Nem találtatok semmit a kezemben

(1Sám 12:3-5) Nézzétek, itt állok! Járuljatok az Úr elé és fölkentje elé, és tanúskodjatok ellenem! Kinek vettem el egyetlen ökrét is? Kitõl vettem el egyetlen szamarat is? Kit nyomtam el? Kivel szemben folyamodtam erõszakhoz? Kitõl fogadtam el megvesztegetésül ajándékot, s hagytam, hogy így bekösse a szemem? Vádoljatok, s megfelelek nektek!” „Nem nyomtál el minket, nem alkalmaztál velünk szemben erõszakot, s nem vettél el senkitõl semmit” - felelték neki. Erre azt mondta nekik: „Az Úr a tanúm veletek szemben, s fölkentje a tanúm ezen a napon, hogy nem találtatok semmit a kezemben.” „Igen, õ a tanú” - válaszolták.

Sámuel volt az egyik legjelentõsebb ószövetségi próféta. Õ kente fel Izrael elsõ királyát, Sault ( 1 Sám 10:1), és õ kente fel helyette Dávidot ( 1 Sám 16:12), akinek trónjáról soha nem fogy el a férfiú ( Jer 33:17) és akinek fia és Ura maga az Úr Jézus Krisztus ( Lk 20:44).

Isten embere hûséges

Isten emberének hûsége a következõkben kell megnyilvánulnia:

- Átadja teljesen életét az Úrnak és feltétlenül engedelmeskedik parancsolatainak;
- Nem él vissza felkentségének hatalmával;
- Nem tulajdonít el semmit és nem fogad el javakat vagy ajándékot megvesztegetésül.
 

Isten embere nem lopkodhatja vissza életét és nem alkothat magának rejtett rezervátumot, ahová néha elmenekülhet az Úr elõl, az emberek elõl és küldetése elõl. Isten embere nem gondolhatja magát kiváltságos személynek, nem élhet szenteskedõ aroganciában és felfuvalkodottságban, és nem dominálhatja le szellemileg a kicsinyeket. Isten embere nem alapíthat magánvállalkozást és nem hozhat létre magának lelki üzletágat, amely által magát gazdagítsa, kihasználva a kicsinyek istenfélelmét ( 1 Tim 3:8).

A hûtlen sáfár már nem Isten embere

 

(Lk 16:1-8 Károli ) Monda pedig az õ tanítványainak is: Vala egy gazdag ember, kinek vala egy sáfára; és az bevádoltaték nála, hogy javait eltékozolja. Hívá azért azt, és monda néki: Mit hallok felõled? Adj számot a te sáfárságodról; mert nem lehetsz tovább sáfár. Monda pedig magában a sáfár: Mit míveljek, mivelhogy az én uram elveszi tõlem a sáfárságot? Kapálni nem tudok; koldulni szégyenlek! Tudom mit tegyek, hogy mikor a sáfárságtól megfosztatom, befogadjanak engem házaikba. És magához hivatván az õ urának minden egyes adósát, monda az elsõnek: Mennyivel tartozol az én uramnak? Az pedig monda: Száz bátus olajjal. És monda néki: Vedd a te írásodat, és leülvén, hamar írj ötvent. Azután monda másnak: Te pedig mennyivel tartozol? Az pedig monda: Száz kórus búzával. És monda annak: Vedd a te írásodat, és írj nyolczvanat. És dícséré az úr a hamis sáfárt, hogy eszesen cselekedett, mert e világnak fiai eszesebbek a világosságnak fiainál a maguk nemében.

A hûtlen sáfár ( intézõ) már rég nem az Úrnak és az Õ országának szolgál, hanem csakis a saját, önzõ, kicsinyes életének. A hûtlén sáfár már csak kihasználja tisztségét, hogy urakodjon a kicsinyek fölött és hasznot húzzon belõlük. A hûtlen sáfár eltulajdonítja a nyáj gyapját és nem szolgáltatja be azt jogos tulajdonosának. A hûtlen sáfár már akkor megszûnt Isten embere lenni, amikor szívében elõször eldöntötte, hogy megcsalja Urát.

