2023. július 27., csütörtök

Én vagyok az élet kenyere

(Jn 6:35-39) Jézus azt mondta nekik: Én vagyok az élet kenyere: aki énhozzám jön, nem éhezik meg, és aki énbennem hisz, nem szomjazik meg soha. De megmondtam nektek: láttatok ugyan engem, és mégsem hisztek. Akit nekem ad az Atya, az mind énhozzám jön, és aki énhozzám jön, azt én nem küldöm el; mert nem azért szálltam le a mennyből, hogy a magam akaratát tegyem, hanem hogy annak az akaratát, aki elküldött engem. Annak pedig, aki elküldött engem, az az akarata, hogy abból, amit nekem adott, semmit se veszítsek el, hanem feltámasszam az utolsó napon. 

Hisszük és valljuk, hogy az Úr Jézus velünk maradt a kenyér és a bor színe alatt az Eucharisztiában. De miért éppen a kenyér és a bor színe alatt? Hiszen sok nép van a világon, akik nem esznek kenyeret ma sem, vagy nem ismerték sokáig a bort. Az ázsiaiak inkább rizset fogyasztanak és az afrikaiak sem kimondottan szeretik a kenyeret...

A kenyér és a bor az őskorban

A egyházi tudósok mindig is vallották, hogy az emberiség története Ádámmal kezdődött, úgy kb. 6000 évvel ezelőtt. A különböző számítások picit eltérőek, de csak 4-22 év a diferencia a világ kezdetének meghatározásában. Tehát az emberiség története kb. K.e. 4000 körül kezdődött... Ez valójában nem mond ellen semmiféle mai tudománynak, hiszen csak azután beszélhetünk valóságos emberről, amiután Isten belelehelte az emberbe az élet leheletét (Ter 2:7). Tehát azelőtt is lehettek emberformájú teremtmények, de azok nem rendelkeztek Isten képére és hasonlatosságára teremtett halhatatlan lélekkel, amelyet Isten lehelt volna beléjük (Ter 1:26)...

Ugyanakkor, olvashatjuk a szentírásban, hogy az ősbűn előtt az emberek magokat ettek, míg az állatok füveket és zöldelő lombokat..

(Ter 1:29-30) Azután ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem és minden fát, amely magot rejtő gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mező vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok.”

Tehát, ezek szerint, az ember eledele kezdettől fogva leginkább a búza volt, ami akkoriban magától termett. Az ember csak leszedte a kalászokat és megette a búzamagokat, amint az Úr Jézus tanítványai is tették, amikor a vetések közt jártak egy szombatnapon (Lk 6:1). 

A mai történészek még a Bábel tornyáig sem tudnak visszanyúlni tudományosan, de a "termékeny félhodat" megemlítik. Ez a termékeny félhold Kánaán földjétől, fel Szirián és Jordánián keresztül a mai Irakig terjedt. Itt nagyon sokáig magától hozott a búza 200-szoros termést. Mivel ide tehető az Éden kertjének keleti része, ezért feltételezhető, hogy az ősi időkben csak le kellett szedni a magától termő búzát...

Aztán a búzát megtörték vagy megőrölték egyszerű kőküpükben, kézi kőmalmokban és kovásztalan kenyeret készítettek belőle. A búzaőrlő kőszerszámok, amelyeket találtak, nem olyan nagyon régiek, csak kb. 4500-5000 évvel ezelőttiek. A kövek korát nem lehet pontosan meghatározni... 

Habár az ember állatot is tartott (Ter 4:2), mégis, a húsfogyasztás csak a vízözön után vált általánossá (Ter 9:3-4), mivel a növények egy ideig ritkán voltak. A vízözön teljesen elmosta a növényzetet és ki kellett alakulnia az új gazdálkodási formának. Ekkor, egy ideig, csak állatok húsával lehetett megélni...

A bor készítése is már akkortól ismert volt, amint Noé történetében láthatjuk. A szőlő levéből hamar must lett és a mustból hamar bor lett... Olyannyira itták a bort, hogy bizony Noé meg is részegedett tőle (Ter 9:20-21)...

Tehát a kenyér és a bor az ember legősibb tápláléka...

Az manna és a élet kenyere

Amint a folyó is egy kis forrásból ered, úgy az üdvösség is az Ábrahámnak adott igéretekből származik (Ter 28:14). A mi Istenünk Ábrahám, Izsák és Jákób Istene. Jákób pedig Izráel, akiből az Úr nagy népet támasztott magának Gósen földjén, Egyiptomban. Az egyiptomi rabságból hozta ki az Úr Izráelt Mózes vezetésével, nagy csodák és jelek közepette és a pusztában, égből hulló mannával táplálta őket 40 esztendeig...

A zsidók mindig megemlékeztek az egyiptomi kivonulás nagy csodáira, a pászka ünnepére, a 40 éves pusztai vándorlásra és a Jordánon való átkelésre... Amikor eljött az ideje, hogy az Úr Jézus nyiltan beszéljen a zsidókhoz (Jn 6-7), akkor kijelentette előttük a legnagyobb misztériumot: A mannát már haszontalannak nevezte és kijelentette, hogy Ő maga az igazi élő kenyér, Aki a mennyből szállott alá...

(Jn 6:48-51) Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában és meghaltak. Ez a mennyből alászállott kenyér, hogy aki ebből eszik, ne haljon meg. Én vagyok az élő kenyér, amely a mennyből szállt alá. Ha valaki ebből a kenyérből eszik, örökké él. A kenyér pedig, amelyet majd én adok, az én testem a világ életéért.

Ez a kijelentés akkor mindenkit sokkolt. A zsidók felháborodtak, a tanítványok egy része megbontrákozott és visszavonult. Az Úr Jézus még az apostolokat is próbára tette, de Péter apostol megvallotta, hogy nincs ahová menniük, mert az Úré az örök élet igéi...

