Tél volt

(Jn 10:22-30) Jeruzsálemben elérkezett a templomszentelés ünnepe. Tél volt. Jézus a templomban járt, Salamon tornácában. A zsidók körülvették őt, és azt mondták neki: ,,Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!' Jézus azt felelte nekik: ,,Mondtam nektek, de nem hiszitek. Tanúskodnak rólam a tettek, amelyeket Atyám nevében művelek, de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem, és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.'

Érdekes, hogy a szent író fontosnak találta megjegyezni, hogy: Tél volt. Vajon miért?...

Egy alkalommal azt álmodtam, hogy tél van, és az autómmal próbálok áttörni egy jeges hómezőn. Az autó motorja fuladozott, a kerekei helyben pörögtek, és a helyzet reménytelennek látszott. Amikor felébredtem, mint mindig, amikor ilyen nehezet álmodok, nyomott voltam... Aznap elmentünk segíteni a rokonokhoz szobát festeni. Én a sógorommal kerültem egy szobába dolgozni. Festés közben beszélgettünk. Amikor felismertem, hogy elég sok ideig leszünk együtt, alkalmasnak találtam a helyzetet, hogy az evangéliumra tereljem a szót. Elkeztem beszélni neki hosszasan az Úr Jézusról és az evangéliumról. A sógor csak hallgatott mindvégig, és egy szót se szólt a szavaimra. Éreztem, hogy meghallgat, de nagyon nehezen tudom elérni a szívét. Szívében és lelkében jeges tél volt, nagy hó, amelyen nehezen lehetett átvergődni...

A lelki tél

A természetben tapasztaljuk, hogy milyen jó a nyár. Meleg van, a fák kizöldeltek, és a patak víze is felmelegedik. A termés érik a földeken, és lehet napozni meg fürödözni a strandon. Mindez azért van, mert a nap jobban, melegebben süt. Aztán egyszer csak a napok elkezdenek rövidülni, és eljön az ősz. A falevelek lehullnak, és nemsokára elérkezik a fagyos, rideg tél. A természet mintha meghalna, és minden hóba meg jégbe burkolózik. Ilyen a mi lelki életünk is: amikor Istenhez közeledünk, akkor nyár és meleg van a szívünkben. Amikor viszont Istentől eltávolodunk, akkor tél lesz, hóréteg és jég rakódik a lelkünkben. Ez történt Jeruzsálemben is, amikor az Úr Jézus ott volt. Nemcsak kint volt tél, hanem belül is, az emberek szívében...

Isten nem változik... Ő mindig és mindenhol ugyanaz. Ahogy a Nap relatív mozdulatlan, és a Föld mozog körülötte, úgy Isten sem változik, hanem mi változunk és távolodunk, fordulunk el Tőle. Az emberi gyarlóság miatt lehetetlen, hogy el ne távolodjunk néha Istentől. Amikor elmerülünk a világ dolgaiban, a gondokban meg a szorakozásokban, akkor mindig elfordulunk egy kicsit Istentől. Ilyenkor jön ránk a lelki elalvás. Ha ez az elalvás elhúzódik, akkor beáll szívünkben a lelki tél. Amint a természet elalszik télen, és a medve is hibernál a barlangban, úgy a világi gondokban elmerült ember lelke is a téli álmát alussza...

(Mt 25:5) A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak.

(Lk 22:45) Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban.

(Lk 8:14) A szúrós bogáncs közé hulló szemek azok, akik meghallgatják, de később az élet gondjai, javai és élvezetei meggátolják őket fejlődésükben, ezért termést már nem hoznak.

A virrasztás és a lelki felmelegedés

A lélek elalvásának, a sötétségnek és az Istentől való eltávolodásnak, vagyis a lelki télnek, ellentéte a virrasztás. Ez a lelki ébredés, az Istenhez való odafordulás, a lelki virradás, felmelegedés, vagyis a lelki nyár...

(2Pét 1:19) Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben.

