Aki hisz és megkeresztelkedik

(Mk 16.15-16) Aztán így szólt hozzájuk: „Menjetek el az egész világra, és hirdessétek az evangéliumot minden teremtménynek. Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.

Azt gondolhatnánk, hogy itt csak a keresztség szentségérõl van szó... Elvigyük a csecsemõt a templomba, megkereszteli a pap, ahogyan minket is megkereszteltek, majd egyet eszünk-iszunk és megnyugszunk, hogy lerendeztünk egy problémát... Azonban a felnõtt keresztény megtapasztalja életében, hogy ebben az igében, egy sor Isten bensõ életébe beavató, bevezetõ kegyelemrõl van szó, a csecsemõkori keresztség szentségétõl, a felnõttkori Szentlélek keresztségig.

Szüleink által részesültünk a csecsemõkori keresztségben, akik elkérték benne számunkra is a hit ajándékát. Ettõl kezdve beleoltattunk szentségi módon Isten szentháromságos életébe, Krisztus által, a Fiú pontján és ha Istennel éltünk, akkor azóta sok lelki ajándékot kapunk lelkünkbe a Szentlélek által. Az elsõ szentgyónás, az elsõáldozás, a bérmálkozás és a további lelki fejlõdésünk, mind-mind, újabb és újabb fokozatai voltak a "hit és megkeresztelkedés"-nek. Ilyenkor, nem egyszer, megújítottuk a keresztségi fogadalmat is...

Ma már az iskolában is külön tananyag a logika, a matematika keretén belül. Az elsõ órákon megtanítják az “és” meg a “vagy” logikai mûveleteket.

Aki - hisz „és” megkeresztelkedik = igaz;
Aki - csak hisz „vagy” csak megkeresztelkedik = hamis.

Gyakran felháborít egyes emberek ignoranciája, felületessége, képmutatása, kényelmessége, lelki tunyasága és restsége:
 

1. Vannak akik látványosan, fennhéjázó módon nyilvánítják ki hitüket, de ez nem társúl hitbõl fakadó cselekedetekkel és a kereszt vállalásával:
(1Jn 3:18) Gyermekeim, ne szeressünk se szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal.
(Jak 1.22-23) A tanítást váltsátok tettekre, ne csak hallgassátok, mert különben magatokat csaljátok meg. Ha ugyanis valaki csak hallgatja a tanítást, de nem követi, hasonlít ahhoz az emberhez, aki a természettõl kapott arcát tükörben nézegeti.
(Jak 2:26) Mert ahogy lélek nélkül halott a test, a hit is halott tettek nélkül.

Ha a hit nem társul, hitbõl fakadó tettekkel, ami valójában a megkeresztelkedés Krisztusban, akkor az a hit halott.

2 Másfelõl, sokan gyakorolják így-úgy vallásukat, néha még szentségekhez is járulnak, de valójában nem hisznek:

( Mt 17:20 ) Ezt felelte: „Mert gyenge a hitetek. Bizony mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a hegynek itt: Menj innét oda! – odamegy, s nem lesz nektek semmi sem lehetetlen.
(Jn 16:8-9) Amikor eljön, meggyõzi a világot a bûnrõl, az igazságról és az ítéletrõl. A bûnrõl, amiért nem hittek bennem.
(ApCsel 28:24) Némelyek hittek szavainak, mások nem hittek.
 

Sajnos, hogy a hit és a tett közötti összhang hiányának vannak igen rossz példái is:

- Nagy esemény volt egy kisvárosban… A város egyik leggazdagabb fiatalembere, aki ismert vállakozó és élettársa, egy mondén hölgyike, aki hetente a fõváros bulvárlapjainak hasábjain tündököl botrányaival, megkereszteltette gyermekét. A keresztelõ a helység legnevezetesebb templomában volt megtartva, hirességek, újságírók és a helyi televizió jelenlétében. A végén azt kérdezték az emberek: Hogy van az, hogy egy ilyen, össze se házasodott pár csecsemõjét megkeresztelik?... Hát nem a szülõk hiteles keresztény élete a garancia a csecsemõnek kiszolgálatott kereszségre? És hogy van az, hogy más, szegény ember gyerekét, aki hasonló helyzetben van, nem keresztelik meg, holott csak az van, hogy nincs még elég pénzük családot alapítani? Vajon ilyenkor nem ûzünk csúfot a keresztség szentségébõl és a szegény emberbõl?...
- Egy másik városban, egy nyilvánosan törvénytelen életet élõ, egy egész várost rettegésben tartó, milliomos maffiózó kereszteltette meg csecsemõjét, több magas pozíciójú, vele paktáló elõljáró társaságában. A keresztelés közben, az egyik keresztszûlõ egy marok bakjegyet dobott a keresztelõ vízbe. Amikor a pap odaért a szertartással, látta a bankjegyeket a keresztelõ vízben, de úgy tett, mintha semmi sem történt volna és elvégezte a keresztelést. Vajon ez a krisztusi lelkület?...
      
