Áldott nagyböjti időszakot

Nagyböjti himnusz

Itt az alkalmas szent idő,
Az üdvösségnek napjai,
Hogy megtisztítsuk a szívünk,
Lemosva vétkek szennyeit.

Jelezte ezt már Mózes is,
Ki vad vidékre elvonult,
Vállalva népe bűneit,
Hogy sírva, könnyel mossa le.

Illés is így tett egykoron,
Kit elragadt a tűzszekér,
S világteremtő Istenünk,
Ki testet öltve jött közénk.

Ezért imánk míg esdekel,
Alázkodjék az értelem,
Hajoljon földre térd s a váll,

Arcunkat mossák könnyeink.

Én újat cselekszem

(Iz 43:18-19.21-22.24b-25) ,,Ne gondoljatok a régi dolgokra, és az elmúltakra ne figyeljetek! Íme, én újat cselekszem, most sarjad, talán nem tudjátok? Igen, utat készítek a sivatagban, és a pusztában folyókat. A nép, melyet magamnak formáltam, dicséretemet hirdeti majd. De nem engem hívtál, Jákob, és nem értem fáradoztál, Izrael. Nem vettél nekem pénzért illatos nádat, és véresáldozataid hájával nem lakattál jól engem; de megterheltél engem vétkeiddel, fárasztottál bűneiddel. Én, én vagyok az, aki eltörlöm gonoszságaidat önmagamért, és vétkeidre nem emlékezem."

Isten cselekedett régen, amikor megteremtette a világot (Ter 1), és cselekszik ma is, amikor megváltja, megújítja és üdvözíti azt... 

Isten mindent jónak teremtett (Ter 1:31), de megadta teremtményeinek a lehetőséget a jó és rossz közötti választásra (Ter 2:16-17). A bukott angyalok a rosszat választották, és ugyanakkor, rosszra csábították az első emberpárt is, Ádámot és Évát. Ezzel megrontották Isten teremtését, az Éden kertjét és az egész emberiséget. Ekkor Isten kiűzte az embert az Éden kertjéből (Ter 3:24)...

(Ter 1:31) Isten látta mindazt, amit alkotott, és íme, nagyon jó volt.

(Ter 2:16-17) Azt parancsolta az Úr Isten az embernek: „A kert minden fájáról ehetsz, de a jó és gonosz tudásának fájáról ne egyél, mert azon a napon, amelyen eszel róla, meg kell halnod!”

(Ter 3:24) Amikor kiűzte az embert, az Éden kertjétől keletre kerubokat és villogó lángpallost állított, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.

Az ember, ha valaki megronja a kertjét, mondjuk rossz magok elhintésével, akkor egyszrűen kiírtja amit vetett, és újraülteti a kertet. Isten azonban nem ilyen. Noé idejében, amikor Isten „megbánta, hogy embert teremtett a földre” (Ter 6:5-7), nem kiírtotta az emberiség kertjét, hanem csak visszanyeste. Isten nem ember, hogy cselekedeteitben tévedjen és megbánja azokat. Ha meg is romlott az Éden kerje, és benne az egész emberiség, Isten nem kiírtja azt, hanem magához megváltja, megújítja és üdvözíti. Végül pedig átmenti azt egy új kertbe (Iz 66:22, Jel 21:5)…

(Ter 6:5-7) Amikor azonban az Úr látta, hogy nagy az ember gonoszsága a földön, és hogy szíve minden gondolata folyton gonoszra irányul, megbánta az Úr, hogy embert alkotott a földön, és mélyen bánkódva szívében így szólt: „Eltörlöm a föld színéről az embert, akit teremtettem, az embert és a jószágot, a csúszómászót és az égi madarat, mert bánom, hogy alkottam őket!”

(Ter 6:22) Mert ahogyan az új ég és az új föld, amelyet én alkotok, fennmarad színem előtt – mondja az Úr –, úgy marad fenn a ti ivadékotok és nevetek.

(Jel 21:5) Akkor a trónon ülő megszólalt: „Íme, újjáteremtek mindent!”

Ha a minden írás el is veszne, csak egyetlen vers maradna meg, az is elég lenne örömhírnek. És ez a Jn 3:16-os igerész...

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

Isten újat cselekszik... Hatalmas dolgot, ami nem volt és nem is lesz többé soha... Magára öltötte emberi természetünket, hogy örökre egyesítsen minket Önmagával. Ezért nekünk nem arra kell figyelnünk, hogy mit rontottak el az őseink, hanem arra, hogy mit ad nekünk Isten ma. Ezért hát ne gondoljunk a régi dolgokra (Iz 43:18)...

