Isten Lelke vezérel

(Róm 8:14-17) Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás lelkét, amelyben azt kiáltjuk: ,,Abba, Atyánk!' Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei, mert vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

Kiket vezérel Isten Lelke?

Az utóbbi évtízedekben több szektában terjedt el az a tévhit, hogy az embernek nincs saját lelke. Ezt a tételüket ki is dolgozták teológiailag, és szentírási részekkel támasztják alá. Azt mondják, hogy Isten, amikor megteremtette az embert a föld porából, az élet leheletét lehelte belé (Ter 2:7), és így lett az ember élő lény. Ezért aztán, amikor Isten megvonja az embertől éltető leheletét, akkor az ember meghal, és visszatér a föld porába (Jób 34:14-15). Szerintük az ember csak a föld elemeiből, meg Isten éltető leheletéből áll, és nincs neki saját lelke. Mi viszont hisszük, hogy az embernek teremtett, halhatatlan lelke van...

(Ter 2:7) Az Úr Isten megalkotta tehát az embert a föld porából, orrába lehelte az élet leheletét, így lett az ember élőlénnyé.

(Job 34:14-15) Ha arra irányozná szívét, vissza is vonhatná magához leheletét, lélegzetét, akkor kimúlna minden élőlény egyaránt, s az ember visszatérne a porba.

Erre a tévhitre a következő kérdéseket tettem fel:

1. Hol tartózkodik az ember személye, az Én-je, amíg él ebben az életben? A föld elemeiben nem lehet, és Isten leheletében, vagyis az Ő Lelkében, Aki ugyancsak egy személy, ott se lehet. A válasz az volt, hogy az ember személye, Én-je, amelyben az öntudat van, csak az emberi agy működésének eredménye;

2. Hová lesz az ember személye és Én-je, amikor meghal? Hiszen a por visszatér a földbe, és Isten éltető Lelke visszavonul Őhozzá. Akkor se itt nincs, se ott nincs... A válasz az volt, hogy addig az ember nincs sehol, hanem megszűnik létezni. Addig csak a pora marad meg, de a feltámadáskor, Isten Lelke újra életre kelti porát és újraalkotja az embert.

Ekkor én begírtam a „lélek”, „lelke”, „lelked”, „lelkem” szavakat a szentírás keresőmotorjába, és az többszáz igerészt dobott ki, amelyben egyértelműen egy Isten által teremtett, éltetett, táplált, jól megkülönböztethető emberi lélekről, külön entitásról van szó. Sajnos, minden érvelésem hiábavaló volt... Erre én azt mondtam nekik, hogy még ha tévednék is, akkor is megmaradnék az én hitemben, mert az sokkal többet ígér, mint a tiétek...

1. Az én hitem azt ígéri, hogy nem szűnök meg a halál beáltával, hanem még ha meghalok is, élni fogok...

(Jn 11:25) Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.

2. Az én hitem azt ígéri, hogy amikor meghalok ott leszek, ahol az én üdvözítő Uram van:

(Jn 12:26) Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is.

(Jn 14:3) Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.

3. Az én hitem azt ígéri, hogy ha a mennyei Atya akarata szerint élek és hiszek az Úr Jézus Krisztusban, akkor már halálom napján ott leszek a mennyben, és nem kell megvárnom a feltámadást, hogy megláthassam Istent...

(Lk 23.43) Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben.”

Hogy az embernek lelke van, amely felismehető mása az ember testi alakjának, azt több szentírási rész is említi. Itt csak két példát hoznék fel: 

- Sámuel megjelenik a halottidéző asszonynak Saul kérésére (1Sám 28:12-14);

- Az Úr Jézus, amikor feltámadása után megjelent az apostoloknak, kérte, hogy tappintsák meg Őt, és győződjenek meg, hogy nem szellem (Lk 24:39)...

