1Pét 3:20). Hadd háborogjon a népek tengere (Jel 12:18), hisz az Egyház hajója sokat kibírt már. Ezt is kibírja nélkülem... 

(1Pét 3:19-20) Így elment a börtönben sínylődő lelkekhez is, és hírt vitt azoknak, akik hitetlenek voltak akkor, amikor Isten Noé korában türelmesen várt, míg a bárka föl nem épült. Ebben csak kevés, mégpedig nyolc lélek menekült meg a víz által.

(Jel 12:18) Aztán megállt a tenger fövenyén.

De Isten akarata nem ez, és meglehet, hogy bennünket is kidobnak a hajóról, a tenger habjai közé, vagyis a népek közé, hogy teljesítsük Isten akaratát... Küldetésünk pedig az evangélium, az örömhír hirdetése és átadása, Jónás jelének felmutatása, hogy amint három nap és három éj után kidobta a hal Jónást a partra, úgy a mi Üdvözítőnk, Jézus Krisztus is feltámadt a halálból. Mi is pedig Őbenne fel fogunk támadni az utolsó napon. Ez a mi reménységünk (Zsid 10:23)... 

(Zsid 10:23) Tartsunk ki rendületlenül reménységünk megvallása mellett, mert hűséges az, aki az ígéreteket tette...

Hirdessük hát mi is ezt a mai "házasságtörő" nemzettségnek (Mk 8:38), amely a temetési menet soraiban, a szent kereszt és a pap mögött, tagadja a feltámadást, és szállóige lett közöttük, hogy: Ki tudja! Még egy se jött onnan vissza...

(Mk 8:38) Mert aki szégyell engem és az én igéimet ebben a házasságtörő és bűnös korban, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön Atyjának dicsőségében a szent angyalokkal.

Jónás magatartása nagyon érdekes... Nem elég, hogy megfutamodott a küldetése elől, de amikor látja, hogy a nép, az ő kikényszerített prófétálására megtér, akkor megharagszik. Pedig hát Ninivé lakói hittek neki, mert azok hittek Istenben és félték Őt. De Jónás inkább bánkódik egy ricinusbokor hervadása miatt, amely árnyékot vetett rá, minthogy örülne a rengeteg ember megmenekülésén. Mi is inkább ragaszkodunk életünk semmiségeihez, minthogy kilépnénk a napra, vagyis Isten gondolatainak világosságára és megértésére. Inkább örülnénk annak, ha a bűnösök elnyernék méltó büntetésüket, mint annak, ha megtérnének (Lk 15:10) és életük lenne... De vajon, mi hiszünk Istenben?...

(Lk 15:10) Mondom nektek: hasonló öröm lesz Isten angyalainak színe előtt egy megtérő bűnös miatt.

Ez a szetirási rész, Isten nagy irgalmasságát, jóságát és szeretetét mutatja meg nekünk. Ezért legyünk hát értelmesek, és bármit is szemlélünk a világban, ami elszomorít bennünket: politikát, gazdaságot, pénzűgyeket, művészeteket, zavargásokat, háborúkat vagy ökológiai katasztrófákat, mindig jusson eszünkbe, hogy Isten mindig nagyon szereti az embert... Ő egy emberszerető Isten...

Uram Jézus, mi rest és hűtlen szolgák vagyunk. Légy irgalommal irántunk. Ámen.