A lelki kiégés veszélye

Nem elég a megtérni, hanem szolgálni is kell az Urat, mert, aki nincs az Úrral az Ő aratásában, az tékozol (Mt 12:30)...  

(Mt 12:30, Károli) Aki nincs velem, az ellenem van, és aki nem velem gyűjt, az tékozol.

Sokan, akik megtérnek (ApCsel 2:38) és járni is kezdenek egy krisztusi közösségbe, nem lépnek tovább a szolgálatok felé. Nem arról van szó, hogy nem akarnak időt szánni Isten szolgálatára, hanem inkább arról, hogy a megtért krisztuskövetőben nincs bugóság, és nem érez semmiféle sürgetést, hogy tegyen is valamit a közösségért meg az Egyházért. Hiányzik belőlük az a belső sürgetés. A belső sürgetés pedig nem más, mint a Szentlélek tüze. Ez a tűz, adja a buzgóságot az ember szívébe, és hajtja őt, hogy küzdjön Isten országáért meg a lelkek megmentéséért... 

(Mt 3:11) Ő Szentlélekkel és tűzzel keresztel majd meg titeket.

(Jn 2:17) “Emészt a házadért való buzgalom”.  

(ApCsel 2:38) Térjetek meg, és mindegyiktek keresztelkedjék meg Jézus Krisztus nevében bűneitek bocsánatára; akkor megkapjátok ajándékul a Szentlelket.

Isten háza élő kövekből áll, vagyis a halhatatlan emberi lelkek közösségéből (1Pét 2:5), ami pedig Krisztus teste (1Kor 12). A Szentlélek az, Aki adja ajándékait és adományait, és elhív bizonyos szolgálatokra (1Kor 12:4). Ezek az ajándékok és adományok már benne vannak a bérmálás szentségében, mint elültetett mag, vagy, mint egy becsomagolt ajándék. Amikor aztán eljön az ideje, akkor a Szentlélek aktiválja, életre kelti ezt a magot, és kibontja ajándékait meg adományait. Mindezt tűzzel teszi (Lk 12:49), illetve más szimbólummal élve: éltető és megöntöző vízzel (Ez 47:9-10)...

(Ez 47:9-10) Amerre ez a folyó ér, minden élő és mozgó lény élni fog. Ahová eljut a víz, igen sok lesz a hal; ahová elér a folyó, egészséges lesz és élni fog minden lény. A partján halászok állnak majd...

(Lk 12:49) Azért jöttem, hogy tüzet bocsássak a földre. Mennyire szeretném, ha már fellobbanna!

(1Kor 12:4) A kegyelmi adományok ugyan különfélék, de a Lélek ugyanaz.

(1Pét 2:5) Ti is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat mutassatok be Jézus Krisztus által.

A szolgálatokat végző krisztuskövető hasonlít egy kemencéhez, vagy egy belső égésű motorhoz. A benne égő tűz hajtja, működteti, hogy hívatását teljesítse. De a kemence is, meg a motor is, karbantartásra szorúl, mert ha nem, egy idő után kiég, vagy elkopik és szétesik. Hasonlóképpen, a szolgáló krisztukövető lelke is, élete is, ha nincs karbantartva, akkor egy idő után kiég és szétesik.

A lelki kiégést más kifejezésekkel is illetik, mint pl: lelki kiszáradás, lelki blokkolás, lelki krízis, stb... Az ilyen lelki állapotokat lehet szemléltetni egy kiégett kemencével, egy kiszáradt kúttal, egy elszáradt fával, vagy egy haldokló madárral.

 


Lelki kiégés okai lehetnek:

1. A folyamatos elutasítottság érzése

Ez az érzés lehet szubiektív, vagy lehet obiektív valóság. Az ember, minden el nem fogadás által, újabb és újabb sebeket kap a szívében. Már az anyaméhben sérülhet az ember, ha nem fogadják el szülei. Utána, megtapasztalhatja az elutasítottságot gyerekkorában a szüleitől, testvéreitől, majd később az iskolában, vagy a munkahelyen kollegáitól. A megtért krisztuskövető, a krisztusi közösségtől, befogadó szeretetet várna el és remélne. Ezért aztán, a krisztusi közösségben tapasztalt elutasítottság különösen fájdalmas. Azért fájdalmas, mert ez a korábbi elutasítottságokat tetőzi, és azt az érzést kelti az emberben, hogy talán nincs is remény a befogadásra és elfogadásra ebben a világban. Felvetődik ilyenkor az emberben az a szomorú kérdés, hogy ha Krisztus testében (1Kor 12:21-23) se talál az ember elfogadottságot, akkor hol kereshetné?...

(1Kor 12:21-23) Nem mondhatja a szem a kéznek: „Nincs rád szükségem!”, sem a fej a lábaknak: „Nincs rátok szükségem!” Sőt, a test gyöngébbnek látszó tagjai sokkal inkább szükségesek, és a test kevésbé nemesnek tartott tagjait nagyobb gonddal vesszük körül.

Az elutasítottság keserű kelyhét leginkább a prófétai küdetésre és szolgálatra meghívottak tapasztalják meg. A prófeta feladata megróni és figyelmeztetni az embereket, a krisztusi közösséget és azok vezetőit, az eltévelyedés veszélyére. Az a próféta, amelyik a nehéz időkben dícsér és jó dolgokat prófétál, az minimum gyanús. Így aztán sokan szívből utálják az igaz prófétát. Elutasítják, üldözik és kitaszítják őt. Ezért mondja az Úr Jézus a prófétáról, hogy jutalmat kap mindaz, aki befogadja őt...

(Mt 10,41) Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz, az igaz ember jutalmában részesül.

2. A folyamatos konfliktusos állapot

Azáltal, hogy az ember megtér, nem mentesül a konfliktusoktól. Sőt, a keresztény testvérek között normális dolog, hogy konfliktusok is legyenek. A konfliktusok okai különbözők lehetnek: vélemény különbségek, jogok gyakorlása, az anyagi javak kezelése, stb. Az előljáró feladata lenne, hogy az ilyen eseteket elbírálja. Neki kellene megmondania, hogy kinek a nézete helyes, kinek a követelése jogos, vagy kinek milyen anyagi javak járnak. De sajnos, gyakran az előljáró gyenge, alkalmatlan és nem végezi kötelességét. Ezért aztán a konfliktusok elhúzódnak, és ez nagyon ártalmas. Persze, olyan is van, hogy a konfliktust nehéz eset, vagy szinte lehetetlen elbírálni és megoldani.

A konfliktusokban az emberek bántják egymást. A legsúlyosabb bántás (az élet kioltása után) talán a lelki megbántás. Ezeket hazug szavakkal, álnoksággal, megalázással, intrikákkal, gyalázással és rágalmakkal lehet okozni. A kegyelmi állapotban lévő ember rendelkezik bizonyos vértezettséggel ezekkel szemben. Ennek ellenére, még így is behorpad a krisztuskövető "lelki mellvértje", mintha csak buzogánnyal vágták volna mellbe. Ez a lelki fájdalom fizikai fájdalommal is járhat a mellkas tájékán.

A kérdés az, hogy mi történik egy lelkileg felvértezetlen emberrel? Az ilyennek gyakran összetörik a szíve, és egy életre szóló sebet kap a lelkébe. Van olyan is, aki teljesen összetörik lelkileg, és nem csak érzelmileg sérül, hanem értelmileg is, meg akaratilag is. Ezeknek következményei lesznek a súlyos depressziók, pszihés zavarok, vagy az alkoholizmus. Ezért kell aztán minden sértést jóvátenni...

(Mt 5:23-24) Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár előtt, s menj, előbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza, és ajánld fel ajándékodat.

3. A túlzott és húzamos szolgálat

Egyesek nem akarnak szolgálni, mások meg tulzottan szolgálnak... A tulzott és húzamos szolgálatnak több rossz hatása is van. A szolgálat, a munka, lassan droggá válhat. Az eszközből elsődleges cél lesz, és az ember már nem tud többé élni nélküle. Nem tud leállni, és nem tudja megérteni a másik ember prioritásait. Lenézi azokat, akik nem dolgoznak hozzá hasonló ütemben (Lk 10:40). Nem tudja megérteni mások gyengeségeit. Így lassan kialakul egyfajta krónikus, testi és szellemi fáradtság. Sokféle tünete lehet ennek: izomfájdalmak, folytonos levertség, kálcium és magnézium hiány, gondolkodás-zavar, emlékezet-kiesés, álmatlanság, depresszió, szorongás, stb...