Az első Ádám és az első Éva gyengék voltak és engedetlenek. De kaptunk helyettük új Ádámot és új Évát, akik engedelmesek és, akik megcselekedték a mennyei Atya akaratát (1Kor 15:45). Az új Éva, a Szűzanya Mária, igent mondott Isten tervére (Lk 1:38), és közreműkött az Ige megtestesülésében. Az új Ádám, az Úr Jézus, engedelmes volt mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig (Fil 2:8)... 

(Lk 1:38) Mária erre így szólt: „Íme, az Úr szolgálóleánya, legyen nekem a te igéd szerint.”

(1Kor 15:45) Ezt mondja az Írás is: „Ádám, az első ember élő lénnyé lett”, az utolsó Ádám pedig éltető Lélekké."

(Fil 2:8) Megalázta magát, engedelmes lett a halálig, mégpedig a kereszthalálig.

A kereszten, a római katona kifakasztotta lándzsával az Ősszentség kiapadhatatlan forrását (Jn 19:33), amely végtelen folyammá duzzadt. Az Úr Jézus megígérte a Vigasztalót, az Igazság lelkét, vagyis a Szentlelket, Akit elküldött (Jn 14:15-17), hogy részesítsen minket a kegyelem abszolut forrásából...

(Jn 14:15-17) Ha szerettek engem, megtartjátok parancsaimat, én pedig kérni fogom az Atyát, és más Vigasztalót ad nektek, hogy veletek legyen mindörökké, az igazság Lelkét, akit a világ nem kaphat meg, mert nem látja és nem ismeri őt.

(Jn 19:33-34) Amikor azonban Jézushoz értek, mivel látták, hogy ő már meghalt, nem törték el a lábszárát, hanem az egyik katona lándzsával megnyitotta oldalát, amelyből azonnal vér és víz folyt ki.

Ez a folyam üdíti fel a lelkek kiasszott pusztáit, változtatja virágzó kertekké (Ez 47:8-12). A Szentlélek az, Aki bennünket, a testi Ádám leszármazottjait, lelkileg újjászül (Jn 3:5-6), hogy az új Ádámnak, az Úr Jézusnak hasonmásai legyünk, és Ővele Isten új országanak örökösei (Róm 8:17)...

(Ez 47:8-12) Azt mondta nekem: „Ez a víz a keleti homokdombok felé indul, majd lefolyik a sivatag síkságára és a tengerbe ömlik; amikor beleömlik, annak a vize egészséges lesz. Amerre ez a folyó ér, minden élő és mozgó lény élni fog. Ahová eljut a víz, igen sok lesz a hal; ahová elér a folyó, egészséges lesz és élni fog minden lény. A partján halászok állnak majd; Engaditól Engallimig hálókat szárítanak. Igen sokféle hala lesz, annyiféle és olyan nagy mennyiségű hala lesz, mint a nagy tengernek. A tócsáiban és a mocsaraiban azonban semmi sem lesz egészséges, mert ezek sógödrökké lesznek. A folyó mentén pedig, annak mindkét partján mindenféle gyümölcsfa nő; lombjuk le nem hull, s a gyümölcsük el nem fogy. Havonta friss gyümölcsöt teremnek, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül szolgál, a lombjuk pedig orvosságul.”

(Jn 3:5-7) Jézus azt válaszolta: „Bizony, bizony mondom neked: ha valaki nem születik vízből és Szentlélekből, nem mehet be Isten országába. Ami a testből született, az test, és ami a Lélekből született, az lélek. Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges felülről megszületnetek.

(Róm 8:16-17) A mi lelkünkkel együtt maga a Lélek tesz tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei – ha vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

Isten országa nem jön el látható módon, mert az bennünk és közöttünk van (Lk 17:21). Isten új cselekedetei láthatatlanok, és azok a megtért, megújult emberi lelkekben csendben történnek. Ezek a cselekedetek mély és átformáló hatásúak, amely által a tisztátalan lélek tiszta lesz, a házasságtörõ hűséges lesz, a csaló igaz lesz, a buja önmegtartóztató lesz, a fukar nagylelkű lesz, stb. Ez csak akkor látszik meg, amikor egy régi ismerős, látva a megújúlt embert, csodálkozva felkiált: Hogyan lehetséges ez? Hiszen ez az ember hétmérföldes gazember volt…

Igen... A tekintetünk befelé, a szívünk mélyére kell irányuljon, de ugyanakkor a messzeségbe is, arra az emelkedőre, amelyet meg kell másszunk, a kettéhasadt kárpít felé (Mt 27:51-52), és azon túl.. Ne nézzünk se jobbra, se balra (MTörv 28:13-14), se visszafelé (Lk 9:62), hanem figyeljünk a szívünkre, a mindennapi teendőnkre és a végcélra (1Pét 1:8-9), a mi üdvösségünkre...

