A ház megtelt a kenet illatával

(Jn 12:1-11) Húsvét előtt hat nappal Jézus Betániába ment, ahol Lázár lakott, akit Jézus föltámasztott halottaiból. Ott vacsorát készítettek neki. Márta felszolgált, Lázár azok között volt, akik vele ültek az asztalnál. Mária pedig fogott egy font igazi, drága nárduszolajat, megkente Jézus lábát, és hajával törölgette azt. A ház megtelt a kenet illatával. Erre tanítványai közül az egyik, az iskarióti Júdás, aki árulója lett, így szólt: ,,Miért nem adták el ezt a kenetet háromszáz dénárért, és adták oda a szegényeknek?’ Ezt pedig nem azért mondta, mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt, és nála lévén az erszény, az adományokat elsikkasztotta. Jézus ekkor így szólt: ,,Hagyj békét neki, hogy temetésem napjára megőrizze azt. Mert a szegények mindenkor lesznek veletek, de én nem leszek mindig veletek.’ A zsidók közül sokan megtudták, hogy ott van, és odamentek, nemcsak Jézus miatt, hanem hogy Lázárt is lássák, akit föltámasztott halottaiból. A főpapok pedig azon tanakodtak, hogy Lázárt is megölik, mert a zsidók közül sokan mentek oda miatta, és hittek Jézusban.

Egyszer a munkahelyemen, amikor egy lazább napom volt, visszavonultam a kabinetbe és elimádkoztam egy koszorú rózsafűzért. Amikor lejöttem és bementem a szomszéd irodába, azt kérdezte tőlem az egyik kolleganőm, hogy honnan jövök, mert olyan érdekes illatom van. Nem tudta megmondani pontosan, hogy milyen illatot érez, de azt mondta, hogy valami olyan illat, amilyent a temetéseken szokott érezni. Mint a koszorúk, a virágok, a gyertyák, vagy a tömjén illata... 

Gyakran lelkendeznek az imádságos asszonyok, amikor egy Mária kegyhelyre zarándokolnak, vagy közösen imádkoznak, hogy különböző illatokat éreznek, pl. tömjén vagy rózsa illatot. 

Aztán olyan is volt, hogy egy hirhedt kártyavető asszony férjének ravatalánál imádkoztak, és orrfacsaró dögszagot, vagy valami romlott tojás szagot éreztek.

Tehát a szent kenetnek jó az illata, míg a gonosznak rohadt bűze van...

A szent kenet illata

Az eredeti bűn által elszakadt az ember Istentől, a kegyelem és az élet forrásától. Azon a napon meghalt úgy az első emberpár, mint az összes jövőbeli leszármazottjuk. De Isten nem hagyja el az embert, hanem a megváltás műve által visszaoltja az embert az isteni életbe. Úgy is szemléltetik ezt, hogy a visszaoltás az isteni életbe, a Szentháromság "háromszögének" a Fiú pontján történik meg...

Az Úr Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia, a megtestesülés által, egyszerre valóságos Isten és valóságos ember. Ezért Ő a szőlőtő, amelybe mi szőlővesszők beleoltatunk a keresztség által, hogy miután Ő részesült emberségünkből, mi is részesüljünk istenségéből. Így a szőlőtőben lévő illatos kenet és éltető nedű, az isteni kegyelem, belénk árad, a szőlőtőbe oltott szőlővesszőkbe. Szent János apostol evangéliuma tanúsítja, hogy a keresztség szentsége által Krisztusba lettünk beleoltva (Jn 15:1-6). Szent Pál szerint mi, vad olajfa ágak, bele lettünk oltva a nemes olajfába (Róm 11:24). A nemes olajfának pedig finom az illata...

(Jn 15:1-6) Én vagyok az igazi szõlõtõ, s Atyám a szõlõműves. Minden szõlõvesszõt, amely nem hoz gyümölcsöt, lemetsz rólam, azt pedig, amely terem, megtisztítja, hogy még többet teremjen. Ti már tiszták vagytok a tanítás által, amelyet hirdettem nektek. Maradjatok hát bennem, s akkor én is bennetek maradok. Amint a szõlõvesszõ nem teremhet maga, csak ha a szõlõtõn marad, úgy ti sem, ha nem maradtok bennem. Én vagyok a szõlõtõ, ti a szõlõvesszõk. Aki bennem marad, s én benne, az bõ termést hoz. Hisz nélkülem semmit sem tehettek. Aki nem marad bennem, azt kivetik, mint a szõlõvesszõt, ha elszárad. Összeszedik, tűzre vetik és elég.

