Semmi el ne vesszen

(Jn 6:1-15) Mindezek után Jézus Galilea, azaz Tibériás tengerén túlra ment. Nagy sokaság követte őt, mert látták a jeleket, amelyeket a betegeken művelt. Jézus fölment a hegyre, és leült ott tanítványaival. Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, megkérdezte Fülöptől: ,,Honnan veszünk kenyeret, hogy ehessenek?' Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye őt, mert ő maga tudta, mit akar tenni. Fülöp azt felelte neki: ,,Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson.' A tanítványok egyike, András, Simon Péter testvére így szólt: ,,Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala. De mi ez ennyinek?' Jézus erre azt mondta: ,,Telepítsétek le az embereket!' Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy a halakból is adott, amennyit akartak. Miután jóllaktak, azt mondta tanítványainak: ,,Szedjétek föl a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!' Összeszedték tehát, és az öt árpakenyér darabjaiból, ami megmaradt az étkezők után, tizenkét kosarat töltöttek meg. Az emberek pedig, látva a jelet, amelyet művelt, azt mondták: ,,Bizonyára ez az a próféta, aki eljön a világra!' Amikor Jézus észrevette, hogy arra készülnek, hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.

A jó gazdasszony, vendégség után, leszedi az asztalt, összeszedi a megmaradt kenyérdarabokat és az egyéb ételmaradékokat. Miután leszedte az asztalt, még a morzsákat is összesepri egy törlőkendővel. Arra gondol, hogy jó lesz az majd a majorságnak. 

Ha nincs is ma a kenyérszaporulat ideje, de ott van az istentől származó jó gazda magatartás: Semmi el ne vesszen...  A jó gazda arra gondol, hogy semmi se vesszen kárba, mert amióta Ádám és Éva elkövette az eredeti bűnt, azóta minden kenyérmorzsához egy-egy mikroszkópikus emberi izzadság tapad...

Földi kenyér és égi kenyér

Az eredeti szentség állapotában, az ember kenyere ingyenes és fáradságmentes volt. A föld magától teremte meg a magokat adó növényeket, és az embernek nem volt más dolga, minthogy leszedje azokat, megőrölje és elfogyassza...

(Ter 1:29-30) Azután ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtõ gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mezõ vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok.” Úgy is történt.

Az eredeti bűn elkövetése után, Isten átkot bocsájtott a födre, amely által megváltozott a természet rendje. A hasznos növények nem teremtek meg többé maguktól, hanem inkább termett a burján meg a gaz. És az állatok sem ettek többé csak zöld növényeket, hanem egyesek ragadozókká váltak...

(Ter 3:17) Az embernek ezt mondta: „Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján.

Az eredeti bűnre vezethető vissza a ragadozók megjelenése és a vadászat is. A táplálék megfogyatkozása miatt, a hús fogyasztására kellett vetemedni... Aztán lassan betört a világba az állatok megölésének szükségessége is, a hús fogyasztása és bőrök hasznosítása végett. Az elveszített Éden kertjének emléke és Isten országának előképe, az állatok békés együttélésének leírása által élt az ószövetségi emberek tudatában...

(Ter 3:21) Az Úristen pedig bõrbõl ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette õket.

(Iz 11:6) Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kis gyerek is elterelgetheti őket.

Kutatások bizonyították, hogy a K.e. 3000-2000 körüli időkben, de még később is, a mezopotámiai termékeny félholdban, olyan termőföldek voltak, ahol a búza magától hozta a 200-300-szoros termést. Ez volt az a bizonyos termékeny félhold... De az áldásos termékenység folyamatosan csökkent, és a termőfelületek is folyamatosan csökkentek, amíg a vízözön nyomán meg nem jelentek a puszták és a sivatagok. Az embernek egyre nehezebb lett a mindennapi kenyér előteremtése, és Ábrahám idejében már megjelent a szárazság és az éhinség...

(Ter 26:1) Amikor pedig éhínség támadt azon a földön – az után a szárazság után, amely Ábrahám napjaiban volt –, elment Izsák Abimelekhez, a filiszteusok királyához, Gerárba.

A földi kenyér és az égi kenyér történetében, egy újabb lépés volt a választott nép pusztai vándorlása. Mivel a nép zúgolódott Mózes ellen, hogy kihozta őket Egyiptomból és lehet, hogy étlen kell halniuk a pusztában, Isten égből aláhulló kenyeret adott nekik...

