A lelki kiégés veszélye

Nem elég a megtérés, szolgálni is kell (Lk 11:23)...  Sok ember megtér, sõt el is kötelezõdik egy krisztusi közösségben, de nem lép tovább a szolgálatok felé. Nem arról van szó, hogy nem akar idõt szánni Isten szolgálatára, hanem inkább arról, hogy a megtért krisztushívőben nincs spiritusz és nem érez semmiféle sürgetést, hogy tegyen is valamit a közösségért meg az egyházért. Hiányzik belõle az a belsõ sürgetés... Ez a belsõ sürgetés nem más mint a Szentlélek tüze. Ez az a tûz az, ami hajt Isten országáért és a lelkek megmentéséért. 

(Jn 2:17) “Emészt a házadért való buzgalom”.  

Isten háza pedig az élõ kövekbõl, vagyis halhatatlan lelkekbõl áll ( 1Pét 2:5)...

A Szentlélek az, Aki adja ajándékait és adományait és elhív bizonyos szolgálatokra (1Kor 12:4). Ezek az ajándékok és adományok már benne vannak a bérmálás szentségében, mint egy elültetett magban, vagy mint egy becsomagolt ajándékban. Amikor eljön az ideje, a Szentlélek aktiválja, életre kelti ezt a magot és kibontja ezeket az ajándékokat. Mindezt tűzzel teszi (Luk 12:49), illetve, másképpen szemléltetve, éltetõ és öntözõ vízzel (Ez 47:1-7)...

A szolgálatot végző krisztuskövető hasonlatos egy kemencéhez, vagy a belsõégésü motorhoz. A benne égõ tűz hajtja, mûködteti, hogy hívatását teljesítse. De a kemence is, meg a motor is karbantartásra szorúl, mert ha nem, egy idõ után kiég, kikopik és szétesik... Hasonlóképpen, a szolgáló krisztushívõ lelke is, élete is, ha nincs karbantartva, egy idõ után kiég és szétesik. A lelki kiégést, más hasonlatokkal, lehet nevezni lelki kiszáradásnak is, lelki lefagyásnak, blokkolásnak is. Az ilyen lelki állapotot lehet szemléltetni kiégett kemencével, kiszáradt fával, kiszáradt kúttal vagy egy haldokló madárral...

 


A lelki kiégés okai

1. A folyamatos elutasítottság érzése

Ez lehet szubiektív érzés vagy obiektív valóság. Az ember, minden el nem fogadás által újabb és újabb sebet kap a szívében. Már az anyaméhben sérülhet az ember, ha nem fogadják el. Utána, megtapasztalhatja az elutasítottságot gyerekkorában szüleitõl, testvéreitõl, majd késõbb az iskolában vagy a munkahelyen a társaitól. A megtért krisztushívõ a krisztusi közösségtõl befogadó szeretetet vár és remél. Ezért aztán, a krisztusi közösségben megtapasztalt elutasítottság különösen fájdalmas… Azért fájdalmas, mert ez a korábbi elutasítottságokat tetõzi be és azt az érzést kelti, hogy talán nincs is már remény a befogadásra és elfogadásra ebben a világban. Felvetõdik az emberben az a szomorú kérdés, hogy ha Krisztus testében (1Kor 12:12-19) sem talál az ember elfogadottságot, akkor hol kereshetné?...

Az elutasítottság keserû kelyhét leginkább a prófétai küdetésre és szolgálatra meghívottak tapasztalják meg. A prófeta feladata megróni és figyelmeztetni az embereket, a krisztusi közösségeket és azok vezetõit az eltévelyedés veszélyére. Az a prófeta, amelyik ezekben a nehéz idõkben dícsér és jó dolgokat prófétál, az minimum gyanús… Ezért aztán a legtöbben szívbõl utálják az igaz prófétát. Elutasítják, üldözik és kitaszítják... Ezért mondja az Úr Jezús a prófétákról:

(Mt 10,41) Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz, az igaz ember jutalmában részesül.

2. A folyamatos konfliktusos állapot

Azáltal, hogy az ember megtér, nem mentesül a konfliktusoktól. Sõt, a keresztény testvérek között normális dolog, hogy konfliktusok legyenek. A konfliktusok okai különbözõek lehetnek: nézetek különbözõsége, bizonyos jogok gyakorlása vagy esetleg anyagi okok. Az elõljáró feladata, hogy az ilyen eseteket elbírálja. Õ kell hogy megmondja, kinek a nézete helyes, kinek a követelése jogos, vagy kinek, milyen anyagiak járnak. De sajnos, gyakori, hogy az elõljáró gyenge és nem végezi jól a kötelességét. Ezért aztán a konfliktusok gyakran elhúzódnak. Persze, olyan is van, hogy a konfliktust nehéz vagy szinte lehetetlen elbírálni vagy megoldani...

