Semmi el ne vesszen

(Jn 6:1-15) Mindezek után Jézus Galilea, azaz Tibériás tengerén túlra ment. Nagy sokaság követte őt, mert látták a jeleket, amelyeket a betegeken művelt. Jézus fölment a hegyre, és leült ott tanítványaival. Közel volt a Húsvét, a zsidók ünnepe. Amikor Jézus fölemelte szemét és látta, hogy nagy sokaság közeledik hozzá, megkérdezte Fülöptől: ,,Honnan veszünk kenyeret, hogy ehessenek?' Ezt pedig azért mondta, hogy próbára tegye őt, mert ő maga tudta, mit akar tenni. Fülöp azt felelte neki: ,,Kétszáz dénár árú kenyér sem elég nekik, hogy mindegyiknek csak valami kevés jusson.' A tanítványok egyike, András, Simon Péter testvére így szólt: ,,Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala. De mi ez ennyinek?' Jézus erre azt mondta: ,,Telepítsétek le az embereket!' Sok fű volt azon a helyen. Letelepedtek tehát a férfiak, szám szerint mintegy ötezren. Jézus pedig fogta a kenyereket, hálát adott, és szétosztotta a letelepülteknek. Ugyanígy a halakból is adott, amennyit akartak. Miután jóllaktak, azt mondta tanítványainak: ,,Szedjétek föl a megmaradt darabokat, hogy semmi el ne vesszen!' Összeszedték tehát, és az öt árpakenyér darabjaiból, ami megmaradt az étkezők után, tizenkét kosarat töltöttek meg. Az emberek pedig, látva a jelet, amelyet művelt, azt mondták: ,,Bizonyára ez az a próféta, aki eljön a világra!' Amikor Jézus észrevette, hogy arra készülnek, hogy megragadják és királlyá tegyék, ismét visszavonult a hegyre, egészen egyedül.

Egy jó gazdasszony, a vendégség után, leszedi az asztalt, összeszedi a megmaradt kenyérdarabokat és az egyéb ételmaradékokat. Miután leszedte az asztalt, még a morzsákat is összehajtogatja egy törlõvel. Arra gondol, hogy jó lesz az majd a majorságnak. Ha nincs is itt kenyérszaporulat ideje, de van egy isteni, jó gazda magatartás: semmi el ne vesszen... A jó gazda arra gondol, hogy semmi kárba ne vesszen, mert amióta Ádám és Éva elkövette az õsbûnt, azóta minden kenyérmorzsához egy-egy mikroszkópikus emberi izzadság tapad...

Az emberi kenyér és az isteni kenyér

Az õsszentség állapotának korában, az ember kenyere ingyenes és fáradságmentes volt. A föld magától teremte meg a magokat adó növényeket. Az embernek nem volt más dolga, minthogy azokat leszedni, megõrölni és elfogyasztani...

(Ter 1:29-30) Azután ezt mondta Isten: „Nézzétek, nektek adok minden növényt az egész földön, amely magot terem, és minden fát, amely magot rejtõ gyümölcsöt érlel, hogy táplálékotok legyen. A mezõ vadjainak, az ég madarainak s mindennek, ami a földön mozog és lélegzik, minden zöld növényt táplálékul adok.” Úgy is történt.

Az õsbûn után Isten átkot bocsájtott a födre, amely megváltoztatta a természet rendjét. A hasznos növények többé nem teremtek maguktól, hanem inkább termett a burján meg a gaz. És az állatok sem ettek többé csak zöld növényeket...

(Ter 3:17) Az embernek ezt mondta: „Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján.

Az õsbûnre vezethetõ vissza a ragadozók megjelenése és a vadászat is. A táplálék hiánya miatt, a hús fogyasztására kellett vetemedni... Bejött a világba az állatok ölésének szüksége, a hús fogyasztása és bõrök hasznosítása. Az elveszített Éden emléke és Isten országának elõképe az állatok békés együttélésének jelképe által élt az emberek tudatában...

(Ter 3:21) Az Úristen pedig bõrbõl ruhát készített az embernek és feleségének, s felöltöztette õket.

(Iz 11:6) Akkor majd együtt lakik a farkas a báránnyal, és a párduc együtt tanyázik a gödölyével. Együtt legelészik majd a borjú s az oroszlán, egy kis gyerek is elterelgetheti őket.