(Jn 6:66-68) Ettől fogva a tanítványai közül sokan visszahúzódtak, és már nem jártak vele. Jézus azért így szólt a tizenkettőhöz: »Talán ti is el akartok menni?« Simon Péter azt felelte: »Uram, kihez mennénk? Az örök élet igéi a tieid.

Az Úr Jézus nagy szeretetének jele

Az Úr Jézus nagy szeretetének három fő jele van: a bethlehemi jászol, a kereszt a Golgotán és az Eucharisztia.

A betlehemi jászolban, a mindenható Isten tehetetlen kisdeddé lett értünk, hogy a mi testvérünk legyen. A golgotai kereszten kínhalált szenvedett értünk, hogy megváltson minket a kárhozattól. Az Eucharisztiában pedig nekünk hagyta szent testét tálplálékúl, a világ végezetéig, hogy életünk legyen és bőségben legyen (Jn 10:10).

Az Eucharisztia az ősi, anyagi táplálékok színe alatt jön létre a konszekrációban, a pap szavai által és kezei között. Ezek az ősi táplálékok a kovásztalan kenyér és a szőlőbor. Más anyag nem elfogadható. Érvényes eucharisztia csak ezekből jöhet létre...

Az élet kenyere és a papság

Az Eucharisztia és a papság elválaszthatalanok. Mindkettő Nagycsütörtök este lett alapítva az utolsó vacsorán. Ez az Úr Jézus müködésének legbensőségesebb mozzanata. A Megtestesülés, a Megváltás, a Feltámadás, a Pünkösd, mind hatalmas tettei az Úrnak, amelyek előtt leborulunk, de Nagycsütörtökön elgyönyörödik a szívünk attól a bensőséges és magasztos jóságtól, amellyel megajándékozta az Úr Jézus az embert. Ésszel fel nem fogható... A bűnös ember kezei között változik át a kenyér és a bor az Úr feltámadt és megdicsőült testévé... Az Úr, az Ő szent testével táplál minket, az Eucharisztiában, ami azonos az Ősszentséggel, vagyis az Ő megfeszített és fektámadt testtével... Az Eucharisztiábn benne van az Úr Jézus egész földi élete, az egész üdvtörténet, sőt az egész teremtett világ. Mindez azért van, mert minden Őáltala lett, minden Őbenne foglaltatik össze és minden Őbenne engeszteltetik ki a mennyei Atyával...

(Kol 1:14-20) Benne nyertük el a megváltást, bűneink bocsánatát. Ő a láthatatlan Isten képmása, minden teremtmény elsőszülötte. Mert benne teremtett mindent a mennyben és a földön: a láthatókat és a láthatatlanokat, a trónusokat, uralmakat, fejedelemségeket és hatalmasságokat. Mindent általa és érte teremtetett. Ő előbb van mindennél, és minden benne áll fenn. Ő a testnek, az Egyháznak a feje. Ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsőség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Ő a kereszten vérével békességet szerzett. 

Ima: Uram Jézus, Te vagy az Élet kenyere, Te vagy a mi lelkünk tápláléka, Te vagy a mi lépesmézünk és gyönyörüségünk. Áldott légy mindenkor és örökkön-örökké. Ámen.



Én vagyok a juhok ajtaja

(Jn 10:1-10) Bizony, bizony, mondom nektek: aki nem az ajtón megy be a juhok aklába, hanem másfelől hatol be, az tolvaj és rabló; de aki az ajtón megy be, az a juhok pásztora. Neki ajtót nyit az őr, és a juhok hallgatnak a hangjára, a maga juhait pedig nevükön szólítja és kivezeti. Amikor a maga juhait mind kivezeti, előttük jár, és a juhok követik, mert ismerik a hangját. Idegent pedig nem követnek, hanem elfutnak tőle, mert az idegenek hangját nem ismerik. Ezt a példázatot mondta nekik Jézus, de ők nem értették, mit jelent, amit mondott nekik. Jézus tehát így szólt hozzájuk: Bizony, bizony, mondom nektek: én vagyok a juhok ajtajaAki énelőttem jött, mind tolvaj és rabló, de a juhok nem is hallgattak rájuk. Én vagyok az ajtó: ha valaki rajtam át megy be, az megtartatik, bejár és kijár, és legelőre talál. A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson; én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek.

Ajtó, kapu...be a karámba, az udvarba, a házba, a kicstárba, a mennybe... Az ajtó nagyon fontos dolog az életünkben... Mi a templomajtó mellé szenteltvíz tartót helyezünk, a zsidók pedig a mezuzát. A királyok ajtónálló őröket rendeltek, akik alabárddal őrizték a bejártot. Senki sem mehetett be vagy jöhetett ki az ajtón engedély nélkül...

Az ajtó és a kulcs

Az ajtón zár is van, amit kulccsal zárnak vagy nyítnak. Akinél van a kulcs, annál van a hatalom...

(Sir 42:6) Ahol kíváncsi az asszony, ott pecsétgyűrűt, ahol sok a kéz, ott kulcsot kell használni.

Az ószövetségi Jeruzsálem az Egyházat szimbolizálja: a Vőlegényt és Menyasszonyát, vagyis Isten lelki házát (1Pét 2:5). Ezért Eljákim hatalommal való felruházása és a kulcsok rábízása, az Úr Jézus Krisztus uralmát vetíti előre...

(Iz 22:20-22) Azon a napon elhívom szolgámat, Eljákimot, Hilkijahu fiát, és a köntösödbe öltöztetem, s körülövezem az öveddel. A kezébe adom hatalmadat. Így mintegy atyja lesz Jeruzsálem lakóinak és Júda házának. Az ő vállára teszem le Dávid házának kulcsát, amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja.

Ugyanezt mondja az Úr Jézus önmagáról, amikor a filadelfiai gyülekezet angyalának üzen. Az Övé minden hatalom a fölfön, az Egyházban és a mennyben...

