Isten Lelke vezérel

(Róm 8:14-17) Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás lelkét, amelyben azt kiáltjuk: ,,Abba, Atyánk!' Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei, mert vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

Kiket vezérel Isten Lelke?

Az utóbbi évtízedekben, több szektában terjedt el az a tévhit, hogy az embernek nincsen lelke. Ezt a tételüket ki is dolgozták teológiailag, és szentírási részekkel támasztják alá. Azt mondják, hogy Isten, amikor megteremtette az embert a föld porából, éltetõ lelket lehelt belé (Ter 2:7) és így lett az ember élõ teremtmény. Ezért aztán, amikor Isten megvonja az embertõl az éltetõ Lelkét, akkor az ember meghal és visszatér a föld porába (Jób 34:14-15). Szerintük az ember csakis a föld elemeibõl, meg Isten éltetõ Lelkébõl áll, és nincsen neki saját lelke. Mi viszont hisszük, hogy az embernek halhatatlan lelke van...

Az elõbbi tévhitre következõ kérdéseket tettem fel:

1. Hol tartózkodik az ember személye, "Én"-je, amíg él a földön? Mert a föld elemeiben nem lehet és Isten Lelkében - Aki ugyancsak személy - ott sem lehet... A válasz az volt, hogy az ember személye, Én-je, amiben az öntudat van, csak az emberi agy mûködésének eredménye...

2. Hová lesz az ember személye és Én-je, amiután meghal? Mert a por visszatér a földbe és Isten éltetõ Lelke visszavonul. Se itt nincs, se ott nincs. A válasz az volt, hogy addig az ember nincs sehol, hanem megszûnik létezni. Addig csak a pora marad meg, de a feltámadáskor, Isten Lelke újra életre kelti a porát és újraalkotja az embert...

Ekkor én begépeltem a „lélek”, „lelke”, „lelked”, „lelkem” szavakat a biblia keresõmotorjába és az többszáz igerészt dobott ki, amelyben egyértelmûen egy Isten által teremtett, éltetett, táplált, jól megkülönböztethetõ emberi lélekrõl van szó. Sajnos, minden érvelésem hiábavaló volt. Erre azt mondtam nekik: Még ha én tévednék is, akkor is megmaradnék hitemben, mert az én hitem sokkal többet ígér, mint a tiétek...

- Az én hitem azt ígéri, hogy nem szûnök meg a halálommal, hanem ha meghalok is, élni fogok:

(Jn 11:25) Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.

- Az én hitem azt ígéri, hogy amikor meghalok ott leszek, ahol az én üdvözítõ Uram van:

(Jn 12:26) Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is.

(Jn 14:3) Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.

- Az én hitem azt ígéri, hogy már halálom napján ott leszek a mennyben az Úrral és nem kell megvárnom a feltámadást, hogy láthassam Õt:

(Lk 23.43) Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben.”

Azt, hogy az embernek lelke van, amely pontos mása az ember testi formájának, több szentírási rész bizonyítja. Csak két példát hoznék fel: 

- Sámuel megjelenik a halottidézõ asszonynak Saul kérésére (1Sám 28:9-19);

- Az Úr Jézus, amikor feltámadása után megjelenik az apostoloknak, kéri, hogy tappintsák meg Őt és gyõzõdjenek meg, hogy nem szellem (Luk 24:39)...

 

Az ember lelke szellemi-lélek, vagy más szempontból, szellemi test. A szellemi-lélek egy és ugyanazon lelket jelenti: a szellem szó azt fejezi ki, hogy az ember lelke magában hordozza az emberi személy egyediségét és a lélek szó azt fejezi ki, hogy az ember lelke képes Istennel egyesülni. A szellemi test kifejezés azt jelzi, hogy az emberi léleknek nincs autonómiája, nincs élete önmagában (Jn 5:26), hanem életét, mozgását, az élet forrásától, Istentõl kapja (Jn 6:54; 1 Jn 5:12), Akinek egyedül van élete önmagában...

A Krisztusban hívõ ember szellemi-lelkét Isten Lelke vezéreli. Megvilágosítja, élteti és vezeti. Isten Lelke, amint az Atyában van, úgy van a Fiúban is, és a Fiú által bennünk is...

(Jn 17:21-23) Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek õk is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsõséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így õk is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted õket, amint engem szerettél.

Hogyan vezérel Isten Lelke?

1. Sugallatok által

(ApCsel 11:28) Elõállt közülük az egyik, név szerint Agabusz, és a Lélek sugallatára elõre megmondta, hogy nagy éhínség fog támadni az egész földön, s ez be is következett Klaudiusz idejében.

A sugallat a Lélek suttogása, amellyel irányítja lelkünket, megosztja titkait lelkünkben. Ezek tartozhatnak csak ránk, de tartozhatnak más személyekre is, vagy akár a közösségre is. A sugallatnak gyakran nem tudjuk a miértjét, de az mindig Isten beavató szeretetérõl tanuskodik...

2. Lelki adományok által

(1Kor 12:4) A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz.

(1Kor 12:8-10) Az egyik ugyanis a bölcsesség ajándékát kapja a Lélektõl, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektõl, a harmadik a hitet kapja ugyanabban a Lélekben vagy pedig a gyógyítás adományát szintén ugyanabban a Lélekben. Van, aki csodatevõ hatalmat kap, van, akinek a prófétálásnak vagy a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül. Más különféle nyelveket vagy pedig a nyelvek értelmezését nyeri el ajándékul.