A helyes állapot a lelki éberség, amit a szüntelen ima által, és az elmélkedések által lehet fenntartani. Ezek segítenek nyitva tartani lelki szemünket, hogy el ne aludjunk, mint az apostolok a getszemáni kertben. A folytonos ima és az Istenhez való fordulás, felszítja szívünkben a lángot és felmelegíti lelkünket.

Azért kell virrasztani és imádkozni, hogy lelkünkben mindig nyár legyen, hogy lelkünk mindig haptákba álljon Isten fogadására. Ha készen állunk Isten fogadására, akkor Ő már ott is van a lelkünkben. Akkor nem kell félnünk a kísértésektől, mert a lelkünk szobájában a Szentlélek lángja lobog, világít, melegít, és akkor a gonosz léleknek nincs ott helye...

(Mt 24:20) Imádkozzatok, hogy ne télen vagy szombaton kelljen menekülnötök!

(Mt 26:41) Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen.

(Mk 13:18) Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be.

(Lk 21:34) Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap...

A modern ember problémája, hogy megfeledkezik Istenről, lélekben alszik, és egy állandó lelki télben hibernál. Az Úr Jézus arra figyelmeztet minket, hogy jaj azoknak, akiket felkészületlenül ér az Ő napja...

(Mt 24:51) Kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

A lelki felkészültség

A lelkileg felkészült ember állandóan virraszt és imádkozik. Az ilyen ember lelki szemei mindig nyitva vannak, lelke a kegyelem menyegzős ruhájába van öltözve, és készen áll Isten fogadására. Lelke fel van díszítve és fel van övezve, hogy azonnal fogadja a hazaérkező Urát, és élete mindig össze van csomagolva, hogy induljon, amikor szólítják. Ugyanakkor, a lelkében mindig nyár van, és mindig készen áll a hit versenyfutására...

(Lk 12:35) Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok.

(1Kor 9:24) Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!

Vigyázzunk, hogy az utolsó futásunk, az ebből az életből való kifutásunk, ne lelki télben következzék be... Jusson eszünkbe azoknak a szerencsétlen háborús menekülteknek sorsa: munkatáborosok, szibériai foglyok, vagy Napoleon katonái, akik a rettenetesen hidegben, fagyos télben, menekülve hulltak el az úton... Virrasszunk és imádkozzunk szüntelenül, hogy lelkünk menekülése ne télen következzék be...

(Mk 13:18) Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be.

Uram Jézus! Kérlek segíts, maradj velem, mert esteledik, és már nagyon fázom. Ne engedd, hogy elaludjak, és megfagyjon a lelkem. Ámen.

A szél ott fúj, ahol akar

(Jn 3:7-15) Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges újra születnetek. A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.' Nikodémus megkérdezte: ,,De miképpen lehetséges mindez?' Jézus azt felelte neki: ,,Te Izrael tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony mondom neked, hogy amit tudunk, azt mondjuk el, és amit láttunk, arról tanúskodunk, de a mi tanúságunkat nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról szóltam nektek és nem hiszitek, hogyan fogjátok majd elhinni, ha a mennyei dolgokról beszélek nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az Emberfia. Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie, hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne.

A buzgó lelkiségi közösségekben gyakran  előfordul, hogy amikor olyan magánkinyilatkozatatásokról, ezekhez kapcsolódó "zarándokhelyekről" van szó, amelyek megkülönböztetést vagy kritikát követelnének meg, ezzel az igével csapják agyon a témát, hogy: A szél ott fúj, ahol akar... Ezzel azt akarják mondani, hogy a Szentlélek ott működik ahol akar, tehát akár az ilyen kétes helyeken is ott a kegyelem. És még azt is odateszik, hogy az Úr ott is arat, ahol nem vetett (Mt 25:26)...

(Mt 25:26) Az ura azt válaszolta neki: "Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem."

