Feltámadás

(Jn 11:23-25) Jézus megnyugtatta: „Feltámad testvéred.” „Tudom, hogy feltámad - mondta Márta -, majd a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.

A kezdetektől fogva tudott az ember a feltámadásról

Már az első emberpárnak is volt egyfajta tudata a feltámadásról. Az eredet bűn esete után, amikor az Úr kimondta az átkot (Ter 3:14-18), akkor kimondta az örömhírt is. Akkor hangzott el az úgynevezett protoevangélium, amelyben Isten megígérte, hogy nem hagyja elveszni az embert, hanem utánanyúl és visszaszerzi őt. Feltámasztja a bűn halálából...

(Ter 3:14-15) Az Úristen így szólt a kígyóhoz: „Mivel ezt tetted, átkozott leszel minden állat és a mezõ minden vadja között. Hasadon csúszol, és a föld porát eszed életed minden napján. Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az õ ivadéka közé. Õ széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba.”

Ábrahám is hitt a feltámadásban, máskülönben, hogyan hihetett volna Isten ígéretében. Előrehaladott kora ellenére, vándorként, hitt abban, hogy örökségül nyeri a neki ígért földet és Isten megsokasítja utódait...

(Zsid 11:15-19) Ha arra a földre gondoltak volna, ahonnan kijöttek, lett volna alkalmuk a visszatérésre. De egy jobb haza után vágyódtak, a mennyei után. Ezért az Isten sem szégyelli, hogy Istenüknek hívják, hiszen hazát készített nekik. Ábrahám hittel áldozta fel Izsákot, amikor az Isten próbára tette. Készen volt rá, hogy feláldozza egyszülöttét, õ, aki ígéretképpen kapta, és hallotta: „Izsák által lesznek utódaid.” Biztosra vette, hogy Isten képes a halottakat is feltámasztani.

Mózes is hitt a feltámadásban, amikor Jahve kinyilvánította neki magát az égő csipkebokorban, mint Ábrahán, Izsák és Jákób Istene, Aki az élők Istene, nem a holtak Istene...

(Lk 20:37) Arról, hogy a halottak feltámadnak, már Mózes is beszélt a csipkebokorról szóló részben, ahol az Urat Ábrahám Istenének, Izsák Istenének és Jákob Istenének nevezi.

De a próféták is beszéltek a feltámadásról, különösen Ezekiel próféta, aki a feltámadást úgy szemlélteti mint egy visszapörgetett filmet...

(Ez 37:3-14) Így szólt hozzám: „Emberfia, életre kelnek még ezek a csontok?” Így feleltem: „Uram, Istenem, te tudod.” Ekkor így folytatta: „Jövendölj ezekrõl a csontokról! Így beszélj: Ti kiszáradt csontok, halljátok az Úr szavát! Ezt üzeni az Úr, az Isten ezeknek a csontoknak: Nézzétek, éltetõ leheletet adok belétek, és megelevenedtek. Ellátlak inakkal és beborítlak hússal benneteket; bõrt húzok rátok és éltetõ leheletet adok nektek, és élni fogtok. Akkor megtudjátok, hogy én vagyok az Úr.” Jövendöltem, amint a parancs szólt. S lám, amint jövendöltem, zaj keletkezett, majd zörgés támadt, és a csontok egymáshoz közeledtek. Aztán láttam: ín és hús került rájuk, és bõr vonta be õket, de éltetõ lehelet még nem volt bennük. Ekkor így szólt hozzám: „Jövendölj az éltetõ leheletrõl, jövendölj, emberfia, és mondd az éltetõ leheletnek: Ezt mondja az Úr, az Isten: Gyere elõ a négy szél hazájából, és fújj ezekre a halottakra, hogy megelevenedjenek.” Ekkor jövendöltem, amint parancsolta nekem, és éltetõ lehelet szállt beléjük, életre keltek, talpra álltak, mint egy nagy sereg.
Akkor így szólt hozzám: Emberfia, Izrael egész háza ezek a csontok. Lám, azt mondják: „Elszáradt a csontunk, oda a reményünk, végünk van.” Jövendölj azért, és így beszélj: Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézzétek, kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem, és elvezetlek benneteket Izrael földjére. Akkor majd megtudjátok, hogy én vagyok az Úr, amikor kinyitom sírjaitokat és kihozlak benneteket sírjaitokból, én népem. Belétek oltom lelkemet és életre keltek. Letelepítelek benneteket földeteken, és megtudjátok, hogy én, az Úr mondtam ezt, és végbe is vittem - mondja az Úr.