A lelki adományok akkor nyilvánulnak meg leginkább, ha az ember közösségi életet él egy krisztusi közösségben. Az adományok csak akkor lehetnek hasznosak, ha azok megnyilvánulnak Krisztus testének tagjai felé...

3. A szolgálatok által

(1Kor 12:28) Ám az Egyházban Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevõ hatalmat, gyógyítóerõt, segítõkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt.

A szolgálat mindig a közösség felé szól és a szolgálatot mindig egy meghívás elõzi meg. Van olyan is, hogy valaki beképzeli magának, hogy meghívást kapott egy szolgálatra, de valójában nagyravágyásból, hiúságból nevezi ki magát egy szolgálatra...

Mit jelent az, hogy Isten Lelke vezérel?

Azt jelenti, hogy Isten gyermekei vagyunk. A kincs, amelyből részesülünk, az a szõlõtõbõl belénk (a szõlõvesszõkbe) áradó éltetõ nedv: a Szentlélekben való részesedés. A Fiú iránti isteni szeretet az Atyában és az Atya iránti isteni viszontszeretet a Fiúban, Az a harmadik isteni személy, a Szentlélek. Õ az Aki (1Jn 4:8) belénk árad, az Atya és a Fiú Lelke. Az Atya és a Fiú Lelke betölti, megvilágosítja, vezérli és élteti lelkünket és hasonlóvá tesz bennünket a megtestesült Üdvözítõnkhöz, Aki az egyetlen közvetítõ Isten és ember között (1Tim 2:5). A Szentlélek tölt el azzal örömmel, amely kiűzi lelkünkből a félelmet és készségessé tesz bennünket, hogy gyermeki bizalommal szólítsuk Istent mennyei Atyának: Abba, Atyám! (Mk 14:36; Róm 8:15)...

Ima: Abba, Atyánk! Bizalommal kérjük a Szentlelket, mert erre buzdít minket Szent Fiad, a mi Urunk Jézus Krisztus. Ámen.                            

Hová tűnt a lelkesedésetek?

Manapság egyre több õszinte cikket olvashatunk, amelyekben nyíltan írnak a hit hanyatlásáról, a nem megfelelõ lelkipásztori módszerekrõl, az új evangelizációról és a lehetséges járható útakról. Mi történt?... Szent Pál szavai szerint:

(Gal 4:15) Hová tűnt a lelkesedésetek? Állítom, hogy ha módotokban lett volna, szemeteket vájtátok volna ki és adtátok volna nekem.

Hiszem, hogy minden krisztuskövetõ, aki meghívást kapott Isten szolgálatára, az Úr szõlõsébe (Mt 20:1-16), mind nagy örömmel és lelkesedéssel kezdi el munkáját. A kezdõ tanítónő is gyönyörûen kidíszíti az osztályát szemléltetõ eszközökkel, de pályája vége felé már az órákat sem tartja meg rendesen és a zsebébõl elõkotort megsárgult vázlatokról improvizálja az óráit. A fiatal pap is nagyon lelkes meg tüzes, de mire megöregszik, lesz belõle egy kemény nyakú, megkérgesedett szívû, szûkkeblű pásztor, aki nem legelteti, hanem inkább űzi a nyájat. A fiatal kántor is, kezdetben szépen énekel, de késõbb kiábrándulva kornyikálja a liturgiát, azon morfondírozva, hogy miért is nem választott egy jobb szakmát... A laikusok sem jobbak: a hit kegyelmének elsõ, szerelmi idõszakában buzgók, szeretetteljesek, szívélyesek, adakozók, nagylelkűek, áldozatkészek, de ahogy az idõ telik, lassan hagyják magukat kiábrándulni és elhidegülni. Szép lassan odalesz a lelkesedés...

A megbotránkozást a letöbb ember rosszul értelmezi. Megbotránkozni nem azt jelenti, hogy valami tiszteletlen dolgon, illetlen dolgon megütközünk, hanem azt, hogy bizonyos okok miatt meggyengül a hitünk, elveszítjük a hitünket. Hibás az, aki megbotránkoztat valakit, azaz megrontja, meggyengíti más hitét, de talán még hibásabb az, aki hagyja, hogy megbotránkoztassák, azaz meggyengítsék a hitét és így elhagyja azt... A hithez való hű ragaszkodás mindenkinek egyéni felelõssége, pont úgy, mint a saját fizikai életéhez való ragaszkodása. Boldog, aki nem botránkozik meg és kitart a hitében...

(Mt 11:6) Boldog, aki nem botránkozik rajtam.

(Mt 13:21) ...de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik.

(Lk 7:23) Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam!

                                        

De mi az oka, hogy az emberek megbotránkoznak, hogy elpárolog a hitük?... Részben az õ hibájuk, mert a Jézussal való személyes találkozást nem vésték eléggé szívükbe, hálátlanok és megfeledkeznek Róla. De gondolom, hogy részben a hitet átadók hibája is.... Hogyan adjuk át a hitet? Milyen hitet adunk át? Mert hát egyáltalán nem mindegy... Sajnos gyakran azt látjuk, hogy nem az élő hit átadása történik, hanem csak emberi hagyományok és száraz tanítások átadása. Márpedig, ez semmiképen sem Isten akarata szerint való...