Ez így igaz, de ez nem jeleti azt, hogy elbagatelizálhatjuk a megkülönböztetést, ami nagyon fontos a hitéletben. Igaz, hogy a Szentlélek fúj, és Ő valóban ott fúj, ahol akar, de nehogy a végén az legyen csak emberileg, hogy: Bolond lyukból, bolond szél fúj... Ezért jó lenne tisztázni, hogy miféle szél fúj, honnan fúj és milyen haszonnal...

A Szentlélek szimbólumai

1. A víz

A víz, mint a Szentlélek szimbóluma, több helyen megjelenik a Szentírásban. Itt következik egy ószövetségi és egy újszövetségi igerész. Már az ószövetségi próféták megjövendölték, hogy ez a víz ki fog áradni, meg fog duzzadni az utolsó időkben...

(Ez 47:1-12 ) Visszavezetett a templom bejáratához, és lám, víz fakadt a templom küszöbe alatt a keleti oldalon, mert a templom kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le az oltártól dél felé. Kivitt azután az északi kapun és körülvezetett kívülről egészen a külső kapuig, amely kelet felé néz, és lám, víz tört elő a jobb oldalon. A férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kelet felé ment és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízfolyáson, s a víz bokáig ért. Újra ezret mért és átvezetett a vízfolyáson, s a víz térdig ért. Megint ezret mért és átvezetett rajta, s a víz a veséig ért. Ismét ezret mért, s már folyó volt, amin nem tudtam átmenni, mert a víz áradt, mély folyóvá dagadt, amelyen nem tudtam átmenni. Akkor ezt mondta nekem: Láttad ezt, emberfia? És elvezetett, majd elvitt a folyó partjához. Amikor visszatértem, lám, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon. Így szólt hozzám: „Ez a víz a keleti vidék felé indul és lefolyik Arabáig, s eljut a tengerig; amikor beleömlik, annak vize egészséges lesz. Amerre elér a folyó, minden élőlény, amely mozog, élni fog. Halak lesznek nagy bőségben, mert ahová ez a víz behatol, egészségessé lesz, és élni fog minden, ahová a folyó elér. Partján halászok állnak. En-Gadditól En-Eglajimig hálókat vetnek ki. Olyan tömérdek és sokfajta hala lesz, mint a Nagy Tengernek. Ingoványai és mocsarai azonban nem lesznek egészségesek, hanem sógödrökké válnak. A folyó mentén, mindkét parton mindenfajta gyümölcsfa nő, amelyeknek lombja nem hull le, s gyümölcse nem fogy el: minden hónapban friss gyümölcsöt hoznak, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül, lombjuk pedig orvosságul szolgál.

(Jn 4:7-14) Egy szamariai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek. A szamariai asszony így válaszolt: „Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni?” [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamariaiakkal.] Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.” "Uram - mondta erre az asszony -, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?” Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”

A Szentlélek vízzel való szimbolizálása, az Ő életet adó, éltető jellegére utal. Amint a víz életet jelent a sivatagban, úgy a Szentlélek életet jelent az emberi léleknek...

2. A tűz

A szentírásban olvashatjuk, hogy Isten jelenlétét tűz kíséri. A csipkebokrot lángokban látta Mózes (Kiv 3:3), Izrael népének az Úr tűzoszlopban jelent meg (Kiv 13:21), a próféták áldozatait az Úr tűzzel emésztette meg (1Kir 18:38) és az apostolokra lángnyevek ereszkedtek alá (ApCsel 2:3)...

(Kiv 3:3) Erre Mózes így szólt: „Odamegyek, megnézem ezt a különös látványt, miért nem ég el a csipkebokor!”

(Kiv 13:21) Az Úr előttük vonult, hogy mutassa az utat, nappal felhőoszlopban, éjjel pedig tűzoszlopban, hogy mind a két napszakban vezérelje őket az úton.