(Jel 3:7) A filadelfiai gyülekezet angyalának írd meg: ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, és amit kinyit, senki nem zárja be, és amit bezár, senki nem nyitja ki...

Tehát, ha ajtóról beszélünk, akkor elsősorban a kulcsok hatalmára kell gondolnunk. A kulcsok hatalmát az Úr Jézus Péter apostolnak adta át (Mt 16:19), ami a péteri primátus alapja... De jusson eszünkbe a tíz szűz példázata is. A későn érkezettek előtt bezárták az ajtót és azt semmiféle könyörgésre nem nyitották többé ki...

(Mt 25:10) Míg azok vásárolni jártak, megjött a vőlegény, s akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel bezárult az ajtó.

Az ajtó és a szűk ösvény

Az ajtóhoz vagy kapuhoz, egy út is vezet, egy szűk ösvény... Az Úr Jézus figyelmeztet, hogy mindig válasszuk a szűk ösvényt és kaput, mert széles és tágas az út és a kapu, amelyik a veszedelemre vezet...

(Mt 7:13-14) A szűk kapun menjetek be! Mert tágas a kapu, és széles az út, amelyik a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik azon járnak. Milyen szűk a kapu és keskeny az út, amelyik az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják.

Tehát a végső ajtóhoz, kapuhoz, ami nem más, mint az Úr Jézus személye, sok szűk ajtó és kapu vezet, szűk ösvényeken... Az Úr Jézust megnyerni csakis a szűk ösvényen lehet. Ezek az ajtók és kapuk a mi döntéseink, amelyeket a kegyelem által meghozunk Jézusért, Aki a juhok ajtaja. A szűk ösvény mindig a nehezebbik út. Amikor döntünk, akkor mindig a nehezebbik utat kell választanunk... Sok ajtó van, de ezek közül a legfontosabb a Boldogságos Szűzanya, akit a menyország ajtajának is nevezünk a Lorettói litániában. A Szűzanya azért ajtó, mert ő mindig Szent Fiához vezet, Aki a menyország végső ajtaja...

Az ajtó és a kerítés

Az Úr igazi szolgái az ajtón keresztül közelítenek a nyájhoz. Őket beengedi az ajtónálló, a nyáj pedig ismeri a hangjukat, ki és be járnak és legelőt találnak. Ezek az egyház felkent pásztorai, akik az Úr Jézus Krisztusban szolgálnak és Őáltala közelítenek a nyájhoz, vagyis a rájuk bízott lelkekre. Ezeknek beszéde olyan, mint a jó Pásztor beszéde és hangjukat a hívek felismerik, otthonosnak találják. Ezek csak az ajtón keresztül járnak, az Úrban, és mindig legelőre találnak, ami az Isten igéje...

Aztán vannak az idegenek, akik nem az ajtón keresztül közelítenek a nyájhoz. Ezek a guruk, a sámánok, a mesterkuzusos bölcselkedők, mindenféle ezoteristák, pszihoterapeuták, meditálók, okkultisták, meg New Age-esek, akik a gyenge lelkeket vadásszák. Ő nem az ajtón jönnek, hanem a kerítésen keresztül rontnak a lelkekre, hogy elveszítsék azokat. Az önmegváltó bölcseleteikkel megejtik a lelkeket, hogy csak raboljanak, öljenek és pusztítsanak... Jajj ezeknek a hamis tanítóknak és rablóknak... Azért rontanak a nyájra a kerítésen keresztül, mert az ajtónálló nem engedné be őket. Ezek sátáni tanításokat hírdetnek és megtagadva az Üdvözítőt, gyors pusztulást hoznak magukra (Pét 2:1). Sokan hallgatnak tévelygéseikre és járnak a kárhozat útján...

(1Tim 4:1-2)A Lélek pedig világosan megmondja, hogy az utolsó időkben némelyek elszakadnak a hittől, mert megtévesztő lelkekre és ördögi tanításokra hallgatnakés olyanokra, akik képmutató módon hazugságot hirdetnek, mert lelkiismeretük érzéketlenné vált.

Nincs más bejárat az üdvösségre, csak Jézus Krisztus, Aki a juhok ajtaja. Húzzuk fel életünk sátrát ezen ajtó mellé, hogy amikor nyílik, azonnal beléphessünk rajta...

Ima: Uram Jézus, Te vagy az én ajtóm. Keresem a szűk ösvényt, mely Tehozzád vezet. Kérlek segíts engem bejutni az örök életre. Ámen.



2023. július 23., vasárnap

Én vagyok a jó pásztor

(Jn 10:11-15) Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. Aki béres és nem pásztor, akinek a juhok nem tulajdonai, az látva, hogy jön a farkas, elhagyja a juhokat, és elfut, a farkas pedig elragadja és szétkergeti őket. A béres azért fut el, mert csak béres, és nem törődik a juhokkal. Én vagyok a jó pásztor, én ismerem az enyéimet, és az enyéim ismernek engem, ahogyan az Atya ismer engem, én is úgy ismerem az Atyát, és én életemet adom a juhokért.

Az Úr Jézus kezdettől fogva azonosult a pásztorokkal meg a nyájjal. Már születésekor is, a dicsőitő angyali kórus, a pásztoroknak jelent meg, akik a nyájat őrizték. Nem Herodesnek, nem a papoknak, nem a farizeusoknak vagy az írástudóknak, nem a szanhedrinnek jelentek meg, hanem a legegyszerübbeknek, a szabad ég alatt pihenő pásztoroknak (Lk 2:8-15)...

Az Úr Jézus nemcsak a pásztorokkal azonosult, hanem a nyájjal is, sőt a legkisebb báránnyal is. Ő az Isten báránya, aki elveszi a világ bűneit (Jn 1:29). Amit eggyel a legkisebbnek tesz valaki, azt Ővele teszi...