(Mk 7:7) De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok.

(Mk 7:8) Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok."

(Kol 2:8) Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson.

Néhány példa a hit rossz átadásáról:

A gyenge bérmálkozási felkészítõk

Az elsõáldozási felkészítõk még nem jelentenek problémát, mert a gyerekek akkor még kicsik és ártatlanok. Szót fogadnak és a hitet tiszta, nyitott szívvel fogadják be. A bérmálkozási felkészítõ azonban már teljesen más. Itt már a felnõtt kor küszöbén álló, az élet igazságait keresõ, lázadó, bûnbe belekóstolt fiatalokról van szó, akiket nem lehet mesékkel traktálni... Nagy probléma az, amikor egy pap kiáll a fiatalok elé, hogy a becsületrõl, hazafiasságról, a kiállásról, a tisztaságról, a családról, meg gyerekvállalásról beszéljen, miközben körülöttünk szép lassan minden omlik össze... A nem õszinte, a valóságtól elrugaszkodott, példamutatás nélküli és az élõ Jézusba vetett hit nélküli hittanóránál nincs kiábrándítóbb. Ezért aztán a bérmálkozásból szép lassan egyfajta népfesztivál lesz, amelyen túl kell esni és a fiatalok egy részének ez lesz talán az utolsó alkalom, amikor elmennek misére vagy belépnek a plébánia udvarára...

Tévedés ne essék: a bérmálás szentségének karaktere, annak magja, el lesz ültetve mindenképpen a lélekben, de kérdés, hogy ez a mag ki fog-e majd kelni és megtermi-e majd a gyümölcsét? A bérmálkozási felkészítõt olyan emberek kellene tartsák, akik megtapasztalták a Szentlélek jelenlétét, müködését és létfontosságát az ember életében. Tanúságot kellene tenni a fiataloknak a Szentlélek müködésérõl és imádkozni kellene értük egyenként, hogy megtapasztalják az Szentlélek Istennel való találkozást. Személyes megtapasztalás nélkül, az elméleti tanítás nem sokat ér...

A valláspótló hagyományokba vetett bizalom

Sokfelé jelenség, hogy az élõ hitet és az élõ Jézussal való találkozást, nemzeti, helyi, közösségi hagyományokkal pótolják... Ennek két oka lehet: vagy a lelkipásztor alkuszik meg, hogy a népet meg tudja fogni, azt adva nekik, ami tetszik, vagy a lelkipásztor sem ismeri az élõ Jézust és õ maga akarja terelni a nyájat a hiábavaló hagyományok útjára. Így aztán, szép lassan kialakul az élő Jézus nélküli egyház, egy élő Jézus nélküli szeretet, egy kulturális eseményekre, mûvészi produkciókra, ajándékozásokra, húsvéti nyuszikra, határkerülésekre és egyébb valláspotló népfesztiválokra alapozott vallásosság... Ott van az a sok nemzeti jellegű, egyébbként tiszteletre méltó egylet, lovagrend, közösség, rendezvény, stb. Ezek mind jók lehetnének, ha nem kerülnének az élõ hit és az élõ Jézus helyébe. Jók és dicséretesek lennének, ha tagjai és rendezõi élõ hittel ragaszkodnának Jézus tanításához és nem emberi tanításokat követnének. Jók és dicséretesek lehetnének, ha az élõ Jézusért müködnének és nem a nemzeti esküjükért vagy talán nacionalista gyûlölködéseikért. Az élõ hit segítene megtölteni ezeket a hagyományõrzõ rendevényeket is élettel, ha az élõ Jézusra építenének, az Isten és emberszeretetre, amelynek lényeges része az idegen és az ellenség szeretete...

A segítõ összetartozás hiánya

Hogyan lehet élõ hitrõl beszélni egy közösségben, amikor az ember azt tapasztalja egy életen át, hogy magára van hagyva, soha senki számba se veszi és soha senkitõl nem várhat segítséget. A keresztény irgalmasság mára már fehér holló... 

Idézhetjük a haldokló Nyirõ szavait: 

„A magyarok! Az egymást pusztító, pártoskodó, gyűlölködő, szanaszét szakadt, szerencsétlen magyarok, ez a fájdalmasan tragikus sorsú nép, az elveszett haza kísértetei! Lehet rájuk számítani? (...) Itt vívódom egyedül, elhagyottan a kopár hegyek tövében, de eddig még jó szót is alig hajítottak felém.”

Van egy-két karitatív akció, van egy Caritas, de hol vagyunk mi, emberek, akik mindennap mozdíthatnánk valamit másokért. Az önzõ, hörcsök magatartás beívódott az emberekbe és a társadalomba... Az „Én” az igen nagy úr lett... Csalva, lopva, orrozva, rabolva, bárhogyan is, de palotában lakni, limuzinnal járni és gyakran, csak egyke gyermeket vállalni... Az élet célja összejárni a világot, mintha mindenhol nem ugyanaz a dolog lenne e világban: emberek, házak, bûnök, föld, víz, levegõ...

Az embereket kellene ébresztgetni: Ember! Még kettõt pillantasz és jön a Halál testvér! Hogy fogsz számot adni életedrõl?... Nagy a felelõssége azoknak, akik ezt az utcákon kellene kiabálják, de még a fülekbe sem súgják... A segítõ szeretet nélküli hit átadása halott, mert a hit cselekedetek nélkül halott (Jak 2:18:20)...