(Szám 11:7-9) A manna olyan volt, mint a koriander magja, szemre meg mint a bdellium gyantája. Az emberek végigpásztázták (a környéket), összeszedegették, aztán megõrölték kézimalmon vagy összetörték mozsárban, megfõzték fazékban, s cipót sütöttek belõle; olyan ízû volt, mint az olajos kalács. Ha éjszaka harmat hullott, manna is hullott.

De amint Józsue bevezette Izrael népét az ígéret földjére és a nép újra ehette a föld termését, azonnal megszűnt az égi manna hullása. Izrael népe, minden nemzedéken át, elevenen őrizte emlékezetében Isten nagy csodáit és tetteit, amelyekkel kihozta őket Egyiptomból és táplálta őket a pusztában égi kenyérrel. A farizeusok fel is emlegették ezt az Úr Jézusnak, mire az Úr Jézus kijelentette, hogy Ő az igazi mennyei kenyér...

(Jn 6:31-33) Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni.”Jézus erre azt mondta: „Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égbõl, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennybõl és életet ad a világnak.”

Isten elvezette az embereket a földi kenyértől az égi kenyérhez, az emberi kenyértől az isteni kenyérhez, ami nem más, mint maga az Úr Jézus Krisztus szent teste és vére. Az emberi kenyér a testet élteti, de az isteni kenyér a lelket élteti és örök életet ad az embernek...

(Jn 6:35) „Én vagyok az élet kenyere - felelte Jézus. - Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha.

(Jn 6:48-51) Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez a mennybõl alászállott kenyér, aki ebbõl eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennybõl alászállott élõ kenyér. Aki e kenyérbõl eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.”

(Jn 6:53-58) Jézus ezt mondta rá: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élõ Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennybõl alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.”

Az emberek nem voltak képesek (és sokan ma sem képesek) elhinni az isteni kenyér misztériumát... Az akkori zsidók (és a mai hitetlenek is), megbotránkozva magukban, a kanibalizmus förtelmére gondoltak és megbotránkoztak. Péter és társai, a Tizenkettő, az Úr Jézusba vetett hitre hagyatkozva, mellette maradtak, mert tudták, hogy ha Ő valamit kijelent, akkor az úgy van, még ha nem is értik. De eljött az utolsó vacsora estéje, amikor megértették, hogy milyen az a mennyei kenyér, amelyről az Úr Jézus beszélt...

(Mk 14:22-24) Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belõle. Õ pedig így szólt: „Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontattatik.

Az apostolok lassan megértették, hogy az isteni kenyér, az a Krisztus testévé és vérévé átlényegült emberi kenyér és bor. Az isteni kenyér, vagyis a mennyei kenyér, Krisztus valóságos teste és vére, amely sokfelé osztódik. De Krisztus teste (1Kor 10:17; 12:12) akárhány részre is osztódik, mégis egy test marad...

(1Kor 10:17) Mert egy kenyér, és egy test vagyunk sokan, hiszen mindnyájan egy kenyérből részesülünk.

(1Kor 12:12) Ahogyan a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test. Így van ez Krisztussal is.

                                              

Tehát a szent Eucharisztia az Úr Jézus Krisztus valóságos teste és vére, de ugyanakkor, minden egyes Őbelőle részesülõ hívő teste is, mert mi belőle részesülünk, és mindnyájan Krisztus testének tagjai vagyunk. Ezért minden Őbenne, a szent Eucharisztiában foglaltatik össze, és Őbenne lakik az egész teljesség...

(Kol 1:18-20) Õ a testnek, az Egyháznak a feje. Õ a kezdet, az elsõszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsõség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Õ a kereszten vérével békességet szerzett.

Az isteni kenyér folyamatosan szaporodik

Minél inkább esszük az isteni kenyeret, annál inkább szaporodik... Ez azért lehetséges, mert azok, akik Krisztus testét eszik, maguk is krisztusivá válnak. A krisztusi emberekből pedig örök életre szökkelő vizforrás bugyog fel (Jn 4:14). Így a krisztusi emberek kovászok lesznek az emberek között, és lámpásként világítanak a világban (Mt 5:15). Ezért aztán a krisztusi emberek életet visznek környezetükbe, megkelesztik a közösséget (Lk 13:21) és táplálják környezetüket...

(Mt 5:15) S ha gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban.

(Lk 13:21) Hasonlít a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mérõ lisztbe, és az egész megkelt tõle.”

(Jn 4:14) De aki abból a vízbõl iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellõ vízforrás lesz benne.”

