Aki hisz és megkeresztelkedik

(Mk 16:15-16) Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.

Azt gondolhatnánk, hogy ebben az igerészben, csak a keresztség szentségéről van szó. Elvisszük a csecsemőt a templomba, s ott megkereszteli a pap, ahogyan minket is egykor megkereszteltek, majd eszünk-iszunk és ünnepelünk, és megnyugszunk, hogy lerendeztünk egy dolgot az életünkben. Azonban később, a felnőtt keresztény megtapasztalja az ő életében, hogy ebben az igében nagyon sok Isten benső életébe beavató kegyelem van, amely elvezet minket a csecsemőkori keresztségtől a felnőttkori Szentlélek keresztségig...

Szüleink jóvoltából és a pap által, részesültünk a csecsemőkori keresztségben, és ők elkérték számunkra a szentségben Istentől a hit ajándékát. Ettől kezdve beleoltattunk szentségi módon, a kegyelem által, Isten szentháromságos életébe. Krisztusban, a Fiú pontján, részesei lettünk az isteni életnek, és ha Istennel élünk, akkor sok lelki ajándékot kapunk a Szentlélek által. Az első ilyen ajándék a szentgyónás, a kiengesztelődés szentsége, majd az elsőáldozás, a bérmálkozás, és azután a további lelki fejlődésünk. Ezek mind-mind újabb és újabb fokozatai a "hit és megkeresztelkedés" folyamatának. Ilyenkor több alkommal is megújítjuk a keresztségi fogadalmunkat...

Az iskolában külön tananyag a logika. Már az első órákon megtanítják az “ÉS” meg a “VAGY” logikai műveleteket. Aki hisz „ÉS” megkeresztelkedik = Igaz; aki pedig hisz „VAGY” megkeresztelkedik = Hamis. Néha annyira felháborító az emberek ignoranciája, felületessége, képmutatása, tunyasága, lelki restsége... Van, aki hisz, de megveti a keresztet és van, aki megkeresztelkedik, de nincs hite...

 

Vannak, akik látványosan, fennhéjázó módon nyilvánítják ki hitüket, de ez nem társúl hitből fakadó cselekedetekkel és a kereszt vállalásával...

(1Ján 3:18) Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.

(Jak 1:22-23) A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg. Ha ugyanis valaki csak hallgatja a tanítást, de nem követi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a természettõl kapott arcát tükörben nézegeti.

(Jak 2:26) Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.

Ha a hit nem társul hitből fakadó cselekedetekkel, ami valójában kereszségünk tanúsága Krisztusban, akkor az a hit halott...

Aztán sokan gyakorolják így-úgy vallásukat, olyan vasárnapi keresztény módra. Néha még szentségekhez is járulnak, de valójában nem hisznek...

(Mt 17:20 ) Ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.

(Jn 16:8-9) Amikor eljön, meggyõzi a világot a bûnrõl, az igazságról és az ítéletrõl. A bûnrõl, amiért nem hittek bennem.

(ApCsel 28:24) Némelyek hittek szavainak, mások nem hittek.
 

Sajnos, gyakran lehetünk tanúi a hit és a cselekedetek közötti összhang hiányának:

- Nagy esemény történt a városban. A város egyik gazdag embere, aki egy ismert vállakozó, és az ő élettársa, aki egy mondén hölgy, aki hetente a bulvárlapok hasábjain tündököl botrányaival, megkereszteltette gyermekét. A keresztelő a helység legnevezetesebb templomában volt megtartva, hírességek, újságírók és a helyi televizió jelenlétében. A végén azt kérdezték a hívek: Hogy van az, hogy egy össze nem házasodott pár csecsemőjét íly módon megkeresztelik? Hát nem a szülők hiteles keresztény élete a garancia a csecsemőnek kiszolgálatott kereszségre? És akkor, hogy van az, hogy a szegény ember gyerekét, aki hasonló helyzetben van, nem keresztelik meg, holott inkább az van náluk, hogy nincs még elég pénzük rendezni a családi életüket? Vajon ilyenkor nem csúfoljuk meg a hitet is, meg a szegény embert is (Jak 2:6)?...

(Jak 2:6) Ti mégis lenézitek a szegényt. Hát nem a gazdagok zsarnokoskodnak fölöttetek és hurcolnak benneteket a bíróság elé?

