A választottak

(Mt 22:11-14) Amikor a király bement, hogy megtekintse a vendégeket, meglátott ott egy embert, aki nem volt menyegzői ruhába öltözve, és így szólt hozzá: Barátom, hogyan jöhettél be ide, hiszen nincs menyegzői ruhád! Az pedig hallgatott. Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.

Kik a választottak? Olyan személyek, akik eleve arra vannak rendelve, hogy üdvözüljenek? Akkor hát csak azok üdvözülhetnek, akik arra vannak predesztinálva? Nem... Szent Pál apostol világosan kifejti a Timoteusnak írt első levelében, hogy minden ember meg van híva az üdvösségre (1Tim 2:3-4)...

(1Tim 2:3-4) Ez jó és kedves a mi üdvözítő Istenünk színe előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság megismerésére.

Tehát az a kérdés, hogy kik a választottak, és hogy mi közéjük tartozunk-e? Ehez meg kell néznünk a szentírásban, hogy milyen kiválasztottak, kiválasztottságok voltak, és kiket választott ki az Úr az üdvtörténet folyamán...

1. Az Úr kiválasztotta Ábrahámot (Ter 12:1), hogy atyja legyen mind a körülmetélteknek, mind a körülmetéletleneknek, és őbenne, ővele kezdje el az üdvtörténetet...

(Ter 12:1) Az Úr így szólt Ábrámhoz: „Vonulj ki földedről, rokonságod köréből és atyád házából arra a földre, amelyet majd mutatok neked.

(Róm 4:11)  A körülmetélés jelét mint a körülmetéletlenségben nyert hitbeli megigazulás pecsétjét azért kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívőnek, hadd legyen nekik is részük a megigazulásban, és hogy atyja legyen a körülmetélteknek is.

2. Továbbá, az Úr kiválasztotta Izrael népét, hogy általa és benne készítse elő a Törvény uralma alatt (Róm 6:14), az Üdvözítő eljövetelét...

(Ez 20:5)  Ezt mondja az Úr, az Isten: Azon a napon, amelyen kiválasztottam Izraelt, s Jákob nemzetsége felé kinyújtottam a kezem, a tudtukra adtam Egyiptom földjén, kezemet esküre emelve, ezekkel a szavakkal: Én vagyok az Úr, a ti Istenetek.

(Lk 2:29-32) Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe előtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsőségül népednek, Izraelnek.

(Róm 6:14) A bűn ugyanis többé nem uralkodik rajtatok, mert nem a törvény alá vetve éltek, hanem a kegyelemben.

3. Aztán kiválasztotta Izrael törzsei közül Lévi törzsét a szent szolgálatra, és Júdát meg Jeruzsálemet az Ő lakóhelyéül...

(MTörv 18:5) Mert az Úr, a te Istened őt választotta ki összes törzsed közül, hogy az Úr, a te Istened színe előtt legyen, ellássa a szent szolgálatot és áldást osszon az Úr nevében ő és fiai örökre.

(Zak 2:16) Júda az Úré lesz, mint az ő öröksége a szent földön, és ő újra kiválasztja Jeruzsálemet.

4. Majd az Úr kiválasztotta Dávidot (1Sám 16:8-12, 1Kir 8:16), és királlyá tette Izrael fölött. Trónját örökre megszilárdította (1Krón 17:12, 2Krón 7:18), hogy az ő házából származzon az Üdvözítő (Mt 22:41-45)...

(1Sám 16:8-12) Ekkor Abínádábot szólította Isai, és odavezette Sámuel elé, de ő ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Azután Sammát vezette oda Isai, de Sámuel ezt mondta: Őt sem választotta az ÚR. Hét fiát vezette így oda Isai Sámuel elé, de Sámuel ezt mondta Isainak: Ezeket nem választotta az ÚR. Majd megkérdezte Sámuel Isaitól: Itt van az összes fiad? Hátra van még a legkisebb – felelte ő –, de ő éppen a juhokat őrzi. Erre Sámuel ezt mondta Isainak: Üzenj neki azonnal, és hozasd ide, mert addig nem ülünk le, amíg ő meg nem érkezik. Érte küldött tehát, és elhozatta. Ő pedig pirospozsgás, szép szemű és jó megjelenésű volt. Akkor ezt mondta az ÚR: Rajta! Kend föl királlyá, mert ő az!