(Mt 10:42) Aki pedig csak egy pohár friss vizet ad is inni egynek a legkisebbek közül, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek: nem marad el jutalma.

(Mt 25:40) Bizony mondom nektek, valahányszor megtettétek ezeket akár csak eggyel is az én legkisebb testvéreim közül, velem tettétek meg.

Az Úr Jézus, eme azonosulás által, az Egyházat, az Ő misztikus Testét, a pásztor és a nyáj képével szemlélteti...

(Jn 10:16) Más juhaim is vannak nekem, amelyek nem ebből az akolból valók; azokat is vezetnem kell, és hallgatni fognak a hangomra, és akkor lesz egy nyáj, egy pásztor.

A példázatában is a jó pásztorról beszél, aki otthagyja a kilencvenkilenc juhot, hogy az egy elveszett után menjen...

(Lk 15:4-6) Ha valakinek közületek száz juha van, és elveszít közülük egyet, vajon nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e addig az elveszett után, amíg meg nem találja? És ha megtalálta, felveszi a vállára örömében, hazamegy, összehívja barátait és szomszédait, majd így szól hozzájuk: Örüljetek velem, mert megtaláltam az elveszett juhomat.

Tehát mindegy, hogy Krisztus misztikus Testéről meg a tagokról, az igazi Szőlőtőről meg a szőlővesszőkről, vagy a jó Pásztorról meg a nyájról beszélünk. A funkciók és a szimbólika felépítése elvileg ugyanaz. Krisztus a jó Pásztor aki őrzi a nyájat, Krisztus az igazi Szőlőtő, aki táplálja a szőlővesszőket és Krisztus a misztikus test Feje, Aki összetartja a tagokat...

Amint az Úr Jézus átadta Péternek, majd a többi apostolnak is, az oldó-kötő hatalmat, úgy átadta nekik a pásztori feladatot is...

(Mt 16:19 Neked adom a mennyek országának kulcsait, és amit megkötsz a földön, kötve lesz az a mennyekben is, és amit feloldasz a földön, oldva lesz az a mennyekben is.

(Mt 18:18) Bizony mondom nektek: amit megköttök a földön, kötve lesz a mennyben is, amit pedig feloldotok a földön, oldva lesz a mennyben is.

(Jn 21:15-17) Miután ettek, így szólt Jézus Simon Péterhez: Simon, Jóna fia, jobban szeretsz-e engem, mint ezek? Ő pedig így felelt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged! Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én bárányaimat! Másodszor is megkérdezte: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Ő ismét így válaszolt: Igen, Uram, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus erre ezt mondta neki: Őrizd az én juhaimat! Harmadszor is szólt hozzá: Simon, Jóna fia, szeretsz-e engem? Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte tőle: Szeretsz-e engem? Ezért ezt mondta neki: Uram, te mindent tudsz, te tudod, hogy szeretlek téged. Jézus ezt mondta neki: Legeltesd az én juhaimat!

Tehát három itt színt jelenik meg: 

- Van, aki legelteti és őrzi a juhokat; 

- Vannak juhok, akik pásztorként legeltetik a bárányokat;  

- Vannak a legeltetettek, akik bárányok.

Péter megbízatásában, valójában, a Katolikus Egyház felépítése jelenik meg: Van a pápa, aki őrzi a juhokat, akik a főpapok és a papság általában. A papság, a jó Pásztor példáját követve, legelteti a bárányokat, vagyis a híveket. Vannak a bárányok, vagyis a hívek, akik követik a pásztorokat és szolgálnak a Lélek ajándékaival meg adományaival...

Amint Isten jónak teremtette a világot, de az ősbűn miatt megromlott, úgy az Úr Jézus is jónak alapította az Egyházat, de az idő elteltével jöttek a bajok... Az Úr Jézus kezdettől fogva megmondta, hogy a botrányok elkerülhetetlenek lesznek, olyannyira, hogy a hit megmaradása is kérdéses lesz, sőt, még az Úr napjának emlékezete is...

(Lk 17:1-2) Azután így szólt tanítványaihoz: »Lehetetlen, hogy botrányok elő ne forduljanak, de jaj annak, aki okozza azokat. Jobb lenne annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tengerbe vetnék, mint hogy megbotránkoztasson egyet is e kicsinyek közül. 

(Lk 17:22) Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, és nem fogjátok látni.

(Lk 18:8) Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?

Tehát elkerülhetetlen, hogy egyes pásztorok meg ne romoljanak és botrányokat ne okozzanak. Nagy Szent Gergely pápa a Lelkipásztorok törvénykönyvében ezt úgy fejti ki, hogy jobb lenne a botrányt okozó papnak, ha világi életben maradt volna és a mindennapi robot malomkövét vette volna a nyakába. Itt a malomkő a világi munkát, a robotot jelképezi, a tenger pedig a világot...

Már az ószövetségben is igen keményen szól az Úr a gonosz pásztorok ellen...

A gonosz pásztorok 

(Ez 34:2-10) Emberfia! Prófétálj Izráel pásztorairól! Prófétálj, és mondd meg a pásztoroknak: Így szól az én Uram, az ÚR: Jaj Izráel pásztorainak, akik magukat legeltették! Hát nem a nyájat kell legeltetniük a pásztoroknak? A tejet megittátok, a gyapjúval ruházkodtatok, a kövéret levágtátok, de a nyájat nem legeltettétek! A gyengét nem erősítettétek, a beteget nem gyógyítottátok, a sérültet nem kötöztétek be, az eltévedtet nem tereltétek vissza, és az elveszettet nem kerestétek meg, hanem erőszakosan és kegyetlenül uralkodtatok rajtuk. Szétszóródtak, mint akiknek nincs pásztoruk, mindenféle mezei vad eledele lettek, úgy szétszóródtak. Ott bolyongott nyájam minden hegyen és minden magas halmon; szétszóródott nyájam az egész föld színén, és nincs aki utána eredjen, nincs aki megkeresse. Ezért ti, pásztorok, halljátok meg az ÚR igéjét: Életemre mondom – így szól az én URam, az ÚR –: Mivel préda lett a nyájam, mindenféle mezei vad eledele lett a nyájam, mint amelynek nincs pásztora, pásztoraim nem eredtek a nyájam után, hanem önmagukat legeltették a pásztorok, nem a nyájamat legeltették, ezért ti, pásztorok, halljátok meg az ÚR igéjét! Így szól az én URam, az ÚR: Én most a pásztorok ellen fordulok, és számon kérem tőlük a nyájamat. Gondoskodom róla, hogy ne ők legeltessék a nyájat, magukat sem fogják többé legeltetni a pásztorok. Kiragadom szájukból juhaimat, és többé nem esznek belőlük.