- Egy másik városban, egy köztudottan törvénytelen életet élő, egész várost rettegésben tartó milliomos kereszteltette meg csecsemőjét, több magas pozíciójú, vele lepaktáló politikus társaságában. A keresztelés szertartása közben, az egyik keresztszülő, egy nagy köteg pénzt dobott a szenteltvízbe. Amikor a pap odaért a szertartással, látta a bankjegyeket a szenteltvízben, de úgy tett, mintha misem történt volna, és elvégezte a keresztelés szertartását, belemerítve a gyermeket. Vajon ez lenne a hitből fakadó cselekedet?...

      
Miről van szó ezekben az esetekben? A "hit és a megkeresztelkedik" együttes megnyilvánulásáról? Hát, kétlem... Ezeknek, habár van egyfajta igényük a vallás, a hagyomány és a tisztesség látszata iránt - mert hát kérik a keresztség szentségét - valójában nincs igaz hitük és hitből fakadó cselekedeteik...

Hogy jobban megértsük a fentieket, íme néhány keresztelkedésre utaló szentírási rész:

(Mt 3:13-16) Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –, s te jössz hozzám?” Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Erre engedett neki. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett.

(Mt 28:19) Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg õket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére…

(Mk 10:38) Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelybõl, amelybõl majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?”

(Lk 12:50) Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Annyira szorongok, míg be nem teljesedik.

(ApCsel 2:38) „Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bûnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát.

(ApCsel 19:3-5) „Mire keresztelkedtetek?” - kérdezte ismét. Ezt válaszolták: „János keresztségére.” „János a bûnbánat keresztségével keresztelt - magyarázta Pál -, a népet meg arra biztatta, higgyenek abban, aki utána jön, azaz Jézusban.” Ezt hallva megkeresztelkedtek Jézus nevére.

(Róm 6:3) Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az õ halálában keresztelkedtünk meg?

(1Kor 15:29) Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?

Akkor hát, hányféle keresztség van?...
 

1. Az Úr Jézus megkeresztelkedett Keresztelő János vízkeresztségével, ami a bűnbánat keresztsége (Mt 3:13-16). Habár Ő bűnt nem ismert (2Kor 5:21), mégis beállt a bűnös emberek sorába, hogy egy legyen közülünk, és így mindnyájunk adóslevelét felvigye a keresztfára (Kol 2:14)...

(Mt 3:13) Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék.

(2Kor 5:21) Ő azt, aki bűnt nem ismert, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazságossága legyünk őáltala.

(Kol 2:14) A követelményeivel ellenünk szóló adóslevelet eltörölte, az útból eltávolította és a keresztre szegezte.

Láthatjuk, hogy a bűnbánat keresztsége egy hitből fakadó cselekedet, beállás a bűnbánók és bűneiket megvallók sorába. Ezt a lépést a Szentlélek alászállása követi. Tehát a hit bűnbánatra és Istennel való kiengesztelődésre vezet. Bűnbánat nélkül nincs keresztség, és nincs Szentlélekben való részesedés...

2. Az Úr Jézus megkeresztelkedett az Ő kínszenvedése és kereszthalála által. Ezáltal, a Kálvárián, megnyította számunkra az utat a mennybe, és a templom kettéhasított kárpitján keresztül a szentélybe (Mt 27:51). Ezt az utat járják a szentek, akik hittel követik az Úr Jézus Krisztust (Mk 10:39). Tehát a hit és megkeresztelkedés Krisztus követésére és kereszthordozásra kell vezessen minket. Enélkül nincs Krisztus dicsőségében való részesedés (2Kor 3:10-11)...

(Mt 27:51) És íme, a templom kárpitja felülről az aljáig kettéhasadt, a föld megrendült, és a sziklák meghasadtak.

(Mk 10:39) „Készen” – felelték. Jézus így folytatta: „A kehelyből, amelyből én iszom, ti is isztok, s a keresztséggel, amellyel engem megkeresztelnek, ti is megkeresztelkedtek.

(2Kor 3:10-11) Sőt, ami ott dicsőséges volt, ezen túláradó dicsőség miatt már nem is dicsőséges. Mert ha a mulandó dicsőséges, sokkal dicsőségesebb a maradandó.

3. Az Úr Jézus meghagyta az apostoloknak, és általuk az apostolutódoknak, vagyis a püspököknek és az összes presbiternek, hogy kereszteljenek meg minden nemzetet az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében (Mt 28:19). Ez az első és egyben a legfontosabb beavaltó szentség, amely mindenkit hitre és istengyermeki életre szűl bele az Egyházba, hogy részesüljön a Szentháromság isteni életében. Ez a szentség előzi meg az élő hit kegyelmét. A segítő kegyelem (Jn6:44) elvezet a keresztség szentségéhez, és a keresztségben megkapjuk az élő hit kegyelmét...

