Vezércsillag

Ez a tanuságtétel arról szól, hogy miként találtam rá a Szûzanyára. Eleinte idegenkedtem a Szûzanyától és a máriás imáktól. Nem tudtam, hogy hová tegyem a máriás imákat, nehogy Isten imádata elé tegyem azokat és nehogy megbántsam az Úr Jézust. Tudtam, hogy jók a máriás imák, de nem értettem hogy van ez. Kértem imában az Úrtól, hogy oldja fel bennem ezt a feszültséget. Ekkor valaki azt tanácsolta nekem, hogy olvassam el a dogmatikából a mariólógiát. Elolvastam és egybõl megszûntek a kételyeim...

(Sir 24:24) Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek, és a szent reménynek.

Elhívásunk és küldetésünk

Mindnyájunknak, minden krisztuskövetõnek,  elhívásunk és küldetésünk van az apostolkodásra és az evangelizációra. Így a világi híveknek is. (lásd. a II. Vatikáni Zsinat, APOSTOLICAM ACTUOSITATEM kezdetû dekrétuma a Világiak apostolkodásáról ). A lelkesedés megvan, de van-e hozzá megalapozottság és felkészültség? Manapság már a világiaknak is van lehetõségük a képzésre, az önképzésre, tõbbféle módon, mint például: teológia kurzusok, vezetõképzõ iskolák, szemináriumok, lelkigyakorlatok, a szentírás tanulmányozása, stb. A felsoroltak jó elméleti felkészülésre adnak lehetõséget azoknak, akik átadják életüket az Úrnak és az evangelizációs munkában akarnak szolgálni, de fennáll két veszély:

a). Az elméleti síkon való megmaradás és gyakorlati életszentség elhanyagolása;
b). Az eltévelyedés a szellemi sötétségben, a helyes tanítástól és az igaz hittõl.

a). A gyakorlati életszentség
          
A szóbeli evangelizációt meg kell elõznie a gyakorlati életszentségnek. Amit hirdetünk, azt elõbb meg is kell élnünk...

(Mt 5:58) Ti tehát legyetek tökéletesek, mint ahogy a ti mennyei Atyátok tökéletes.

(Lev 19:2) Szentek legyetek, mert én, az Úr, a ti Istenetek, szent vagyok!

Ki vagyunk téve annak a veszélynek, hogy szavainkkal az Úrnak szolgálunk, de életünkkel nem teljesítjük be az Õ igazságát:

(Mt 5:20) “ Mert mondom nektek: ha a ti igazságotok nem múlja felül az irástudókét és farizeusokét, semmiképp sem mentek be a mennyek országába.”

b). Az eltévelyedés
          
Az utolsó idõk szellemi sötétségét éljük. Az Úr Jézus elmondta apostolainak, hogy melyek az utolsó idõk jelei. Ahogyan a természet jelzi az õsz eljövetelét, úgy az utolsó idõk jelei is hirdetik az Úr Jézus második eljövetelét. Szent Pál gyakran ír az útolsó idõkrõl, az utolsó idõk embereirõl...

(1Tim 4:1) A Lélek világosan állítja, hogy a végsõ idõkben némelyek elpártolnak a hittõl, megtévesztõ szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak.

(2 Tim 3:1-5) Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idõk következnek. Az emberek önzõk, kapzsik, elbizakodottak, kevélyek, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, istentelenek, szeretetlenek, összeférhetetlenek, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, lelketlenek, árulók, vakmerõk és felfuvalkodottak lesznek. Inkább az élvezetet keresik, mint az Istent; a jámborságnak a látszatát még megtartják, de a lényeget megtagadják. Kerüld az ilyen embereket.
            
A Szûzanya minden jelenésekor (Lourdes, Fatima, Megjugorje, Szõkefalva, Gobbi atya, azaz a Máriás Papi Mozgalom, stb.) a magánkinyilatkoztatások által, figyelmeztet a végsõ idõk szellemi sötétségével kapcsolatosan. Felhívja a figyelmünket arra a szellemi harcra, amellyel a Sátán el akarja szakítani Istentõl az egyházat és a világot...

Látva az életszentség szûk ösvényét és a nehéz idõket, amelyekben ma élünk, amikor az önzés, a nagyravágyás, a felfuvalkodottség, a paráznaság, a bálványimádás, a hitehagyás, a szentségtörések elárasztották a világot, egy józan és bölcs ember belátja, hogy szüksége van lelki vezetésre. Szükségünk van arra, hogy meghalljuk a Szentlélek sugallatát, hogy megérthessük Krisztus tanítását. Különben képtelenek vagyunk megcselekedni a mennyei Atya akaratát és eltévelyedjünk a szellemi sötétségben...

____________________

A lelki vezetés

Lelki vezetést kaphatunk:
- egy lelki atyától, egy tapasztaltabb testvértõl, lelki beszélgetések által;
- a szentek tanításai által;
- az õranyalunk sugallatai által;
- a Szûzanya különleges müködése által és a hiteles látnokoknak átadott figyelmeztetések által.

Mindezek közül a legmegbízhatóbb a Boldogságos Szûzanya különleges vezetése. Õ a Krisztusban megigazultak mintaképe és Vezércsillaga, aki fényességével beragyogja és megvilágítja ebben a szellemi sötétségben az elõttünk álló utat.

A Szûzanya szerepe az Egyházban:
- õ valóságosan Isten Anyja;

- õ az Egyháznak, Krisztus misztikus testének Anyja;
- õ Krisztusban, János apostol által, égi édesanyja az egyház minden tagjának;
- õ a fõ közbenjáró értünk a mennyben;

- õ az örökkön szűzen szűlő tisztaságos Anya;

- õ a Szeplőtelen Fogantatás.

(Jn 19:26-27) Amikor Jézus látta, hogy ott áll az anyja és szeretett tanítványa, így szólt anyjához: "Asszony, nézd, a fiad!" Aztán a tanítványhoz fordult: "Nézd, az anyád!" Attól az órától fogva házába fogadta a tanítvány.
          
A Szûzanya lelki anyja azoknak a keresztényeknek is, akik nem fogadják õt el, akik nem is gondolnak rá és nem tisztelik õt. Egy jó édesanya éppen úgy szereti a vak gyermekét is, mint az egészségeset, vagy talán még jobban... Egyik lelkiség sem gondolhatja magáénak a Szûzanyát. A Szûzanya minden lelkiségé és ezért mindenkinek szeretnie és tisztelnie kell õt...

A Szûzanya szerepe az Egyházban
          
A Szûzanya szerepe hasonlatos egy édesanya szerepéhez:
- megszûlni gyermekét (elvezetni a hitre: tegyétek meg mindent, amit mond... Jn 2:5);
- felnevelni gyermekét (táplálja lelki tejjel gyermekeit);
- óvni és a felnõtt lelki életre vezetni gyermekét.

A Szûzanya a mi példaképünk az Egyházban, aki felmutatja és felajánlja nekünk gyümölcseit:

 
(Sir 24:24-31 )“ Anyja vagyok a szép szeretetnek, az istenfélelemnek, megismerésnek, és a szent reménynek. Nálam van az út és az igazság minden kegyelme, nálam az élet és az erény minden reménye. Jöjjetek hozzám mind, akik kivántok engem, és teljetek el gyümölcseimmel, mert lelkem édesebb a méznél, és birtoklásom jobb a lépesméznél! Emlékezetem él minden idõk nemzedékeiben. Akik engem esznek, még inkább éheznek, akik engem isznak, még inkább szomjaznak, aki rám hallgat, meg nem szégyenül, s akik értem fáradnak nem esnek bünbe. Akik fényt deritenek rám örök életet nyernek.”... 
          
Az Úr Jézus Krisztus az út, az igazság és az élet (Jn 14:6). Õ valóságos Isten és valóságos ember. Az Õ emberi teste, emberi természete, hordozta isteni természetét. Az Õ embersége által istenesedik meg a mi életünk, részesülünk istenségéből. Ezért nincs más közvetítõ Isten és ember között, csakis Jézus Krisztus. A Szûzanya nem közvetítõ, hanem fõ közbenjáró és õt nem imádják a katolikusok, ahogyan a protensánsok állítják, hanem tisztelik (hüperdulia).

(Jn 14:6) Jézus így válaszolt: "Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.

(1Tim 2:5-6) Hiszen egy az Isten, egy a közvetítõ is Isten és ember között: az ember Krisztus Jézus, aki váltságul adta magát mindenkiért és tanúságtételül a meghatározott idõben.
      
Az Úr Jézus az Õsszentség, Õ minden szentség és kegyelem abszolut forrása (Jn 1:16). A Szûzanya annyira kegyelemmel teljes és annyira fő közbenjáró, amennyire részesült a kegyelem teljességébõl, az Õsszentségbõl, Aki az õ Szent Fia, Jézus Krisztus. És ez a részesedés a legteljesebb és legmagasztosabb. Ezzel azt hiszem megnyugodhat mindenki, aki attól fél, hogy a Szûzanyát imádnánk, vagy az Úr Jézus Krisztus elé helyeznénk őt...

Az egyház tanítása szerint, Szûzanya megígéri hathatós segítségét a kegyelmi életben és a lelki elõrehaladásban mindazoknak:
- akik felajánlják önmagukat, életüket az õ Fájdalmas és Szeplõtelen Szívének;
- akik bíznak benne és gyermeki lelkülettel ráhagyatkoznak anyai gondviselésére;
- akik élik felajánlásukat, megfogadva tanácsait és útmutatásait.