(Róm 11:24) Ha ugyanis téged kivágtak a természetes vadolajfából, és beoltottak a természet rendjén kívül a nemes olajfába, mennyivel inkább be fogják oltani saját olajfájukba azokat, akik a természet szerint oda tartoznak?

Az Úr Jézus Krisztus az Ősszentség, és Ő minden kegyelem abszolut forrása. Ez a kegyelmi forrás olyan, mint egy folyamatosan illatos olajat fakasztó nemes olajfa...

(Jn 1:16) Mindannyian az õ teljességébõl részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.

(Zak 4:12) Ismét megszólaltam, és megkérdeztem tõle: "Mit jelent az olajfa két ága, amelybõl a két aranycsövön át olaj folyik?"

A Krisztusból áradó szent kenetnek, vagyis ennek a drága olajnak, nagyon finom az illata. Ez az illat az isteni kegyelem és a szentség illata. Mindenki, aki részesül Krisztus szent kenetéből, vagyis az Ő kegyelméből, részesül az Ő jó illatából is...

(Én 1:3) Keneteidnek illata kellemes, mint a kiöntött olaj, olyan a neved, azért szeretnek a lányok.

(2Kor 2:15) Mert Krisztus jó illata vagyunk mi az Istennek, azok közt, akik elkárhoznak.

Ezt az illatot lehet érteni lelki értelemben, mint lelki finomságot és nemességet, kedvességet és jóságot, de ténylegesen is, mint fizikailag érezhető finom illatot, amelyet az Úr megengedi, hogy megtapasztaljuk a mi nagy örömünkre...

A romlottság bűze

A bűn zsoldja a halál (Róm 6:23). A halálnak pedig több formája is van: van élő halott, aki halálos bűnben él (1Tim 5:6, Jel 3:1); van testileg halott, akit eltemetnek; és van a második, vagyis az örök halálban meghalt halott (Jel 21:8), aki örökre elkárhozott...

(Róm 6:23) Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Jézus Krisztusban, a mi Urunkban.

(1Tim 5:6) Aki ugyanis feslett életet él, eleven halott.

(Jel 3:1) A szárdeszi egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja az, akié az Isten hét lelke és a hét csillag: Tudok tetteidrõl. Tudom, hogy élõnek neveznek, de halott vagy.

(Jel 21:8) A gyávák, hitetlenek, gonoszok, gyilkosok, kicsapongók, csalók, bálványimádók és hazugok mind a lánggal égõ kénköves tóba kerülnek. Ez lesz a második halál.

Amint a testi halál után bekövetkezik a test bomlása, és annak útálatos bűze van, úgy a lélek romlásának és halálának is megvan a maga bűze (2Kor 2:16). A Sátánt, aki a romlottságot és a kárhozatot okozza, és északról érkezik, az exorcisták vallomásai szerint rettenetes bűz kísér (Jo 2:20). A tanítványok tiszták voltak, de nem mindnyájan (Jn 13:10). Az iskarióti Júdásnak, aki elárúlta az Úr Jézust és, akibe a Sátán belement, romlás és rothadás lett a sorsa, és szétrepedvén, erősen bűzlött (ApCsel 1:18)...

(Jo 2:20) Aki észak felõl jön, azt elkergetem. Száraz és kietlen földre ûzöm, elõhadát a keleti tenger felé, utóhadát a nyugati tenger felé. Rossz illata felszáll, romlása érzik.

(2Kor 2:16) Ezeknek a halál illata a halálra, azoknak az élet illata az életre.

(Jn 13:10) De Jézus ezt felelte: "Aki megfürdött, annak csak a lábát kell megmosni, s akkor egészen tiszta lesz. Ti tiszták vagytok, de nem mindnyájan."

(ApCsel 1:18) Telket szerzett azonban a gonoszság bérén, azután felakasztotta magát, kettérepedt és minden bele kiomlott.