(MTörv 28:13-14) Fejjé tesz téged az Úr, s nem farokká, s felül leszel mindenkor, nem alul, feltéve, hogy hallgatsz az Úr, a te Istened parancsaira, amelyeket ma meghagyok neked, s megtartod és teljesíted őket, s el nem térsz tőlük sem jobbra, sem balra, s nem követsz és nem tisztelsz más isteneket.

(Mt 27:51-52) És íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek, a sírok megnyíltak, és sok elhunyt szentnek a teste föltámadt.

(Lk 9:62) Jézus azt felelte neki: „Aki kezét az ekére teszi és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.”

(1Pét 1:8-9) Őt, bár nem láttátok, szeretitek, s mivel most látatlanul hisztek benne, kimondhatatlan és megdicsőült örömmel örvendeztek majd, amikor eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.

Sokat bántottuk és bántjuk ma is a jó Istent bűneinkkel, de bár egy csokor virággal kedveskedünk-e az Úrnak az Ő oltáránál (Iz 43:24)? Ami volt, az elmúlt… Hajítsuk magunk mögé, ami volt, és feszüljünk neki az előttünk lévő pályának (Fil 3:13), amint Szent Pál is írta. Cselekedjünk mi is valami újat, és munkálkodjunk Isten országáért, amint Mesterünk is folyamatosan újat cselekszik és munkálkodik a mennyei Atya akarata szerint (Jn 5:17)...

(Iz 43:24) Nem vettél nekem pénzen jó szagú nádat, és áldozataid hájával sem tartottál jól. Csak bűneiddel terheltél, és gonoszságaiddal fárasztottál.

(Jn 5:17) Jézus azt felelte nekik: „Az én Atyám mindmáig munkálkodik, és én is munkálkodom.”

(Fil 3:13) Testvérek, nem képzelem magamról, hogy már magamhoz ragadtam, de egyet igen: felejtem, ami mögöttem van, és nekifeszülök annak, ami előttem van.

Uram Jézus, adj nekem látó szemet és halló fület, hogy meglássam és meghalljam, amit Te ma cselekszel. Ámen.

Tisztátalan, tisztátalan

(Lev 13:1-2; 45-46) Így szólt továbbá az Úr Mózeshez és Áronhoz: ,,Az olyan embert, kinek teste bőrén színbeli különbség, vagy kelés vagy valami fehér folt, vagyis lepraszerű kiütés támad, el kell vinni Áronhoz, a paphoz, vagy valamelyik fiához. Mindaz pedig, akit a lepra tisztátalanná tett, s a pap ítélete elkülönített, megszaggatott ruhában s hajadon fővel járjon, száját fedje be kendővel, s kiáltsa ezt magáról: ,,Tisztátalan, tisztátalan!'' Mindaddig, amíg leprás és tisztátalan, egyedül lakjon, a táboron kívül.

Tiszta és tisztátalan, vagy másképpen: tiszta és mocskos... Érzékeltethetjük ezt színekben, vagy akár szagokban: fehér és fekete, illatos és büdös... A tiszta, az fehér és jó illatú, míg a tisztátalan fekete (esetleg szürke vagy fekete foltos) és büdös... 

A tiszta és tisztátalan téma kapcsán a tisztálkodás jut eszünkbe, meg a ruha kimosása. A tiszta megmosakodott és jó illatú, míg a tisztálatan mosdatlan és büdös. A tisztának ruhája frissen mosott, vasalt és jó illatú. A tisztátalannak ruhája viselt, piszkos és rossz szagú.