A konfliktusokban az emberek bántják egymást. A legsúlyosabb bántás, az élet kioltása után, talán a lelki megbántások. Ezeket hazug szavakkal, álnoksággal, megalázással, intrikákkal, gyalázással és rágalmakkal lehet okozni. A kegyelem állapotában lévõ ember rendelkezik bizonyos felvértezetséggel ezekkel szemben. Ennek ellenére, még így is behorpad a krisztushívõ "lelki mellvértje", mintha csak buzogánnyal vágták volna mellbe. Ez a fájdalom fizikai fájdalommal is jár a mellkas tájékán... A kérdés az, hogy mi történik egy felvértezetlen emberrel?... Gyakran összetörik a szíve és életre szóló sebeket kap a lelkébe. Van olyan, aki teljesen összetörik lelkileg és nem csak érzelmileg sérül, hanem értelmileg is, meg akaratilag is. Ezek következményei lesznek aztán a súlyos depressziók és pszihés zavarok, meg az alkoholizmus...

3. A túlzott és húzamos szolgálat

A túlzott és húzamos szolgálatnak több rossz hatása van. A szolgálat, a munka lassan droggá válik. Elsődleges cél és életelem lesz belõle. Az ember nem tud többé élni nélküle. Nem tud leállni és nem tudja megérteni a másik ember prioritásait. Lenézi azokat akik nem dolgoznak hozzá hasonló ütemben. Nem tudja megérteni mások gyengeségeit. Lassan aztán beáll egy krónikus, testi és szellemi fáradtság. Sokféle tünete lehet ennek: izomfájdalom, folytonos levertség, kálcium és magnézium hiány, gondolkodás-zavar, emlékezet-kiesés, álmatlanság, depresszió, szorongás, stb.

A túlzott, megállás nélküli munka elszakít a imától és elrontja az Istennel és emberrel való kapcsolatot. Ebben az állapotban az ember már nem tud visszatérni az imához, mert fizikai korlátai és problémái már nem adnak neki lehetõséget, hogy a szíve bensõ szobájára figyeljen. Minden figyelme a külsõ, testi-lelki problémáira és fáradtságára irányul. Az Úr Jézus is pihenést rendelt a tanítványainak...

(Mk 6:31) Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük.

4. Az imaélet és a közösség elhanyagolása

Az imaélet és a közösség nélküli szolgálat elõbb-utóbb kiégéshez vezet. Ez olyan, mint amikor a kútból túl gyorsan szippantjuk ki a vizet és az kiürül, mert nem tud utánatelni. A vizet megfelelõ ütemben kell merni, hogy legyen ideje annak visszatelni. Az ima és a közösségi élet segít részesedni a kiapadhatatlan forrásból, Jézus Krisztusból. Ezért problémás az ima nélküli szolgálat és az egyedül végzett szolgálat is. Nagyon nehéz egyedül megállni a szolgálatban, mert gyakran szükség van, hogy ketten vagy hárman együtt imádkozzanak és egy akaraton legyenek Krisztusban (Mt 18:19-20)...

5. Megalkuvás a bûnnel

Ez az egyik legnagyobb veszélye nem csak a szolgálatnak, hanem magának a keresztény életnek is. Az ember beenged bizonyos bûnöket életébe és megalkuszik azokkal. Ez azért lehetséges, mert jobban odahajol bizonyos dolgokhoz, jobban szeret valamit, jobban ragaszkodik a javakhoz, mint Istenhez és az igazsághoz. Az igazság, az élettel együtt, a legfõbb jó, amit Istentõl kapunk, mert az Isten lényege. Még a szeretet is csak az igazságban létezhet és az igazságon kívüli szeretet csak önámítás és képmutatás...

A szolgálatot végzõ krisztushívõ, az élet rögös útjain, a nehézségekben, a vágyai sodrásában megalkuszik a testi kivánságokkal, a pénz utáni sóvárgással, a hamis szeretettel, a siker, hírnév utáni vággyal, stb. Ezek a megalkuvások kioltják a Lelket ( 1Tessz 5:19), eltorzítják a krisztushívõ krisztusi alkatát és egyfajta karikaturává változtatják. Ekkor beáll a lelki kiégés és utána jön a közösségbõl való kikopás is. Az lelki emberek látva a szolgáló krisztushívõ igazságtalan, lélek nélküli cselekedeteit, kiábrándulnak belõle és elfordulnak tõle. Ebben a helyzetben, a kiégett lelkû krisztushívõ, csakis a hamis sáfárt befogadó barátokkal (Luk 16:4) marad...

A lelki kiégés következményei

A lelkileg kiégett krisztushívõ kiszolgáltatottá válik a gonosz szellemi erõk elõtt. Lelke védõfalainak repedései és omladékai már nem tudják feltartóztatni a gonosz támadásait és vereséget szenved. Mivel a szolgáló krisztushívõ, míg Isten országát építi, az ördög evilági erõit rombolja, ezért az ördög nagy haraggal vicsorít rá és számíthat az ördög bosszújára. Így aztán a lelki kiégés következményei súlyosak lehetnek, mind a lelkileg kiégett krisztushívõ életére, mind a krisztusi közösség, mind az egész Egyház életére. Ez a szolgáló krisztuskövető pozíciójának magasságától függ...

