Vannak, akik más dolgába avatkoznak, kotnyeleskednek, belekotyognak, kritizálnak, és azzal foglalkoznak, ami nem az ő dolguk, nem az ő hatáskörük...
A Káldi-Neovulgáta bibliából:
(1Tim 5:11-13) A fiatalabb özvegyeket utasítsd vissza,
mert ha Krisztus ellenére átadják magukat az érzékiségnek és férjhez akarnak
menni, akkor büntetést vonnak magukra, mert az
első hűséget megszegték, ezenkívül kerülik a munkát, megszokják, hogy házról házra járogassanak,
éspedig nemcsak a munkát kerülve, hanem pletykálkodva, kotnyeleskedve,
olyanokat beszélve, amiket nem kellene.
(1Pét 4:15)
Közületek senkit se azért érjen szenvedés, mert gyilkos, vagy tolvaj, vagy
gonosztevő, vagy a mások ügyébe avatkozik.
A protestáns Revideált Új Fordítás bibliából:
(1Tim 5:11-13) A fiatalabb özvegyasszonyokat pedig mellőzd; mert ha gerjedeznek Krisztus ellenére,
férjhez akarnak menni: Ezeknek ítélete megvan, mivelhogy az első hitet
megvetették. Egyszersmind pedig dologkerülők lévén, megtanulják a házról-házra
való járogatást; sőt nemcsak dologkerülők, hanem fecsegők is és más dolgába
avatkozók, olyanokat szólván, a miket nem kellene.
(1Pét 4:15) Mert
senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő, vagy
mint más dolgába avatkozó...
A
más dolgába való avatkozás, a kotnyeleskedés, az alkalmatlankodás, olyan helytelen emberi magatartás, amelyet nem szoktak manapság tárgyalni a homilíákban. Jelentéktelen
dolognak tartják a mai keresztény tanításban, az evangelizáció
nagy témáihoz képest. De Péter és Pál apostolok nem így gondolták, hanem komolyan vették ezt az ősegyházban. Megfigyelhetjük, hogy ez az intelem megjelenik Szent Pálnál, de Szent Péter katolikus levélben is...
Amíg
Szent Pál, látszólag, a Timoteushoz írt első levelében, holmi rendetlen asszonyszokásnak nevezi a kotnyeleskedést, a más dolgába való avatkozást, addig Szent Péter sokkal
súlyosabban ítéli meg ezt a hibát. Péter apostol egy szintre helyezi a gyilkossággal, a tolvajlással és
egyéb gonoszságokkal. Vajon miért?... Gondolom, hogy Szent Pál is hasonló módon ítélte
meg a más dolgába való avatkozást, meg a kotnyeleskedést, mint Szent Péter, csak itt, a fenti esetben, nem fejtette ki teljesen ezt a témát...
De vajon miért olyan súlyos bűn a más dolgába való avatkozás? Hát pontosan azért, amiért Szent
János apostol is állította, hogy mindaz, aki gyűlöli atyjafiát, gyilkos...
(1Ján 3:15) Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos.
A
más dolgába való avatkozás, az illetéktelensége miatt, igazságtalan dolog, és ezért haragot szűl. A harag pedig békétlenséget okoz, a békétlenség pedig háborúságot.
Mindaz, aki haragszik, gyűlöl, aki pedig gyűlöl, az egyben embertársa gyilkossává válik szívében. Tehát a más dolgába való avatkozás, egyenes út a harag felé, ami gyilkosság, és az ítéletre visz...
(Mt 5:21-22) Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek:
‘Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre’. Én viszont azt mondom nektek,
hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki
azt mondja a testvérének: ‘Oktalan’, méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt
mondja: ‘Bolond’, méltó a gyehenna tüzére.
A más dolgába való avatkozásnak három szintje van, és három módja is lehetséges...
Szintek:
- A családban;
Módok:
- Tettel: kotnyeleskedéssel, illetéktelen beleavatkozással, kritikával, megszólással, befolyásolással, elferdítéssel, meggátolással, stb.
Ezek
a dolgok mindig haragot, kiábrándulást, elhidegülést, elidegenedést okoznak, ami aztán a kevésbé művelt, indulatosabb társadalmi rétegeknél, gyakran vezet tettelegességhez, sőt emberöléshez is...