(1Sám 28:12-14) Amint az asszony meglátta Sámuelt, nagy hangon felkiáltott, s azt mondta Saulnak: „Miért szedtél rá engem? Hiszen te magad vagy Saul!” A király azonban azt mondta neki: „Ne félj! Mit látsz?” Azt mondta erre az asszony Saulnak: „Isteni alakot látok feljönni a földből.” Ő erre azt mondta neki: „Milyen az alakja?” Az azt mondta: „Öreg ember jön fel, s palást van rajta.” Erre Saul megértette, hogy Sámuel az. Arcát a földre hajtotta, és leborult.

(Lk 24:39) Nézzétek meg a kezemet és lábamat, hogy valóban én vagyok! Tapintsatok meg, és lássátok, mert a szellemnek nincs húsa és csontja, de amint látjátok, nekem van.

 

Az ember halhatatlan lelke szellemi-lélek, vagyis más szempontból, egy szellemi test. A szellemi-lélek egy és ugyanazon emberi lelket jelenti: 

- A szellem szó azt fejezi ki, hogy az ember lelke magában hordozza az emberi személy egyediségét;

- A lélek szó azt fejezi ki, hogy az ember lelke képes egyesülni Istennel, aki Lélek (Jn 4:24);

- A szellemi test kifejezés azt jelzi, hogy az emberi léleknek nincs autonómiája, nincs élete önmagában (Jn 5:26), hanem életét és mozgását az élet forrásától, vagyis Istentől kapja (Jn 6:54; 1 Ján 5:12), Akinek egyedül van élete önmagában (Jn 5:26)...

(Jn 4:24) Az Isten Lélek, és akik őt imádják, Lélekben és igazságban kell őt imádniuk.

(Jn 6:54) Aki eszi az én testemet, és issza az én véremet, annak örök élete van, és én feltámasztom őt az utolsó napon.

(1Ján 5:12) Akiben a Fiú van, annak van élete; akiben nincs Isten Fia, annak nincsen élete.

(Jn 5:26) Mert amint az Atyának élete van önmagában, ugyanúgy megadta a Fiúnak is, hogy élete legyen önmagában...

A Jézus Krisztusban hívő ember szellemi-lelkét Isten Lelke vezéreli. A Szentlélek betölti őt, megvilágosítja, élteti és vezérli. Isten Lelke a harmadik isteni személy, vagyis a Szentlélek, és amint az Atyában van, úgy van a Fiúban is, és a Fiú által bennünk is...

(Jn 17:21-23) Legyenek mindnyájan egyek. Amint te, Atyám bennem vagy s én benned, úgy legyenek õk is eggyé bennünk, hogy így elhiggye a világ, hogy te küldtél engem. Megosztottam velük a dicsõséget, amelyben részesítettél, hogy eggyé legyenek, amint mi egy vagyunk: én bennük, te bennem, hogy így õk is teljesen eggyé legyenek, s megtudja a világ, hogy te küldtél engem, és szereted õket, amint engem szerettél.

De hogyan vezérel minket Isten Lelke, vagyis a Szentlélek?

1. Vezérel sugallatok által

A sugallat a Lélek suttogása, amellyel irányítja lelkünket, és megosztja titkait lelkünkben. Ezek tartozhatnak csak miránk, de tartozhatnak más személyekre is, vagy akár a közösségre is. A sugallatnak gyakran nem tudjuk a miértjét, de az mindig Isten beavató szeretetéről tanuskodik...

(ApCsel 11:28) Elõállt közülük az egyik, név szerint Agabusz, és a Lélek sugallatára elõre megmondta, hogy nagy éhínség fog támadni az egész földön, s ez be is következett Klaudiusz idejében.

2. Vezérel a lelki adományok által

A lelki adományok különféléek, és akkor nyilvánulnak meg leginkább, ha az ember közösségi életet él egy krisztusi közösségben. Az adományok csak akkor lehetnek hasznosak, ha azoknak megnyilvánulása Krisztus testének tagjait szolgálják...

(1Kor 12:4) A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz.

