2018. március 21., szerda

A választottak

(Mt 22:11-14) Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve, és így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád! Az pedig hallgatott. Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.

Kik a választottak? Olyan személyek, akik eleve arra vannak rendelve, hogy üdvözüljenek?... Akkor hát csak az üdvözülhet, aki arra van predesztinálva?... Nem, Szent Pál világosan kifejti a Timoteusnak írt elsõ levelében, hogy minden ember meg van híva az üdvösségre:
(1Tim 2:3-4) Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.

Tehát az a kérdés, hogy kik a választottak és, hogy mi közéjük tartozunk-e? Ehez meg kell néznünk a Szentírásban, hogy milyen kiválasztottságok voltak és  kiket választott ki az Úr az idõk folyamán:

1. Az Úr kiválasztotta Ábrahámot (Ter 12:1), hogy atyja legyen mind a körülmetélteknek, mind a körülmetéletleneknek és benne (vele) kezdje el az üdvtörténetet:  
(Róm 4:11)  A körülmetélés jelét mint a körülmetéletlenségben nyert hitbeli megigazulás pecsétjét azért kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hadd legyen nekik is részük a megigazulásban, és hogy atyja legyen a körülmetélteknek is.

2. Továbbá,  az Úr kiválasztotta Izrael népét, hogy általa és benne készítse elõ, a Törvény uralma alatt ( Róm 6:14), az Üdvözítõ eljövetelét:
(Ez 20:5)  Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon, amelyen kiválasztottam Izraelt, s Jákob nemzetsége felé kinyújtottam a kezem, a tudtukra adtam Egyiptom földjén, kezemet esküre emelve, ezekkel a szavakkal: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

3. Aztán kiválasztotta Izrael törzsei közül Lévi törzsét a szent szolgálatra:
(MTörv 18:5) Mert az Úr, a te Istened őt választotta ki összes törzsed közül, hogy az Úr, a te Istened színe előtt legyen, ellássa a szent szolgálatot és áldást osszon az Úr nevében ő és fiai örökre.

4. Majd az Úr kiválasztotta Dávidot, királlyá tette Izrael fölött és trónját örökre megszilárdította ( 1 Krón 17:12), hogy az õ házából származzon az Üdvözítõ:
(1 Sám 16:8-12) Ekkor Abínádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Azután Sammát vezette oda Isai, de Sámuel ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Hét fiát vezette így oda Isai Sámuel elé, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Érte küldött tehát, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend föl királlyá, mert ő az!
(1 Kir 8:16) Attól a naptól, hogy népemet, Izraelt kivezettem Egyiptomból, Izrael törzsei közül nem választottam ki egyik várost sem arra, hogy házat építsen nekem nevem hajlékául; Dávidot választottam ki, hogy uralkodjék népem fölött.
(Mt 22:41-45) Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia? Ezt felelték: Dávidé. Ő azt kérdezte: Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által urának, amikor ezt mondja: „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” Ha tehát Dávid URának nevezi őt, miképpen lehet a fia?

(Itt meg kell említenünk még egy csokorban az összes kiválasztott ószövetségi õsatyát, pátriárkát, bírát és prófétát, akik egykor az Urat szolgálták. vagy benne vannak családfájában.. )

5. Az idõk teljességében, az Úr kiválasztotta Józsefet és Máriát, hogy mint Szent Család, befogadják Isten Fiát. Õk nevelték Jézust, az Isten Bárányát, aki elveszi a világ bûneit ( Jn 1:29):
(Mt 1:18-21) Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.

A kiválasztottságban az abszolut elsõbbség Máriáé, a Szûzanyáé. Õ áll legközelebb Istenhez. Õ Isten Anyja, istenszûlõ, aki Isten Fiát hordozta a szíve alatt és aki génjeit adta a Megváltó testének. Õutána jön Szent József, az Egyház patrónusa, aki befogadta házába az Üdvözítõt és aki az Úr Jézus gondviselõ, nevelõ atyja volt.