Akik krisztusivá válnak, azok mint a kovász, másokat is krisztusivá változtatnak a Szentlélek kegyelme által. Ezért aztán a konkoly lassan búzává változik...  A búza és a konkoly példázatában (Mt 13:37-42) az a dilema, hogy a búza és a konkoly az ígét jelenti-e vagy az embereket. Mindkettőt... Ki mit eszik, azzá válik. Ha valaki, valamilyen erőssen színezett gyümölcsöt, zöldséget fogyaszt, akkor rövidesen észreveszi, hogy a vizelete is elszíneződik. Ugyanígy van a lelkiekkel is... Ha valaki konkollyal táplálkozik, azaz sátáni tanításokkal, maga is konkoly lesz, vagyis az ördög fia. Ha pedig valaki búzával táplálkozik, azaz Isten igéjével, akkor maga is búza lesz, vagyis Isten fia...

(Mt 13:37-42) Ő azt felelte nekik: „Aki a jó magot veti, az az Emberfia. A szántóföld a világ, a jó mag az Ország fiai, a konkoly pedig a gonosz fiai. Az ellenség, aki elvetette, az ördög, az aratás a világ vége, az aratók pedig az angyalok. Ahogy a konkolyt összeszedik és tűzben elégetik, úgy lesz a világ végén is: az Emberfia elküldi angyalait, azok összegyűjtenek az ő országából minden botrányos dolgot, azokat, akik gonoszat művelnek, és bedobják őket a tüzes kemencébe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.

Az Úr Jézus a világ világossága. Aki Őt követi, az nemcsak hogy világosságban jár, hanem őmaga is lángra lobban, és világosság lesz mások számára ebben a sötét világban...

(Jn 8:12) Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

(Mt 5:14) Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.

(Lk 12:49) Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!

A krisztuskövető hívők által terjed a világosság a világban, sokasodik a búza, kelesztődik a kovász által a tészta és végül megszaporodik az isteni kenyér. Ilyen az Isten országának terjedése...

Adj király katonát

Egy volt közösségi tag rendszeresen panaszkodott, hogy mennyire elfoglalt a dolgaival és, hogy folyamatosan lelki krizisben él. Már évek óta nem tudott zöldágra vergődni a vállakozásával, és a családjában is folyamatosan bajok voltak. Elmondta, hogy volt egy visszatérő álma, amely nagyon megrendítette őt. Azt álmodta, hogy sok emberrel együtt Adj király katonát játszodtak. Hol az egyik tábor szakított magának néhány katonát, hol a a másik. Álmában tudta, hogy melyik oldalon kellene lennie, de tehetetlenül nézte, hogy hol a jó oldalra, hol a rossz oldalra szakították őt...

Ez az álom sokat árúl el, és figyelmeztet minket a lelki életünkre vonatkozöan. A világosság terjedhet, a búza és az isteni kenyér szaporodhat, de ne feledjük: a Sátán sosem alszik. A Sátán mindent elkövet, hogy visszaszerezze amit elveszített. A Sátán azért küzd, hogy a világosságot visszaszorítsa, hogy ismét sötétség legyen; hogy a búzát megrontsa és ismét kokoly legyen belőle; hogy az embereket eltávolítsa az isteni kenyértől, hogy az ne szaporodhasson és az embereknek ne legyen életük.

Az Úr Jézus, amikor a keresztahalálra készült, biztos volt az Ő győzelmében, mert Őbenne nem volt semmi konkoly. Nem volt semmi Őbenne, ami a Sátáné, a világ fejedelméé lett volna. Ezért aztán a Sátánnak nem volt hatalma fölötte...

(Jn 14:30, Károli) Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije.

Mibennünk van-e konkoly? És ha van, mennyi? Ha van - márpedig van - akkor vigyázzunk, mert az ellenség táborból azt kiáltják: Adj király katonát! - és elszakíthatnak az isteni kenyértől meg az örök élettől. Vigyázzunk, hogy mindig egységben maradjunk az Úr Jézus Krisztussal, az Egyházzal és a legszentebb Eucharisztiával....

Semmi el ne vesszen... Az Úr Jézus megőriz minket is, parányi morzsákat is, ha egységben maradunk Ővele. Az el nem vesző morzsák leginkább az idős asszonyok templomi imájában jelenik meg. Ezek a legszentebb áldozat bemutatásának, a kenyérszaporításnak maradékjai és legkisebb morzsái...

(Jn 17:12) Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, így beteljesedett az Írás

Uram Jézus, add, hogy mindig radaszkodjunk törvényeidhez, és soha el ne szakadjunk Tőled. Ámen.