(1Kir 8:16) Attól a naptól, hogy népemet, Izraelt kivezettem Egyiptomból, Izrael törzsei közül nem választottam ki egyik várost sem arra, hogy házat építsen nekem nevem hajlékául; Dávidot választottam ki, hogy uralkodjék népem fölött.

(1Krón 17:12) Ő épít majd nekem házat, s én örökre megszilárdítom trónját.

(2Krón 7:18) ...akkor megszilárdítom királyi trónodat, amint atyádnak, Dávidnak ígértem: Izrael trónjáról nem hal ki utódod.

(Mt 22:41-45) Amíg a farizeusok együtt voltak, megkérdezte tőlük Jézus: Mit gondoltok a Krisztusról? Kinek a fia? Ezt felelték: Dávidé. Ő azt kérdezte: Hogyan nevezheti akkor Dávid a Lélek által urának, amikor ezt mondja: „Így szól az Úr az én Uramhoz: Ülj az én jobbomra, amíg lábad alá nem vetem ellenségeidet!” Ha tehát Dávid URának nevezi őt, miképpen lehet a fia?

5. Az idők teljességében, az Úr kiválasztotta a Szűzanya Máriát és az ő jegyesét, Józsefet (Mt 1:18-21), hogy a Szent Család befogadja Isten Fiát. Ők nevelték fel az Úr Jézust, az Isten Bárányát, Aki elveszi a világ bűneit (Jn 1:29)...

(Mt 1:18-21) Jézus Krisztus születésének ez a története: Anyja, Mária, Józsefnek a jegyese, még mielőtt egybekeltek volna, úgy találtatott, hogy gyermeket fogant a Szentlélektől. Férje, József igaz ember volt, nem akarta a nyilvánosság előtt megszégyeníteni, ezért úgy határozott, hogy titokban bocsátja el. Míg ezen töprengett, megjelent neki álmában az Úr angyala, és így szólt hozzá: „József, Dávid fia, ne félj magadhoz venni feleségedet Máriát, hiszen a benne fogant élet a Szentlélektől van! Fiút szül, akit Jézusnak nevezel el, mert ő szabadítja meg népét bűneitől.

(Jn 1:29) Másnap, amikor látta, hogy Jézus feléje tart, így szólt: „Nézzétek, az Isten Báránya! Ő veszi el a világ bűneit.

A kiválasztottságban abszolut elsőbbséget élvez a Szűzanya Mária. Ő áll legközelebb Istenhez az emberek közül. Ő Isten Anyja, istenszűlő, aki Isten Fiát hordozta a szíve alatt és, aki génjeit adta a Megváltó testének. Utána jön Szent József, az Egyház patrónusa, aki befogadta házába az Üdvözítőt, és aki az Úr Jézus gondviselő, nevelő atyja volt...

6. Aztán az Úr Jézus kiválasztotta a Tizenkettőt, az apostolokat, hogy ők legyenek az Egyház fundamentuma...

(Mk 3:16-19) Kiválasztotta tehát a tizenkettőt: Simont, akinek a Péter nevet adta, Jakabot, Zebedeus fiát és Jánost, Jakab testvérét, akiknek a Boanérgesz nevet adta, ami azt jelenti, mennydörgés fiai; továbbá Andrást és Fülöpöt, Bertalant és Mátét, Tamást és Jakabot, Alfeus fiát, Taddeust és Simont, a Kananeust  és Júdás Iskáriótest, aki el is árulta őt.

(Ef 2:20) Mert ráépültetek az apostolok és a próféták alapjára, a sarokkő pedig maga Krisztus Jézus...