6. Aztán az Úr Jézus kiválasztotta a Tizenkettõt, az apostolokat, hogy õk legyenek az Egyház fundamentuma:

(Mk 3:16-19) Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta, Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét, akiknek a Boanérgesz nevet adta, ami azt jelenti, mennydörgés fiai; továbbá Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, Taddeust és Simont, a Kananeust  és Júdás Iskáriótest, aki el is árulta őt.
(Ef 2:20) Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus...

(Jel 21:14) A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.
                                                            
7. Majd amikor az apostolok - eltelve a Szentlélek erejével - elkezdték küldetésük véghezvitelét, vagyis az evangélium hirdetését és az Egyház építését, akkor további választottak csatlakoztak hozzájuk. Ekkor püspököket és presbitereket állítottak a közösségek éllére. Ez így van ma is, és így lesz mindvégig, az idõk végezetéig…
(1Tessz 1:2-4) Hálát adunk Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban, mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat és a mi Urunk Jézus Krisztusba vetett reménységetek állhatatosságát; mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok.

Tehát akkor kik a választottak?...

A választottak elsõsorban azok a személyek, akiket az Úr arra rendelt, hogy általuk vigye véghez az egész emberiségre vonatkozó üdvözítõ tervét és akiknek az a szerep jutott, hogy sokak üdvösségéért szolgáljanak Istennek és embertársaiknak. Továbbá, választottak mindazok, akik üdvözülnek...

Ha valaki belefog egy munkába, akkor valahol meg kell ragadnia a munkát, valahol el kell kezdenie a tevékenységet. Hogy hol fogja meg a mester az anyagot, õ dönti el, és az anyag nem kommentálhatja a mester döntését. De a fejsze sem dicsekedhet azzal szemben, aki vág vele ( Iz 10:15) …  Ezért szükségesek a választottak és ezért nem lehet háborogni, kommentálni a választottságot a mai demokratikus felfogás szerint... 

Ugyanakkor, ez nem jelenti azt, hogy a választottak kiváltságosak is. Amikor a Zebedeus testvérek anyja kiváltságot kért fiai számára, akkor az Úr Jézus visszautasította õket:
(Mt 20 22-23) Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Kiihatjátok-e azt a poharat, amelyet én fogok kiinni? Ők így feleltek: Kiihatjuk. Erre ő ezt mondta nekik: Az én poharamat kiisszátok ugyan, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azoké lesz, akiknek az én Atyám elkészítette.

Az Úr mindentudó és végtelen hatalmú. Ezért, az Õ hatalma és akarata szerint, létezik egy szent és örök hierarchia, amelyben mindenki a maga helyére kerül, ahol mindenki örökre boldog lesz:
(Mt 19:30) Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.
(Mt 23:11) Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!
(Lk 14:10) Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: ‘Barátom! Menj följebb!’ Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt.

Mit tehetünk, hogy mi is választottak legyünk? A predesztináltság és a szabad akarat felfoghatatlan kombinációja között, három dolgot tarthatunk szem elõtt: 1. higgyünk az evangéliumban ( Mk 1:15);  2. válasszuk a szûk kaput  meg a szûk utat (Mt 7:14; amely végül is Krisztus keresztútja); és 3. szentelõdjünk meg Isten kegyelmébõl.

1. Aki hisz az evangéliumban üdvözül, aki nem hisz az elkárhozik:
(Mk 16:16) Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki nem hisz, elkárhozik.
 
2. Válasszuk a szûk kaput, szûk utat, amely Krisztus keresztútja:
(Mt 7:13-14) A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz – sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják.
(Mt 16:24) Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!
 
3. Isten kegyelme által újuljunk meg gondolkodásunkban, lelkünkben és életünkben. Öltsük magunkra Krisztust:
(Ef 4:20:23) Ti azonban nem így tanultátok Krisztust; ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok  felőle tanítást, ahogyan az igaz Jézusban: vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.
(1 Kor 6:11) Pedig néhányan ilyenek voltatok: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.

Akik nem engedelmesek és nem követik e három lépést, még ha meg vannak is keresztelve, meglehet, hogy nem kapnak helyet a választottak között, a szentek közösségében. Sokan vannak elhívottak a keresztség által, de kevesen vannak választottak, akik meg is cselekszik a mennyei Atya akaratát...