Ezek a következmények a következõk lehetnek:
1. Depresszió, pszihési zavarok, amely végül alkoholizmusban, erõszakosságban, tébolyodásban vagy akár öngyilkosságban is végzõdhetnek;
2. Paráznaság, házasságtörés, megszökés, kilépés egy törvénytelen szexuális kapcsolat miatt;
3. Fajtalankodás, pedofilia, amely súlyos botrányokba torkollik;
4. Pénzûgyi csalások, amelyek komoly törvényes bonyodalmakhoz vezetnek;
5. Hitszegés, hitehagyás, hívatás elveszítése, kilépés, amely súlyosan érintheti mind a krisztushívõ életét, mind a krisztusi közösség életét.

A lelki kiégés megelõzése

A lelki kiégést megelõzhetjük ha:

1. Kitartunk az imában és idõt szánunk a bensõ szobánkra: ez lehet elmélkedés, kötött ima vagy szabad ima, ami a bensõ szobánkban, vagyis a szívünkben és fizikai rejtekünkben való találkozás, a lényünk mélyén trónoló Istennel;

2. Kitartunk a Szentírás olvasásában: a Szentírás olvasása visszahozza Isten jelenlétét a szívünkbe, kiszorítva onnan a világi dolgokat és a munka leterhelõ zûrzavarát;

3. Kitartunk a krisztusi közösségben: bármennyire összetört és rosszul mûködõ is a közösség, a közös imában találkozunk Krisztussal és feltölthetjük olajjal lámpásainkat (Mt 25:8);

4. Ha rendszeresen lelkiismeret vizsgálatot tartunk és szentgyónást végzünk: ez megóv az eltévelyedésektõl, megvilágosítja életünket és meggyógyítja a szívünk sebeit;

5. Ha rendszeresen szentáldozáshoz járulunk és szentségimádást végzünk: ez megtölti szívünket isteni élettel, tûzzel és szeretettel;

6. Ha rendszeresen imát kérünk megbízható, imaszolgálatot végzõ testvérektõl: Isten gyakran mások által adja kegyelmeit és megbízható jelzéseket vagy visszajelzéseket csakis a testvérek által kaphatunk;

7. Ha törekedünk a békességre: habár a konfliktusok nem szűnnek meg, tekintsünk testvérünkre, mint egy jövõbeli, menyországbeli, üdvözült társunkra;

8. Ha minden testvért elfogadunk: tudomásul kell vennünk mindenki korlátait és csak annyit várjunk el tõle, amennyire képes, de személyétõl soha ne vonjuk meg szeretetünket;

9. Ha megmaradunk az igazságban: sokszor tökéletlen a szeretetünk, de ha igazságban maradunk, nem vétünk nagyot; akkor van nagy baj, ha elvetjük az igazságot és képmutató módon játszodjuk meg a szeretetet.

10. Ha mindig visszatérünk a szeretethez: törekednünk kell mindig visszatérni a szeretethez, mert amíg keressük az igazságot, gyakran megfeledkezünk a szeretetrõl, amely az igazságszoláltatás vágyát irgalmassággal elégíti ki;

11. Ha vigyázunk magunkra: mindig vigyázni kell a testi-lelki megerõtetés és a pihenés, egészség megõrzésének helyes arányaira;

12. Ha mindig Isten az elsõ: vigyáznunk kell, hogy az Úr maradjon mindig az életünk központjában, Õ üljön a trónon és az Õ helyére nem helyezzünk senkit és semmit.

Ha a szolgáló testvéren a lelki kiégés jeleit látjuk, segítsünk rajta. Segítsük õt figyelmeztetéssel, segítsük õt megfelelõ lelki és testi kezeléshez és vigasztalódáshoz. Fogadjuk õt be és legyünk neki kísérõ, õrzõ társai, hogy el ne vesszen...

Ima: Bocsásd meg Uram, hogy sokmindent tanultunk, de azokat nem cselekedjük meg. Ámen.

Hasonlók leszünk hozzá

(1Jn 3:1-2) Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveznek, és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van.

Hasonlók leszünk Hozzá, azaz hasonlók leszünk a feltámadt Krisztushoz. De milyen a feltámadt Krisztus? Ezt az Õ jelenéseibõl tudjuk meg, mert feltámadása után minden jelenésében megnyilvánult, hogy láthassák Õt az apostolok, hogy higgyenek neki és tanúságot tegyenek róla... 

Vizsgáljuk meg, mit jelent az, hogy hasonlók leszünk Hozzá. Az a szó, hogy „leszünk”, azt jelenti, hogy akkor leszünk Hozzá hasonlók, amikor eljutottunk a teljes megváltásra, azaz testünk feltámadására, a megdicsõült állapotba...

1. A megdicsõült testünk romolhatatlan és halhatatlan lesz

(1Kor 15:50-55) Azt még hozzáfűzöm, testvérek, hogy a test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot. Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk. Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. Amikor a romlandó magára ölti a romlatlanságot, a halandó a halhatatlanságot, akkor teljesedik az Írás szava: A győzelem elnyelte a halált. Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?