A gonosz és a bűnös megromlik, de az Úrnak van hatalma megőrizni szentjeit. Amint feltámasztotta Szent Fiát a halálból, úgy van hatalma megadni szentjeinek, hogy testük ne romoljon meg, hanem ép és illatos maradjon. Sok szent van, akiknek teste teljesen ép maradt, az arcukon még ma is az élet pirja ül, és gyakran finom illatot árasztanak...

(ApCsel 2:27) Mert nem hagyod a lelkem az alvilágban, nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.

(ApCsel 13:35) Vagy ahogy egy más helyen mondja: Nem engeded, hogy rothadás érje Szentedet.

Keressük Krisztus illatos kenetét

Rajtunk van még a tisztátalanság és a véteknek bűze? Tisztuljunk meg! De hogyan? 

- Hát elsősorban a szentgyónás által, és utána a szentáldozásban való részesedés által.

- Másodsorban az elégtétel és az engesztelés által. 

- Harmadsorban az ima, böjt és alamizsna által. A szentségek vétele és az ima által a Szentlélek megtisztít minket. 

- Negyedsorban a jócselekedetek által. 

Ha ezeket megtesszük, akkor megtisztuluk lélekben és betelünk Krisztus jó illatával...

(1Kor 6:11) Néhányan bizony ilyenek voltatok, de megtisztultatok, szentek lettetek, és megigazultatok Urunk, Jézus Krisztus nevében, Istenünk Lelke által.

(2Kor 2:15) Mert Krisztus jó illata vagyunk mi az Istennek, azok közt, akik elkárhoznak.

Kérjük a mennyei Atyát, hogy teljen be lelkünk háza Krisztus jó illatával a Szentlélek által, és utána az majd szétárad a családi házunkban is, meg környezetünkben is...

Uram Jézus Krisztus! Ments meg minket a romlottság és a tisztátalanság bűzétől. Segíts, hogy megtisztuljunk és beteljünk a Te jó illatoddal. Ámen.

Áldott vagy

(Dán 3:52-56) Áldott vagy, Urunk, atyáink Istene! Dicséretre méltó, dicsőséges és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott a te dicsőséges szent neved, dicséretre méltó, és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott vagy dicsőséged szent templomában, mindenekfölött dicséretre méltó és mindenekfölött dicsőséges mindörökké! Áldott vagy királyi trónodon, mindenekfölött dicséretes és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott vagy, aki a mélységeket szemléled s a kerubok fölött trónolsz, dicséretre méltó és mindenekfölött magasztos mindörökké! Áldott vagy az ég erősségében, dicséretre méltó és dicsőséges mindörökké!

Van, akinek bármilyen szépség csak ideig-óráig okoz örömet... Hamar sivárrá válik szemében a szépség, és mindig valami újat, valami rendkívülit keres. Más ember pedig minden apróságban örömét leli, nem ábrándul ki semmiből, és bármiben meglátja a szépet és a jót. Az első mindig ki van ábrándulva, elégedetlenkedik és folyton panaszkodik, míg a második mindig örül, elégedett és derüsen néz a világba...

A lét sivársága

A hitetlen ember hamar kiábrándul mindenbõl. Kiábrándulását pedig elégedetlenség, unalom és zúgolódás követi. Az ilyen ember másnapra már megúnja a tegnapi ruháját, az új mobiltelefonját, a méregdrága autóját és nem utolsó sorban, a fiatal feleségét. Hit nélkül minden egyhamar szürkévé és sivárrá válik...

A kishitű ember néha elmegy a templomba, eljár a szentmisére, sőt még akár szentségimádásra is. Majd azt látja, hogy a templomban, a misén, a pap is téved, a plébánia is tele van vétkekkel, és a tabernákulum is csak egy szekrényke, amelyben valamiféle edények vannak. Ezek is mind olyan üressek és sivárak... Minden olyan sivárnak tűnik neki, és az ilyen ember sehol sem találja meg az Istent. Elégedetlen, és ha a tehetné, kimenne akár a világûlűrbe is, hogy bebizonyítsa magának: Lám, itt sincs az Isten. Mennyire sivár az élet...

