Nem vagyok méltó

(Mt 8:5-12) Amikor beért Kafarnaumba, egy százados járult eléje, kérve õt: „Uram - szólította meg -, szolgám bénán fekszik otthon, és rettenetesen kínlódik.” „Megyek és meggyógyítom” - felelte neki. A százados ezt mondta neki: „Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul! Magam is alárendelt ember vagyok, s katonák szolgálnak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: Menj el! - elmegy, a másiknak: Gyere ide! - odajön hozzám, vagy szolgámnak: Tedd ezt meg! - megteszi.” Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott és kísérõihez fordult: „Bizony mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet. Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletrõl és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, az ország fiait pedig kivetik a külsõ sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.”

Ez az evangéliumi rész egy római, tehát egy pogány katonaembert állít elénk, mint a hit és a méltóság példáját. Az ő esete által Isten világosan kinyilvánította, hogy üdvterve kiterjed a pogányokra is, azaz minden emberre, aki hisz az Emberfiában, az Úr Jézus Krisztusban (1Tim 2:3-4). Amint Isten Ábrahámnak és utódainak egy jobb hazát, egy jobb országot ígért (Zsid 11:15-16), úgy ezt az országot minden embernek felkínálja, aki befogadja az evangéliumot...

(1Tim 2:3-4) Ez jó és kedves üdvözítő Istenünk szemében, aki azt akarja, hogy minden ember üdvözüljön, és eljusson az igazság ismeretére.

(Zs11:15-16) Ha arra a földre gondoltak volna, ahonnan kijöttek, lett volna alkalmuk a visszatérésre. De egy jobb haza után vágyódtak, a mennyei után.

A pogány százados hite

A római százados hitte és megértette, hogy Isten és az Ő seregei, a szellemi világban, egy országot és birodalmat alkotnak, a Római Birodalomhoz és hadsereghez hasonlóan (Mt 26:53). Hitte hogy Isten országa egy testet alkot, amelyet egy szent hierarchia és törvény szabályoz. A római százados már Szent Pál előtt ráérzett Isten országának és Krisztus testének modelljére (1Kor 12:12)...

(Mt 26:53) Vagy azt hiszed, hogy nem kérhetem Atyámat, s nem küldene tizenkét légió angyalnál is többet?

(1Kor 12:12) A test ugyan egy, de sok tagja van, a testnek ez a sok tagja azonban mégis egy test. Így Krisztus is.

A százados megértette, megérezte a názáreti Jézus nagyságát... Nem mondta ki, hogy az Úr Jézus az Isten Fia, nem mondta ki, hogy az Úr Jézust Istennek tartja, de kimondta, hogy az Úr Jézus Krisztus a legnagyobb Isten országában és, hogy minden angyal neki van alárendelve, amint ezt Ő maga is kijelentette később (Jn 1:51)...

 (Jn 1:51) „Bizony, bizony, mondom nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, s az Isten angyalai föl- s leszállnak az Emberfia fölött.”

A százados megértette, hogy habár ő a hatalmas Római Birodalom polgára és katonája, tisztség, mely kiváltságos jogokat biztosított számára, habár ő rangos tiszt, akinek hatalma van katonái fölött és a leigázott zsidók fölött, mégis, ez a hatalom csekély és mulandó. A százados megértette, hogy az üdvrendben ő másodrangú, és, hogy a zsidók elõbbrevalók, mert az üdvösség és a dicsőség Izraelből jön (Lk 2:32)...

(Lk 2:29-32) „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe elõtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsõségül népednek, Izraelnek.”

(Róm 2:9-10) Mindenkit, aki gonoszat mûvel, utolér a kín és a gyötrelem, elsõsorban a zsidót, azután a pogányt. S dicsõség, tisztelet és békesség vár mindenkire, aki jót tesz, elsõsorban a zsidóra, azután a pogányra.

Az újpogányok hitetlensége
 
A mai posztmodern világ újpogányai nem hiszik az evangéliumot, Isten országát, és megtévesztő sátáni tanításokra hallgatnak... 

(1Tim 4:1) A Lélek világosan állítja, hogy a végsõ idõkben némelyek elpártolnak a hittõl, megtévesztõ szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak.

Az ilyenekben nincs alázat, kevélyek, megátalkodottak, gyalázzák és megvetik az isteni fölséget. Megvetik az Úr Jézus Krisztust, az égi hatalmasságokat és az Egyházat... 

(2Tim 3:1-4) Azt pedig tudnod kell, hogy az utolsó napokban veszedelmes idők következnek. Az emberek önzők lesznek, kapzsik, kérkedők, kevélyek, káromlók, szüleik iránt engedetlenek, hálátlanok, gonoszok, szeretetlenek, békétlenkedők, rágalmazók, mértéktelenek, kegyetlenek, rosszakarók, árulók, vakmerők, felfuvalkodottak; inkább fogják szeretni a gyönyört, mint Istent.

(Júd 1:8) Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertõzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat,...