Pásztor nélküli juhok

(Mk 6:30-34) Az apostolok ismét összegyűltek Jézus körül, és mindnyájan beszámoltak, hogy mi mindent tettek és mit tanítottak. Ő ekkor azt mondta nekik: ,,Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit.' Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy még enni sem volt idejük. Bárkába szálltak tehát, és félrevonultak egy elhagyatott helyre, egyedül. Sokan látták azonban őket, s észrevették, amikor elmentek. Minden városból futottak oda gyalog, és megelőzték őket. Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok [Ez 34,5], és sok mindenre kezdte őket tanítani.

Nemrég láttam az Our happy time (2006) című koreai filmet, amelyben egy halálraítélt utolsó hónapjairól van szó. Ezt a halálraítéltet egy apáca látogatta rendszeresen a börtönben. Az apáca által odakerül egy fiatal tanárnő is, aki maga is szenved lelki sérüléseitől. A tanárnő és a halálraítélt között egy különös lelki kapcsolat jön létre, amely által egy csodálatos gyógyulási folyamat bontakozik ki. A halálraítélt megtér, elkezd járni a börtönlelkész hittanóráira, és megkeresztelkedik. Az utolsó perceiben, a kivégzőosztag előtt, a megtért bűnös boldogan tesz tanúságot Isten és embertársai szeretetéről...

A koreai halálraítért gyilkosnak volt embere (Jn 5:7), volt pásztora, aki utánamenjen az elveszett báránynak (Mt 18:12; Lk 15:4), de itt, a keresztény Európa kellős közepén élő lelkeknek gyakran nincs. Itt a lelkek legtöbbször pásztor nélküli juhok, akik elhagyatva tévelyegnek...

((Mt 18:12) Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van, és azok közül egy elkóborol, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a hegyeken, nem megy-e el és nem keresi-e meg az eltévedtet?

(Lk 15:4) Ha közületek valakinek száz juha van, és egyet elveszít közülük, nem hagyja-e ott a kilencvenkilencet a pusztában, és nem megy-e az elveszett után, amíg meg nem találja?

(Jn 5:7) A beteg azt felelte: „Uram, nincs emberem, aki, amikor felkavarodik a víz, bevigyen engem a tóba. Mire pedig én odaérek, más megy be előttem.

Az épület megromlása

Manapság sokat hallani a hivatások megfogyatkozásáról, de arról senki sem akar beszélni, hogy miért is van ez a hivatáskrízis. Van egy adott helyzet, egy adott statisztika... Ha a helyzet meg a statisztikai adatok romlanak, akkor az érintettek mindig a külső hatásokat okolják. Vagy a hívek nem imádkoztak eleget a hivatásokért, vagy a szülők nem nevelik jól a gyerekeket, vagy a fiatalok nem elég bátrak, hogy a hívatást felvállalják, stb. Mindenki hibás, csak éppen az nem, akinek be kellene fogadnia az új hivatásokat. De ha az iskolában, egy osztályban mindenki megbukik, akkor nyilvánvaló, hogy elsősorban a tanárral van a baj. Ha az éretségin csak 30-40%-os az átmenési arány, akkor nyilvánvaló, hogy elsősorban a tanároknál és a tanűgyminisztériumnál kell keresni a hibát...

Az Egyház olyan test, egy olyan épület, amely több lelki ház egysége (Mt 7:24; 1Kor 12:12, 1Pét 2:4-5). A Egyház egy olyan ház, amely sok összeépített, összetapadt lelki házból áll... 

(Mt 7:24) Mert mindenki, aki hallgatja e szavaimat és tettekre váltja azokat, hasonló az okos emberhez, aki a házát sziklára építette.

(1Kor 12:12) Ahogyan a test egy, bár sok tagja van, a testnek pedig minden tagja, bár sok, mégis egy test.

(1Pét 2:4-5) Ha hozzá, az eleven kőhöz járultok, melyet emberek ugyan elvetettek, de Isten kiválasztott és megtisztelt, eleven kövek módjára ti is lelki templommá, szent papsággá épültök, hogy Jézus Krisztus által Istennek kedves lelki áldozatokat mutassatok be.

Hogy ehhez az "egy házhoz" (mint hivatások együtteséhez), egy újabb ház épüljön, odatapadjon, odanőjön, annak vonzónak is kellene lennie... De mi van akkor, ha a ennek a háznak falai omladoznak, ha penészesek, gombások, vagyis leprások (Lev 14:34-36) és bűzösek... 

(Lev 14:34-36) „Ha majd bejuttok Kánaán földjére, amelyet én nektek fogok adni birtokul, és lepraszerű kiütés támad valamelyik házon, menjen el az, akié a ház és jelentse a papnak, s mondja: »Lepraszerű kiütést látok a házamon.« Erre az parancsolja meg, hogy hordjanak ki mindent a házból, mielőtt ő bemegy, hogy megnézze, leprás-e az, hogy tisztátalanná ne váljék mindaz, ami a házban van.