De miért sivár az élet? Hát az ember hitetlensége miatt... Mert a hitetlen ember sosem látja meg Istent, ahol Ő jelen van. Ha meglátná, akkor ez a sivárság egyszerre csak eltűnne, és Isten jelenléte bearanyozna mindent. Isten jelenléte és szeretete bearanyozná az új ruhát, az új mobil telefont, az új autót, és áldást látna az ember bennük. Akkor addig használná ezeket a dolgokat, amíg el nem kopnának. Isten jelenléte széppé és kedvessé tenné szemében az ő feleségét, mert benne Isten áldását látná, akit Isten rendelt melléje, hogy együtt boldogok legyenek. És ez a sivárság mind azért van, mert az ember nélkülözi Isten dicsőségét (Róm 3:23)...

(Róm 3:23) Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsőségét.

De a hívő embernek nem kopik el, nem válik szürkévé az evangélium, nem lesz sivár a templom, nem lesz kiábrádulás a plébánia és a tabernákulumban megérzi Krisztus jelenlétét és világosságát...

Isten dicsőségének ragyogása

Isten dicsősége betölti a mennyet és a földet...

Szent, szent, szent, Seregek Ura, Istene! Dicsőséged betölti a mennyet és a földet! Hozsánna a magasságban! / x3

Isten dicsősége akkor is ragyog, ha azt mi nem látjuk. A nap akkor is süt, ha a felhők eltakarják, vagy ha a vak ember nem látja...

(Iz 6:3) És harsány hangon mondogatták egymásnak: "Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet!"

(Hab 2:14) Mert az Úr dicsőségének ismerete betölti majd a földet, miként a víz a tengert.

(Hab 3:3) Közeledik az Isten Támán felől, és Fárán hegyéről a Szent. (Szünet.) Dicsősége elborítja az egeket, méltósága betölti a földet.

A hívő embernek először a lelki szeme nyílik meg. Elkezdi meglátni Istent a természetben, az eseményekben, a Szentírásban, az Egyházban, és végül az emberekben... A szép emberben könnyű meglátni Istent, de nehezebb meglátni Krisztust egy nyomorék betegben.

Minél jobban kitágul az ember szíve a hitben és a szeretetben, annál inkább be tudja fogadni Isten végtelen dicsõségének kiáradását. A Mesteréhez közelítő tanítvány meglátja Isten dicsőségének szélességét, hosszúságát, magasságát és mélységét (Ef 3:18). Ez a dicsőség csodálatos szépség, ragyogó fényesség, boldogító igazság, ámulatba ejtő bölcsesség, gyengéd irgalmasság, tengernyi szeretet, és minden, minden, ami csak jó...

(Ef 3:18) Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység...

(Jak 1:17) Minden jó adomány és minden tökéletes ajándék onnan felülről, a fényességek Atyjától származik, akinél nincs változás, sem árnyéka a változandóságnak.

Csakis a hívő ember, aki megtapasztalja Isten dicsőségét, csak az tudja igazán áldani és dicsérni az Istent. A hitetlennek ez teljesen érthetetlen, és értelmetlen dolog...

Sivár az életed? Keresd Istent a Szentírásban, a bensőséges imában, az Egyházban, a templomban, a szentmisében, a szentségimádásban, az emberekben... Ha rátalálsz, akkor minden egyszerre bearannyozottá válik a te életedben...

Egykor minden jó volt az életedben, de mára minden kopár és sivár lett? Térj vissza Uradhoz, Istenedhez, és szemléld az Ő dicsőségét. Akkor Ő majd megújítja látásodat, és ismét bearannyozza életedet...

Áldás

Áldom a napot,
Mert érleli az almát,
Áldom a földet,
Megtermi a búzát,
Áldom a felhőt,
Öntözi a mezőt,
Áldom a szellőt,
Elűzi a nagy hőt.

Áldom az erdőt,
Mert levegőt hűsítő,
Áldom a rigót,
Jóreggelt fütyülő,
Áldom a patakot,
Nyugtat csobogása,
Áldom a pisztrangot,
Elbűvöl síklása.

Áldom a medvét,
Mert fenyvesek királya,
Áldom a szarvast,
Kecses a járása,
Áldom a tehenet,
Oly finom a teje,
Áldom a báránykát,
Reménységünk jele.