(Lk 10:40) Márta pedig sürgött-forgott a sok házi dologban. Egyszer csak megállt, és így szólt: „Uram! Nem törődsz vele, hogy a húgom egyedül hagy engem szolgálni? Szólj neki, hogy segítsen!”

A túlzott, megállás nélküli munka elszakít az imától, és megrontja az Istennel és az emberekkel való kapcsolatot. Ebben az állapotban az ember már nem tud visszatérni az imához, mert fizikai korlátai és problémái nem adnak lehetőséget, hogy betérjen szíve benső szobájába. Minden figyelme a külső, testi-lelki problémáira és fáradtságára irányul. Az Úr Jézus is pihenést rendelt el egykor a tanítványainak...

(Mk 6:31) Ő pedig így szólt hozzájuk: Jöjjetek velem, csak ti magatok egy lakatlan helyre, és pihenjetek meg egy kissé! Mert olyan sokan mentek hozzá, hogy még enni sem volt idejük.

4. Az imaélet és a közösség elhanyagolása

Az imaélet és a közösség nélküli szolgálat előbb-utóbb lelki kiégéshez vezet. Ez olyan, mint amikor a kútból túl gyorsan szippantják ki a vizet és kiürül. A vizet megfelelő ütemben kell kimerni, hogy legyen ideje annak visszatelni. Az ima és a közösségi élet segít részesedni a kiapadhatatlan, élő vízek forrásából, vagyis az Úr Jézus Krisztusból. Ezért problémás az ima nélküli szolgálat és az egyedül végzett szolgálat. Nagyon nehéz egyedül megállni a szolgálatban, mert gyakran szükség van a támogatásra (Préd 4:9-12) és arra, hogy ketten vagy hárman együtt imádkozzanak egy akaraton Krisztusban (Mt 18:19, Lk 10:1)...

(Préd 4:9-12) Jobban járnak, akik ketten vannak, mint a magányos, mert fáradozásuk meghozza jutalmát. Ha elestek, az egyik a másikat fölsegítheti. De jaj a magányosnak: ha elesik, nincs senki, aki fölsegítené! Meg aztán: ha ketten együtt hálnak, egymást melengetik; de hogy melegedne föl, aki egymaga van? És ha valaki megtámadja az egyiket, ketten szállnak vele szembe.

(Mt 18:19) Azt is mondom nektek: ha ketten közületek a földön egyetértésben kérnek valamit, bármi legyen is az, megkapják Atyámtól, aki a mennyben van.

(Lk 10:1) Ezek után az Úr kiválasztott más hetvenkettőt, és elküldte őket kettesével maga előtt minden városba és helységbe, ahová menni készült.

5. Megalkuvás a bűnnel

Egyik legnagyobb veszélye nemcsak a szolgálatnak, hanem magának a keresztény életnek is, hogy az ember beenged bizonyos bűnöket életébe, és megalkuszik a bűnnel. Ez azért van, mert jobban odahajol az ember bizonyos evilági dolgokhoz, jobban szeret valamit, jobban ragaszkodik bizonyos javakhoz, mint Istenhez és az igazsághoz. Az igazság és az élet a legfőbb jó, amit Istentől kapunk, mert ez Isten lényege. Még az igaz szeretet is csak az igazságban van, és ami az igazságon kívül van, az önámítás és képmutatás...

(Jn 14:6) Jézus azt felelte neki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam.

A szolgálatot végző krisztuskövető, az élet rögös útján, a nehézségekben, a vágyai sodrásában, megalkuszik a testi kivánságokkal, a pénz utáni sóvárgással, a hamis szeretettel, a siker és a hírnév utáni vággyal. Ezek a megalkuvások aztán kioltják benne a Lelket (1Tessz 5:19), eltorzítják a krisztuskövető lelkét, és egyfajta keresztény karikaturává változtatják. Ekkor aztán beáll a lelki kiégés, és utána jön a közösségből való kikopás is. Az lelki emberek, látva a szolgálatot végző krisztuskövető igazságtalan cselekedeteit, kiábrándulnak belőle és elfordulnak tőle. Ebben a helyzetben, a kiégett lelkű krisztuskövető csak a hamis sáfárt befogadó barátaival marad (Lk 16:4)...

(Lk 16:4) Tudom már, mit teszek, hogy befogadjanak az emberek a házukba, miután elmozdított az intézőségből.

(1Tessz 5:19) A Lelket ki ne oltsátok!

A lelki kiégés következményei

A lelki kiégésben szenvedő krisztuskövető kiszolgáltatottá válik a gonosz szellemi erők előtt. Lelke védőfalainak repedései már nem tudják feltartóztatni a gonosz lélek támadásait, és vereséget szenved. Mivel a szolgáló krisztuskövető, míg Isten országát építi, az ördög evilági munkáit rombolja, ezért az ördög nagy haraggal vicsorog rá, és számíthat a bosszújára. Így aztán a lelki kiégés következményei súlyosak lehetnek a kiégett krisztuskövető életére, a krisztusi közösségre és az egész Egyházra nézve. Az okozott kár mindig a szolgálatot végző krisztuskövető pozíciójának magasságától függ...

(Mt 18:7) Jaj a világnak a botrányok miatt! Elkerülhetetlen ugyan, hogy botrányok ne forduljanak elő, mégis jaj annak, aki botrányt okoz!

(1Ján 3:8) Aki a bűnt cselekszi, az az ördögtől van, mert az ördög cselekszi a bűnt kezdettől fogva. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög munkáit lerombolja.

Ezeknek a következményei a következők:

1. Depresszió, pszihési zavarok, amely végül alkoholizmusban, erőszakosságban, tébolyodásban, vagy akár öngyilkosságban is végződhet;

2. Paráznaság, házasságtörés, megszökés, kilépés a közösségből egy törvénytelen szexuális kapcsolat miatt;

3. Fajtalankodás, pedofilia, amely aztán súlyos botrányokba torkollik;

4. Pénzűgyi csalások, sikkasztasok, amelyek komoly törvényes bonyodalmakhoz vezetnek;

5. Hitehagyás, hívatás elvesztése, amely súlyosan érintheti mind a krisztuskövető életét, mind a krisztusi közösséget.

A lelki kiégés megelőzése

A lelki kiégést megelőzhetjük ha:

1. Kitartunk az imában és időt szánunk a benső szobánkra: ez lehet elmélkedés, kötött vagy szabad ima, ami a benső szobánkban, vagyis a szívünkben és fizikai rejtekünkben való találkozás, a szívünk mélyén trónoló Istennel;

2. Kitartunk a szentírás olvasásában: a szentírás olvasása visszahozza Isten jelenlétét a szívünkbe, kiszorítva onnan a világi dolgokat és a sok munka leterhelő zűrzavarát;

3. Kitartunk a krisztusi közösségben: bármennyire is összetört és rosszul működő a közösség, a közös imában Krisztussal találkozunk, és feltölthetjük olajjal lelki lámpásainkat;

4. Ha rendszeresen lelkiismeret vizsgálatot tartunk és szentgyónást végzünk: ez megóv az eltévelyedéstől, megvilágosítja szívünket és meggyógyítja lelki sebeinket;

5. Ha rendszeresen szentáldozáshoz járulunk és szentségimádást végzünk: ez megtölti szívünket kegyelemmel, a Szentlélek tüzével és szeretettel;

6. Ha imát kérünk megbízható, imaszolgálatot végző testvérektől: Isten gyakran mások által adja kegyelmeit és megbízható jelzéseit; hiteles visszajelzéseket csakis a felkent testvérek által kaphatunk;

7. Ha törekedünk a békességre: habár a konfliktusok nem szűnnek meg, tekintsünk testvérünkre mindig úgy, mint egy mennyországbeli, üdvözült társunkra;

8. Ha minden testvért elfogadunk: tudomásul kell vennünk mindenkinek a korlátait, és csak annyit várjunk el tőle, amennyire képes; személyétől soha ne vonjuk meg szeretetünket;

9. Ha megmaradunk az igazságban: sokszor tökéletlen a szeretetünk, de ha igazságban maradunk, akkor nem véthetünk nagyot; akkor van baj, ha elvetjük az igazságosságot, és képmutató módon játszuk meg a szeretetet;

10. Ha mindig visszatérünk a szeretethez: törekednünk kell mindig visszatérni a szeretethez, mert amíg keressük az igazságot, gyakran megfeledkezünk a szeretetről, ami az igazság követelményét irgalmassággal elégíti ki;

11. Ha vigyázunk magunkra: mindig vigyázni kell a testi és lelki erőfeszítések, illetve a pihenés helyes arányának megőrzésére;

12. Ha mindig Isten az első: vigyáznunk kell, hogy az Úr maradjon mindig életünk központjában, Ő üljön mindig szívünk trónján, és az Ő helyére soha ne helyezzünk semmit.