(Jel 21:14) A város falának tizenkét alapköve volt, rajtuk a Bárány tizenkét apostolának tizenkét neve.

                                                            

7. Majd, amikor az apostolok, eltelve a Szentlélek erejével, elkezdték küldetésük véghezvitelét, vagyis az evangélium hirdetését és az Egyház építését, akkor további választottak csatlakoztak hozzájuk. Ekkor püspököket és presbitereket állítottak a közösségek éllére. Ez így van ma is, és így lesz az idők végezetéig…

(1Tessz 1:2-4) Hálát adunk Istennek mindenkor mindnyájatokért, amikor megemlékezünk rólatok imádságainkban, mert szüntelenül emlegetjük a mi Istenünk és Atyánk színe előtt hitből eredő munkátokat, szeretetből jövő fáradozásotokat és a mi Urunk Jézus Krisztusba vetett reménységetek állhatatosságát; mivel tudjuk, Istentől szeretett testvéreink, hogy választottak vagytok.

Tehát akkor kik a választottak? A választottak elsősorban azok a személyek, akiket az Úr arra rendelt, hogy általuk vigye végbe az emberiségre vonatkozó üdvözítő tervét és, akiknek az a szerep jutott, hogy sokak üdvössége érdekében szolgáljanak Isten és embertársaik előtt. Továbbá pedig, választottak mindazok, akik üdvözülnek, mert mindnyájan az evangélium hordozói és továbbadói vagyunk környezetünkben...

Amikor valaki belefog egy munkába, akkor azt valahol meg kell ragadnia, valahol el kell kezdenie... Azt, hogy hol fogja meg a mester az anyagot, ő dönti el, és az anyag nem kommentelheti a mester döntését. A fejsze sem dicsekedhet azzal szemben, aki vág vele (Iz 10:15), és az agyag se dirigálhat a fazekas kezének (Jer 18:6). Ezért szükségesek a választottak, és ezért nem lehet háborogni, kommentelni a kiválasztottság körül, a mai demokratikus metalitás szerint... 

(Iz 10:15) Vajon hősködik-e a fejsze az előtt, aki vág vele? Vajon szembeszáll-e a fűrész azzal, aki húzza? Mintha a vessző meglendíthetné azt, aki megragadta, vagy a bot fölemelhetné azt, aki nem fából való.

(Jer 18:6) Vajon nem tehetek-e úgy veletek, Izrael háza, mint ez a fazekas? – mondja az Úr. Íme, mint az agyag a fazekas kezében, olyanok vagytok ti az én kezemben, Izrael háza!

Ugyanakkor, ez nem jelenti azt, hogy a választottak kiváltságosak is. Példáúl, amikor a Zebedeus fiainak anyja kiváltságot kért az ő fiai számára, akkor az Úr Jézus visszautasította őket (Mt 20:22-23)...

(Mt 20:22-23) Jézus így válaszolt: Nem tudjátok, mit kértek. Kiihatjátok-e azt a poharat, amelyet én fogok kiinni? Ők így feleltek: Kiihatjuk. Erre ő ezt mondta nekik: Az én poharamat kiisszátok ugyan, de hogy ki üljön jobb és bal kezem felől, azt nem az én dolgom megadni. Azoké lesz, akiknek az én Atyám elkészítette.

Az Úr mindentudó és végtelen nagy hatalmú... Ezért, az Ő akarata szerint, létezik egy szent és örök hierarchia, amelyben mindenki a maga helyére kerül, oda, ahol mindenki örökre boldog lesz. Lesznek elsőkből utolsók; lesznek nagyok, akik mindenkinek szolgái; és lesznek hátul ülők, akiket előrébb ültetnek...

(Mt 19:30) Sokan lesznek elsőkből utolsók és utolsókból elsők.

(Mt 23:11) Aki pedig a legnagyobb közöttetek, az legyen szolgátok!

(Lk 14:10) Ha tehát meghívnak, menj, telepedj le az utolsó helyre. Akkor odajön majd az, aki meghívott, és ezt mondja neked: ‘Barátom! Menj följebb!’ Így tiszteletet ébresztesz az egész vendégsereg előtt.