Áldom a házat,
Mert családnak otthona,
Áldom az embert,
Oly szép a mosolya,
Áldom a szemét,

Rámcsillan sugara,
Áldom a két kezét,
Naponta fárasztja.

Áldom a tanítót,
Mert formálja a lelket,
Áldom az orvost,
Gyógyítja a testet,
Áldom a papot,
Kitárja karját,
Áldom a templomot,
Istennek szent házát.

Áldom, aki áld,
De azt is, aki átkoz,
Mindenek felett,
Szívem Téged hordoz,
Te vagy az élet,
És egyedül méltó,
Minden szép és jó,
Mert Tetőled származó.

Uram Jézus, bocsásd meg, hogy amíg másokat tanítok, addig magamat elfelejtem tanítani, hogy amíg másoknak világosságod mutatom, addig én sötétségben járok. Újítsd meg életemet, és ragyogd be azt dicsőségeddel. Ámen.

Valami új

(2Kor 5:17-21) Mindenki, aki Krisztusban van, új teremtmény. A régi megszűnt, valami új valósult meg. De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott. Isten ugyanis Krisztusban kiengesztelődött a világgal, nem tartja számon vétkeinket, sőt ránk bízta a kiengesztelődés igéjét. Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel! Ő azt, aki bűnt nem ismert, "bűnné" tette értünk, hogy benne "Isten igazságossága" legyünk.

Az elmúlt dolgokért való zúgolódás

Az ember ha egy közösséghez tartozik, akkor elkerülhetetlenül negatív tapasztalatokat is fog szerezni. Ez érvényes a krisztusi közösségre is. Az ember megtapasztalja a testvérek hibáit, tévedéseit, bűneit, és aztán elkezd panaszkodni meg zúgolódni.

Egyszer egy vitorláshajó nagy viharba keveredett. A matrózok próbálták végezni a dolgukat a fedélzeten, de a helyzet nehéz volt és veszélyes. Egyszer csak az egyik matróz elveszítette lélekjelenlétét, és elkezdett siránkozni meg kiabálni: Elsülyedünk! Elsülyedünk! Mindnyájan elveszünk!... Meghallva ezt a hajóskapitány, parancsot adott a legénységnek, hogy azonnal dobják ki a fedélzetről a siránkozót. Nincs szükség egy vészmadárra a fedélzeten... A legények nekiestek a siránkozó matróznak, és addig dulakodtak, amíg meg nem ragadták kezét-lábát, hogy átdobják a korláton. Miközben dulakodtak, az egyik legény észrevétlenül ráhurkolta a hajókötelet a szerencsétlen matróz bokájára. Ezután kidobták az üvöltő matrózt a tengerbe, és az ott rugkapálózva kiabált a hajó után. Egy kis idő után, a kapitány intésére, a legénység húzni kezdte a kötelet, és a kiabáló matrózt visszavonták a fedélzetre. A csuromvizes, remegő matróz egy ideig hallgatva ült, majd lassan felállt, és csendben végezni kezdte a munkáját...

Hát, mi is ilyenek vagyunk... Amikor az Egyház hajója viharban hánykolódik, fennhangon siránkozunk és panaszkodunk, megfeledkezve arról, hogy valami új dolog következik. Arról is megfeledkezünk, amikor az állapotok miatt siránkozunk, hogy bizony lehetne ennél még rosszabb is: A pesszimista mondja: Ennél már rosszabb nem lehet... Az optimista erre rávágja: De igen, lehet...

Hagyjuk az elmúlt dolgokért való panaszkodást és zúgolódást. Engedjük el azokat, mert valami új vár ránk. Engedjük el a sértéseket, az igazságtalanságokat, a megbántásokat, az ítélkezéseket, stb. Figyeljünk arra, amit az Úr most fakaszt a mi életünk horizontján...

Az új dolgokra való odafigyelés

Gyakran annyira lekötnek az elmúlt dolgok sérelmei, hogy belesavanyodunk azokba, és képtelenek vagyunk elfogadni azokat az új dolgokat, amelyeket az Úr készített számunkra. Gyakran használják a tanításokban a "teli kéz" hasonlatát. Ha tele van a kezünk, akkor nem vagyunk képesek elfogadni ajándékokat, nem tudjuk átvenni azokat az új dolgokat, amellyel az Úr akar megajándékozni minket.

