Elfáradtatok

(Mt 11:28-30) Gyertek hozzám mindnyájan, akik elfáradtatok, s akik terhet hordoztok - én megkönnyítlek titeket. Vegyétek magatokra igámat, és tanuljatok tőlem, mert szelíd vagyok és alázatos szívű, s megtaláljátok lelketek nyugalmát. Az én igám édes, és az én terhem könnyű.”

Az Úr Jézus valóságos Isten és valóságos ember, Aki jól ismeri a gyarló embert. Ismeri, mint teremtményét és ismeri, mint testvérét... Ha az mondja, hogy ne féljetek, hogy ne aggódjatok, hogy ne haragudjatok, stb., akkor azt nem másoknak mondja, hanem nekünk. És elsősorban nem parancsként mondja, hanem bátorításként. Bármitől is óv az evangéliumokban, az nem másokkal fog  megtörténni, hanem velünk. Ezért, ha Ő azt mondja, hogy "elfáradtatok", akkor biztosak lehetünk benne, hogy egyszer mi is el fogunk fáradni. Egyedül az Úr Jézus az, Aki fáradhatatlan. Ő nem lankad és nem fárad el, míg győzelemre nem viszi az igazságot…

(Iz 42:4) … nem lankad el, sem kedvét el nem veszti, míg az igazságot meg nem szilárdítja a földön. Az ő tanítására várnak a szigetek.

Mi azonban csak gyarló és gyenge emberek vagyunk, akik hamar elfáradunk, sőt bele is fáradunk az életbe. És a fáradtságnak több fajtája van: 

- a mindennapi fizikai fáradtság, a fizikai túlhajszoltság, 

- a mindennapi szellemi fáradtság, 

- a krónikus fáradtság, 

- az általános, lelki fáradtság.

A fizikai fáradtság

A fizikai fáradtságnak két oka van: az egyik a természetes gravitáció nyomása, amely testünkre hat és a másik, a földet beborító ősi átok, ami miatt meg kell dolgoznunk a mindennapi kenyerünkért...

(Ter 3:17) Az embernek ezt mondta: "Mivel hallgattál az asszony szavára és ettél a fáról, jóllehet megtiltottam, hogy egyél róla, a föld átkozott lesz miattad. Fáradsággal szerzed meg rajta táplálékodat életed minden napján.

(2Tessz 3:10) Amikor ugyanis nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék.

Ezért természetes dolog, hogy dolgoznunk kell, és minden nap elfáradunk estére. De van olyan ember is, aki eltúlozza a munkát, nem él kiegyensúlyozottan, túlságosan megerőlteti a testét, és belebetegszik... Van olyan, akinek elkopik a forgója, kitágul a szíve vagy az aortája, van, aki infartust kap és hirtelen belehal, stb. A mindennapi fizikai túlhajszoltság, az egészség lerombolásához, komoly betegségekhez vagy akár hirtelen halálhoz is vezethet. Minden emberben van egy természetes ösztön, hogy miként adagolja fizikai erejének tartalékait. Csak a vakmerő ember lép át ezen az érezhető határon…

A szellemi fáradtság

A mindennapi tanulás, a tanítói, irodai, számítógépes munka, stb., kifárasztja az embert szellemileg... Érezzük, hogy néhány óra után ki kell szellőztetnünk a fejünket. A szellemi munkában is meg kell találnunk az egyensúlyt a teljesítmény és a pihenés között. Szükség van a kikapcsolódásra és az alvásra. Évente egyszer-kétszer az embernek szüksége van egy hosszabb pihenésre, hogy összeszedje magát és, hogy megújult erővel tudjon ismét dolgozni. Van, aki nem vigyáz magára és túlfeszíti magát a szellemi munkában. Az ilyenek szellemi kimerültségbe esnek, ami szédüléssel, hányingerrel vagy aluszékonysággal jár...

A kronikus fáradtság

A kronikus fáradtság, egy öszetett fáradtság, amelynek hosszútávú következményei lehetnek. Ez elsősorban szellemi fáradtság, de fizikai fáradtság is... Ennek többféle tünete lehet: fejfájás, szédülés, aluszékonyság, hányinger, izomfájdalom, kálcium és magnézium hiány, remegések, ájulások, impotencia, stb. A krónikus fáradtság sunyi módon lopakodik be az ember életébe. Dolgozunk, mert kell, mert elvárják, mert hajtanak, mert hajtjuk magunkat, vagy mert azt gondoljuk, hogy a fizikai és szellemi erőnk végtelen. Az Úr Jézus is vigyázott arra, hogy néha pihenjenek is a tanítványai...

(Mk 6:31) Ő pedig így szólt hozzájuk: "Gyertek velem külön valamilyen csendes helyre, és pihenjetek egy kicsit!" Mert annyian felkeresték őket, hogy még evésre sem maradt idejük.

Az embernek figyelnie kell fizikai és szellemi képességeire, azok korlátaira, és nem szabad a krónikus fáradtság csapdájába esni. A krónikus fáradtságba lassan kerül bele az ember, és még lassabban tud belőle kimászni. A természetes gyógyírja a pihenés, kálcium, magnézium, B vitaminok szedése, és az életmód változtatása...

A lelki fáradtság

A lelki fáradtság az, amikor elfárad a szívünk szárnya és már nehezen tudjuk felemelni lelkünket az Úrhoz. A lelki fáradtság az, amikor már nem tudjuk felemelni lelkünket az imában Istenhez, már nem tudunk mosollyal fordulni az emberekhez, amikor már nem tudunk jó só lenni az emberek életében és, amikor a szívünkben lévő örök életre buzgó forrás már nem tud magasra szökkelni. A sok gonoszság és nehézség hatására, kihülhet és elfáradhat a szeretetünk (Mt 24:13)...

(Mt 24:12-13)  A gonoszság megsokasodása miatt sokakban kihűl a szeretet, de aki mindvégig kitart, az üdvözül.