Ha egy szolgáló testvéren a lelki kiégés jeleit látjuk, akkor segítsünk rajta. Segítsük őt figyelmeztetéssel, megfelelő lelki és testi gondozással és vigasztalással. Fogadjuk be, és legyünk az ő kísérő, őrző társai, hogy el ne vesszen...

Uram Jézus, bocsásd meg, hogy sok mindent tanultunk, de mégse cselekedjük meg. Ámen.

Hasonlók leszünk hozzá

(1Ján 3:1-2) Nézzétek, mekkora szeretetet tanúsított irántunk az Atya, hogy Isten fiainak neveznek, és azok is vagyunk! Azért nem ismer minket a világ, mert őt sem ismeri. Szeretteim, most Isten fiai vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Tudjuk azonban, hogy amikor meg fog jelenni, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, amint van.

Hasonlók leszünk hozzá, azaz hasonlók leszünk a feltámadt és megdicsőült Úr Jézus Krisztushoz. De milyen is a feltámadt Krisztus? Ezt az Ő jelenéseibõl tudjuk meg, mert feltámadása után minden jelenésében megnyilvánult, hogy láthassák Őt az apostolok, hogy higgyenek neki és tanúságot tegyenek róla.

Vizsgáljuk hát meg a szentírásban, hogy mit jelent az, hogy hasonlók leszünk hozzá. Az a szó, hogy „leszünk”, azt jelenti, hogy akkor leszünk hozzá hasonlók, amikor már eljutunk a teljes megváltásunkra, azaz testünk feltámadására, a megdicsőült állapotba (Róm 8:23)...

(Róm 8:23) De nemcsak az, hanem mi is, akik első adományként megkaptuk a Lelket: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.

1. A megdicsőült testünk romolhatatlan és halhatatlan lesz

Aquinói Szent Tamás írta, hogy ha ugyanilyen romlandó testben támadnánk fel, akkor vég nélkül kellene meghalnunk és feltámadnunk ahoz, hogy örökké éljünk. Ebből következik, hogy a feltámadáskor egyszer s mindenkorra egyesül az üdvözült lelkünk a romolhatatlan testünkkel...

(1Kor 15:50-55) Azt még hozzáfűzöm, testvérek, hogy a test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság a romolhatatlanságot. Nos, titkot közlök veletek: Nem halunk ugyan meg mindnyájan, de mindnyájan elváltozunk, hirtelenül, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra. Amikor az megszólal, a halottak feltámadnak a romlatlanságra, mi pedig elváltozunk. Ennek a romlandó testnek fel kell öltenie a romlatlanságot, ennek a halandónak a halhatatlanságot. Amikor a romlandó magára ölti a romlatlanságot, a halandó a halhatatlanságot, akkor teljesedik az Írás szava: A győzelem elnyelte a halált. Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod?

2. A megdicsőült testünk anyagtól, tértől és időtől független lesz

Az Úr Jézus több esetben is bizonyitotta, hogy számára nincsenek zárt ajtók, vagy fal képezte akadályok. Megjelenik, majd eltűnik, vagy látszólag, akár az arca is változik...

(Lk 24:30-31) Amikor az asztalhoz ültek, kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte s odanyújtotta nekik. Ekkor megnyílt a szemük s felismerték. De eltűnt a szemük elől.

(Jn 20:19-20) Amikor beesteledett, még a hét első napján megjelent Jézus a tanítványoknak, ott, ahol együtt voltak, bár a zsidóktól való félelmükben bezárták az ajtót. Belépett, megállt középen és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" E szavakkal megmutatta nekik kezét és oldalát.

(Jn 21:4:6) Amikor megvirradt, Jézus ott állt a parton. De a tanítványok nem ismerték fel, hogy Jézus az. Jézus megszólította őket: „Fiaim, nincs valami ennivalótok?” „Nincs” – felelték. Erre azt mondta nekik: „Vessétek

3. Az megdicsőült testben szabadok leszünk a bűntől

Az eredeti bűnnel belépett a bűn az ember életébe. Ezt a gyengeséget lelkileg minden ember örökli, és a szentségek által nyert kegyelem segítségével küzdünk ellene. Amikor elérjük hitünk célját, az üdvösséget (1Pét 1:9), akkor majd mentesek leszünk a bűntől. Ez a mentesség örökre megmarad a dicsőséges feltámadás boldogságában...

(Róm 8:2) Hiszen a lélek törvénye, ami a Krisztus Jézusban való élet folyománya, megszabadított téged a bűn és a halál törvényétől.

(1Kor 15:55-57) Halál, hol a te győzelmed? Halál, hol a te fullánkod? A halál fullánkja a bűn, a bűn ereje pedig a törvény. De legyen hála Istennek, mert ő győzelemre segít minket, Jézus Krisztus, a mi Urunk által.

(Zsid 1:3) Mint dicsőségének kisugárzása és lényegének képmása, ő tartja fenn hathatós szavával a mindenséget. A bűntől való megtisztítást elvégezve helyet foglalt az isteni Fölség jobbján.

(1Pt 1:9) ...mert eléritek hitetek célját, lelketek üdvösségét.

(Jel 1:6) Ő szeret minket, vérével megváltott bűneinktől, s Atyjának, az Istennek országává és papjaivá tett bennünket. Övé a dicsőség és a hatalom örökkön-örökké! Amen.

4. A megdicsőült testünk tappintható lesz

Az új világban is érinteni és tapasztalni fogjuk környezetünket. Most még nem tudjuk azt elképzelni (1Ján 3:2), de odaát már nem lesz semmi kérdeznivalónk (Jn 16:23)...

(Jn 16:23) Azon a napon már nem kérdeztek tőlem semmit.

(Jn 20:25-27) A tanítványok elmondták: "Láttuk az Urat!" De kételkedett: "Hacsak nem látom kezén a szegek nyomát, ha nem helyezem ujjamat a szegek helyére, és oldalába nem teszem a kezem, nem hiszem." Nyolc nap múlva ismét együtt voltak a tanítványok, s Tamás is ott volt velük. Ekkor újra megjelent Jézus, bár az ajtó zárva volt. Belépett, megállt középen, és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Aztán Tamáshoz fordult: "Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!" (Lk 24:39)

(1Ján 3:2) Szeretteim, most Isten gyermekei vagyunk, de még nem lett nyilvánvaló, hogy mik leszünk. Azt tudjuk, hogy amikor megjelenik, hasonlók leszünk hozzá, mert látni fogjuk őt, úgy, amint van.

5. A megdicsőült test képes az étel fogyasztására, de nem lesz szüksége rá

Az Úr Jézus azzal bizonyította az apostolok előtt, hogy Ő valóban feltámadt, hogy miután megtapogatták, ételt kért és evett a szemük láttára. Hasonlók keszük hozzá, de a feltámadt testünk bélrendszere már szükségtelen lesz (1Kor 6:13)...

(Luk 24:36-43) Míg ezekről beszélgettek, egyszer csak megjelent köztük és köszöntötte őket: "Békesség nektek!" Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak. De ő így szólt hozzájuk: "Miért ijedtetek meg, s miért támad kétely szívetekben? Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van." Ezután megmutatta nekik kezét és lábát. De örömükben még mindig nem mertek hinni és csodálkoztak. Ezért így szólt hozzájuk: "Van itt valami ennivalótok?" Adtak neki egy darab sült halat. Fogta és a szemük láttára evett belőle.

(1Kor 6:13) „Az étel a gyomorért van, a gyomor az ételért,” de Isten ezt is, azt is meg fogja semmisíteni. 

(1Kor 6:13, Károli)  Az eledelek * a hasnak és a has az eledeleknek rendeltetett. Az Isten pedig mind ezt, mind amazokat eltörli.

6. A megdicsőült test ragyogni fog

Az feltámadt és megdicsőült Úr Jézus vakító fényben jelent meg Szent Pálnak Damaszkusz kapujánál. Hasonlóképpen látta János apostol is az elragadtatásában. Mi is, amikor feltámadunk, ragyogni fogunk Isten országában...