Kutatások bizonyították, hogy a K.e. 3000-2000 körüli idõkben, de később is, a mezopotámiai félholdban, olyan termõföldek voltak, ahol a búza magától teremte meg a 200-300-szoros termést. Ez volt az a bizonyos "termékeny félhold"... Az áldásos termés folyamatosan csökkent és a termõfelületek is folyamatosan csökkentek, amíg a vízözön nyomán meg nem jelentek a puszták és a sivatagok. Az embernek egyre nehezebb feladat lett a mindennapi kenyér elõteremtése...

Az emberi kenyér és az isteni kenyér történetében, egy újabb lépés volt a választott nép pusztai vándorlása. Mivel a nép zúgolódott Mózes ellen, hogy kihozta õket Egyiptomból és talán étlen kell halniuk a pusztában, Isten égbõl aláhulló kenyeret adott nekik...

(Szám 11:7-9) A manna olyan volt, mint a koriander magja, szemre meg mint a bdellium gyantája. Az emberek végigpásztázták (a környéket), összeszedegették, aztán megõrölték kézimalmon vagy összetörték mozsárban, megfõzték fazékban, s cipót sütöttek belõle; olyan ízû volt, mint az olajos kalács. Ha éjszaka harmat hullott, manna is hullott.

Amint Józsue bevezette Izrael népét az ígéret földjére és a nép újra ehette a föld termését, azonnal megszûnt az égi manna hullása. Izrael népe, nemzedékeken át, elevenen õrizte emlékezetében Isten nagy csodáit és tetteit, amelyekkel kihozta õket Egyiptomból és táplálta õket égi kenyérrel a pusztában. A farizeusok fel is emlegették ezt az Úr Jézusnak, mire az Úr Jézus kijelentette, hogy Õ az igazi mennyei kenyér...

(Jn 6:31-33) Atyáink mannát ettek a pusztában, amint az Írás mondja: Égi kenyeret adott nekik enni.”Jézus erre azt mondta: „Bizony, bizony mondom nektek: Nem Mózes adott nektek kenyeret az égbõl, hanem Atyám adja nektek az igazi mennyei kenyeret. Mert az az Isten kenyere, aki alászáll a mennybõl és életet ad a világnak.”

Isten elvezette az embereket az emberi kenyértõl az isteni kenyérhez, ami nem más, mint maga az Úr Jézus Krisztus szent teste. Az emberi kenyér a testet élteti, de az isteni kenyér a lelket élteti és így ad örök életet az embernek...

(Jn 6:35) „Én vagyok az élet kenyere - felelte Jézus. - Aki hozzám jön, többé nem éhezik, s aki bennem hisz, nem szomjazik soha.

(Jn 6:48-51) Én vagyok az élet kenyere. Atyáitok mannát ettek a pusztában, mégis meghaltak. Ez a mennybõl alászállott kenyér, aki ebbõl eszik, nem hal meg. Én vagyok a mennybõl alászállott élõ kenyér. Aki e kenyérbõl eszik, örökké él. A kenyér, amelyet adok, a testem a világ életéért.”

(Jn 6:53-58) Jézus ezt mondta rá: „Bizony, bizony, mondom nektek: Ha nem eszitek az Emberfia testét és nem isszátok a vérét, nem lesz élet bennetek. De aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, s feltámasztom az utolsó napon. A testem ugyanis valóságos étel, s a vérem valóságos ital. Aki eszi az én testemet és issza az én véremet, az bennem marad, én meg benne. Engem az élõ Atya küldött, s általa élek. Így az is élni fog általam, aki engem eszik. Ez a mennybõl alászállott kenyér nem olyan, mint az, amelyet atyáitok ettek és meghaltak. Aki ezt a kenyeret eszi, az örökké él.”

Az emberek nem voltak képesek (és sokan ma sem képesek) megérteni az isteni kenyér titkát... Az akkori zsidók (és a mai hitetlenek is), megbotránkozva, kanibalizmusra gondoltak. Péter és társai, a Krisztusba vetett hitre hagyatkozva, az Úr Jézus mellett maradtak, mert tudták, hogy ha Õ valamit kijelent, akkor az úgy van, még ha nem is értik. De eljött az utolsó vacsora, amikor megértették, hogy milyen az a mennyei kenyér, amelyrõl az Úr Jézus beszélt...

(Mk 14:22-24) Vacsora közben kezébe vette a kenyeret, megáldotta, megtörte és ezekkel a szavakkal adta nekik: „Vegyétek, ez az én testem.” Majd fogta a kelyhet, hálát adott, odanyújtotta nekik. Mindnyájan ittak belõle. Õ pedig így szólt: „Ez az én vérem, a szövetségé, amely sokakért kiontattatik.