Úgy érezzük, hogy szeretjük az embereket, hogy kitágul a szívünk a szeretettől? Jól van... De vigyázzunk, mert a szárnyaló szeretetünket megtörheti a világ gonoszsága, és a mások által okozott lelki sérülések. Vigyázzunk, hogy a sérülések és a fájdalmak miatt nehogy megkeseredjen a szívünk és belefáradjon a lelkünk...

(Mt 5:13) Ti vagytok a föld sója. Ha a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem való egyébre, mint hogy kidobják, s az emberek eltapossák.

(Lk 21:34) Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap...

A só olyan, mint a műtrágya... Manapság divatos a biogazdálkodás, de az igazság az, hogy pétisó nélkül nem lesz jó termés. Nekünk is ilyen jó só kell, hogy legyünk, amely ízesít, táplál és jó termést hoz az emberek életében. De ha a műtrágyát nem jól tárolják, akkor megázik, vagy megfagy, és erejét veszíti. Az ilyen pétisót nem szabad már a termőföldre szórni, mert csak mérgezné a talajt. Az ilyent kidobják valahová egy gödörbe. Vigyázzunk, hogy lelkünkből ki ne fogyjon a lelkesítő, buzdító, bátorító szó és a jó cselekedeteket fakasztó szeretet. A felebarátunk iránti Istentől származó szeretet tesz bennünket igazi lelki sóvá. Ha a lelkünk elfárad, akkor nem tudunk többé jó só lenni az emberek életében, és akkor haszontalanokká válunk...

(Jn 4:14) De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne."

(Gal 5:14) Mert az egész törvény egyetlen mondatban teljesedik be, mégpedig ebben: „Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.”

(1Ján 4:19) Szeressünk tehát, mert Isten előbb szeretett minket.

Az Úr Jézus az élő víz forrása. Ha Őbelőle iszunk, akkor, a Szentlélek által, az örök élet beszédének vize szökkel fel lelkünkben, jön ki a szánkon (Jn 4:13-14; 7:38), hogy hirdessük az embereknek az örömhírt. Érezzük, hogy van ott bent egy kút a szívünk mélyén, és onnan buzog fel az élő víz mások lelki szomjának oltására. De ha elfárad a lelkünk, akkor ez a forrás, ez a kút, kiapadhat bennünk...

Mivel a testünk és szellemi-lelkünk teljes egységet alkotnak, ezért vigyáznunk kell a teljes emberi létünkre. A testi és a szellemi fáradtság magával hozhatja a lelki fáradtságot is. A fizikailag és szellemileg elfáradt ember már nem tud imádkozni, és akkor nem tudja szívét és lelkét Istenhez emelni. Ha pedig nem tudunk imádkozni, akkor egyszer csak kiürül a lelki korsónk, és lámpásunkban nem marad elég olaj...

(Mt 25:3) A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele.

Mindezekből megérthetjük, hogy mennyire veszélyes dolog a lelki fáradtság. De megelőzhetjük a lelki fáradtságot, és ha már benne vagyunk, akkor is van kiút belőle...

Néhány konkrét lépés a lelki fáradtság megelőzésére:

1. Álljunk le mindennel, és rendezzük át az életünket;

2. Pihenjünk meg, szedjük rendbe az életünket, és kezdjük el újból imádkozni;

3. Gondolkodjuk át, elmélkedjük át az elmúlt rossz időszakot;

4. Járuljunk szentgyónáshoz és szentáldozáshoz, vagy akár lelki gondozáshoz is;

5. Engedjük el minden helytelen ragaszkodásunkat;

6. Hagyjuk, hogy Isten vezessen bennünket, és cselekedjen a mi életünkben;

7. Kezdjük el ismét gyakorolni az isteni erényeket: a hit, remény és szeretet erényeit és a jócselekedeteket.

A lelki fáradtság ellenszere az Úr Jézus Krisztusban való töretlen bizalom. Minden fáradtság gyógyírja, ha a Szent Keresztet szemléljük, ha feltekintünk rá...

(Szám 21:8) ...mire az Úr így szólt hozzá: „Készíts egy rézkígyót, és tedd ki jelül: amelyik megmart feltekint rá, az életben marad.”

(Iz 40:31)  De akik az Úrban bíznak, új erőre kapnak, szárnyra kelnek, mint a sasok. Futnak, de nem fáradnak ki, járnak-kelnek, de nem lankadnak el.

(Jn 3:14-15) Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie, hogy mindannak, aki őbenne hisz, örök élete legyen.

(Jn 12:32) Én pedig, ha majd felmagasztalnak a földről, mindent magamhoz vonzok.

Uram Jézus, elfáradtam, elfáradt a lelkem. Kérlek segíts, hogy újból lássalak. Segíts, hogy újra fel tudjak nézni Rád. Segíts, hogy elrejtőzzek szent sebeidben. Ámen.

Emlékezetébe véste

(Lk 2:15-19) Mihelyt az angyalok visszatértek a mennybe, a pásztorok így szóltak egymáshoz: „Menjünk el Betlehembe, hadd lássuk a valóra vált beszédet, amit az Úr tudtunkra adott!” Gyorsan útra keltek, és megtalálták Máriát, Józsefet és a jászolban fekvõ gyermeket. Miután látták, az ezen gyermekrõl nekik mondottak alapján ismerték fel. Aki csak hallotta, csodálkozott a pásztorok beszédén. Mária meg mind emlékezetébe véste szavaikat és szívében egyeztette.

 A Fájdalmas rózsafűzér második beveztő titka így szól: Aki emlékezetünket megerősítse... Ha valaki először imádkozza ezt a rózsafűzért, talán meglepődik ezen a titkon. Miért olyan fontos ez a bevezető titok, hogy ennyire kiemelten kéri az imádkozó Egyház? De ahogy telnek az évek és öregszünk, egyre inkább megértjük ennek a kérésnek az értelmét...

Az emlékezés az ember életében

Már az elemi iskolában észrevehetjük, hogy mennyire fontos emlékezni. Főleg az elemi iskolás kislányok között szokás emlékes füzetet készíteni. Régebben még a fiatal lányok is készítettek emlékes füzetet. Az ilyen emlékes füzetekbe fotókat ragasztottak, vagy rajzokat készítenek, és megkérték a barátokat, barátnőket, hogy írjanak bele egy-egy versikét, vagy egy-egy szép gondolatot.

Később az emberek készítenek családi foto albumokat, sőt, ma már videó arhívumokat is, amelyekben benne vannak a fontosabb események: a babakor szép pillanatai, a szülinapok, az iskolakezdések, az évzárók, a keresztelők, az elsőáldozások, a bérmálkozások, az esküvők, a kirándulások és üdülések, stb. Fontos az embernek és a családnak az emlékezés...

Érdekes, hogy van ami élesen megmarad az emlékezetünkben és van, amit hamar elfelejtünk. Vannak emlékek, amelyekre szivesen emlékezünk, és vannak emlékek, amelyekre nem szivesen emlékezünk vissza. És vannak emlékek, amelyeket legszivesebben kitörölnénk az emlékezetünkből, hogyha lehetne... De vannak olyan emlékek is, amelyek megmagyarázhatatlan módon felkavarják lelkünket, és könnyeket fakasztanak a szemünkbe...

Az emlékezet megtisztítása

Azt mondják, hogy az emlékek nem vesznek el, hanem ott vannak a tudatalattiban, és halálunk óráján egész életünk le fog lepörögni előttünk... Van, aki azt mondja, hogy olyan lesz a különítéletünk az Úr Jézus ítélő trónja előtt, mintha leűlénk Vele egy képernyő elé, és megnéznénk életünk teljes és vágatlan DVD-jét. Hát ez bizony elég kényelmetlen lenne... Boldog ember, akinek bűnei nincsenek felvéve és regisztrálva erre a bizonyos DVD-re, és nem kell visszanéznie azokat...

(Róm 4:7-8) Boldog, akinek a bûne megbocsátva, akinek be van födve gonoszsága. Boldog ember, akinek az Úr vétkeit fel nem rója.

Tehát tisztítsuk meg lelkünket és emlékezetünket a bűneinktől... Ezt a folyamatos lelkiismeret vizsgálattal által tehetjük meg, és a kiengesztelődés szentsége által, a szentgyónásban, ami a különítéletünk elővételezése. Ebben az Úr Jézus tisztára mossa lelkünket az Ő Szent Vérével, és fehérré válik lelkünk köntöse...

(Iz 1:18) Jöjjetek, és szálljunk perbe! – mondja az Úr. Ha vétkeitek olyanok is, mint a skarlát, fehérek lesznek, mint a hó; ha vörösek is, mint a bíbor, olyanok lesznek, mint a gyapjú.

(Jel 3:5) Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből, és megvallom nevét Atyám és angyalai előtt.

(Jel 6:11) Mindegyiküknek hosszú fehér ruhát adtak, és azt mondták nekik, hogy még egy kis ideig legyenek nyugton, míg teljessé nem lesz szolgatársaiknak és testvéreiknek száma, akiket kell, hogy ugyanúgy megöljenek, mint őket.

(Jel 7:9) Ezután nagy sereget láttam, amelyet senki sem volt képes megszámlálni. Minden nemzetből, törzsből, népből és nyelvből: a trón és a Bárány előtt álltak, hosszú fehér ruhába öltözve, és a kezükben pálmaág.

(Jel 16:15) Íme, úgy jövök mint tolvaj. Boldog, aki virraszt és vigyáz ruhájára, hogy ne járjon mezítelenül, és ne lássák szégyenét.

A protestánsok is megtisztíthatják emlékezetüket lelki gondozással és az egymásért való imádkozással, amelynek végén kérik az Úr kegyelmét a megtisztulásra vágyó hívőre, a Szentlélek kiáradása által (Lk 11:13). A Szentlélek betölti és megtisztítja a sérült emlékek területeit, a lélek romos szobáit...

(Lk 11:13) Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jó ajándékokat adni gyermekeiteknek, mennyivel inkább adja a Szentlelket mennyei Atyátok azoknak, akik kérik tőle!

Az ember nem azonos az emlékezetével

Manapság divatosak lettek az olyan sci-fi filmek, amelyekben az emberi klónozás témáját feszegetik. Az a témájuk, hogy az ember Én-je az emlékeiben él, és az emlékei határozzák meg a személyét. Így aztán, az önmaga klónozása által, és az emlékeinek egy új klónba való feltöltése által, az ember akár örökké is élhetne...  Ez azonban ez nem így van. Az ember sokkal több, mint az emlékei, és sokkal több, mint valami számítógép memória...

Az embernek Isten képére és hasonlatosságára teremtett lelke van, amely már magzatkorban létezik, él és érez. Ebből a szellemi-lelki magból növekedik majd az ember élete, akinek halhatatlan lelke van, és majd ebben jönnek létre az emlékek. A megtapasztalások, a neveltetés, a tanulás, az események és a cselekedetek, mind mind hozzájárulnak az ember lelki fejlődéséhez. Az ember lelke, Isten kegyelméből, egy kis kamrából, óriási kastéllyá tud növekedni... A fent említett folyamatokban belekerülhetnek rossz dolgok is, mint pl. botránkozások, megbántások, rossz tapasztalatok, személyes bűnök, stb., azonban, ha karban van tartva a lélek, akkor ezek sorra kigyógyulnak, és nem épülnek be fájdalmasan és végérvényesen az ember lelkébe.

Egy betegség miatt, vagy az öregkorral, megjelenik a felejtés és a leépülés. Lehet az szenilitás, demencia, Altzheimer kor, stb... Az ember leépülhet, és akár olyanná is válhat, mint egy növény... Vajon, ilyenkor az ember elveszett az emlékezetével együtt? Nem... Az ilyen ember ott van bent, csak elromlott az interface-je. Elromlott a lélek fizikai kapcsolata a külvilággal. Az ember Én-je, az ő szíve és lelke odabent van, csak már nem tud megnyilvánulni. Az ember memóriáját nem lehet letölteni egy memóriaegységre, majd egy új testbe feltölteni. Az ember csak akkor teljes ember, ha a teste és a szellemi lelke teljes egységben van, ahogyan Isten őt teremtette. A véglegesen leromlott memóriájú ember, csak az Úr Jézusban tud újra teljesen önmaga lenni, a Szentlélek által...
 

Emlékezés a társadalomban

Nagyon fontos az emlékezés a társadalomban is... Már a kisiskolásoknak is tanítják a történelmet. Az értelmiségiek egész rétege dolgozik azért, hogy a társadalmi emlékezetet kutassák, rögzítsék, ápolják és tanítsák. Ez a történelem tudományának célja és szerepe. Az embereknek fontos, hogy megismerjék az emberiség emlékezetét a kezdetektől, egésszen a napjainkig. A népeknek is nagyon fontos, hogy ismerjék történelmüket, eredetüket, gyökereiket, amilyen régről csak lehetséges. Ásatásokat, kutatásokat és tanulmányokat végeznek ezért...

Fontos, hogy a társadalmi emlékezet is megtisztuljon és meggyógyuljon. Erre való a történelem tisztességes feltárása, a bizonyos korszakokat elítélő nyilatkozatok, dokumentumok, könyvek, vagy a nemzetek közötti hivatalos kieggyezések és kiengesztelődések. Gyakran előfordul, hogy országok, nemzetek, világi vezetők vagy egyházfők elítéltek a diktaturákat, a népírtásokat, és hivatalosan bocsánatot kérnek a múltbeli atrocitásokért. Ez csakis akkor történhet meg, ha azokban az országokban és nemzetekben, az egyes emberek megtérnek és belátják, hogy csakis békében, megértésben és kölcsönös tiszteletben lehet nyugodt életet élni. Az ilyen széles körű személyes megtérések tették lehetővé, hogy az emberek bocsánatot kérjenek a keresztes hadjáratokért, a népírtásokért vagy, hogy elítéljék a náci, fasiszta vagy a kommunista diktaturákat.

Fontos a személyes életünkre nézve is, hogy a társadalmi emlékezés meg legyen tisztítva, be legyen gyógyulva, mert társadalmunk  békéje és végül személyes békénk is ettől függ. A meg nem tisztított emlékezetű társadalomban, a múlt gonosz szellemei feltámadnak, és a társadalmi, kollektív bűnök megismétlődnek...

Emlékezés Isten kegyelmére

Az Úr Jézus azt mondja, hogy senki sem mehet Őhozzá, ha az Atya meg nem adja neki (Jn 6:65)...

(Jn 6:65) Aztán így folytatta: „Azért mondtam nektek, hogy senki sem jöhet hozzám, ha az Atya meg nem adja neki.”

Tehát Isten kegyelme vezet el bennünket az Úr Jézus Krisztushoz, a Szabadítóhoz. Megtérésünk, és annak lelki folyamata, olyan hatalmas kegyelem, amelyről nem szabad megfeledkeznünk. Jól az eszünkbe és a szívünkbe kell vésnünk ezeket a segítő kegyelmeket és csodákat. A szentírás számos helyen figyelmeztet bennünket, hogy mennyire fontos emlékezni Isten jóságára és kegyelmére...

(Iz 43:24) Nem vettél nekem pénzen jó szagú nádat, és áldozataid hájával sem tartottál jól. Csak bűneiddel terheltél,és gonoszságaiddal fárasztottál.

(Zsolt 50:22) Ti, akik megfeledkeztek Istenrõl, szálljatok magatokba, különben elvesztek, s nincs, aki megmenthet titeket.

(Zsolt 137:5) Jeruzsálem, ha elfeledkezem rólad, száradjon le a jobbom!

(ApCsel 20:31) Ezért legyetek éberek, és véssétek jól emlékezetetekbe, hogy három éven át éjjel-nappal szünet nélkül, könnyek között figyelmeztettelek benneteket.

(Júd 1:5) Emlékezetetekbe szeretném idézni, bár egyszer s mindenkorra tudtok mindent, hogy az Úr Egyiptomból kiszabadította a népet, de késõbb azokat, akik nem hittek, elpusztította.

Nem feledkezhetünk meg az Úrról és az Ő irgalmáról egy pillanatra se... A tiszta és egészséges emlékezet mindig kapcsolatban áll az Úrral a Szentlélek által. Ha hűségesen ragaszkodunk az Úrhoz, akkor Ő folyamatosan tisztítja, gyógyítja és erősíti emlékezetünket. Minél inkább az Úr keresztjére tekintünk, az Ő megváltó művére, annál inkább erősebb lesz az emlékezetünk. A keresztáldozat fájdalma felszántja szívünket, emlékezetünket és éberen tartja azt...

Az emlékezetünk gyógyítása

Vonuljunk vissza egy csendes helyre, és elmélkedjük végig életünket:

-  Milyenek voltak az első éveim a szüleimmel; elfogadott voltam-e vagy sem?

-  Milyen volt az óvódában?

-  Milyenek voltak az elemi iskolás éveim?

-  Milyen volt a középiskola és a gimnázium?

-  Milyen volt a katonai szolgálat?

-  Milyen volt az egyetem?

-  Milyenek voltak a tanítók, a tanárok, a vizsgák?

-  Milyen volt az első szerelmem és a többiek?

-  Milyen volt az esküvőm?

-  Milyen volt a fiatal házaséletem?

-  Milyen volt a szűlés és a gyermekáldás? 

-  Milyen volt az életem dereka és a gyerekek nevelése?

-  Milyen problémáim, konfliktusaim voltak, a családban, a munkahelyen, a közösségben?

-  Milyen személyes kapcsolatok okoztak nekem bánatot, keserűséget, haragot vagy dühöt? Stb...

Gondoljunk a szüleinkre, nagyszüleinkre, régi munkatársainkra, elhúnyt barátainkra, ellenségeinkre, és imádkozzunk értük. Sok eltemetett bűn, sérülés lehet ezeken a területeken, ezekben az életszakaszokban. Kérjük a Szentlelket, hogy hozza fel és gyógyítsa ezeket. Ha szükséges, akkor rakjuk le ezeket a terheket a szentgyónásban, és akkor az Úr Jézus átmossa ezeket az emlékeket az Ő Szent Vérével.

Akarod-e, hogy felszínre kerüljenek sérüléseid? Akarod-e átadni ezeket az Úr Jézusnak? Akarod-e, hogy Ő megyógyítsa emlékezetedet? Ha igen, akkor helyezd ezeket a gondokat az Ő Szent Válsebébe...

Uram Jézus! Légy irgalmas hozzám. Tisztítsd meg életem DVD-jét, hogy amikor majd visszanézzük, ne kelljen szégyenkeznem. Ámen.

Ne féljetek!

(Mt 10:28-33)  Ne féljetek azoktól, akik megölik a testet, de a lelket nem tudják megölni. Féljetek inkább attól, aki a lelket is és a testet is el tudja pusztítani a gyehennában. Két verebet ugye egy fillérért árulnak? És egy sem esik közülük a földre a ti Atyátok tudta nélkül. Nektek azonban még a hajszálaitok is mind meg vannak számlálva a fejeteken. Ne féljetek hát, hisz különbek vagytok ti sok verébnél. Mindazt, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom Atyám előtt, aki a mennyekben van. De azt, aki megtagad engem az emberek előtt, én is meg fogom tagadni Atyám előtt, aki a mennyekben van.

Amikor az Úr Jézus azt mondta, hogy "ne féljetek" vagy "ne aggódjatok", akkor azt nem parancsolatként mondta, hanem bátorításként, mert tudja, hogy mi mindenképpen félni és aggódni fogunk...

II. János Pál pápáról két dolog juthat eszünkbe: „Totus tuus ego sum”, vagyis "Egésszen a tiéd vagyok" és a  „Ne féljetek!”. Ő volt a teljes önátadottság és a félelmet nem ismerõ Isten embere. És ez valójában nem két erény, hanem egy és ugyanazon erénynek a két oldala. Az Istennek való teljes öntátadottság a szeretet által és a félelem leküzdése szorossan összetartoznak.

A félelem

Mi a félelem? A félelem egy intenzív rossz érzés, amelyet valaminek az elvesztése, vagy a kudarc miatti aggodalom okoz. Félelmünk oka lehet: az életünk, a biztonságunk, az egészségünk, javaink, a szabadságunk, jogaink, pozíciónk, munkahelyünk elvesztése, stb. A félelem lehet objektív vagy szubjektív. Pl. objektív félelem volt az Úr Jézus gyötrődése a getszemáni kertben, mert Ő bíztosra tudta, hogy mi vár rá, de gyakran a mi félelmünk szubjektív, mivel rövid időn belül bebizonyosodik, hogy az a rossz dolog, ami miatt aggódtunk, nem következik be.

Egy másik fajta félelem az, amelyet a bűn és a lelkiismeretfurdalás okoz. Az eredeti bűn óta, bennünk van a félelem és a rejtőzködés ösztöne (Ter 3:7-8). A rossz lelkiismeret rejtőzködésre és dolgaink rejtegetésére késztet bennünket. Ekkor a félelem, egyfajta aggodalom van bennünk azért, hogy nehogy felfedezzék, felfedjék rejtett énünket, életünjet és dolgainkat...

(Ter 3:7-8) Erre megnyílt mindkettőjük szeme. Észrevették, hogy mezítelenek, ezért fügefaleveleket fűztek egybe, és kötényeket készítettek maguknak. S amint meghallották az Úr Isten szavát, aki a kertben járkált az alkony hűvösén, az ember és a felesége elrejtőztek a kert fái közé az Úr Isten színe elől.

Félelmeink okai

 

Félelmeink okai lehetnek: a bűn, a hitetlenség, az alázat hiánya és az önátadás megtagadása...

- Fél az, aki bűnt követ el, nehogy napvilágra kerüljenek dolgai, vagy nehogy felelnie kelljen tetteiért;

- Fél az, aki nem hisz Isten gondviselésében, hatalmában, szabadításában, és abban, hogy Ő nagyobb, mint a mi problémánk;

- Fél az, aki nem elég alázatos belátni, hogy az élet túl nagy autó ahhoz, hogy mi el tudjuk azt vezetni, és hogy át kell adnunk a kormányt az Úrnak.

Tehát az fél, aki nem él Isten akarata szerint és nem adja at dolgait,  problémáit, egyszóval az életét és mindenét az Úrnak...

 

Állandóan félek? Mindig félelemben élek? Mi ennek az oka? Bűnben élek? Még nem tértem meg bizonyos bűnökből? Kevés a hitem? Nem hiszem el, hogy Isten tenyerén van az egész életem, az egészségem, a családom, minden javam? Nem hiszem el, hogy Isten hatalmasabb, mint az én problémám? Nem vagyok elég alázatos? Azt gondolom, hogy én majd megoldom minden problémáimat, és ne szóljon bele Isten a dolgaimba? Nem jutottam el soha valójában az Istennek való önátadásig? Lehet, hogy csak mondogatom, hogy átadom az életemet, de valójában méhsem tettem ezt meg?...

 

Félelmek az életben

Sokféle félelem van az életben:

- A kisgyerek fél a sötétségtől;

- A kisgyerek fél elmaradni az anyukájától az óvódában;

- A kisgyerek fél az óvódában a többiektől;

- Az iskolás fél egy új osztályközösségtől;

- A tanuló fél a vizsgáktól;

- A gyerek fél egy új környezettől, várostól;

- A gyerek fél egy rossz és rémisztő filmtől;

- A gyerek fél az idegen emberektől;

- Az ember fél a póktól, a békától, a kígyótól;

- Az ember fél a magasságtól, a szoros helyektől;

- Az ember fél a közösségtől, a tömegtől;

- Az ember fél a munkahelyi problémáktól, feladatoktól, konfliktusoktól;

- Az ember fél a munkanélküliségtől, a pénztelenségtől;

- Az ember fél a csalóktól, a tolvajoktól;

- A nő fél a tisztességtelen, erőszkos férfiaktól;

- A nő fél a szűléstől;

- Az ember fél a gyerekei, házastársa, családja sorsa miatt;

- Az ember fél a balesetektől és szerencsétlenségektől;

- Az ember fél a háborútól és az erőszktól;

- Az ember fél a betegségtől, a vértől, az orvosoktól;

- Az ember fél véleményt nyilvánítani, hitét megvallani;

- Az ember fél, hogy kiderül a bűne, és elítélik, bezárják;

- Az ember fél a babonás, okkult dolgoktól;

- Az ember fél az eljövendő büntetéstől, a kárhozattól;

- Az ember fél a haláltól...

 

Ha felismerjük magunkat ezekben, akkor imádkozzunk az Úrhoz, és adjuk át neki a mi félelmeinket...
 

 

 

A félelem gyógyírja a szeretet és az önátadás

 

Minden félelemnek oka az aggodalom, hogy nehogy veszteség érjen bennünket. Nehogy elveszítsük magunkat, életünket, egészségünket, jólétünket, nyugalmunkat, biztonságunkat, gyerekeinket, tulajdonunkat, stb. Félelmeink oka, a minden áron való ragaszkodás és a kudarc el nem fogadása. Ezért félelmeinket csakis az Istennek való önátadás oldhatja fel. Ha átadjuk magunkat szeretetből Istennek, és magunkkal együtt minden problémánkat, akkor a szeretet kiszorítja belőlünk a félelmet...

(1Ján 4:18)  A szeretetben nincs félelem. A tökéletes szeretet kizárja a félelmet, mert a félelemnek köze van a büntetéshez. Aki tehát fél, abban nem tökéletes a szeretet.

 

Miért van szükség az önátadásra? Mert bennünk, emberekben, önmagunktól nincs szeretet. Isten a szeretet, és a szeretet Istentől való. Nem úgy van, hogy mi szeretjük előbb Istent és majd Õ válaszol szeretetünkre, hanem Isten szeret előbb minket, betölt minket az õ szeretetével, és így leszünk képesek viszontszeretni Istent és embertársainkat...

 (1Ján 4:19)  Azért szeretjük (az Istent), mert ő előbb szeretett minket.

 

Uram Jézus! Félelemben és rettegésben élem életemet. Kérlek segíts, add nekem szeretetedet és szabadíts meg félelmeimtől. Ámen.

Minden hiábavalóság!

(Préd 1:1-3) A prédikátornak, Dávid fiának, Jeruzsálem királyának a szavai. Hiábavalóság, csak hiábavalóság, ezt mondja a prédikátor, hiábavalóság, csupa hiábavalóság. Minden hiábavalóság! Mi haszna az embernek minden fáradozásból, amit magára vállal a nap alatt?

Salamon dicsősége

Salamon, Dávid fia, király és próféta volt, aki nagy áldásokban részesült életében. Nem az ő érdemeiért áldotta meg az Úr, hanem apja, Dávid iránti irgalmából, akit az Úr kiválasztott és felkent Sámuel próféta által. Az Úr megígérte, hogy megáldja Dávid házát, és trónját megszilárdítja mindörökre...

(Jer 33:17) Mert ezt mondja az Úr: Dávid nem marad férfi sarjadék nélkül, hogy legyen, aki Izrael házának trónjára üljön.

(2Krón 1:8) Salamon így felelt az Istennek: „Nagy irgalmat tanúsítottál atyám, Dávid iránt, engem pedig megtettél helyette királynak.

(Iz 22:22) Az õ vállára teszem le Dávid házának kulcsát, amit kinyit, azt senki be nem zárja, s amit bezár, azt senki ki nem nyitja.

Salamon egy bűnös módon létrejött házzassági kapcsolatból született (2Sám 12:24-25), és mégis, ő lett apja, Dávid király utóda (1Kir 1:34). Ő építette fel a jeruzsálemi Templomot (1Kir 6:14), és az ő imáját hallgatta meg az Úr a templom felszentelésekor (1Kir 8:22)...

(2Sám 12:24-25) Aztán Dávid megvigasztalta Batsebát, a feleségét, s bement hozzá és hált vele, s az fiút szült, s elnevezte Salamonnak. Az Úr szerette őt, és elküldte Nátán prófétát, hogy nevezze el az Úr miatt Jedidjának (azaz az Úr kedveltjének).

(1Kir 1:32-34) Dávid király azt mondta: „Hívjátok hozzám Szádok papot, Nátán prófétát, és Benáját, Jojáda fiát!” Amikor azok bementek a király elé, azt mondta nekik: „Vegyétek magatok mellé uratok szolgáit, ültessétek Salamont, a fiamat, öszvéremre, és vigyétek el a Gíhonhoz! Ott kenje fel őt Szádok pap és Nátán próféta Izrael királyává!"

(1Kir 8:22) Majd odaállt Salamon Izrael gyülekezetének színe előtt az Úr oltára elé, s kitárta kezét az ég felé... 

Az Úr mérhetetlen bölcsességgel és gazdagsággal áldotta meg Salamont (2Kron 1:11-12). Mindezek ellenére, Salamon gyarló ember volt. Szíve keménysége miatt, az idegenek asszonyok és a bálványok miatt, az Úr elvette tőle az északi országrészt, és azok később megalapították Izraelt (1Kir 11:34-36)...