(2Mak 12:43) Aztán gyûjtést rendezett a katonák között, és mintegy 2000 ezüst drachmát küldött Jeruzsálembe engesztelõ áldozat bemutatására. Ilyen szépen és nemesen viselkedett, mivel gondolt a feltámadásra.

(Zsid 11:35) Asszonyok feltámasztás útján visszakapták halottaikat. Némelyek kínpadra jutottak, de nem fogadták el a szabadságot, csak hogy dicsõségesebb feltámadásban részesüljenek. ( v.ö. 2Makk 7:29)

A csodás feltámadások

A szentírásban olvashatunk néhány csodás feltámadásról: Elizeus feltámasztotta a szunemi asszony fiát; Elizeus csonjaitól feltámadt a halott; az Úr Jézus feltámasztotta Jairus leányát, a naimi ifjút és Lázárt; Péter apostol feltámasztotta Tabithát; Pál apostol feltámasztotta Euthichuszt...

(2Kir 4:34-35) Aztán fölment az ágyra és a fiúra borult, száját a szájára, szemét a szemére, kezét a kezére tette. S ahogy így ráborult, a fiú teste fölmelegedett. Akkor fölállt és le-föl járkált a szobában, majd újra fölment és hétszer ráborult. Végül tüsszentett a fiú és kinyitotta a szemét.

(2Kir 13:21) Egyszer, amikor éppen temettek egy embert, az emberek hirtelenül megpillantották a portyázó csapatot. Az embert bedobták Elizeus sírjába és elmentek. Mihelyt az ember hozzáért Elizeus csontjaihoz, életre kelt és talpra állt.

(Mk 5.41-42) Megfogta a kislány kezét, s így szólt hozzá: „Talita kum”, ami annyit jelent: „Kislány, parancsolom, kelj föl!” A kislány fölkelt, és elkezdett járkálni. Tizenkét éves lehetett. A nagy csodálkozástól azt se tudták, hová legyenek.

(Lk 7.14-15) Aztán odalépett a koporsóhoz, és amint megálltak, akik vitték, megérintette, s így szólt: „Ifjú, mondom neked, kelj föl!” A halott felült, és elkezdett beszélni. Ekkor átadta anyjának.

(Jn 11:43-44) E szavak után hangosan beszólt: „Lázár, jöjj ki!” S a halott kijött. Lába és keze be volt pólyázva, az arcát meg kendõ födte. Jézus szólt nekik: „Oldjátok fel, hogy tudjon járni.”

(ApCsel 9:40-41) Péter kiparancsolt mindenkit, majd térdre borult és imádkozott. Aztán a halotthoz fordult és felszólította: „Tabita, kelj fel!” Az kinyitotta a szemét, s amikor meglátta Pétert, felült. (Péter) kezét nyújtotta neki, fölsegítette, aztán behívta a szenteket, meg az özvegyeket, és megmutatta nekik, hogy él.

(ApCsel 20.9-10) Egy Eutichusz nevû ifjú az ablakban ült, s Pál hosszú beszéde alatt úgy elnyomta az álom, hogy álmában lezuhant a harmadik emeletrõl. Holtan szedték össze. Pál lement hozzá, ráborult, átölelte, s így szólt: „Ne aggódjatok, még benne van a lélek.”

Ezek nem a teljes megváltást beteljesítő feltámadások (Róm 8:23), hanem csak olyanok, amelyeknél a lélek visszatért ugyanabba a romlandó testbe. Ezek az emberek feltámadtak ugyan, de újra meg kellett halniuk. A beteljesedett feltámadásban, romolhatatlan megdicsőült testtel támadunk majd fel...

A nulladik feltámadás

A Jelenések könyvében olvashatunk az első feltámadásról. Ezek azok a lelkek, akiknek fejüket vették az Úr Jézusért, Isten igéjéért és az evangéliumért. Ezek a lelkek, majd ítélő szerepet fognak betölteni a többi lélek fölött, az Úr Jézussal együtt. Elkerülve a millenarizmus tévedését, azonban mégis tudomásul kell vegyük, hogy a szentírásban van egy "első feltámadás"...