(Dán 12:3) Akkor a tanultak ragyogni fognak, mint az égboltozat fénye, s akik igazságra oktattak sokakat, tündökölnek örökkön örökké, miként a csillagok.

(Mt 13:43) Akkor az igazak ragyogni fognak Atyjuk országában, mint a Nap. Akinek füle van, hallja meg!

(ApCsel 9:3) Már Damaszkusz közelében járt, amikor az égből egyszerre nagy fényesség ragyogta körül.

(ApCsel 22:6) Ekkor történt, hogy amint az úton Damaszkusz közelébe értem, az égből hirtelenül nagy fényesség vett körül.

(Jel 1:14-15) Feje és haja fehér volt, mint a hófehér gyapjú, szeme, mint a lobogó tűz, lába, mint a kohóban izzó sárgaréz, hangja, mint a nagy vizek zúgása.

7. A megdicsőült testben majd örökké boldogok leszünk

Az Úr Jézus egy csodálatos, örökké boldog életre hívott meg minket, amelyben romolhatatlan testünk nem lesz többé már a bűn és a halál leple alatt. Többé nem leszünk alávetve az anyag, a tér és az idő terhének, hanem szabadon és boldogan mozghatunk, szerethetünk és örökké dicsőíthetjük Istent. Ekkor majd szemlélhetjük az Ő csodálatos dicsőségét, s a végtelen sorozatban feltűnő, örökké tartó gyönyörűségeit...

(Iz 35:10) Akiket az Úr kiváltott, visszatérnek, ujjongással jönnek a Sionra, örök boldogságot tükröz az arcuk. Vidámság és öröm tölti el őket, elfut tőlük a bánat és a sóhaj.

(Jel 21:4) Letöröl majd a szemükről minden könnyet. Nem lesz többé sem halál, sem gyász, sem jajgatás, és fájdalom sem lesz többé, mert az elsők elmúltak.

Drága jó mennyei Atyánk! Örök hála és dicsőség nagy művedért, mert megváltottál minket Szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus által, és végül mindent újjá teremtesz. Ámen. 

Parancsait nem tartja meg

(1Ján 2:1-5a) Fiacskáim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz. Ő az engesztelés a mi bűneinkért, de nemcsak a mieinkért, hanem az egész világ bűneiért is. Abból tudjuk meg, hogy ismerjük őt, ha megtartjuk parancsait. Aki azt mondja: ,,Ismerem őt', de parancsait nem tartja meg, az hazug, és nincs benne igazság. Aki azonban megtartja az ő igéjét, abban Isten szeretete valóban tökéletes, és ebből tudjuk meg, hogy őbenne vagyunk.

Akkor lehetünk bíztosak, hogy szeretjük az Úr Jézust, ha megtartjuk parancsait. És ez fordítva is igaz: ha megtartjuk parancsait, akkor bíztosak lehetünk abban, hogy szeretjük Őt. Ez egy megbizonyosodásra alkalmas lelki tükör, amely valójában nem János apostoltól százmazik, hanem magától az Úr Jézustól (Jn 14:15-17; 21). És erre szükségünk is van, mert vannak bizonyos helyzetek, amikor annyira elbizonytalanodunk, hogy már azt se tudjuk, hogy tényleg szeretjük-e az Urat...

(Jn 14:15-17) Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké, az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja és nem ismeri őt.

(Jn 14:21) Aki parancsaimat ismeri és megtartja azokat, szeret engem. Aki pedig szeret engem, azt Atyám is szeretni fogja, én is szeretni fogom, és kinyilatkoztatom magam neki.

Amikor az utolsó vacsorán az Úr Jézus kijelentette, hogy az apostolok közül egy el fogja árulni, akkor az apostolok ezt mind magukra vették. Akkor ott lelkiismeret vizsgálat történt... Mind azt kérdezték: Vajon én vagyok az? (Mt 26:22). Amikor pedig a már feltámadt és megdicsőült Úr Jézus Krisztus háromszor kérdezte meg Péter apostolt, hogy szereti-e Őt, akkor Péter apostol a harmadszori kérdésnél elszomorodott és elbizonytalanodott... 

(Mt 26:22) Erre nagyon elszomorodtak, és egyenként elkezdték kérdezgetni: „Csak nem én vagyok az, Uram?”

(Jn 21:17) Péter elszomorodott, hogy harmadszor is megkérdezte: „Szeretsz engem?” S így válaszolt: „Uram, te mindent tudsz, azt is tudod, hogy szeretlek.”

De melyek ezek a parancsolatok? A Tízparancsolat? Igen, az… A szeretet nagy parancsolata? Igen, az mindenképpen… A szeretet új parancsolata (Jn 13:34)? Főleg... De az Úr Jézus parancsolatait, konkrétan, leginkább a Hegyi beszédben találjuk meg (Mt 5-7). Az evengéliumokban sok konkrét dolog van, amelyek szintetikusan benne vannak a szeretet nagy parancsolatában, de így, kiemelve, a Hegyi beszédben nyilvánvalóbbak...

Vizsgájuk hát meg ezeket a parancsolatokat:

1. Ne tartsunk haragot

Aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre (Mt 5:23-25)... Láthatjuk a keresztény testvérek között, hogy egy-egy nézeteltérés, vélemény különbség, vagy esetleg megróvás, feddés nyomán, egy életre szóló neheztelés jön létre közöttük. Csak telnek az évek, az évtizedek, és ezek a testvérek továbbra is eljárnak egymás mellett. Szépen mosolyognak egymásnak, köszönnek is, le is kezelnek ha kell, de mindkét fél tudja, hogy nincsenek rendben a dolgok köztük. Nem tisztázzák őszintén a nézeteltérésüket, nem jutnak jobb belátásra, nem kötnek egyezséget, nem borítanak fátylat a múltra és nem kezdik el új lapokkal a kapcsolatukat. Végleg lemondnak egymásról, pedig hát szívből meg kellene bocsátani (Mt 18:35)...

(Mt 5:23-25) Amikor tehát fölajánlod adományodat az oltáron, és ott eszedbe jut, hogy testvérednek valami panasza van ellened: hagyd ott adományodat az oltár előtt, és először menj, békülj ki testvéreddel, s csak akkor gyere felajánlani adományodat. Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton, nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek.

(Mt 18:35) Így tesz majd mennyei Atyám is veletek, ha mindegyiktek szívből meg nem bocsát a testvérének.

2. Ne törjünk házasságot

Ne törj házasságot! (Mt 5:27-28)... Nálunk, katolikusokál, ez még valamennyire nyilvánvaló, mert az elváltak elvileg nem járulhatnak szentségekhez, de a protestánsoknál sok helyen még a lelkész is újraházasodik. Ugyanakkor, sajnos, gyakran láthatjuk közösségeinkben is, hogy több éves közösségi élet és ima után, a keresztény testvér megjelenik egy törvénytelen párkapcsolattal. És nem elég, hogy törvénytelen kapcsolatban él, hanem még szentségekhez is járul. Sőt, van olyan is, aki visszaél a katolikus egyházi törvénykezéssel, és "elintézi" házassága érvénytelenítését, hogy újra házasodhasson egyházilag...

(Mt 5:27-28) Hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: »Ne törj házasságot!« Én viszont azt mondom nektek, hogy mindaz, aki asszonyra néz azért, hogy megkívánja őt, már házasságot tört vele a szívében.

3. Ne esküdjünk semmire

Az Úr Jézus arra tanít minket, hogy egyáltalán ne esküdjünk (Mt 5:33-37)...

(Mt 5:33-37) Szintén hallottátok, hogy a régiek ezt a parancsot kapták: »Ne esküdj hamisan, hanem add meg az Úrnak, amit esküvel ígértél!« Én viszont azt mondom nektek, hogy egyáltalán ne esküdjetek: se az égre, mert az az Isten trónja, se a földre, mert az az ő lábainak zsámolya, se Jeruzsálemre, mert az a nagy király városa. A fejedre se esküdj, mert egyetlen hajszáladat sem tudod fehérré vagy feketévé tenni. Legyen a ti beszédetek: igen, igen, nem, nem; ami ezeknél több, az a gonosztól van.

