2013. július 15., hétfő

A szőlővesszők

(Jn 15:1-8) Én vagyok az igazi szőlőtő, Atyám pedig a szőlőműves. Minden szőlővesszőt, amely nem hoz rajtam gyümölcsöt, lemetsz, és minden termőt megtisztít, hogy többet teremjen. Ti már tiszták vagytok az ige által, amelyet mondtam nektek. Maradjatok bennem, és én tibennetek. Miként a szőlővessző nem tud gyümölcsöt hozni önmagától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szőlőtő, ti pedig a szőlővesszők. Aki bennem marad, és én őbenne, az bő termést hoz, mert nálam nélkül semmit sem tehettek. Ha valaki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szőlővesszőt, és elszárad; összeszedik, tűzre vetik és elég. Ha bennem maradtok, és az én igéim tibennetek maradnak, kérjetek, amit csak akartok, és megkapjátok. Azáltal dicsőül meg Atyám, hogy sok gyümölcsöt hoztok, és tanítványaim lesztek.

Az Úr Jézus sokszor tanított példázatokkal. Ezek a példázatok nem sántítanak az analógia szerint, hanem részleteiben is pontosak és kibonthatók. Így van ez a szõlõtõ példázattal is. Minden részletnek mély értelme van az üdvösség és a kegyelem szempontjából...

A szõlõtõ ábrázolás

A szõlõtõ ábrázolásnak három eleme van. A központi elem a szõlõtõ. A szõlõtõ azonban nem áll a semmiben, hanem egy környezetben, ami persze a talaj, a kert földje és a mellette álló láthatatlan szõlõmûves. A szõlõmûves kapával, ollóval és fejszével van felszerelkezve, tettre készen. Ez a második elem. Aztán vannak a szõlõvesszõk, amelyek a szõlõtõn találhatóak. Ez a harmadik elem. A talaj dolga tartani és táplálni a szõlõtõt, a szõlõtõ dolga tartani és táplálni a szõlõvesszõket és a szõlõvesszõk dolga gyümölcsöt teremni. A szõlõmûves dolga ápolni a szõlõtõt, tisztítva vagy lemetszve annak ágait. Csakis akkor nem hiábavaló a szõlõmûves munkája, a talaj tápereje és a szõlõtõ nedve, ha a szõlõvesszõk gyümölcsöt teremnek...

A talaj és a kert ez a világ, amelybe megtestesült az örök Ige (Jn 1:14), Akinek élete van önmagában, amint az Atyának is élete van önmagában (Jn 5:26). A szõlõmûves a mennyei Atya. A szõlõtõ az örök Ige, Isten Fia, a názáreti Jézus Krisztus, Aki megtestesült a Szentlélek által Mária méhében és beleszületett Dávid nemzetségébe. A szõlõvesszõk a meghívottak és választottak sokassága (Mt 22:14), Krisztus testének tagjai. A szõlõtõn feláramló nedv, amely táplálja a szõlõvesszõket, az a Szentlélek kegyelme. A szõlõvesszõk gyümölcse pedig a Szentlélek gyümölcsei (Gal 5:22), meg a krisztuskövetõk jócselekedetei (Mt 5:16). Ez Isten akaratának és parancsolatainak megcselekvése által valósul meg. A szõlõtõ ábrázolás hasonlatos a Szent Pál Krisztus teste ábrázolásával (1Kor 12). Így, a szõlõtõ a fõvel, Krisztussal egyezik és a szõlõvesszõk, a tagokkal, Krisztus tagjaival...

(1Kor 12:12) A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is.

Szent Pál különbséget tesz a természetfölötti nemes ágak és a természetes, vadon nõtt ágak között. A vadon nõtt ágak az üdvösségre meghívott pogányok, míg a nemes ágak azok, akik a természet szerint is Izrael népébe születtek belé. Tehát mi, a megkeresztelt pogányok leszármazottjai, a nemes tõbe beleoltott vadon nõtt ágak vagyunk, akik megnemesedtünk.

(Róm 11:24) Ha téged ugyanis levágtak a természetes vad olajfáról, s a természet rendjén felülemelkedve beoltottak a nemes olajfába, mennyivel inkább beoltják majd azokat saját olajfájukba, akik természet szerint is oda valók.