(Jel 20:4-6) Ezután trónokat láttam, azok ültek rajtuk, akikre az ítélkezést bízták. És (láttam) a lelkeket, akiket Jézus melletti tanúságtételükért és az Isten szaváért lefejeztek, akik nem borultak le sem a vadállat, sem képmása elõtt, sem bélyegét nem viselték homlokukon vagy karjukon. Életre keltek, és ezer évig uralkodtak Krisztussal. A többi halott csak akkor kelt életre, amikor eltelt az ezer esztendõ. Ez az elsõ feltámadás. Boldog és szent, akinek része van az elsõ feltámadásban. A második halálnak ezeken nincs hatalma, hanem Istennek és Krisztusnak lesznek papjai, és ezer évig uralkodnak vele.

(Mt 19:28) Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, ti, akik követtetek, a megújuláskor, amikor az Emberfia dicsõséges trónjára ül, ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse fölött.

Ha ez az első feltámadás, akkor az Úr Jézus feltámadása a "nulladik" feltámadás, vagyis az ős-feltámadás. Ha az Úr Jézus feltámadása a nulladik feltámadás, akkor ebben a nulladik feltámadásban része volt egy sor régi szentnek is...

(Mt 27.51-53) Erre a templom függönye kettéhasadt, felülrõl egészen az aljáig, a föld megrendült, sziklák repedtek meg, sírok nyíltak meg, és sok elhunyt szentnek feltámadt a teste. Feltámadása után elõjöttek a sírokból, bementek a szent városba, és többeknek megjelentek.

Kik lehettek ezek a régi szentek? Hát Ádám és Éva, Noé és az ősatyák, Ábrahám, Izsák és Jákób, Mózes, Jób, Jeremiás és Sámuel, stb... Ha ezek feltámadtak, akkor nem felküdhettek vissza a sírba, és itt sem maradtak e világban... Tudjuk, hogy Hénoch és Illés nem haltak meg, hanem elragadtattak Istenhez. Mózes és Illés egy színben jelent meg a Tábor hegyén az Úr Jézus színeváltozásakor (Mt 17:3)... Ezek a régi szentek valószínűleg a "menny küszöbén" várakoztak, egyfajta boldog állapotban, arra várva, hogy a megváltás beteljesedjen, a kárpit elhasadjon és megnyíljon a szentek szentje. Ezekből láthatjuk, hogy nem a Szűzanya volt az elsõlő és egyetlen, aki testestől, megdicsőült állapotban vétetett fel a mennybe, hanem őt megelőzték ezek a régi szentek...

Feltételezhető, hogy a nulladik feltámadásban részesültek azok a vének is, akiket az János apostol említ a Jelenések könyvében...

(Jel 4:4) A trón körül huszonnégy szék, a székeken huszonnégy vén ült, fehér ruhába öltözve, a fejükön aranykoszorú.

A beteljesedett feltámadás

A beteljesedett feltámadás az Úr Jézus feltámadásával kezdődött, amikor megdicsőült testben támadt fel, és a miénkkel fejeződik majd be. A mi hitünk nem egy elmélet, nem egy tudomány, hanem egy személybe vetett hit. A mi hitünk az Úr Jézus Krisztus személye, Aki valóságos Isten és valóságos ember. Ő az élő Isten Fia. Ezt bizonyítja az Ő feltámadása. Ha nincs feltámadás, akkor az egész keresztény hitünk hiábavaló mese...

(1Kor 15:12-14) Ha tehát hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem.

Az Ő megtestesülésének, megváltó művének és feltámadásának egyetlen oka van: az, hogy megváltson, megmentsen és feltámasszon minket egy megdicsőült örök életre. Ha ez nem így lenne, akkor az egésznek nem lenne semmi értelme...

(1Pét 3:21) Az elõképnek megfelelõen most titeket is ugyanígy megment a keresztség, hiszen az nem a test szennyének a lemosása, hanem könyörgés az Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltámadása által…

A beteljesedett feltámadásban, a feltámadt testünk már nem olyan lesz, mint a mostani, hanem egy megdicsőült test, amely nincs többé alávetve sem az anyagi világ törvényeinek, sem a térnek és az időnek, sem pedig a bűnnek meg a halálnak. Mi hasonlók leszünk Őhozzá...

(Jn 20:26-27) Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte õket: „Békesség nektek!” Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívõ!”

(Lk 24:39) Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van.”

(Lk 24:42-43) Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belõle.

(1Kor 15:51-53) Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül, egy szempillantás alatt, a végsõ harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk. Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot.
 