 

 

 

Mi hûségesek vagyunk-e?

De hát mi próféták vagyunk?...  Isten emberei vagyunk, hogy számot  kell adjunk sáfárkodásunkról?... Igen, azok vagyunk! Keresztségünk által részesedtünk Krisztus királyi papságában és prófétaságában. Nekünk is számot kell adnunk a lelki Izrael elõtt, vagyis a szentek közössége elõtt, sáfárkodásunkról.  Hûségesek voltunk-e?... Éltünk-e vissza pozíciónkkal, hatalmunkkal? Tulajdonítottuk-e el mások testi vagy lelki dolgait? Tiszták vagyunk-e?...

1. Már a gyermeken meglátszik, hogy hûséges lessz-e:

(Péld 20:11) Ahogy a gyerek játszik, abból látni lehet, tiszták és igazak lesznek-e a tettei.

2. A házasságban meglátszik, hogy ki mennyire hûséges a párja iránt és asszerint Isten iránt is:

(Mt 15:19) A szívbõl törnek elõ a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás.

3. A papi és szerzetesi hivatásban meglátszik, hogy ki mennyire hûséges hivatásához, elõljáróihoz és ez által Istenhez:

(Zsid 13:17) Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek õket, mert õk vigyáznak rátok, abban a tudatban, hogy számot adnak lelketekrõl. Bárcsak örömmel tehetnék, nem sóhajtozva, mert hisz az nem válnék javatokra.

Ki nem vétett? Ki nem volt hûtlen? Ki nem lopott?... Vajon elítél-e bennünket a szentek közössége?... Megköveznek-e bennünket?... Az Úr azt mondja, hogy senkit sem ítél el, ha megtér és többé nem vétkezik.

(Jn 8:10-11) Jézus fölegyenesedett és megszólította: „Asszony, hova lettek? Senki sem ítélt el?”  „Senki, Uram” - felelte az asszony. Erre Jézus azt mondta neki: „Én sem ítéllek el. Menj, de többé ne vétkezzél!”

Nézzünk életünk tenyerébe!... Mi van benne: Csalás? Lopás? Paráznaság? Házasságtörés? Hûtlenség? Anyagi visszaélés? Eltulajdonítás? Összeharácsolt palota? Lopott szerelem? Durva elnyomás? Szegények kitaszítása? Mukabér ki nem fizetése? A szomszéd elszántott határa? A testvér elperelt öröksége?...

Még van idõnk visszaadni, jovátenni, eldobni ezeket és megmosakodni Jézus Krisztus Szent Vérében. Törekedjünk megtisztítani magunkat, hogy ne találjanak semmit a kezünkben.

Ima: Könyörülj rajtunk Uram, mert vétkeztünk ellened. Ámen.

A sátán kikért titeket

(Lk 22:31) Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát.

Több szentírási könyvbõl kitûnik, hogy ideig-óráig, a gonosznak hatalma van a világ fölött. A Sátánnak bizonyos joga van a világ fölött, amit gyakorol is kegyetlenül. Honnan van ez a joga és miért gyakorolhat hatalmat?... Megtérünk az Úrhoz, Krisztus követõi és tanitványai leszünk, és mégis, egy idõ után azt tapasztaljuk, hogy a Sátán bekavar az életünkbe... Hogy van ez?... Miért engedi meg ezt Isten?...

A Sátán joga

Az õsbûnnel, Ádám és Éva esetével, a Sátán nemcsak a bûnt és a halált hozta a világba, hanem el is lopta az embert Istentõl. Azóta is, mindmáig, a sátán “adj király katonát” játszik a világban. A játék abból áll, hogy a gyerekek két, szemben álló sorban állnak fel, összefogott kezekkel, majd egymásnak szaladnak, hogy a  szemben álló sorból, lehetõleg minél több katonát szakítsanak le. Akiket leszakítanak, azok átállnak a másik oldalra.