De a tiszta és tisztátalan minősítés nem csak a testre meg a ruházatra vonatkozik, hanem más dolgokra is... Amint az ember teste és ruhája lehet tiszta vagy tisztátalan, úgy a lelke is lehet tiszta vagy tisztátalan. A teljes ember testből és szellemi-lélekből áll. A kettőt nem lehet külön választani, sőt, külön szemlélni sem, csak a halál utáni állapotban. Ekkor, természetellenes módón, ami az eredeti bűn következménye, az ember lelke elszakad testétől. Isten különleges ajándéka, hogy az üdvözültek lelke test nélkül is képes boldog lenni a mennyben. De a tökéletes boldogságot és a teljes megváltást (Róm 8:23), csakis az új, megdicsőült testtel való egyesülésünkben érjük el... 

(Róm 8:23) De nemcsak az, hanem mi is, akik első adományként megkaptuk a Lelket: mi magunk is sóhajtozunk bensőnkben, és várjuk a fogadott fiúságot, testünk megváltását.

(1Kor 15:51-52) Íme, titkot mondok nektek: Nem fogunk ugyan mindnyájan meghalni, de mindnyájan el fogunk változni: hirtelen, egy szempillantás alatt, a végső harsonaszóra, mert megszólal a harsona, és a halottak feltámadnak romolhatatlan állapotban, mi pedig elváltozunk.

Az ember képes megmosakodni, kimosni ruháját, de a lelkét önmaga soha nem moshatja tisztára (Iz 1:18, Jer 2:22)...

(Iz 1:18) No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skárlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.

(Jer 2:22) Még ha lúgban mosakodnál is, vagy szappanodat megsokasítanád is, feljegyezve marad a te álnokságod előttem, mondja az Úr Isten.

A lélek tisztátalanságának okai:

1. Az örökölt tisztátalanság 

Isten teremté Ádámot a saját képére és hasonlatosságára (Ter 1:27), de Ádám, a bűnbeesés után, nemzé Séth-et a saját képére és hasonlatosságára (Ter 5:3). Az ember, az ő lelki tulajdonságait, elődeitől is örökli. Isten, az Ő folyamatos teremtő munkájában, szakít a szülők lelkéből, ami a maguk során elődeik lelkéből lettek szakítva. Ezért aztán lehet örökölni a családfa életszetségéből, vagy a családfa bűnös hagyatékából. Erre aztán rátevődik Isten kegyelme, Akinek van hatalma olyan lelket teremteni mindenkinek, amilyen Őneki tetszik, szakítva akár Mózes vagy Illés lelkéből, mert azt mondta az Úr Mózesnek, hogy könyörül, akin könyörül...

(Ter 1:27) Megteremtette tehát Istenaz embert a maga képére; Isten képére teremtette őt, férfinak és nőnek teremtette őket.

(Ter 5:3) Amikor aztán Ádám százharminc esztendős lett, gyermeket nemzett a maga képére és hasonlatosságára, s elnevezte azt Szetnek.

(Róm 9:15) "Azon könyörülök, akin könyörülök, annak irgalmazok, akinek irgalmazok."

2. A személyes bűneink által okozott tisztátalanság

Az ember elindul életútján bizonyos veleszületett lelki alkattal, felszereltséggel, és kap hozzá egy bizonyos neveltetést. Ez a neveltetés nagyon fontos, de a végső döntés megiscsak az egyéné. Minden csecsmőkorban megkereszteltnek, bármilyen szent környezetben is nőt fel, bármennyire is jól nevelték, meg kell térnie egyszer az Úr Jézushoz. Ez azt jelenti, hogy a fiatalt el kell engedni az ő "tékozló fiú" útjára – ami lehet, hogy rövidebb vagy hosszabb lesz – és várni kell, hogy megtérjen... Az ember, a "tékozló fiú" útján sokat vétkezik, odakerül a válúhoz, a disznók mellé és bepiszkolja magát. És ekkor van az a bizonyos kritikus pillanat az ember életében: visszatér-e az irgalmas mennyei Atyához (Lk 15:18), hogy megmosdassák, tiszta köntösbe öltöztessék és felékesítsék, vagy reménytelenül roskad le tisztátalanságában?...

(Lk 15:18) Fölkelek, elmegyek apámhoz, és azt mondom neki: Apám, vétkeztem az ég ellen és teellened!

3. Az ördög által okozott tisztátalanság

Egyetlen megkeresztelt ember sincs többé az ördög rabságában. A megkeresztelt ember jogilag már az Úr Jézus Krisztus tulajdona. Ez az állapot így is marad mindaddig, amíg az ember nem változtat ezen a szövetségen, ami örök szövetség. A szövetség felbontása a súlyos bűn, vagyis a halálos bűn elkövetése által következik be. Az ember felbontja az örök szövetségét, és a halállal köt szövetséget, mivelhogy a bűn zsoldja a halál (Róm 6:23). Ez viszont nem történhet meg változások nélkül...