A keresztség és a házasság szentségeinek elbagatelizálása

Mára már nincsenek kellő szabályok a keresztség és a házasság szentségével kapcsolatosan. A csecsemõkeresztelés állítólag arra van alapozva, hogy a keresztény életet élõ szülõk megígérik, garanciát képeznek arra, hogy elvezetik gyereküket a katolikus keresztény hitigazságok megismerésére. Erre fel, olyan kereszteléseknek vagyunk szemtanúi, ahol a szülők csak úgy összeállva élnek, vadházasságban, és még ráadásúl, nyilvánosan, köztudottan erkölcstelen életet is élnek... A szentségi házasságot megkötik ünnepélyes formában, ugyanilyen embereknek, akik a paráznaságuk nyilvánvaló gyümölcsével büszkélkednek az oltár előtt...  Mindenkinek kijár az irgalom, a megbocsájtás, a tisztelet és az emberi méltóságának becsülése, de ha a rendet és a tisztességet felborítjuk, akkor ne várjuk el, hogy a fiatalok tiszta életet éljenek. Ezek a példák csakis arra bátorítják a fiatalokat, hogy lehet vadházasságban élni és nincs azzal semmi gond. A szülõk már nem is tudják ezt a folyamatot megakadályozni, ha maga az egyház sem hoz szigorúbb szabályokat a házasság szentségére és a csecsemõkeresztség kiszolgáltatására...

Az egyháztanácsok marginalizálása és ellehetetlenítése

Az egyház mindenkit befelé szül a keresztség szentsége által és mindenki csak meghívott, befogadott az egyházba. Ezért aztán nincs helye a követelõzésnek... Honnan veszi a jogot egy laikus, hogy az egyház vagyoni ügyeibe beleszójon vagy követelõzzön? Jézus az apostolokat bízta meg a vezetéssel, azok meg az utódaikat, a püspököket... Az anyagiakért a püspök és azok megbizottjai, a plébánosok felelnek. A laikusnak csak meghívott és tanácsadói szerepe van. De mégis... Nem jó dolog az, ha az egyháztanács megszûnik, szimbolikussá válik és marginalizálják. A pap is csak egy ember, aki eltévelyedhet. Szüksége van támaszra, szüksége van figyelmeztetõkre... Ha nem veszi igénybe az egyháztanácsot, ha elbagatelizálja azt, akkor könnyen elsíklik az anyagiasság útján. Aztán az emberek megbotránkoznak, egyet legyintenek és mindenki szétszéled az anyagiak utáni rohanásra... Ha a papnak szabad, akkor nekem kell!... A hitet csak az igazságban és Krisztus világosságában élõ, tiszta kezû ember tudja átadni, aki nem vegyül bele a világ dolgaiba...

(2Tim 2:4) Aki harcol, nem bonyolódik bele az élet mindennapi dolgaiba, különben nem vívja ki vezére elismerését. 

A világi, politikai hatalommal való lepaktálás

Állandó és történelmi kisértése az egyháznak a világi, politikai hatalom megkörnyékezése... Az hitetlen ember azt gondolja, hogy Isten országa egy országban, egy várban, egy épületben vagy egy intézményben valósúl meg. Az élõ Jézus soha nem ostromol, soha nem vesz be országokat, várakat, épületeket, intézményeket, hanem mindig csak az emberi szíveket. Élni kell az anyagi javakkal, de az élõ Jézusnak nincs szüksége tégla falakra, jogi aktákra, szerzõdésekre, hanem csakis emberi szívekre. Õ azt mondta, hogy Isten országa nincsen itt, vagy ott, egy látható helyen, hanem bennünk és köztünk van (Luk 17:21)...

Ezért sajnálatos dolog, ami egy ideje történik: gyakran a szószékrõl politizálnak, épületeket, iskolákat egy tollvonással adnak át az egyházaknak, indokolatlan anyagiakat eszközölnek ki az államtól, stb... Jobb lesz ettõl a hitélet vagy az erkölcs? Csak nehogy az írországi egyház sorsása jussunk. Amit ma egy tollvonással oda lehet adni, azt holnap egy tollvonással el is lehet venni... Csak a megtért szíveket és a szívekben élõ istenszeretetet nem lehet megszûntetni. Csak a élő hitre lehet alapozni. A politikai hatalommal kierõszakolt hitoktatás vagy megszerzett egyházi iskola tud-e élõ, meggyõzõ hitet átadni?...

Még sok más példát lehetne felhozni azokról tévedésekről, amelyek a nyugati egyházakban is lerombolták a hitet, de elég ha megértjük, hogy az evangelizációhoz olyan emberekre van szükség:

- akik személyesen találkoztak az élõ Jézussal és nem elméletekrõl beszélnek;
- akik komolyan veszik a hitet, az egyházi törvényeket, és megfelelõen élik és alkalmazzák azokat;
- akiknek tiszta a szívük, a kezük, a testük, az életük és Krisztus világosságában járnak.

Törekedjünk alkalmassá válni az evangelizációra...

Ima: Uram Jézus, Te vagy az Egyház Feje és Pásztora. Kérünk Téged, tégy minket alkalmassá az evangélium hiteles hirdetésére és a hit átadására. Ámen.