A feltámadás és az ítélet különválaszthatatlan

Habár a lelkek már a különítéletben megismerik sorsukat, a feltámadás és az ítélet valamilyen módon egyszerre történik. A feltámadáskor, egyszerre mindenki tudja helyét és állapotát. A megdicsőültek felemeltetnek Krisztushoz, Isten színe látására, míg a kárhozottak lennmaradnak és nem látják meg Isten dicsőségét...

(Dán 12:2) Akik a föld porában alszanak, azok közül sokan feltámadnak, némelyek örök életre, mások gyalázatra, örök kárhozatra.

(Mt 25:33) A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára.

(Luk 17:35) Két asszony õröl együtt; az egyik felvétetik, és a másik elhagyatik.

(Mt 19:28) Jézus így válaszolt: „Bizony mondom nektek, ti, akik követtetek, a megújuláskor, amikor az Emberfia dicsõséges trónjára ül, ti is ott ültök majd vele tizenkét trónon és ítélkezni fogtok Izrael tizenkét törzse fölött.

A feltámadás nem hely vagy időpont kérdése

A feltámadás nem hely vagy időpont kérdése, hanem egy személy jelenléte. Mivel Jézus Krisztus maga a feltámadás és az élet, ezért a feltámadás ott és akkor van, ahol az Úr Jézus jelen van...

(Jn 11:23-25) Jézus megnyugtatta: „Feltámad testvéred.” „Tudom, hogy feltámad - mondta Márta -, majd a feltámadáskor, az utolsó napon.” Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.

De hol van jelen az Úr Jézus? Hát elsősorban a szentségekben: a keresztségben, a bűnbocsánat szentségében, de különösen az Oltáriszentségben... Az Úr Jézus azt ígérte, hogy velünk marad a világ végezetéig (Mt 28:20). Mivel az Oltáriszentségben valóságosan jelen van a feltámadt Jézus Krisztus, ezért a szentáldozásban különösen részesülünk az Ő feltámadásából...

(1Pét 3:21) Az elõképnek megfelelõen most titeket is ugyanígy megment a keresztség, hiszen az nem a test szennyének a lemosása, hanem könyörgés az Istenhez, hogy adjon tiszta lelkiismeretet Jézus Krisztus feltámadása által…

(Kol 3:1) Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján.

(Jn 6.48-50) Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez a mennybõl alászállott kenyér, aki ebbõl eszik, nem hal meg.

A feltámadás a Szentháromság műve, amely által Isten felemelte az emberi természetet és az anyagi vilagot az Ő dicsőségébe...

 

A feltámadást sokan tagadják

Érthetetlen, de a történelem folyamán sokan tagadták a feltámadást. Ez egy értelmetlen dolog, mint ahogyan a bűnnek sincs értelme. Szellemileg perverz... Egy józan, lelkileg egészséges ember, bármilyen vallású is legyen, azt választaná, ami nagyobb és magasztosabb dolgot ígér. Mi lehetne nagyobb annál, hogy Jézus Krisztus legyőzte a halált, feltámadt és feltámaszt bennünket is dicsőséges testben, az örök életre és boldogságra...

(Mt 22:23) Aznap még szadduceusok is mentek hozzá, akik tagadták a feltámadást.

(1Kor 15:12-14) Ha tehát hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel. Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, s nincs értelme a ti hiteteknek sem.

A feltámadásban való hit nélkül, a mai ember is szánalmasan nyomorú, és végképp kifosztott... Nincs gyászosabb dolog, mint amikor egy temetési kiséretben a keresztény emberek arról beszélgetnek, hogy ki tudja van-e feltámadás és hogy még senki sem jött onnan vissza…

A feltámadás hitünk legfontosabb igazsága

Jézus Krisztus feltámadása bizonyítja, hogy Ő Isten Fia, és a feltámadás öleli fel az eredeti bűn mindent betakaró átkos következményét. Feltámadás nélkül nincs hit, nincs remény és még a szeretet is értelmét veszti. A feltámadás nélkül még ma is csak szombat lenne, sosem lenne vasárnap, és az elbukás után nem lenne többé talpraállás. Minden lelki megújulásnak, erőre kapásnak, minden virradatnak és felívelésnek a feltámadás az oka. Nincs olyan gödör vagy mélység, amelyből a feltámadás ki ne emelhetne...

Ima: Uram Jézus Krisztus! Hiszek Benned, dicsőítlek Téged, áldalak és magasztallak Téged hatalmas művedért, a feltámadásért. Ha a Seol legmélyén lennék, akkor is dicsőítenélek, mert ki olyan csodálatos és gyönyörűséges, mint Te vagy, életnek Ura. Ámen.