Adj király katonát! – kiáltja a Sátán – és nekirohanva az embereknek, sokakat elszakít Istentõl, Isten országától és az Egyháztól. Mindaz aki bûnt követ el, a bûn és a Sátán rabszolgája. Jézus Krisztus azért jött a világba, hogy lerombolja a Sátán országát és kiszabadítson minket az õ igájából.
(Jn 8:34-36) Jézus így válaszolt: „Bizony, bizony, mondom nektek: Mindenki szolga, aki bûnt követ el. A szolga nem marad ott mindig a házban, a Fiú azonban mindvégig ott marad. Ha tehát a Fiú szabaddá tesz benneteket, akkor valóban szabadok lesztek.

(Ján. 8:44) A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettõl fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság.

(Róm 6:22) Most azonban felszabadultatok a bûn alól, és Isten szolgái lettetek.

(1 Ján. 3:8, Károli) A ki a bûnt cselekszi az ördögbõl van,  mert az ördög kezdettõl fogva bûnben leledzik. Azért jelent meg az Istennek Fia, hogy az ördög munkáit lerontsa.

A Sátán követeli jogát

Habár mindent Isten teremtett és jog szerint minden az Övé, mégis, mivel szabad akaratunk van, ezért Isten tiszteletben tartja döntésünket. Ha mi nem mellette döntünk, hanem a Sátán mellett, akkor Isten nem kényszeriti magát ránk. Így volt ez Ádám és Éva esetében is, és így van a mi esetünkben is. Isten meghív bennünket az Õ országába, megváltott minket Szent Fia, Jézus Krisztus keresztáldozata által, de ha mi a Sátánt választjuk, akkor Õ ezt tiszteletben tartja.

Ugyanakkor, tudni kell, hogy aki a Sátánt választja, afölött a Sátánnak joga van. Mivel az emberek bûnben élnek és nem Isten karata szerint, ezért a Sátánnak joga és hatalma van a világon, az egyes emberek életének részein, dolgain, alkotásain, állapotain, stb. Amit a Sátán hozott létre az emberek bûnös élete által, az a Sátáné. Mivel a dolgok vegyülnek az emberek életében, ezért azokat meg kell rostálni, hogy kiderüljön, mi az Istené, és mi a Sátáné. A Sátán orcátlanul kikéri azt, ami az övé, sõt azt is, ami nem az övé. Láthatjuk Jób életében, hogy igaz ember volt, semmit sem harácsolt, mindene Istentõl volt, mégis, igencsak megrostáltatott és megpróbáltatott, Isten nagyobb dicsõségére ( Jób 1:6-12). Péter apostol is azt gondolta, hogy készen áll követni  Krisztust és nem is sejtette, hogy hamarosan, mennyire keményen megrostálja õket a Sátán ( Lk 22:31).

(Jób 1:6-12) Egy napon az történt, hogy az Isten fiai fölkerekedtek, és az Úr elé járultak. A sátán is megjelent köztük. Az Úr így szólt a sátánhoz: „Honnét kerülsz ide?” A sátán ezt felelte az Úrnak: „Szerte bebarangoltam a földet és bolyongtam rajta.” Akkor az Úr így szólt a sátánhoz: „Felfigyeltél-e szolgámra, Jóbra? Mert nincs hozzá fogható a földön: feddhetetlen, derék ember, féli az Istent és kerüli a rosszat.” A sátán azt válaszolta az Úrnak: „Talán bizony ingyen olyan istenfélõ az a Jób? Nem magad emeltél-e sövényt köré, háza és minden vagyona köré? Megáldottad keze munkáját, úgyhogy birtoka egyre gyarapszik a földön. Csak nyújtsd ki egyszer a kezedet és nyúlj hozzá egész vagyonához! Szavamra, szemtõl szemben fog majd káromolni!” Az Úr erre azt mondta a sátánnak: „Nos, kezedbe adom mindenét, amije van. Csak rá magára nem szabad rátenned a kezed.” Erre a sátán eltávozott az Úr színe elõl.
(Lk 22:31) Simon, Simon, a sátán kikért titeket, hogy megrostáljon benneteket, mint a búzát.