(Iz 28:18) Semmivé lesz a halállal kötött szövetségtek, s szerződéstek az alvilággal nem lesz tartós. Mert eljön a pusztító, suhogó ostor, s összezúz benneteket.

(Róm 6:23) Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

A bűnben élő ember lelkében, lassan, szörnyű változások mehetnek végbe. Lelki épületének falai leomlanak, és az omladék résein különféle csúszómászók és bogarak hatolnak be. Ezek gonosz lelkek, amelyek aztán okozzák a benső, lelki kínokat. Innen származik a depresszió, a demencia, az altzheimer kor, az alkoholizmus, a drogfüggés, a féktelen szexuális élet és egyébb szeretetpótló vigasztalások...

Az ember lelkén beteges elváltozások keletkezhetnek, olyanok, mint a testi lepra. Ez a lelki lepra lassú, lelkileg csonkító agóniába vezethet, amelyben a beteg lélek lassan egy tehetetlen, gyűlölköd­ő, bomladozó, mutáns szörnyeteggé változik. A legyengült, romos, védtelen lelket lassan beveheti a gonosz, és teljesen uralma alá hajthatja. De van olyan is, aki egyetlen istentagadó, Istentől teljesen elpártoló döntésével nyit ajtót a gonosznak, hogy a lelke a sötétség hajlékává váljon (Mt 6:22-23, Lk 11:34). Az ilyen lélek már nemcsak, hogy romokban hever, hanem sötét, fekete falakat épít, az ördög országának falait (1Ján 3:8)...

(Mt 6:22-23) A test világa a szem. Ha szemed ép, egész tested világos. De ha a szemed rossz, egész testedre sötétség borul. Ha tehát a világosság, amely benned van, sötétség, mekkora lesz maga a sötétség?

(1Ján 3:8) Aki bűnt követ el, az ördögtől van, mert az ördög kezdettől fogva bűnös. Azért jelent meg az Isten Fia, hogy az ördög műveit lerontsa.

4. Az örömhír számunkra

Az örömhír az, hogy az Ige testté lett és miköztünk lakózott (Jn 1:14), hogy megváltson és kiszabadítson minket a bűn rabságából. Isten Fia azért jöt a világba, hogy lerontsa az ördög műveit, hogy megszabadítson, meggyógyítson és megtisztítson minket. Isten minden embert szeret, és meghívja az üdvösségre (1Tim 2:4). Ezért szükséges, hogy mindenki megtérjen az Úr Jézus Krisztushoz...

(Jn 1:14) S az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be.

(1Kor 6.9-11) Nem tudjátok, hogy a gonoszok nem öröklik Isten országát? Ne ámítsátok magatokat! Sem tisztátalan, sem bálványimádó, sem házasságtörõ, sem kéjenc, sem kicsapongó,sem tolvaj, sem kapzsi, sem részeges, sem átkozódó, sem rabló nem örökli Isten országát. Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.

(1Tim 2:3-4) Ez jó és kedves a mi Üdvözítő Istenünk előtt, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön és eljusson az igazság ismeretére.

És hogyan tisztulhatunk meg? Úgy, ha az Úr Jézus szavaival táplálkozunk, és Őt követve megmosdunk az Ő Szent Vérében, élve a szentségek kegyelmeivel és betelve a Szentlélekkel...

(Jn 13:10) „Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz.”

(Jn 15:3) "Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek."

(1Kor 6:11) Ilyenek voltatok pedig némelyek, de megmosattattatok, de megszenteltettetek, de megigazíttattatok az Úr Jézusnak nevében és a mi Istenünk Lelke által.

Az Úr Jézus Krisztus tanítása és az Ő bensőséges jelenléte tisztítson meg minket az Ő Szent Lelke által. Törekedjünk az Úr Jézus tisztaságára, hogy a Szentlélek templomai lehessünk...

Uram Jézus, áldunk és magasztalunk Téged, mert drága Szent Véred által tisztára mosod lelki ruhánkat. Ámen.