Az Úr, a jó Pásztor, számonkéri a pásztorok munkáját és viselkedését. Számonkéri a visszaéléseket, hűtlenségeket és hanyagságokat. Számonkéri a nyáj kizsákmányolását, elhanyagolását, kifosztását és szétszélesztését. Az Úr nem hagyja elveszni nyáját, hanem számonkéri azt a pásztoroktól, akik csak béreseknek bizonyultak, sőt maga megy utána, kiszabadítja és visszahozza elveszett juhait...

A jó pásztor uralkodása

(Ez 34:11-22) Mert így szól az én Uram, az ÚR: Majd én magam keresem meg juhaimat, és én viselem gondjukatAhogyan a pásztor gondját viseli a nyájnak, amikor ott áll juhai között, amelyek szét voltak szóródva, úgy viselem gondját juhaimnak. Kiszabadítom őket mindenünnen, ahová csak szétszóródtak egy felhős, borús napon. Kivezetem őket a népek közül, és összegyűjtöm az országokból, azután beviszem őket a saját földjükre; Izráel hegyein, a völgyekben és az ország minden lakóhelyén fogom legeltetni őket. Jó legelőn fogom legeltetni őket, és Izráel magas hegyein fognak majd tanyázni. Jó tanyájuk lesz, ott heverésznek, és kövér legelőn legelésznek Izráel hegyein. Én legeltetem juhaimat, és én keresek nekik pihenőhelyet – így szól az én Uram, az ÚR. Az elveszettet megkeresem, az eltévedtet visszaterelem, a sérültet bekötözöm, a gyengét erősítem, a kövérre és az erősre vigyázok; úgy legeltetem őket, ahogy kell. De köztetek is igazságot teszek, juhaim – így szól az én Uram, az ÚR –, bárány és bárány között, kosok és bakok között. Nem elég nektek, hogy a legjobb legelőn legeltek? Miért tapossátok össze lábatokkal a többi legelőt? Tiszta vizet isztok. Miért zavarjátok föl lábatokkal, amit otthagytok? Azt legeljék az én juhaim, amit a lábatok összetaposott, és azt igyák, amit a lábatok fölzavart? Ezért így szól az én Uram, az ÚR: Majd én igazságot teszek kövér bárány és sovány bárány között. Oldalatokkal és vállatokkal taszigáljátok, és szarvatokkal öklelitek félre a gyöngéket, míg csak ki nem szorítjátok őket. De én megszabadítom juhaimat, és nem esnek többé zsákmányul, mert igazságot teszek bárány és bárány között!

A jó Pásztor megmenti nyájat és igazságot tesz a juhok és bárányok, kosok és bakok között. A hivatallal nem lehet visszaélni... Nem azért kap valaki pápai, bíborosi, püspöki vagy papi hatalmat, hogy azzal visszaéljen. Nem azért részesül valaki az igehirdetés küldetésével, hogy zavaros teológiával össze-vissza tapossa az ige legelőjét és zavarossá tegye annak tiszta vizét... Minden visszaélést, gonoszságot és hanyag munkát számonkér majd a jó Pásztor a béresektől...

A jó Pásztor megkeresi az elveszett juhot, vállára veszi, hazaviszi, bekenegeti sebeit, bekötözi, gyógyítgatja, táplálja és felhízlalja. A kövéret jól tartja, a gyengét pedig oltalmazza, hogy erősödjön. Veszedelem idején nem fut el, mint a béresek, mert Ő egyszer s mindenkorra életét adta a nyájáért... A béresek elfutnak, mert ők csak béresek. Ha a pásztorok romlottak és gonoszak lettek, akkor a jó Pásztor képes a nyájból új pásztorokat támasztani. A jó Pásztor minden egyes juhot, bárányt név szerint ismer és a nyáj is ismeri az Ő hangját. Ezért van az, hogy a kicsinyek nem hallgatnak az idegen, gonosz béres hangjára. Ez a gonosz külsőre olyan, mint a bárány, de belül farkas, mely ragadozó és úgy beszél, mint a sárkány, az ősi kígyó...

(Mt 7:15) Óvakodjatok a hamis prófétáktól, akik báránybőrbe bújva jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.

(Jel 13:11) És láttam, hogy a földből feljön egy másik fenevad; két szarva volt, mint a Báránynak, de úgy beszélt, mint a sárkány.

A mi Urunk a csodálatos jó Pásztor. Neki minden lehetséges. Ezért hát ne félj te kicsiny nyáj...

(Lk 12:32) Ne félj, te kicsiny nyáj, mert úgy tetszett a ti Atyátoknak, hogy nektek adja az országot!

Ima: Hála és dicsőség neked Uram Jézus, hogy Te vagy a jó Pásztor és bízva-bízhatunk Benned. Ámen.



2023. július 19., szerda

Én vagyok az út, az igazság és az élet

(Jn 14:6) Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam. 

