Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos. Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat. Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben. Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás támadt: ,,Itt a vőlegény, gyertek ki elébe!'' Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbehozták lámpásaikat. Az ostobák ekkor így szóltak az okosakhoz: ,,Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.'' Az okosak ezt válaszolták: ,,Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.'' Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták. Később megjött a többi szűz is. Azt mondták: ,,Uram, uram! Nyiss ki nekünk!'' De ő így válaszolt: ,,Bizony, mondom nektek: nem ismerlek titeket.,, Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.
Bevezetõ
Ezen a példabeszéden sokat töprengtem és olyan ez értelmemnek, mint valami délibáb, vagy mint a kézzel való halászás… Amikor azt hiszem, hogy megragadtam, kisíklik markomból, mint a sikos hal a patakban…
A szüzek
Isten, már az Ószövetségben kijelenti prófétái által, hogy úgy szereti népét, mint a võlegény menyasszonyát, vagy mint a férj feleségét (Iz 65:2). Izrael népének Isten iránti hûtlensége, más istenekhez való elpártolása, bálványimádása, a házasságtörõ asszony képével van szemléltetve.
Az Újszövetségben, Szent Pál úgy beszél a házasságról, mint Krisztus és az Egyház viszonyáról.
(Ef. 5:32-33) Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.
Ez a kapcsolat annyiban nem hasonlít a szerelmespár kapcsolatához, hogy míg az emberi párkapcsolatnál a férfi udvarolja, környékezi meg a lányt, addig az Istennnel való kapcsolatban ez fordítva áll: a lány, vagyis a Menyasszony, az Egyház udvarol a Võlegénynek, aki az Úr Jézus.
Jer. 31.22 Meddig tétovázol még, te szófogadatlan leány? Mert valami újat teremt az ÚR a földön: a nõ jár a férfi után!
Tehát a szüzek, mi vagyunk, az Egyház tagjai, akiket szólít a Võlegény és akik várják a találkozást az Üdvözítõvel, a mi Urunk Jézus Krisztussal.
(Jn 3.29) A menyasszony a võlegényé. A võlegény barátja csak ott áll mellette, és szívbõl örül a võlegény hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett.
A lámpás, az olaj és a láng
A lámpás olyan eszköz, amelyet ha meggyújtunk, megvilágítja környezetünket és így láthatunk. Ez lelki értelemben nem más, mint az élõ hit. A hit által van betekintésünk a lelki dimenzióba, a szellemi világba. De honnan van a hit? Az hit kegyelem és a hit csakis Isten által létezhet. Isten kegyelme által lehetséges az, hogy hiszünk és Isten segítõ, megszentelõ kegyelme nélkül nem tudnánk hinni...
Ugyanakkor, amint a lámplás nem tud égni ha nem táplálják olajjal, úgy az ember sem tud hinni, ha nem táplálkozik kegyelemmel a kegyelem forrásából. Ezért aztán az okos szüzek, vagyis az élõ híttel rendelkezõ emberek, odajárulnak a kegyelem forrásához. De hol van a kegyelem forrása? A kegyelem forrása maga az Ősszentség, a Jézus Krisztus.
(Jn 1.16) Mindannyian az õ teljességébõl részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.
Mivelhogy Szent Pál szerint Krisztus azonosítja magát Menyasszonyával, azaz az Egyházzal, Krisztussal misztikus testével, ezért a kegyelem forrását az Egyházban találjuk meg. Az Egyház közvetíti a kegyelmet, az egyszer és mindenkorra elvégeztetett Megváltás művének gyümölcseit. De hol és hogyan?... Hát a szentségek által. A szentségek közvetítik a megváltás gyümölcseit.
De kegyelmeket nyerünk:
- Az imában is:
(Mt 6,6) Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.
- A közösségi imában is:
(Mt 18,20) Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük."
- A jócselekedetek által is: alamizsna, böjt és irgalmasság gyakorlása...
A lámpás lángja nem más, mint az istenszeretetet, amely a kegyelem olajából táplálkozik. Az istenszeretet lángja a hit által lobog a Võlegényért, Akit noha nem láttunk, mégis szeretünk.