Szentelt kutykurutty

Manapság, ha egy katolikus férfi megtér, keresi a lelkieket és vallásos közösségbe kezd járni, akkor ott startból kisebbségbe kerül. Hamar felfedezi, hogy a férfiak aránya alig éri el a hívek öszlétszámának 5-10 %-át. Persze, tisztelet a kivételnek, vannak elvétve férfiközösségek is, de ez elég ritka. Erre aztán, azt mondta az egykori püspökünk, hogy: A mai egyház elnőiesedett... Valóban? És vajon, ezért nem vagyunk mi is felelősek?... És a klérus?...

Nekem az lenne a kérdésem egyes templomküszöb koptató asszonyokhoz, hogy mit műveltek a férjükkel? Hol van a férje? Megbotránkozott? Meghalt? Tönkretette követelőzéseivel, megszólásaival, vallásos unszolássaival, megalázó gesztusaival?... Persze, vannak férfiak, akiket más gondok tepernek le, vagy maguk tehetnek a saját szellemi, lelki, fizikai leépülésükről, de azért mégiscsak furcsa, hogy ilyen többségben vannak a 15-30 éve megözvegyült asszonyok... Nagy úr ma a feminizmus, de megérdemelne egy misét az, amit elművelnek otthon a "szentelt kutykuruttyos" asszonyok a férjeikkel?...

Hogy mi az a "szentelt kutykurutty"? A mai egyházban az a helyzet, hogy a sok lúd disznót győz, és az elnőiesedett vallásos közösségben elkezd mindenféle írott vallásos anyag és praktika keringeni: volt már áldott szőlő, vatikáni kenyér, háromnapos sötétség, kisregény méretű, vagy szappanopera hosszúságú helyi prófécia, stb… Ezeknek a zagyvalékoknak az lenne az állítólagos céljuk, hogy megmentsék a lelkeket, ezért hát nevezzük ezeket szent zagyvalékoknak. Az egyik ilyen szent zagyvalékot, úgy tűnik, hogy a nagyfalusi események hozták létre, meg az ottani "szentelt kút". És így, már el is jutottunk a szenteltvízhez, meg a másfajta "szentelt vízhez"...

A szenteltvíz egyházunkban nagyon fontos szerepet játszik. A szenteltvizet a felszentelt papság hozza létre az egyházi áldás által, mint szentelményt, az egyház rendekezései szerint, és rajta van az Egyház imádságos ereje. Ezt használják kereszteléskor, templomszenteléskor, házszenteléskor, ételszenteléskor, gyertyaszenteléskor, keresztvetéskor, ördögűzéskor, stb… A szenteltvíz az a szentelmény, amely elősegít, előkészít bennünket a szentség befogadására, és távol tartja a gonosz démoni erőket, testi-lelki épségünk érdekében. A szenteltvizet elsősorban a papság használja, de nemcsak. Húsvétkor bárki vihet haza szenteltvizet, hogy otthon tartsa, és rendeltetésszerűen használja. Ez kb. abból állna, hogy imádság alkalmával keresztet vetünk vele, és imádságos hittel illetjük vele személyünket, lakásunkat, stb. És ezt mindig az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében tesszük...

No, de amint bizonyos "szent asszonyok" társaságába kerülünk, egyhamar eljutunk Nagyfaluba, Sükösdre, Szőkefalvára, vagy akár Lourdes-ba. Egyik ilyen, a másik olyan... Mindenhonnan hozunk az ottani kútból, vagy forrásból egy-egy palack "szentelt vizet", amit aztán szépen berakunk a kamrába. Elvégre mindenhol azt hirdetik, hogy vegyétek, vigyétek, igyátok... Aztán szépen visszazökkenünk a szürke hétköznapjainkba, és csak akkor jut eszünkbe a "szentelt vizes" palackunk, amikor rendezgetünk a kamrában, vagy esetleg elkezd valahol, valamelyik testrészünk fájni. Ekkor hamar előkapjuk a "szentelt vizes" palackunkat, és kurtyantunk egyet belőle. Elvégre, ha kívül megszentel, akkor belől sem árthat... Majd elkezdjük maszírozni, bedörzsölni vele a fájós testrészünket, mintha csak svédbittert használnánk. És így, már el is jutottunk a szentelt kutykuruttyhoz…

Az Ige testté lett, és miköztünk lakózzék (Jn 1:14)... Eljött közénk az Úr Jézus Krisztus, és megmutatta nekünk az üdvösség útját. Emberi nyelven mondta el nekünk paracsolatait, magyarázatokkal és példázatokkal. Tanított, gyógyított és ördögöket űzött. És mi mindebből csak annyit értettünk meg, hogy szentelt kutykuruttyok után futkosunk? Azért tanít minket, hogy az Őbelé vetett bizalmunkat és hitünket szentelt kutykuruttyokra cseréljük?... 