Vajon az újonnan csatlakozni kívánó lelki ház vonzódást fog érezni, hogy csatlakozzon az együtteshez? Hát, nem nagyon... A tisztánlátóbb és óvatosabb fiatal, oda se megy... A másik meg csatlakozik, de idővel nem bírja az egészségtelen légkört, a leprát és a bűzt, és lemond hivatásáról... A harmadik behunyja a szemét, befogja az orrát és a száját, ott marad, de lassan az ő falai is megfertőződnek, megtelnek leprával és bűzzel. Így a régi leprás falak által az újak is megromlanak (Lev 14:39-40)...

(Lev 14:39-40) A hetedik napon aztán menjen el ismét és nézze meg. Ha azt találja, hogy a kiütés terjedt, parancsolja meg, hogy szedjék ki azokat a köveket, amelyeken a kiütés van és dobálják valamilyen tisztátalan, a városon kívül levő helyre...

Az épület megtisztítása

Tudjuk gyakorlatból, hogy ha egy házba beleüt a gomba, akkor annak megtisztítása és kiírtása nagy probléma. Ez a probléma Izrael népe körében szigorú törvény alá esett...

(Lev 14:36-48) Ezután a pap vizsgálja meg a házat, és ha a vizsgálat után a ház falán zöldes vagy rózsaszínes likacsokat vesz észre, amelyek üregessé teszik a falat, a pap menjen ki a házból az ajtón, és zárassa be hét napra. A hetedik napon menjen vissza, és ha a vizsgálat során megállapítja, hogy a baj elterjedt a ház falán, távolíttassa el a megfertőzött köveket, s dobják őket a városon kívül egy tisztátalan helyre. A ház egész belső falát vakartassa le, s a levakart vakolatot szórják egy tisztátalan helyre, a városon kívül. Vigyenek más köveket a régi helyre, s más vakolatot a fal bevakolására. Ha a kő eltávolítása után a baj újra elterjedt a ház kijavított helyén és vakolatán, a pap újra tekintse meg. Ha megállapítja, hogy a baj elterjedt, a házon fertőző lepra van, s így tisztátalanná vált. Le kell bontani, s köveit, gerendáit, vakolatát a városon kívül egy tisztátalan helyre kell vinni. Aki belép a házba, amíg az le van zárva, estig tisztátalanná válik. Aki aludt benne, mossa ki a ruháját. Aki evett benne, mossa ki a ruháját. De ha a pap a vizsgálat során megállapítja, hogy a baj a vakolás után nem újult ki a házon, nyilvánítsa a házat tisztának, mivel a baj elmúlt.

Láthatjuk, hogy a leprás ház megtisztítása csak egy módon volt lehetséges: a megromlott részek lebontásával és eltávolításával. Teljesen le kell verni, le kell bontani a leprás falakat és épületrészeket...

Ez lelki síkon is így működik. Az Egyház romlott lelki falait is le kell bontani és el kell távolítani. Sajnos, ez mindig fájdalommal jár... A külsők csak annyit látnak, hogy ez, az vagy amaz elveszítette hivatását, kilépett, felfüggesztették, vagy hirtelen nyugdijba vonult. Ilyenkor azt mondogatják, hogy nem imádkoztunk értük eleget, nem figyelmeztették, nem óvták eleget, stb. De a valóság az, hogy van egyéni felelősség, van hierarchikus felelősség, és a közösséget csakis a leprás egyén eltávolításával lehet megóvni (Lev 13:45-46)...

(Lev 13:45-46) Mindaz pedig, akit a lepra tisztátalanná tett, megszaggatott ruhában s hajadon fővel járjon, száját fedje be kendővel, s kiáltsa ezt magáról: »Tisztátalan, tisztátalan!« Mindaddig, amíg leprás és tisztátalan, egyedül lakjon, a táboron kívül.

Az épület megújulása

Az épület megújulása mindig Isten ajándéka, csak az Ő kegyelme által lehetséges, és mindig egy-egy nagy szent által valósúl meg. Időnként támaszt az Úr egy nagy szentet, aki helyreállítja az igazságot, és felépíti a lerombolt falakat. Az ilyen szent ember példát mutat a feddhetetlen, Istennek szentelt életével, és igaz tanúságot tesz Isten szeretetéről és igazságáról...

(Iz 58: 6-12) Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded. Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: Nézd, itt vagyok! Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik. Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha. Újra felépíted az ősi romokat, és helyreállítod a régi nemzedékek építette alapfalakat. A rések betöltőjének neveznek majd, és a romba dőlt házak felépítőjének.