Az apostolok megértették, hogy az isteni kenyér, a Krisztus  testévé átlényegült emberi kenyér. Az isteni kenyér, vagyis a mennyei kenyér, Krisztus valósgos teste, amely sokfelé osztódik. De Krisztus teste (1 Kor 12:12) akármennyire is osztódik, mégis egy test marad...

                                              

(1Kor 10:17) Mi ugyanis sokan egy kenyér, egy test vagyunk, mivel mindnyájan egy kenyérbõl részesülünk.

Tehát az Eucharisztia az Úr Jézus Krisztus valóságos teste, de ugyanakkor, minden egyes belõle részesülõ hívõ teste is, mert mi mindnyájan Krisztus testének tagjai vagyunk (1Kor 12). Ezért minden Õbenne, az Eucharisztiában foglaltatik össze és Benne lakik az egész teljesség...

(Kol 1:18-20) Õ a testnek, az Egyháznak a feje. Õ a kezdet, az elsõszülött a halottak közül, hogy övé legyen az elsõség mindenben. Úgy tetszett (az Atyának), hogy benne lakjék az egész teljesség, s hogy általa békítsen ki magával mindent a földön és a mennyben, minthogy Õ a kereszten vérével békességet szerzett.

Az isteni kenyér folyamatosan szaporodik

Minél inkább eszik az isteni kenyeret, az annál inkább szaporodik. Ez azért lehetséges, mert azok az emberek, akik eszik Krisztus testét, maguk is krisztusivá válnak. A krisztusi emberekbõl örök életre szökkelõ vizforrás bugyog fel. A krisztusi emberek kovászok lesznek. A krisztusi emberek lámpásként világítanak a világban. Ezért aztán a krisztusi emberek életet visznek környezetükbe, megkelesztik és táplálják környezetüket...

(Jn 4:14) De aki abból a vízbõl iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellõ vízforrás lesz benne.”

(Lk 13:21) Hasonlít a kovászhoz, amelyet vett az asszony, és belekeverte három mérõ lisztbe, és az egész megkelt tõle.”

(Mt 5:15) S ha világot gyújtanának, nem rejtik a véka alá, hanem a tartóra teszik, hogy mindenkinek világítson a házban.

Akik krisztusivá váltak, kovászként másokat is krisztusivá változtatnak a kegyelem közremüködése által... Ezért aztán a konkoly lassan búzává változik. A búza és a konkoly példázatában (Mt 13:25-30) a dilema az, hogy a búza és a konkoly az ígét jelenti-e vagy az embereket. Mindkettõt... Ki mit eszik, azzá válik. Ha valaki, valamilyen erõssen színezett gyümölcsöt, zöldséget fogyaszt, rövidesen észreveszi, hogy a vizelete elszínezõdik. Ugyanígy van a lelkiekben is. Ha valaki konkollyal táplálkozik, azaz sátáni tanításokkal, maga is konkoly lesz, azaz az ördög fia. Ha valaki búzával táplálkozik, azaz Isten igéjével, akkor maga is búza lesz, azaz Isten fia.

Az Úr Jézus a világ világossága. Aki Õt követi, az nemcsak, hogy világosságban jár, hanem õmaga is lángra lobban és világosság lesz mások számára...

(Jn 8:12) Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: „Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága.”

(Mt 5:14) Ti vagytok a világ világossága. A hegyen épült várost nem lehet elrejteni.

(Lk 12:49) Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!

A krisztuskövető hívõk által terjed a világosság a világban, sokasodik a búza, kelesztõdik a kovász a tésztában és végül, szaporodik az isteni kenyér. Ilyen az Isten országának terjedése...

Adj király katonát

Egy volt közösségi tag rendszeresen panaszkodott, hogy mennyire elfoglalt és hogy folyamatosan lelki krizisben él. Már évek óta nem tudott zöldágra vergõdni a vállakozásával és a családjában is folyamatosan bajok voltak. Elmondta, hogy volt egy visszatérõ álma, amely nagyon megrendítette õt. Azt álmodta, hogy sok emberrel együtt „Adj király katonát” játszodtak. Hol az egyik tábor szakított magának néhány katonát, hol a a másik. Álmában tudta, hogy melyik oldalon kellene lennie, de tehetetlenül nézte, hogy hol a jó oldalra, hol a rossz oldalra szakították õt...