(1Kor 12:8-10) Az egyik ugyanis a bölcsesség ajándékát kapja a Lélektõl, a másik a tudás adományát ugyanattól a Lélektõl, a harmadik a hitet kapja ugyanabban a Lélekben vagy pedig a gyógyítás adományát szintén ugyanabban a Lélekben. Van, aki csodatevõ hatalmat kap, van, akinek a prófétálásnak vagy a szellemek elbírálásának képessége jut osztályrészül. Más különféle nyelveket vagy pedig a nyelvek értelmezését nyeri el ajándékul.

3. Vezérel a szolgálatok által

Egy lelki szolgálat mindig a közösség felé szól, és a szolgálatot mindig egy meghívás előzi meg. Van olyan is, hogy valaki beképzeli magának a meghívást egy szolgálatra, de valójában nagyravágyásból, hiúságból nevezi ki önmagát a szolgálatra...

(1Kor 12:28) Ám az Egyházban Isten némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat tanítóvá tett. Adott csodatevõ hatalmat, gyógyítóerõt, segítõkészséget, kormányzóképességet, különféle nyelvadományt.

Mit jelent az, hogy Isten Lelke vezérel?

Azt jelenti, hogy Isten gyermekei vagyunk. A kincs, vagyis a kegyelem, amelyből részesülünk, az a szőlőtőből belénk,  szőlővesszőkbe áradó éltető nedv. Ez a Szentlélekben való részesedés, vagyis a Vele való betöltekezés. 

A Fiú iránti szeretet az Atyában, és az Atya iránti viszontszeretet a Fiúban, Ő a harmadik isteni személy, a Szentlélek. Ő az, Aki belénk árad (1Ján 4:8), Aki az Atya és a Fiú Lelke... 

(1Ján 4:8) Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet.

Az Atya és a Fiú Lelke betölti, megvilágosítja, vezérli és élteti lelkünket, és hasonlóvá tesz bennünket a megtestesült Üdvözítőnkhöz, Aki az egyetlen közvetítő Isten és ember között (1Tim 2:5). A Szentlélek tölt el azzal örömmel, amely kiűzi lelkünkből a félelmet, és készségessé tesz minket, hogy gyermeki bizalommal szólítsuk Istent mennyei Atyának: Abba, Atyám! (Mk 14:36; Róm 8:15)...

(Mk 14:36) Ezt mondta: „Abba, Atyám! Minden lehetséges neked. Vedd el tőlem ezt a kelyhet! De ne az én akaratom legyen, hanem a tiéd.”

(Róm 8:15) Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás Lelkét, általa kiáltjuk: „Abba, Atyánk!”

(1Tim 2:5) Hiszen egy az Isten, és egy a közvetítő Isten és az emberek között: az ember Krisztus Jézus...

Abba! Drága jó mennyei Atyánk! A mi Urunk Jézus Krisztus által, bizalommal kérjük a Szentlelket, mert Ő erre buzdít minket szent igéivel. Ámen.                            

Hová tűnt a lelkesedésetek?

Manapság egyre több őszinte cikket olvashatunk az egyházi sajtóban, amelyekben nyíltan írnak a hit hanyatlásáról, a nem megfelelő lelkipásztori módszerekről, az új evangelizációról és a lehetséges járható útakról. Mi történt az utóbbi időkben? Szent Pál apostol szavait idézve: Hová tűnt a lelkesedésetek?...

(Gal 4:15) Hová tűnt a lelkesedésetek? Állítom, hogy ha módotokban lett volna, szemeteket vájtátok volna ki és adtátok volna nekem.

