Nem találtatok semmit a kezemben

(1Sám 12:3-5) Nézzétek, itt állok! Járuljatok az Úr elé és fölkentje elé, és tanúskodjatok ellenem! Kinek vettem el egyetlen ökrét is? Kitõl vettem el egyetlen szamarat is? Kit nyomtam el? Kivel szemben folyamodtam erõszakhoz? Kitõl fogadtam el megvesztegetésül ajándékot, s hagytam, hogy így bekösse a szemem? Vádoljatok, s megfelelek nektek!” „Nem nyomtál el minket, nem alkalmaztál velünk szemben erõszakot, s nem vettél el senkitõl semmit” - felelték neki. Erre azt mondta nekik: „Az Úr a tanúm veletek szemben, s fölkentje a tanúm ezen a napon, hogy nem találtatok semmit a kezemben.” „Igen, õ a tanú” - válaszolták.

Sámuel volt az egyik legjelentősebb ószövetségi próféta. Ő kente fel Izrael első királyát, Sault (1Sám 10:1), és ő kente fel helyette Dávidot (1Sám 16:12), akinek trónjáról, az Úr ígérete szerint, soha nem fogy el a férfiú (Jer 33:17). És Dávid az, akinek fia és Ura maga az Úr Jézus Krisztus (Lk 20:44)...

Isten embere hűséges

Isten emberének hűsége a következőkben kell megnyilvánulnia:

- Átadja teljesen életét az Úrnak és feltétlenül engedelmeskedik parancsolatainak;

- Nem él vissza felkentsége hatalmával;

- Nem tulajdonít el semmit, és nem fogad el javakat vagy ajándékot megvesztegetésül.
 

Isten embere nem lopkodhatja vissza életét és nem alkothat magának rejtett rezervátumot, ahová néha elmenekül az Úr elől, az emberek és a küldetése elől. Isten embere nem gondolhatja magát kiváltságos személynek, nem élhet szenteskedő aroganciában és felfuvalkodottságban, és nem dominálhatja szellemileg a kicsinyeket. Isten embere nem alapíthat magánvállalkozást és nem hozhat létre magának lelki üzletágat, amely által magát gazdagítsa, kihasználva a kicsinyek istenfélelmét (1Tim 3:8)...

A hűtlen sáfár már nem Isten embere

 

(Lk 16:1-8 Károli ) Monda pedig az õ tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja. Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felõled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár. Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tõlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek! Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba. És magához hivatván az õ urának minden egyes adósát, monda az elsõnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvent. Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolczvanat. És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.

A hűtlen sáfár (intéző) már rég nem az Úrnak és az Ő országának szolgál, hanem csakis a saját, önző és kicsinyes életének. A hűtlén sáfár már csak kihasználja tisztségét, hogy urakodjon a kicsinyek fölött és hasznot húzzon belőlük. Eltulajdonítja a nyáj gyapját és nem szolgáltatja be azt jogos tulajdonosának. A hűtlen sáfár már akkor megszünt Isten embere lenni, amikor szívében először eldöntötte, hogy megcsalja Urát...

 

 

 

Mi hűségesek vagyunk-e?

De hát mi próféták vagyunk?...  Mi is Isten emberei vagyunk, hogy számot  kelljen adnunk sáfárkodásunkról?... Igen, azok vagyunk! Keresztségünk által részesedtünk Krisztus királyi papságában és prófétaságában. Nekünk is számot kell adnunk a lelki Izrael előtt, vagyis a szentek közössége előtt, sáfárkodásunkról.  Hűségesek voltunk-e?... Éltünk-e vissza pozíciónkkal és hatalmunkkal? Tulajdonítottuk-e el mások testi vagy lelki javait? Tiszták vagyunk-e?...

Már a gyermeken meglátszik, hogy hűséges lessz-e, amint játszik...

(Péld 20:11) Ahogy a gyerek játszik, abból látni lehet, tiszták és igazak lesznek-e a tettei.

A házasságban meglátszik, hogy ki mennyire hűséges a párja iránt, és asszerint Isten iránt is...

(Mt 15:19) A szívbõl törnek elõ a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás.

A papi és szerzetesi hivatásban meglátszik, hogy ki mennyire hűséges hivatásához, előljáróihoz, és ez által Istenhez is...

(Zsid 13:17) Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek õket, mert õk vigyáznak rátok, abban a tudatban, hogy számot adnak lelketekrõl. Bárcsak örömmel tehetnék, nem sóhajtozva, mert hisz az nem válnék javatokra.

Ki nem vétett? Ki nem volt hűtlen? Ki nem lopott?... Vajon elítél-e bennünket a szentek közössége?... Megköveznek-e bennünket?... Az Úr azt mondta, hogy senkit sem ítél el, ha megtér és többé nem vétkezik...

(Jn 8:10-11) Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?”  „Senki, Uram” - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Nézzünk le életünk tenyerébe!... Mi van benne: Csalás? Lopás? Paráznaság? Házasságtörés? Hűtlenség? Anyagi visszaélés? Eltulajdonítás? Összeharácsolt vagyon? Lopott szerelem? Önteltség és gőg? Durva elnyomás? Szegények kitaszítása? Mukabér ki nem fizetése? A szomszéd elszántott határa? A testvér elperelt öröksége?...

Még van időnk visszaadni, jóvátenni, eldobni ezeket, és megmosni kezünket az Úr Jézus Krisztus Szent Vérében. Törekedjünk megtisztítani magunkat, hogy ne találjanak semmit a kezünkben...

Ima: Könyörülj rajtunk Uram, mert vétkeztünk ellened. Ámen.