Jobbjára állította a mennyekben

(Ef 1:17-23) Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag dicsőséges öröksége a szentek számára, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, akik hiszünk. Hatalmas erejének hatékonyságát Krisztusban mutatta meg, amikor feltámasztotta halottaiból és jobbjára [Zsolt 110,1] állította a mennyekben, minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom, és minden név fölé, amelyet nemcsak ezen a világon említenek, hanem a jövendőben is. Mindent a lába alá vetett [Zsolt 8,7], s megtette őt mindenek fölött álló főnek az egyházban, amely az ő teste, és annak a teljessége, aki mindent mindenben betölt.

Ebben az életben, valójában, minden ember egyformán korlátozott... Vannak okosabb, lelkesebb, erõsebb, termetesebb emberek, de végül is, õk is csak egy ember erejével bírnak. A nagyobb munka elvégezéséhez, nagyobb birtok kezeléséhez, nagyobb hatalom gyakorlásához, több ember erejére van szükség. Ezért van szükség arra, hogy több ember tartozzék egy ember alá. Szükség van megbízottakra és felhatalmazottakra. Szükség van hierarchiára és alattvalókra...

Mivel az ember nem egyformán ügyes mindkét kezével és a legtöbb ember a jobbkezes, ezért aztán a megbízható, alkalmas embert a gazda jobb kezéhez hasonlítják. A király, a vezér vagy a gazda legfõbb és legközelebbi megbízottja, olyan neki, mint az õ jobb keze. A bal kéz általában ügyetlenebb, nem annyira megbízható a munkában. A jobbkezes ember, ha elveszíti jobb kezét, a ballal nehezen boldogul. Ez a hasonlat jól érzékelteti, hogy aki a jobb kéz felõl van, az megbízható és alkalmas, míg a bal kéz felõ levõ megbízhatatlan és alkalmatlan...

Az Úr Jézus a mennyei Atya jobbján ül, mert Õ a Felkent, a Megpróbált, a Bárány, Aki alkalmas és méltó felnyítani a hétpecsétes könyvet (Jel 5:7). Utána következik a Szűzanya, a fõ Közbenjárónk, akit Isten magasabbra emelt minden hatalmasságnál és fejedelemségnél (Luk 1:52). A Szűzanya után következnek a szeráfok, a kerubok, a trónok, az égi hatalmasságok és fejedelemségek (Ez 1; Jel 4), kik az angyali karok. Aztán következnek az ősatyák, a pátriárkák, az ószövetségi szentek, az apostolok, az egyházatyák, a sok újszövetségi szent és a megváltottak nagy sokassága. Õket mind a "jobbjára" állította az Úr...

(Mt 25:31-44) Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült. Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni. Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre."

Bal felõl állnak mindazok, akik végleg elutasították Isten szeretetét, akik önzõ módon csak gonoszat cselekedtek és képmutató vallásosságban éltek. Ezek az ördög fiai... A gonoszoknak és képmutatóknak azt mondja az Úr Jézus: Távozzatok, ti gonosztevõk!...

(Mt 7:21-23) Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!

Gondoljuk meg! Mit ér a vallásosságunk és mit ér a szolgálatunk, ha nem térünk meg személyesen az Úrhoz?... A szél ott fúj, ahol akar (Jn 3:8) és az Úr ott is arat, ahol nem vetett (Mt 25:26). A Szentlélek kiárad és működik ott is, ahol a szolgálatot végzõ ember méltatlan és nem él a mennyei Atya akarata szerint. Amint Szent Pál megírta: mindegy, csak Krisztus neve hirdettessék (Fil 1:18)... De a végítéletnél, a jutalom kiosztásnál, nem lesz egyforma mindekinek a jutalma. Van aki nagy jutalmat kap (Mt 5:12), van aki már elvette jutalmát az emberektõl (Mt 6:2; 6:5; 6:16 ) és van aki örökre eltaszíttatik Krisztustól, az ördögök közé... Miközben szolgálunk, kérdezzük meg néha magunktól, hogy vajon méltók vagyunk-e Krisztushoz?... Cselekedtünk-e, akár egyszer is, titkon irgalmasságot?... Megtartjuk-e az Úr Jézus szavait, parancsolatait?... Megmaradtunk-e az Õ szeretetében?...

A földi királyok és hatalmasságok csak megbízottakon keresztül tudnak irányítani és uralkodni. Az õ uralkodásuk és békéjük, a fegyver erejének békéje. De Isten nem ilyen... Neki lenne hatalma egyedül is uralkodni, mert Õ mindenható és mindenhol jelenlévõ, de úgy tetszett Istennek, hogy ne csak közvetlenül világosítsa meg az embereket, hanem teremtményei által is, a trónok, a hatalmasságok, a feledelemségek, vagyis az angyali karok szolgálata által is. A legkisebb üdvözült szent is felébred a halál utáni álmából, kezébe veszi seprüjét és sepregetni kezd a gazda szérüjében (Mt 3:12). Az Úr öröme az, ha a népe szeretettel és örömmel szolgálja Õt, a szeretet egységében... Mindenek Feje pedig az Úr Jézus Krisztus, Akinek minden alá van rendelve. Õ maga pedig alárendeli magát a mennyei Atyának (1Kor 15:28). Ez a háboríthatatlan örök rend. A mi feladatunk beállni a sorba és elfoglalni a nekünk rendelt helyet...

Ima: Kérünk Urunk Jézus, add nekünk mindekor kegyelmedet, hogy elnyerjük jobbodon a nekünk rendelt helyet. Ámen.