Ez az álom sokat mond és figyelmeztet bennünket. A világosság terjedhet, a búza és az isteni kenyér szaporodhat, de ne feledjük, hogy a sátán nem alszik. A sátán mindent elkövet, hogy amit elveszített azt visszaszerezze. A sátán azért küzd, hogy a világosságot visszaszorítsa és ismét sötétség legyen, hogy a búzát ismét megrontsa és kokoly legyen belõle, hogy az embereket eltávolítsa az isteni kenyértõl, hogy az ne szaporodhasson és az embereknek ne legyen életük...

Az Úr Jézus, amikor a keresztahalálra készült, biztos volt gyõzelmében, mert Õbenne, nem volt konkoly. Nem volt semmi Õbenne, ami a sátáné lett volna. Ezért aztán nem volt a sátánnak hatalma fölötte...

(Ján. 14:30, Károli) Nem sokat beszélek már veletek, mert jön a világ fejedelme: és én bennem nincsen semmije.

Mibennünk van-e konkoly? Ha van, márpedig van, akkor vigyázzunk, mert az ellenség táborból azt kiáltják: Adj király katonát! - és elszakítanak az isteni kenyértõl, meg az örök élettõl. Vigyázzunk, hogy mindig egységben maradjunk Krisztussal, az Egyházzal és az Eucharisztiával....

Semmi el ne vesszen... Az Úr Jézus megõrizz bennünket, morzsákat is, ha egységben maradunk vele. Az el nem vesző morzsák leginkább az asszonyok templomi imájaban, litániájában jelenik meg. Ezek a kenyérszaporítás morzsái...

(Jn 17:12) Amíg velük voltam, megőriztem őket a nevedben, akiket nekem adtál. Megőriztem őket, senki más nem veszett el közülük, csak a kárhozat fia, így beteljesedett az Írás

Ima: Uram Jézus, add, hogy mindig radaszkodjak törvényeidhez és soha el ne szakadjak Tõled. Ámen.

Pásztor nélküli juhok

(Mk 6:30-34) Az apostolok ismét összegyűltek Jézus körül, és mindnyájan beszámoltak, hogy mi mindent tettek és mit tanítottak. Ő ekkor azt mondta nekik: ,,Gyertek félre egy magányos helyre, és pihenjetek meg egy kicsit.' Olyan sokan jöttek-mentek ugyanis, hogy még enni sem volt idejük. Bárkába szálltak tehát, és félrevonultak egy elhagyatott helyre, egyedül. Sokan látták azonban őket, s észrevették, amikor elmentek. Minden városból futottak oda gyalog, és megelőzték őket. Amikor kiszállt, Jézus meglátta a hatalmas tömeget, és megszánta őket, mert olyanok voltak, mint a pásztor nélküli juhok [Ez 34,5], és sok mindenre kezdte őket tanítani.

Nemrég láttam az Our happy time (2006) című koreai filmet, amely egy halálraítélt utolsó hónapjairól szól. Ezt a halálraítéltet egy apáca látogatta rendszeresen a börtönben. Az apáca által odakerül egy tanárnõ is, aki maga is szenved sérüléseitõl. A tanárnõ és a halálraítélt között egy különös kapcsolat jön létre, amely által egy csodálatos gyógyulási folyamat bontakozik ki. A halálraítélt megtér, elkezd járni a börtönlelkész hittanóráira és megkeresztelkedik. Az utolsó perceiben, a kivégzõosztag elõtt, a megtért bûnös boldogan tesz tanuságot Isten és embertársai szeretetérõl...

A koreai halálraítért gyilkosnak volt embere (Jn 5:7), volt pásztora, aki utánamenjen az eveszett báránynak (Mt 18:12; Lk 15:4), de itt, a keresztény Európa kellõs közepén élõ lelkeknek gyakran nincs. Itt a lelkek legtöbbször pásztor nélküli juhok, akik elhagyatva tévelyegnek...

Az épület megromlása

Manapság sokat hallani a hivatások megfogyatkozásáról, de arról senki sem akar beszélni, hogy miért is van ez a hivatáskrízis. Van egy adott helyzet, egy adott statisztika. Ha a helyzet romlik és a statisztikai adatok romlanak, akkor az érintettek mindig a külsõ hatásokat próbálják okolni. Ebben az esetben, vagy a hívek nem imádkoznak eleget a hivatásokért, vagy a szülõk nem nevelik hivatásra a gyerekeket, vagy a fiatalok nem elég bátrak, hogy a hívatást felvállalják... Mindenki hibás, csak éppen az nem, akinek be kellene fogadnia az új hivatásokat. Pedig hát, ha egy osztályban mindenki megbukik, akkor nyilvánvaló, hogy elsõsorban a tanárral, meg az osztályfőnökkel van a baj. Ha az éretségin csak 30-40%-os az átmenési arány, akkor nyilvánvaló, hogy elsõsorban a tanároknál és a tanűgyminisztériumnál van a hiba...