(1Kir 11:34-36) De nem veszem el az egész királyságot kezéből, sőt fejedelemnek is meghagyom élete valamennyi napjára, szolgám, Dávid miatt, akit kiválasztottam, s aki megtartotta törvényeimet és parancsolataimat. Fia kezéből azonban elveszem a királyságot, s neked adok tíz törzset, bár fiának is adok egy törzset, hogy minden időben szövétneke maradjon előttem szolgámnak, Dávidnak Jeruzsálem városában, amelyet kiválasztottam, hogy ott legyen nevem.

(2Kron 1:11-12) Isten erre így felelt Salamonnak: „Mivel ez tetszett leginkább szívednek és nem kértél gazdagságot, vagyont s dicsőséget, sem azoknak az életét, akik gyűlölnek téged, sőt még hosszú életet sem, hanem bölcsességet és tudományt kértél, hogy kormányozni tudd népemet, amelynek királyává tettelek: megadom neked a bölcsességet és a tudományt, sőt olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok majd neked, hogy nem akad hozzád hasonló sem előtted, sem utánad a királyok között.”

Jézus, Sirák fia sem írt valami hízelgően Salamonról, és felrótta neki, hogy ágyékát az asszonyoknak adta (Sir 47:20-23)... 

(Sir 47:20-23) Úgy gyűjtötted az aranyat, mint a sárgarezet, és úgy halmoztad az ezüstöt, mint az ólmot, de odaadtad ágyékodat asszonyoknak, és szabadjára éltél testeddel, foltot ejtettél hírneveden, és meggyaláztad ivadékodat, haragot vontál gyermekeidre, és bánat követte balgaságodat, mert birodalmad kettészakadt, Efraimból pedig pártütő ország lett.

Tehát Salamon az a férfi volt, aki minden jót, minden gazdagságot és élvezetet megtapasztalt: kapott isteni áldást, kegyelmet, nagy bölcsességet, mérhetetlen gazdagságot és hatalmat; rengeteg felesége és ágyasa volt; felépítette Isten Templomát Jeruzsálemben és ékesítette palotáját; Isten meghallgatta imáit, épített, alkotott, vezetett, kormányzott és bíráskodott; hódoltak előtte a népek és semmi sem volt, amit ne kapott volna meg életében... Mégis, élete csúcsán és bölcsessége teljességében így szólt: Minden hiábavalóság!...

Salamon megfigyelte a természet állandóságát; megkapta az isteni ajándékokat, a bölcsességet és a tudományt; megtapasztalta az örömeket és az élvezeteket; megfigyelte a balgaságot és az esztelenséget. Bármit is szemlélt vagy tapasztalt, a végső következtetése az volt, hogy minden hiábavalóság. De mi volt az ő hiányérzetének és reménytelenségének oka? Hát mi más, mint a halál közeledtének tudata… 

Az embernek bizony meg kell halnia... Bármilyen hatalmas is volt, bármit is alkotott, bárhogyan is élt, oda kerül ahová a többi egyszerű ember…

A halál reménytelenségünk oka

Mivel az ember lelke halhatatlanságra van teremtve, ezért a halál valósága igazából hihetetlen számára... Látjuk a temetéseket, a sírhantokat, tudjuk, hogy egyszer nekünk is eljön a vég, de valahogyan mégsem tudjuk elhinni. A halál annyira természetellenes, hogy egyszerűen elképzelhetetlen az ember számára...

A halál a bűn következménye és annak zsoldja (Róm 3:23, 6:23). A halál először is azért lett, mert az eredeti bűn által az ember elszakadt Istentől, az élet forrásától (Ter 2:17). Másodszor pedig azért is lett, hogy korlátozza a bűn növekedését és elhatalmasodását a földön (Ter 6:3)...

(Ter 2:17) De a jó és rossz tudás fájáról ne egyél, mert amely napon eszel róla, meghalsz.

(Ter 6:3) Ekkor az Úr így szólt: „Nem marad éltetõ lelkem az emberben örökké, mivel test. Életkora csak 120 év legyen.”

(Róm 3:23) Mert mindnyájan vétkeztek, és nélkülözik az Isten dicsõségét.

(Róm 6:23) Mert a bűn zsoldja a halál, Isten kegyelmi ajándéka azonban az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.

Mivel az ember nem igazán tudja elhinni a halál tényét, és a bűnre hajló természete által önző és nagyravágyó, ezért beleveti magát a vagyongyűjtésbe, a földi szállásának építésébe, a hatalom megszerzésébe és az élvezetek keresésébe. Nem akar tudomást venni arról, hogy mindezeket hamarosan itt kell hagynia a földön. Sokan visszaélnek az Úr tűrelmével, és még akár 80 éves korukban is csak a földeket, a gazdaságot, a vagyont és más hiábavalóságokat hajszolnak, ahelyett, hogy Istent keresnék...

Volt egy öreg keménynyakú székely, aki sokat gazdálkodott és dolgozott életében. Durva és keményszívű volt még a feleségével és a gyerekeivel is. Gyűjtötte a vagyont és a földeket, a családjától minden jót megtagadott, és csak hajszolta őket. Testvéreivel évtizedekig perelt a földekért meg a családi örökségért. Erős ember volt, így hát nem nagyon betegeskedett, hanem egy napon agyvérzést kapott és néhány nap után meghalt. Felravatalozták a ház díszes, belső szobában, és jöttek a rokonok, a komák meg a falubeliek a temetésére. Ott állt a gyászoló család feketében a koporsó mellett, könnyező szemekkel, de a feleség nem a férjét síratta, hanem a saját életét. Így kiáltozott fel zokogva a férje koporsója mellett: "Naaa!... Most hol vannak a földjeid? Hány hektárt viszel magaddal?..."

Reményégünk Krisztus

Az ember, az eredeti bűn által, a halált választotta, de Isten nem hagyta az embert a halál reménytelenségében. Isten, az Ő felfoghatatlan szeretete által, már kezdetben életet ígért (Ter 3:15), és az idők teljességében, egy új életet szerzett az embernek (Jn 3:16)...

(Ter 3:15) Ellenségeskedést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő széttiporja fejedet, te pedig a sarkát mardosod.