A magyar egyházi házasságkötési szertartás része, hogy a házasság szentségének kiszolgálatása után, ősi magyar szokás szerint, házassági hűséget is kell esküdni a feszületre. Ha megkérdezi az ember, hogy ez nem mond-e ellen az Úr Jézus tanításának, akkor az a hivatalos válasz, hogy az említett igerészben “felelőtlen esküdözést” kell érteni. Csak az a probléma, hogy abban az igerészben, nyilvánvaló módon, egy felelősségteljes eskűről van szó, nem holmi esküdözédről. És ezt is tiltja az Úr Jézus... 

Az Úr Jézus azt parancsolta nekünk, hogy ne esküdjünk se Istenre, se az égre, se a földre, se a szent dolgokra, még a saját fejünkre se (Mt 5:34-35). Egyáltalán semmire se esküdjünk. Ezt a parancsolatot Jakab apostol is megismétli az ő levelében (Jak 5:12)... 

(Jak 5:12) Mindenekelőtt pedig, testvéreim, ne esküdjetek sem az égre, sem a földre, és semmi egyébre sem! Legyen a ti „igen”-etek igen, a „nem”-etek nem, hogy ne essetek ítélet alá!

A másik kérdés az, hogy a világszíntű Katolikus Egyházban, más nemzeteknél is van-e házasságkötéskor ősi nemzeti eskű? Pl. van-e katolikus házassági eskű ősi francia, ősi olasz, vagy ősi spanyol szokás szerint, és része-e ez náluk is a hivatalos házassági szertartásnak?... Egyáltalán hozzá tartozik-e az eskű a házasság szentségéhez? És vajon ez az eskű használ-e a házassági hűség megtartásában, és segít-e az elválások számának statisztikáján?...

Sok mindenre esküsznek az emberek. Esküsznek a nemzeti zászlóra, a haza védelmére, az országelnöki és miniszteri hivatalra, a házastársi hűségre, az igaz tanúvallomásra, stb. Hát, bizony elfogadjuk ezeket úgy, ahogy vannak... Nekem is muszáj volt néhányszor eskűt tennem: a katonaságban az ország zászlójára, és amikor házasodtam, a feszületre... A kényszer miatt valószínűleg újra megtenném, mert a felsőbb hatalomnak muszáj engedelmeskedni, de elvileg nem értek egyet ezzel, és lehetőleg nem megyek többé olyan helyre, ahol esküdni kell. Ahol nem elég az "igen-igen és nem-nem", vagy a "fogadom" ígéret, oda többé nem megyek...

4. Ne viszonozzuk a rosszat rosszal

Ne szálljunk szembe a gonosszal (Mt 5:38-42)... Sok rosszat kaphatunk az életben, és sok bajban lehet részünk, amire aztán jóval kellene válaszolnunk, de rosszul reagálunk. Itt csak egyet említenék meg: Milyen szomorú, amikor valaki azt gondolja, hogy erőszakkal szerezhet érvényt az evangéliumnak és a keresztény értékrendnek. Ez a keresztes háborúk tragédiája... A liberális felfogású tanárok és szülők nem akarják a feszületet az iskolaosztály falára, mert szekuláris gondolkodásúak. Ezt egyesek úgy reagálják le, hogy tönkrezúzzák ezeknek az embereknek a parányi hitét és bizalmát is a szószékről, meg oltártól, az oltár szolgálatának tekintélyével. Pedig az Úr Jézus nem töri el a megrepedt nádszálat, és a pislákoló mécsest nem oltja ki (Iz 42:3). Az Úr Jézus azt parancsolta, hogy az egymás iránti szeretetünk legyen a mi ismertető jelünk (Jn 13:35) és, hogy a mások iránti jócselekedeteink által világítsunk (Mt 5:16), nem pedig a keresztes hadjárataink által. Egy dolog a keresztény tanuságtétel, és más dolog a keresztény hadakozás... Hogyan akarjuk a liberális embereket megnyerni az igaz hitnek, ha szétcsapunk közöttük a tekintély súlyos pörölyével?...

(Iz 42:3) A megroppant nádszálat nem töri össze, és a pislákoló mécsbelet nem oltja el; hűségesen elviszi az igazságot.

(Mt 5:16) Úgy világítson a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jótetteiteket, és dicsőítsék Atyátokat, aki a mennyekben van.

(Jn 13:35) Arról tudják majd meg rólatok, hogy a tanítványaim vagytok, hogy szeretettel vagytok egymás iránt.

5. Ne gyűlöljük ellenségeinket

Szeressük ellenségeinket, és imádkozzunk üldözőinkért (Mt 5:43-48)... A magyar közéletnek sajnálatos jellegzetessége lett a megosztottság és a gyűlölködés. Naponta halljuk és olvassuk, hogyan gyűlölik egyesek a más nemzetiségű, más fajtájú, vagy már felfogasú embereket: a liberálisokat, a szabadkőmüveseket, a pride-osokat, stb... Mára már ilyen zsargonok születtek, hogy: judemeráj, fletó, antimagyar, zsidesz, fityesz, libernyák, stb... A magukat keresztény nemzetnek valló emberek halálos ellenségüknek tekintik politikai ellenfelüket, az ellenzéket, a másképp gondolkodókat, másképpen érzőket... Belerondítanak ellenfelük becsületébe, életébe és emberi méltóságába. Az úgynevezett keresztény értékrend felhatalmazza őket, hogy másokat lehazaárulózzanak, vagy bármilyen módon gyalázzanak...

A keresztény embernek szeretnie és tisztelnie kellene ellenfelét, de még ellenségét is. Amikor az Úr Jézust arcul ütötték, rendre utasította a poroszlót (Jn 18:23). Ha az ellenzék, az ellenfél, valami rosszat tett, akkor bizonyítsa be a másik, de a keresztény embernek akkor is szánakoznia kellene rajta, nem pedig hajrázni és örvendezni a szerencsétlen ember bukásán (1Kor 13:6-7)...

(Jn 18:23) Jézus azt felelte neki: „Ha rosszul szóltam, bizonyítsd be a rosszat, ha pedig jól, miért ütsz engem?”

(1Kor 13:6-7) ...nem örül a gonoszságnak, hanem együtt örül az igazsággal; mindent eltűr, mindent elhisz, mindent remél, mindent elvisel.

6. Ne tévesszük össze az alamizsnálkodást a karitatív akciókkal

Ne "kürtöltessünk" magunk előtt, amikor jót teszünk (Mt 6:1-4)... Az alamizsna olyan dolog, amit az ember a saját testétől és lelkétől szakít el, és adja azt titokban a szűkölködőnek. Annyira titokban kell adnia, hogy senki, még a felesége se, még a férje se, még a családja se tudhatja... Egyedül csak Isten láthatja, csak Ő tudhatja, és akkor Ő majd megfizet érte. Sokan azt gondolják, hogy ha nagy "tam-tam"-al véghezvittek egy karitatív akciót, akkor nagy érdemeket szereztek maguknak Isten előtt. De az Úr Jézus arra hívja fel a figyelmünket, hogy ne az emberek szeme láttára vigyük végbe jócselekedeteinket, mert akkor már elnyertük jutalmunkat...

(Mt 6:1) Ügyeljetek, hogy igaz voltotokat ne az emberek előtt gyakoroljátok, hogy csodáltassátok magatokat velük, mert így nem lesz jutalmatok Atyátoknál, aki a mennyben van.

7. Az ima nem flashmob és nem tüntetésre való

Ne az utcákon imádkozzunk, hogy lássák az emberek (Mt 6:5-6)... Láttam, amint kivezényelték a diákokat, hogy imatüntetést tartsanak az iskolafinanszírozás csökkenése miatt. Majd láttam, hogy összehívták a híveket imatüntetésre egy püspöki palota visszaszolgáltatásának űgye miatt... Az ima egy Istennel való intim, lelki találkozás, kapcsolat és kegyelemmel való töltekezés. Az imának a benső szobában kell történnie, vagy a templomban, lelki értelemben is, meg fizikai értelemben is (Mt 6:6)... Ott találkozhat az ember a Mindenhatóval, ott töltekezhet lélekben, hogy aztán kimenjen a világba jót cselekedni és hitelesen tanúságot tenni. Ha így imádkozunk, akkor bízhatunk, hogy a mennyei Atya meghallgat minket. Az Úr Jézust soha sem látták a nép előtt imádkozni. Ő mindig visszavonult, felment a hegyre, vagy elvonult más rejtekhelyekre. Mi miért tennék másképp?...