Isten a szeretet

(1Ján 4:7-10) Szeretteim! Szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van. Mindaz, aki szeret, Istentől született, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri Istent, mert Isten a szeretet. Isten szeretete abban nyilvánult meg irántunk, hogy egyszülött Fiát küldte a világra, hogy általa éljünk. Ebben áll a szeretet. Nem mintha mi szerettük volna Istent, hanem mert ő szeretett minket, és elküldte Fiát engesztelésül a mi bűneinkért.

Szent János apostol olyan tömören fogalmazza meg a keresztény élet lényegét, hogy mi, a mai emberek, csak bûnbánó lélekkel olvashatjuk ezeket a sorokat... Eltûnõdhetünk, hogy mi mindent nem élünk meg abból, amit megírt. Ezért jó lenne ha nem csak ízlelgetnénk ezeket a szavakat, azon ábrándozva, hogy majd mi is eljutunk egyszer erre az állapotra, hanem meg is vizsgálnák konkrétan, melyek azok a területek, ahol szeretetlenségben élünk...

1. Szeretjük-e egymást?

Gyakran hallunk ilyeneket: ezt az embert ki nem állhatom, nem bírom õt, agylobb-ot kapok tõle, kiakadok tõle, látni se bírom, betegedem el tõle, a hajam is feláll tõle, borsódzik a hátam tõle, stb... Mi áll az ilyen szavak, az ilyen reakciók mögött? Egy bennünk rejlõ seb, amire rátappint, amire emlékeztet az az ember? Egy habituális bûn, amellyel szembesít a jelenléte? Egy korábban elhangzott véleménye, megjegyzése, ami ellenkezik céljainkkal, ambicióinkkal? Sikerei, amelyek kudarcaimra, gyengeségeimre emlékeztetnek? Egy sértõ mondása, amivel akarva vagy akaratlanul megbántott?...

Amikor valakit nem szeretünk, akkor annak mindig köze van a személyünkhöz, a mi lelkükhöz, bensõ sebeinkhez és életünkhöz. Szeretetlenségünk mindig a saját gyarlóságunk, hibáink tükre, gyengeségeink és kudarcaink kivetítése valakire. Ezeket kihasználva az ördög gyűlöletre sarkall, amelynek lefele tartó spirálja végtelen, és gyilkosságba, háborúba, majd végül a pokolba vezet. Az alázatos ember elfogadja önmagát, saját állapotát és Istennek átadva életét, megbékél a lelkével és mindenki mással. Az Istennel megbékélt ember, megbékél önmagával is, meg embertársaival is. Csak a megbékélt ember, aki szereti önmagát, csak az tudja szeretni Istent és Isten kegyelméből, embertársait is...

2. Ismerjük-e Istent?

Sokan mondják vagy gondolják magukat vallásosnak, de ezek az emberek gyakran csak szüleik, elõdeik vallásosságára alapoznak és amikor közelükbe kerülsz, megtapasztalod, hogy hitük egy hagyományokba ragadt bigottság, lelketlen korlátoltság, vagy nemegyszer vak bálványimádás. A múlt század történelme több hirhedt példát is szolgáltatott az ultravallásos családból származó nemzeti-keresztény vezetőből... Ezek nagyon sokat ártottak embertársaiknak és nemzetüknek. Az elfogult, eltorzult vallási és politikai nézteteik, akcióik, pusztulásba sodorták a közösséget is, meg önmagukat is, olyannyira, hogy gyakran akasztófán végezték...

Ma divat lett, hogy követõik reabilitálják és dicsõítik õket, de a valóság az, hogy sem azok nem ismerték, sem ezek nem ismerik Istent. Annak a kornak egyik legnagyobb paradoxonja az 1938-as budapesti eucharisztikus kongresszus. Az esemény kegyelmi hatásának meg kellett volna nyilvánulnia a társadalomban, de valójában semmi sem történt sokak lelkében... Az emberek sokassága nem ismerte Istent, csak a kevélységet, meg a gyûlöletet. Ez a gyûlölet vezethetett oda, hogy alig néhány évvel késõbb, emberek ezreit lõtték folyókba, halomba, deportálták és semmisítettek meg faji hovatartozásuk vagy nézeteik miatt. Ezek az emberek keresztények voltak, de nem ismerték Istent...


            

3. Megnyilvánul-e a szeretetünk?

Sokan gondolják, vallják magukról, hogy szeretnek, de szeretetük csak üres szavakban nyilvánul meg... Az ő szeretetük csak egy álszeretet. Szeretik azokat, akik õket is szeretik és megvetik, gyülölik azokat, akik őket nem szeretik. Szeretik azokat, akik az õ nemzeti, politikai, gazdasági nézeteiket, céljaikat vallják és támogatják. A többit pedig ellenségként gyûlölik és kezelik. A legelszomorítóbb talán a nemzeti keresztény önimádás... Ez egy bálvány, mert a nemzetet az oltár szintjére emelik és Krisztus elé helyezik. A nemzet mindenek fölött!... Az ilyen emberek képtelenek meglátni Krisztust az idegenben, a másfajta emberben, aki ugyancsak Isten gyermeke és szeretetet igénylõ lélek...

Az igazi szeretet ott nyilvánul meg, ahol az „átlagemberek” nem képesek szeretni...