Az Egyház egy olyan épület, amely több lelki ház egysége (Mt 7:24; 1Pét 2:5). A Egyház egy olyan ház, amely sok összetapasztott, összeépült házbõl áll. Hogy ehhez az egyházhoz (egy házhoz, mint hivatások együtteséhez), egy újabb ház épüljön, tapadjon, odanőjön, annak vonzónak is kellene lennie. De mi van akkor, ha a egyház falai omladoznak, ha penészesek, gombások, azaz leprások (Lev 14:34) és bûzösek. Vajon az újonnan csatlakozni kívánó lelki ház vonzódást fog érezni, hogy csatlakozzon? Nem nagyon... A tisztánlátóbb, óvatosabb fiatal, oda se megy.A másik csatlakozik valahogy, de idõvel nem bírja az egészségtelen légkört, a leprát és a bûzt, és lemond hivatásáról. A harmadik behunyja szemét, befogja az orrát, száját és marad, de lassan az õ falai is megfertõzõdnek, megtelnek leprával és bûzzel. Így, a régi falak által, az újak is megromlanak (Lev 14:39)...

Az épület megtisztítása

Tudjuk gyakorlatból, hogy ha egy házba beleüt a gomba, akkor annak a megtisztítása nagy problémát jelent. Ez a probléma, Izrael népe körében, szigorú törvény alá esett...

(Lev 14: 36-48) Ezután a pap vizsgálja meg a házat, és ha a vizsgálat után a ház falán zöldes vagy rózsaszínes likacsokat vesz észre, amelyek üregessé teszik a falat, a pap menjen ki a házból az ajtón, és zárassa be hét napra. A hetedik napon menjen vissza, és ha a vizsgálat során megállapítja, hogy a baj elterjedt a ház falán, távolíttassa el a megfertőzött köveket, s dobják őket a városon kívül egy tisztátalan helyre. A ház egész belső falát vakartassa le, s a levakart vakolatot szórják egy tisztátalan helyre, a városon kívül. Vigyenek más köveket a régi helyre, s más vakolatot a fal bevakolására. Ha a kő eltávolítása után a baj újra elterjedt a ház kijavított helyén és vakolatán, a pap újra tekintse meg. Ha megállapítja, hogy a baj elterjedt, a házon fertőző lepra van, s így tisztátalanná vált. Le kell bontani, s köveit, gerendáit, vakolatát a városon kívül egy tisztátalan helyre kell vinni. Aki belép a házba, amíg az le van zárva, estig tisztátalanná válik. Aki aludt benne, mossa ki a ruháját. Aki evett benne, mossa ki a ruháját. De ha a pap a vizsgálat során megállapítja, hogy a baj a vakolás után nem újult ki a házon, nyilvánítsa a házat tisztának, mivel a baj elmúlt.

Láthatjuk, hogy a leprás ház megtisztítása csak egy módon volt lehetséges: a romlott részek lebontásával és eltávolításával. Teljesen le kell verni a leprás falakat. Ez lelki síkon is így mûködik. Az egyház romlott lelki falait le kell bontani és el kell távolítani. Sajnos, ez mindig fájdalommal jár... A külsõk csak annyit látnak, hogy ez vagy amaz elveszítette hivatását, kilépett, felfüggesztették vagy nyugdijba vonult. Ilyenkor azt mondogatják, hogy nem imádkoztunk értük eleget, nem figyelmeztették, óvták eleget, stb., de a valóság az, hogy van egyéni felelősség, van hierarchikus felelõsség, és a közösséget csakis a leprás falak eltávolításával lehet megvédeni (Lev 13:45-46)...

Az épület megújulása

Az épület megújulása csakis az Úr ajándéka lehet és mindig egy-egy rendkívüli szent által jön létre. Idõnként támaszt az Úr egy-egy nagy szentet, aki helyreállítja az igazságot és felépíti a lerombolt falakat. Az ilyen szent ember példát mutat a feddhetetlen, Istennek szentelt életével és igaz tanúságot tesz Isten szeretetérõl és igazságáról...