(Mt 28:19) Menjetek, és tegyetek tanítvánnyá minden népet! Kereszteljétek meg őket az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében...

(Jn 6:44) Senki sem jöhet hozzám, hacsak az Atya, aki engem küldött, nem vonzza; és én feltámasztom őt az utolsó napon.

4. Aztán ott van a Szentlélek keresztség Jézus Krisztus szent nevében, amely egy lelki csatornát pucoló tüzes láva, mindent elárasztó kristálytiszta vízesés, menyasszonyt felékesítő násznagy (Jel 21:2), ajándékokat hozó királyi nagykövet (Ef 4:8), vagy turbékoló és fejre letelepedő fehér galamb (Mt 3:16). Az élő hit által, a Szentlélek keresztség (ApCsel 19:2), szőlőmunkássá avatja a krisztuskövetőt (Mt 20:2)...

(Mt 3:16) Amikor pedig Jézus megkeresztelkedett, azonnal kijött a vízből, és íme, megnyílt az ég, és látta, hogy Isten Lelke mint egy galamb aláereszkedik, és őreá száll. (v.ö. Mk 1:10)

(Mt 20:2) Miután napi egy dénárban megegyezett a munkásokkal, kiküldte őket a szőlőbe.

(ApCsel 19:2) ...és így szólt hozzájuk: Kaptatok-e Szentlelket, amikor hívőkké lettetek? Ők így feleltek: Hiszen még azt sem hallottuk, hogy van Szentlélek.

(Ef 4:8) Ezért mondja az Írás: Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat.

(Jel 21:2) Láttam a szent várost, az új Jeruzsálemet Istentől leszállni az égből. Szép volt, mint a vőlegényének felékesített menyasszony.

5. De ott van a Krisztus halálára és az elhunytak halálára való megkeresztelkedés (1Kor 15:29), mert a keresztségben meghalunk test szerint ennek a világnak, hogy új életre támadjunk lélek szerint Istennek. A keresztségben újjászületünk (Jn 3:5; 1Pét 1:23; Tit 3:5), és Krisztusban új teremtményekké válunk (2Kor 5:17; Gal 6:15)...

(Jn 3:5) Jézus azt válaszolta: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába.

(1Kor 15:29) Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?

(2Kor 5:17) Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg.

(Gal 6:15) Mert sem a körülmetéltség nem ér semmit, sem a körülmetéletlenség, hanem csak az új teremtmény.

(Tit 3:4-5) Amikor azonban üdvözítő Istenünk kinyilvánította jóságát és emberszeretetét, megmentett minket. Nem azért, mert igazak voltak tetteink, hanem irgalmasságból, s a Szentlélekben való újjászületés és megújulás fürdőjében...

6. És végül ott van a vágykeresztség és a vérkeresztség, amelyek pótolhatják a vízkeresztséget...

(ApCsel 10:44-45) Péter még be sem fejezte a beszédet, s a Szentlélek már leszállt mindenkire, aki hallgatta a tanítást. A zsidókból lett keresztények, akik Péterrel érkeztek, ámulatba estek, hogy a Szentlélek ajándéka a pogányokra is kiárad.

(Mt 2:16) Akkor Heródes, látva, hogy a bölcsek kijátszották, nagy haragra lobbant, és embereit elküldve megölette az összes fiúgyermeket Betlehemben és annak egész környékén, kétévestől lefelé, annak az időnek megfelelően, amelyet megtudakolt a bölcsektől.

Akkor mit is jelent  számunkra az, hogy “aki hisz és megkeresztelkedik”? Azt, hogy a vízkeresztség szentsége nyomán, a hit által, folyamatosan megtérünk Istenhez, gyakran megmosakszunk Jézus Krisztus Szent Vérében a Szentlélek által (1Kor 6:11), és hordozzuk keresztünket. Így folyamatosan részesülünk a Szentlélek kegyelmében...

(1Kor 6:11) Bizony, ilyenek voltatok néhányan; de meg lettetek mosva, megszentelést nyertetek, és megigazultatok az Úr Jézus Krisztus nevében, a mi Istenünk Lelke által.

Minden nap új hitre kell fakadnunk Isten kegyelme által, hogy nap mint nap megújítsuk keresztségünket a bűnbánattal, a hitvallással, a jócselekedetekkel és a kereszthordozással...

Uram Jézus, segíts nekünk, hogy ne vegyük hiába kegyelmedet, és ne valljunk szégyent a szentek közössége előtt. Ámen.