A lámpás lángja nem más, mint az istenszeretetet, amely a kegyelem olajából táplálkozik. Az istenszeretet lángja a hit által lobog a Võlegényért, Akit noha nem láttunk, mégis szeretünk.
(1Pét 1.8) Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne.
Az istenszeretebõl származik a felebaráti szeretet. Isten szeretete tesz képessé arra, hogy szeressük az embereket.
Isten, az Õt keresõknek megadja a kegyelmet, mert Õ elõbb szeret minket, mint ahogy mi viszont szeretnénk Õt:
(1 Jn 4.19) Azért szeretjük (az Istent), mert õ elõbb szeretett minket.
Ezért aztán a tûz, ami az istenszeretõ ember szívében lángol, csupán válasz Isten szeretetére. Nem mi vagyunk a szeretet kezdeményezõi, hanem Isten és nélküle nem tudnánk sem szeretni, sem viszontszeretni.
A szüzek lámpásai másoknak is világítanak:
(Mt 5.16) Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsõítsék mennyei Atyátokat!
(Mk 4.21) Ezután így folytatta: „Vajon azért gyújtanak lámpát, hogy a véka vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért, hogy a lámpatartóra tegyék?
Az elalvás
Az elalvás azt jeleni, hogy lelki szemeink lecsukódnak. Az élõ hitünk lelohad, háttérbe szorúl, figyelmünket evilági gondok felé fordítjuk. Elfordulunk az istenes dolgoktól és elelegyedtünk a világi dolgokban. Itt nem kell feltétlenül nagy bûnökre gondolni, hanem arról van szó, hogy a mindennapi életben, akarva-akaratlanul, hosszabb-rövidebb idõre megfeledkezünk Istenrõl és bogáncs üti fel a fejét életünkben. Kevés embernek van meg az a lelki ébersége, hogy mindig, mindent, Krisztusban és Krisztus által éljen meg. Az ember legtöbbször teszi a maga dolgát a saját feje szerint és alig juttat naponta néhány percet az imára, hogy élõ hitre ébredjen és Isten jelenlétébe helyezze magát...
Az ébren maradás nem más, mint a lelki szemeink ima általi virrasztással való nyitvatartása. De nehéz szemeinket nyitva tartani!… Mennyire nehezek szemhéjaink és milyen hamar lecsukódnak! Belealszunk, belefáradunk a virrasztásba, mint az apostolok a gecemáni kertben ... Visszazuhanunk az evilági kötöttségeinkhez:
(Mt 26,40) Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Szemére vetette Péternek: "Még egy órát sem tudtok velem virrasztani?
Szellemi értelemben, az elalvás nem jelenti kimondottan bûnt, mert azt inkább a betegség és a halál szimbolizálja, hanem inkább egyfajta gyengeséget a szellemi világgal való kapcsolattartásra, amely az eredeti bûn következménye. Ezt a gyengeséget kell legyőzni Isten kegyelme által, hogy virrasztásban mindig készen állva várakozzunk:
(Lk 22.46) Rájuk szólt: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!”
Az éjfél
Az Úr Jézus gyakran szemléltet egy idõszakot a nap óráival. Ez lehet egy emberi élet idõtartalma, vagy lehet akár az egész üdvtörténet… Reggel, dél, este, tizeneggyedik óra, éjfél, elsõ, második vagy negyedik õrváltás, stb... De mi a lényeg? Nem az a lényeg, hogy mikor van az éjfél, hanem az, hogy mikor jön el a Võlegény...
Mikor van a Võlegénnyel való találkozás pillanata? Ebbõl a szempontból az éjfél lehet bármikor. Lehet akkor, amikor egy szegény vagy beteg emberben találkozunk Jézussal, lehet akkor, amikor egy sorsdöntõ pillanatot élünk meg, lehet egy megpróbáltatásban, vagy lehet akkor, amikor eljön halálunk órája...
A kérdés az, hogy felismerjük-e azt a pillanatot és, hogy készen állunk-e belépni a nyitott ajtón.
(Mk 13:35-37) Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek!"