Hiszem, hogy minden krisztuskövető, aki meghívást kapott Isten szolgálatára, az Úr szőlősébe (Mt 20:1-16), mind nagy örömmel és lelkesedéssel kezdi el a munkáját. A kezdő tanítónő is gyönyörűen kidíszíti az osztálytermét szemléltető eszközökkel, de pályája vége felé már az órákat sem tartja meg rendesen, és megsárgult vázlatokról improvizálja óráit. A fiatal pap is nagyon lelkes és tüzes, de mire megöregszik, akkorra már lesz belőle egy kemény nyakú, kérgesedett szívű, szűk keblű lelkipásztor, aki nem legelteti a nyájat, hanem inkább űzi. A fiatal kántor is kezdetben szépen énekel, de a végén már unottan kornyikálja a liturgiát, azon morfondírozva, hogy miért is nem választott egy jobb szakmát. A világi hívők se különbek: a hit kegyelmének első, szerelmi időszakában,  buzgók és szeretetteljesek, szívélyesek és adakozók, nagylelkűek és áldozatkészek, de ahogy telik az idő, lassan kiábrándulnak és elhidegülnek... Szép lassan elpárolog a lelkesedés...

A megbotránkozást a letöbb ember rosszul értelmezi. Megbotránkozni nem azt jelenti, hogy megütközünk valami tiszteletlen, vagy illetlen dolgon, hanem azt, hogy bizonyos okok miatt meggyengül a hitünk, vagy elveszítjük hitünket. Hibás, aki megbotránkoztat, azaz megrontja, meggyengíti a másik ember hitét, de az is hibás, aki hagyja, hogy megbotránkoztassák, azaz meggyengítsék a hitét. A hithez való hűség és ragaszkodás mindenkinek egyéni felelőssége, pont úgy, mint a fizikai élethez való ragaszkodás. Boldog, aki nem botránkozik meg soha, és kitart a hitben...

(Mt 11:6) Boldog, aki nem botránkozik rajtam.

(Mt 13:21) ...de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik.

                                        

De mi az oka, hogy az emberek megbotránkoznak és, hogy elpárolog a hitük?... Részben az ő hibájuk, mert a feltámadt Úr Jézussal való személyes találkozásukat nem vésték eléggé a szívükbe, mert hálátlanok és mert megfeledkeznek Istenről. Itt gondolom, hogy részben a hitet átadók is hibások... 

Hogyan adjuk át a hitet? Milyen hitet adunk át? Mert egyáltalán nem mindegy... Sajnos, gyakran azt látjhatuk, hogy nem az élő hit átadása történik, nem a szentek hitét adják át, hanem holmi emberi hagyományokat. Gyakran csak téves és száraz vallási tanítások átadása történik...

(Mk 7:7) De hiábavalóan tisztelnek, mert tanaik, amelyeket hirdetnek, csak emberi parancsok.

(Mk 7:8) Az Isten parancsait nem tartjátok meg, de az emberi hagyományokhoz, a korsók és poharak megmosásához és sok ehhez hasonlóhoz ragaszkodtok."

Néhány példa a hit rossz átadásáról:

1. A nem megfelelő bérmálkozási felkészítők

Az elsőáldozási felkészítők még nem jelentenek problémát, mert a gyerekek akkor még kicsik és ártatlanok. Szót fogadnak, és a hitet tiszta és nyitott szívvel fogadják. A bérmálkozási felkészítő azonban már teljesen más. Itt már a felnőtt kor küszöbén álló, az élet igazságait kereső, lázadó, a bűnbe belekóstolt fiatalokról van szó, akiket nem lehet mesékkel traktálni. Nagy probléma, amikor a pap kiáll a fiatalok elé, hogy a becsületről, a hazafiasságról, a kiállásról, a tisztaságról, a családról meg gyerekvállalásról beszéljen, miközben körülöttünk szép lassan minden omlik össze.

A nem őszinte, a valóságtól elrugaszkodott, példamutatás nélküli és az Úr Jézusba vetett élő hit nélküli hittanóránál nincs kiábrándítóbb. Így aztán a bérmálkozásból szép lassan egyfajta közösségi ünnep lesz, mint az iskolai kicsengetés, amelyen túl kell esni, és a fiatalok egy részének talán ez lesz az utolsó alkalom, amikor elmennek misére, vagy belépnek a plébánia udvarára.