Pásztor nélkül

Sokan mondják, hogy az Egyház több mint 2000 éve áll, és állni is fog... De a szentírás szerint, és a katekizmus szerint is (KEK 675), az utolsó időkben, a földön zarándokló, küzdő Egyház egy nagy megpróbáltatáson megy keresztül, és nehéz idők jönnek rá...

(Lk 17:22) Ezután a tanítványokhoz fordult: "Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, de nem fogjátok látni.

(Lk 18:8) Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?

(1Tim 4:1)  A Lélek világosan állítja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak.

(2Tim 3:1) Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek.

KEK 675 Krisztus eljövetele előtt az Egyháznak át kell mennie egy utolsó próbatételen, mely sokak hitét meg fogja ingatni. Az üldözés, mely kíséri az Egyház földi zarándokútját, fölfedi a "gonoszság misztériumát" egy vallási megtévesztés formájában, mely az embereknek problémáik látszólagos megoldását kínálja föl cserében azért, hogy elpártolnak az igazságtól. A legnagyobb vallási megtévesztés az Antikrisztusé, azaz egy ál-messianizmusé, amelyben az ember önmagát dicsőíti Isten és az Ő testben eljött Messiása helyett.

Habár az Egyház helyzete a világban nagyon összetett - van, ahol virágzik és van, ahol a hit elhagyását tapasztaljuk - de összességében, aposztáziáról és a hivatások megfogyatkozásáról beszélhetünk. Vannak már helyek, ahol valamikor virágzó egyházmegyék voltak, de mára már nehéz egy templomot találni, ahol miséznek. Vannak már helyek, ahol alig van akár havonta is egy szentmise...

Ezek a dolgok arra késztetenek bennünket, hogy elgondolkozzunk, miként őrizhetjük meg a hitünket közösség nélül, pap és szentmise nélkül. Nyilvánvaló, hogy az ilyen esetben nagy hansúly kerül az egyéni felelősségre: az egyéni istenkapcsolatra és imára, az egyéni szentírás olvasásra és az egyéni állhatatosságra. Gondoljunk Remete Szent Pálra, aki egyedül, szentségek nélkül élt és halt meg a pusztában... Boldog ember, aki ezekben az időkben megáll a hitében...

(Dán 12:11-12) Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz. Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.

Az Egyház fő pásztora, Krisztus misztikus testének Feje, maga a Jó Pásztor, az Úr Jézus Krisztus. Ő megígérte, hogy velünk marad a világ végezetéig (Mt 28:20). Ha nem az Oltáriszentségben, akkor biztosan két vagy három ember által, az összejövetelekben és az imában...

 
(Mt 18:20) Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.

(Mt 28:20) ...és tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek! És íme, én veletek vagyok minden nap a világ végéig!

(Jn 4:23) De eljön az óra, és már itt is van, amikor az igazi imádók Lélekben és igazságban fogják imádni az Atyát, mert az Atya ilyen imádókat keres magának.

Ha az emberi pásztorok hiányozni is fognak - mert a béresek mind elfutnak (Jn 10:12) - az isteni pásztor, a Jó Pásztor (Jn 10:11), mindig velünk marad. A nehézség abban áll, hogy bíznunk-e és odafigyeljünk-e az Ő hangjára (Jn 10:4)... Aki meghallja és ismeri a Jó Pásztor hangját, az követi Őt és biztonságban marad...

(Jn 10:4) Miután valamennyi sajátját kiengedi, előttük megy, a juhok pedig követik őt, mert ismerik a hangját.

(Jn 10:11-12) Én vagyok a jó pásztor. A jó pásztor életét adja a juhokért. A béres azonban, aki nem pásztor, akinek a juhok nem a sajátjai, amikor látja, hogy jön a farkas, otthagyja a juhokat és elfut, a farkas pedig elragadja és szétszéleszti azokat.

Te hallod-e az Ő hangját? Nyugodtak lehetünk, mert semmi nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely az Úr Jézus Krisztusban van...

 
(Róm 8:38-39) Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

Uram Jézus Krisztus, élő Isten Fia, könyörülj rajtunk! Légy irgalmas hozzánk, szabadíts meg bűneinktől, és adj nekünk állhatatosságot, hogy mindvégig kitartsunk. Ámen.

Ki érintette meg a ruhámat?