Csókkal árulod el

(Lk 22:48) Jézus megkérdezte: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”

Kevés ember van, aki ne csókolt volna életében. Tudjuk, hogy kétféle csók létezik: szerelmes csók és szent csók. A szent csók az, amellyel az anyánkat, vagy szent testvéreinket köszöntsük...

(1Tessz 5:26) Köszöntsetek minden testvért szent csókkal!

A szerelmes csók is Isten ajándéka, az emberi természetünk gyönyörű képessége. Aki már csókolta szerelmesét, az tudja, hogy milyen csodálatos dolog a szerelmes csók. De mitől is olyan csodálatos a szerelmes csók? Hát sokmindentől: a selymes puhasága, az illata, az édessége, a forrósága, stb. De alapjába véve, mindez a szerelmes ember éltető és szerető leheletétől van. A csók által kapott élő leheletben tudunk közelebb kerülni ahhoz a lélekhez, akibe szerelmesek vagyunk. És miért? Mert a lehelet az élő lélek…

A Szentírásban olvashatjuk, hogy a lehelet, a lehelet által kimondott beszéd, az Úr Jézusnál Lélek és élet...

(Jn 6:63) A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet…

(Jn 20:22) Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket!

De nemcsak az Úr Jézus lehelete Lélek és élet, hanem minden hívő emberé is, aki el van telve Szentlélekkel, és aki ráborul és rálehel valakire...

(2Kir 4:34) Aztán fölment az ágyra és a fiúra borult, száját a szájára, szemét a szemére, kezét a kezére tette. S ahogy így ráborult, a fiú teste fölmelegedett.

(ApCsel 20:10) Pál lement hozzá, ráborult, átölelte, s így szólt: „Ne aggódjatok, még benne van a lélek.”

De van egy másik fajta csók is: a hazugság csókja... És a hazugság csókja is kétféle lehet: lehet szent testvéreket eláruló csók, vagy lehet a hazug szerelem csókja. Mindkettő judási csók, mely a Sátántól való. Tudjuk, hogy az Úr Jézus elárulása előtt, belement a Sátán Júdásba...

(Lk 22:3) A sátán hatalmába kerítette az iskarióti Júdást, a tizenkettõ közül az egyiket.

(Lk 22:3, Károli) Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek * neveztetik, és a tizenkettõnek számából vala.

Tehát a júdási csók is lélek, de ez gonosz lélek és a vele járó halál, mert hazugságból fakad. A judási csók a képmutatás, a hazugság és az árulás csókja...

(Jn 8:44) A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettõl fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.

Akár szent testvérnek, akár szerelmesnek adják, a hazug csók mindig júdási csók. Minden férfi vagy nő, amikor csókkal hazudja a szerelmet, júdási tettet követ el. Minden szerelemet hajhászó fiatalnak ezt kellene tudatosítania. A hazug csók, mely árulás, súlyos sebet ejt a szíven, amit aztán nehéz kiheverni. Teljünk el Szentlélekkel, hogy leheletünk, csókunk, mindig szent legyen és életet adó csók...

Uram Jézus! Kérlek bocsásd meg, ha júdás módra csókkal árultalak el. Bocsásd meg, hogy hazug csókot adtam testvéremnek vagy barátnőmnek és, hogy hazug szájjal és lehelettel ígérgettem. Ámen.

Nyugalmat találtok

(Mt 11:29) Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.

2014-et írunk... Nyugtalan a világ, és egyre inkább forrong... Háborús hírek jönnek Afrikából, Ázsiából, sőt, most már Európából is. Nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Nyugat-Afrikát az Ebola járvány sújtja, és az egész világ aggódik, hogy nehogy elterjedjen. Kelet-Afrika éhezik, és Irakban meg Szíriában az úgynevezett ISIS, az iszlám állam erőszakhulláma elől százezrek menekülnek. Japán még ki sem heverte a fukushimai tszunamit, és máris egy vulkánkitöréssel küszködik. Úgy néz ki, hogy itt van a "nyár", az aratás ideje (Mt 24:7; 32)... 

(Mt 24:7) Mert nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Sokfelé éhínség lesz és földrengés.

(Mt 24:32) Vegyetek példát a fügefáról: amikor már zsenge az ága és a levelei kihajtottak, tudjátok, hogy közel van a nyár.

A gazdasági krízis megzavarta az embereket, és mintha az Egyház is összezavarodott volna: rendelet rendelet hátára és törvény törvény hátára; itt egy kicsi, ott egy kicsi (Iz 28:10)... 