Ez azért van, mert a Szûzanya a mi fõ közbenjárónk, minden kegyelem kieszközölõje, amint a kánai menyegzõn is kieszközölte az átváltoztatott bort a lakodalmas seregnek...

 
A Boldogságos Szûzanya gyümölcsei

A tisztaság
          
Amikor megkereszteltek, egy fehér igecskét terítettek rám, ami az áteredõ bûntõl való megtisztulást jelképezte, de ugyanakkor a gyermeki tisztaságot is. Azóta, az élet útján, az az ingecske nagyon összepiszkolódott mindenféle tisztátalanságokkal. Bûneimet leraktam a szentgyónásban, bocsánatot nyertem, de még mindig nem érzem magam elég tisztának... Szükségét érzem, hogy valaki elvezessen a tisztaságra. Ki más vezethetne el, mint a Szeplõtelen Anya, a tisztaságos Anyja. Bármit is teszek, ha nem tiszta a szívem, nem lehetek boldog...

(Mt 5:8 )“Boldogok a szivükben tiszták, mert õk látni fogják Istent.”

A Szûzanya aki a legközelebb áll Istenhez, elvezet a szívbéli tisztaságra.

Az alázatosság
          
A Szûzanya a legalázatosabb teremtmény, amint a Magnificat is bizonyítja, ezért is áll Istenhez a legközelebb:

(Mt 23:12) “ Mert aki önmagát felmagasztalja, azt megalázzák, s aki megalázza önmagát, azt felmagasztalják.
          
Ha Istenhez közel akarunk kerülni, akkor el kell tanulnunk a Szûzanyától az alázatosságot. Milyen sokszor megtapasztaljuk magunkban, közösségeinkben az alázat hiányát, a versengést, a kivagyiságot, a felfuvakodottságot, a fennhéjázást, a kevélységet. Ez azért van, mert nem követjük a Szûzanyát...

Az egyszerûség és a szerénység

Isten egyszerû és a Szûzanya is egyszerû. Ezért a helyes út ma is az egyszerûség. Ma, a lelki dolgokban, közösségeinkben, gyakran szeretjük a komplikált, agyafúrt, okoskodó dolgokat és nem választjuk az egyszerûséget. Tanuljunk a Szûzanyától, aki egyszerû és szerény...

A gyermeki lelkület

Milyen a kisgyerek? Hiányzik belõle a világ kevélysége, a szemek kívánsága és a test kívánsága (1Jn 2:16). A kisgyerek egyszerû, alázatos és engedelmes. A kisgyerek mindent elhisz, mindent elfogad, mindennek örül, keveset birtokol és nem tart haragot...

    
(Mt 18:3-4 )“Bizony mondom nektek: ha meg nem tértek, és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában.” 
                                       
Közösségeinkben gyakran tapasztaljuk, hogy nincs igazi szeretet, de van ehelyett nagyravágyás, versengés, önzés, önmagunk keresése és mások fölötti uralkodási vágy. A Szûzanya példát mutatott földi élete során és azt kéri, hogy kövessük õt. Ezért törekedjünk minél kisebbek lenni, olyan kicsinyek, hogy felülhessünk az ő karjára, oda, ahol a kis Jézus is ûl. Sõt, lelki értelemben, csecsemõkké kell változnunk, hogy anyatejjel táplálhasson minket. Csakis így sajátíthatjuk el helyesen a krisztuskövetés alapjait. Ez nagyon fontos, mert ha a jó alapok elsajátítása nélkül magasra hágunk, akkor nagyot eshetünk. A kisgyerek viszont soha sem tud akkorát esni, hogy komoly kárt tegyen magában...

A szeretet      
   
A szeretet a legnagyobb kegyelmi ajándék, de ugyanakkor a mi akaratunktól is függ. Döntenünk kell, hogy a szeretetet választjuk és nem a gyûlöletet. A Szûzanya megtanít szeretni, mert õ kegyelemmel teljes. A Jézus Szívéhez vezetõ út, Mária Szívén keresztül vezet a legyrövidebb úton...

A bízalom és a ráhagyatkozás

Mária tökéletesen bízott Istenben, tudatosan vállalta istenanyaságát a szigorú mózesi törvények ellenére. Ugyanakkor, Isten is teljesen megbízott Máriában, mert  rá merte bízni egyszülött Fiát. Akire Isten rá merte bízni egyszülött Fiát, arra mi is bátran rábízhatjuk magunkat. A Szûzanya megtanít a tökéletes bízalomra és a ráhagyatkozásra...

(Zsolt 131:2) “… megnyugtattam és elcsöndösitettem lelkemet; mint a kis gyermek az anyja ölén,”...

Az engedelmesség, a hûség és az egység
          
A mai kor nagy betegsége az engedetlenség. Ma sokan akarják Jézus Krisztust, de nem akarnak engedelmeskedni az Egyházának, az apostolutódoknak, azaz a püspököknek és a papságnak. Szidják, vádolják, nyíltan vagy burkoltan támadják a papságot, miközben lelki sebeiket szaggatják és nyalogatják. Ez azért van, mert az engedelmeséggel van probléma. Engedelmesség nélkül nincs kegyelmi élet. De az engedelmesség nem arra való, hogy az előljáró bűnre vezessen... "Inkább kell engedelmeskedni Istennek, mint az embereknek" (ApCsel 5:29). Az Úr Jézus, a Golgotán, megmutatta az igazi engedelmességet és Ő egedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig. A hûség Krisztus iránt, az Egyház iránti hûségben mutatkozik meg. Hû vagyok-e az Egyházhoz, a hitemhez, a Tanitó Hívatalhoz, a Szentatyához, a püspökeimhez, a papjaimhoz, vagy amint meglátom hibáikat, bírálva hátat fordítok nekik. Az Úr Jézus mindhalálig hû maradt hozzánk, gonosz természtû emberekhez, mi pedig a legkissebb bántalomnál hátat fordítunk elõljáróinknak...

Az egység azt jelenti, hogy szorosan felzárkozok testvéreim mellé, a plébánost követve, a püspök mögé. Az egység azt jelenti, hogy mi a hívek, mintegy védõbástyát alkotunk elõljáróink köré. Ma ez különösen fontos. De az egység sem a bűnben való egységet jelenti... Az ilyentől távol kell maradni... Sokszor nem evangelizációra van szükség, hanem engedelmességre, hûségre és az egység felmutatására. Nincs kevésbé hiteles dolog a világ szemében, mint amikor a krisztuskövetõk egymástól elszakadva, egymás ellen fordulnak. A Szûzanya ezt a három erényt szorgalmazza minden ûzenetében, erre kéri gyermekeit. Sajnos ma azt tapasztaljuk, hogy az egyház engedetlenségektõl, hûtlenségektõl és szakadásoktól szenved. Ezért kell jó példát mutatnunk...

A józanság
          
Manapság sokan elszakadnak a józan hitélettõl, ezért aztán, amikor az élet realitása földhöz vágja õket, akkor kiábrándulnak és hitüket vesztik. Óvakodjunk minden elrugaszkodott megnyilvánulástól és álljunk lábainkkal szilárdan a földön. De ez nem jelentheti azt, hogy elvetjük a hitet a ráció javára (Fides et Ratio). A Szûzanya segít abban, hogy józanul, helyesen higgyünk, reméljünk és szeressünk. Rávezet, hogyan gondolkodjunk, hogy ne essünk rendetlen túlzásokba és szélsõségekbe...

Az ima és a böjt
          
Sokan írtóznak az önmegtartoztatástól. Az emberek igencsak szeretik a vidám, felemelõ együttléteket, de vonakodnak az ima és böjt vállalásától. A Szûzanya buzditásaival imára, böjtre és engesztelésre hív minket...

Hogyan remélhetjük magunkénak a Szûzanya gyümölcseit? Ha felajánljuk magunkat a Szûzanya Fájdalmas és Szeplõtelen Szívének és megéljük felajánlásunkat.

Történelmi tények  

      
- 1982 május 13-án II. János Pál pápa felajánlja magát Fatimában a Szûzanyának;
- 1984 március 25-én II. János Pál pápa felajánlotta Oroszországot a Szûzanyának;
- 2000 október 8-án II. János Pál pápa, az egyház püspökei jelenlétében felajánlotta az egész világot és a harmadik évezredet a Szûzanyának.

Vannak akik vitatják ezeket a felajánlásokat, fõleg Oroszország felajánlását...

A felajánlást meg kell élni
          
A napi szentírás olvasás és annak megélése, a rózsafüzér imádkozása, a heti böjt, az alamizsna, a szentmisén való buzgó részvétel, a gyakori szentgyónáshoz való járulás, az apostolkodás jócselekedetekkel, hitvalló, tanuságtevõ beszéddel, mind eszközei a megszentelõdésnek. Ha ezeket megtesszük, akkor létrejön bennünk is a kegyelmi átalakulás, amely elvezet Mária által, a Krisztushoz való hasonulás állapotához. Akkor megvalósul bennünk is az, amirõl Szent Pál beszél:

(Rom 8:29) ”Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s igy õ elsõszülött legyen sok testvér között.”
          
Mindezek után megérthetjük, hogy miért nevezte II. János Pál pápa a Szûzanyát az evangelizáció Csillagának. Mária segítségével érhetjük el, hogy magunkban hordozzuk Istent, az Ő evangéliumát, Krisztushoz hasonulva belsõleg és külsõleg. Így válhatunk hû, igaz és megcáfolhatatlan tanúi Krisztusnak...

Befejezõ ima: Az Úr Jézus Krisztus áldd meg törekvéseinket! Szûzanyánk segítsed és oltalmazzad lépteinket. Ámen.         