Tévedés ne essék: a bérmálás szentségének karaktere létrejön, annak magja el lesz ültetve a lelkekben, de kérdés, hogy ez a mag ki fog-e majd kelni, és megtermi-e majd gyümölcsét (Mt 13:23)? A bérmálkozási felkészítőt olyan emberek kellene tartsák, akik megtapasztalták szívükben a Szentlélek jelenlétét, az Ő működését és fontosságát az ember életében. Hiteles tanúságot kellene tenni a fiataloknak a Szentlélek működéséről, és imádkozni kellene értük egyenként, hogy megtapasztalják az Szentlélekkel való betöltekezést. Személyes megtapasztalás nélkül, az elméleti tanítás nem sokat ér...

(Mt 13:23) A jó földbe vetett mag pedig az, aki hallja az igét és meg is érti azt. Aztán gyümölcsöt hoz: az egyik százszorosat, a másik hatvanszorosat, a harmadik harmincszorosat.

2. A valláspótló hagyományokba vetett bizalom

Sokfelé jelenség, hogy az élő hitet és a feltámadt Úr Jézussal való találkozást, holmi népi, nemzeti, helyi, vagy közösségi hagyományokkal pótolják... Ennek két oka is lehet: vagy a lelkipásztor alkuszik meg, hogy a népet meg tudja fogni, azt nyújtva, ami tetszik az embereknek; vagy a lelkipásztor sem ismeri a feltámadt Úr Jézust, és ő maga akarja terelni a nyájat a hiábavaló hagyományok útjára. Így aztán, szép lassan kialakul egy Jézus nélküli Egyház, egy Jézus nélküli pusztán emberi szeretet, egy kulturális eseményekre, művészi produkciókra, ajándékozásokra, húsvéti nyuszikra, határkerülésekre és egyébb valláspotló fesztiválokra alapozott vallásosság... 

Ott van az a sok egylet, lovagrend, közösség, rendezvény, stb. Ezek mind jók is lehetnének, ha nem kerülnének az emberi dolgok az élő hit és a feltámadt Úr Jézus helyébe. Jók és dicséretesek lehetnének, ha tagjai és rendezői élő hittel ragaszkodnának az Úr Jézus tanításához, és nem emberi tanításokat követnének. Jók és dicséretesek lehetnének, ha a feltámadt Úr Jézusért működnének, és nem a nemzeti esküjükért, vagy ideológiai, vagy nacionalista gyűlölködéseikért. Az élő hit segítene megtölteni ezeket a hagyományőrző rendevényeket is tűzzel, ha a feltámadt Úr Jézusba hinnének, és az Isten és emberszeretetre alapoznának, amelynek lényeges része az idegen és az ellenség szeretete.

(Kol 2:8) Vigyázzatok, hogy senki félre ne vezessen benneteket bölcselkedéssel és hamis tanítással, ami emberi hagyományokon és világi elemeken alapszik, nem pedig Krisztuson.

3. A segítő összetartozás hiánya

Hogyan lehet élő hitről beszélni egy közösségben, amikor az ember azt tapasztalja egy életen át, hogy magára van hagyva, soha senki számba se veszi, és soha senkitől nem várhat segítséget. A keresztény irgalmasság mára már fehér holló lett... 

Itt idézhetjük a haldokló Nyirő szavait: 

„A magyarok! Az egymást pusztító, pártoskodó, gyűlölködő, szanaszét szakadt, szerencsétlen magyarok, ez a fájdalmasan tragikus sorsú nép, az elveszett haza kísértetei! Lehet rájuk számítani? (...) Itt vívódom egyedül, elhagyottan a kopár hegyek tövében, de eddig még jó szót is alig hajítottak felém.”

Van egy-két karitatív akció, van egy Caritas, de hol vagyunk mi, emberek, akik minden nap tehetnénk valamit másokért. Az önző, magánakvaló magatartás beívódott az emberekbe és a társadalomba. Az "Én" igen nagy úr lett napjainkban... Csalva, lopva, rabolva, de bárhogyan is palotában lakni, limuzinnal járni és gyakran, csak egy gyermeket vállalni... Az élet célja számukra összejárni a világot, mintha mindenhol nem ugyanaz lenne: emberek, házak, bűnös életek, a természet elemei, stb...