Mirõl van itt szó?... Hitrõl és megkeresztelkedésrõl?... Közel sem… Habár ott van egyfajta igény a vallás, a hagyomány és a tisztesség látszata iránt - mert hát kérték a keresztség szentségét - valójában szó sincs hitrõl és hitbõl fakadó megkeresztelkedésrõl.

Olvassuk el az alábbi, megkeresztelkedésre utaló szentírási részeket:
(Mt 3:13-16) Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta –, s te jössz hozzám?” Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami elő van írva.” Erre engedett neki. Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten Lelke mint galamb leszállt és föléje ereszkedett.
(Mk 10:38) Jézus így válaszolt: „Nem tudjátok, mit kértek. Készen vagytok rá, hogy igyatok a kehelybõl, amelybõl majd én iszom, vagy hogy a keresztséggel, amellyel én megkeresztelkedem, ti is megkeresztelkedjetek?”
(Mt 28:19) Menjetek tehát, tegyétek tanítványommá mind a népeket! Kereszteljétek meg õket az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevére…
(Lk 12:50) Keresztséggel kell megkereszteltetnem. Annyira szorongok, míg be nem teljesedik.
(ApCsel 2:38) „Térjetek meg - felelte Péter -, és keresztelkedjék meg mindegyiktek Jézus Krisztus nevében bûnei bocsánatára. És megkapjátok a Szentlélek ajándékát.
(ApCsel 19:3-5) „Mire keresztelkedtetek?” - kérdezte ismét. Ezt válaszolták: „János keresztségére.” „János a bûnbánat keresztségével keresztelt - magyarázta Pál -, a népet meg arra biztatta, higgyenek abban, aki utána jön, azaz Jézusban.” Ezt hallva megkeresztelkedtek Jézus nevére.
(Róm 6:3) Vagy nem tudjátok, hogy akik Krisztus Jézusban megkeresztelkedtünk, az õ halálában keresztelkedtünk meg?
(1Kor 15:29) Különben mi értelme van annak, hogy a halottakért megkeresztelkednek? Ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel, miért keresztelkednek meg értük?

Hányféle keresztség van?...
 

1. Az Úr Jézus megkeresztelkedett Keresztelõ János vízkeresztségével, ami a bûnbánat keresztsége ( Mt 3:13-16). Habár Õ bûnt nem ismert ( 2 Kor 5:21), mégis beállt a bûnös emberek sorába, hogy egy legyen közülünk és így mindnyájunk adóslevelét felvigye a keresztre ( Kol 2:14). Láthatjuk, hogy a bûnbánat keresztsége egy hitbõl fakadó, aktív cselekedet, beállás a bûnbánók és bûneiket megvallók sorába. Ezt a lépést a Szentlélek alászállása követi. Tehát a hit bûnbánatra és kiengesztelõdésre kell vezessen. Enélkül nincs keresztség és nincs Szentlélekben való részesedés.

2. Az Úr Jézus megkeresztelkedett az Õ kínszenvedése és kereszthalála által. Ezáltal megnyította számunkra az utat a Kálváriára és a kettéhasított templomkárpiton keresztül a szentélybe ( Mt 27:51). Ezt az utat járják a szentek, akik hittel követik Krisztust. Tehát a hit krisztuskövetésre és kereszthordozásra kell vezessen. Enélkül nincs keresztség és nincs Krisztus dicsõségében való részesedés ( 2 Kor 3:10).

3. Az Úr Jézus meghagyta az apostoloknak és rajtuk keresztül az apostolutódoknak, a püspököknek és az összes felhatalmazott presbiternek, hogy kereszteljenek meg minden nemzetet az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében. Ez a elsõ és legfontosabb beavaltó szentség, amely mindenkit hitre és istengyermeki életre szûl meg az Egyházba. Ez a szentség megelõzi a hit kegyelmét.

4. Aztán ott van a Szentlélek keresztség Jézus Krisztus szent nevében, ami egy lelki csatornát pucoló tûzes folyam, mindent elárasztó kristálytiszta vízesés, menyasszonyi ékszerekkel felékesítõ násznagy ( Jel 21:2), ajándékokat hozó királyi nagykövet ( Ef 4:8) vagy turbékolva, fejre telepedõ fehér galamb ( Mt 3:16; Mk 1:10). A hit által, a Szentlélek keresztége, szõlõmunkássá teszi a hivõt ( Mt 20:2).