Tegyétek meg

(Jn 2:5) Tegyetek meg mindent, amit csak mond...

A kánai menyegzõn, a Szûzanya megmodta nekünk, hogy miként változhat az életünkben  a Szentlélek kegyelme örömmé (ami a Lélek gyümölcse, Gal 5:22). Jakab apostol is, hasonlóképpen buzdít, hogy cselekedjük meg Jézus tanítását...

(Jak 1.22) A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg.

Következzen hát 100 ige Máté evangéliumából, amely tetteket vár:

1. Szüntelen bûnbánat: (Mt 4:17) „Tartsatok bûnbánatot - hirdette -, mert közel van a mennyek országa!”
2. Táplálkozzunk naponta Isten ígéjével: (Mt 4:4) Azt felelte: „Meg van írva: Nemcsak kenyérrel él az ember, hanem minden tanítással is, amely az Isten szájából származik.”
3. Nem szabad Istent kisérteni: (Mt 4:7) Jézus így válaszolt: „Az is meg van írva: Ne kísértsd Uradat, Istenedet.”
4. Csakis Istent szabad szolgálni és minden egyéb szolgálat ebbõl kell kiinduljon: (Mt 4:10) Jézus elutasította: „Távozz sátán! Meg van írva: Uradat, Istenedet imádd, s csak neki szolgálj!”
5. Törekedni kell a lelki szegénységre: (Mt 5:3) „Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.
6. Óvakodni kell a világi örömektõl és nem szabad félni a lelki szomorúságtól: (Mt 5:4) Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják õket.
7. Törekedni kell a szelídségre és az alázatra: (Mt 5:5) Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. (Mt 11:29) Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tõlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívû, s megtaláljátok lelketek nyugalmát.
8. Vágyódni kell az igazság után: (Mt 5:6) Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.
9. Irgalmasságot kell gyakorolni: (Mt 5:7) Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. (Mt 12:7) Ha tudnátok, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem pedig áldozatot, nem ítélnétek el az ártatlanokat.
10. Szívûnket tisztán kell tartani: (Mt 5:8) Boldogok a tiszta szívûek, mert meglátják az Istent.
11. Békességre kell törekedni: (Mt 5:9) Boldogok a békességben élõk, mert Isten fiainak hívják majd õket. (Mt 26:52) Jézus rászólt: „Tedd vissza hüvelyébe kardodat! Aki kardot ragad, az kard által vész el.
12. Vállani kell az igazságot, üldöztetések árán is: (Mt 5:10) Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa.
13. Vállani kell Krisztust az üldöztetések idején: (Mt 5:11) Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam.
14. Az isteni szeretet jó izét magunkban meg kell õrizni: (Mt 5:13) Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák.
15. Jócselekedetekkel kell világítani az emberek között: (Mt 5:16) Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsõítsék mennyei Atyátokat!
16. A törvényt és a parancsolatokat meg kell tartani és nem szabad azokat megváltoztatni: (Mt 5:19) Aki tehát csak egyet is eltöröl e legkisebb parancsok közül, és úgy tanítja az embereket, azt igen kicsinek fogják hívni a mennyek országában. Aki viszont megtartja és tanítja õket, az nagy lesz a mennyek országában.
17. Az ismert isteni igazságot maradéktalanul tettekre kell váltani : (Mt 5:20) Ezért mondom nektek: ha igazságotok nem múlja felül az írástudókét és a farizeusokét, nem juttok be a mennyek országába.
18. Ne járuljunk szentáldozáshoz míg haragot tartunk, hanem elõbb béküljünk ki: (Mt 5:23) Ha tehát ajándékot akarsz az oltáron felajánlani, és ott eszedbe jut, hogy embertársadnak valami panasza van ellened, hagyd ott ajándékodat az oltár elõtt, s menj, elõbb békülj ki embertársaddal, aztán térj vissza és ajánld fel ajándékodat.
19. A harag elvetése és a békülékenység : (Mt 5:25) Ellenfeleddel szemben légy békülékeny idejében, amikor még az úton vagy vele, nehogy átadjon ellenfeled a bírónak, a bíró pedig a poroszlónak, és börtönbe kerülj.
20. Tiszta életet kell élni és nem szabad házasságot törni: (Mt 5:28) Én pedig azt mondom néktek, hogy valaki asszonyra tekint gonosz kivánságnak okáért, immár paráználkodott azzal az õ szívében. (Mt 19:6) Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.”
21. Nem szabad esküdni semmire: (Mt 5:37) Így beszéljetek inkább: az igen igen, a nem nem. Ami ezenfelül van, a gonosztól való.
22. Nem szabad bosszút állni és ne forduljunk el ellenfelünktől: (Mt 5:39) Én pedig azt mondom nektek, ne álljatok ellent a gonosznak. Aki megüti a jobb arcodat, annak tartsd oda a másikat is!
23. Nem szabad pereskedni: (Mt 5:40) Aki perbe fog, hogy elvegye a ruhádat, annak add oda a köntösödet is!
24. Nem szabad ellenkezni, csakis ha bûnre kényszerítenek: (Mt 5:41) S ha valaki egy mérföldnyire kényszerít, menj vele kétannyira!
25. Ha kérnek vagy kölcsönkérnek nem szabad elfordulni: (Mt 5:42) Aki kér, annak adj, s attól, aki kölcsönt akar tõled, ne tagadd meg!
26. Szeretni kell ellenségeinket: (Mt 5:44) Én pedig azt mondom nektek, szeressétek ellenségeiteket, és imádkozzatok üldözõitekért!
27. Nem szabad átkozódni hanem mindenki áldani kell: (Mt 5:44) Én pedig azt mondom néktek: Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, a kik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, a kik titeket gyûlölnek, és imádkozzatok azokért, a kik háborgatnak és kergetnek titeket. (Róm 12:14) Ádjátok azokat, a kik titeket kergetnek; áldjátok és ne átkozzátok. 
28. Törekedni kell a tökéletességre (az életszentségre): (Mt 5:48) Legyetek hát tökéletesek, amint mennyei Atyátok tökéletes!
29. Alamizsnát titokban kell adni: (Mt 6:3) Te úgy adj alamizsnát, hogy ne tudja a bal kezed, mit tesz a jobb.
30. Rejtekben kell imádkozni, szószaporítás nélkül: (Mt 6:6 –7) Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz. Amikor imádkoztok, ne szaporítsátok a szót, mint a pogányok, akik azt hiszik, hogy ha ömlik belõlük a szó, nyomban meghallgatásra találnak!
31. Szívbõl meg kell bocsájtani embertársainknak: (Mt 6:15) De ha nem bocsáttok meg az embereknek, Atyátok sem bocsátja meg bûneiteket.
32. Böjtölni kell, de úgy hogy az emberek ne lássák: (Mt 6:17) Te, amikor böjtölsz, kend meg fejedet és mosd meg arcodat, hogy ne lássák rajtad az emberek, hogy böjtölsz, hanem csak Atyád, aki a rejtekben is ott van! Akkor Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.
33. Óvakodni kell a világias lelkülettõl és a vagyongyüjtéstõl: (Mt 6:19) Ne gyûjtsetek magatoknak kincset a földön, ahol moly rágja és rozsda marja, s ahol betörnek és ellopják a tolvajok! (Mt 16:26) Mi haszna van az embernek, ha az egész világot megszerzi is, de lelke kárát vallja? Mit is adhatna az ember cserébe a lelkéért?
34. Mindenek elõtt Isten országát és az Ő igazságát keressük: (Mt 6:33) Ezért ti elsõsorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!
35. Ne szolgáljunk a Mammonnak, vagyis a vagyonnak, hanem Istennek: (Mt 6:24) Senki sem szolgálhat két úrnak: vagy gyûlöli az egyiket, a másikat pedig szereti, vagy ragaszkodik az egyikhez, a másikat pedig megveti. Nem szolgálhattok az Istennek is, a Mammonnak is.
36. Törekedni kell arra, hogy ne aggódjunk: (Mt 6:25) Azt mondom ezért nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek vagy mit isztok, sem testetek miatt, hogy mibe öltöztök! Nem több az élet az eledelnél s a test a ruhánál? (Mt 6:34) Ne aggódjatok tehát a holnap miatt, a holnap majd gondoskodik magáról! A mának elég a maga baja.
37. Nem szabad ítélkezni: (Mt 7:1) Ne ítélkezzetek, hogy fölöttetek se ítélkezzenek!
38. Elõbb magunkat kell rendre tanítsuk, csak azután másokat: (Mt 7:5) Képmutató! Elõbb vedd ki a gerendát a saját szemedbõl, s akkor hozzáláthatsz ahhoz, hogy kivedd a szálkát embertársad szemébõl!
39. Lelki kincseinket, azaz hitûnket, ne erõltessük hitetlen, durva, világias felfogású emberekre, hogy ne gyalázzanak minket meg a szentek hitét: (Mt 7:6) Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!
40. Kérni, keresni, zörgetni kell az Úrnál: (Mt 7:7) Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek!
41. A felebaráti szeretet mércéje azaranyszabály: (Mt 7:12) Amit akartok, hogy veletek tegyenek az emberek, ti is tegyétek velük! Ez a törvény és a próféták.
42. Keresni kell a szûk útat, vagyis, mindíg a nehezebbet kell választani: (Mt 7:13) A szûk kapun menjetek be! Tágas a kapu és széles az út, amely a romlásba visz - sokan bemennek rajta.
43. Óvakodni kell a hamis prófétáktól, akik hamis isteneket kínálnak fel: (Mt 7:15) Óvakodjatok a hamis prófétáktól! Báránybõrben jönnek hozzátok, de belül ragadozó farkasok.
44. Meg kell vizsgálni az embereket és azok tetteit gyümölcseik szerint: (Mt 7:17) Így minden jó fa jó gyümölcsöt terem, a rossz fa pedig rossz gyümölcsöt.
45. Jézus tanítását tettekre kell váltani, ez a lelki élet sikere: (Mt 7:26) Aki hallgatja ugyan tanításomat, de nem váltja tettekre, a balga emberhez hasonlít, aki házát homokra építette.
46. A tanitványnak mindent és mindenkit el kell hagynia: (Mt 8:20;23) Jézus így válaszolt: „A rókáknak van vackuk, az ég madarainak fészkük, de az Emberfiának nincs hova fejét lehajtania.” Jézus azonban ezt felelte: „Kövess engem, hagyd a holtakra, hadd temessék halottaikat!”
47. Nem szabad magunkban gonoszakat gondolni: (Mt 9:4) Jézus belelátott gondolataikba, ezért megkérdezte: „Miért gondoltok magatokban rosszat?
48. Tanuságot kell tegyünk, amikor Jézus meggyógyít testi vagy lelki betegségeinkbõl: (Mt 9:6) Ezzel a bénához fordult: „Kelj föl, fogd ágyadat és menj haza!”
49. Fel kell vállalni a közösséget a megtérõ bünösökkel: (Mt 9:13) Menjetek és tanuljátok meg, mit jelent: Irgalmasságot akarok, nem áldozatot. Nem azért jöttem, hogy az igazakat hívjam, hanem hogy a bûnösöket.”
50. Mindig nyitottak kell legyünk a megújulásra, hogy az Úr használni tudjon: (Mt 9:17) Új bort sem töltenek régi tömlõkbe. De ha mégis, kiszakadnak a tömlõk, a bor kiömlik, s a tömlõk tönkremennek. Az új bort új tömlõbe öntik, így ez is, az is megmarad.
51. Hinni kell Jézus gyógyító hatalmában: (Mt 9:29) Erre megérintette a szemüket, és így szólt: „Legyen hitetek szerint!” (Mt 15:28) Erre így szólt Jézus: „Asszony, nagy a hited. Legyen hát akaratod szerint.” Még abban az órában meggyógyult a leánya.
52. Az evangelizációs munkára nem kell pénzt szerezni és nem szabad azt pénzért végezni: (Mt 10:8-9) Ingyen kaptátok, ingyen is adjátok. Övetekbe ne szerezzetek se arany-, se ezüst-, se rézpénzt!