(Jn 1:14) Az Ige testté lett, és köztünk lakott. Mi láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttjének dicsőségét, aki telve volt kegyelemmel és igazsággal.

Meglehet, hogy Lourdes-ban, vagy másutt sok ember gyógyult meg a forrás vizétől, de vajon csak a test gyógyulásáért vannak ezek a források, vagy inkább az ember hitének erősítéséért és az üdvösségért (1Pét 1:8-9)?... 

A szél ott fúj ahol akar (Jn 3:8)… Isten ott és úgy gyógyít, ahol és ahogyan akar. Ha úgy akarja, akkor szenteltvíz, vagy akár szentelt kutykurutty által is gyógyíthat, s ha úgy akarja, akkor semmire sincs szüksége a gyógyításhoz, még az ember hitére se (Jn 9:36-37), mert Istennek minden lehetséges. De az Ő akarata nem az, hogy szentelt kutykuruttyokba vessük hitünket, főleg nem úgy, hogy közben megfeledkezünk az Ő parancsolatairól...

(Jn 3:8) A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.

(Jn 9:36-37) Az így felelt: „Ki az, Uram, hogy higgyek benne?” Jézus azt mondta neki: „Hiszen láttad őt: ő az, aki veled beszél.”

(1Pét 1:8-9) Őt, bár nem láttátok, szeretitek, s mivel most látatlanul hisztek benne, kimondhatatlan és megdicsőült örömmel örvendeztek majd, amikor eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.

Tekintsünk a protestánsokra, akik egyébbként egyáltalán nem követendő példaképek... Vajon ők szentelt kutykuruttyokba vetik a hitüket, vagy az Úr Jézusba? És ha mi csak szentelt kutykuruttyokba vetjük hitünket, akkor előbbre valók vagyunk náluk? Ne feledjük, amit az Úr Jézus mondott a szamariai asszonynak és az apostoloknak Jakób kútjánál...

(Jn 4:10-15) Jézus ezt felelte neki: "Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked." "Uram - mondta erre az asszony -, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?" Jézus azt mondta neki feleletül: "Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne." Erre az asszony kérte: "Uram, adj nekem ilyen vizet, hogy ne szomjazzam többé, s ne kelljen ide járnom meríteni."

(Jn 4:20-24) Atyáink ezen a hegyen imádták az Istent, ti meg azt mondjátok, hogy Jeruzsálemben kell imádni." "Hidd el nekem, asszony - mondta Jézus -, elérkezik az óra, amikor sem ezen a hegyen, sem Jeruzsálemben nem fogják imádni az Atyát. Ti azt imádjátok, akit nem ismertek, mi azt, akit ismerünk, mert az üdvösség a zsidóktól ered. De elérkezik az óra, s már itt is van, amikor igazi imádói lélekben és igazságban imádják az Atyát. Mert az Atya ilyen imádókat akar. Az Isten lélek, ezért akik imádják, azoknak lélekben és igazságban kell imádniuk."

(Jn 4:31-34) Közben a tanítványok kérték: "Mester, egyél!" De ő azt felelte: "Van eledelem, csak nem tudtok róla." A tanítványok erre tanakodni kezdtek egymás közt: "Csak nem hozott neki valaki enni?" Jézus erre megmagyarázta: "Az én eledelem, hogy annak akaratát teljesítsem, aki küldött, s elvégezzem, amit rám bízott.

Miközben szentelt kutykuruttyokkal foglalatoskodunk, jusson eszükbe, hogy Isten olyan imádókat keres, akik lélekben és igazságban imádják Őt. Az ilyenek kegyhelyektől, szent hegyektől és kútaktól függetlenül imádják a mennyei Atyát, eltelve a Szentlélek éltető vizével. Az ilyenek kenyere az, hogy a mennyei Atya akaratát cselekszik, és ezáltal ők is gyógyító, buzógó és élő vízforrásá válnak mások számára...

Uram Jézus, kérünk Téged, add nekünk a Szentlelket, a megkülönböztetés adományát, az értelem és a bölcsesség ajándékát, hogy helyesen higgyünk és éljünk. Ámen.