A gyermek, általában, egy éves vagy másfél éves korában tanul meg járni. Attól kezdve, amíg csak él az ember, a talpa a földet tapodja. Ha a gyermek, késõbb pedig a felnõtt ember, sárba vagy homokba lép, akkor egy ideig látható lesz a lába nyoma a földön. Na most képzeljük el, hogy minden ember lába, amelynek nyoma láthatatlan, egy bizonyos színű nyomot hagyna mindenhol, amerre csak eljár. Így aztán, egy életen át, rengeteg nyoma maradna mindenhol, ahol csak járt... Van ahol sokat járt és teljesen befödi a földet lába nyoma, de van ahol csak egyszer járt és csak egyetlen sor lábnyom maradt utána... Ez az ember fizikai útja az õ életben. Van, hogy ezek a lábnyomok az iskolába vezetnek; van, hogy a munkába, vagy a templomba vezetnek; de van, hogy a kocsmába vezetnek és van, hogy szerencsejáték barlangba, vagy a bordélyházba vezetnek... Van lelki út, amelyet a fizikai út határoz meg... A mi útunk milyen volt eddig? Tiszta volt, vagy megbotránkoztatott minket a lábunk? Békés volt, vagy tele volt ellenségeskedéssel?... Békével váltunk el az eddigi utitársainktól az életben vagy haraggal?...

(Mt 18:8) Ha a kezed vagy lábad megbotránkoztat téged, vágd le, és vesd el magadtól: jobb neked, ha csonkán vagy sántán mégy be az életre, mint ha két kezeddel vagy két lábaddal együtt vettetsz az örök tűzre.

(Mt 5:25) Békülj meg ellenfeleddel idejében, amíg együtt vagy vele az úton, hogy át ne adjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a szolgának, és börtönbe ne kerülj! 

Az ember igazsága zajos... Az igazságkeresést veszekedés, perlekedés, pereskedés, önbiráskodás vagy netán bírói ítélet dönti el.. Sokaknak az igazság az, amit a legtöbben állítanak vagy lájkolnak. A demokrácia mámorában, az igazság sokaknak az, amire a legtöbben szavaznak. De az igazság az, hogy az igazság akkor is igazság marad, ha csak egy ember állítja. Sõt, az igazság akkor is igazság marad, ha senki sem állítja... Ez azért van, mert az igazság nem valami, hanem Valaki... Egyszer az egyik testvér azt mondta nekem egy vitánk során: Tudod, az az igazság, hogy Jézus Krisztus az Igazság...

Mivel az ember Isten helyébe lépett (Ter 3:5) és önmagát tette meg az igazság mércéjének, ezért az ő általa igazságnak mondott valami csak addig igazság, amíg az az ő érzelmeinek és érdekeinek megfelel. Ahogyan ezek változnak, úgy változtatja meg az úgynevezett igazságot is... Ezért a hitetlen ember igazsága olyan, mint egy iránytű nélküli hajó, amelyet össze-vissza kormányoznak a felhős ég alatt, de a kormányosnak halvány fogalma sincs, hogy merre haladnak...

(Jn 16:8) És amikor eljön, leleplezi a világ előtt, hogy mi a bűn, mi az igazság, és mi az ítélet.

(Jn 18:37-38) Arra születtem, s azért jöttem a világba, hogy tanúságot tegyek az igazságról. Aki az igazságból való, hallgat szavamra.” Pilátus ezt mondta: „Mi az igazság?”  

Az idõsebbek sokat bölcselkednek a fiatalok előtt a nagybetüs ÉLET-rõl... Fiam, aztán az életben így van, meg úgy van... Sok hiábavalóságot mondanak, sõt, sok rossz tanácsot adnak... Az élet sokkal több, mint önmegvalósítás, siker, karrier, gazdagság, szerelem, boldog házasság, egészség vagy hosszú élet... Az élet egy misztérium. Nem tudjuk honnan van, csak azt tudjuk hogy van... Tudjuk, hogy vagyunk, de nem emlékszünk arra, hogy születtünk... Ha nem mondanák el nekünk elődeink, hogy kik a szüleink, mikor születtünk, azt se tudnánk, hogy hogyan jöttünk a világra...

Az élet misztériumát az örök kinyilatoztatás fedte fel elõttünk, amit a mennyei Atya adott számunkra az Õ Szent Fia által...

(Jn 5:26) Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában...

Tehát az élet abszolut forrása a mennyei Atya. A mennyei Atya, öröktõl fogva, megadta egyszülött Fiának, a második isteni személynek, hogy Neki is élete legyen önmagában. A közöttük lévõ élet szeretet, és mivel Istenrõl van szó, ez a szeretet a harmadik isteni személy, a Szentlélek. Tehát Isten, Aki egy Isten, de három személy, Ő a Szentháromszág. Ezért az élet maga a Szentháromság. De mivel Jézus Krisztus által (az Õ ponján) kapcsolódunk vissza Szentháromság isteni életébe, a megváltás és a keresztség által, ezért nekünk, megváltottaknak, Jézus Krisztus az ÉLET.

Isten szeretetből teremtett meg minket és szeretetből adta nekünk az életet. Az ősbűn által elszakadtunk az örök élettől, de Isten nem hagyott minket a halálban, hanem Szent Fia által megváltott és az örök élet részeseivé tett...

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

Istennél a tulajdonság azonos az Õ lényegével. Ezért az Úr Jézus nem azt mondja, hogy én megmutatom nektek az utat, az én elmondom nektek az igazságot és én elvezetlek titeket az életre, hanem azt mondja, hogy Õ maga, az Õ személye az út, az igazság és az élet... Tehát, ha mi azonosulunk az Úr Jézussal, vagyis meghalunk és eltemetkezünk Jézus Krisztusban, hogy Õbenne új életre támadjunk fel, ahogyan Szent Pál írta (Kol 2:12), akkor Jézust követve a jó úton járunk, Jézust követve megtaláljuk az igazságot, ami szabaddá tesz minket (Jn 8:32) és Jézust követve eljutunk az örök életre, ahol az örök boldogság vár ránk.