53. Az evangelizáció munkában mindíg az egyesek vendégszeretetére kell hagyatkozni: (Mt 10:11) Ha egy városba vagy faluba betértek, érdeklõdjetek, hogy ki az, aki méltó és maradjatok nála, míg tovább nem mentek!
54. Okosan kell eljárni és az emberekkel óvatosnak kell lenni: (Mt 10:16-17) Nézzétek, úgy küldelek titeket, mint bárányokat a farkasok közé! Legyetek tehát okosak, mint a kígyók, és egyszerûek, mint a galambok! Az emberekkel szemben legyetek óvatosak, mert bíróság elé állítanak, zsinagógáikban pedig megostoroztatnak benneteket!
55. A megpróbáltatás idején nem kell beszéddel készülni: (Mt 10:19) Amikor átadnak benneteket a bíróságnak, ne töprengjetek, hogyan és mit mondjatok! Abban az órában megadatik nektek, hogyan beszéljetek.
56. A halálig hûségesen ki kell tartani Jézus szeretetében: (Mt 10:22) Mindenki szemében gyûlöletesek lesztek nevemért. Aki azonban mindvégig kitart, az üdvözül.
57. Nem szabad félni, küzdeni kell a félelem ellen: (Mt 10:26) Ne féljetek hát tõlük! Hiszen semmi sincs elrejtve, ami nyilvánosságra ne kerülne, s olyan titok sincs, ami ki ne tudódnék. (Mt 10:28) Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!
58. Jézust meg kell vallani az emberek elõtt és semmiképpen sem szabad Õt megtagadni: (Mt 10:32-33) Azokat, akik megvallanak engem az emberek elõtt, én is megvallom majd mennyei Atyám elõtt. De aki megtagad az emberek elõtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám elõtt.
59. Nem szabad hamis békességre törekednünk egyetértve a bûnnel, még a családunkkal is szembe kell szálljunk: (Mt 10:34) Ne gondoljátok, hogy békét jöttem hozni a földre. Nem békét jöttem hozni, hanem kardot. (Mt 10:35 -36) Azért jöttem, hogy szembeállítsam az embert apjával, a leányt anyjával, a menyet anyósával. Az embernek a tulajdon családja lesz az ellensége.
60. Senkit, még a családtagjainkat sem szabad Jézusnál jobban szeretni: (Mt 10:37) Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.
61. A keresztet vállalni kell: (Mt 10:38) Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám. (Mt 16:24) Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye keresztjét és kövessen.
62. El kell vetnünk az evilági érvényesülésünket: (Mt 10:39) Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.
63. Isten emberét, Jézus tanítványát be kell fogadni és segíteni kell: (Mt 10:41) Aki prófétát fogad be azért, mert próféta, az a próféta jutalmát kapja. Aki igaz embert fogad be azért, mert igaz, az igaz ember jutalmában részesül. S ha csak egy pohár friss vizet ad is valaki egynek, akár a legkisebbnek is azért, mert az én tanítványom, bizony mondom nektek, nem marad el jutalma.
64. Nem szabad soha megbotránkozni Jézusban és a szent életben: (Mt 11:6) Boldog, aki nem botránkozik rajtam.
65. Az élet nehézségeivel Jézushoz kell menni: (Mt 11:28) Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - én megkönnyítlek titeket.
66. A Szentlélek ellen nem szabad káromlóan beszélni: (Mt 12.32) Ha valaki az Emberfia ellen beszél, bocsánatot nyer, de ha a Lélek ellen beszél, nem nyer bocsánatot sem ezen, sem a másvilágon.
67. Féken kell tartanunk szájunkat és csakis áldást kell mondani: (Mt 12:36-37) Mondom nektek: az emberek az ítélet napján minden fölösleges szóról számot adnak, amit kiejtenek a szájukon. Szavaid alapján igazulsz meg, és szavaid alapján vonsz magadra ítéletet.
68. Nem szabad kételkedni: (Mt 14:31) Jézus kinyújtotta a kezét és megfogta. „Te kishitû - vonta kérdõre -, miért kételkedtél?
69. Nem szabad Isten parancsolatait gyengíteni, érvényteleníteni emberi hagyományokkal: (Mt 15:3) Így felelt nekik: Hát ti miért szegitek meg Isten parancsát hagyományotok kedvéért?
70. Nem szabad megbízhatatlan lelki vezetõ követni: (Mt 15:14) Hagyjátok õket! Vakoknak vak vezetõi! De ha vak vezet világtalant, mind a kettõ gödörbe esik.
71. Vigyázni kell a szívünkre, mert az lehet minden gonoszság forrása: (Mt 15:19) A szívbõl törnek elõ a gonosz gondolatok, a gyilkosság, a házasságtörés, a kicsapongás, a lopás, a hamis tanúság, a káromlás.
72. Óvakodni kell a képmutatástól: (Mt 16:6) Jézus figyelmeztette õket: „Vigyázzatok, óvakodjatok a farizeusok és szadduceusok kovászától!”
73. Hinni kell Krisztus Egyházában és a primátusban: (Mt 16:18) Én is mondom neked: Péter vagy, erre a sziklára építem egyházamat, s az alvilág kapui sem vesznek rajta erõt.
74. Hinni kell az egyház kötözõ és oldozó hatalmában: (Mt 16:19) Neked adom a mennyek országa kulcsait. Amit megkötsz a földön, a mennyben is meg lesz kötve, s amit feloldasz a földön, a mennyben is fel lesz oldva.
75. Törekednünk kell a gyermeki lelkületre: (Mt 18:3-4) Bizony mondom nektek, ha nem változtok meg, s nem lesztek olyanok, mint a gyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki tehát megalázza magát, mint ez a gyerek, az a legnagyobb a mennyek országában.
76. A kicsinyeket és a gyerekeket be kell fogadni: (Mt 18:5) Aki befogad egy ilyen gyereket a nevemben, engem fogad be.
77. Óvakodni kell, hogy nehogy valakit megbotránkoztassunk: (Mt 18:6) De aki megbotránkoztat csak egyet is ezek közül a kicsik közül, akik hisznek bennem, jobban járna, ha malomkövet kötnének a nyakába és a tenger fenekére vetnék.
78. Senkit sem szabad megvetni: (Mt 18:10) Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.
79. A testvérekre és az egyházra hallgatni kell: (Mt 18:17) Ha ezekre sem hallgat, jelentsd az egyháznak. Ha az egyházra sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos.
80. Keresni kell az egyetértést: (Mt 18:19) Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól.
81. Mindig meg kell bocsájtani: (Mt 18:21-22) Akkor odalépett hozzá Péter és megkérdezte: „Uram, ha vét ellenem testvérem, hányszor kell neki megbocsátanom? Talán hétszer?” „Mondom neked - felelte Jézus -, nem hétszer, hanem hetvenhétszer. (Mt 18:35) Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyitek meg nem bocsát szívbõl felebarátjának.
82. Óvakodni kell a gazdagságtól: (Mt 19:24) Újra azt mondom: Könnyebb a tevének átmenni a tû fokán, mint a gazdagnak bejutni az Isten országába.
83. Jézusért készen kell lenni mindent elhagyni: (Mt 19:29) Aki nevemért elhagyja otthonát, testvéreit, nõvéreit, apját, anyját, feleségét, gyermekeit vagy a földjét, százannyit kap, s az örök élet lesz az öröksége.
84. Nem szabad hatalomra vágyni, hatalmaskodni, hanem mindenkit szolgálni kell: (Mt 20:26 -27) A ti körötökben ne így legyen. Aki közületek nagyobb akar lenni, legyen a szolgátok, s aki elsõ akar lenni, legyen a cselédetek.
85. Törekednünk kell, hogy mindig legyenek rajtunk a Lélek jó gyümölcsei, hogy nehogy kivágattassunk: (Mt 21:19) Az út mentén látott egy fügefát. Odament, de nem talált rajta egyebet, csak levelet. Erre így szólt: „Ne teremjen rajtad gyümölcs soha többé!” A fügefa azon nyomban kiszáradt.
86. Hittel kell imádkoni: (Mt 21:22) Bármit kértek hittel az imádságban, megkapjátok.
87. Inkább legyünk megtérõ bünösök, mint képmutató vallásosnak: (Mt 21:31) Melyik tett eleget a kettõ közül apja kívánságának?” „Az elsõ” - válaszolták. Erre Jézus így szólt hozzájuk: „Bizony mondom nektek, hogy a vámosok és a cédák megelõznek benneteket az Isten országában.
88. Meg kell õrizni a kegyelmi állapotot és a lelki ruházat szépséget: (Mt 22:12) Megszólította: Barátom, hogy kerültél ide, amikor nem vagy menyegzõre öltözve? Az elnémult, a király pedig megparancsolta a szolgáknak: Kötözzétek meg kezét-lábát, s dobjátok ki a külsõ sötétségre. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
89. Eleget kell tenni Istennek is, meg evilági kötelezettségeinknek is: (Mt 22:21) Erre azt mondta nekik: „Adjátok meg a császárnak, ami a császáré, és az Istennek, ami az Istené!”
90. Szeretni kell Istent és felebarátot: (Mt 22:37-39) Jézus ezt felelte: „Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedbõl, teljes lelkedbõl és teljes elmédbõl. Ez a legnagyobb, az elsõ parancs. A második hasonló hozzá: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat.
91. A papságot tisztelni kell a hivatásukért, meg kell tartani tanításukat, de a rossz példát nem szabad követni: (Mt 23:2-3) Az írástudók és a farizeusok Mózes tanítói székében ülnek. Tegyetek meg és tartsatok meg ezért mindent, amit mondanak nektek, de tetteikben ne kövessétek õket, mert bár tanítják, de tetté nem váltják.
92. Mindig az utolsó helyre kell ülni: (Mt 23:6) Szívesen elfoglalják a lakomákon a fõhelyeket és a zsinagógában az elsõ székeket... (Lk 14:10) Ha tehát hivatalos vagy valahova, menj el, és foglald el az utolsó helyet, hogy amikor a házigazda fogad, ezt mondja neked: Barátom, menj följebb! Így megtiszteltetésben lesz részed az egész vendégsereg elõtt.
93. Nem szabad magunkat sem mesternek, sem tanítónak hívatni: (Mt 23:8-10) Ti ne hívassátok magatokat rabbinak, mert egy a ti mesteretek, ti pedig mindnyájan testvérek vagytok. Atyának se szólítsatok senkit a földön, mert egy a ti Atyátok, a mennyei. Tanítónak se hívassátok magatokat, mert egy a ti tanítótok, Krisztus.
94. Meg kell magunkat mindig alázzuk: (Mt 23:12) Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják.
95. A sok gonoszság láttán vigyázzunk, hogy ki nem hüljön bennünk a szeretet: (Mt 24:12-13) A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihûl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.
96. Ne higyünk hamis krisztusokban, akik imitt-amott megjelennek: (Mt 24:23) Akkor ha valaki azt mondja: Íme, itt a Krisztus vagy amott! ne higgyétek.
97. Legyünk figyelmesek az idõk jeleire: (Mt 24:32) Vegyetek példát a fügefáról. Amikor hajtása már zsendül és a levelei kibontakoznak, tudjátok, hogy közel van a nyár.
98. Bizzuk életünket az Úr Igéjére, mert nincs annál szilárdabb: (Mt 5:18) Bizony mondom nektek, míg ég és föld el nem múlik, egy i betû vagy egy vesszõcske sem vész el a törvénybõl, hanem minden beteljesedik. (Mt 24:35) Ég és föld elmúlik, de az én igéim el nem múlnak.
99. Meneküljünk az Egyház bárkájába: (Mt 24:38-39) A vízözön elõtti napokban ettek-ittak, nõsültek, férjhez mentek egészen addig, amíg Noé be nem ment a bárkába, s jött a vízözön, és el nem ragadta mindnyájukat. Ugyanígy lesz az Emberfiának megjelenésekor is.
100. Krisztust kell látnunk minden nélkülözõben: (Mt 25:35) Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek.