A világi hatalmat és gazdagságot a Sátán magáénak tartja, olyannyira, hogy még az Úr Jézusnak is felkínálta azokat. Az Úr Jézus, a Sátánt, a világ fejedelmének nevezi és abban határozza meg saját erõsségét a kereszthalál elõtt, hogy a Sátánnak semmije sincs Õbenne (Jn 14:30). Tehát a Sátán nem tudta fogva tartani az Úr Jézust semmi evilági dologgal és ragaszkodással.

(Mt 4:8-9) Végül egy igen magas hegyre vitte a sátán, s felvonultatta szeme elõtt a világ minden országát és dicsõségüket. „Ezt mind neked adom - mondta -, ha leborulva imádsz engem.”
(Jn 14:30) Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma.

A Sátánnak hatalma van a világon, a nemzeteken, az embereken és mindenkin, asszerint, ki-ki hogyan hódolt be neki... Sõt, úgy néz ki, hogy egy idõre hatalmat kap még a szentek megtiprására is…

(Jel 13:7) Hatalmat kapott, hogy megtámadja a szenteket és gyõzelmet arasson. Hatalma kiterjedt minden törzsre, népre, nyelvre és nemzetre.

Jézus Szent Vérének védõ kupolája

Az Úr Jézus Krisztus beteljesítette egyszer s mindenkorra a Megváltást. Lefolyt a keresztfán az Õ Szent Vére. Felvitte a keresztfára adóslevelünket (Kol 2:14) és lemosta azt az Õ Szent Vérével (1 Jn 1:7). Kifizette tartozásunkat és jogilag visszaszerzett bennünket a mennyei Atyának. A mi dolgunk az, hogy megnyerjük magunk számára is Krisztust, a megváltás gyümölcseit, a Szent Kereszt és a Szent Vér oltalmát.

Ha mi hiszünk, megkeresztelkedünk és Urunknak valljuk Jézus Krisztust, akkor az Õ Szent Vérének védõ kupolája alá kerülünk. Az Õ Szent Vérének kupolája borít be és oltalmaz meg minket. Ez annyira igaz, amennyire a mi életünk és dolgaink Krisztusban vannak. Hogyan akarunk Jézus Krisztus Szent Vérének védõ kupolája alá vinni olyan dolgokat, amelyek nem Tõle valók? Ha szánkkal valljuk, hogy hiszünk Jézus Krisztusban, de az életünk tele van mindenféle bûnös cselekedettel, dolgokkal, szerzeményekkel és állapotokkal, akkor ne csodálkozzunk, ha az ördögnek hatalma van az életünk fölött.

Ha azt akarjuk, hogy az ördögnek ne legyen hatalma fölöttünk, és hogy Jézus Krisztus Szent Vérének kupolája alatt legyünk, akkor tisztitsuk meg életünket az evilági bûnös vágyaktól, dolgoktól és cselekedetektõl. Ha igaz lesz a mi életünkre is az, hogy nem e világból való, akkor az ördögnek nem lesz hatalma rajtunk.

(Jn 17:14-16) Átadtam nekik tanításodat, de a világ gyûlölte õket, mert nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való. Nem azt kérem tõled, hogy vedd ki õket a világból, hanem hogy óvd meg õket a gonosztól. Hiszen nem a világból valók, amint én sem vagyok a világból való.
(Gal 1:3-4) Kegyelem és békesség nektek Atyánktól, az Istentõl és Urunktól, Jézus Krisztustól, aki odaadta magát bûneinkért, hogy kiragadjon minket ebbõl a jelen gonosz világból, Istenünk és Atyánk rendelése szerint.
(1Jn 4:4-5) Gyermekeim, ti az Istentõl vagytok, és legyõztétek õket, mert nagyobb az, aki bennetek van, mint aki a világban van. Õk a világból valók, ezért a világról beszélnek, és a világ hallgat rájuk.