5. És végül, ott van a Krisztus halálára és az elhunytak halálára való megkeresztelkedés ( 1 Kor 15:29), mivel a keresztségben meghalunk test szerint ennek a világnak, hogy egy új életre támadjunk lélekben. A keresztségben újjászületünk ( Jn 3:5; 1 Pét 1:23; Tit 3:5) és új teremtményekké válunk Krisztusban ( 2 Kor 5:17; Gal 6:15).

Mit jelent akkor az, hogy “aki hisz és megkeresztelkedik”? Talán azt, hogy folyamatosan megtérünk hitbõl Istenhez és naponta megmosakszunk Jézus Krisztus szent vérében. Minden nap új hitre fakadunk, hogy naponta megújítsuk keresztségünket bûnbánattal, hitvallással, jócselekedetekkel és kereszthordozással...

Ima: Uram segíts nekünk, hogy ne vegyük hiában kegyelmedet és ne valljunk szégyent a szentek elõtt. Ámen.

Csókkal árulod el

(Lk 22:48) Jézus megkérdezte: „Júdás, csókkal árulod el az Emberfiát?”

Kevés ember van aki ne csókolt volna életében. Tudjuk, hogy kétféle csók létezik: a szerelmes csók és a szent csók. A szent csók az, amellel anyánkat vagy szent testvéreinket köszöntsük.
(1Tessz 5:26) Köszöntsetek minden testvért szent csókkal!

A szerelmes csók is Isten ajándéka, az emberi természetûnk gyönyörû képessége. Aki már csókolta szerelmesét, az tudja, hogy milyen csodálatos dolog a szerelmes csók. De mitõl is olyan csodálatos a szerelmes csók? Sokmindentõl: a selymes puhaságától, az illatától, az édességétõl, a forróságától, stb., de alapjában véve, mindez a szerelmes ember éltetõ leheletétõl van. A csókban kapott élõ lehelet által tudunk legközelebb kerülni ahhoz a lélekhez, akibe szerelmesek vagyunk. Miért? Mert a lehelet az élõ lélek…

A Szentírásban olvashatjuk, hogy a lehelet, a lehelet által kimondott beszéd az lélek és élet:
(Jn 6:63) A lélek az, ami éltet, a test nem használ semmit. Hozzátok intézett szavaim lélek és élet…
(Jn 20:22) Ezekkel a szavakkal rájuk lehelt, s így folytatta: „Vegyétek a Szentlelket!

De nemcsak Jézus lehelete lélek és élet, hanem minden hívõ emberé is, aki ráborul és rálehel valakire:
(2Kir 4:34) Aztán fölment az ágyra és a fiúra borult, száját a szájára, szemét a szemére, kezét a kezére tette. S ahogy így ráborult, a fiú teste fölmelegedett.
(ApCsel 20:10) Pál lement hozzá, ráborult, átölelte, s így szólt: „Ne aggódjatok, még benne van a lélek.”

De van egy harmadik fajta csók is: a hazugság csókja. A hazugság csókja is kétféle lehet: lehet szent testvéreket eláruló csók vagy lehet a hazudott szerelem csókja. Mindkettõ judási csók, amely a Sátántól van. Tudjuk, hogy árulása elõtt belément a Sátán Judásba:
(Lk 22:3) A sátán hatalmába kerítette az iskarióti Júdást, a tizenkettõ közül az egyiket.
(Luk. 22:3 Károli) Beméne pedig a Sátán Júdásba, ki Iskáriótesnek * neveztetik, és a tizenkettõnek számából vala.

Tehát a judási csók is lélek, de ez gonosz lélek, mert hazugságból fakad. A judási csók a képmutatás, a hazugság és az árulás csókja.
(Jn 8:44) A sátán az atyátok, és atyátok kedvére igyekeztek tenni, aki kezdettõl fogva gyilkos, nem tartott ki az igazságban, mert nincs benne igazság. Amikor hazudik, magából meríti, mert hazug, és a hazugság atyja.

Akár szent testvérnek, akár szerelmesnek adják, a hazug csók, judási csók. Minden férfi vagy nõ, amikor csókkal hazudja a szerelmet, judási tettet hajt végre. Minden szerelemet hajhászó fiatalnak kellene ezt tudatosítania… A hazug csók, az árulás, súlyos sebet ejt a szíven, amelyet nehéz kiheverni… Teljünk el Szentlélekkel, hogy leheletünk, csókunk legyen szent és életet adó csók.

