Miről szól ez a példázat? Ki az, aki világosságot gyújt, és hol?...
Az ember lelke egy házhoz hasonlatos, és annak belseje egy szobához. Az emberi lélekben lévő világosság nem más, mint a Szentlélek tüze és annak hét lángja (Jel 4:5), vagyis hét ajándéka (Iz 11:2-3).
(Iz 11:2-3) Az Úr lelke nyugszik rajta: a bölcsesség és az értelem lelke; a tanács és az erősség lelke; a tudás és az Úr félelmének lelke, s az Úr félelmében telik öröme.
Isten megajándékozza az embert kegyelmével, a kegyelem kiapadhatatlan forrásából (Jn 1:16). Ez a kiapadhatatlan forrás pedig az Ősszentség, az Úr Jézus Krisztus, Aki a világ világossága (Jn 8:12). Ő elküldi nekünk a Szentlelket (Jn 15:26; 16:7), az Igazság lelkét, Aki a Vigasztaló...
(Jn 1:16) Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.
(Jn 8:12) Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”
(Jn 15:26) Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam.
(Jn 16:7) De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm.
A Szentlélekkel eltelt emberi lélek hasonlít az égő húsvéti gyertyára. A hitehagyott, megbotránkozott ember lelke pedig hasonlít a kialudt gyertyára. Valamikor égett, világított, de mára már kihűlt a kanóca, megdermedt és kormos lett. A hívő ember szövétneke magassan lobogó lánggal ég, és megvilágítja nemcsak lelke benső szobáját, hanem külső környezetét is. Világít, mert beszél a hitéről, mert a szív bőségéből szól a száj (Mt 12:34)...
A Szentlélekkel eltelt embernek meg kell nyilvánulnia. Azért kapta a Lelket, hogy élete legyen és működjön általa, mert ha nem, haszontalan az ékessége és adottsága. Isten nem vesztegeti a Szentlélek ajándékait és adományait. Aki használja, annak még többet is ad, de, aki nem használja és véka alá rejti, attól elveszi és annak adja, aki használja, mert aki Ővele nem gyűjt, az tékozol (Mt 12:30)...
(Mt 12:30, Károli) A ki velem nincsen, ellenem van; és a ki velem nem gyűjt, tékozol.
Az életben, ha a gyertyát véka alá rejtjük, akkor nem kap oxigént, és kialszik. Ha a Lelket elfojtjuk, akkor a lelkünk szövétnekének lángja kialszik. Szent Pál apostol figyelmeztet bennünket, hogy a Lelket ki ne oltsuk (1Tessz 5:19)...
(1Tessz 5:19) A Lelket ki ne oltsátok!
A dolgok belülről kifelé, az ember szívéből kifelé áradnak a környezetébe és a világba... Az Úr meggyújtja bennünk a belső világosságát, és táplálja azt abból a kiapadhatatlan forrásból, amely Ő maga, az Ősszentség. Ez az az örök életre buzogó forrás (Jn 4:14), amely egyszerre élő víz is, meg lobogó láng is... A buzgó hívő szívéből feltörő bizonyságtétel, jócselekedet és életszentség pedig világosságot áraszt a tégla házakban, a közösségekben és az Egyházban... Amint egykor Zebulun és Naftali földjének nagy világosság támadt (Iz 9:1; Mt 4:15-16), úgy támad ma is világosság a hívő lelkek között, mert Isten országa bennünk és köztünk van (Lk 17:21)...
(Mt 4:15-16) „Zebulun és Naftali földje,a tenger menti út a Jordánon túl,a pogányok Galileája, a nép, mely sötétségben ült, nagy világosságot látott.
(Lk 17:21) Nem lehet azt mondani: Nézzétek, itt van, vagy amott! Mert az Isten országa közöttetek van.”
(Lk 17:21, Károli) Sem azt nem mondják: Ímé itt, vagy: Ímé amott van; mert ímé az Isten országa ti bennetek van.
(Jn 4:14) De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”
De a világosság nyilvánosságot is jelent... Aki megigazult Jézusban Krisztusban, az a világosságra megy, hogy nyilvánvalóvá váljanak cselekedetei (Jn 3:20-21). Ha megmaradunk a gonoszságban, ha bűnt rejtegetünk, ha szégyelnivaló titkunk van, ha hátsó szándékunk van, akkor még sötétségben járunk, és nincs bennünk Jézus Krisztus világossága. Ha ilyen dolgok vannak az életünkben, akkor hozzuk ezejet nyilvánosságra a szentgyónásban, a gyóntató pap előtt, aki a tanunk az Úr Jézus előtt, hogy elővételeztük ítéletünket. Ha ilyenmód világosságra hozzuk sötétségünket, akkor fátyol borul rá. Boldog ember az, akinek bűnei elfedeztetnek (Zsolt 32:1). Ha nem tesszük meg ezt, akkor amit titokban suttogunk, azt háztetőről fogják kiáltani (Mt 10:26-27), mert nyilvánosak lesznek a szív titkos gondolatai, és a szentek közössége széllesvásznú moziban fogja majd nézni a legtitkosabb szégyenünket. Nincs olyan titok melyre fény ne derülne...
(Zsolt 32:1) Boldog, akinek a bűne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága.
(Mt 10:26-27) Ne féljetek hát tőlük! Hiszen semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s olyan titok sincs, ami ki ne tudódnék. Amit sötétben mondok nektek, mondjátok el világosban, és amit fülbe súgva hallotok, hirdessétek a háztetőkről.
(Jn 3:20-21) Mert mindenki, aki gonoszat tesz, gyűlöli a világosságot, s nem megy a világosságra, nehogy kiderüljenek a tettei. Aki ellenben az igazsághoz szabja tetteit, a világosságra megy, hadd derüljön fény a tetteire, amelyeket az Istenben vitt végbe.
Törekedjünk a világosságra, és akkor az Úr Jézus a világosság ragyogó köntösbe fog öltöztetni minket...
Uram Jézus, kérünk Téged fogadd el a mi bűnbánatunkat, és tégy minket a világosság fiaivá és örök életre búzogó vízforrásokká. Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése