(Péld 1:7) A bölcsesség kezdete az Úr félelme. A balgák a bölcsességet és az intést megvetik.
(Péld 9:10-11) A bölcsesség kezdete az Úr félelme, s a Szentnek ismerete okosság, mert általam sokasodnak napjaid, és lesz még több életéved.
(Zsolt 111:10) A bölcsesség kezdete az Úr félelme, helyesen gondolkodik mindenki, aki aszerint cselekszik; dicsérete megmarad örökkön örökké.
(Sir 1:16) A bölcsesség kezdete az Úr félelme. Ezt az Úr a hívőkkel együtt, anyjuk méhében teremti, a kiválasztott nőkkel együtt jár, s az igazakban és a hívőkben megnyilvánul.
Mi a bölcsesség? A bölcsesség, a Szentlélek egyik ajándéka. Az Úr Jézusról így jövendölt Izajás próféta...
(Iz 11:1-3) Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből. Rajta nyugszik az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke; és kedve telik az Úr félelmében.
Ebben az igerészben hét ajándékot találunk: bölcsesség, értelem, jótanács, erősség, tudomány, istenfélelem és jámborság (kedve telik...).
A bölcsesség ajándéka
A bölcsesség ajándékának néhány meghatározása:
1. „A Szentlélek első és legnagyobb ajándéka a bölcsesség, amely a magasból kapott fény: különleges részvétel Isten misztikus és fenséges ismeretében. Ebből a magasabb szintű bölcsességből egy újfajta, szeretettel átitatott megismerés fakad, amelynek segítségével a lélek közelebb kerül az isteni dolgokhoz. A bölcs tudás emellett megadja nekünk azt a különleges képességet, hogy az emberi dolgokat Isten fényességében szemléljük, és az ő mércéjével mérjük. Ez az ajándék megvilágosítja a keresztény embert, aki így belelát a világ dolgaiba. A teremtés valódi értékeit senki más nem képes úgy felismerni, mint az, aki Isten szemével néz a világra. ( Forrás: Szentlélek ajndékai - Magyar Kurir)
2. A bölcsesség lelke: A bölcsesség a dolgok helyes értékelését jelenti, amelyet nem zavar meg a földi dolgok vonzása, és így az ember, a bölcsesség lelke által, a múló dolgokat nem helyezi Isten és a lelki dolgok elé. A bölcsesség ismeri a jézusi mondást: „mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja”. Nem veti meg a teremtett világot, földi feladatait, hiszen a bölcs ember tudja, hogy ezek által jut el Istenhez, de az Egyház egyik könyörgése szerint, úgy használja a földi dolgokat, hogy közbe ne veszítse el az örökkévalókat. A bölcsesség lelke nyíltságra képesít Istennel és az emberekkel szemben. Készséget ad az igazság elfogadására és életünk megalapozására. ( Forrás: Ft.Darvas-Kozma József esperes-plébános prédikciója, 2005 Pünkösdjén, a Csíkszeredai Szent Kereszt Főplébánián)
Megfigyelhetjük, hogy a bölcsesség ajándékát, a szentírás szerint, az istenfélelem ajándéka előzi meg. Az istenfélelem nem valamiféle rettegő félése az Istennek, mert az az ördögökre jellemző, hanem egy felelõs tudat, józan felismerés és kellő, alázatos tisztelet, amellyel felemeljük szívünket a mi örökkön élő, szerető és gondviselő Istenünkhöz, hatalmas égi Királyunkhoz.
A kerügmatikus evangelizáció
Ma egyesek a kerügmatikus evangelizáció mellett kardoskodnak, - szembeállítva azt a hitoktatásal, a katekézissel - amely által, őszerintük, erõteljesen és hatékonyan adják át az örömhírt a kerügma pontjai álal.
Ezek a pontok a következők:
1. Isten szeretete;
2. A bűn;
3. A megváltás;
4. A hit és megtérés;
5. A Szentlélek;
6. A közösség.
A kerügma hirdetése, az egyik kerügmatikus evangelizációs közösségben a következőképpen lett meghatározva:
„A kérügma tartalma nem lehet más, mint Jézus és az apostolok kérügmája a saját üdvösségtörténeti értelmezési helyzetükben. Nem tehetünk hozzá, és nem vehetünk el belőle semmit: Jézus áll a kérügma középpontjában!
1. Isten személyesen szereti az embert, akit jónak alkotott. Engem szeret.
2. Csakhogy ezt nem tapasztalom, mert elszakadtam Istentől. Ez a bűn, mely rám telepedve fogva tart.
3. Isten elküldte a Fiút, Jézust, hogy megmentse a bűnöst. Halála és feltámadása győzelmet szerzett a bűn felett, megdicsőülése megnyitotta az Istenhez visszavezető utat.
4. A felkínált üdvösséget, mint ígéretet a hitemmel fogadom be, és életem gyökeres megváltoztatásával, a megtéréssel indul el, melyben Jézust ismerem el Úrnak felettem.
5. A Szentlélek a hívők számára tartogatott ajándék, aki a bensőmbe kiáradva alakít át. Ez az újjászületés Isten Országára.
6. A közösség nem csupán következménye a kérügmának, hanem része: helyreáll a bűn által széttört egység és szeretet körülöttem.
A kérügma természete megköveteli, hogy elköteleződést kiváltó örömhírként jelentsük be! Ha csupán tanítunk a „hitigazságokról”, nem hirdetünk örömhírt. Világos számunkra, hogy a magyar egyházban a kérügma nagy hiánycikk. A nálunk tanult evangelizátorok egyértelmű jellemzője, hogy kérügmatikus mentalitásúak.” ( Forrás: Szent András Evangelizációs Iskola).
Rossz tapasztalataim
A fentiekkel az a rossz tapasztalatom, hogy gyakorlatilag, egy teljesen világias mentalitású ember, nagyon rövid idő alatt, örömmel ismeri meg és fogadja be Isten szeretetét, elméletileg átfutja a bűn, a megváltás, a hit és megtérés témáját, részesül a Szentlélek kiáradásában és a végén, jó esteben, még egy krisztusi közösségbe is elkezd járni. Aztán, amint már több esetben is láttam, néhány év közösségi élet után, kezdenek előjönni a problémák: a testvérke kibérmálkozik az Egyházból és elmegy egy szektába; a testvérke egy baráttal, barátnővel jelenik meg a közösségben, akivel persze paráznaságban, vadházasságban él; a testvérke téves eszméket, hitelemeket kezd magáévá tenni, amelyek nem egyeznek az Egyház tanításával; a testvérke nem tanúsít legcsekélyebb együttérzést sem a betegek, szegények és az elesettek iránt; vagy a testvérke a pénz és az önmegvalósítás után kezd rohanni...
Akkor, hogyan is állunk a kerügmatikus evangelizációval? Tényleg nem jó, és tényleg nem kell az evangelizációban a hitigazságokat tanítani, jól leszögezni? A hitigazságok, a katekizmus, a dogmák tanítása tényleg nem szükséges az evangelizációhoz?... Ha nem szögezzük le jóelőre az Istennel kötött örök szövetség követelményeit, akkor a megtért ember hogyan tudatosítja, hogy mire is köteleződött el?...
Egy teljesebb evangelizáció?
Énnekem megadatott az a nagy ajándék, hogy a megtérésem, Isten közvetlen fenyítése által történt meg. A saját életemben történő félelmetes események által felismertem, hogy Isten ott van fölöttem az égben, és vele nem lehet packázni. Vagy megtérek, vagy elveszek… Rettegésben, félelmekben, kételyekben éltem hónapokig, amíg annyira meg nem tértem, hogy elkezdjem keresni Istent az Írásokban. Csak hosszú idő után ismertem fel Isten szeretetét… Aztán Isten szeretete és irgalma vezetett el a bűnbánatra (Róm 2:4). Majd a bűnbánat vezetett el lassan a megtérés fokozatainak lépcsőjéhez. Valójában, ekkor kezdődött el az igazi istenes életem és a kegyelem általi megszentelődésem. Tehát, ha nincs jó alapozás, akkor nincs amire egy tiszta és szilárd hit kialakuljon a hívőben.
Ha nem ismerjük meg az Isten félelmét, akkor fennáll a veszélye annak, hogy kialakul bennünk egyfajta vallásos, bennfentes, szenteskedő arcátlanság, amelyben arra vetemedünk, hogy Istent egyfajta “havernak” gondoljuk, akit esetleg vállon is veregethetünk. Az istenfélelem ajándéka elvezet minket arra a bölcsességre, amely az értelem és a tudomány ajándékaival karöltve, segít felfognunk, hogy ki is valójában Isten. Ő az, Aki megteremtett minket, megváltott minket, Aki gondunkat viseli, szeret és meghív minket országába, az örök boldogságba...
A kerügmatikus evangelizáció jó és élettel telített módszer, amely gyors és hatékony lehet az örömhír továbbadásában, de szerintem ott kellene legyen előtte az istenfélelem, és ott kellene legyen utána a katekézis, a hitoktatás is. Aki csak az érzelmeivel hisz, de értelmével nem, az könnyen áteshet egyfajta “vidám vasárnapos” testi álvallásosságba, amelyben a vallásosság látszata ugyan megvan, de ereje nincs...
(2Tim 3:5) A vallásosság látszatát viselni fogják ugyan magukon, de megtagadják annak erejét. Az ilyeneket kerüld!
Manapság sokan egyfajta "cuki egyházat" akarnak, aki mindenkinek mosolyog, és mindenkivel kedves. Manapság sokan egy "tánci-tánci egyházat" akarnak, amelyben folyton egyfajta vallásos bulizás, dinamika és fesztivál van. Manapság sokan egy "humánus egyházat" akarnak, ahol megértik és elfogadják az ember bűneit, paráznaságát, házasságtörését meg fajtalanságát, a bűnös emberrel együtt. Manapság sokan egyfajta pankeresztény, "ökumenikus egyházat" akarnak, ahol nem számít mi az isteni igazság, hanem csak az, hogy miben egyezhetnek meg maguk között. De ezek csak mind az igaz hit fokozatos elhagyása, a vallsosság kiüresedése, elvilágiasodása és testiessé válása...
Vajon lesz-e még hit a földön, amikor az Emberfia visszatér? - kérdezi az Úr Jézus. Hát tegyünk róla, hogy legyen... A vallásosságban válasszuk mindig azt, ami szent, komoly, hiteles, józan, hagyományra alapuló, mértékletes, önmegtartóztató, fegyelmezett, engedelmes, alázatos, irgalmas, nagylelkű és szeretetteljes. Óvakodjunk azoktól, akik a II. Vatikáni Zsinat nevében hájdászkonak, nagyokat mondanak, mindent megújítanak, mindent összezagyválnak és kiforgatnak. Nem a módszerek, nem a dinamikák, nem a nagyot mondások, nem a templomban táncolások újítják meg az Egyházat, hanem az istenfélelemmel megélt életszentség...
Nézzünk Szent Bernadette szemébe, és értsük meg tekintetének szomorúságát és mondanivalóját: Óh, ti szegény bűnösök!... Óh, ti balgák, akik a világhoz igazodtok!... Szűzanyánk, Mária, Istennek Szent Anyja, könyörögj érettünk bűnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
Urunk és Istenünk, mennyei Királyunk! Szent vagy, szent vagy, szent vagy! Dicsőséged betölti a mennyet és a földet! Hozsánna a magasságban! Ámen.