A szõlõvesszõk sorsa

A szõlõmûves minden természetes vad szõlõvesszõt arra szán, hogy beleoltassék a nemes szõlõtõbe. Aki elfogadja a meghívást Isten országaba, az beleoltatik a szõlõtõbe. De amint a fenti szentírási rész is mutatja, nem elég beleoltva lenni a szõlõtõbe, hanem növekedni is kell és gyümölcsöt is kell teremni. Tehát a szõvesszõk iránt az a követelmény, hogy megdicsõítsék a szõlõmûvest azáltal, hogy jó gyümölcsöt teremnek...

A szõlõvesszõnek három döntése, helyzete lehet. Az elsõ az, hogy beleoltódik a szõlõtõbe és jó gyümölcsöt terem. A második az, hogy elszakad a szõlõtõtõl. A harmadik helyzet döntés nélküli, amikor a beoltott szõlõvesszõ nem akar elszakadni se a szõlõtõtõl, de gyümölcsöt sem akar teremni.

A szõlõvesszõnek  különböző állapotai lehetnek:

1. Elszakad a szõlõtõtõl

Az ilyen szõlõvesszõ már nem részesül az éltetõ nedvben, amely a szõlõtõtõl származik és így elszárad. Ezek azok az emberek, akik a személyes, halálos bûneik által, elszakadnak Jézus Krisztustól és a kegyelemtõl, majd lélekben elszáradnak. Az ilyenek már nem részesülnek a Szentlélek kegyelmében és így újra a gonosz hatalmába kerülnek. Ha vissza nem oltódnak a szõlõtõbe, akkor a végsõ sorsuk az örök tûzben való kárhozat lesz...

2. Lemetszik a szõlõtõrõl

Amely szõlõvesszõ beleoltatik a szõlõtõbe, de nem akar gyümölcsöt teremni, elõbb-utóbb le lesz metszve. Ezek azok az emberek, akik meg lettek ugyan keresztelve, ismerik is Jézus Krisztust, de nem hisznek Benne és nem akarnak az Õ tanítása szerint élni. Ha a szõlõvesszõt a fügefa esetéhez hasonlítjuk, akkor láthatjuk az evangéliumokban, hogy az ilyen gyümölcstelen fák kiszáradnak, kivágják õket és a tüzre dobják...

(Mt 21:19) Az út mentén látott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt: "Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!" A fügefa azon nyomban kiszáradt.

(Lk 13:6 ) Aztán egy példabeszédet mondott. "Egy embernek a szőlejében volt egy fügefa. Kiment, gyümölcsöt keresett rajta, de nem talált. Erre így szólt vincellérjéhez: Három év óta mindig jövök, hogy gyümölcsöt keressek ezen a fügefán, de nem találok. Vágd ki! Miért foglalja itt a helyet?

Ez az állapot is a kárhozatra vezethet...

3. Megtisztítják

Amely szõlõvesszõ a szõlõtõben marad és gyümölcsöt terem, azt a mennyei Atya visszametszi, hogy megtisztuljon és még több gyümölcsöt teremjen. Azok a krisztuskövetõk, akik az Úrban maradnak, hûen követik Õt, elkezdenek jó gyümölcsöt teremni. De életükben marad néhány rossz hajtás, amelyek nem teremnek jó gyümölcsöt. Ezeket a rossz hajtásokat visszametszi az Úr, hogy tovább nemesítse a szõlõvesszõt. Ezek a visszametszések a lelki élet különbözõ szakaszai, amelyekben különbözõ megprobáltatásokat és kereszteket él meg a krisztuskövetõ. A megprobáltatások és keresztek arra jók, hogy visszanyessék bûnös természetünket és hogy életünk bizonyos területein megtisztulva, engedelmességet és alázatosságot tanuljunk. A lelki élet paradoxonja, hogy a megtérés utáni krisztuskövetést nem a megkönnyebbülés követi, hanem a nehézség és kereszt, hogy még inkább Krisztushoz hasonuljunk. Ezért a megprobáltatások  és keresztek a jó lelki fejlõdés útjelzõi. Csakis ez a harmadik állapot, a szűk ösvény vezet az örök életre...




A szõlõmûves dicsõsége

Isten dicsõsége, az Õ hatalma és gyönyörűsége... Isten dicsõségnének megnyilvánulása az Õ hatalmas és gyönyörüséges tervének megvalósulása. Isten dicsõsége megvalósult a szõlõtõben, amikor beteljesedett a megváltás mûve a kereszten. A feltámadt és megdicsõült Megváltó folytatja megváltó mûvét egésszen az idõk végezetéig, a feltámadásig, a mi teljes megváltásunkig és az egész teremtett világ megváltásáig. De a szõlõmûves dicsõségének meg kell nyilvánulnia a szõlõvesszõkben is azáltal, hogy sok jó gyümölcsöt teremnek...