Ima: Add Uram kegyelmedet, hogy mindezeket tettekre is váltsuk. Ámen.

Tanuságtétel, kereszthordozás, meghalás

Mk 8.34-38

Összehívta a népet és tanítványait, s így szólt hozzájuk: „Ha valaki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen. Mert aki meg akarja menteni életét, elveszíti. Aki elveszíti értem és az evangéliumért, az megmenti életét. Mit ér az embernek, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? Mert mit adhat cserébe az, hogy megszerzi az egész világot, ha a lélek kárát vallja? Mert mit adhat cserébe az ember a lelkéért? Aki ez elõtt a házasságtörõ, bûnös nemzedék elõtt szégyell engem és tanításomat, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor majd eljön Atyja dicsõségében a szent angyalokkal.”

Azt mondják, hogy manapság sok a tanító és kevés a tanuságtevõ. Tehát inkább lenne szükség tanuságtételre, mint tanításra.

A tanúságtétel

Szükséges a tanúságtétel, szükéges Jézus Krisztus megvallása a világban. Aki megvallja Jézus Krisztust a világ elõtt, azt Õ is megvallja majd a mennyei Atya elõtt. És forditva: aki megtagadja Õt a világ elõtt, azt Õ is megtagadja majd a mennyei Atya elõtt:
(Mt 10.32-33) Azokat, akik megvallanak engem az emberek elõtt, én is megvallom majd mennyei Atyám elõtt. De aki megtagad az emberek elõtt, azt én is megtagadom mennyei Atyám elõtt.

Jézus Krisztus megvallásának egyenes következménye a világ részérérõl való a megvetés, a kirekesztetés és az érvényesülési esélyek elvesztése. Ebbõl a megfosztottságból származik a kereszthordozás.

Amint elkezdjük megvallani Jézust Krisztust és elkezdünk tanítása szerint élni, az emberek elõször bolondnak nyilvánítanak (na persze a hátunk mögött), majd kizárnak baráti körükbõl, végül pedig kirekesztenek minden egyezségükbõl, klikkjükbõl. Ha Isten akarata szerint akarunk élni, akkor fel kell készülni a megpróbáltatásokra:
(Sir 2.1) Fiam, ha Istennek szeretnél szolgálni, készülj fel igen sok megpróbáltatásra.

Idõvel,a tanúságtételünk elhalványul a félelem és a kishitüség miatt. Úgy járunk mint a hamis sáfár (Lk 16:1-16.) Lassacskán hajlamosak vagyunk engedni a huszonegybõl és megalkuszunk a világgal. Sokszor félelmünkben, ha nem is tagadjuk meg Jézust, de részben egyetértünk felebarátunk bûneivel, hogy ne kerüljünk konfliktuális helyzetbe, hogy ne veszélyeztessük "életünket". Ilyenkor megszégyeljük magunkat, ha az Úr Jézus szavaira gondolunk. Gyakran azzal a igével takarozunk, hogy "ne vessétek gyöngyeiteket a disznók elé, nehogy megtaposság és nektek rontva nehogy megszaggassanak titeket":
(Mt 7.6) Ne adjátok a szent dolgokat a kutyáknak és gyöngyeiteket se szórjátok a sertések elé, különben még eltapossák lábukkal, és megfordulva széttépnek benneteket!

De valójában, egy picit a gyávaságról, a hûtlenségrõl is szó van… Vigyázzunk, legyünk hûségesek Jézushoz, az Õ tanításához és tegyünk tanuságot.

A kereszthordozás

Az Úr Jézus magára vette és hordozta keresztjét:
(Jn 19.17) Maga vitte keresztjét, míg oda nem ért az úgynevezett Koponyák helyére, amelyet héberül Golgotának hívnak.

Mibõl fakad a kereszthordozás? A kereszthordozás az a nehézség és megpróbáltatás, ami Istennek és az õ parancsolatainak megvallása és megélése miatt ér bennünket a világ részérõl. Amint megéljük hitünket, bizonyos üldöztetés és megvettetés jön az emberek részérõl, a gonosz lélek ösztönzésére, de jön magától a gonosz lélektõl is, aki a krisztuskövetõ ember esküdt ellensége.