Adj király katonát

A jó hir az, hogy nem csak a Sátán kiált “adj krály katonát”, hanem az Úr Jézus is. A mi dolgunk odaszakani Jézus Krisztus csapatába és átmenekülni a Sátán igájából, a Isten országába. Hogyan lehetséges ez? Ha megtesszük a következõket:

1. Higyünk Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában, aki megváltott minket;
2. Hallgassuk Isten igéjét és váltsuk is hamar tettekre;
3. Ne késlekedjünk közremüködni Isten kegyelmével;
4. Rendezzük át életünket Isten akarata szerint, az Õ parancsolataival összhangban;
5. Szabaduljunk a rendetlen életmódtól, mint pl. a rendetlen TV-zés, filmnézés, internetezés, szorakozás, irodalom, zene, italozás, cigarattázás, rossz társaság, stb.
6. Fedezzük fel természeti gyengeségeinket, függõségeinket és küzdjünk ellenük Isten kegyelmének segítsége által;
7. Fedezzük fel családi gyökereink gyengeségeit, átkos örökségeit és imádkozzunk a szabadulásért;
8. Rendezzük mindenkivel kapcsolatainkat Isten szeretete szerint, elõször tettekben, kiengesztelõdésben és aztán szívben meg érzésben is;
9. Naponta törekedjünk minden fölösleges, anyagi, evilági kötõdéstõl szabadulni, az egyszerûség és a lelki szegénység jegyében;
10. Törekedjünk a szeretetre, az irgalmasságra, az alázatosságra, a szegénységre, az egyszerüségre és Krisztus szenvedéseinek utánzására.

Fontos az ima, de nem csak imáról van itt szó, hanem az egész életünkrõl, lényünkrõl és minden hozzánktartozó dologról. Törekedjünk megfoghatatlanná válni Krisztusban. Krisztus olaja sikamlóssá tesz minket a küzdelemben, a tusakodásban és nem talál fogást rajtunk a Sátán.

Ima: Uram Jézus, tudom, hogy még nem vagyok méltó hozzád, de kérlek add kegyelmed szent olaját, hogy ne legyen fogása rajtam a Sátánnak. Ámen.

Mózes holtteste

(Júd 1.8-9) Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertõzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat, jóllehet még Mihály fõangyal sem mert káromló ítéletet kimondani, amikor Mózes holtteste miatt heves vitába szállt a sátánnal, csak ennyit mondott: „Büntessen meg az Úr!” Ezek pedig káromolják azt, amit nem ismernek; azok meg, amiket mint az oktalan állatok, ösztönösen ismernek, romlásukra válnak.

Elolvasva ezt a szentírási részt, láthatjuk, hogy mennyire mélyek az írások és mennyire mélyek Isten országának titkai. Sehol sem olvashatunk Mózes holttestérõl vagy a sírjáról, de lám, Júdás apostol, szent felindulásában, amikor elítélõen beszél az istentelenekrõl, akik nem félik Istent és az égi hatalmasságokat, felfed egy titkot. A titok az, hogy Mózes halálával nem zárultak le az õ dolgai. Lám, olvashatjuk, hogy a Sátán hevesen vitatkozott Szent Mihály arkangyallal Mózes holtteste miatt.

Ugyan, minek vitázott volna a Sátán egy holttest miatt, ami oszladozásra van ítélve?... Vajon, nem azért vitázott Mihály fõangyal a Sátánnal, mert az volt a küldetése, hogy "felvigye" Mózes holttestét a menny küszöbére? Miért csak a menny küszöbére?... Mert a megváltás beteljesedéséig ( Jn 19:30), a szentély kárpítjának kettéhasadásáig (Mt 27:51), amikor megnyilt az út a mennybe és amikor a régi szentek feltámadtak (Mt 27:52), ember nem léphetett a mennybe.

 

Olvassuk el a szentírási részt, amely Mózes haláláról szól:

(MTörv 34:5-8) Akkor ott, Moáb földjén meghalt Mózes, az Úr szolgája, az Úr ígérete szerint.  (Az Úr) Moáb földjén, a völgyben temette el Bet-Peorral szemben. De sírját nem ismeri senki, mind a mai napig. Mózes 120 esztendõs volt, amikor meghalt. Szeme sem tört meg, frissessége megmaradt. Izrael fiai 30 napig siratták Mózest Moáb pusztáján, akkor véget ért Mózes siratásának ideje.

