2013. augusztus 9., péntek

Mondd meg az egyháznak

(Mt 18:15-20) Ha a testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, végy magad mellé még egy vagy két társat, mert minden dolgot két vagy három tanú szavával kell igazolni [MTörv 19,15]. Ha rájuk sem akar hallgatni, mondd meg az egyháznak. Ha pedig az egyházra sem akar hallgatni, legyen számodra olyan, mint a pogány és a vámszedő. Bizony, mondom nektek: mindaz, amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is, és amit föloldotok a földön, föl lesz oldva a mennyben is. És bizony, mondom nektek: ha ketten egyetértenek közületek a földön bármely dologban, mindent, amit csak kérnek, megkapnak Atyámtól, aki a mennyben van. Mert ahol ketten vagy hárman összegyűlnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.

Az Úr Jézus Krisztus nemcsak meghalt értünk a kereszten és feltámadt a halálból, hanem egyházat is megalapított (Mt 16:18), hogy továbbvigye megváltó mûvét az idõk végezetéig (Mt 28:20). Létrehozta maga körül a Tizenkettõ közösségének intézményét (Mt 10:2; 20:17), majd tágabb körben a tanítványok közösségét. Az utolsó vacsora kenyértörésében (Mt 26:26), a római katona lándzsaszúrása nyomán Szent Szívébõl kiáradó kegyelemsugár által (Jn 19:34), pünköskor a Szentlélek eljövetele által (ApCsel 2:2), létrehozta az Egyházat...

Szent Péter elsõ prédikációjának hatására (ApCsel 2:14) mintegy háromezeren keresztelkedtek meg (ApCsel 2:41) és létrejött az elsõ õskeresztény közösség (ApCsel 2:42). A szétszóródás után pedig létrejöttek a keresztény közösségek, úgymond "egyházak" (Jel 2:1). Ezek létrejöttével máris jelentkeztek az elsõ problémák. Szent Péter és Pál apostolok, leveleikben, bõven írnak ezekrõl a közösségi problémákról. Gyakran intették és feddték a testvéreket, hogy éljenek szeretetben, békességben és egyetértésben...

De hogyan van ez ma? Mi van akkor, ha megbánt engem valaki, vagy én bántok meg valakit? Mi van akkor, ha valakivel nem tudok egyetérteni és vita alakul ki? Hogyan kezeljük a személyes vagy közösségi konfliktusokat?...

A konfliktuskezelés eljárása

Az Úr Jézus, a fenti tanításával, egy testvéri szeretetre alapozott gyakorlati eljárást ad számunkra a konfliktusok kezelésre. Ez az eljárás három lépésbõl áll:

1. A négyszemközti figyelmeztetés

Ezt egyesek ezt „irgalmasság szövetsége” szabályának is szokták nevezni. Azzal kezdem, hogy vajon nem-e én értettem rosszul a dolgokat. Startból mindig a jót feltételezem testvéremrõl és nem a rosszat. Azt feltételezem, hogy csak tévedett, hogy nincs tudatában annak, amit tett és nem szándékosan cselekedett. A második dolog az, hogy vigyázok a testvérem jóhírére, tekintélyére és méltóságára. Igyekszem arra, hogy ne ítéljem el õt meggondolatlanul, vagy nehogy rágalmazzam õt, mert ez az igazság elleni bûn lenne. Mindezeket figyelembe véve, az elsõ dolgom felkeresni testvéremet és jelezni neki, hogy szeretnék vele beszélni négyszemközt. Ha a testvérem pozitívan fogadja kérésemet, nyitott és hajlandó négyszemközt tárgyalni, akkor már jó úton haladunk...

Akadályok

Nincs bennem elég szeretet, ezért rosszat feltételezek testvéremrõl, haragszom vagy félek és nem tudok négyszemközt beszélni vele. Ekkor haragomba zárkózok és füstölgök, vagy elkezdem szórni mások között a panaszaimat testvérem állítólagos tévedéséről. Nagy hiba, ha a kiengesztelõdés elsõ lépését kihagyjuk, fõleg ha egybõl elszaladunk panaszkodni egy feletteshez, elõljáróhoz...

2. A csoportos figyelmeztetés

Ha sikerült az elsõ lépés, akkor a probléma máris megoldódott. Legalábbis egy idõre... De meglehet, hogy a négyszemközti beszélgetés során árnyolódik a helyzet. Lehet, hogy rosszul értettem valamit, lehet, hogy nincs is igazam... Nyitott vagyok-e a párbeszédre? Vagy talán minden áron ragaszkodok a véleményemhez, elképzelt sérelmemhez? Akarom-e tudni, hogy mit gondolt, mit szándékozott valójában a testvérem? Meg tudom-e hallgatni õt?... Ha bebizonyosodott, hogy igazam van és testvérem nem látja be hibáját, akkor elgondolkodhatok azon, kit kérjek fel, hogy támogasson. Kik azok testvérek, barátok, akik megértik a problémát és kellõképpen segítenek szeretetben meggyõzni a tévedõ testvért?...