A kereszthordozás megnyilvánulásának formái a következõek lehetnek:
- A családban nem fogadják el a megtérõ családtag hitét, abból fakadó megtért életformáját. Ezért, még a legszûkebb rokoni körben is megvetik:
(Lk 12.52) Ezentúl ha öten lesznek egy házban, megoszlanak egymás közt: három kettõ ellen, és kettõ három ellen.
- A munkahelyen, a hivõ embert bolondnak tartják, értetlenül néznek rá, mások meg nyíltan megvetik, mert nem akar csalni és mert fizetéséért megprobál tisztességesen és becsülettel dolgozni;
- Még a testvérek között is akad megvettetés és ez a kereszt a legkeservesebb. A szentek mindig szenvedtek testvéreik értetlensége és szeretetlensége miatt;
- Van aki azért vet meg, mert nem vagyunk elég gazdagok, más meg azért, mert nem küzdünk minden áron jogainkért, vagy mert nem vagyunk elég tekintélyesek, vagy mert hûek vagyunk az egyházunkhoz és a hitünkhöz;
- Aztán ott vannak a gonosz lélek közvetlen támadásai is, az evangelizáció miatt, Isten szavának hirdetése miatt.

Sokféle kereszt van, de ne féljünk a keresztektõl, ne mondjuk azt, hogy Isten mentsen, amint Péter apostol mondta:
 (Mt 16:22) Péter félrevonta, és szemrehányást tett neki ezekkel a szavakkal: "Isten mentsen, Uram! Ilyesmi nem történhet veled."
(Lk 9.23) Amikor az egész néphez szólt, ezt mondta: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét minden nap és úgy kövessen.

Meg kell változtassuk felfogásunkat, hogy megszeressük a keresztet és szivesen vállaljuk azt.

A meghalás

Amíg a megtérés friss öröme tart, addig minden könnyû. Aztán, amint az évek telnek, mintha Isten vigasztalása is visszavonulna, elillanna. Jön a lelki szárazság hosszú idõszaka és a kisértõ:
- Nézd, a kortársaid, a kollegáid, hogy elhúztak mind melleted ... Mindeniknek cégje van, érvényesülnek, több autót cseréltek, házat építettek, stb. Te pedig ugyanott vagy ahol voltál, vagy még ott sem. Ugyanolyan szegény vagy, semmi és tehetetlen... Sõt, így egyre gyengébb leszel…
- Gyerekeid vannak... Hogyan gondoskodsz majd róluk?... Hogyan indítod el õket az életben?

De Jézus azt mondja:
(Mt 10.37) Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.

Igen, Jézust kell szeretni a legjobban. Õt kell szolgálni és rá kell bízni a családot is meg a gyerekeket is… A krisztuskövetõ élet célja Jézust szolgálni, hirdetni Isten országát tettel és szóval. Evangelizálni, imádkozni, jót cselekedni, tanúságot tenni Jézusról minden eszközzel. Ez azzal jár, hogy egyre inkább elsorvad az evilági életünk, de Jézus megígérte, hogy amint meghalunk ennek az életnek, megnyerjük lelkünket az örök életre.

Merjünk hinni, merjük vállalni evilági életünk elvesztését. Merjük odaajándékozni idõnket Krisztusnak és az Õ szolgálatának. Buzdítsunk másokat is erre. Tegyünk tanúságot és mondjuk el az embereknek, hogy ne akarják magukat megvalósítani itt, ebben az életben, hanem inkább gyûjtsenek kincset a mennyben.

A tanúságtétel, a kereszthordozás és az életünk elvesztése egy olyan folyamat, amelyben e három szorosan összefonódik. Ehez lelki erõre van szükség, amelyet a kegyelem által, a hit, a remény és a szeretet ad meg. Mindez pedig Jézustól van, mert Õ a kegyelem forrása.

Befejezõ ima: Uram Jézus, Te vagy a kegyelem forrása. Add meg nekünk a lelki erõsség ajándékát. Ámen.

Szeressétek egymást

Jn 15:12-17

Az az én parancsom, hogy szeressétek egymást, amint én szerettelek benneteket. Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért. Ha megteszitek, amit parancsolok nektek, a barátaim vagytok. Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek. Nem ti választottatok engem, hanem én választottalak benneteket, s arra rendeltelek, hogy menjetek, teremjetek gyümölcsöt, maradandó gyümölcsöt. Akkor mindent megad nektek az Atya, amit a nevemben kértek tõle.

Ki tudna méltó módon beszélni ezekrõl az igékről? Talán Szent Maximilian Kolbe… Megpróbáljuk valamennyire szeretni egymást, de valójában ez nem igazán sikerül. Mi a szeretet? Az Úr Jézus bemutatta nekünk, hogy mi a szeretet...

A szeretet fokozatosan bontakozik ki. A szeretet elsõ foka a kommunikáció és az utolsó foka az önfeláldozás. Ezért az Úr Jézus először kinyilatkoztatta nekünk a Szentháromság bensõ életét, majd legvégül felment a Golgotára és meghalt értünk a kereszten.

A szeretet fokozatai

1. A kommunikáció

Ha a feleség megharagszik a férjére, akkor napokig duzzog, hallgat és mosolyszünet van. Ha a szomszéd megharagszik, akkor másnap már nem köszön. Ha más a politikai nézeted, polgártársad többé nem áll szóba veled. Egyszerűen kitörül mobilja névsorából...  A szeretet visszaállításának az elsõ fokozata a párbeszéd elkezdése, a kommunikáció. Az Úr Jézus úgy szeretett minket, hogy mindent elmondott nekünk, amit az Atyától hallott:

(Jn 15:15) Nem nevezlek többé szolgának benneteket, mert a szolga nem tudja, mit tesz ura. Barátaimnak mondalak benneteket, mert amit hallottam Atyámtól, azt mind tudtul adtam nektek.

2. Az egyetértés

A kommunikáció, a beszélgetés, vélemények kifejezésére ad lehetõséget. Errõl a pontról lehet továbblépni, ha van egyetértés. Ha a beszélgetésbõl nem születik egyetértés, akkor a beszélgetés meddõ marad. Akkor az, csak egymás mellett való elbeszélés és süketek párbeszédje... De ha akár csak két ember is teljesen egyetért egy bizonyos dologban, akkor a mennyei Atya megadja azt nekik:

(Mt 18.19) Azt is mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön, és úgy kérik, megkapják mennyei Atyámtól.

3. A közösség

A beszégetés és az egyetértés öröme közösségi élethez, közösködéshez vezet. A szomszédasszonyok elõbb együtt kávéznak, majd együtt főznek, majd kölcsönkérik egymás edényeit, konyhaeszközeit. A komák egymásnak segítenek, egymás szekerét, ekéjét, vagy lovait használják. Ennek a következménye a kölcsönös tisztelet. Ha megszegik a kölcsönös tiszteletet, akkor megromlik az egyetértés és minden visszaesik a bizalmatlanságba. Ahol közösség jön létre az Úr Jézus nevében, ott Ő megjelenik valóságosan:

(Mt 18,20)  Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.

4. A türelem

A közösség hétköznapjai szükségképpen hoznak nehézségeket az együttélésben, mert az ember gyarló és egymás természeti hibáit el kell viselni türelemmel. Ha ez nem fejlõdik ki, a közösséget elkerülhetetlenül viszályok dúlják fel:

(Ef 4.32) Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

5. Az õszinteség

A türelem után az õszinteség a legfontosabb. A képmutatás, az álnokság és a csúsztatás, elõbb-utóbb megrontja a kapcsolatokat. Legfeljebb érdekkapcsolatok lehetnek, de semmi esetre sem lesz ott már szeretetkapcsolat.

(Róm 12.9) Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz.

(Kol 3.9) Ne hazudjatok egymásnak. Vessétek le a régi embert szokásaival együtt...

6. Az engedelmesség

Az engedelemességbõl fakadó szolgálat a legkedvesebb Istennek és a leghitelesebb az emberek elõtt. Ha engedünk embertársunk jó akaratának, kezdeményezésének, akkor megnyerjük őt magunknak. A saját kezdeményezésbõl, akaratból fakadó szolgálat bármennyire is dicséretes, bármekkora áldozatokkal is jár, mégiscsak az önfejüség és a dicsőségvágy veszélyét hordozza magában...

(Zsid 13.17) Engedelmeskedjetek elöljáróitoknak, kövessétek õket, mert õk vigyáznak rátok, abban a tudatban, hogy számot adnak lelketekrõl. Bárcsak örömmel tehetnék, nem sóhajtozva, mert hisz az nem válnék javatokra.

(Ef 5.21) Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletbõl.

7. Az állhatatosság

Nem elég egy ideig türelmesnek lenni testvérünkhöz, hanem hosszútávon is fel kell vállalni õt, az õ jó vagy rossz természetével együtt. Ha ezt nem tudom felvállalni, akkor elõbb-utóbb felbomlik a közösség.

(Ef 4:2-3) Viseljétek el egymást szeretettel. Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a lelki egységet.

8. A kereszthordozás

A hosszantûrés a közösségi életben, az emberi gyarlóságok miatt, kemény kereszthordozás lehet. Vállalni közösséget egy olyan emberrel, aki nap mint nap szenvedést okoz, megsért, megaláz, tiporja igazságomat, stb. És ha ezt netán, ráadásul a krisztusi közösség szolgálatának nevében teszi, akkor biza nem könnyű dolog...

(Mt 11.29) Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tõlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívû, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyû.

9. Az önfeláldozás

A kereszthordozás, a teher tudatos vállalása, bizonyos formában az emberi élet feláldozása. Ez eljuthat akár fehér mártíromságig is...

(Jn 15:13) Senki sem szeret jobban, mint az, aki életét adja barátaiért.

(Mt 10,39)  Aki meg akarja találni életét, elveszíti, aki azonban elveszíti értem életét, az megtalálja.

Ne féljünk az önfeláldozástól, mert ez a végcél felé vezetõ út utolsó szakasza.