(Mk 5:21-43) Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda köré, ahol ő a tó partján volt. Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult, és így esedezett hozzá: ,,A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!' El is ment vele. Nagy tömeg követte és szorongatta. Egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt, és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett, amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját. Azt gondolta: ,,Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.' Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségétől. De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, a tömeghez fordult és megkérdezte: ,,Ki érintette meg a ruhámat?' Tanítványai azt felelték neki: ,,Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?' Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent. Ő pedig ezt mondta neki: ,,Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.'

A korabeli, hitetlen ember, aki csak távolról szemlélte az eseményeket, annyit láthatott vagy hallhatott, hogy egy Jézus nevű názáreti, akit rabbiként tisztel a nép, nagy kavarodást kelt a Genezáreti-tó vidékén (Lk 5:1). Érdekes dolgokat mondott, gyakran érthetetlen példázatokat, és sokan azt állították róla, hogy nagy próféta, aki mindenkit meggyógyít és csodákat művel. Állítólag még egy halottat is feltámasztott (Mt 5:41:42)... Egyszer aztán, amikor úgy kellett áttörnie a tömegen, és majdhogy letépték ruháját, azt kérdezte, hogy ki érintette meg Őt. Ez teljesen érthetetlen...

(Mk 5:41-42) Megfogta a gyermek kezét, és azt mondta neki: „Talíta, kúmi!” – ami azt jelenti: „Kislány, mondom neked, kelj fel!” A kislány azonnal fölkelt és járkálni kezdett.

(Lk 5:1) Történt pedig, amikor Jézus a Genezáreti-tó mellett állt, hogy a tömeg özönlött hozzá Isten igéjét hallgatni.

A természetes és a természetfölötti

Miközben az Úr Jézust mindenfelől szorongatták, tehát nyilván sokan érintették, egy asszony mégis egésszen másképpen érintette meg Őt... 

A tömeg érintése evilági, testi volt, amelyet az Úr Jézus az Ő emberi természete szerint érzékelt. De a vérfolyásos asszony érintése nemcsak testi volt, hanem lelki is, azaz hittel telített. Ezért aztán az asszony érintését, az Úr Jézus, az Ő isteni természete szerint is érzékelte... Más szavakkal: az első típusú érintések természetes érintések voltak, amelyeket az Úr Jézus az Ő emberi természete szerint érzékelt, míg az utóbbi típusú, egy természetes érintés által megcselekedett, hit szerinti, természetfölötti érintés volt, amelyet az Úr Jézus az Ő isteni természete szerint érzékelt.

- Ki érintette meg a ruhámat? - kérdezte az Úr Jézus... De melyik ruháját?... És hogyan érintette azt meg?... Ez a kérdés maga a bizonyíték, hogy az Úr Jézus valóban Isten Fia, és nem e világból való (Jn 8:23), hanem a természetfölötti világból...

(Jn 8:23) Ő így folytatta: Ti lentről valók vagytok, én pedig fentről való vagyok; ti e világból valók vagytok, én nem e világból való vagyok.

Az asszony érintése, természetes módon, ugyanabban a térben és időben történt, mint a többi érintés, de az asszony érintése átnyúlt a természetfölötti függönyén, amely elválasztja a természetes világot a természetfölötti világtól, vagyis szellemi világtól. 

Ez a lelki átnyúlás, az asszony erős hite által volt lehetséges. Az Úr Jézus Krisztusba vetett élő hit volt az, ami lehetővé tette az asszonynak, hogy átnyúljon a természetfölötti világba, oda, ahová majd mindnyájan eltávózunk, amikor meghalunk, és eltávózunk ebből a világból.

A hegy megmozdul

Ha egy természetbúvár valami élőlényt figyel meg, akkor gyakran azzal próbálja ki viselkedését, hogy megérinti. Lám mozog-e?... Hogyan reagál?... Ha pedig a lény mozdulatlan, akkor így tudja meg, hogy él-e vagy sem...

Több olyan sci-fi filmet is láthattunk, amelyben az űrhajós csapat leszáll egy különös sziklára vagy barlangba. Amikor megérintik, megdöfik, vagy meglövik a sziklát, akkor az hirtelen elkezd mozogni. Ekkor ismerik fel, hogy az, amit addig sziklának gondoltak, valójában egy óriási lény, amelyről menekülni kell, míg el nem nyeli őket mindenestől. Hát valami ilyen az élő hit ereje is: az élő Isten hit általi megérintése. Az élő hittel hegyeket lehet mozgatni és fákat lehet kitépni...

(Mk 11:23) Bizony mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik.

(Lk 17:6) Az Úr ezt felelte: "Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki gyökerestül és verj gyökeret a tengerben! - megteszi nektek.