(Ez 8:1-3) A hatodik esztendőben, a hatodik hónap ötödik napján, amikor a házamban ültem, Júda vénei pedig előttem ültek, az én Uramnak, az ÚRnak a keze ott megérintett. Egy alakot láttam, amely tűzhöz volt hasonló. Derekától lefelé tűznek látszott, derekától fölfelé pedig ragyogónak látszott, ezüstösen csillogónak. Mintha egy kéz nyúlt volna ki, megragadott engem a hajamnál fogva. Fölemelt engem a lélek az ég és a föld közé, és elvitt Jeruzsálembe isteni látomásban, a Belső-kapu bejáratához, amely észak felől van, ahol az Istent bosszúságra ingerlő bálvány foglalt helyet.

(Mal 3:3) Leül, mint az ezüstolvasztó és tisztító mester, és megtisztítja Lévi fiait. Megnemesíti őket, mint az aranyat és az ezüstöt, hogy igazságban mutassanak be áldozatot az Úrnak.

(Lk 12:49) Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!

(ApCsel 2:3) Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre.

(1Kor 3:13) Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel érkezik, és a tűz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája. 

A Szentlélek tűz általi szimbolizálása, az Ő szent és tisztító jellegére útal. Amint a tűz elégeti a pelyvát, kiégeti a szennyet és a salakot, úgy a Szentlélek is kiégeti az emberi életből, lélekből az evilági tisztátalanságot...

3. A szél

Néhány esteben olvashatjuk, hogy Isten a szélben jelenik meg. Nem viharban, nem forgószélben, hanem kellemes, lágy, üdítő szélben. Ez a szél megújítja a természetet és láthatatlan módon növekedést, fejlődést ad a növényeknek...

(1Kir 19:11-13) Az Úr erre azt mondta: „Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!” S lám, az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte. Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang szája elé állt. Egy hang megszólította, ezekkel a szavakkal: „Mit csinálsz itt, Illés?

(Jn 3:7-8) A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.

(ApCsel 2:2) Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek.

A Szentlélek szél általi szimbolizálása, az Ő megújító, frissítő, növekedést, fejlődést adó jellegére útal. Nem tudjuk, hogyan és mikor működik a Szentlélek "szele", csak azt látjuk, hogy egy embernek lassan megváltozik az élete. Korábban hitetlen és bűnös életű volt, és egyszerre csak hívő és szent életű lesz...

4. A galamb

Az evangéliumokban jelenik meg először a Szentlélek galamb formájában, amikor leszállt a Jordán vizéből kiemelkedő Úr Jézusra...

(Lk 3:22) ...és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem."

A Szentlélek galamb általi szimbolizálása, az Ő szelídségére utal. A Szentlélek úgy száll le, úgy telepedik meg az emberen, hogy észre se lehet venni. Nem csap zajt, nem erőszakoskodik, és akárcsak a galamb, a szelíd, békés, nyugodalmas ember lelkét szereti...

5. Az ujj és a kéz

Az Úr Jézus az Isten ujjával űzi ki a gonosz lelkeket (Lk 11:20), és kezét teszi a betegekre (Mk 8:23). Isten törvényét a kőtáblákra "Isten ujja" írta (Kiv 31:18), "Krisztus levele", mely az Apostolok gondjára volt bízva, "az élő Isten Lelkével, nem kőtáblákra, hanem az élő szív lapjaira" (2Kor 3:3) van írva. A "Veni, Creator Spiritus" himnusz a Szentlelket "Te, ujj az Isten jobb kezén" formában hívja segítségül. (KEK 700)...

(Kiv 31:18) Amikor a Sínai hegyen befejezte ezeket a szavakat, az Úr átadta Mózesnek a bizonyságnak Isten ujjával megírt két kőtábláját.

(Mk 8:23) Megfogta a vak kezét, s kivezette a faluból. Itt nyállal megkente a szemét, rátette a kezét, s megkérdezte tőle: „Látsz valamit?”

(Lk 11:20) De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, biztosan elérkezett hozzátok az Isten országa.

(2Kor 3:3) Mert nyilvánvaló veletek kapcsolatban, hogy Krisztus levele vagytok, amely a mi szolgálatunk által készült, nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével írva, nem kőtáblákra, hanem a szív húsból való tábláira.