(Mt 6:6) Te, amikor imádkozol, menj be a szobádba, zárd be az ajtódat, és így imádkozz Atyádhoz, aki a rejtekben van; akkor Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.

8. A böjt nem hagyomány, nem diéta és nem fogyókúra

Amikor böjtölünk ne lássák az emberek (Mt 6:16-18)... Nagyon visszatetsző egyes keresztény emberek nagyböjti cécója. Ekkor ilyen böjtös étel, akkor olyan böjtös étel, most feloldozás a halra, aztán feloldozás a kutyafülére, stb... A sok böjtös étel között többet tömik a hasukat, mint az év többi időszakában, és az egész csak a hagyományról, meg a magamutogatásról szól. Az ilyen "jó keresztény" minden nap elmondja, hogy milyen böjtös ételekkel traktálta magát, hogy mindenki lássa, hogy ő mennyire vallásos...

Mások aztán meg kiforgatják a böjt értelmét, és dicsérik, mint valami diétát, annak egészséges volta miatt, mintha a böjt azért lett volna kitalálva, hogy ők örökké boldogan és egészségesen éljenek a földön. Sokan meg a böjtben jó fogyókúrát látnak, hogy tarthassák vonalaikat, mintha a böjt csak a hiúságuk eszköze lenne...

(Mt 6:16-18) Amikor böjtöltök, ne legyetek bús képűek, mint a képmutatók. Ők ugyanis elváltoztatják az arcukat, hogy böjtölésükkel feltűnjenek az emberek előtt. Bizony, mondom nektek: ők megkapták már jutalmukat. Te, amikor böjtölsz, kend meg a fejedet, az arcodat pedig mosd meg. Ne lássák az emberek, hogy böjtölsz, csak Atyád, aki a rejtekben van; és Atyád, aki lát a rejtekben, megfizet majd neked.

9. Ne gyűjtsünk vagyont

A mennybe gyűjtsünk kincseket, ne a világba (Mt 6:20-34)... Nem szolgálhatunk két úrnak. Nem szolgálhatjuk ugyanakkor az Úr Jézust is, meg a Mammont is, vagyis a vagyont. Aki vagyonszerzésre adja a fejét, az automatikusan kiesik az Úr Jézus szolgálatából. Tűz és víz… Ezek a mágnes ugyanazon pólusai, amelyek taszítják egymást. A pénz utáni sovárgás minden bajnak a gyökere (1Tim 6:10)... 

(1Tim 6:10) Minden baj gyökere ugyanis a pénz utáni sóvárgás. Így néhányan, akik törik magukat utána, már elpártoltak a hittől, és sok bajba keveredtek.

Van olyan világi hívő, aki buzgó templombajáró, de a hétköznapokban olyan vállalkozó, aki bármire képes, hogy érvényesüljön, hogy gazdagodjon, aki munkásait kisajtolja, sanyargatja és üzlettársait eltapossa. Aztán vannak olyan keresztény előljárók is, akik nagy vagyont harácsolnak össze egyházi adókból, templomi szolgáltatásokból, gyertya árulásból, borkereskedésből, vallásos turizmusból, az erdők kifosztásából és nem utolsó sorban állami támogatásokból. A szegény emberek pedig dolgoznak, adóznak és nyomorognak...

10. Ne ítelkezzünk

Ne ítélj, hogy ne ítéltess (Mt 7:1-5)... Ez egy nehéz fejezet az életünkben. De valójában mi számít ítélkezésnek? Nem láthatom meg a másik ember hibáját? Nem beszélhetem azt meg valakivel? Nem dönthetem el a józan ész szerint, hogy mi helyes, és mi nem helyes? Akkor miért mondta az Úr Jézus, hogy óvakodjatok a farizeusok kovászától,  vagy azt, hogy tetteikben ne kövessétek őket?... 

 
(Mt 23:2-3) Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek őket…

Megítélem a dolgokat, esetleg bosszankodom is, bánkodom testvérem helytelen magatartása miatt, de nem ítélem el, mint vétkest. Nem szabom meg, hogy mit is érdemelne az ilyen ember... A megítélés nem ítélkezés, hanem arra való, hogy megfontoljam a dolgokat és ne kövessem testvéremet tévelygéseiben. Meg aztán az is számít, hogy a tévelygő ember külső-e vagy belső, hitetlen-e vagy hívő?...

 
(1Kor 2:15) Noha a lelki ember mindent megítél, őt nem ítéli meg senki.

(1Kor 5:12) Mert talán rám tartozik, hogy a kívül levők felett ítélkezem? Nem azok fölött ítélkeztek-e ti is, akik belül vannak?

Hogy a tévedések megítélése ne válljon ítélkezéssé, törekedjünk külön választani a bűnt a bűnöstől, távoztassuk el magunktól a fellobbanó haragot, a bosszankodást, és lehetőségeink szerint imádkozzunk tévedő testvérünkért.

11. Köszöntsünk mindenkit

Egy alkalommal arról beszélgettünk a munkahelyen, hogy ma már sok férfi is festi a haját. Ekkor azzal viccelődtem, hogy én is meg kellene festessem magamnak. Ennek hallatára az egyik vallásos kolleganőm azt mondta nekem, hogy akkor többé meg se ismer az utcán, és nem fog nekem köszönni...

Voltam már néhányszor olyan helyzetben, hogy imádkoztam, és olyan döntést hoztam az életemben, amit a Szentlélek suggalt nekem, de tudtam, hogy ez nem lesz a többiek inyére. Ekkor az ismerőseim, vagy a templomi közösség tagjai nem értettek meg, nem tudták elfogadni döntésemet, és többé nem köszöntek nekem az utcán. Úgy viselkedtek velem, mint az izraeliták a megkeresztelkedett, zsidó származású közösségi taggal... Hát ez bizony sajnálatos dolog... 

Még ha valaki ellenség is, vagy valami becstelen ember, de kezet nyújt, jobb elfogadni a kézfogást, mint elutasítani. Egy ilyen kézfogás nem fog leprával megfertőzni... A kézfogás elutasítása súlyos sértés, ami további bosszút szűl, és ugyanakkor a kevélység jele is az elutasító részéről. Az ember csak az ördöggel nem fog kezet, de egy bűnös embert soha sem szabad ördögnek nyilvánítani...

(Mt 5:47) És ha csak a testvéreiteket köszöntitek, mi rendkívülit tesztek? Nemde a pogányok is ugyanezt teszik?

12. Törekedjünk az erényekre

Az emberek azt gondolják, hogy ha megvallják szájukkal az Úr Jézust, akkor az már elég is az üdvösségre, és nekik nem kell megváltozniuk...

Láttam egyszer egy amerikai, protestáns stílusú és eléggé gagyi  "keresztény" filmet. Az volt a film témája, hogy volt egy gazdag fiatalember bandába keveredett és bűnös módon gazdagodott. Amikor aztán elkapta a rendőrség, imádkozott és megmenekült a börtöntől. Nemsokára, a gyülekezetben, szentírással a kezében hírdette az igét, de ugyanolyan gazdagon és fényűzően élt, ugyanabból a rabolt pénzből. Szerintük ő megtért Jézushoz... De ő nem szolgálta az erényt, és így az egész történet hamis lett...

(2Pét 1:5-7) Fordítsátok tehát minden gondotokat arra, hogy hitetekkel szolgáljátok az erényt, az erénnyel a tudományt, a tudománnyal a mértékletességet, a mértékletességgel a béketűrést, a béketűréssel az istenfélelmet, az istenfélelemmel a testvérek iránti jóindulatot, a testvérek iránti jóindulattal pedig a szeretetet.

*

Sok minden van még, amiről szólni lehetne, de talán már ez is túl sok... Ha igazán szeretjük az Úr Jézust, akkor megtartjuk parancsolatait. Nem folyhat ugyanabból a forrásból édes víz is, meg keserű víz is (Jak 3:11). Jusson eszünkbe, hogy ha vétkeztünk is, van szószólónk a mennyei Atyánál (1Ján 2:1), az Úr Jézus Krisztus, Aki meghalt értünk a kereszten. Ő a mi védőűgyvédünk a mennyben, mert Ő az Emberfia, aki képes teljesen megérteni a gyarló embert...

(Jak 3:10-12) Egyazon szájból ered az áldás és az átok. Testvéreim, ennek nem szabad így lennie. Vajon a forrás bocsát-e ki ugyanabból a nyílásból édes és keserű vizet? Vajon teremhet-e, testvéreim, a fügefa olajbogyót, vagy a szőlő fügét? Így a sós forrás sem adhat édes vizet.