2. A megdicsõült testünk anyagtól, tértõl és idõtõl független lesz

Az Úr Jézus több esetben bizonyitotta, hogy számára nincsenek zárt ajtók vagy falak. Megjelenik, majd eltünik, vagy látszólag, akár az arca is változik...

(Jn 20:19-20) Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát.

(Luk 24:30-31) Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől.

(ApCsel 1:9) Azután, hogy ezeket mondta, a szemük láttára fölemelkedett, és felhő takarta el szemük elől.

3. Az megdicsõült testben szabadok leszünk a bûntõl

(1Kor 15:55-57) Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által.
(Róm 8,2) Hiszen a lélek törvénye, ami a Krisztus Jézusban való élet folyománya, megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől.

(Zsid 1:3) Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján.

(Jel 1:6) Ő szeret minket, vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Amen.

4. A megdicsõült testünk tappintható hús és csont lesz (+Lk 24:39)

(Jn 20:25-27) A tanítványok elmondták: "Láttuk az Urat!" De kételkedett: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem." Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Aztán Tamáshoz fordult: "Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!"

5. A megdicsõült testünk képes az étel fogyasztására, de nincs szüksége rá

(Luk 24:36-43) Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben? Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik kezét és lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle.

(1Kor 6:13, Károli)  Az eledelek * a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli. A test azonban nem a paráznaságnak + rendeltetett, hanem az Úrnak, és az Úr a testnek. (* Mát. 15,17. rész 15,44).

Az Úr Jézus egy csodálatos, örökké boldog életre hívott meg minket, amelyben romolhatatlan testünk-lelkünk nem lesz többé a halál leple alatt. Többé nem leszünk alávetve az anyag, a tér és az idõ terhének, hanem szabadon és boldogan mozghatunk, szerethetünk és örökkön-örökké dicsõíthetjük Istent. Ekkor majd szemlélhetjük az Õ dicsőségét, s a végtelen sorozatban felbukkanó, örökké tartó gyönyörüségeit...

Ima: Örök hála és dicsõség nagy művedért Uram, mert Te mindent újjá teremtesz. Ámen. 

Parancsait nem tartja meg

(1Jn 2,1-5a) Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is. Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsait. Aki azt mondja: ,,Ismerem őt', de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs benne igazság. Aki azonban megtartja az ő igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes, és ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk.

Akkor lehetünk bizonyosak, hogy szeretjük az Úr Jézust, ha megtartjuk parancsait és fordítva: ha megtartjuk parancsait, akkor szeretjük Őt. Ezt a megkülönböztetésre és megbizonyosodásra alakalmas törvényszerüséget nem János apostol adta, hanem maga az Úr Jézus (Jn 14:15; 21). Szükségünk is van erre a megbizonyosodásra, mert vannak helyzetek, amikor elbizonytalanodunk és már abban sem vagyunk bizonyosak, hogy tényleg szeressük-e az Urat...

Amikor az utolsó vacsorán az Úr Jézus bejelentette, hogy az apostolok közül egy el fogja Õt árulni, akkor ezt minden apostol magára vette. Mindegyik azt kérdezte: Vajon én vagyok az? (Mt 26:22)... Amikor az Úr Jézus háromszor kérdezte meg Péter apostolt, hogy szereti-e, akkor Péter apostol a harmadik kérdésnél elszomorodott és el is bizonytalanodott... 

(Jn 21:17) Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek. ...

De melyek ezek a parancsok? A Tizparancsolat? Igen, az is… A szeretet nagy parancsolata? Igen, az mindenképpen… A szetetet új parancsolata? Főleg... De az Úr Jézus parancsait legkézzelfoghatóbban a Hegyi beszédében elhangzottak megtartásában látom. Az evengéliumban sok konkrét dolog van, amely szintetikusan bele van foglalva a szeretet nagy parancsolatába. De így, konkrétan, kiemelve a Hegyi beszédben, nyilvánvalóbbak.

 Vizsgájunk meg néhány ilyen parancsot:

1. Ne tarts haragot

(Mt 5:21-26). Azt látjuk a keresztény testvérek között, hogy egy-egy nézeteltérés miatt, véleménykülönbség miatt, vagy esetleg egy megróvás, megfeddés miatt, egy életre szóló szakadás jön létre. Csak telnek az évek, évtizedek és ezek a testvérek csak úgy eljárnak egymás mellett. Szépen mosolyognak egymásnak, köszönnek is, le is kezelnek ha kell, de mindkét fél tudja, hogy nincsenek rendben a dolgok... Nem tisztázzák őszintén a nézeteltérésüket, nem borítanak fátylat a múltra és nem kezdik új lapokkal kapcsolatukat. Végleg lemondnak egymásról, pedig hát szívbõl meg kellene bocsátaniuk egymásnak...