Ima: Uram Jézus! Kérlek bocsásd meg, ha Júdás módjára csókkal árultalak el. Bocsásd meg, hogy hazug csókot adtam testvéremnek, barátomnak, barátnõmnek és hogy hazug szájjal, hazug lehelettel igérgettem. Ámen.

Nyugalmat találtok

(Mt 11:29) Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelid és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.

Nyugtalan a világ és egyre inkább forrong. Háborús hírek jönnek Afrikából, Ázsiából, sõt most már Európából is. Nemzet nemzet ellen támad és ország ország ellen. Nyugat Afrikát az Ebola járvány sújtja és az egész világ aggódik, hogy nehogy elterjedjen. Kelet Afrika éhezik és Irakban meg Szíriában az úgynevezett ISIS iszlám állam erõszakhulláma elõl százezrek menekülnek. Japán még ki sem heverte a fukushimai tszunamit és máris egy vulkánkitöréssel küszködik.

Úgy néz ki, hogy itt az idõ és eljött az õsz ( Mt 24:7; 32). A gazdasági krízis az embereket összezavarta: rendelet rendelet hátára és törvény törvény hátára  Itt egy kicsit, ott egy kicsit (Iz 28:10)... A szabályozások mára már átláthatatlanok és követhetetlenek. Az egyszerû kisember gyakran feladja és inkább "bedobja a törülközõt"... Nem érti a sok követelményt, a bürokráciát, a sok programot meg menûsort. A gyengébbek összeroppannak és depresszióba esnek, de még az erõsek is stresszben élnek. Nincs nyugalom...

A krisztuskövetõ ember, a Krisztus kegyelmébõl kapott erõvel ( Jn 1:16), minden nap felveszi keresztjét (Mt 10:38) és újrakezedi a harcot a kisértésekkel és a megpróbáltatásokkal szemben ( Ef 6:12), hogy Szent Pállal együtt mondhassa:
A jó harcot megharcoltam, a pályát végigfutottam és a hitet megtartottam ( 2 Tim 4:7). 

Közben, sokan azt gondolják, hogy ha Jézust követik, akkor már itt, ebben a világban, beteljesedik rajtuk szó szeint a fenti ige ( Mt 11:29) és háboríthatatlan lesz lelkük nyugalma.  Az ilyenek hamar megtapasztalják, hogy a nyugalom e vilgban nem tart sokáig. A megtérés után,és az Úrral töltött elsõ, szerelmi idõszak után, az Úr egyre inkább "ráengedi" követõjére a lelki küzdelem zivatarát. A lelki ember egyszer csak azt érzi, hogy mindenhonnan szorogatva van, fenyegetett a helyzete és az egész élete kétségek között vergõdik. Szent Pál így ír errõl:
(2 Kor 4:8-10) Mindenütt szorongatnak minket, de nem szorítanak be, kétségeskedünk, de nem esünk kétségbe; üldözöttek vagyunk, de nem elhagyottak, letipornak, de el nem veszünk; Jézus halálát mindenkor testünkben hordozzuk, hogy Jézus élete is láthatóvá legyen testünkben.

vagy:
(2 Kor 2:4) Hiszen szívemnek nagy szorongattatásából és aggodalmából írtam nektek sok könnyhullatás közepette, nem azért, hogy szomorúságot okozzak nektek, hanem hogy megismerjétek, milyen szeretettel vagyok elsősorban irántatok.

Hogy van akkor ez?... Szent Ágoston azt mondja, hogy: ... magadnak teremtettél minket, s nyugtalan a szívünk, míg csak el nem pihen benned. De mikor pihenhetünk meg Jézusban?... Hiszen Õ maga mondta, hogy addig kell munkálkodni, amíg nappal van és nem lehet pihenni miközben a mennyei Atya munkálkodik ( Jn 5:17; 9:4). Amíg e világban élünk, folyamatosan küszködnünk kell a beteljesedésünk felé, hogy Krisztus példájára mi is kilehelhessük halálunkkor, hogy: Beteljesedett! ( Jn 19:30).

Nyugalom akkor lesz, amikor már ott bent vagyunk a szent falak mögött, ahová senki sem juthat el a maga tehetségébõl, hogy senki se dicsekedhessék ( Ef 2:9). Ez az a hely, amelyet Jézus készített számunkra ( Jn 14:3). Ez a krisztuskövetõ ember szombatja, a nyugalom helye, ahol az ember végleg megnyugszik, beteljesedve Isten boldogító örökkévalóságában ( Zsid 4:9-10).

Ima: Uram Jézus, te vagy a mi életünk és sorsunk. Add meg nekünk kegyelmedet, hogy semmi el nem szakíthasson Tõled, a te szeretetedtõl és nyugalmadtól. Ámen.