A szeretet fokozatait nem magunk erejéből kell végigjárnunk, hanem Isten Lelke vezérel és erősít ebben a feladatban. Az önfeláldozás által nyerjük el Isten tetszését és az igazi lelki kincseket:

(Fil 3.8) Sõt annakfelette most is kárnak ítélek mindent az én Uram, Jézus Krisztus ismeretének gazdagsága miatt: a kiért mindent kárba veszni hagytam és szemétnek ítélek, hogy a Krisztust megnyerjem...

Ha Krisztust megnyertem, mindent elnyertem...

Ima: Add Uram kegyelmedet, hogy szeretni tudjunk és legyen bátorságunk végighakadni a szeretet fokozatain. Ámen.

A nagy parancsolat

Mk 12:30-31

Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből! A második így szól: Szeresd felebarátodat, mint saját magadat! Ezeknél nincs nagyobb parancs.

Ezekenél nincs nagyobb parancs... De hogyan lehet parancsra szeretni? Emberileg úgy gondoljuk, hogy szeretni csakis érzelem dolga, valami, ami szívbõl jön, amit nem lehet erõltetni. Valójában a helyes szeretet az értelem, az érzelem és az akarat közreműködése által valósul meg.

Szeretni Istent

Elõször értelmünkkel kell megtaláljuk Isten szeretetének az okát. Ezt nem tudjuk megtalálni önmagunktól, hanem Isten mutatja meg nekünk, egy személyreszabott kegyelem által. Miután értelmünk megnyílt Isten szeretetére, érzelmeink mondhatni, maguktól formálódnak és lobbannak lángra. Harmadjára, Isten szeretetének értelmi és érzelmi megélése, akaratunkat is Isten viszontszeretére irányítja. Örömmel és szeretettel tölt el bennünket az a tudat, hogy Isten szeret minket. Ezért aztán mi is akarjuk Őt szeretni, mély érzelmekkel és értő szívvel.

De mindehez nélkülözhetetlen Isten segitő kegyelme, a mennyei Atya segítsége. Ha Isten segitő kegyeleme nem lenne, saját erőnkből soha nem tudnánk eljutni Jézushoz. Ugyanígy, ha Ő nem vezethetne el az Atyához, nem is ismerhetnénk meg és nem is szerethenénk meg Õt:

(Jn 6.65) Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki.

(Jn 14.6) Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.

(1Jn 4:19) Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket.

Tehát Isten szeretetében, az értelem, az érzelem és az akarat kölcsönösen támogatják és átjárják egymást.

Értem

Értelmem Isten szeretetére irányítom, így érzelmeim hozzá emelkednek, a megerősödött, szent akaratban. Értelmemet Isten akaratának és parancsolatainak megértésére irányítom:

(Ef 5.17) Ne legyetek értetlenek, hanem értsétek meg az Úr akaratát.

Teljes értelmi képességünkkel szolgáljuk az Urat és így egyre inkább megértjük az Õ művét:

( Ef 3.17-18) ...hogy a hittel Krisztus lakjék szívetekben, s gyökeret verjetek és alapot vessetek a szeretetben. Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység,...

Érzem

Érzelmileg, a szeretet érzése tölti el szívemet az Úr iránt, mert értelmem felfogja Isten jó tervét és akaratom közremüködik ezzel a jó tervel. Ez az ingyenesen juttatott kegyelem, örömmel, szeretettel és hálával tölt el:

(Zsolt 61.9) Akkor majd folyvást dicsőítem neved, és mindennap beváltom fogadalmamat.

Ugyanakkor, Isten szeretete bűnbánatra indít. Látva az Ő jóságát, irgalmasságát és szeretetét, tûkör képzõdik lelki szemeink elé, amelyben világosan meglátjuk romlott természetünket:

(Róm 2.4) Avagy semmibe veszed, hogy Isten végtelenül jó, türelmes és elnéző, s nem jut eszedbe, hogy irgalma bűnbánatra akar vezetni?

Tehát Isten szeretete átjárja szívünket, lelkünket és az viszontszeretetre vezet minket...

Akarom

Akarom Istent szeretni, mert az értelmemmel felfogom, érzelmeimben átérzem, hogy Isten elõbb szeretett engem, mindent értem teremtett és mindent neki köszönhetek. A Nap, a Hold és a csillagok az idõt mérik számunkra (Ter 1.15). Meghatározzák az ünnepeket, a napokat és az éveket. Az ember a teremtés koronája és Isten mindent neki adott (Ter 1.28). Isten megáldotta az első emberpárt: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá. Uralkodjatok a tenger halai, az ég madarai és minden állat fölött, amely a földön mozog.” És végül, Isten a bûnbeesett emberért adta egyszülött Fiát:

(Jn 3.16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

A felebaráti szeretet

Az önzetlen felebaráti szeretet Isten szeretetébõl fakad, a belénkáradó, megszentelõ kegyelem által. Létezik egyfajta emberi, testi szeretet is. Mi gonosz létünkre is tudunk valamilyen módon szeretni. De az igazi szeretet Isten kegyelmébõl van. Isten kegyelme az, ami kiűzi belõlünk a sötétséget, az önzést, a félelmet, hogy szent szeretet működjön bennünk. Csak így lehetünk képesek igazán szeretni.

(Mt 7,11) Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik.

(1Jn 4.18) A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet.

Aki tehát igazán szereti Istent, az szereti embertársait is, de aki nem szereti embertársait, az Istent sem szereti:

(1Jn 4.20) Ha valaki azt állítja, hogy: „Szeretem az Istent”, de testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti az Istent sem, akit nem lát.

A felebaráti szeretet nem érzelgõsségbõl, nyájaskodásokból, vagy minden áron való bekésségbõl áll, hanem Istenhez való ragaszkodásból és tettekből. Akarom szeretni, szolgálni testvérem javát, hogy õ is eljusson az üdvösségre:

(1Jn 3,18) Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és valóságosan.

(1Tessz 5.14) Kérünk továbbá benneteket, testvérek, feddjétek meg a nyughatatlanokat, bátorítsátok a kislelkűeket, gondozzátok a betegeket, tanúsítsatok mindenki iránt türelmet.

(Júd 1.23) “másokat mentsetek meg, kiragadva őket a tűzből; a többieket pedig rettegve szánjátok, s még a testük megfertőzte ruhát is gyűlöljétek.”

Az ószövetségben, Izrael népe megkapta a Törvényt és a Tízparancsolatot. Az ember nem tudta saját erejébõl betölteni a Törvényt, de az Úr Jézus eljött és beteljesítette azt:

(Mt 5.17) Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem a törvényt vagy a prófétákat. Nem megszüntetni jöttem, hanem teljessé tenni.

Az Emberfia megváltotta az emberiséget és mennybemenetele után elküldte a Szentlelket. A Szentlélek tanít és segít minket a nagy parancsolat megélésében. Általa részesülünk a kegyelemben, amely segít minket:

(Jn 1.16) Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.

Nekünk már nem kell erõlködnünk, hogy a törvény betű szerint való betartására, mert az Úr Jézus új parancsolatot adott nekünk, amely az egész törvényt átfogja:

(Jn 13.34) Új parancsot adok nektek: Szeressétek egymást! Amint én szerettelek benneteket, úgy szeressétek ti is egymást.
 
De milyen is valójában az Úr Jézus szeretete? Nézzünk fel a Golgotára, az Ő keresztjére. Ott megláthatjuk, hogy milyen az igazi szeretet, amely a kínhalálig képes szeretni. Szent Pál, a saját tapasztalatából írja meg a szeretethimnuszt. Ez részletes receptet ad nekünk a szeretet parancsolatának megélésére (1Kor 13). Minden hiábavaló ha nincs bennünk szeretet. A szeretet jóságos, a szeretet tűrelmes, nem féltékeny, nem kérkedik, nem kevély, nem tappintatlan, nem keresi a maga javát, nem gerjed haragra, a rosszat nem rója fel, nem örül a gonoszságnak, stb.

Ima: Bevaljuk Uram Neked, hogy távol állunk az igazi szeretettõl és kérjük Máriát, Isten Anyját, hogy vezessen el minket is az igaz szeretetre. Ámen.

A tíz szûz I.

Mt 25,1-13

Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásaikat és kimentek a vőlegény elé. Öt közülük ostoba volt, öt pedig okos. Az ostobák ugyanis, amikor fölvették lámpásaikat, nem vettek magukhoz olajat. Az okosak viszont lámpásaikkal együtt olajat is vittek edényeikben. Mivel a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor aztán kiáltás támadt: ,,Itt a vőlegény, gyertek ki elébe!'' Ekkor a szüzek mindnyájan fölkeltek és rendbehozták lámpásaikat. Az ostobák ekkor így szóltak az okosakhoz: ,,Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásaink kialszanak.'' Az okosak ezt válaszolták: ,,Nehogy ne legyen elég se nekünk, se nektek, menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak.'' Amíg azok elmentek vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Az ajtót bezárták. Később megjött a többi szűz is. Azt mondták: ,,Uram, uram! Nyiss ki nekünk!'' De ő így válaszolt: ,,Bizony, mondom nektek: nem ismerlek titeket.,, Legyetek tehát éberek, mert nem ismeritek sem a napot, sem az órát.

Nagyon sokszor hallgattam, olvastam magyarázatot errõl a példabeszédrõl, de mindig azzal az érzéssel maradtam, hogy a példabeszédet magyarázó sem érti a példázatot és ezért hiányosan, rosszul magyarázza... Nem azt akarom mondani, hogy majd én leszek az, aki megadja a helyes értelemezést, hanem azt szeretném, hogy megfogalmazzam a saját értelmezésemet...