Mózes halálával kapcsolatosan a következõket lehet megállapítani:

1. Mózes volt Izrael legnagyobb prófétája, aki szemtõl-szembe látta az Urat (MTörv 34:10);
2. Mózesnek igen szoros és személyes kapcsolata volt az Úrral és küldetése során, minden fontos eseménykor szemtõl-szembe volt az Úrral ( Kiv 34:35). Ez történhetett a halálakor is...
3. Izrael tisztelte vezetõit és holtestüket nagy becsben tartotta. Lám, több, mint 400 év után, Mózes magával vitte az egyiptomi kivonuláskor József csontjait, melyeket késõbb Józsué helyezett  örök nyugalomra Szichemben. Hogyan lett volna lehetséges, hogy Mózes sirjának nyoma vesszen, ha Mózes Izrael körében halt volna meg? Hiszen Mózes volt a legnagyobb prófétájuk és vezetõjük?...

Tehát Mózes, amikor az Úr tudtára adta, hogy el kell távóznia, felment fölment Nebo hegyére, a Piszga-(hegység) csúcsára, Jerikóval szemben, ahonnan az Úr megmutatta neki az igéret földjét. Miután látták szemei a földet, ahová vezette népét, felemeltetett az égbe, a menny küszöbére. Elõbb a lelke emelkedett fel, majd késõbb, gondolom, hogy a teste is...

Mózes meghalt, de nem tûnt el az idõben, hanem újból találkozunk vele a Tábor hegyén:

(Lk 9:28-31) E beszéde után mintegy nyolc napra történt, hogy kiválasztotta Pétert, Jánost és Jakabot, és fölment velük a hegyre imádkozni. Míg imádkozott, külseje teljesen átváltozott, ruhája fehér lett és ragyogó. És íme, két férfi beszélgetett vele: Mózes és Illés. Megdicsõülten jelentek meg, és a haláláról beszélgettek, amelyet Jeruzsálemben kell majd elszenvednie.  (Mt 17:3; Mk 9:4).

Tehát Mózest Illés társaságában látjuk és ugyanolyan állapotban jelenik meg mint Illés.  Mindketten, magának a Megváltónak jelennek meg. Találkozásuk alatt beszélgetnek és tanácskoznak az emberiség megváltásáról, a Megváltás nagy mûvérõl. Meglátszik, hogy Illés és Mózes közel állnak az Úr Jézushoz az üdvrendben. Úgy tûnik, mintha õk alennének zok, akiknek a mennyei Atya szánta az Úr Jézus melletti helyeket, jobbról és balról:

(Mt 20:21-23) Megkérdezte tõle: „Mit akarsz?” „Intézd úgy - felelte -, hogy két fiam közül az egyik jobbod, a másik balod felõl üljön országodban.” Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Ki tudjátok inni azt a kelyhet, amelyet majd én kiiszom?” „Ki tudjuk” - felelték. Erre õ így folytatta: „Kelyhemet ugyan kiisszátok, de hogy jobb és bal felõl üljetek, azt nincs hatalmamban megadni nektek. Az azokat illeti, akiknek Atyám szánta.”

Olvashatjuk, hogy Illés nem halt meg, hanem testestõl felemeltetett az égbe tüzes szekeren :

(2Kir 2:11) S történt, amint mentek és beszélgettek, egyszer csak jött egy tüzes szekér, tüzes lovakkal, s elválasztotta õket egymástól, aztán Illés a forgószéllel fölment az égbe.

Ha Illés teste felemeltetett az égbe, és Illés meg Mózes ugyanazon állapotban jelentek meg a Tábor hegyén, akkor  gondolhatjuk, hogy Mózes testének is fel kellett emeltetnie az égbe. Tehát ez lehetett a vita tárgya Mihály fõangyal és a Sátán között...