Példák:
1. A családban
A szülők gyakran nehezen engedik el gyermekeiket az életben, és vannak olyanok, akik nem is tudatosítják, hogy nem engedték el őket. Ez eléggé gyakori az
anya-lánya viszonyban, de néha előfordul az anya-fia viszonyban is. Az utóbbi csúnyább dolog, mert ebben ez esetben a fiú anyámasszony katonája lesz, és gyakran papucsférj is. Ezekben az esetekben, az esküvőnél, láthatatlan módon, ott áll az anyós is az oltárnál, a fiatal pár között… Az ilyen házasságoknál, aztán az anyós mindig
beleavatkozik a dolgokba. Ott soha nem lehet békesség, nem lehet igazi, harmonikus házasság, a
házastársak soha sem nőnek fel a házasság szentségéhez és a gyerekek is súlyosan sérültek lesznek. Aztán meg van ahol a fiatalok egy gazdaságban, egy udvaron élnek a szülőkkel. Ilyenkor előfordul, hogy az apa nem tud lemondani a gazdaság, az udvar egy részéről, és azt gondolja, hogy míg él, beleavatkozhat a fia dolgába. Ez is nagy nyomorúság...
2. A közösségben
Legyen az krisztusi közösség, vagy legyen az bélyeggyűjtő egyesület, de egy közösségben mindig vannak és kell is
legyenek szabályok. Ezeket a szabályokat és a vele járó feladatokat bizonyos szerepkörökre kiválasztott, kijelölt személyek felügyelik és látják el. Minden közösségben nagy probléma az
illetéktelen beavatkozás. Ez lehet egy belső, vagy egy külső beavatkozás. Lényeg az, hogy valaki
beleavatkozik a vezető feladatkörébe, felülírja valamelyik felelős vezető kompetenciáját és hatáskörét. Ez lehet direkt módon, mint a felelős személy dolgába való beleavatkozás, vagy lehet indirekt módon, a
tagok megzavarása által, ami miatt aztán felbolydul az egész közösség. Az ilyen dolog komoly békétlenséget szül, és a kezelése nem
kis fejfájást okoz...
3. A munkahelyen, az Egyházban és a
társadalomban
Minden munkahelyen - és ez már klasszikus dolog - az
egyik legnagyobb probléma a hatáskörök megsértése. Mindig akad valaki, aki jobban tudja a másik dolgát, mint a sajátját, amit persze ő nem végez el rendesen... Vannak, akik mindig
megszólják, kritizálják mások munkáját, de a magukéval keveset törődnek. Aztán
ne adj' isten, hogy valaki figyelmeztesse az ilyent egy tévedésére, mert akkor kitör a ribillíó… Ugyanakkor, manapság divattá vált a névtelen, vagy nyílt internetes fórumozás: kritizálás, megszólás, rágalmazás, gyalázkodás, stb. anélkül, hogy tudatosítanák, hogy ezek más dolgába
való illetéktelen beleavatkozások. Gyakran a papokat meg a püspököket is
kiosztjuk egy-egy fórumon, úgy gondolván, hogy ezek a dolgok ránk is tartoznak, hiszen elvégre mi is keresztények
vagyunk, és az egyházmegye, egyházközség dolgai ránk is tartoznak. Tévedés... A pápát
kiigazítani a biborosok illetékesek, azokat pedig a püspökök testülete. A püspököt
kiigazítani, a püspöktársai, vagy esetleg a papok illetékesek. A papot a püspöke meg a paptársai illetékesek helyretenni. Minekünk, laikusoknak, megvan a magunk dolga
és területe. Azzal kellene foglalkoznunk, mert van, amit kiigazítsunk és kigyomláljunk a magunk
portáján. Itt kivetel lehet az az eset, amikor a hit védelméről van szó, ami mindnyájunk feladata és hatásköre (Júd 1:3). Akkor fel kell szólalni, de csakis a megfelelő módon. És még nem is szóltam semmit a politizálás visszásságairól, vagy a világi előljárók szidalmazásáról...
(Júd 1:3) Szeretteim, minden igyekezettel azon vagyok, hogy közös üdvösségünkről írjak nektek. Szükségesnek véltem, hogy írásban kérjelek titeket, küzdjetek a hitért, amely egyszer s mindenkorra szóló öröksége a szenteknek.
Gyakran nem is gondoljuk meg, hogy nem szabadna beleavatkoznunk olyan
dolgokba, amelyek nem tartoznak ránk, nem a mi dolgunk, nem a mi hatáskörünk, amelyekben nem vagyunk illetékesek. Meg akarjuk váltani a világot, holott az már meg van
váltva, és meg akarjuk változtatni azt a helyzetet, amelyet nálunknál sokkal
hatalmasabbak kellene megváltoztassák. Gondoljuk meg: ne
akarjunk Isten helyébe lépni... Végül is az Úr tart minden dolgot a kezében, és az Ő kompetenciája a dolgok rendezése. Mi törődjünk a magunk dolgával...
Uram Jézus, bocsánatodért
esedezem, hogy oly sokszor, olyan dolgokba avatkoztam, amelyekben nem voltam illetékes. Ilyenkor alaptalanul és nevetséges módon nagyra tartottam méltatlan személyemet, és
ugyanakkor zűrzavart is okoztam az általános rendben. Uram irgalmazz nekem, oktalan bűnösnek! Ámen.