Az embereket fel kellene rázni: Ember! Még kettőt pillantasz, és jön a Halál testvér... Hogy fogsz számot adni életedről?... 

Nagy a felelőssége azoknak, akik ezt az utcákon kellene kiabálják, de még a fülekbe sem súgják. A segítő szeretet nélküli hit átadása hatástalan, mert a hit cselekedetek nélkül halott (Jak 2:18-20)...

(Jak 2:15-17) Ha pedig egy testvér vagy nővér ruhátlan és szükséget szenved a mindennapi élelemben, valaki pedig közületek azt mondja neki: „Menj békében, melegedjél és lakjál jól!” – de nem adjátok meg neki, amire a testnek szüksége van, mit fog ez használni? Így a hit is, ha tettei nincsenek, halott önmagában.

4. A keresztség és a házasság szentsége iránti tiszteletlenség

Mára már nincsenek illő és helyes szabályok a csecsemő keresztség és a házasság szentségének kiszolgáltatására... 

A csecsemők keresztelése arra kellene legyen alapozva, hogy a keresztény szülők megígérik és garanciát vállalnak arra, hogy elvezetik gyereküket a katolikus keresztény hit megismerésére. Erre fel, olyan csecsemő keresztelések szemtanúi vagyunk, ahol a szülők csak úgy "összeállva" élnek, vadházasságban, és még ráadásúl, nyilvánosan és köztudottan is erkölcstelen életet élnek.

A szentségi házasságot is megkötik ünnepélyes formában az ilyen emberek, akik a házasságuk előtti paráznaságuk nyilvánvaló gyümölcsével büszkélkednek az oltár előtt. A menyasszony ruhája kidomborodik, és a keresztszülők meg tanúk is mind boldogok. Ilyenkor az lenne illendő, ha a gyermek megszületése után, szerény környezetben, egyszerre történne meg a házasságkötés és a gyermek megkeresztelése.

Mindenkinek kijár az irgalom és a megbocsájtás, a tisztelet és az emberi méltóságának becsülése, de ha a rendet és a tisztességet elvetik, akkor ne várjuk, hogy a fiatalok tiszta, hit szerinti életet éljenek. Az ilyen példák csak arra bátorítják a fiatalokat, hogy igenis, lehet vadházasságban élni, és nincs semmi gond a házasság előtti szexuális élettel. A szülők pedig már nem is tudják ezt a folyamatot megakadályozni, amikor maga az egyház nem hoz szigorú szabályokat a házasságkötésre és a csecsemő keresztség kiszolgáltatására...

(1Kor 5:3-5) Én ugyan testileg távol, de lélekben közel, mintha közöttetek volnék, már ítéletet mondtam afölött, aki így viselkedett: Urunk, Jézus Krisztus nevében egyesüljünk, ti és az én lelkem, Urunk Jézus hatalmával, adjuk át az ilyet a sátánnak testének romlására, hogy lelke üdvözüljön az Úr napján.

5. Az egyháztanácsok marginalizálása

Az Anyaszentegyház mindenkit befelé szül a keresztség szentsége által, és mindenki csak meghívott és befogadott az Egyházban. Ezért aztán nincs is helye a követelőzésejnek... Honnan is venné a jogot egy laikus, hogy az Egyház vagyoni ügyeibe beleszójon és követelőzzön?...

Az Úr Jézus az apostolokat bízta meg a vezetéssel és a közösségi vagyon kezelésével, azok meg az utódaikat, a püspököket. Az anyagiakért a püspök és azok megbizottjai, a plébánosok felelnek. A laikusoknak csak meghívott és tanácsadó szerepük van...