Akadályok

Talán nincs bizalmam másokhoz fordulni az űggyel. Hogyan kérjek meg két vagy három testvért? Hogyan értessem meg velük a bajomat? Megéri ez az egész cirkusz?... De lehet, hogy nincs két vagy három testvér, akit magam mellé állítsak. Ugyanakkor, tudatosítanunk kell, hogy itt elsõsorban nem a magunk igazáról van szó, hanem a testvérünk megtérésérõl. Nem a mi sérelmünk kiengesztelése a cél, hanem testvérünk lelkének megmentése. A figyelmeztetésnek nem szabad önzõ célt szolgálnia, hanem mindig a másikért, a tévedõ testvérért kell megtenni. Ha nincs emberünk, akit elhívjunk a csoportos figyelmeztetésre, akkor lehet, hogy megrekedünk az elsõ lépésnél. Fogadjuk el ezt békében. De az is lehet, hogy gyengeségbõl átugorjuk a második lépést és egybõl közösségi, nyilvános figyelmeztetéshez folyamodunk...

3. A közösségi figyelmzetetés

Ez az utolsó lépés a konfliktuskezelés eljárásáben. Ha a probléma súlyos és tényleg indokolt, akkor azt a közösség elé lehet vagy kell vinni. Ezt csak úgy lehet megtenni, hogy az ember elmegy a felelõs vezetõhöz, elõljáróhoz és megosztja vele a problémát. A vezetõ tudomásul veszi, majd tanácskozik a közösség oszlopos tagjaival, vezetőivel. Miután megítélték a dolgot, ha szükségesnek látják, a közösség elé viszik az ûgyet. A közössében meghozott döntés vagy ítélet kötelezi a feleket. A határozatot nem lehet semmibe venni vagy felrugni. Egy hivatalosan, nyilvanosan meghozott egyházi vagy közösségi döntés érvényes marad a mennyben is (a kulcsok hatalma, Mt 16:19; 18:18). Ezeket a döntéseket, ítéleteket, van amikor az egyházi törvények szabályozzák...

Akadályok

Mára a keresztény, krisztusi közösség is individualizálódott és gyakran szétesve, romokban hever. A közösségi kapcsolatok mintha már csak a misztikus kötelékek lennének... Hiányoznak a tényleges, együtt élő-érző emberi kapcsolatok. Annyira megsokasodtak a keresztény közösségekben a szõnyeg alá sepert, megoldatlan problémák, hogy gyakran ellehetetlenednek az testvéri kapcsolatok. Ebbõl kifolyólag, már alig nyilvánul meg egy reális elõljárói, kormányzó tekintély. A közösségekben az engedelmesség fellazult. Az előljáróknak, közösségvezetõnek nehéz a dolguk... Ezért aztán, ezt a harmadik lépést, enyhén szólva, nehéz dolog alkalmazni. Az emberek többsége soha nem él ezzel a lehetőséggel, lépéssel. Csak ritkán láthatjuk megnyilvanulni ezt, leginkább akkor, amikor egy papot vagy egy szerzetest fegyelmi okokból elhelyeznek vagy felfüggesztnek. Mivelhogy a közösségi, elõljárói elbírálás nem mûködik, ezért a belső konfliktusok elhúzodnak és nincs elõrelépés...




Kérdések:

1. Alkalmazom-e mások felé az „irgalmasság szövetségét”?
2. Hajlandó vagyok-e az ellenem tévedõrõl startból jót feltételezni?
3. Hajlandó vagyok-e személyesen beszélni az ellenem vétõvel és tisztázni vele a dolgokat?
4. Fel tudom-e adni véleményemet, igazamat?
5. Meg tudok-e bocsájtani, ha testvérem nem látja be tévedését és nem kér bocsánatot?
6. El tudom-e viselni békében, ha a testvérem nem változtat véleményén, magatartásán?
7. A vitás ûgyben, az én igazam fontos vagy a tévedõ testvérem lelki üdvössége?
8. Akarom-e oltalmazni tévedõ testvérem jóhírét, becsületét, emberi méltóságát?
9. Az ellenem vétõ testvér barátait vagy ellenségeit kérném fel a csoportos figyelmeztetésre?
10. Megfontolom-e a figyelmeztetõ lépéseim szükségességét?
11. Megfontolnám-e komolyan a harmadik figyelmeztetõ lépés súlyosságát és következményeit?
12. Tekinthetem-e tévedõ testvéremet úgy, mint egy „pogányt vagy vámszedõt”?

Mond meg az egyháznak 

Ha jól belegondolunk, az irgalmas lélek felfogja, hogy ezek a lépések nagyon komoly dolgok. Ezeket csakis szeretetben, testvérünk lelki üdvéért tehetjük meg. Az eljárást nem alkalmazhatjuk önzõ módon, hogy bebizonyítsuk igazunkat, hogy elégtételt vegyünk, hogy elítéljünk egy bûnös embert vagy hogy kizárjuk õt a közösségbõl. A mi Istenünk egy irgalmas Isten. Õ nem akarja a bûnös halálát, hanem azt akarja, hogy megtérjen és üdvözüljön (Ez 18:23). Ezért az egyházi törvények is olyan szellemben vannak megalkotva, hogy lehetõleg felmentsék a bûnöst vagy enyhítõ körülményt nyújtsanak számára...

Mond meg az egyháznak, de hogyan? Hát, leginkább imában... Imádkozzunk az Egyházzal, Krisztus misztikus testében, a szentek közösségével együtt a tévedõkért és akkor az Krisztus kegyelme átvezet minket a figyelmeztetõ lépéseken annélkül, hogy elítélnénk testvérünket, mert a szeretet mindent remél (1Kor 13:7)...

Ima: Bocsásd meg Uram, ha nem voltam irgalmas, ha haragudtam testvéremre, ha kibeszéltem hibáit, ha megrontottam jóhírét és ha nehéz helyzetbe hoztam õt elõljárói elõtt. Ámen.