Az ujj és a kéz Isten érintését szimbolizálja, érintés, amellyel Ő gyógyulást és életet ad, és megszenteli a teljes emberi életet...

A lét három szintje

Az emberi létnek három szintje van... A középső szint, az evilági, az anyagi, vagyis a testi szint. Itt csak egy rövid ideig élünk. Mindnyájan arra vagyunk hívatva, hogy a felső szintre eljutva, örökké boldogan éljünk Isten szent színe előtt. Az alsó, az alvilági szint, ahol a bűnös emberi lelkek raboskodnak és tisztulnak a tisztítótűzben (Mt 5:25), vagy ítéletükre várnak. A felső szint a mennyország, Isten örök boldogító látása. De Isten átöleli mind a három szintet, mert Ő mindenhol jelen van. A kárhozat pedig a "nemlét", mely az életen kívül van...

(Zsolt 68:19) Felszálltál a magasba, foglyaidat magaddal vitted, embereket tettél magadévá, ó Isten, olyanokat is, akik konokul ellenálltak házadnak, Uram.

(Zsolt 139:8) Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy.

(Mt 5:25) Egyezz meg ellenfeleddel gyorsan, amíg vele vagy az úton, nehogy ellenfeled átadjon téged a bírónak, a bíró pedig a törvényszolgának, és börtönbe vessenek.

(Jel 20:12) És láttam, hogy a halottak, nagyok és kicsik a trón előtt állnak, és könyveket nyitottak ki. Egy másik könyvet is kinyitottak, amely az élet könyve. A halottakat megítélték azokból, amik tetteiknek megfelelően a könyvbe voltak írva.

Az Úr Jézus arról beszél Nikodémusnak (Jn 3:12-13), hogy csakis Ő ismeri a felső szintet, mert Ő onnan jött le közénk a középső szintre (Jn 1:9-11). És az Úr Jézus, az Ő megváltó kereszthalála után, lement az alsó szintre is (Hiszekegy: alászállt a poklokra)...

(Zsolt 68:19) Fölmentél a magasba, foglyaidat magaddal vitted. Hódolati ajándékként embereket fogadtál el, hogy még a pártütők is az Úristennél lakjanak.

(Jn 1:9-11) Az igazi világosság, aki minden embert megvilágosít, a világba jött. A világban volt, a világ őáltala lett, de a világ nem ismerte fel őt. A tulajdonába jött, övéi azonban nem fogadták be.

(Jn 3:12-13) Ha földi dolgokról szóltam nektek és nem hiszitek, hogyan fogjátok majd elhinni, ha a mennyei dolgokról beszélek nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az Emberfia.

Ő azért jött le közénk, hogy magával vigyen minket is a felső szintre (Zsolt 68:19). Ő arról beszél, hogy miként is érthetnénk meg mi alacsony rendűek azokat a dolgokat, amelyek a felső szinten vannak, ha azokat sem értjük, amelyek a mi szintünkön történnek. Azt mondja az Úr Jézus, hogy szükséges nekünk újjá születnünk és átváltoznunk lélekben, hogy alkalmasak legyünk a felső szint dolgainak befogadására. Ezt az újjászületést és átváltozást a Szentlélek végzi el bennünk, mint a víz, amely éltet, mint a tűz, amely megtisztít, mint a szél, amely növekedést ad, mint galamb, amely megtanít szelídnek lenni és mint ujj, vagy kéz, amely gyógyulást ad és megszentel. Így aztán újjá születünk, és átalakulunk lélekben, hogy Krisztushoz váljunk hasonlóvá (Róm 8:29)...

(Róm 8:29) Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, és így ő elsőszülött legyen a sok testvér között.

