Valami új

(2Kor 5:17-21) Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott. Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel! Ő azt, aki bűnt nem ismert, "bűnné" tette értünk, hogy benne "Isten igazságossága" legyünk.

Az elmúlt dolgokért való zúgolódás

Az ember ha egy közösséghez tartozik, akkor elkerülhetetlenül negatív tapasztalatokat is fog szerezni. Ez érvényes a krisztusi közösségre is. Az ember megtapasztalja a testvérek hibáit, tévedéseit, bűneit, és aztán elkezd panaszkodni meg zúgolódni.

Egyszer egy vitorláshajó nagy viharba keveredett. A matrózok próbálták végezni a dolgukat a fedélzeten, de a helyzet nehéz volt és veszélyes. Egyszer csak az egyik matróz elveszítette lélekjelenlétét, és elkezdett siránkozni meg kiabálni: Elsülyedünk! Elsülyedünk! Mindnyájan elveszünk!... Meghallva ezt a hajóskapitány, parancsot adott a legénységnek, hogy azonnal dobják ki a fedélzetről a siránkozót. Nincs szükség egy vészmadárra a fedélzeten... A legények nekiestek a siránkozó matróznak, és addig dulakodtak, amíg meg nem ragadták kezét-lábát, hogy átdobják a korláton. Miközben dulakodtak, az egyik legény észrevétlenül ráhurkolta a hajókötelet a szerencsétlen matróz bokájára. Ezután kidobták az üvöltő matrózt a tengerbe, és az ott rugkapálózva kiabált a hajó után. Egy kis idő után, a kapitány intésére, a legénység húzni kezdte a kötelet, és a kiabáló matrózt visszavonták a fedélzetre. A csuromvizes, remegő matróz egy ideig hallgatva ült, majd lassan felállt, és csendben végezni kezdte a munkáját...

Hát, mi is ilyenek vagyunk... Amikor az Egyház hajója viharban hánykolódik, fennhangon siránkozunk és panaszkodunk, megfeledkezve arról, hogy valami új dolog következik. Arról is megfeledkezünk, amikor az állapotok miatt siránkozunk, hogy bizony lehetne ennél még rosszabb is: A pesszimista mondja: Ennél már rosszabb nem lehet... Az optimista erre rávágja: De igen, lehet...

Hagyjuk az elmúlt dolgokért való panaszkodást és zúgolódást. Engedjük el azokat, mert valami új vár ránk. Engedjük el a sértéseket, az igazságtalanságokat, a megbántásokat, az ítélkezéseket, stb. Figyeljünk arra, amit az Úr most fakaszt a mi életünk horizontján...

Az új dolgokra való odafigyelés

Gyakran annyira lekötnek az elmúlt dolgok sérelmei, hogy belesavanyodunk azokba, és képtelenek vagyunk elfogadni azokat az új dolgokat, amelyeket az Úr készített számunkra. Gyakran használják a tanításokban a "teli kéz" hasonlatát. Ha tele van a kezünk, akkor nem vagyunk képesek elfogadni ajándékokat, nem tudjuk átvenni azokat az új dolgokat, amellyel az Úr akar megajándékozni minket.

Az Úr valami újat hoz létre bennünk, velünk, és folyamatosan valami új dologra akar vezetni minket. A mesében, a kacsalábon forgó kastélyban mindig van egy legbelső szoba, ahová nem szabad belépni. Amikor aztán végül belép oda a királyfi, megtalálja a kardot meg a páncélt, amelyekkel kiszabadíthatja a hetedhét ország legszebb királylányát. De az Úrnál, ebben a legbenső szobában, rátalálunk még egy titkos ajtóra, amely egy újabb szobába vezet, ahol megint találunk valamilyen kincset. És ott is lesz majd egy másik ajtó, amely továbbvezet, és ez így folytatódik örökké... Egyesek szerint, Isten boldogító színe látása egy folyamatos megújulás... Az ember mindig valami újat és újat, valami csodálatosat szemlélhet majd örökkön-örökké...

Engesztelődjünk ki

A valami új lelki megtapasztalásának előfeltétele a kiengesztelődés. Ezért hát előbb engesztelődjünk ki Istennel (2Kor 5:20)... De az Istennel való kiengesztelődés csakis az Úr Jézus Krisztusban lehetséges, és Őbenne valósulhat meg. És mivel az Úr Jézus azonosul a legkisebbekkel (Mt 25:45), ezért aztán az Istennel való kiengesztelődés előfeltétele az emberekkel való kiengesztelődés (Mt 6:15)... 

(Mt 6:15) De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat.

(Mt 25:45) Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.

(2Kor 5:20) Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel!

Miért van ez így? Mert Ő ezt mondta... Ezért hát engedjük el az embereknek minden adósságukat, és ne vonjuk vissza soha ezt az elengedést. A Károli fajta szentírás fordítás oly találóan fejezi ki az emberek visszavonó magatartását. Isten ha ad valamit, vagy ha elenged valamit, azt soha nem vonja vissza... Az Úr nem a visszavonás Istene...

(1Kor 3:3, Károli) Mert még testiek vagytok; mert a mikor írigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é?

(1Kor 14:33, Károli) Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene; miként a szentek minden gyülekezetében..

Ezek a dolgok a szívünkben és az elménkben dőlnek el. Tehetünk bármit, de amíg nem hozunk magunkban egy határozott döntést, hogy szívből megbocsájtunk mindenkinek, addig nem tudunk továbblépni. Nem tudunk szabadulni bűneinktől, és nem tudunk egy felsőbb tagozatú lelki tanítványság osztályába belépni. A vizsgákat pedig mindig le kell tenni, mert elmaradt vizsgákkal nem lehet egy felsőbb tagozatra továbbjutni...

(Mt 6:14) Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek.

(Mt 18:35) Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyitek meg nem bocsát szívből felebarátjának.

Mi az, ami számunkra a régi, és mi az a valami új? Az énképem, az istenképem, a világképem, az emberi kapcsolataim, a gondolataim, a sebzetségem, a szívem, a lelkem?... Ezeknek megújulása csakis az Úr Jézus Krisztusban lehetséges, a kiengesztelődésen keresztül, a kiengesztelődés szolgálata által, ami a szentgyónás (2Kor 5:18)...

(2Kor 5:18) De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott.

Uram Jézus! Oly sokszor haragudtam, zúgolódtam, paszkodtam és ítélkeztem. Segíts kérlek, hogy el tudjam engedni ezeket a régi dolgokat. Hiszem, hogy valami újat készítettél számomra. Ámen.