(Iz 28:10) Ez a parancs, az a parancs, ez a szabály, az a szabály, itt egy kicsi, ott egy kicsi!

A szabályok mára már átláthatatlanok és követhetetlenek. Az egyszerű kisember feladja és inkább bedobja a törülközőt... Nem érti ezt a sok követelményt, bürokráciát, programot és számítógépes menűsort. A gyengébbek összeroppannak és depresszióba esnek, de még az erősek is stresszben élnek. Nincs nyugalom...

A krisztuskövető ember, Krisztus kegyelméből (Jn 1:16), minden nap felveszi keresztjét (Mt 16:24), és újrakezedi a harcot a kísértésekkel és a megpróbáltatásokkal (Ef 6:12). Hittel teszi mindezt, hogy az élete végén Szent Pállal együtt elmondhassa, hogy a jó harcot megharcolta (2Tim 4:7)...

(Mt 16:24) Ezután Jézus így szólt tanítványaihoz: „Aki követni akar, tagadja meg magát, vegye fel keresztjét és kövessen.

(Jn 1:16) Mindannyian az ő teljességéből részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.

(Ef 6:12) Nem annyira a vér és a test ellen kell küzdenünk, hanem a fejedelemségek és hatalmasságok, ennek a sötét világnak kormányzói és az égi magasságoknak gonosz szellemei ellen.

(2Tim 4:7) A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam és a hitet megtartottam. 

Sokan azt gondolják, hogy ha az Úr Jézust követik, akkor már ebben a világban beteljesedik rajtuk szó szerint a fenti igerész (Mt 11:29), és háboríthatatlan lesz a lelkük békéje. De az ilyenek hamar megtapasztalják, hogy a nyugalom és a béke, ebben a világban, nem sokáig tart. A megtérés időszaka után és az Úrral töltött első szerelmi időszak után, az Úr egyre inkább megengedi a megpróbátatásokat, és  "rászabadítja" követőjére a lelki küzdelem zivatarát. A lelki ember egyszer csak azt érzi, hogy mindenhonnan szorogatva van, naponta fenyegetett a helyzete, és az egész élete kétségek között vergődik. Szent Pál apostol így írt erről az élethelyzetről:

(2Kor 2:4) Hiszen szívemnek nagy szorongattatásából és aggodalmából írtam nektek sok könnyhullatás közepette, nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy megismerjétek, milyen szeretettel vagyok elsősorban irántatok.

(2Kor 4:8-10) Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.

Akkor most, hogyan is van ez?... Szent Ágoston püspök írta: Magadnak teremtettél minket Uram, s nyugtalan a szívünk, míg csak el nem pihen benned. De akkor mi mikor pihenhetünk meg az Úr Jézusban? Majd egykor... Hiszen Ő maga mondta, hogy addig kell munkálkodnunk, amíg nappal van, és nem lehet megpihenni, míg a mennyei Atya munkálkodik (Jn 5:17; 9:4). Amíg e világban élünk, folytonosan törekednünk kell a beteljesedésünk felé, hogy Krisztus példájára mi is kimondhassuk halálunk óráján, hogy: Beteljesedett! (Jn 19:30)...

(Jn 5:17) Jézus azonban azt mondta nekik: „Atyám mindmáig munkálkodik, azért én is munkálkodom.”.

(Jn 9:4) Addig kell végbevinnem annak tetteit, aki küldött, amíg nappal van. Eljön az éjszaka, s akkor senki sem munkálkodhat.

Nyugalmunk csak akkor lesz, amikor már ott vagyunk bent, a szent falak mögött, ahová senki sem juthat el a maga tehetségéből és érdeméből, hogy senki se dicsekedhessék (Ef 2:9). Ez az a hely, amelyet az Úr Jézus készített számunkra (Jn 14:3), és ez lesz a krisztuskövető ember szombatja, a nyugalom helye, ahol az ember végleg megnyugszik tetteiben, beteljesedetten, Isten boldogító örökkévalóságában (Zsid 4:9-10)...

(Jn 14:3) És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.

(Ef 2:9) Nem tetteiteknek köszönhetitek, hogy senki se dicsekedhessék.

(Zsid 4:9-10) A szombati nyugalom tehát még ezután vár az Isten népére. Aki ugyanis belép nyugalma országába, az megpihen minden munkájától, mint ahogy az Isten is megpihent a magáétól.

Uram Jézus, neked élünk, neked halunk, Te vagy a mi sorsunk. Add nekünk kegyelmedet, hogy semmi el ne szakíthasson Tőled, a Te szeretetedtől és végső nyugalmadtól. Ámen.