2. Ne törj házasságot

(Mt 5:27-32). Nálunk, katolikusokál, ez ma még valamennyire nyilvánvaló, mert az elváltak elvileg nem járulhatnak szentségekhez, de a protestánsoknál sok helyen még a lelkész is újraházasodik. Ugyanakkor, sajnos, gyakran látjuk közösségeinkben, hogy több éves ima és közösségi élet után, a keresztény testvér megjelenik a közösség előtt egy törvénytelen párkapcsolattal. És nem elég, hogy törvénytelen kapcsolatban él, hanem még a papot is félrevezetve, szentségekhez járul. De van ahol nem is kell hogy félrevezesse... Sõt, az a gyanúm, hogy van olyan, aki visszaél a katolikus egyházi törvénykezéssel és elintézi házassága érvénytelenítését, hogy újraházasodhasson...

3. Ne esküdj semmire

(Mt 5:33-37). A magyar katolikus esketési liturgia része, hogy a házasságkötés után, õsi magyar szokás szerint meg kell esküdni a házassági hûséget a feszületre. Ha az ember megkérdezi, hogy ez nem mond-e ellen az Úr Jézus tanításának, akkor az a hivatalos válasz, hogy az említett igerészben “felelõtlen esküdözést” kell érteni. Csak az a probléma, hogy az igerészben felelõs eskürõl van szó. Azt tiltja az Úr Jézus. Azt parancsolja, hogy ne esküdjünk se Istenre, se az égre, se a földre, se szent dolgokra (Mt 5:34-35). Egyáltalán semmire se esküdjünk... Ezt a parancsolatot Jakab apostol is megismétli (Jak 5:12). A másik kérdés az, hogy a Katolikus Egyházban, más nemzeteknek is vannak hasonló házassági, nemzeti esküjeik? Pl. van-e eskû õsi francia, ősi olasz, ősi spanyol, stb. szokás szerint és része-e ez náluk hivatalosan a házassági liturgiának? Vagy vajon ez az eskű javít az elválások statisztikáján?... Sok mindenre esküsznek az emberek. Esküsznek a nemzeti zászlóra, a hazára, az országelnöki, a miniszteri hivatalra, stb. Nem bírálom ezeket, hanem elfogadom úgy, ahogy vannak... Nekem is muszáj volt esküdnöm: a katonaságban az ország zászlójára, s amikor házasodtam a feszületre... A kényszer miatt valószínüleg újra megtenném, mert a felsõbb hatalmaknak engedelmeskedni kell, de a belsõ fórumon nem értek egyet ezzel és lehetõleg többé nem megyek olyan helyre, ahol esküdni kell és ahol nem elég az én igen-igen beszédem...

4. Ne viszonozd a rosszat rosszal

(Mt 5:38-42). Sok minden rosszat kaphatunk, rosszban részesülhetünk, amire jóval kellene reagálnunk, de csak egyet említenék meg: szomorú, amikor valaki azt gondolja, hogy erõszakkal szerezhet érvényt az evangéliumnak és a keresztény értékekenek. Ez a keresztes háborúk drámája... A liberális tanárok meg szülõk nem akarják a keresztet az iskolaosztály falára és ezt egyesek úgy reagálják le, hogy tönkrezúzzák azoknak a liberálisoknak a parányi hitét is az oltártól, az oltár tekintélyével. Pedig az Úr Jézus nem töri el a megrepedt nádszálat és a pislákoló mécsest nem oltja ki (Iz 42:3). Az Úr Jézus azt parancsolta, hogy az egymás iránti szeretetünk legyen ismertetõ jelünk (Jn 13:35), meg a mi jócselekedeteink (Mt 5:16), nem pedig a keresztes háborúink. Hogyan akarjuk az ilyen embereket megnyerni a hitnek, ha szétcsapunk köztük a tekintély súlyos pörölyével?...

5. Ne gyűlöld ellenségedet 

(Mt 5: 43-48)... A magyar közélet sajnálatos jellegzetessége lett a gyülölködés... Naponta halljuk, olvassuk, hogy gyûlölik a zsidókat, a cigányokat, a liberálisokat, a szabadkõmüveseket, a románokat, a tótokat, stb... Mára már ilyen zsargonok születtek, mint: judemeráj, fletó, antimagyar, zsidesz, libernyák, stb. A keresztény emberek halálos ellenségüknek tekintik politikai ellenfelüket, az ellenzéket, a másképp gondolkodókat, másképp érzõket... Belerondítanak ellenfelük becsületébe, életébe és emberi méltóságába. Az úgynevezett keresztény értékrend felhatalmazza õket, hogy másokat lezsidózzanak, lehazaárulózzanak vagy bármilyen módon gyalázzanak. Pedig a keresztény embernek szeretnie és tisztelnie kellene ellenfelét is, ellenségét is. Amikor az Úr Jézust arcul csapták, akkor azt mondta: ha rosszat tettem bizonyítsd be, de ha nem, miért ütsz engem? (Jn 18:23). Ha az ellenzék, az ellenfél rosszat tett, bizonyítsa be a vádló és a bíróság ítélje el, de a keresztény embernek akkor is szánakoznia kellene rajta, nem pedig hajrázni és örvendezni a szerencsétlen ember bukásán...