Mit tehetünk azért, hogy választottak legyünk? A predesztináltságunk és a szabad akaratunk felfoghatatlan kombinációjának misztériuma között három dolgot tarthatunk szem előtt: 

1. Higgyünk szilárdan az evangéliumban (Mk 1:15). Aki hisz az evangéliumban üdvözül, aki nem hisz az elkárhozik...

(Mk 16:16) Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül; aki nem hisz, elkárhozik.

2. Válasszuk a szűk kaput és a szűk utat (Mt 7:14), amely végül is az Úr Jézus Krisztus keresztútja...

(Mt 7:13-14) A szűk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz – sokan bemennek rajta. Szűk a kapu és keskeny az út, amely az életre vezet – kevesen vannak, akik megtalálják.

(Mt 16:24) Akkor Jézus ezt mondta tanítványainak: Ha valaki énutánam akar jönni, tagadja meg magát, vegye fel a keresztjét, és kövessen engem!

3. Szentelődjünk meg Isten kegyelme által. Isten kegyelme által újuljunk meg gondolkodásunkban, szívünkben, lelkünkben és életünkben. Öltsük magunkra Krisztust...

(1Kor 6:11) Pedig néhányan ilyenek voltatok: de megmosattatok, megszentelődtetek, és meg is igazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében és a mi Istenünk Lelke által.

(Ef 4:20:23) Ti azonban nem így tanultátok Krisztust; ha valóban úgy hallottatok róla, és kaptatok  felőle tanítást, ahogyan az igaz Jézusban: vessétek le a régi élet szerint való óembert, aki csalárd és gonosz kívánságok miatt megromlott; újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.

Akik nem engedelmesek Istennek, és nem követik ezeket a lépéseket, még ha meg vannak is keresztelve, meglehet, hogy nem kapnak helyet a választottak között, a szentek közösségében. Sokan vannak elhívottak a keresztség által, de kevesen vannak választottak, akik meg is cselekszik a mennyei Atya akaratát (Mt 7:21; 22:13-14) ...

(Mt 22:13-14) Akkor a király ezt mondta szolgáinak: Kötözzétek meg kezét-lábát, és vessétek ki a külső sötétségre; ott lesz majd sírás és fogcsikorgatás. Mert sokan vannak az elhívottak, de kevesen a választottak.

(Mt 7:21) Nem mindenki megy be a mennyek országába, aki ezt mondja nekem: Uram, Uram, hanem csak az, aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát.

A választottak sok kísértésnek, veszélynek és megpróbáltatásnak vannak kitéve földi életük során, amint Krisztus is sokat szenvedett testi élete idején...

(Mt 24:24) Mert hamis krisztusok és hamis próféták támadnak, nagy jeleket és csodákat művelnek, hogy ha lehet, még a választottakat is tévedésbe ejtsék.

(Zsid 5:7-9) Ő testi élete idején könyörgésekkel és esedezésekkel, hangos kiáltással és könnyek között járult az elé, akinek hatalma van arra, hogy kiszabadítsa őt a halálból. És meghallgattatott istenfélelméért. Jóllehet ő a Fiú, szenvedéseiből megtanulta az engedelmességet, és miután tökéletességre jutott, örök üdvösség szerzőjévé lett mindazok számára, akik engedelmeskednek neki.

Senki üdvössége felől nem eshetünk kétségbe, mert Isten minden embert meghívott az Ő országába. A kérdés azonban az, hogy mi eleget teszünk-e a meghívásnak, és kellőképpen jelenünk-e meg a királyi mennyegzőn?...

Uram Jézus, add Szentlelkedet, a bölcsesség Lelkét, hogy felismerjük azokat az akadályokat, amelyek alkalmatlanná tennének minket a mennyei lakomára. Ámen.
 

 

Megismerte

(Ter 4:1) Az ember megismerte feleségét, Évát, ez fogant, megszülte Kaint, és így szólt: „Isten segítségével embert hoztam a világra.”

