(Lk 19:45-48) Azután bement a templomba, és kezdte kiűzni azokat, akik ott adtak-vettek. Ezt mondta nekik: ,,Írva van: Az én házam az imádság háza, ti pedig rablók barlangjává tettétek' [Iz 56,7; Jer 7,11]. Mindennap tanított a templomban. A főpapok, az írástudók és a nép vezetői az életére törtek, de nem tudták módját ejteni, mert az egész nép rajta csüggött és hallgatta őt.
Az én házam az imádság háza – mondja az Úr. De mit is jelent ma pontosan az, hogy az Én házam, vagyis Isten háza?... Egy hely ahol Isten lakózik?... Ahol fogadóórákat tart?... Ahol találkozhatunk Vele?...
Ádám és Éva engedetlensége után, az ősbűn elkövetése által, az ember elszakadt Istentõl. De mégis, ezután is voltak emberek, akik Istennel jártak... Tehát Isten velük volt... Ilyen volt Hénoch (Énok), aki nem halt meg, hanem eltûnt, mert Istennel járt (Ter 5:24). Aztán Ábrahám lett az, akit Isten kiválasztott, hogy megváltó és üdvözítõ tervét vele kezdje el. Ábrahám mindig kint, a természetben, a csillagos ég alatt találkozott Istennel (Ter 15:5). A nagy találkozások helyeit kõhalom oltárokkal jelölte meg, olyan kövekbõl, amelyeket ember keze nem piszkolt be vasszerszámmal (MTörv 27:5; Józs 8:31).
Izsák és Jákób istenélménye és üdvtörténeti szerepe után, Mózes volt az, aki rendszeresen találkozott Istennel szemtől szembe. Ezeknek a találkozásoknak csúcspontja a kõtáblák átadása volt. A kõtáblák után, Isten elrendelte a frigyládát meg a szent sátrat. Ez a sátor már egy zárt hely volt, amelyet Isten kijelölt tartózkodása helyéül. A szent sátor, a menny képmása volt és Isten értünk elfogadta, hogy az Õ végtelenségét és térfölöttiségét, egy zárt térben jelenítse meg...
(Kiv 33:9) Valahányszor bement Mózes a sátorba, leereszkedett egy felhőoszlop, és megállt a sátor bejáratánál: így beszélt Mózessel az ÚR.
Aztán Dávid következett, aki Isten iránti buzgó szeretetét ki akarta fejezni. Dávid azt gondolta, hogy méltatlan dolog, hogy amíg õ szép házban lakik, addig Isten odakint egy sátorban fagyoskodik. Ezért Dávid elhatározta, hogy házat épít Istennek. De Isten megmosolyogta Dávidot, hogy az Neki, a végtelen Istennek, Aki az eget és a földet teremtette, egy ember akar házat építeni (2 Sám 7:5)... Mégis, Isten jóindulattal fogadta Dávid gondolatát. De mivel Isten háza, a békesség háza kellett, hogy legyen, ezért a harcos Dávid nem volt alkalmas annak felépítésére. Csak Dávid fia, Salamon építhette fel az Elsõ Templomot Jeruzsálemben. Salamon imádkozott benne, hogy Isten költözzön be a Templomba és minden ott imádkozónak hallgassa meg imáját. Isten meghallgatta Salamon könyörgését és így létrejött a Jeruzsálemhez kötött isteni jelenlét és imameghallgatás (1Kir 8 végig)...
(1Kir 8:27) Igen, de hát valóban az emberek közt lakik az Isten a földön? Nézd, az egek és az egek ege sem képesek téged befogadni, nem is szólva erről a templomról, amelyet építettem.
Ez az elsõ templom leromboltatott a babiloni fogság idején, majd a felszabadulás után, felépíttetett a Második Templom. A Második Templom ugyan kisebb volt méretre, de nagyobb lett dicsõségben, mert megláthatta az Üdvözítõt. Az Üdvözítõ, miután eljött a világba és tanította az embereket, kijelentette, hogy jönnek majd az idõk, amikor az emberek nem helyhez kötötten imádják Istent, hanem lélekben és igazságban (Jn 4:23), bárhol a világon...
(Jn 4:21-23) Hidd el nekem, asszony – mondta Jézus –, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar.
Tehát ma már nem keressük Istent sem Jeruzsálemben, sem más szent helyen, mert lehet Õt imádni bárhol, lélekben és igazságban. Ma ilyen imádókat keres Isten... De a helyhezkötött imádás mégis megmaradt, éspedig a a legszentebb áldozat bemutatásában és az Oltáriszentségben. Ebbõl a szempontból az Oltáriszentség és a tabernákulum hasolatos a frigyládához. Hasonlóképpen, ilyen volt az áldott állapotban lévõ, kegyelemmel teljes Szûzanya is...
(Lk 1:32-43) Nagy szóval felkiáltott: „Áldott vagy az asszonyok között, és áldott a te méhed gyümölcse! Hogy lehet az, hogy Uramnak anyja jön hozzám?
A végtelen Isten egésszen jelen volt a Szűzanya méhében és jelen van a tabernákulum véges, szûk és zárt térségében. Ezért, a katolikus templomok tabernákulumai, ma is a helyhezkötött, Istennel való találkozás helyei...
Más szempontból, Szent Pál tanítása szerint, a mi testünk, minden kegyelmi állapotba lévõ ember, a Szentlélek, és a Szentlélek által, a Szentháromság temploma...
(1Kor 6:19) Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? Nem tudjátok, hogy nem vagytok a magatokéi?
Az ilyen emberek találkozása, a Krisztus nevében való összejövetel, ahol ketten vagy hárman összejönnek az Úr nevében (Mt 18:20), megjeleníti Krisztust és megjeleníti az élõ kövekbõl épült Isten házát (1Pét 2:5). Ez egykor majd megmutatkozik az õ teljességében, mint a Bárány Menyasszonya (Jel 21:2)...
(1Pét 2:4-5) Őhozzá járultatok, az élő kőhöz, amelyet – bár az emberek elvetettek – Isten kiválasztott és megbecsült, és magatok is, mint élő kövek, épüljetek lelki házzá, szent papsággá, hogy Istennek tetsző lelki áldozatokat ajánljatok fel Jézus Krisztus által.
Keressük Isten helyhezkötött házát, tegyük alkalmassá testünket és lelkünket, hogy Isten háza lehessen, és épüljünk fel a krisztusi közösség által Isten élő házává.
Ima: Oltalmazz meg minket Uram, hogy megmaradhassunk a kegyelem állapotában és a mi szívünk, lelkünk, testünk mindig a Te házad legyen. Ámen.