(Jn 3:16) Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki hisz benne, az el ne vesszen, hanem örökké éljen.

Isten, az idők teljességében, egyszülött Fiát, Jézus Krisztust adta értünk, hogy nekünk életünk legyen és bőségben legyen...

(Jn 10:10) Én azért jöttem, hogy életük legyen és bõségben legyen.

Aki földi életében az Úr Jézus Krisztusban hisz, annak örök élete van és, aki Benne reménykedik, az nem csalatkozik...

(Mk 16:16) Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül, aki nem hisz, az elkárhozik.

(Róm 5:5) A remény pedig nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete.

A hit, a remény és a szeretet által, már ebben az életben megtapasztaljuk, hogy életünk nem hiábavalóság, hanem Krisztusban minden értelmet nyer, még a halál is. Krisztusban a halál nyereség és eltávózás egy jobb életre, arra a helyre, amelyet Ő készített számunkra...

(1Kor 13:13) Addig megmarad a hit, a remény és a szeretet, ez a három, de közülük a legnagyobb a szeretet.

(Fil 1:21) Hiszen számomra az élet Krisztus, a halál pedig nyereség.

(Jn 14:3) Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.

Életünk hiábavalóságai

Sokan panaszkodnak, hogy életük javát gyakorlatilag az árnyékszéknek dolgozzák. Igen... Sokat fáradozunk csak azért, hogy együnk... Aztán sokan akár 30 évre szóló hitelt vesznek fel, csak azért, hogy egy kis lakást vegyenek maguknak. Egy életet dolgonak, hogy legyen ahová lehajtsák fejüket. És még sok mindent fel lehetne sorolni, amiért az ember látszólag hiábavalóan robotol. De Szent Pál apostol azt mondja, hogy aki nem dolgozik, az ne is egyék...

(2Tessz 3:10) Már amikor nálatok voltunk, meghagytuk nektek, hogy aki nem akar dolgozni, ne is egyék.

Isten teremtett minket magának, és azért élünk a földön, hogy Istené legyünk és eljussunk az örök hazába, hogy ott örökké boldogan éljünk. De az örök hazába ezen az életen keresztül vezet az út. Tehát semmi sem hiábavaló, ami ezt az életet helyesen szolgálja, és segít bennünket kiteljesedni, útban az örök élet felé. 

Ezért semmilyen evilági dolog, ami az örök élet felé mutat, nem hiábavaló: Nem hiábavaló a tanulás, egy szakma elsajátítása, a munka, az otthon megteremtése, a család, az étel, a ruha, az autó, a pihenés, a kirándulás, az orvos, a gyógyszer, stb. Minden hasznos, minden jó és minden Istentől kapott ajándék. Semmi sem hiábavalóság. És mégis, bármi ezekből hamar hiábavalóssággá tud válni... 

Minden hiábavalóság, ami nem segít az úton a végcél felé, a mennyországba, ami nem Isten akarata szerint való, ami nem Krisztusban van cselekedve...

Ezért hát sok hiábavalóság van az emberek életében:

- Hiábavalóság az, ha valaki örökké csak tanul, doktorál, magasztalja önmagát, de tudománya senkinek sem használ;

- Hiábavalóság az, ha valaki olyan könyveket ír, filmeket, zenét alkot, amelyek nincsenek Isten dicsőségére és az emberek épülésére;

- Hiábavalóság az, ha valaki jó szakember, de nem segít, nem használ senkinek sem;

- Hiábavalóság az, ha valaki palotákat épít, holott egy kisebb házban is bőségesen megférne;

- Hiábavalóság az, ha valaki nagy gazdaságot, vállakozást, gyárat vezet, de azok nem használnak senkinek, és alkalmazottai nyögnek a keze alatt;

- Hiábavalóság az, ha az ember elhagyja családját, ismét fiatal akar lenni, és fiatal feleséget, fiatalos életet keres magának;

- Hiábavalóság az, ha valaki sok pénzt gyűjt, de senkinek sem használ vele, hanem csak a bankszámlájában gyönyörködik;

- Hiábavalóság az, ha az ember megöregszik és ragaszkodik vagyonához, tárgyaihoz, amelyekre már nincs szüksége;

- Hiábavalóság az, ha az ember úgy öregszik meg, hogy számára Isten csak egy kérdőjel, és a templom csak egy műemlék; 

És még lehetne ezeket folytatni... Ha nem lettünk az Istené, akkor hiábavaló volt az életünk. És a legnagyobb hiábavalóság a kárhozat. Nemcsak a fizikai halál létezik, hanem létezik örök halál is, a második halál, ami a kárhozat...

(Mt 10:28) Ne féljetek azoktól, akik a testet megölik, a lelket azonban nem tudják megölni! Inkább attól féljetek, aki a kárhozatba vetve a testet is, a lelket is el tudja pusztítani!

(Jel 20:15) Aki nem volt beírva az élet könyvébe, azt a tüzes tóba vetették.

Tisztítsuk meg életünket folyamatosan a hiábavalóságoktól, mert egyszer úgyis meg kell tisztuljunk. Csomagoljuk össze a lelki kincseinket, és legyünk készen bármelyik pillanatban elköltözni...

(1Kor 3:13)  Az Úr napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tûzzel érkezik, és a tûz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája.

(2Kor 5:6-8) Tehát mindenkor bizakodunk, és tudjuk, hogy amíg a testben lakunk, távol lakunk az Úrtól; mert hitben járunk, nem látásban. De bizakodunk, és inkább szeretnénk elköltözni a testből, és hazaköltözni az Úrhoz.

Amit összecsomagolunk és magunkkal viszünk a túlvilágra, ami megmarad a tűz próbája után, csak az lesz a miénk, ami valóban nem volt hiábavalóság...

Uram Jézus! Bocsásd meg a fiatalkori balgaságaimat, és adj nekem bölcsességet, hogy megtisztítsam életemet a hiábavalóságoktól. Ámen.