2013. június 25., kedd

Kutyák és disznók

(Mt 7:6.12-14) Ne adjátok a szent dolgokat kutyáknak, és gyöngyeiteket ne dobjátok a disznók elé, nehogy eltapossák azokat lábukkal, és megfordulva széttépjenek titeket. Mindazt, amit szeretnétek, hogy megtegyenek nektek az emberek, tegyétek meg ti is nekik. Mert ez a törvény és a próféták. A szűk kapun át menjetek be, mert széles a kapu és tágas az út, amely a pusztulásba vezet, és sokan vannak, akik bemennek rajta. S milyen szűk a kapu és szoros az út, amely az életre visz, és milyen kevesen vannak, akik megtalálják!

Nem kell teológusnak lenni ahoz, hogy megértse az ember: itt nem szó szerinti kutyákról és disznókról van szó, hanem kutyákhoz és disznókhoz hasonlatos lelkületű emberekről… 

Sokan, kiskoruktól fogva, csak olyan érzelgős meséket hallottak az Úr Jézusról, amelyeket egyfajta idealizált, „őrtorony” stílusú, rajzokkal díszitett gyerekbibliákban szoktak írni. Így aztán az ilyenek, amikor ezeket az igéket olvassák vagy hallják, megütköznek: Hogyan mondhatott ilyent a jóságos és szelíd Jézus? Pedig hát a Szentírás, ami Isten hozzánk intézett üzenete, mindenről szól, kezdve horrortól, ahol embereket trancsíroznak fel, egésszen a csodálatos szerelmes versekig, ahol a kedvesét szólongatja a Vőlegény... 

Kinek, vagy minek képzeljük el mi az Úr Jézust? Valamiféle egyűgyű óvónéninek, aki minden kis jócselekedetünket megdicséri, és minden nagy rendetlenségünk felett szemet húny? Vagy inkább dicsőséges Királynak és igazságos Bírónak...

(Zsolt 9:5) Mert fölkaroltad peremet és ügyemet, aki trónodra ültél mint igazságos bíró.

Az ószövetségben, Mózes közvetítésével, meghatározta az Úr, hogy melyek a tiszta és melyek a tisztátalan állatok (Lev 11). Törvény tiltotta a tisztátalan állatok húsának fogyasztását. Ennek kétféle haszna meg értelme is volt. Az első, a közvetlen, a testi, egészségi haszon: a tiszta állatok húsának fogyasztása meggátolta a betegségek és a járványok kialakulását. A második pedig az átvitt, lelki haszon: Izrael népe mindenben előképe és prófétikus testi ábrázolása lett Isten népének, a lelki Izraelnek, vagyis az üdvözültek sokasságának (Róm 2:28-29). Izrael népének a tisztátalan dolgoktól való testi tartózkodása, a keresztények lelki tisztátalanságtól való tartózkodásának előképe...

(Róm 2:28-29) Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az, és nem az a körülmetéltség, ami kívül, a testen látható, hanem az a zsidó, aki bensejében az. Ez a szív körülmetéltsége a lélek szerint és nem a betű szerint.

Az Úr Jézus, de Szent Pál apostol is, 
világossá tette az első keresztény közösségekben, hogy a tisztátalan hús evésétől való tilalom a Törvénnyel együtt már megszűnt, és elkezdődött a tisztaságnak egy magasabbrendű, lelki értelme...

(Mt 15:17) Nem gondoltok arra, hogy minden, ami bemegy a szájon, a gyomorba jut, és az árnyékszékbe kerül?

(ApCsel 10:13 ) "Rajta, Péter, öld le és edd meg!" - szólalt meg egy hang.

(Kor 10:25-27) Mindenből ehettek, ami a piacon kapható anélkül, hogy lelkiismereti kérdést csinálnátok belőle. "Az Úré a föld és minden gazdagsága.” Ha meghív egy hitetlen, és el akartok menni, egyetek mindenből, amit feltálalnak, és ne csináljatok belőle lelkiismereti kérdést.

A kutya meg a disznó a legtisztátalanabb állatok voltak az izraeliták szemében. Egy izarelitának borzalom még csak gondolni is arra, hogy ezeket megegye. Még mi is borzalommal nézzük a TV-ben, amikor mutatják, hogy egyes ázsiai népek megeszik a kutyát. Viszont a disznóhús már nekünk is alapeledelünk. Túl a testi értelmezésen, milyen lelki értelmet kapnak a dolgok, amikor a kutyával vagy a disznóval asszociálják?... 

1. A kutya jó háziállat, sok jó tulajdonsággal rendelkezik, mint például az, hogy az ember barátja, őrzője, hűséges társa, stb., de ugyanakkor a kutya gyakran gondot is okoz azzal, hogy mindenkit megugat, hogy váratlanul megharap valakit vagy, hogy bizony, néha irigy is tud lenni. A kutya irigysége abban nyilvánul meg, hogy ösztönösen megharaphat egy kisbabát is, ha a gazdája szeretete és törődése őróla, egyik napról a másikra, a kisbabára irányul.

Mondják, hogy a cinikus ember „kutyálkodó”... A cinizmus fogalma, az ókori filozófusok korától fogva, a kutya (küon) szóból származik. Az ilyen ember mindenkit megugat és mindenkibe belemar...