Az asszony hittel érintette meg Istent, az Ő Szent Fia által, Aki képletesen hasonlít a hegyhez, vagy egy óriási fához. Ha a teremtett világ élőlényei megmozdulnak az érintésre, akkor mennyivel inkább megmozdul az élet Ura, ha megérintik Őt hittel. Ilyenkor Isten felemelkedik, és a tengerbe árasztja erejét, vagyis az ember természetes világába.

Az Úr Jézus érezte, hogy erő áradt ki belőle... Érezte, hogy kiárad, de ugyanakkor tudta, hogy az erő nem az Ő emberi akarata szerint, hanem Isten akarata szerint áradt ki. Érezte, de nem Ő kérte; érezte, de nem Ő parancsolt. Ez a bizonyíték arra, hogy az Úr Jézus valóban az Isten Fia, a második isteni személy, Aki elválasztatatlan közösségben él az Atyával és a Szentlélekkel. A Szentlélek kiáradt az Atya akarata szerint, a Fiú emberi természetén keresztül... Az Úr Jézus, az Ő emberi természete szerint, csak tudomásul vette a történteket, és a Fiú mindig alárendeli emberi akaratát az Ő isteni akaratának, amely egy a mennyei Atya akaratával...

Ki érintheti meg ruháját?

Az élő hit kegyelem, amely képessé teszi az embert, hogy átnyúljon a természetes világból a természetfölötti világba azon a bizonyos elválasztó függönyön, hogy megérintsük a megdicsőült Úr Jézus ruháját.

Imádkozzunk ezért a kegyelemért, és kérjük hitünk növekedését (Lk 17:5). Ez a hit fog majd vezetni minket, a függönyön át, halálunk óráján is. A függöny pedig nyitva áll, mert az Úr Jézus megnyította azt, az Ő megváltó kereszthalálával, amikor a szentély függönye kettéhasadt (Mt 27:51)...

(Mt 27:51) És íme, a templom függönye kettészakadt felülről az aljáig, a föld megrendült, a sziklák megrepedtek...

(Lk 17:5) Az apostolok ekkor azt mondták az Úrnak: „Növeld bennünk a hitet!”

                             

Sokféle hit van, de nem akármilyen hit által juthatunk át a függönyön, hanem csakis az Úr Jézus Krisztusba vetett élő hit által. Van, aki hiábavalóságokban hisz, mindenféle más vallásokban, vagy sátáni tanításokban (1Tim 4:1): reinkarnációban, karmában, a természeti erőkben, különféle energiákban, a csillagok állásában, stb. Ezek nem segítenek át a függönyön, mert a függönyön túli hely Isten szentélye, és Istenhez csakis az Ő Szent Fia által, a Megváltó és Üdvözítő Úr Jézus Krisztus által lehet eljutni...

(Jn 14:6) "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.

(1Tim 4:1) A Lélek azonban kifejezetten mondja, hogy az utolsó időkben egyesek elszakadnak a hittől, a megtévesztés szellemeire és az ördögök tanítására hallgatnak...

Nyúltál-e már át ezen a függönyön?... Hiszed-e, hogy az Úr Jézus által valami történhet az életedben? Néztél-e már behúnyt vagy nyitott szemmel az Úr Jézusra, és láttad-e már Őt lélekben? Ültél-e már némán az Oltáriszentség előtt, és választ kaptál a szívedben? Tetted-e már a kezedet hittel valakire az Úr Jézus nevében, és gyógyulás fakadt hited által? 

Ha igen, akkor már átnyúltál a függönyön, és megérintetted az Úr Jézus köntösét. Akkor már megérintetted az Istent. Sőt, lehet, hogy jól meg is ragadtad a köntösét.és meg is rángattad... Az Úr Jézus mindig elégedetten tekint a hittel tolakodóra, és azt mondja neki: Jól van, jól van derék szolgám..., mert az erőszakosoké a mennyeknek országa ...

(Mt 11:12) A mennyek országa Keresztelő János idejétől mindmáig erőszakot szenved, az erőszakosok szerzik meg.

(Lk 11:8)  Mondom nektek: Ha azért, mert barátja, nem kel fel, hogy adjon neki, amiatt, hogy nem tágít, mégis fölkel és ad neki annyit, amennyire szüksége van.

Imádkozzunk az élő hitért és az Isten iránti mély bizalomért. Nekünk adatott a mennyek országa, de azt is el kell ám ragadni, mert kettőn áll a vásár. Az élő hitnek pedig konkrét jelei vannak...

(Mk 16:17-18) Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.

Uram Jézus! Add, hogy nagy bizalommal és élő hittel ragadjuk meg köntösödet a Lélek által, mint az örök élet zálogát. Ámen.