(Iz 58: 6-12) Ezt mondja Isten, az Úr: Törd össze a jogtalan bilincseket, és oldd meg az iga köteleit! Bocsásd szabadon az elnyomottakat, törj össze minden igát! Törd meg az éhezőnek kenyeredet, és a hajléktalan szegényt fogadd be házadba. Ha mezítelent látsz, öltöztesd föl, és ne fordulj el embertársad elől! Akkor majd felragyog világosságod, mint a hajnal, és a rajtad ejtett seb gyorsan beheged. Előtted halad majd igazságod, és az Úr dicsősége lesz a hátvéded. Akkor, ha szólítod, az Úr válaszol, könyörgő szavadra így felel: Nézd, itt vagyok! Ha eltávolítod körödből az igát, az ujjal mutogatást és a gonosz beszédet, ha odaadod az éhezőnek kenyeredet, és jóllakatod az elnyomottat, akkor felragyog a sötétségben világosságod, és homályod déli verőfényre változik. Maga az Úr vezérel szüntelen, s még a kietlen helyeken is felüdít. Erővel tölti el tagjaidat, olyan leszel, mint az öntözött kert, és mint a vízforrás, amelynek vize nem apad el soha. Újra felépíted az ősi romokat, és helyreállítod a régi nemzedékek építette alapfalakat. A rések betöltőjének neveznek majd, és a romba dőlt házak felépítőjének.

Pásztor nélkül...

Sokan mondják, hogy az egyház több, mint 2000 éve áll és állni is fog. De a szentírás szerint, az utolsó idõkben, a földön zarándokló egyháznak nehéz lesz a sorsa...

(Lk 17:22) Ezután a tanítványokhoz fordult: "Jönnek napok, amikor szeretnétek látni az Emberfiának egyetlen napját, de nem fogjátok látni.

(Lk 18:8) Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?

(1Tim 4:1)  A Lélek világosan állítja, hogy a végső időkben némelyek elpártolnak a hittől, megtévesztő szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak.

(2Tim 3:1) Tudd meg, hogy az utolsó napokban nehéz idők következnek.

Habár az egyház helyzete a világban nagyon összetett - van ahol virágzik és van ahol a hit elhagyását tapasztaljuk - összességében aposztáziáról és a hivatások megfogyatkozásáról beszélhetünk. Vannak már helyek, ahol valamikor virágzó egyházmegyék voltak, de mára már nehéz egy templomot találni, ahol miséznek... Vannak már helyek, ahol alig van akár havonta is egy szentmise. Ezek a dolgok arra késztetenek bennünket, hogy elgondolkozzunk, miként õrizhetjük meg hitünket közösség nélül, pap és szentmise nélkül. Nyilvánvaló, hogy ilyen esetben, nagy hansúly kerül az egyéni felelõsségre, az egyéni istenkapcsolatra, az egyéni imára, az egyéni szentírás olvasásra és az egyéni állhatatosságra. Boldog ember az, aki ezekben az idõkben megmarad a hitben...

(Dán 12:11-12) Attól az időtől kezdve, amint megszűnik a mindennapi áldozat, és felállítják a vészt hozó undokságot, ezerkétszázkilencven nap lesz. Boldog, aki bízni tud, és megéri az ezerháromszázharmincötödik napot.

Az Egyháznak, Krisztus misztikus testének Feje a Jó Pásztor, maga az Úr Jézus... Õ megígérte, hogy velünk marad a világ végezetéig (Mt 28:20). Ha nem az Oltáriszentségben, akkor biztosan két vagy három ember általi összejövetelben és az imában...

 
(Mt 18,20) Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük.

Ha az emberi pásztorok hiányozni is fognak, az isteni pásztor, a Jó Pásztor (Jn 10:11) mindig velünk marad. A nehézség abban áll, hogy bíznunk kell és oda kell figyeljünk az Õ hangjára (Jn 10:2). Aki meghallja a Jó Pásztor hangját és követi Õt, az biztonságban van. Te hallod a hangját?...

Nyugodtak lehetünk, mert semmi, de semmi, el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől...

 
(Róm 8:38-39) Biztos vagyok ugyanis benne, hogy sem halál, sem élet, sem angyalok, sem fejedelemségek, sem jelenvalók, sem eljövendők, sem hatalmasságok, sem magasság, sem mélység, sem egyéb teremtmény el nem szakíthat bennünket Isten szeretetétől, amely Krisztus Jézusban, a mi Urunkban van.

Ima: Uram Jézus Krisztus! Légy irgalmas hozzám, szabadíts meg bûnös életemtõl és adj nekem állhatatosságot, hogy mindvégig kitartsak melletted. Ámen.

Ki érintette meg a ruhámat?