Az „irigy kutya” ember mindekitől minden jót irigyel. Az irigy ember irigyli a másik ember jóságát, tudását, nemességét, sikereit, áldott állapotát, gazdagságát, stb., sőt az elnyert isteni kegyelmeket és adományokat is... Az irigy ember ártani akar, hogy az megirigyelt dolgokat lerombolja, a saját alantasságának szintjére... Tehát, a „kutyálkodó” ember gúnyolódó, megszóló, rágalmazó, irigykedő, intrikáló, rosszakaró, ártó, stb.

2. A disznó is nagyon jó és hasznos háziállat, csak egy baja van: nem lehet tisztán tartani. Bármit is teszel vele, perceken belül ismét belehengeredik a ganéba és mocskos lesz. Van egy népi közmondás is: Disznóra bársonyköntös... 

De a disznó nemcsak, hogy mocskos állat, hanem, ha nincs kellően tisztán tartva, ellenőrizve a húsa, akkor komoly betegséget is okozhat. Ugyanakkor, a disznó, ha megpróbálják elővigyázatlanul regulázni, feldühödhet és nekironthat az embernek, és az agyarával feltépheti az ágyékát úgy, hogy akár bele is halhat...

Ilyenek a „disznó emberek” is: megosztod velük nemes érzéseidet, szent gondolataidat, dolgaidat, értékeidet, és ők egyhamar visszaélnek vele. Bemocskolják értékeidet, amint ők maguk is mocskosok lélekben. Megbízol bennük, amikor fűt-fát ígérnek, de másnapra becsapnak és átvernek. Ha magasabb értékek felé próbálod őket vezetni, akkor belerángatnak az erkölcsi sárba meg hínárba, és végül még neked is rontanak, hogy ártsanak és lejárassanak.

Az Úr Jézus, de Szent Péter és Pál apostolok is, óva intenek a „kutya és disznó” emberektől, akik a világ tisztátalanságában hemperegnek, vagy oda mindig visszatértek. Az ilyeneknek ne dobjuk oda Isten országának titkait és kincseit. Ne osszuk meg velük a szent dolgokat, szívünk rejtett kincseit, mert másnapra úgyis mindent ellenünk fordítanak...

(Mt 7:6) Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!

(2Pét 2:22)  Illik rájuk, amit a közmondás mond: "Visszatért a kutya a hányadékához" és: "A megfürdött disznó pocsolyában hentereg."

(Fil 3:2) Óvakodjatok a kutyáktól, óvakodjatok a kontár munkásoktól, óvakodjatok a megcsonkítottaktól.




Sokakat tévedésbe ejt két igerész: Az egyik az, amikor Szent Pál azt mondja, hogy álljunk elő az evangéliummal akár alkalmas, akár alkalmatlan az idő, és a másik az, amikor az Úr Jézus arra szólít fel, hogy ne szégyeljük hírdetni az Ő tanítását...

(Lk 9:26)  Aki ugyanis szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön a maga és az Atya, meg a szent angyalok dicsőségében.

(2Tim 4:2) ...hirdesd az evangéliumot, állj vele elő, akár alkalmas, akár alkalmatlan. Érvelj, ints, buzdíts nagy türelemmel és hozzáértéssel.

Dev itt nem arról van szó, hogy bárkinek, bármi áron tanúságot kell tegyünk... Az Úr Jézus szeret minket, és nem akarja, hogy hiábavalóan, minden haszon nélkül, alantas emberek áldozatai legyünk. Ezért óv bennünket a “kutyáktól és disznóktól”. Kár eléjük szórni lelkünk kincseit, és kár hiábavalóan áldozataikká válnunk. Ennek nem lenne értelme, és nem lenne hasznos Isten országának építése szempontjából sem. Az ilyen emberek, nemhogy nem térnek meg a szavunkra, hanem még ellenünk is fordulnak, ártanak nekünk, hogy akadályozzanak Isten országának építésében...

Az Úr Jézus arra tanít minket, hogy legyünk óvatosak és bölcsek az evangélium hirdetésében. Ezért ad nekünk konkrét tanácsokat az evangelizáláshoz: legyünk ravaszok, mint a kígyók és szelídek, mint a galambok (Mt 10:16); amikor az egyik helyen üldöznek, meneküljünk egy másik helyre (Mt 10:23)...

(Mt 10:16) Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerűek, mint a galambok!

(Mt 10:23)  Ha valamelyik városban majd üldöznek benneteket, meneküljetek a másikba, mert bizony mondom nektek, nem járjátok végig Izrael városait, amíg az Emberfia el nem jön.

Tehát okosok kell legyünk az evangelizálásban, azaz jó értelemben véve ravaszok, de ugyanakkor egyszerűek és szelídek is. Az akadályokat ügyesen kell kicigliznünk, hogy egyik embertől a másikig tudjunk lavírozni az örömhír üzenetével. Így aztán több embernek tudunk kovász lenni az életében. 

Ebben az értelemben, az evangélium megélése és hirdetése, hasonlatos egy túlélési játékhoz, egy akadályokat leküzdő számítógép játékhoz, vagy a "maffia" társasjátékhoz. Szűk a kapu és keskeny az út ebben a “játékban” (Mt 7:14). Nincs benne sok elvesztegethető "élet" , vagy sok eltéveszthető "pálya". Vegyük komolyan a játékot, harcoljunk, fussuk meg bátran a pályát, és majd a "játék" végén meglátjuk, hogy megérte...

(Mt 7:14) Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják.

Uram Jézus! Kérlek segíts, hogy soha meg ne feledkezzek sem az irgalmadról, sem az igazságos ítéletedről. Add kegyelmedet, hogy a pályát sikeresen megfuthassam. Ámen.