Az igazi szeretet szereti az idegent, szereti más nemzetésígű, más fajtájú, más vallású embert, szereti a szegényt, szereti a gazdagot, szereti a nyomorékot, szereti a más nézetű embert, szereti a nálánál jobbat és sikeresebbet, szereti a hitetlent és ateistát, szereti a liberálist, sõt, még a szabadkőmüvest is...

Az igazi szeretet gondolatokban, gesztusokban, szavakban, tettekben, magatartásokban és áldozatokban nyilvánul meg. Nem lehet igaz szeretet abban, aki rosszat gondol, rosszat tervez más ellen, elutasító gesztusokat tesz más személye iránt, sérti szavaival más ember becsületét, méltóságát, tettekkel árt embertársának, magatartásával megkurtítja mások jogait és nem tesz semmit a rászoruló embertársáért...

Semmi sem jogosít fel arra, hogy bárkitõl is megvonjuk szeretetünket...

Lehetünk valakinek „nem barátja”, mert barátságunkkal azt ajándékozunk meg, akit akarunk, de nem lehetünk senkinek sem „nem felebarátja”, mert szeretetünket, amit Isten áraszt belénk, kötelesek vagyunk mindenkire rásugározni...

Ima: Uram Jézus, szégyenkezve látom be szeretetlenségemet. Add kérlek szeretetedet, hogy mindenkit tudjak képmutatás nélkül szeretni. Ámen.

Tettel és igazsággal

(1Jn 3:18-24) Fiacskáim! Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal! Erről ismerjük meg, hogy az igazságból vagyunk, és az ő színe előtt megnyugodhat a szívünk. Mert ha a szívünk vádol is minket, Isten nagyobb a szívünknél, és tud mindent. Szeretteim! Ha a szívünk nem vádol minket, bizalmunk van Istenhez, és bármit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsait, és azt tesszük, ami kedves előtte. És az ő parancsa az, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk. Aki megtartja parancsait, az őbenne marad, ő pedig bennünk. Hogy pedig ő bennünk marad, azt a Lélektől tudjuk meg, amelyet nekünk adott.

Tettel és igazsággal!... Micsoda politikai kampányszlogén lehetne ez a rövid idézet. Itt vannak a helyhatósági választások. Több mint valószínû, hogy templomainkban is hallani fogunk buzdításokat, hogy menjünk el szavazni. Szavazzatok keresztény testvérek azokra, akik nem csak szóval szeretnek benneteket, hanem tettel és igazsággal... De milyen tettel és milyen igazsággal?... Szent János apostol a tett alatt az Úr Jézus parancsolatainak megcselekvését érti és az igazság alatt, Isten igazságát, amelyhez oda kell igazítanunk életünket. De mit jelent ez a gyakorlatban?...

1. Hogy hiszünk Jézus Krisztusban

Jézus Krisztusban vetett hit azt jelenti, hogy gyökeresen megváltoztatjuk életünket és odaigazítjuk az Ő parancsolataihoz. Felhagyunk a bûnös életmóddal és a testi cselekedetekkel...

(Gal 5:19-21) A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már elõbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket mûvelnek, nem öröklik Isten országát.

2. Hogy nem vagyunk személyválogatók

Amikor egy egyszerû ember bemegy a plébániai hivatalba, hogy keresztelési, házassági, bérmálkozási vagy temetkezési ûgyeit intézze, akkor rögtön figyelmeztetik a szabályokra, a szabályzatokra és persze, a kepe befizetésére... Ha bemegy egy gazdag, tekintélyes ember, akkor a szabályok rögtön megenyhülnek és olyan kivételek is lehetségessé válnak, amelyek közönséges halandó esetében szóba sem jöhetnek. Nyilvánvaló, hogy a dolog a pénz és a hatalom körül forog, mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme (1Tim 6:10)...

(Jak 2:1-3) Testvéreim, Urunk, a megdicsõült Jézus Krisztus hitét ne személyválogatással tartsátok. Ha közösségetekbe belép egy férfi pompás öltözékben, aranygyûrûvel az ujján, és belép egy szegény is elnyûtt ruhában, figyelmetek a pompás öltözékû felé fordul, és így szóltok hozzá: „Foglalj itt kényelmesen helyet.” A szegénynek meg azt mondjátok: „Állj oda oldalra!” Vagy: „Ülj ide zsámolyomhoz!”

Szomorú dolog, amikor a plébániát, vagy a krisztusi közösséget profitorientált cégnek kezdik tekinteni... Sok interjú található az interneten, ahol romániai szegény emberek mondják, hogy számukra a templomi szertartás luxuscikk: - Oda bizony sok pénz kell, de nekünk nincs – mondják a riportenek. Így aztán gyakran csak a temetkezési szertartást igénylik, mert hát ugyebár a halált nem lehet elkerülni. Ne legyünk személyválogatók, sõt, ha lehet, diszkrimináljunk pozitívan: álljunk a szegény ember pártján...

3. Ha segítünk a szegényeken

Az evangéliumot nagyon sokan hirdetik szóval a TV-ben, a rádióban, az interneten, az újságban, stb. Tele van szép beszédekkel a világ, de a világ valahogy mégis egyre sötétebb és könyörtelenebb... Mint a hóvirágok, néha jótettek is megjelennek, de érdekes módon, csak ritkán azok részérõl, akik beszélnek az evangéliumról, és inkább azok részérõl akik hallgatják azt. Pedig, aki tanítja, annak kellene a példával elõl járnia...