6. Ne tévesszd össze az alamizsnálkodást a karitatív akciókkal

(Mt 6:1-4)... Az alamizsna az, amit az ember saját testétõl és lelkétõl szakít el értéket és adja titokban a szûkölködõnek. Annyira titokban adja, hogy senki, még a felesége sem, még a férje sem, még a családja sem tudja azt. Egyedül csak Isten látja és Õ akkor majd megfizet érte. Sokan azt gondolják, hogy ha nagy tam-tammal véghezvittek egy karitatív akciót, akkor bizony nagy érdemet szereztek Isten elõtt. Az Úr Jézus arra hívja fel figyelmünket, hogy ne az emberek szeme láttára vigyük végbe jócselekedeteinket, mert akkor máris elnyertük jutalmunkat az emberektõl...

7. Az ima nem flashmob-ra való és nem tüntetési eszköz

(Mt 6:5-6). Legelõször Magyarországon láttam, amint kivezényelték a diákokat, hogy imatüntetést végezzenek az iskolafinanszirozás csökkentése miatt. Majd láttam ugyanazt, amikor Nagyváradon hívták össze a híveket imatüntetésre a püspöki palota visszaszolgáltatása érdekében. Az ima Istennel való intim lelki találkozás és lelki kapcsolat. Az imának a bensõ szobában kell történnie lelki értelemben is, meg fizikai értelemben is (Mt 6:6). Itt találkozhat az ember a Mindenhatóval, itt töltekezhet fel, hogy aztán kimenjen a világba jót cselekedni és hitelesen tanuságot tenni. Ha így imádkozunk, bízhatunk benne, hogy az Úr meghallgat. Az Úr Jézust nem láttuk soha a nép elõtt imádkozni. Mindig visszavonult a hegyre vagy egy rejtekhelyre. Mi miért tennék másképp?...

8. A böjt nem hagyomány, nem diéta és nem fogyókúra

(Mt 6:16-18). Nagyon visszatetsző egyes keresztények nagyböjti cécója... Ekkor ilyen böjtös étel, akkor olyan böjtös étel, most feloldozás a halra, aztán feloldozás a kutya fülére... A sok böjt között többet tömik a hasukat, mint az év más idõszakában és az egész csakis a hagyományról meg a magamutogatásról szól. Az ilyen "jó keresztény" minden nap elmondja, hogy milyen böjtös ételekkel tömte meg magát, hogy mindenki lássa, hogy mennyire vallásos. Mások pedig kiforgatják a böjt értelmét és dicsérik a diéta egészséges voltát, mintha a böjt azért lett volna kitalálva, hogy õk örökké éljenek a földön. Aztán sokan a böjtben jó fogyókúrát látnak, hogy tarthassák vonalaikat, mintha a böjt a hiúság eszköze lenne...

9. Ne gyűjts vagyont

(Mt 6:24-34). Nem szolgálhatunk két úrnak. Nem szolgálhatjuk ugyanakkor az Úr Jézust is, meg a Mammont is, azaz a vagyont is... Aki vagyonszerzésre adja a fejét, az automatikusan kiesik az Úr Jézus szolgálatából. Tûz és víz… Ezek a mágnes okyan pólusai, amelyek taszítják egymást. A pénz utáni sovárgás minden baj gyökere (1Tim 6:10). Van olyan világi hívõ, aki buzgó templombajáró, de a hétköznapokban olyan vállalkozó, aki bármire képes, hogy érvényesüljön, gazdagodjon, aki munkásait kisajtolja és sanyargatja. Aztán ott vannak az egyes keresztény elõljárók (tisztelet a kivétel), akik hatalmas vagyonokat harácsolnak össze: az egyházadóból, a templomi szolgáltatások által, a gyertyaárulásból, a borkereskedésbõl, a vallásos turizmusból, az erdõk kifosztásából és nem utolsó sorban az állami támogatásokból. Persze mindezt egyetlen fillér adófizetés nélkül. És nem elég, hogy nem fizetnek adót, hanem még a tisztességes adófizetõ polgárok pénzébõl is bõségesen részesülnek. A szegény emberek pedig dolgoznak és nyomorognak...

10. Ne ítelkezz

(Mt 7:1-5). Ez egy nagyon nehéz fejezet az életünkben... Mi számít ítélkezésnek? Nem láthatom meg mások hibáit? Nem dönthetem el a józan ész szerint, hogy azok nem helyesek? Akkor miért mondta az Úr Jézus, hogy “óvakodjatok a farizeusok kovászától” vagy azt, hogy: 

 
(Mt 23:2-3) "Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket…

Megítélem, esetleg bosszankodom, bánkodom testvérem helytelen magatartása miatt, de nem ítélem el, mint vétkest. Nem szabom meg, hogy mit érdemelne... Ez a megítélés arra való, hogy ne kövessem testvéremet tévedéseiben.

 
(1Kor 2,15) Noha a lelki ember mindent megítél, őt nem ítéli meg senki.