Az Úr Jézus egész tanításával és működésével meg akar menteni bennünket attól, hogy lezuhanjunk a mélységbe, az alsó szintre (Zsolt 49:15), ahol az ideigtartó büntetések szenvedései várnak a bűnösökre, vagy még rosszabb: a kárhozat... Az Úr Jézus arra hív minket, hogy kerüljük el a bűnt, és törekedjünk a felső szint magasztos és szent életére...

(Mk 12:25) Hiszen, amikor feltámadnak, nem nõsülnek és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.

(Róm 12:2) Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves elõtte és mi a tökéletes.

(Kol 3:1-2) Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre.

A kereszt létrája

Felmászhatunk a magunk erejéből a felső szintre? Eljuthatunk magunktól Isten szent színe látására? Nem... Erre nincs se erőnk, se hatalmunk. Ezt csak az angyalok tudják megtenni, akik Isten létráján szállnak le és fel...

(Ter 28:12) Álma volt: íme, egy létra volt a földre állítva, s a hegye az eget érte. S lám, Isten angyalai fel- és lejártak rajta.

(Jn 1:51) "Bizony, bizony mondom nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, s az Isten angyalai föl- s leszállnak az Emberfia fölött."

A felső szintre, Isten szent színe elé, csakis Isten kegyelméből lehet eljutni, Krisztus megváltó műve által. Csakis az Úr Jézus Krisztus érdemei visznek fel bennünket Isten házába. Ott senki sem dicsekedhet tetteivel, mert senki sem érdemelheti ki a felső szint létének boldogságát...

(1Kor 1:29) Így senki sem dicsekedhet Isten előtt.

(Jel 4:1-2) Ezek után láttam, hogy egyszer csak kapu nyílt az égen, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mintha harsona szólt volna hozzám, folytatta: „Gyere fel ide, és megmutatok neked mindent, aminek ezek után történnie kell.” Nyomban elragadtatásba estem a Lélekben...

Számunkra a létra, a felső szintre való eljutás, az Úr Jézus Krisztus keresztje. A megváltás keresztje híd a halál szakadéka felett, a test halálából a lélek életére, de létra is fel a mennyek országának padlására. Csakis az Úr Jézus  keresztje általa juthatunk fel a felső szintre, vagyis a mennyei létre. 

Ugyanakkor, érdekes ellen-szimbólum a rézkígyó esete. Az őskígyó vitte az embert a bűnbe és a halálba (Ter 3:1), és kígyók marták halálra a pusztában Izrael népét (Szám 21:9). Az akkori megmentő rézkígyó előképe lett a megfeszített és felmagasztalt Úr Jézus Krisztusnak, pedig hát a kígyó az ősellenséget, a Sátánt szimbolizálja. A rúdra függesztett rézkígyó arra utal, hogy az Úr Jézus, Akit a kereszt fájára függesztettek, átok lett érettünk (MTörv 21:22-23, Gal 3:13), hogy mi Istent áldottai lehessünk...

(Ter 3:1) A kígyó azonban ravaszabb volt a föld minden állatánál, amelyet az Úr Isten alkotott.

(Szám 21:9) Csinált tehát Mózes egy rézkígyót és kitette jelül: a megmartak, ha feltekintettek rá, meggyógyultak.

(MTörv 21:22-23) Ha valaki főbenjáró bűnt követ el, s kivégzik, s akasztófára függesztik: holtteste ne maradjon a fán, hanem még aznap temessék el, mert Isten átkozottja az, aki a fán függ: semmiképpen se tedd tisztátalanná földedet, amelyet neked az Úr, a te Istened birtokul adni fog.

(Gal 3:13) Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk. Hiszen az Írás szerint: "Átkozott mind, aki a fán függ."

Testvérem, te vágysz-e a felső szintre? Készen vagy-e követni az Úr Jézust, hogy eljuss oda, ahol Ő van?...

Uram, Jézus Krisztus! Hála és dicsőség Neked, hogy vállaltad értem a kereszthalált és megváltottál engem. Adj erőt, hogy mindig Terád tekintsek, kövesselek, és ezáltal eljussak Hozzád, a felső szintre. Ámen.