Ima: Uram Jézus, te vagy az út, az igazság és az élet. Te általad jutunk el a mennyei Atyához, az örök boldogságba. Micsoda biztonság és öröm ez számunkra! Áldott legyen Szent Neved örökkön-örökké. Ámen.




2023. július 13., csütörtök

Jézus életereje

(Jn 4:13-14) Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”

Minden embernek legértékesebb az õ saját élete. Van aki azt kérdezi, hogy mi haszna van abból, ha hisz Jézus Krisztusban? Mitõl lesz jobb neki ha hisz és ha vallásos? Az ilyenek gyakran csak akkor tudják meg erre a választ, amikor betegek lesznek... Akkor hamar elkezdenek hinni, imádkozni és mindent megtesznek a gyógyulásuk érdekében...

A betegség egyfajta kisebb, részleges halál, de lehet maga a testi halál elõszobája is... De nemcsak testi betegség van, hanem lelki is és nemcsak testi halál van, hanem lelki is... A lélek ami fontos, a test nem használ semmit...

(Jn 6:62) A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet...

Tehát Jézus életerejét úgy a testi, mint a lelki szemponból végig kell gondolni...

1. Jézus életereje a profétikus szimbólumokban

Tudjuk, hogy víz nélkül nincsen élet. Ezért keresik az ateisták mindenhol vizet a világûrben, a Holdon meg a Marson, hogy bebizonyítsák, hogy az élõ világot nem Isten teremtette. Mivel a víz az élet feltétele és szimbóluma, ezért a kegyelem és az örök élet, a szentírásban, vízzel van szemléltetve...

a). Ezekiel próféta látja, amint víz fakad a templom küszöbe alól és az tovahaladva egyre nagyobb folyó lesz. Amerre csak folyik ez a víz, minden életre kel...

(Ez 47:1-12) Azután visszavitt engem a templom bejáratához. Ott víz fakadt a templom küszöbe alól kelet felől, mert a templom keletre néz. A víz a templom déli oldala mellől, az oltártól délre folyt tovább. Azután kivitt engem az északi kapun át, és körülvitt kívül a keletre néző külső kapuhoz. A víz ott folydogált a kapu déli oldalánál. Azután kelet felé ment mérőzsinórral a kezében, lemért ezer könyököt, és átvezetett a vízen: a víz bokáig ért. Ismét lemért ezret, és átvezetett a vízen: a víz térdig ért. Újra lemért ezret, és átvezetett: a víz derékig ért. Amikor újabb ezret mért, már nem tudtam átkelni a patakon, mert annyira mély volt a víz, hogy úszni kellett volna benne: a patakon nem lehetett átgázolni. Akkor ezt kérdezte tőlem: Láttad-e, emberfia? Majd visszavezetett engem a patak partján. Ahogy visszafelé mentem, láttam, hogy a patak partján innen is, túl is igen sok fa van. Ezt mondta nekem: Ez a víz a keleti vidék felé tart, az Arábá-völgyben folyik tovább, és a tengerbe ömlik, a sóssá vált tengerbe, és meggyógyul tőle a víz. Élni fog benne mindenféle élőlény, csak úgy nyüzsögnek majd, és ahová csak eljut a patak, igen sok hal lesz. Eljut oda ez a víz, és meggyógyul. Élni fog benne minden, ahová csak eljut a patak. Halászok állnak majd ott, és Én-Gedítől Én-Eglajimig hálók szárítóhelye lesz. Olyan sok hal lesz benne és annyiféle, mint a Nagy-tengerben. De a posványai és a mocsarai nem gyógyulnak meg, hogy sót adhassanak. A patak partján innen is, túl is mindenféle gyümölcsfa nő majd. Levelük nem hervad el, gyümölcsük nem fogy el: havonként új terem, mert a szentélyből folyik oda a víz. Gyümölcsük eledelül szolgál, levelük pedig orvosságul.

Fontos megérteni a szimbólumokat: a templom maga az Úr Jézus. Õ mondta, hogy romboljátok le ezt a templomot és én harmadnapra felépítem. Ekkor Õ a saját testére gondolt. A küszöb alól kifolyó víz pedig az Õ szent oldalsebét vetíti elõre, ahonnan víz és vér folyt ki, János apostol tanusága szerint. Az Úr Jézus szent teste az Õsszentség, ahonnan a világba áramlik a kegyelem kiapadhatatlan forrása... 

(Jn 2:19-22) Jézus így felelt nekik: Romboljátok le ezt a templomot, és három nap alatt felépítemEzt mondták rá a zsidók: Negyvenhat esztendeig épült ez a templom, és te három nap alatt felépíted? Ő azonban testének templomáról beszélt. Amikor azután feltámadt a halálból, visszaemlékeztek tanítványai arra, hogy ezt mondta, és hittek az Írásnak és a beszédnek, amelyet Jézus mondott.

(Jn 19:33-34) Mikor azonban Jézushoz értek, látták, hogy már meghalt. Ezért nem törték meg lábszárát, hanem egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, melyből nyomban vér és víz folyt ki

b). A szamariai asszony esetében is, a kút meg a benne levõ víz, Jézus életerejét szombolizálja...

(Jn 4:7-14) Egy szamáriai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek.A szamáriai asszony így válaszolt: „Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamáriai asszonytól kérsz inni?” [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamáriaiakkal.]  Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.” „Uram – mondta erre az asszony –, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?” Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”

Itt a kút szimbolizálja az Úr Jézust, aki az „Élõ víz hordozója”. A víz pedig az örök életet szimbolizálja, vagyis az üdvösségre vezetõ kegyelmet... Fontos itt megjegyezni, hogy már József története is errõl szólt a Teremtés könyvében. Tudjuk, hogy Józsefet a testvérei meg akarták ölni irigységbõl, de végül egy kiszáradt kútba vetették. Onnan húzták ki aztán Józsefet és adták el rabszolgának. A kiszáradt kútból emelkedett ki József, aki az Úr Jézus elõképe lett. Az Úr Jézus az élõ víz forrása és a kútból kihúzott József, a Fáráó felügyelõje lévén, az élet forrása lett, mert õ osztotta a gabonát az éhezõ népnek (Ter 37:12-28; 41:37-57)...