A táborhegyi jelenet Zakariás próféta látomására tereli a figyelmet:

(Zak 4:1-14) Azután visszatért az angyal, aki hozzám beszélt, és fölébresztett úgy, mint amikor álmából keltenek föl valakit. Majd megkérdezte: „Mit látsz?” Azt feleltem: „Egy színarany mécstartót látok. A tetején olajtartó van, meg hét mécses, és hét égõ a mécsesek számára, amelyek rajta vannak. Mellette két olajfa van, az egyik jobbról, a másik meg balról.” Ekkor megszólaltam, és megkérdeztem az angyaltól, aki hozzám beszélt: „Mit jelentenek ezek a dolgok, Uram?” Az angyal, aki hozzám beszélt, ezt válaszolta: „Nem tudod, hogy mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.” Erre így felelt:  „Ez a hét szem az Úr szeme: bejárják az egész földet.” Ismét megszólaltam és megkérdeztem: „És mit jelentenek az olajfák a mécstartó mellett jobbról és balról?”  [Ismét megszólaltam, és megkérdeztem tõle: „Mit jelent az olajfa két ága, amelybõl a két aranycsövön át olaj folyik?”] Azt felelte: „Nem tudod, mit jelentenek ezek a dolgok?” Azt mondtam: „Nem, Uram.” Erre õ: „Ez a két Fölkent, akik az Úr elõtt állnak az egész földön.”

A két Fölkent, aki a Messiás jobb és bal oldalán állnak, Illés és Mózes. Õk a végidõk két tanúja, akiknek hatalmuk van súlytani a bûnös világot:

(Jel 11:3-12) „Két tanúmnak meghagyom, hogy szõrzsákba öltözve ezerkétszázhatvan napig hirdessenek bûnbánatot.” Õk a két olajfa és a két gyertyatartó, amely a föld Urának színe elõtt áll. Ha valaki ártani akar nekik, tûz csap ki szájukból, és elpusztítja ellenségeiket. Mert aki ártani akar nekik, annak így kell elpusztulnia. Hatalmuk van, hogy bezárják az eget, hogy küldetésük idején ne essen az esõ. Hatalmuk van arra is, hogy a vizet vérré változtassák, és annyi csapással sújtsák a földet, amennyivel csak akarják. Amikor befejezik tanúságtételüket, a vadállat feljön a mélységbõl, harcra kel ellenük, legyõzi és megöli õket. Holttestük ott hever majd a nagyváros utcáján, amelyet átvitt értelemben Szodomának és Egyiptomnak neveznek, ahol Urukat is keresztre feszítették. Holttestüket sokan fogják nézni a népek, törzsek, nyelvek és nemzetek közül három és fél napon át, nem engedik, hogy tetemüket sírba tegyék. Ezen a föld lakói ujjonganak és vigadnak, és örömükben ajándékot küldenek egymásnak, hiszen ez a két próféta gyötrelmére volt a föld lakóinak. De három és fél nap elteltével az Istentõl az élet lehelete szállt beléjük, és talpra álltak. Akik látták õket, azokat nagy félelem fogta el. Az égbõl hangos szózat hallatszott: „Gyertek fel ide!” S ellenségeik szeme láttára egy felhõn fölszálltak az égbe.

Ez a szentírási rész világosan utal Zakariás próféta látomására (Zak 4:11), Illés karizmájára ( 1 Kir 17:1), amellyel bezárta az eget és Mózes karizmájára, amelyel vérré változtatta a vizeket Egyiptomban ( Kiv 7:20). Sokan e két próféta eljövetelének próféciáját Hénoch-ra és Illésre vonatkoztatják, azon az alapon, hogy õk ketten nem ismerték meg a halált, de szerintem nem az az irányadó, hogy ezek nem ismertek halált, hanem a karizma és a hatalom, amelyeket nekik tulajdonítanak.

Lelki tanulság
Tudomásul kell vennünk, hogy létezik mennyei, szent hierarchia, amelyben a mennyei Atya öröktõl fogva elrendelte szentjeinek helyét. Nem tudjuk, mi mire vagyunk rendelve. Ezért törekedjünk lélekben az utolsó helyre ülni, hogy meg ne szégyenüljünk ( Lk 14:10).

 

Ima: Uram Jézus! Jó nekünk itt Veled, Illéssel és Mózessel. Kérjük Mózes alázatosságát, aki alázatosabb volt minden embernél és Illés tüzességét, hogy lángoljon a hitünk. Ámen.