(Mk 5:21-43) Amikor Jézus ismét áthajózott a túlsó partra, nagy tömeg gyülekezett oda köré, ahol ő a tó partján volt. Ekkor odajött hozzá egy zsinagóga-elöljáró, akit Jairusnak hívtak. Amikor meglátta őt, a lábaihoz borult, és így esedezett hozzá: ,,A kislányom halálán van, jöjj, tedd rá kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!' El is ment vele. Nagy tömeg követte és szorongatta. Egy asszony, aki tizenkét esztendő óta vérfolyásos volt, és sokat szenvedett a számtalan orvostól, elköltötte mindenét, de semmi hasznát nem látta, hanem még rosszabbul lett, amint Jézusról hallott, hátulról odament a tömegben és megérintette a ruháját. Azt gondolta: ,,Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.' Valóban mindjárt megszűnt a vérfolyása, és érezte testében, hogy meggyógyult betegségétől. De Jézus, aki azonnal észrevette, hogy erő ment ki belőle, a tömeghez fordult és megkérdezte: ,,Ki érintette meg a ruhámat?' Tanítványai azt felelték neki: ,,Látod, hogy mennyire szorongat téged a tömeg, és mégis kérdezed, ki érintett engem?' Erre körültekintett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony pedig, aki tudta, hogy mi történt vele, félve és remegve előjött, leborult előtte, és őszintén elmondott neki mindent. Ő pedig ezt mondta neki: ,,Leányom! A hited meggyógyított téged. Menj békével, és légy mentes a bajodtól.'

Egy korabeli, hitetlen ember, aki távolról szemlélte az eseményeket, csak annyit láthatott, hogy egy Jézus nevû názáreti ember, akit rabbiként tisztelt a nép, nagy kavarodást keltett a Genezáreti tó vidékén. Érdekes dolgokat mondott, sokszor érthetetleneket, és sokan azt állították róla, hogy nagy próféta, aki gyógyít és csodákat mûvel. Állítólag még halottat is támasztott fel... Egyszer aztán, amikor úgy kellett áttörnie a tömegen és majdhogy letépték róla a ruháját, azt kérdezte, hogy ki érintette meg õt. Ez teljesen érthetetlen ...

Természetes és természetfölötti

Miközben az Úr Jézust mindenfelõlrõl szorongatták, tehát nyilván sokan érintették egyszerre, egy asszony mégis egésszen másképpen érintette meg Õt... A tömeg érintése evilági, testi volt, amelyet az Úr Jézus az Ő emberi természete szerint érzékelt. De az vérfolyásos asszony érintése nem testi volt, hanem lelki, ezért aztán érintését az Úr Jézus, az Ő isteni természete szerint érzékelte. Másképpen: az elsõ típusú érintések természetes érintések voltak, amelyet az Úr Jézus, az Ő emberi természete szerint érzékelt, míg az utóbbi, a terészetes érintés által közvetített természetfölötti érintés volt, amelyet az Úr Jézus az Ő természetfölötti, isteni természete szerint érzékelt....

- Ki érintette meg a ruhámat?... Melyik ruhát és hogyan?... Ez a kérdés bizonyítja, hogy az Úr Jézus valóban Isten Fia és nem e világból való (Jn 17:16), hanem a természetfölötti világból...

Az asszony érintése, anyagi módon, ugyanabban a térben és idõben történt, mint a többi érintések, de az asszony érintése átnyúlt azon a természetfölötti függönyön, amely elválasztja a természetes világot a természetfölötti, szellemi világtól... Ez az asszony erős hite által volt lehetséges. Az Úr Jézus Krisztusba, az Isten Fiába vetett hit volt az, ami lehetõvé tette az asszonynak, hogy átnyúljon a természetfölötti, szellemi világba, oda ahová majd eltávózunk, amikor meghalunk és megválunk ettõl az anyagi világtól...

A hegy megmozdult

Ha egy természetbúvár valami élõlényt figyel meg, azzal próbálja ki viselkedését, hogy megérinti, lám mozog-e... Ebbõl tudja meg, hogy él-e vagy sem. Több olyan fantasztikus filmet láttunk, amelyben egy űrhajós csapat leszáll az űrhajóval egy különös sziklára vagy barlangba. Amikor megérintik, megdöfik vagy meglövik a sziklát vagy a talajt, akkor az elkezd mozogni. Akkor ismerik fel, hogy az, amit sziklának gondoltak, az egy óriáslény, amelyrõl menekülni kell, míg el nem nyeli õket az űrhajóval együtt. Ilyen a hit ereje is és az Isten hit által való megérintése is...

(Mk 11:23) Bizony mondom nektek, hogyha valaki azt mondja ennek a hegynek: Emelkedjél fel és vesd magad a tengerbe, és nem kételkedik szívében, hanem hiszi, hogy amit mond, megtörténik, akkor az csakugyan megtörténik.