(Ter 4:25) Ádám megismerte feleségét, és az fiút szült neki, akit Szetnek nevezett, „mert – úgymond – Isten más utódot adott nekem Ábel helyett, akit Kain megölt.”

Ez a kifejezés, hogy “megismerte”, nagyon mély értelmet rejt magában... Mi, amikor azt mondjuk valakiről, hogy megismertük, akkor leginkább arra gondolunk, hogy kiismertük annak az embernek a gondolatait, szavait, cselekedeteit, jó és rossz tulajdonságait. Itt azonban arról van szó, hogy egy férfi és egy nő, akik korábban nem ismerték egymást, házaséletükben, szerelemeskedésükben, teljes közelségből megtapasztalják, megismerik egymás testét és lelkét, különösen a testét... Két test öszetapad, egyesül, és így megtapasztalják mindazt az jót és örömet, amelyet Isten ajándékozott az embernek a szerelmeskedésben, ami aztán gyermekáldással jár. Annyira megismerik egymást, hogy a lelkükbe beleég a párja testének illata, idoma, puhasága... 

A költők és a zenészek gyakran megírják, megéneklik szerelmük testének szépségét. De amint a lelkiek magasabbrendűek a testieknél, úgy a lelki megismerés is magasabbrendűbb a test megismerésnél. Az analógia által hamar eljutunk arra a felismerésre, hogy a lélek megismerése, igazából csak belülről lehetséges, a lélekbe való behatolással, és annak átjárásával. De erre egyedül csak Isten képes, az Ő Szentlelke által, mert a Szentlélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is (1Kor 2:10). Isten Lelke az Ő igéje által, behatól az emberi lélek mélységeibe és annak ízületeibe (Zsid 4:12)...

(1Kor 2:10) Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is.

(Zsid 4:12) Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol és szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízeket és a velőket, s megítéli a szív gondolatait és szándékait.

Valamikor, egy lelkigyakorlaton, azt kérdezte az előadó pap, hogy mi a házasság szentségének az alapja. Erre én sietve rávágtam, hogy a Mt 19:6, amikor az Úr Jézus kijelentette a házasság felbonthatatlanságát...

(Mt 19:6) Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.

A pap azonban nem adott nekem igazat, és azt állította, hogy a házasság szentsége valójában az Oltáriszentségben van, és annak alapításában áll fenn. Ekkor én ezt nem értettem meg... Ő kifejtette, hogy valójában a szentáldozás hasonlatos egy szerelmes egyesüléshez, amely a Vőlegény, vagyis Krisztus, és az Ő teste, vagyis a hívők között jön létre lélekben (Ef 5:31-32). A Vőlegény szerelmes a Menyasszonyába (Én 7:11-13), az Egyházába, és nászéjszakára hívja, hogy az Ő felesége legyen mindörökre (Iz 62:5)...

(Iz 62:5) Mert ahogy feleségül veszi az ifjú a szűzet, úgy vesz feleségül a te fölépítőd; és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak, úgy örül majd neked Istened.

(Én 7:11-13) A kedvesemé vagyok én, ő meg utánam eped. Jöjj, kedvesem! Menjünk a mezőre, szálljunk meg a tanyákon: reggel menjünk a szőlőkbe, lássuk, kihajtott-e már a szőlő, kinyílt-e a virágja, virágban áll-e a gránátalma? Ott adom neked szerelmemet!  

(Ef 5:31-32) Ezért hagyja el az ember atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek.” Nagy ez a titok, én Krisztusra és az egyházra vonatkoztatom.

Az egész Éneke éneke könyv ezt a szerelmet énekeli meg, a Vőlegény és a Menyasszony, vagyis Krisztus és az Egyház közötti misztikus szerelmet...

Ennek az ellentéte, amikor az Úr Jézus azokról szól, akik nem cselekszik a mennyei Atya akaratát (Mt 7:21-23)...

(Mt 7:21-23) Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? – Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!