(1Ján 2:1) Gyermekeim, ezeket azért írom nektek, hogy ne vétkezzetek. De ha valaki vétkezett is, van szószólónk az Atyánál, Jézus Krisztus, az igaz.

Hegyi borzongás

Ne aggódj

A betevő falatért.

Kedves veréb vagy

A lombok mögött,

Féltett bárány vagy

Farkasok között.

Hívogasd haza

Eltévedt társad.

Bővelkedni fogsz

Lelki táplálékban,

Hiányt sose szenvedsz

A Pásztor nyájában.

Ne törd magad

Kacatért, vagyonért.

Szírmaid virítnak

A a virágok fölött,

Tündöklő liliom vagy

Bogáncsok között.

Karold fel gyöngéden

A lekónyadt ágat.

Csillogni fogsz,

Ajándék köntösben,

Eltelve mosolyogsz

Gyönyörűségedben.

Ne fordulj el

Mikor kérnek tőled.

Ugyan mid van, 

Amit ne úgy kaptál volna,

Ha pedig kaptad,

Ne nyerészkedj rajta.

Vessél bőven,

Hogy arathass bőven.

Oda vessél többet,

Ahonnan nem kaphatsz,

Visszajön az százszor,

Bízakodva várhatsz.

Alamizsnádat

Fecsegés ne mérje.

Ne tudja a bal kezed,

Hol gyűjt a jobb kincset,

Miképpen munkálja

Az ígért dicsőséget.

Egyedül Ő lássa,

Aki parancsolta.

Vizsgálja a szíved,

Titkon figyel téged,

Légy kedves előtte,

Megfizet majd néked.

Fohászod legyen

Elrejtett leadó.

Térdeid nyomát

Senki meg ne lássa,

Szobádnak ajtaját

Tartsd jól kulcsra zárva.

Rövidre szabd imád,

Ne öntsd hosszú lére.

Jól tudja Ő

Mire van szükséged,

Balga kivánságtól

Megőrizi a szíved.

Boldogságod belül,

Féltve, rejtve őrizd.

Szelídséged legyen

Annak puha ágya,

Alázatod pedig 

Meleg takarója.

Örülj és vigadj,

Hogyha szidalmaznak.

Ne félj ha csúfolnak

Szíved kincseiért,

Ne félj ha rád rontnak

A hegyen beszélőért.

Uram Jézus, segíts kitartani a hitben, hogy hűségesen megtartsuk parancsolataidat. Ámen.

Víz és vér által

(1Ján 5:1-6) Mindaz, aki hiszi, hogy Jézus a Krisztus, Istentől született. És mindaz, aki szereti azt, aki szült, szereti azt is, aki tőle született. Arról ismerjük meg, hogy szeretjük Isten szülötteit, ha Istent szeretjük, és parancsait teljesítjük. Mert az az Isten szeretete, hogy parancsait megtartjuk; és az ő parancsai nem nehezek. Mert minden, ami Istentől született, legyőzi a világot. Ez az a győzelem, amely legyőzi a világot: a mi hitünk. Ki más győzi le a világot, mint aki hiszi, hogy Jézus az Isten Fia? Ő az, aki víz és vér által jött, Jézus Krisztus. Nem csupán víz által, hanem víz és vér által. És a Lélek az, aki tanúskodik arról, hogy a Lélek igazság. Tehát hárman tanúskodnak: a Lélek, a víz és a vér, és ez a három egy.

A keresztény embernek többször is meg kell megszületnie

1. Megszületik először, amikor megfogan anyja méhében. Ekkor az emberek, a nemző szülők, Isten munkatársai lesznek, amikor a testi szerelem aktusához társul Isten teremtő munkája. Isten szakít az elődök lelkéből, hogy egy új személyt formáljon az Ő képére és hasonlatosságára, és megáldva őt, utjára engedje. Ez a mag hordozza a személyt, akiből lesz aztán valaki a világban…

2. Megszületik, amikor a világra jön, amikor az anyja világra szűli és a szülők örömmel veszik karjukba...

3. Megszületik, amikor megkeresztelik a gyermeket (vagy már felnőttet), és így, víz és Szentlélek által, Krisztusban, visszaoltatik a Szentháromság isteni életébe...

4. Megszületik, amikor már felnőtten, tudatosan dönt Krisztus mellett, bűnbánatot tart és új életre támad a szentgyónásban, táplalkozik az Úr Jézus Szent Testével, az Oltáriszentséggel, és elnyeri a Szentlélek kegyelmét...

5. Megszületik, amikor már másodszor tért meg, amikor levetkőzi az evilági hiúságokat és kivánságokat, hogy csakis Krisztust öltse magára...

6. Megszületik, amikor a halál által elér a nyugalom helyére, elnyerve az üdvösséget és az örök életet...

7. Megszületik végül, amikor Krisztus feltámasztja őt az utolsó napon, megdicsőült testben, amikor elnyeri a fogadott fiúságot, testének megváltását, vagyis a teljes megváltást (Róm 8:23)...

Szent János apostol, a bekezdő igében, az evilági, lelki megszületésről beszél (3., 4., 5.). A keresztény embernek le kell vetkőznie testi életét, és Krisztusban lelki emberré kell válnia...

A keresztény embernek át kell változnia

A krisztuskövető ember élete egy folyamatos átváltozás... Krisztusban, a Szentlélek által, az átváltozás útján, az emberben ádáz küzdelem folyik a jó és a rossz között, a test és a lélek között (Róm 7:17). Szívünk és értelmünk a jót akarja, de a testünkben lakozó bűn a rosszat hozza ki belőlünk. Ezért a kettősségért kesergett Szent Pál is levelében (Róm 7:14-25)...

(Róm 7:17) A test ugyanis a Lélek ellen tusakodik, a Lélek meg a test ellen. Ellentétben állnak egymással, s így nem azt teszitek, amit szeretnétek.

(Róm 7:22-24) Bensőmben gyönyörködöm Isten Törvényében, de tagjaimban egy másik törvényt érzékelek, amely harcol értelmem törvénye ellen, rabjává tesz a bűn tagjaimban lévő törvényének. Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra szánt testből?

Ebben a küzdelemben nem vagyunk magunkra hagyva. Az Ige testté lett és miköztünk lakózott (Jn 1:14)... Azért lett testté, hogy megváltson minket bűneinkből, hogy egésszen megváltson minket. De mit jelent ez számunkra?... Csak annyit, hogy 2000 évvel ezelőtt az Úr Jézus Krisztus meghalt értünk a kereszten? Az akkor volt… Mi közünk nekünk ahhoz az eseményhez?... Hogyan részesülünk mi, ma és most, abból a megváltó áldozatból? Hát a víz és vér által, meg a Szentlélek által… És ez a három egy...

Tudjuk, hogy az emberi test nagy része vízből áll. Tudjuk, hogy a vér hordozza a testet éltető lelket (MTörv 12:23). Ezek mind testi dolgok. A test az ember halhatatlan lelkének kelyhe, vagy cserépedénye és a megszentelő Léleknek, a Szentléleknek temploma (1Kor 6:19)...  

(MTörv 12:23) Csak arra ügyeljetek, hogy vért ne fogyasszatok; mert a vér a lélek, s nem szabad a hússal a lelket is elfogyasztanod.

(1Kor 6:19) Vagy nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok, és ezért nem vagytok a magatokéi?

A megtestesülés által, az Úr Jézus magára vette az emberi természetet, ezt a víz és vér templomot. Ez a templom lett az Ő isteni személyének és természetének hordozója (Jn 2:19). Egy személyben egyesült az isteni és az emberi természet. De nemcsak egyesült, hanem létre is jött általa a tulajdonságok kicserélődése. Isten megismerte az emberi természetet, hogy megistenitse az emberi természetet (Róm 5:2)...

(Jn 2:19) Jézus azt felelte nekik: „Bontsátok le ezt a templomot, és én három nap alatt fölépítem azt!”

(Róm 5:2) Őáltala járulhatunk hitben ahhoz a kegyelemhez, amelyben vagyunk, és dicsekszünk azzal a reménységgel is, hogy részesülünk Isten dicsőségében.