A kiáltó
A kiáltó szó a Võlegény szolgája. Ez lehet az egy szent, a védõszentünk, vagy lehet egy angyal, vagy az õrangyalunk...
(Mt 3.3) Ő az, akire Izajás próféta utal, amikor ezeket mondja: "A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!"
Õk nem csak azért vannak mellettünk, hogy vigyázzanak reánk, hanem azért is, hogy megvilágosítsanak minket. Gyakran az õ hangját halljuk szívünkben, õ figyelmeztet, õ ad tanácsot…
Egy király érkezését mindig hirdetik. Kérdés az, hogy meghalljuk-e a kiáltó szót, vagy lelkünk tele van mindenféle világi zajjal. Készen állunk-e bemenni az ajtón, vagy elkezdünk rohangálni segítség után, kérdezgetve mindenkit, hogy most mit is tegyünk...
Az ajtó
Az ajtó vagy a menyország ajtaja, vagy egy feléje vezetõ szentségi állapot ajtaja. Az Úr Jézus azonosítja magát az ajtóval, a kapuval:
Õk nem csak azért vannak mellettünk, hogy vigyázzanak reánk, hanem azért is, hogy megvilágosítsanak minket. Gyakran az õ hangját halljuk szívünkben, õ figyelmeztet, õ ad tanácsot…
Egy király érkezését mindig hirdetik. Kérdés az, hogy meghalljuk-e a kiáltó szót, vagy lelkünk tele van mindenféle világi zajjal. Készen állunk-e bemenni az ajtón, vagy elkezdünk rohangálni segítség után, kérdezgetve mindenkit, hogy most mit is tegyünk...
Az ajtó
Az ajtó vagy a menyország ajtaja, vagy egy feléje vezetõ szentségi állapot ajtaja. Az Úr Jézus azonosítja magát az ajtóval, a kapuval:
(Jn 10:9) Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelõt talál.
Az életben ahány lehetõséget kapunk, az mind-mind egy-egy ajtó és ez mind Jézus. Mindig Õ jön és felkínálja Õnmagát, hogy bemenjünk rajta. Ezért aztán nem panaszkodhatunk, hogy meglepett minket az Úr, mert a végsõ ajtó elõtt, sok elõkészítõ ajtó adatik... Ha azokon bemegyünk, akkor nagy valószinüséggel a végsõn is bemegyünk.
A végsõ ajtó a menyország ajtaja. Ide vezet el minket Jézus és Mária a sok korábbi ajtón keresztül. Ezért méltán nevezzük Máriát a menyország ajtajának, holott igazából az Õ Szent Fia, Jézus Krisztus az ajtó. Csakis Õ nyítja vagy zárja ezt a végsõ ajtót, mert neki adta át a mennyei Atya annak kulcsait:
(Jel 3.7) „A filadelfiai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja…
A menyegzõ
A menyegzõ nem más mint a mennyek országa, az üdvözült szentek közössége. Ezek örök boldogsága Isten szent színe elõtt hasonlatos a menyegzõhöz:
(Mt 22.2-10) „A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzõt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzõre!
A kérdés az, hogy mi bejutunk-e? Nem szabad belefáradnuk a hitéletbe, a szentmisébe, a szentségekhez való járulásba, az imába és a jócselekedetek gyakorlásába és a nagybetüs SZERETETBE. Ez erõs elhatározást és akaratot igényel. Akarnunk kell szüntelenül Istent, akarnunk kell szüntelenül testvéreinket, akarnunk kell szüntelenül imádkozni, virrasztani, ébernek lenni és akarnunk kell szüntelenül szeretni…
Az életben többször kinyílik az ajtó… Ne szalasszuk el ezeket az ajtónyitásokat. Ha életünk ajtónyitásait elszalasztjuk, hogyan leszünk készek a végsõ ajtónyitásra?
Ima: Uram Jézus, oly nehéz a szemhéjam… Képtelen vagyok nyitva tartani a szemem. Segíts ébren maradni, virrasztani és imádkozni. Add, hogy mindig legyen elegendõ tartalék olajam. Ámen.