(Mt 22:13-14) Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.
(Mt 7:21) Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

A választottak sok kisértésnek, veszélynek és megpróbáltatásnak vannak kitéve földi életük során, amint Krisztus is sokat szenvedett:
(Zsid 5:7-9) Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért. Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.
(Mt 24:24) Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék.

Senki üdvössége felõl nem eshetünk kétségbe, mert Isten minden embert meghívott országába. A kérdés az, hogy mi eleget teszünk-e a meghívásnak és kellõképpen jelenünk-e meg a királyi mennyegzõn?...

Ima: Uram Jézus, add nekem Szentlelkedet, a Bölcsesség Lelkét, hogy felismerjem azokat az akadályokat, amelyek alkalmatlanná tennének a mennyei lakomára. Ámen.
 
 



 


2018. március 2., péntek

Megismerte

(Ter 4:1) Az ember megismerte feleségét, Évát, ez fogant, megszülte Kaint, és így szólt: „Isten segítségével embert hoztam a világra.”
(Ter 4:25) Ádám megismerte feleségét, és az fiút szült neki, akit Szetnek nevezett, „mert – úgymond – Isten más utódot adott nekem Ábel helyett, akit Kain megölt.”

Ez a kifejezés, hogy “megismerte”, nagyon mély értelmet rejt magában... Mi amikor azt mondjuk valakirõl, hogy megismertük, akkor leginkább arra gondolunk, hogy kismertük annak az embernek jó és rossz tulajdinságait. Itt azonban arról van szó, hogy egy férfi és egy nõ, akik korábban nem ismerték egymást, szerelemeskedésükben, teljes közelségbõl megtapasztalják, megismerik egymás lelkét és testét, de kiváltképpen a testét. A két test öszetapad, egyesül és megtapasztalják mindazt az jót, örömet, amit Isten ajándékozott az embernek a gyermekáldással együtt. Annyira megismerik egymást, hogy lelkükbe beleég egymás testének illata, hajlata, idoma, stb.… A költõk, a zenészek, megéneklik szerelmük testének megismert szépségeit…

Amint a lelkiek magasabbrendûek a testieknél, úgy a lelki megismerés is magasabbrendû a testi megismerésnél. Az analógiából egyhamar eljutunk arra a felismerésre, hogy a lélek megismerése, igazán csak belülrõl lehetséges, a lélekbe való behatolással, átjárással. Erre egyedül csak Isten képes, az Õ Szentlelke által, mert a Szentlélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is…
(1 Kor 2:10) Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is.
(Zsid 4:12) Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol és szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízeket és a velőket, s megítéli a szív gondolatait és szándékait.

Valamikor, egy konferencián, azt kérdezte az elõadó pap, hogy mi a házasság szentségének az alapja. Én erre sietve rávágtam, hogy a (Mt 19:6), amikor az Úr Jézus kijelentette a házasság felbonthatatlanságát:
(Mt 19:6) Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”

A pap azonban nem adott nekem igazat és azt állította, hogy a házasság szentsége valójában az Oltáriszentségben és annak alapításában áll fenn ( Mt 26:26... v.ö. szinoptikus...). Ekkor én ezt nem értettem meg teljesen. Kifejtette, hogy valójában, a szentáldozás hasonlatos egy szerelmes egyesüléshez, amely a Võlegény vagyis Krisztus és a hívõ között jön létre lélekben, misztikus módon, a szentáldozásban. A Võlegény szerelmes a Menyasszonyába, az Egyházába és nászéjszakára hívja, hogy aztán az Õ felesége legyen mindörökre...
(Ef 5:31-32) Ezért hagyja el az ember atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek.” Nagy ez a titok, én Krisztusra és az egyházra vonatkoztatom.
(Iz 62:5) Mert ahogy feleségül veszi az ifjú a szűzet, úgy vesz feleségül a te fölépítőd; és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak, úgy örül majd neked Istened.
(Én 7:11-13) A kedvesemé vagyok én, ő meg utánam eped. Jöjj, kedvesem! Menjünk a mezőre, szálljunk meg a tanyákon: reggel menjünk a szőlőkbe, lássuk, kihajtott-e már a szőlő, kinyílt-e a virágja, virágban áll-e a gránátalma? Ott adom neked szerelmemet!  ( Az egész Éneke éneke ezt a szerelmet énekeli meg..)