Hogy a tévedések megítélése ne válljon itélkezéssé, törekedjünk különválasztani a bûnt a bûnöstõl, távoztassuk el magunktól a fellobbant haragot, a bosszankodást és lehetõségeink szerint imádkozzunk tévedõ testvérünkért.

Sok minden van még, de ennyi is túl sok a megemlítésre... Ha igazán szeretjük az Úr Jézust, akkor megtartjuk parancsait. Nem folyhat ugyanabból a forrásból édes is, meg keserű is (Jak 3:11). Ugyanakkor jusson eszünkbe, hogy ha netán vétkezünk is, van szószólónk a mennyei Atyánál, az Úr Jézus, Aki meghalt értünk a kereszten. Õ a mi védõügyvédünk, mert Õ az Emberfia, aki képes megérteni a bûnös embert.

Ima: Segíts Uram kitartani, hogy hûségesen megtartsam parancsaidat. Ámen.

Víz és vér által

(1Jn 5:1-6) Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született. Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk. Ki más győzi le a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek az, aki tanúskodik arról, hogy a Lélek igazság.

Az embernek többször kell megszületnie

1. Megszületik, amikor az ember megfogan az anyja méhében. Ekkor az emberek, a szülõk, Isten munkatársai, amikor a testi nemzés aktusához, társul a lelki teremtés aktusa... Isten szakít az elõdök lelkébõl, hogy formálja azt az Õ képére és hasonlatosságára és megáldva azt, utjára engedje... Ez teremtett mag hordozza a személyt, akibõl majd lesz egy valaki…

2. Megszületik akkor, amikor az ember a világra jön és amikor a szülei örömmel vehetik karjukba...

3. Megszületik akkor, amikor az embert megkeresztelik és a víz meg Szentlélek által, Krisztusban visszaoltatik a Szentháromság életébe;

4. Megszületik az ember akkor, amikor felnõttként, tudatosan dönt Krisztus mellett, bűnbánatot tart, feltámad a szentgyónásban és amikor elnyeri a Szentlélek keresztséget;

5. Megszületik az ember akkor, amikor másodszor tér meg, amikor levetközi az evilági hiúságokat és kivánságokat, hogy Krisztust öltse magára;

6. Megszületik az ember akkor, amikor a halál által elér a nyugalom helyére, elnyerve az üdvösséget és megszületve az örök életre;

7. Megszületik az ember akkor, amikor feltámasztja õt Krisztus megdicsõült testben és elnyeri a teljes megváltást (Róm 8:23).

Szent Pál a 3., 4. és 5. születésrõl beszél... A teremtett embernek le kell vetkõznie a testi életet és Krisztusban lelki emberré kell válnia. A krisztuskövetõ ember élete egy folyamatos átváltozás. Az átváltozás útján az emberben ádáz küzdelem folyik a jó és a gonosz között, a testi és a lelki között. Szívünk és értelmünk a jót akarja, de a testünkben lakozó bûn a rosszat hozza ki belõlünk. Ezért a kettõsségért kesergett Szent Pál is... (Róm. 7:14-25)

Ebben a küzdelemben nem vagyunk magunkra hagyva. Az Ige azért lett testté, hogy megváltson minket, hogy egésszen megváltson minket. Mit jelent ez számunkra? Csak annyit, hogy 2000 évvel ezelõtt meghalt az Úr Jézus értünk a kereszten? Az akkor volt… Mi közünk nekünk ahhoz az eseményhez? Hogyan részesülünk mi ma, gyakorlatilag, abból a megváltó áldozatból? Víz és vér által…

Tudjuk, hogy az emberi test nagy része vízbõl van. Tudjuk, hogy a vér hordozza a testet éltetõ lelket (MTörv 12:23). Ezek mind testi dolgok. Ez az emberi lélek kelyhe és a megszentelõ Lélek, az igazság Lelkének temploma (1Kor 6:19). A megtestesülés által, az Úr Jézus magára vette ezt, a víz és vér templomot és vele együtt az emberi természetet. Ez a templom lett az Õ isteni személyének és természetének hordozója (Mt 27:40). Egy személyben egyesült az isteni és az emberi természet. De nemcsak egyesült, hanem létrejött általa a tulajdonságok kicserélõdése is. Isten megismerte az emberi természetet, hogy megistenitse az emberi természetet. Mindkét dolog elképzelhetetlenül nagy ajándék, amiért az angyali kórus méltán dicsõített Betlehem mellett, a pásztorok szeme láttára. Hatalmas ajándék az, hogy Isten olyan lett, mint egy közülünk, kivéve a bûnt, de még nagyobb ajándék az, hogy testébõl, a kegyelem forrásából, belénk árasztja isteni kegyelmét, hogy egyre inkább hasonlóvá tegyen minket Õhozzá, azaz megistenítsen minket. Nem leszünk soha istenek, de hasonlítani fogunk Hozzá...