Az Úr valami újat hoz létre bennünk, velünk, és folyamatosan valami új dologra akar vezetni minket. A mesében, a kacsalábon forgó kastélyban mindig van egy legbelső szoba, ahová nem szabad belépni. Amikor aztán végül belép oda a királyfi, megtalálja a kardot meg a páncélt, amelyekkel kiszabadíthatja a hetedhét ország legszebb királylányát. De az Úrnál, ebben a legbenső szobában, rátalálunk még egy titkos ajtóra, amely egy újabb szobába vezet, ahol megint találunk valamilyen kincset. És ott is lesz majd egy másik ajtó, amely továbbvezet, és ez így folytatódik örökké... Egyesek szerint, Isten boldogító színe látása egy folyamatos megújulás... Az ember mindig valami újat és újat, valami csodálatosat szemlélhet majd örökkön-örökké...

Engesztelődjünk ki

A valami új lelki megtapasztalásának előfeltétele a kiengesztelődés. Ezért hát előbb engesztelődjünk ki Istennel (2Kor 5:20)... De az Istennel való kiengesztelődés csakis az Úr Jézus Krisztusban lehetséges, és Őbenne valósulhat meg. És mivel az Úr Jézus azonosul a legkisebbekkel (Mt 25:45), ezért aztán az Istennel való kiengesztelődés előfeltétele az emberekkel való kiengesztelődés (Mt 6:15)... 

(Mt 6:15) De ha nem bocsátotok meg az embereknek, Atyátok sem fogja megbocsátani nektek a ti botlásaitokat.

(Mt 25:45) Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek.

(2Kor 5:20) Tehát Krisztus követségében járunk, maga az Isten int benneteket általunk. Krisztus nevében kérünk: engesztelődjetek ki az Istennel!

Miért van ez így? Mert Ő ezt mondta... Ezért hát engedjük el az embereknek minden adósságukat, és ne vonjuk vissza soha ezt az elengedést. A Károli fajta szentírás fordítás oly találóan fejezi ki az emberek visszavonó magatartását. Isten ha ad valamit, vagy ha elenged valamit, azt soha nem vonja vissza... Az Úr nem a visszavonás Istene...

(1Kor 3:3, Károli) Mert még testiek vagytok; mert a mikor írigykedés, versengés és visszavonás van köztetek, vajjon nem testiek vagytok-é és nem ember szerint jártok-é?

(1Kor 14:33, Károli) Mert az Isten nem a visszavonásnak, hanem a békességnek Istene; miként a szentek minden gyülekezetében..

Ezek a dolgok a szívünkben és az elménkben dőlnek el. Tehetünk bármit, de amíg nem hozunk magunkban egy határozott döntést, hogy szívből megbocsájtunk mindenkinek, addig nem tudunk továbblépni. Nem tudunk szabadulni bűneinktől, és nem tudunk egy felsőbb tagozatú lelki tanítványság osztályába belépni. A vizsgákat pedig mindig le kell tenni, mert elmaradt vizsgákkal nem lehet egy felsőbb tagozatra továbbjutni...

(Mt 6:14) Ha megbocsátjátok az embereknek, amit vétettek ellenetek, mennyei Atyátok is megbocsát nektek.

(Mt 18:35) Így tesz mennyei Atyátok is veletek, ha mindegyitek meg nem bocsát szívből felebarátjának.

Mi az, ami számunkra a régi, és mi az a valami új? Az énképem, az istenképem, a világképem, az emberi kapcsolataim, a gondolataim, a sebzetségem, a szívem, a lelkem?... Ezeknek megújulása csakis az Úr Jézus Krisztusban lehetséges, a kiengesztelődésen keresztül, a kiengesztelődés szolgálata által, ami a szentgyónás (2Kor 5:18)...

(2Kor 5:18) De ezt Isten viszi végbe, akit Krisztus kiengesztelt irántunk, és aki minket a kiengesztelődés szolgálatával megbízott.

Uram Jézus! Oly sokszor haragudtam, zúgolódtam, paszkodtam és ítélkeztem. Segíts kérlek, hogy el tudjam engedni ezeket a régi dolgokat. Hiszem, hogy valami újat készítettél számomra. Ámen.