Isten eme műve elképzelhetetlenül nagy ajándék, amiért az angyali kórusok méltán dicsőítettek Betlehemnél a pásztorok szeme láttára. Hatalmas ajándék, hogy Isten olyan lett, mint egy közülünk, kivéve a bűnt, de még nagyobb ajándék az, hogy megdicsőült Szent Testéből, az Ősszentségből, a kegyelem forrásából, belénk árasztja isteni kegyelmét, hogy egyre inkább hasonlóvá tegyen minket Őhozzá, azaz megistenítsen minket. Nem leszünk soha istenek, de hasonlítani fogunk Őhozzá...

(Zsid 4:15) Főpapunk ugyanis nem olyan, hogy ne tudna együtt érezni gyöngeségeinkkel, hanem olyan, aki hozzánk hasonlóan mindenben kísértést szenvedett, a bűntől azonban ment maradt.

(Róm 8:29) Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között.

Megdöbbenve olvastam egykor A szentségek életértéke: A kegyelmi élet kérügmája / Dörnyei István, Gergye Győző, Csőgl János könyvet, és rácsodálkoztam, hogy mennyire nem ismerjük hitünket és a kegyelem működését, hogy mennyire nem tudjuk, miként vált meg minket az Úr Jézus Krisztus. Talán ezért nem vonzó a mai embernek a keresztény vallás, mert nem érti, hogy mi köze van hozzá. Meghalt Krisztus 2000 évvel ezelőtt a kereszten... S akkor?... Mi van vele?... Nekem mi közöm van hozzá?... Mi hasznom van belőle?... Ezért kellene többet beszélni a megszentelő kegyelemről, a kegyelem forrásáról és a kegyelem kiáradásáról. Többet kellene beszélni arról, hogy mire jók az életben a szentségek, és hogyan részesülhetünk Isten megszentelő kegyelemből…

Krisztus, mivel az Ő szent testében, egyszerre bírja az isteni és emberi természetet, ezért Ő a kegyelem abszolut forrása, vagyis az Ősszentség. Az Őssszentség pedig minden szentség és kegyelem forrása (Jn 1:16)... 

(Jn 1:16) Mi mindnyájan az ő teljességéből kaptunk kegyelmet kegyelemre halmozva.

A megváltás megtörtént egyszer s mindenkorra a kereszten, és a kegyelem abszolut forrása kifakadt a világba, amikor a római katona megnyitotta lándzsával az Úr Jézus Krisztus oldalát. Ekkor vér és víz folyt ki az Úr Jézus oldalából (Jn 19:33-34)... 

(Jn 19:33-34) Amikor azonban Jézushoz értek, mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték el a lábszárát, hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz folyt ki.

Azt is mondják, hogy ez volt valójában az Egyház fogantatásának pillanata, amelynek intézményét előző nap, az utolsó vacsorán alapította meg az Oltáriszentség és a papság elrendelésével (Lk 22:19)...

(Lk 22:19) És vette a kenyeret, hálát adott, megtörte, és e szavakkal adta nekik: Ez az én testem, amely tiérettetek adatik: ezt cselekedjétek az én emlékezetemre!

Még azt is mondják, hogy az Úr Jézus, az utolsó vacsorán, az első átváltoztatásban, már elővételezte kereszthalálát, mert a szent Eucharisztiában benne van az egész mindenség (Kol 1:19-20), tehát az Ő kereszthalála is...

(Kol 1:19-20) Mert úgy tetszett az Atyának, hogy benne lakjon az egész teljesség, és hogy általa és érte kibékítsen magával mindent, a földieket és a mennyeieket, minthogy békességet szerzett keresztjének vére által.

Az Úr Jézus oldalából kifolyó vér és víz az, ami részesít bennünket ma a megváltásban a Szentlélek által. A Szent Fausztina nővér által kapott Jézus ábrázoláson, a megdícsőült Krisztust láthatjuk, Akinek az oldalából, vér és víz helyett, a kegyelem vörös és fehér sugarai áradnak ki az Egyházra és a világba. A víz a bűnbánatot, vagyis a bűnöktől való megtisztulást jelenti, míg a vér a megszentelődést, vagyis az isteni életre való átalakulást jelképezi... 

A keresztény ember, földi az életében, egy átalakuló folyamaton megy keresztül, különböző szakaszokban: az első a segítő kegyelem, amely meghívja az embert a távolról szemlélődő hitre; a második, a megszentelő kegyelem, amely elvezeti őt Jézus Krisztus szeretetére és az élő hitre; a harmadik, a belülről tanító kegyelem, amely meggyőzi, hogy még nem kompatibilis Isten szentségével, és bűnbánatra vezeti (Róm 2:4)... 

(Róm 2:4) Avagy semmibe veszed, hogy Isten végtelenül jó, türelmes és elnéző, s nem jut eszedbe, hogy irgalma bűnbánatra akar vezetni?

Ugyanakkor, a belülről tanító hit, a Szentlélek által, megtanítja az embert a hit belső kapcsolataira és összefüggéseire, mert Ő az igazság Lelke, Aki mindent eszünkbe juttat és tanít minket (Jn 14:26)...

(Jn 14:26) A Vigasztaló pedig, a Szentlélek, akit az Atya elküld az én nevemben, megtanít majd titeket mindenre, és eszetekbe juttat mindent, amit mondtam nektek.

Ebben a fázisban, mintegy bannerként bukkannak fel az ember lelki szemei előtt a saját bűnei (Róm 2:4). És ha lerekja ezeket a felismert bűnöket a szentgyónásban, akkor előbbre léphet a lelki életben. Ez a folyamat évekig eltarthat, és ez mind a Krisztus oldalából kiáradó fehér, kegyelmi sugarak által történnek. Ez a tisztulás folyamata…

De a tisztulási folyamat örömteli időszaka egyszer csak elmúlik, és ezt a boldog időszakot egy nehezebbik váltja fel: az átváltozás és az átformlódás időszaka. Nem elég megtisztulni bűneinktől, hanem át is kell változni olyanná, mint Krisztus. A székely népmesékben gyakran fordul elő az a motívum, amikor a királyfit apró darabokra szacskálják, majd nyállal összeragasztják és az élet vizével feltámasztják. A királyfi ezáltal százszor szebb lesz. Velünk is ezt akarja cselekedni Isten... Gyakran összetöri szívünket, lelkünket, életünket, hogy aztán feltámadva és újjászületve, teljesen átadva magunkat Istennek Őáltala, kiteljesedjünk Ővele, és százszor szebbé váljon a lelkünk Őbenne. Ez a megszentelődés, a Krisztus oldalából kiáradó vörös sugarak által...

Az emberek gyakran értetlenül állnak életük eseményei előtt, és nincs, aki megmagyarázhatná nekik, hogy mi miért van... Nincsenek ma már igazi lelki vezetők, akik valóban értenék a lelki folyamatokat, és valóban fel tudnának másokat világosítani. Ezért sürgös, hogy mindig keressük a kegyelem kiapadhatatlan forrását. A kegyelem forrása pedig ott van, ahol az Ősszentség. Ahol a test, odagyűlnek a sasfiókák (Lk 17:37)... 

(Lk 17:37) Erre megkérdezték tőle: „Hol lesz ez, Uram?” Ő azt felelte nekik: „Ahol a test van, oda gyűlnek a sasok is.”

És hol van az Ősszentség? Egy katolikus keresztény felnőttnek ott van a szent Eucharisztiában, a legméltóságosabb Oltáriszentségben... És az Oltáriszentségből fakadóan, ott van a többi szentség is... De ott van az imádkozó krisztusi közösségben is, amely Krisztus teste (1Kor 12:12) és a Szentírásban is, amely Isten szerelmes levele számunkra az Ige által... 

Az ima és az erények gyakorlása lelki harcgyakorlat a lélek edzésére, mert az erőszakosoké a mennyek országa (Mt 11:12), de a valódi átalakulást csakis a kegyelem végzi el bennünk, mert nem az érdemeinkért üdvözülünk, hanem kegyelemből (Ef 2:8-9). Tehát reménységünk vér és víz által van, amely Krisztus oldalsebéből árad ránk…

(Mt 11:12) A mennyek országa Keresztelő János napjaitól mostanáig erőszakot szenved, és az erőszakosak ragadják el azt.

(Ef 2:8-9) Mert kegyelemből üdvözültetek a hit által. Ez nem tőletek van, hanem Isten ajándéka: nem tettek által, hogy senki se dicsekedjék.

Urunk Jézus! Lélek, víz és vér, e három egy... Add Uram, hogy felfoghassuk hatalmas művedet és részesülhessünk szent kegyelmedből. Ámen.