Volt egy roma származású egyedülálló nõ, aki anyjával és két kiskorú gyermekével élt szegényesen egy régi faházban. Régóta, hogy a közösség hûséges tagja volt. Egyszer kapott a közösség egy nagyobb pénzösszeget, amelyre hangszereket és kihangosítási eszközöket akartunk vásárolni. Ekkor jött ez a roma asszony és pénzt kért kölcsön, mert kiduvadt a faházának az alja. Amikor megvizsgálták a házat a szakemberek, kiderült, hogy ki kell cserélni a faház alsó gerendáit és betonra kell azt helyezni. Ha ezt a munkát nem végzik el a tél eljöveteléig, akkor fedél nélkül maradnak. Volt aki elzárkozott mondván, hogy a közösség nem tud felvállalni karitativ akciókat. Ha most segítünk ennek, akkor majd jön a következõ... Ekkor én közbeléptem: itt nem karitatív akcióról van szó, hanem egy testvérünk életérõl. Ha most nem vagyunk képesek segíteni rajta, akkor hiábavaló a mi hitünk és hiábavaló az egész közösségi életünk. Ha az Úr Jézus legfontosabb parancsait, amelyet a hegyi beszédben hagyott ránk (Mt 5:42) nem tartjuk meg, akkor mit ér az egész dicsõítés és evangelizáció. Végül sikerült meggyõznöm az illetékeseket és adtunk pénzt az asszonynak. Az a pénz megmentette a házat, majd az asszony sikeresen dolgozott külföldön és kevesebb mint egy év alatt a pénzt vissza is adta...

A plébánia és a krisztusi közösség a nyomorultak és a bajbajutottak menedéke kellene hogy legyen. Nem a plébános kell mindent megtegyen, de mindezt, a ráruházott tekintély által, össze tudná hangolni, az erőforrásokat oda tudná irányítani, ha lenne akarat... Persze, nem lehet mindenkinek segíteni, nem lehet a csalókat nem elutasítani, de egy élõ közösségben mindig megtalálják, hogy kinek, mikor és hogyan kell segíteni...

4. Hogy igazságban élünk és igazságot cselekszünk

A legtöbb ember nem akarja, hogy élete az igazság medrében haladjon. Valamerre mindig elhajlanak... Márpedig, minden igazságtalanság bûn (1Ján 5:17). Mi az igazság? - kérdezi a pilátuslelkû ember. Az igazság az, ami nekem jó... De az Úr Jézus azt mondja, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14:6). Tehát ha Jézus szavai szerint élünk, akkor igazságban élünk és az igazság szabaddá tesz minket (Jn 8:32)...

Sokan beszélnek a szeretetrõl, habár távol állnak attól, hogy igazságban éljenek. Hogyan merészelik? Hogyan merészelik szájukra venni a "szeretet" szót?... Micsoda képmutatás! Amikor a testvérét megrövidíti, igazságtalanul megkülönbözteti, jogaiban korlátozza, kifosztja, személyét nem tiszteli, megalázza, semmibe veszi és közben szeretetrõl áradozik... Elõször térítse vissza életét az igazság ösvényére, s akkor nyilvávaló lesz, hogy szereti Istent. Aztán Isten szeretetébõl töltekezve, jócselekedetek által, azok nyomán, beszélhet majd a felebaráti szeretetrõl is...

5. Hogy irgalmasságot gyakorolunk

Az igazság törvénye az, hogy mindent ki kell egyenlíteni, mindenért meg kell fizetni. Az irgalmasság pedig az, hogy elengedjük a tartozást, vagy fizetünk más helyett, aki nem tud fizetni. Az Úr Jézus meghalt érettünk a kereszten szeretetbõl, hogy kifizesse adóslevelünket (Kol 2:14). Ez az irgalmasság õsforrása... Nekünk is törekednünk kell mások adósságait elengedni, kifizetni. Nem lehetünk olyanok, mint a gonosz szolga, aki sanyargatta szolgatársát egy kis tartozás miatt, amikor a király elengedte neki az ő nagy tartozását (Mt 18:24-35). Ha elengedjük a tartozásokat, vagy kifizetjük mások tartozását, akkor hasonlóvá válunk Krisztushoz. Ekkor megszûnik a harag, a neheztelés, a megvetés, az elutasítás, az ítélkezés, a megszólás, stb...

Az irgalmasság cselekedetei

Az irgalmasság testi cselekedetei:

1. az éhezőknek ételt adni,
2. a szomjazóknak italt adni,
3. a szegényeket ruházni,
4. az utasoknak szállást adni,
5. a betegeket és
6. a börtönben levőket látogatni,
7. a halottakat eltemetni.

Az irgalmasság lelki cselekedetei:

1. a bűnösöket meginteni,
2. a tudatlanokat tanítani,
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,
4. a szomorúakat vigasztalni,
5. a bántalmakat békével tűrni,
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,
7. az élőkért és holtakért imádkozni.

Ha ezeket megcselekedjük, akkor nem csak szóval szeretünk, hanem tettel is, meg igazsággal is...

Ima: Uram Jézus, sajnos bennünk csak közöny és szeretetlenség van. Add, hogy meglássuk testvéreink nehézségeit és legyünk készek tettekkel segíteni. Ámen.