Ennek ellentéte, amikor az Úr Jézus azokról szól, akik nem cselekszik meg a mennyei Atya akaratát:
(Mt 7:21-23) Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? – Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!

Fontos megjegyeznük, hogy itt az „ismertelek” kifejezés nem egy köszönõviszonyi ismeretségre utal, hanem a legközelebbi megismerésre, vagyis belülrõl való lelki megismerésre. Tulajdonképpen, itt azt kell értenünk, hogy azok, akiket soha sem ismert meg az Úr, azok soha sem birtokolták a Szentlelket, az Atya és a Fiú Lelkét, Akit a Fiú küldött a világba ( Jn 16:7). Az ilyen prófétáknál jelen van ugyan a Szentlélek, mert hiszen használják adományait, de csak mellettük van és nem bennük. Adja nekik a Szentlélek az ajándékokat: a prófétálást, a gyógyitás adományát, az erõ adományát, stb., mert az Úr ott is arat, ahol nem vetett ( Mt 25:26). Azonban Isten Lelke soha sem ismeri meg õket, szerelmes módon, betöltve szívüket. Mivel ezek nem cselekszik meg a mennyei Atya akaratát, ezért a Szentlélek megszomorodik tõlük és nem vesz szálást bennük.
(Ef 4:30) És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára.

Egy alkalommal, eljött hozzánk egy híres evangelizátor és imádkozott az imacsoportunk tagjaiért. A Szentlélek nagyon kiáradt és több testvérnél manifesztálódások történtek, amelyek a Szentlélek kiáradását jelezték. Én nem éreztem abszolute semmit... Az egyik testvér körbe-körbe forgot, behúnyt szemmel. Késõbb elmondta, hogy érezte, amint a Szentlélek nagyon közel van hozzá és égeti õt, mint egy kürtöskalácsot. Ezért õ forogni kezdett, hogy szimbólikusan, minden oldalról "süsse" meg a Szentlélek. Ekkor irigykedve hallgattam õt... Bezzeg... Ma azonban figyelmeztetném, hogy bizony ez nem valami jó jel. A Szentlélek nem kivülrõl kell égessen minket, hanem belülrõl, mert ahogyan a szerelmespár megismeri egymást, úgy a Szentlélek is belülrõl ismer meg minket, belülrõl süti át szívünket, lelkünket. Ha csak kivülrõl sütötte õt a Szentlélek, akkor nincs-e valami gond az õ életében, ami miatt a Szentlélek nem tölti be a szívét meg a lelkét?... Meglehet, hogy a Szentlélek adja ugyan neki kivülrõl az adományait, de nem tölti be szívét, vagyis õ maga nem birtokolja a Szentlelket. Persze, ez csak egy feltételezés, ami arra a pillanatra vonatkozik... Azóta ki tudja hogyan állnak a dolgok.

Életünk célja egyesülni Istennel, ami úgy történik, hogy betöltekezünk a Szentlélekkel. Ha Istené nem leszünk, akkor hiába éltünk. Kérjük a bölcsességet, hogy a mennyei Atya akaratát felismerjük és megcselekedjük. Törekedjünk arra, hogy elnyerjük a Szentlelket, üdvösségünk zálogát.
(Ef 1:13-14) Benne kaptátok meg ti is a megígért Szentlélek pecsétjét, miután hallottátok az igazságról szóló tanítást, üdvösségetek evangéliumát, és hittetek benne. Ő a foglaló örökségünkre, arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk az Isten fölségének dicsőségére.
 (Ef 1:13-14 Károli) A kiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangyéliomát, a melyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével, A ki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az Ő dicsőségének magasztalására.

Ima: Uram Jézus, hála és dicsõség Neked, hogy kiengeszteltél minket a mennyei Atyával és benned vagyunk a Szentlélek által. Uram, áraszd ki szívünkben bõségesen Szentlekedet. Ámen.