Megdöbbenve olvastam valamikor a A szentségek életértéke : A kegyelmi élet kérügmája / Dörnyei István, Gergye Győző, Csőgl János könyvet és rácsodálkoztam, hogy mennyire nem ismerjük hitünket, mennyire nem tudjuk, hogy miként vált meg minket ma az Úr Jézus... Ezért nem vonzó a mai embernek a keresztény vallás. A mai ember nem érti, hogy mi köze van hozzá. Meghalt Krisztus 2000 évvel ezelõtt a kereszten? S akkor? Nekem mi közöm van Hozzá ma?... Hogyan részesülök abból?... Mi hasznom van nekem abból?... Ezért kellene többet beszélni a kegyelemrõl, a kegyelem forrásáról és a kegyelem áradásáról. Arról kellene beszélni, hogy mire jók az életben a szentségek és hogyan részesülhetünk Isten kegyelembõl…

Krisztus, mivel testében hordozza az isteni és emberi természetet, Õ a kegyelem forrása, vagyis az Õsszentség. Az Õssszentség minden szentség és kegyelem forrása (Jn 1:16). A megváltás megtörtént a kereszten egyszer s mindenkorra, és a kegyelem folyama kiáradt a világba, amikor a római katona kifakasztotta a lándzsával az Úr Krisztus oldalát. Ekkor víz és vér folyt ki az Úr Jézus oldalából. Az is mondják, hogy ez volt az Egyház fogantatásának pillanata, amelynek intézményét az elõzõ nap, az utolsó vacsorán rakott le. Mások még azt is mondják, hogy az Úr Jézus, az utolsó vacsorán, az elsõ átváltoztatás által, már elõvételezte ezt a pillanatot, mert az Eucharisztiában benne van az egész mindenség, tehát a kereszt is...




Az Úr Jézus oldalából kifolyó víz és vér az, ami részesít bennünket ma a megváltásban. A Szent Fausztina által kapott Krisztus ábrázoláson, a megdícsõült Krisztust láthatjuk, akinek az oldalából, víz és vér helyett, a kegyelem fehér és vörös sugarai áradnak ki az Egyházra. A víz és a vér a bünbánatot, vagyis a bûnöktõl való megtisztulást és a megszentelõdést, vagyis az isteni életre való átalakulást jelképezi... Ez gyakorlatilag az jelenti, hogy az ember egy folyamaton megy keresztül: az elsõ kegyelem meghívja az embert a távolból a szemlélõdõ hitre; a második kegyelem elvezeti õt Krisztus szeretetére, az élõ hitre; a harmadik kegyelem meggyõzi õt arról, hogy nem kompatibilis Isten szeretetével és bûnbánatra vezeti... Ebben a fázisban, mintegy bannerként bukkannak fel az ember lelki szemei elõtt a saját bûnei. Ha lerekjuk ezeket a felismert bünöket a szentgyónásban, akkor sikeresen elõbbre léphetünk a lelki életben. Ez a folyamat évekig eltarthat és ez mind a Krisztus oldalából kiáradó kegyelmi sugarak által történnek. Ez a tisztulás folyamata…

A tisztulási folyamat kegyelmi idõszaka egyszer elmúlik és ezt a boldog idõszakot egy nehezebb idõszak váltja fel: az átváltozás és az átformlódás idõszaka. Nem elég megtisztulni büneinktõl, hanem át is kell változni olyanná, amilyen Krisztus. A székely népmesékben gyakran fordul elõ az a motívum, amikor a királyfít apró darabokra szacskálják, majd nyállal összeragasztják és és az élet vizével feltámasztják. A királyfi ezáltal százszor szebb lesz. Velünk is ezt akarja cselekedni Isten. Gyakran összetöri szívünket, lelkünket, életünket, hogy aztán mi teljesen átadva magunkat Neki, kiteljesedjünk Benne és ezáltal százszor szebbé váljon a mi lelkünk...

Az emberek gyakran értetlenül állnak életük eseményei elõtt és nincs aki megmagyarázza nekik, hogy mi miért van... Nincsenek lelki vezetõk, akik valóban értenék a lelki folyamatokat és valóban  fel tudnának másokat világosítani. Ezért sürgös, hogy mindig keressük a kegyelem forrását. A kegyelem forrása pedig ott van, ahol az Õsszentség. Ahol a test, odagyûlnek a sasfiókák is (Luk 17:37). És hol van az Õsszentség? Egy megkeresztelt felnõttnek ott van a gyóntatószékben, az Eucharisztiában, az imádkozó krisztusi közösségben, amely Krisztus teste (1Kor 12:12) és a Szentírásban, amely a megtestesült Ige szerelmes levele. Az ima és az erények gyakorlása, lelki hadgyakorlatok a lélek edzésére, de a valódi átalakulást csakis a kegyelem sugarai végezhetik el bennünk, mert nem az érdemeinkért, hanem kegyelembõl kaptuk a megváltást... Tehát a reménységünk víz és vér által van, amely Krisztus oldalsebéből árad ránk…

Ima: Víz, vér és Lélek... E három egy... Add Uram Jézus, hogy felfoghassuk műveidet és részesedjünk kegyelmedből. Ámen.