Fontos megjegyeznük, hogy itt az „ismertelek” kifejezés nem egy látásbeli, köszönőviszony szerinti ismeretségre utal, hanem a legközelebbi megismerésre, vagyis belülről való lelki megismerésre. Tulajdonképpen, itt azt kell értenünk, hogy azok, akiket soha sem ismert az Úr Jézus, azok soha nem birtokolták a Szentlelket, az Atya és a Fiú Lelkét, Akit a Fiú küldött el a világba (Jn 16:7)... 

(Jn 16:7) De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm.

Az ilyenfajta prófétáknál jelen van ugyan a Szentlélek, mert hiszen használják az Ő adományait, de csak mellettük van és nem bennük. Adja ugyan nekik a Szentlélek az adományokat: a prófétálást, a gyógyítás adományát, az erő adományát, stb., mert az Úr ott is arat, ahol nem vetett (Mt 25:26), azonban Isten Lelke soha sem ismerte őket belülről, szerelmes módon, betöltve az ő szívüket, lelküket. Mivel ezek nem cselekszik a mennyei Atya akaratát, ezért a Szentlélek megszomorodik, visszavonul és nem vesz szálást bennük...

(Mt 25:26) Az ura azt válaszolta neki: Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem.

(Ef 4:30) És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára.

Egy alkalommal, eljött hozzánk egy híres evangelizátor, és imádkozott az imacsoportunk tagjaiért. A Szentlélek nagyon kiáradt, és több testvérnél különböző megnyilvánulások történtek, amelyek jelezték a Lélek kiáradását. Én azonban akkor nem éreztem semmit... Az egyik testvér körbe-körbe forgot, behúnyt szemmel. Később elmondta nekünk, hogy érezte, amint a Szentlélek nagyon közel van őhozzá, és égeti őt, mint a parázs a kürtöskalácsot. Ezért ő forogni kezdett, hogy szimbólikus módon, minden oldalról "süsse" őt meg a Szentlélek tüze. Ekkor irigykedve hallgattam őt. Bezzeg neki... Ma azonban inkább figyelmeztetném őt, hogy bizony ez nem jó jel. A Szentlélek nem kivülről kell égessen minket, hanem belülről, mert ahogyan a szerelmespár megismeri egymást belülről, úgy a Szentlélek is belülrõl ismer meg minket, belülről égeti szívünket, lelkünket. Ha csak kivülről sütötte őt a Szentlélek, akkor nincs-e valami gond az ő életében, ami miatt a Szentlélek nem tölti be az ő szívét és lelkét?... Meglehet, hogy a Szentlélek adja neki kivülről adományait, azonban nem tölti be az ő szívét, vagyis nem birtokolja a Szentlelket. Persze, ez csak egy feltételezés részemről, ami csak erre az egy esetre vonatkozik. És azóta ki tudja hogyan állnak a dolgok nála...

Életünk célja bensőségesen egyesülni Istennel, ami úgy történik, hogy betöltekezünk Szentlélekkel. Ha Istenéi nem leszünk, akkor hiába éltünk... Kérjük a bölcsességet, hogy felismerjük és megcselekedjük a mennyei Atya akaratát. Törekedjünk arra, hogy elnyerjük a Szentlélek kegyelmét, a mi üdvösségünk zálogát (Ef 1:13-14)...

(Ef 1:13-14) Benne kaptátok meg ti is a megígért Szentlélek pecsétjét, miután hallottátok az igazságról szóló tanítást, üdvösségetek evangéliumát, és hittetek benne. Ő a foglaló örökségünkre, arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk az Isten fölségének dicsőségére.

(Ef 1:13-14, Károli) A kiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangyéliomát, a melyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével, A ki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az Ő dicsőségének magasztalására.

Uram Jézus, hála és dicsőség Neked, hogy kiengeszteltél minket a mennyei Atyával, és Benned élhetünk a Szentlélek által. Áraszd ki szívünkben bőségesen a Szentlelket. Ámen.