(Lk 17:6) Az Úr ezt felelte: "Ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, s azt mondjátok ennek a szederfának: Szakadj ki gyökerestül és verj gyökeret a tengerben! - megteszi nektek.

Az asszony megérintette Istent a maga mustármagnyi hitével, Aki képletesen hasonló egy hegyhez, vagy egy fához... Ha a teremtett világ élõlényei megmozdulnak egy érintésre, mennyivel inkább megmozdul az Élet Ura ha megérintik Őt. Fölemelkedik és a tengerbe veti magát, azaz az emberek természetes világba...

Az Úr Jézus érezte, hogy erõ áradt ki belõle. Érezte, de ugyanakkor azt is tudta, hogy az erő nem az õ emberi akarata szerint áradt ki, hanem az isteni akarat szerint... Érezte, de nem Ő parancsolt az erõnek. Ez a bizonyíték arra, hogy az Úr Jézus valóban az Isten Fia, a második isteni személy, aki elválasztatatlan közösségben él az Atyával és a Szentlélekkel. A Szentlélek kiáradt az Atya akarata szerint, a Fiú emberi természetének közremüködésével. De az Úr Jézus emberi természete szerinti akarata csak tudomásul vette a történteket. Az Úr Jézus mindig aláveti emberi akaratát az isteni akaratnak...

Ki érintheti meg ruháját?

Az élő hit az a kegyelem, amely képessé teszi az embert, hogy átnyúljon a természetes világból a természetfölötti világba, azon a bizonyos elválasztó függönyön... Imádkozzunk ezért a kegyelemért. Ugyanez a hit visz át bennünket ezen a függönyön a halálunk óráján is. A függöny pedig nyitva van, mert az Úr Jézus megnyította azt az Ő megváltó kereszthalálával amikor a szentély függönye kettéhasadt ( Mt 27:51)...

                             

Sokféle hit van, de nem akármilyen hit által juthatunk át a függönyön, hanem csakis az Úr Jézus Krisztusba vetett élő hit által. Van aki hiábavalóságokban, sátáni tanításokban (1Tim 4:1) hisz, mint pl.: reinkarnációban, karmában, a természeti erőkben, különféle energiákban, a csillagok állásában, stb. Ezek nem segítik át az ilyeneket a függönyön, mert a függönyön túl Isten szentélye van. Istenhez csakis az Õ Szent Fia által, a Megváltó és Üdvözítõ Jézus Krisztus által lehet átjutni...

(Jn 14:6) "Én vagyok az Út, az Igazság és az Élet - válaszolta Jézus. - Senki sem juthat el az Atyához, csak általam.

Nyúltál-e már át ezen a függönyön?... Hitted-e erõssen, hogy valami Jézus által megtörténhet az életedben és meg is történt? Néztél-e már behunyt szemmel Jézusra és meg is láttad Õt? Ültél-e már némán az Oltáriszentség elõtt és választ is kaptál Tõle? Tetted-e már kezedet hittel Jézus nevében valakire és áldás fakadt kezed nyomán? Ha igen, akkor már átnyúltál a függönyön és megérintetted Jézus köntösét... Megérintetted Istent. Sõt, lehet, hogy meg is ragadtad, meg is rángattad az Ő köntösét... Az Úr mindig elégedetten néz a hittel tolakodóra és azt mondja: Jól van, jól, derék szolgám..., mert az mennyek országa az erõszakosoké...

(Mt 11:12) A mennyek országa Keresztelő János idejétől mindmáig erőszakot szenved, az erőszakosok szerzik meg.

(Lk 11,8)  Mondom nektek: Ha azért, mert barátja, nem kel fel, hogy adjon neki, amiatt, hogy nem tágít, mégis fölkel és ad neki annyit, amennyire szüksége van.

Imádkozzunk a bízalomért és az élő hitért... Nekünk adatott a mennyek országa, de azt nekünk is el kell ragadnunk, mert kettõn áll a vásár... 

A hitnek pedig konkrét jelei vannak...

(Mk 16:17-18) Akik hisznek, azokat ezek a jelek fogják kísérni: Nevemben ördögöt űznek, új nyelveken beszélnek, kígyókat vehetnek kezükbe, és ha valami mérget isznak, nem árt nekik, ha pedig betegekre teszik a kezüket, azok meggyógyulnak.

Ima: Add Uram, hogy nagy bizalommal és hittel ragadjuk meg köntösödet, mint az örök élet zálogát. Ámen.