2. Jézus életereje az Õ szolgáiban

Tudjuk, hogy a világ teremtésétõl fogva minden az Õbenne áll fenn és Õbenne lakózik az egész teljesség (Kol 1:16-19).

a). Elizeus próféta is az Úr Jézus életerejével támasztotta fel a halottakat. Sõt, még az élettelen csontjai, meg a botja is rendelkeztek Jézus életerejével...

(2 Kir 13:21) Egyszer, amikor éppen temettek egy embert, az emberek hirtelenül megpillantották a portyázó csapatot. Az embert bedobták Elizeus sírjába és elmentek. Mihelyt az ember hozzáért Elizeus csontjaihoz, életre kelt és talpra állt.

(2 Kir 4:29) Akkor Elizeus így szólt Géhazihoz: Övezd fel derekadat, vedd kezedbe a botomat, és menj el! Ha valakivel találkozol, ne köszönj neki, és ha valaki neked köszön, ne válaszolj! Tedd a botomat a fiú arcára!

b). Az angyalok is, akik leszálltak a fürdõmedencére, Jézus életerejét adták tovább a betegek gyógyulására...

(Jn 5:4) Mert az Úr angyala időnként leszállt a medencére, és felkavarta a vizet: aki elsőnek lépett bele a víz felkavarása után, egészséges lett, bármilyen betegségben is szenvedett.

c). És végül, az apostolok is, meg a 72 tanitvány is, Jézus életerejével gyógyították a betegeket és támasztották fel a halottakat, amikor Isten országának örömhírét vitték el az embereknek...

(Mt 10:1) Összehívta tizenkét tanítványát, s hatalmat adott nekik, hogy kiűzzék a tisztátalan lelkeket, és meggyógyítsanak minden betegséget, minden gyengeséget

(Mt 10:8) Gyógyítsatok betegeket, támasszatok fel halottakat, tisztítsatok meg leprásokat, űzzetek ki ördögöket! Ingyen kaptátok, ingyen adjátok!

3. Jézus életereje az Õ beszédében

Az Úr Jézus maga mondta, hogy az Ő beszéde Lélek és élet...

(Jn 6:62) A Lélek az, aki életre kelt, a test nem használ semmit: azok a beszédek, amelyeket én mondtam nektek: Lélek és élet.

Õ valóságos Isten, ezért szavai teremtõ szavak. Az Õ parancsára lecsendesedett a tenger, megnyíltak a fülek és látni kezdtek a szemek...

(Mk 7:34) Azután az égre tekintve felsóhajtott, és így szólt hozzá: – Effata – azaz: „nyílj meg!”

(Lk 18:42) Jézus ezt mondta neki: Láss! A hited megtartott.

4. Jézus életereje az Õ testében

Az Úr Jézus teste az életerõ abszolut forrása és hordozója. Amikor az Úr Jézus tudtán kívül, a vérfolyásos asszony hittel érintette meg Őt hátulról, akkor erõ áradt ki belõle és az asszony azonnal meggyógyult...

(Mk 5:25-34) Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett, és sokat kiállt az orvosoktól, mindenét rájuk költötte, de semmi javulás nem mutatkozott, inkább romlott az állapota. Hallott Jézusról, azért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját. Így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” Rögtön meg is szűnt a vérfolyása, érezte testében, hogy meggyógyult. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. A tömeghez fordult: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy tolong körülötted a tömeg, mégis kérdezed: Ki érintett meg?” De ő körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve – mert hisz tudta, hogy mi történt vele – előlépett, leborult előtte, és őszintén bevallott mindent. Ő megnyugtatta: „Leányom, hited meggyógyított. Menj békével, és maradj egészséges!”

5. Jézus életereje a szentségekben

a). A keresztségben részesülünk Jézus életerejébõl, mert beleoltatunk a szõlõtõbe (Jn 15:1), Jézus Krisztusba, és így visszacsatoltatunk a Szentháromság isteni életébe;

b). A bérmálásban részesülünk Jézus életerejébõl, hogy az örök élet igéjét és Isten országának örömhírét továbbadhassuk másoknak;

c). Az egyázirendben részesülünk Jézus életerejébõl, hogy a pap kezei által megtörténjék a konszekráció és így, az Úr Jézus, az embereknek adhassa magát eledelül, mert az Õ teste az Élet kenyere;

d). A szentgyónásban részesülünk Jézus életerejébõl, mert Jézus Vére által újra életre kelünk a halálos bûnbõl, ami egy második ugródeszka az üdvösségre;

e). A betegek kenetében részesülünk Jézus életerejébõl, mint a vérfolyásos asszony vagy a gyógyulásunkra, vagy a bûnhõdésünk elengedésére, vagy a lélekben való megerõsödésünkre;

f). A házasság szentségében részesülünk Jézus életerejébõl, hogy szent családként élhessünk és gyermekeink szentek legyenek (1Kor 7:14);

g). Az Oltáriszentségen részesülünk Jézus életerejébõl a maga teljességében, mert Õ az Élet kenyere, csúcsa és forrása életünknek.

Az Úr Jézus maga az ÉLET. Ezért Jézus életerejérõl nem lehet kimerítõen írni, hiszen nincs annyi könyv a világon amelyben az elférne...

Ima: Uram Jézus! Imádlak, áldalak, magasztallak és dicsõítlek. Ki olyan, mint Te? Te vagy minden gyönyörüség forrása. Áldott légy mindörökkön-örökké. Ámen.