A szimbólumok magyarázata

A szüzek

Isten, már az Ószövetségben kijelenti prófétái által, hogy úgy szereti népét, mint a võlegény a menyasszonyát, vagy mint a férj a feleségét. Izrael Isten iránti hûtlensége és más istenekhez való pártolása, bálványimádása, a parázna, házasságtörõ feleség képével van szemléltetve. Szent Pál a házasságról úgy beszél, mint Krisztus és az Egyház kapcsolatáról. Ebben a kapcsolatban csupán annyi nem hasonlít a szerelmespár kapcsolatához, hogy míg az emberi kapcsolatnál a férfi (a võlegény) udvarolja, azaz környékezi a lányt (a menyasszonyt), addig az Istennnel való kapcsolatban ez fordítva áll. A lány, vagyis a menyasszony, az Egyház udvarol a Võlegénynek...

(Jer. 31.22) Meddig tétovázol még, te szófogadatlan leány? Mert valami újat teremt az ÚR a földön: a nõ jár a férfi után!

(Jn 3.29) A menyasszony a võlegényé. A võlegény barátja csak ott áll mellette, és szívbõl örül a võlegény hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett.

(Ef. 5:32-33) Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.

Tehát a szûzek, az Egyház tagjai, a megváltottak, akik várják a találkozást a Võlegénnyel, a mi Urunk Jézus Krisztussal.

A lámpás, az olaj és a tûz

A lampás, a gyertya, olyan eszköz, amelyet ha meggyújtunk, megvilágítja környezetünket és így láthatunk. Ez lelki értelemben véve, nem más mint az élõ hit. A hit által van betekintésünk a lelki dimenzióba, a szellemi világba. De honnan van az élõ hit? Az élõ hit csakis Istentõl van és Isten kegyelme által születik meg az ember szívében. Isten segítõ és megszentelõ kegyelme nélkül nem tudnánk hinni...

Amint a lámpás nem tud égni, ha nem táplálják olajjal, úgy az ember sem tud hinni, megmaradni a hitben, ha nem táplálkozik a kegyelem forrásából. Ezért aztán az okos szüzek, vagyis a hívõ emberek, odajárulnak a kegyelem forrásához. De hol van a kegyelem forrása? A kegyelem forrása maga Krisztus (Jn 1:16). Mivel Szent Pál szerint, Krisztus azonosítja magát menyasszonyával, az Egyházzal, a misztikus Krisztussal, ezért a kegyelem forrását az Egyházban találjuk meg. Hol és hogyan találjuk meg? A szentségekben, amelyek közvetítik a megváltás gyümölcseit és az imában.

A lámpás lángja nem más, mint az istenes szeretetet, amely a kegyelembõl táplálkozva, a hit által lobog a võlegényért, amelyet habár nem láttunk de mégis szeretünk.

(Jn 1.16) Mindannyian az õ teljességébõl részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.

(1 Kor 12.27) Ti Krisztusnak teste vagytok, s egyenként tagjai.

(1 Pét 1.8) Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne.

Krisztus csorgatja kegyelmét (malasztját) azok szívébe, akik Õt keresik, mert Õ elõbb szeret minket, mint ahogy mi viszontszerethetnénk Õt.

(1 Jn 4.19) Azért szeretjük (az Istent), mert õ elõbb szeretett minket.

Ezért aztán, a tûz, ami az ember szívében lángol, csupán válasz Isten szeretetére. Nem mi vagyunk a szeretet kezdeményezõi, hanem Isten. A szüzek lámpásai másoknak is világítanak:

(Mt 5.16) Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsõítsék mennyei Atyátokat!

(Mk 4.21) Ezután így folytatta: „Vajon azért gyújtanak lámpát, hogy a véka vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért, hogy a lámpatartóra tegyék?

Az elalvás

Az elalvás, szellemi értelemben véve, azt jeleni, hogy az élõ hit látásának szemhéja lecsukódik. Leejtjük lelki szemhélyunkat. Elfordultunk az istenes dolgoktól és el-elegyedtünk a világi dolgokban. Ez a mindennapi életben akarva-akaratlanul megtörténik. Kevés embernek van meg az a lelki ébersége, hogy mindig, mindent, Krisztusban és Krisztus által tegyen. Az ember legtöbbször teszi a maga dolgát, a maga feje, akarata és ereje szerint és alig juttat naponta néhány percet, hogy felébredjen a hitre és Isten jelenlétébe helyezze magát.

Az ébredés, az ébren maradás, nem más mint a lelki szemeink hit által való felnyítása, nyitva tartása. Ez a virrasztás... De nehéz szemeinket nyitva tartani! Mennyire nehezek a szemhéjaink és míly hamar lecsukódnak... Belealszunk a lelki dolgok szemlélésébe és visszazuhanunk evilági kötöttségeinkhez. A szellemi értelemben vett elalvás nem jelent kimondottan bûnös lelkiállapotot, mert azt inkább a betegség és a halál szimbolizálja, hanem inkább egy gyengeséget a szellemi világgal való kapcsolattartásra, amely az eredeti bûn következménye.

(Lk 22.45-46) Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban. Rájuk szólt: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!”

Az éjfél

Az Úr Jézus gyakran szemléltet egy idõszakot a nap óráival. Ez lehetett egy emberi élet idõtartalma, vagy akár az egész üdvtörténet. Reggel, dél, este, éjfél... De mi ebben a lényeg? Nem az a lényeg, hogy mikor van az éjfél, hanem az, hogy az éjfél, a Võlegénnyel való találkozás pillanata. Ebbõl a szempontból az éjfél lehet bármikor. Lehet akkor, amikor egy szegény vagy beteg emberben találkozunk Jézussal, lehet akkor amikor egy sorsdöntõ pillanatunkban vagyunk Jézussal, vagy amikor meghalunk és az Úr Jézussal ítélõszéke elé kerülünk. Kérdés az, hogy felismerjük-e azt a pillanatot, felismerjük-e, hogy itt az éjfél?

 
(2Pét 3.8) Szeretteim, fõképp egy dolog ne kerülje el figyelmeteket, az, hogy egy nap az Úr elõtt annyi, mint ezer év, ezer év pedig annyi, mint egy nap.

(Mk 13:35-37) Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek!"

A kiáltó

A kiáltó nem más, mint a Võlegény szolgája. Ez lehet az egy szent, egy angyal vagy lehet a lelkiismeretünk hangja. Egy király érkezését mindig meghirdetik. Kérdés az, hogy mi meghalljuk-e a kiáltó szót, vagy lelkünk annyira tele van mindenféle zajjal, hogy képtelenek vagyunk meghallani a kiáltást.

(Mt 3.3) Ő az, akire Izajás próféta utal, amikor ezeket mondja: "A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!"

(Jel. 14:15) A templomból egy másik angyal jött ki, és nagy szóval kiáltott a felhőn ülőnek: "Ereszd neki sarlódat és arass, mert eljött az aratás ideje, és a vetés már érett a földön."

Az ajtó

Az ajtó nem más mint a menyország ajtaja, az örök boldogság kapuja. Az Úr Jézus azonosítja magát ezzel a kapuval. Csakis Õ nyítja vagy zárja ezt, mert neki adta a mennyei Atya a kulcsokat.

(Jn 10:9) Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelõt talál.

(Jel 3.7) „A filadelfiai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja…

A menyegzõ
           
A menyegzõ nem más mint a mennyek országa, az üdvözültek, a szentek közössége. Ezek örök boldogsága, Isten szent színe elõtt, hasonlatos a menyegzõhöz.

(Mt 22.2-10) „A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzõt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzõre! Azok nem akartak jönni. Erre más szolgákat küldött: Mondjátok meg a meghívottaknak, hogy a lakomát elõkészítettem, ökreimet és hizlalt állataimat leölettem, minden készen van, gyertek a menyegzõre!Azok nem törõdtek vele, az egyik a földjére ment, a másik meg az üzlete után nézett. A többiek a szolgáknak estek, összeverték, sõt meg is ölték õket. A király ennek hallatára haragra lobbant. Elküldte csapatait, a gyilkosokat felkoncoltatta, városaikat pedig fölégette. Aztán így szólt szolgáihoz: A menyegzõ ugyan kész, de a meghívottak nem voltak rá méltók. Menjetek ezért ki az útkeresztezõdésekre, s akit csak találtok, hívjátok meg a menyegzõre! A szolgák ki is mentek az utakra és összeszedtek mindenkit, akit csak találtak, jókat, gonoszokat egyaránt. A menyegzõs terem megtelt vendégekkel.

Bejutunk-e mi?

A tanulság az, hogy nem szabad belefáradnuk a hitéletbe, a szentmisébe, a szentségekkel való táplálkozásba, az imába és a szeretet gyakorlásába. Ez erõs elhatározás és akarat kérdése. Ezekbõl fakad a kegyelem és az istenes szeretet. Akarnunk kell szüntelenül Istent szeretni, akarnunk kell szüntelenül imádkozni, virrasztani, ébernek lenni, akarnunk kell szüntelenül Istent parancsolatait megtartani, akarnunk kell felebarátunkat szeretni. Az életben több éjfél van és többször kinyílik az ajtó. Ezek a probatételek. Ne szalasszuk el ezeket az ajtó kinyílásait. Ha az élet ajtónyílásait elszalasztjuk, hogyan leszünk készek a végsõ ajtónyitásra?...

Ima: Uram Jézus, oly nehéz a szemhéjam, nem tudom nyitva tartani. Segíts ébren maradni, virrasztani és imádkozni. Add, hogy mingig legyen elegendõ tartalék olajam. Ámen.