Mivel nincs hitük, nem ismerik az üdvtörténetet, ezért gyűlölik és átkozzák a zsidókat. Az antiszemitizmus minden formája sátáni eredetű, és végső soron minden gyülölködésük, rejtett módon, Isten ellen, az Úr Jézus Krisztus ellen és az Egyház ellen irányul. Amikor a zsidókat átkozzák, akkor Ábrahámot, a hit atyját átkozzák, mert ő az atyja úgy a körülmetélteknek, mint a körülmetéletleneknek (Róm 4:11). Az ilyenek átkot vonnak magukra... Persze itt ismerni kell a különbségeket az antiszemitizmus és az antijudaizmus között, meg a zsidók különböző ágazatai között ( haszid, ortodox, reform, cionista, stb.)

(Ter 12:3) Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.

(Ter 27:29) Népek szolgáljanak neked és nemzetek hódoljanak elõtted. Légy ura testvéreidnek, s hajoljanak meg elõtted anyád fiai. Legyen átkozott, aki átkoz, és áldott, aki áld téged.

(Róm 4:11) A körülmetélés jelét mint a körülmetéletlenségben nyert hitbeli megigazulás pecsétjét azért kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívõnek, hadd legyen nekik is részük a megigazulásban, és hogy atyja legyen a körülmetélteknek is.

A százados méltósága

A százados méltó volt, hogy részesüljön Isten országában, mert hitt az Úr Jézus Krisztusban, és megvallotta hitét szóban és tettben. Egy élet-halál kérdésben hitte, hogy az Úr Jézus isteni szava távolra ható hatalommal bír, és bizonyította Izrael iránti szeretetét is, mivel zsinagógát építtetett a zsidóknak (Lk 7:5)...

(Lk 7:5) Szereti nemzetünket, a zsinagógát is ő építette nekünk.

A százados méltó volt, hogy felmagasztaltassék, mert római polgár és katonatiszt létére, megalázta önmagát a zsidók előtt. Elment kérni egy zsidóhoz, sőt azt mondta egy zsidónak, hogy nem méltó arra, hogy belépjen az ő házába. Mivel a százados megalázta magát, ezért felmagasztaltatott (Mt 23:12). Annyira felmagasztaltatott, hogy az ő szavai bekerültek az Egyház liturgiájába: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jőjj...“

(Mt 23:12) Aki felmagasztalja magát, azt megalázzák, aki megalázza magát, azt felmagasztalják.

A mi méltóságunk

A mi méltóságunk az Úr Jézus Krisztusba vetett hitből fakad. A hit pedig a kegyelemből van, mely méltóvá tesz minkat ha:

- A hit által felmagasztaljuk az Úr Jézus Krisztust, és Ő lesz az első a mi életünkben...

(Mt 10:37) Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.

- A hit által elfogadjuk a szenvedéseket és a megpróbáltatásokat az Úr Jézus Krisztusért...

(Mt 10:38) Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám.

- A hit által tanúságot teszünk az Úr Jézus Krisztusról az emberek előtt, és megvalljuk Őt...

(Lk 12:8-9) Mondom nektek, hogy aki tanúságot tesz mellettem az emberek elõtt, azt majd az Emberfia is magáénak vallja az Isten angyalai elõtt. Aki azonban megtagad az emberek elõtt, azt én is megtagadom Isten angyalai elõtt.

Ez az élő hit táplálja a reményt, ami az Úr kegyelméből buzog szent szeretetre. A szent szeretet pedig a mennyet veszi célba. Ez a mi méltóságunk...

 

Nyugtalanító kérdések

1. Hiszünk-e igazán az Úr Jézus Krisztusban, Aki meghalt értünk a kereszten, feltámadt, majd felment a mennybe és ott ül az Atyának jobbján?

2. Miben áll a mi hitünk, és miben nyilvánul meg?

3. Megvalljuk-e szóban és tettben az Úr Jézus Krisztust a világ előtt?

4. Megcselekedjük-e az Ő tanítását és parancsolatait?

5. Megnyilvánul-e a hitünk anyagi áldozatokban is az Egyházban?

6. Szégyeljük-e az Úr Jézust, az Ő evangéliumát és a vallásosságunkat bizonyos környezetekben?

7. Helyezünk-e valamit az Úr Jézus elé, vagy fölé, mint pl.: a szülők, gyermekek, férj, feleség, nemzet, pénz, birtok, földek, vállalkozás, stb.?

8. Utálunk-e, gyűlölünk-e valakit, vagy valakiket, mondunk-e gonosz, átkos dolgokat másokról, a zsidókról, vagy más nemzetekről, másfajta emberekről?

9. Merünk-e lemondani életünkről, dolgainkról az Úr Jézusért?

10. Merünk-e szenvedést és üldöztetést vállalni az Úr Jézusért?...

Ha ezek a kérdések nyugtalanítanak bennünket, vagy ellenkezést váltanak ki bennünk, akkor lehet, hogy még hajlamosak vagyunk megbotránkozni az Úr Jézusban...

(Mt 13:20-21) A köves talajba hullott ellenben az, aki meghallgatja a tanítást és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik.

(Lk 7:23) Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam!”

Lássuk be méltatlanságunkat, és törekedjünk az isteni erényekre (1Kor 13:13). Ma még van időnk behozni méltatlanságunk hátrányát, hogy egykor mi is méltók lehessünk az Úr előtt...

Uram Jézus, bocsásd meg méltatlan viselkedésemet. Kérlek segíts, hogy ne kelljen megtagadnod engem angyalaid és szentjeid előtt. Ámen.