(Jn 15:16) Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt.

Isten sok szõlõvesszõt (vagy sok fát...) álmodott meg. Úgy álmodta meg õket, hogy jó gyümölcsöt teremjenek:

(Mt 7:17-19)  Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt. Nem hozhat a jó fa rossz gyümölcsöt, sem a rossz fa jó gyümölcsöt. Kivágnak és tűzre vetnek minden fát, amely nem terem jó gyümölcsöt.

A szõlõmûves dicsõsége abban nyilvánul meg, hogy a szõlõvesszõk, a szõlõtõben maradva, jó és maradandó gyümölcsöt teremnek. A szõlõvesszõk csak akkor tudják megdicsõíteni a szõlõmûvest, ha szorosan a szõlõtõben maradnak. Amint az ágak nem tudnak élni a törzs tápláló nedve nélkül, úgy mi sem tudunk jót cselekedni, csakis ha az Õsszentségbõl, Jézus Krisztusból áradó kegyelemmel táplákozunk. Ezek a gyümölcsök lehetnek belsõ vagy külsõ gyümölcsök.

A belsõ gyümölcsök a Lélek gyümölcsei:

(Gal 5:22) A Lélek gyümölcse viszont: szeretet, öröm, békesség, türelem, kedvesség,...

A külsõ gyümölcsök a jócselekedetek: az igaz tettek, az irgalmasság cselekedetei, a testvéri szeretet gyakorlása...

(Mt 5:16)  Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsőítsék mennyei Atyátokat!

A szõlõvesszõ élete nem egy korlátozott, szabadságtól megfosztott élet, hanem egy szabadságban megélt, bõséges élet. A szõlõtõbõl, Jézus Krisztusból, belénk áradó kegyelem, bõséges életet ad...

(Jn 10:10)  Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.

Ima: Uram Jézus Krisztus! Add, hogy mindig ragaszkodjam törvényeidhez és soha el ne szakadjak tõled. Ámen.


2013. július 11., csütörtök

Jaj neked!

(Mt 11:20-24) Azután a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, korholni kezdte, mert nem tértek meg: ,,Jaj neked, Korozain! Jaj neked Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek bennetek történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen bűnbánatot tartottak volna, zsákruhában és hamuban. De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz? Alászállsz majd az alvilágba! [Iz 14,13.15] Mert ha a csodák, amelyek benned történtek, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a mai napig. De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.'

Manapság zűrös az élet... A bajok gyökerét legtöbben, a hit elhagyása mellett, az erkölcsi válságában látják. De nem úgy általában a világ erkölcsi válságában, hanem a keresztények erkölcsi válságában (1Kor 5:10). Mára, a korábban keresztény országokra, nemzetekre, társadalmakra, egy elkorcsosodott, fertõzött gondolkodásmód és felfogás jellemzõ...

A világias lelkület

Az Úr Jézus óva int bennünket a világias lelkülettõl és gondolkodásmódtól (Mt 6:33; Jak 4:4). A világias lelkület abban áll, hogy aggódunk a megélhetésünkért, a mindennapi szükségleteinkért és ezért alkalmazkodunk a világ elvárásaihoz, onnan remélve jólétünket. Az Úr Jézus arra hív meg bennünket, hogy a gondviselõ mennyei Atyától várjuk szükségleteink kielégítését és elsõdleges törõdésünk Isten országa és az Õ igazsága legyen...

(Mt 6:33) Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!

A bálványimádás

A világias lelkület bálványimádáshoz vezet. Ez a mai bálványimádás nem egy látható, szó szerinti bálványimádás... Nem látunk senkit se leborulni a világi hatalmasságok elõtt, a pénz elõtt, de az emberek gondolatai, szavai és döntései, igenis leborulnak a világiasság bálványa elõtt. A bálvány mindig valami olyansmi, ami Isten helyére, Isten elé kerül az ember szemében, szívében, illetve Isten és az ember közé áll. A mi Istenünk egy féltékenyen szeretõ Isten, Aki nem tûri meg a bálványokat. Amikor az ember a világgal barátkozik, akkor Istennel ellenségeskedik...

(Jak 4:4) Házasságtörők, nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Aki tehát a világgal barátságban akar lenni, az ellensége lesz az Istennek.

A megalkuvás

A világias lelkület és a mai bálványimádás megalkuváshoz vezet. Szép lassan, egy idő után, a cölibátusból házvezetõnõvel való együttélés lesz, a plébánia kasszája magánkassza lesz, a pásztori tekintélybõl politikai hatalom lesz, az állapotbeli kötelességbõl vagyongyûjtés lesz és a keresztény tanuságtételből hatalmasoknak kijáró hajbókolás lesz... Mert ha a világ ad, akkor a világ meg is követeli azt, ami neki kijár. A világ fejedelme kiköveteli magának azt, ami az övé...

(Lk 22:31) Simon, Simon! A sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát

(Jn 14:30) Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma.

Aki pedig így megalkuszik, az se nem meleg, se nem hideg. Az ilyen ember nehezen jut el az üdvösségre, mert nem maradt hûséges Urához...

(Jel 3,16) Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.

A megfeledkezés

A megalkuvó ember lassan megfeledkezik Istenrõl... Megfeledkezik az elsõ szerelemről, az istenfélelmérõl, amikor megélte azt a tudatot, hogy ott van fölötte a hatalmas Isten, az Úr. Megfeledkezik az elsõ szeretetrõl, amellyel megszerette Istent és amellyel elhatározta, hogy ezután csak Krisztust fogja követni. Megfeledkezik arról a sok nagy, vagy apró csodáról, amelyet Isten végbevitt az ő életében. Megfeledkezik és visszatér a világhoz, mint ahogyan a disznó visszamegy hemperegni a pocsolyába vagy a kutya visszatér okádásához...

(Zsolt 103:2) Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled!

(Jel 2:4) De van egy kifogásom ellened, az, hogy kezdeti szeretetedtől eltértél.

(Jel 2:5) Gondold meg, honnan süllyedtél ide! Térj meg, és térj vissza korábbi cselekedeteidhez! Mert elmegyek és elmozdítom helyéről gyertyatartódat, ha nem tartasz bűnbánatot.

(2Pt 2:22 ) Illik rájuk, amit a közmondás mond: "Visszatért a kutya a hányadékához" és: "A megfürdött disznó pocsolyában hentereg."


Az intelem

Manapság az emberek az Úr Jézust valamiféle gyenge óvónéninek gondolják, aki egy követelmények és igazság nélküli szeretetet hirdetett. Fatális tévedés... Az Úr Jézus azt mondja, hogy: Jaj neked!... 

Jaj nekünk írja Szent Pál is (1Kor 9:16), ha nem tartjuk meg a parancsolatokat, ha nem vesszük komolyan, teljes erõnkbõl mindazt, amit az Úr megkövetel. Isten szeretete az Õ parancsainak megtartásában nyilvánul meg. 

A csodák azért vannak, hogy higgyünk, a hit pedig azért, hogy hitünk szerint éljünk. Mindez abban kell megnyilvánuljon, hogy megtartjuk Isten parancsolatait. És melyek Isten parancsolatai? Hát elsősorban a Tizparancsolat, amely aztán a szeretet nagy parancsolatában szintetizálódik...

Óvakodjunk a világias lelkülettõl és azok követõitõl, akik ma minden felforgatnak, mindent megtagadnak és mindent relativizálnak. Az ilyeneknek az Egyház demokrácia, a pap is "csak egy ember", a cölibátus természetellenes dolog, a homoszexuálisoknak minden kijár, az abortusz emberi jog és az euthanázia kegyes halál. Az istenfélelem, a Szentlélek hét ajándékának egyike, a bölcsesség kezdetete. Jusson eszünkbe, hogy bármennyire is ficánkolunk, elkerülhetetlenül az Úr Jézus ítélõszéke elé kerülünk. Mit szeretnénk akkor: azt szeretnénk, hogy „Jaj neked!” legyen, vagy azt, hogy „Gyere be te hûséges szolga...” ?...

(2Kor 5:10) Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e.

Itt az alkalmas idő, itt a bűnbánat és a kegyelem ideje. Változtassunk az életünkön. Egyszerre csak egyet, aztan még egyet...

Ima: Uram Jézus Krisztus, kérlek ne engedd el a kezem. Szabadíts meg Szentlelked által a világias lelkülettõl és a langyossagtól. Ámen.