(ApCsel 4:34-35) Nem akadt közöttük senki szűkölködő, mert akiknek földje vagy háza volt, eladták, az eladott javak árát elhozták, és az apostolok lábához tették. Mindenkinek annyit osztottak ki belőle, amennyire szüksége volt.

De mégis... Nem jó dolog az, ha az egyháztanács nem működik, megszűnik, vagy ha csak szimbolikussá válik és marginalizálják. A pap is csak egy ember, aki eltévelyedhet. Szüksége van támaszra, szüksége van tanácsadókra, figyelmeztetőkre és lelki tükörre... Ha nem veszi igénybe az egyháztanácsot, ha elbagatelizálja azt, akkor könnyen megtörténhet, hogy elcsúszik az anyagiasság lejtőjén. S így aztán a hívek megbotránkoznak, egyet legyintenek és mindenki szétszéled az anyagiak utáni rohanásban. Ha a papnak szabad, akkor nekem kötelező... A hitet, csak igazságban és Krisztus világosságában élő, tiszta kezű szolga tudja átadni, aki nem vegyül el a világ dolgaival...

(2Tim 2:4) Aki harcol, nem bonyolódik bele az élet mindennapi dolgaiba, különben nem vívja ki vezére elismerését. 

6. A világi hatalommal való lepaktálás

Állandó, történelmi kísértése az Egyháznak a világi, politikai hatalom megkörnyékezése... A kishitű ember mindig azt gondolja, hogy Isten országa egy evilági országban, egy városban, egy épületben, vagy egy intézményben jelenik meg. A feltámadt Úr Jézus soha nem ostromol várakat, soha nem vesz be országokat, nem tulajdonít el épületeket, hanem mindig csak az emberi szíveket keresi. Élni kell az anyagi javakkal, de a feltámadt Úr Jézusnak nincs szüksége tégla falakra, jogi aktákra, szerződésekre, hanem csak ember szívére. Persze, az evilágiakat is kell intézni... De mi a lényeg?... Ő azt mondta, hogy Isten országa nincsen itt, vagy ott, egy látható helyen, hanem bennünk és köztünk van (Lk 17:20-21)...

(Lk 17:20-21) Amikor a farizeusok megkérdezték tőle, hogy mikor jön el az Isten országa, ezt válaszolta nekik: „Az Isten országa nem jön el szembetűnő módon. Nem fogják azt mondani: »íme itt van,« vagy »amott«. Mert az Isten országa köztetek van.”

Ezért aztán sajnálatos dolog, ami egy ideje folyik minálunk: gyakran a szószékről politizálnak, épületeket és iskolákat egy tollvonással adnak át az egyházaknak, indokolatlan anyagiakat eszközölnek ki az államtól, stb... 

Jobb lesz ettől a hitélet, vagy az erkölcsi helyzet? Csak nehogy az írországi egyház sorsása jussunk. Amit ma egy tollvonással oda lehet adni, azt holnap egy tollvonással el is lehet venni. Csak a megtért szíveket, és a szívekben élő istenszeretetet nem lehet elvenni. Az élő hitre kellene alapozni. A politikai hatalommal kierőszakolt egyházadó, hitoktatás, vagy egyházi iskola, tud-e élő és megalapozott hitet átadni?...

Még sok más példát is fel lehetne hozni azokról tévedésekről, amelyek a nyugati egyházakban is lerombolták a hitet, de elég ha megértjük, hogy az evangelizációhoz olyan emberekre van szükség:

- Akik személyesen találkoztak a feltámadt Úr Jézussal, és nem elméletekről beszélnek;

- Akik komolyan veszik a hitüket, az egyházi törvényeket, és helyesen élik meg azokat;

- Akiknek tiszta a szívük, a kezük, a testük és az életük, és az Úr Jézus Krisztus világosságában járnak.

Törekedjünk hát alkalmassá válni az Úr szőlősében való munkára...

(Lk 10:2) Azt mondta nekik: „Az aratnivaló sok, de a munkás kevés. Kérjétek azért az aratás Urát, küldjön munkásokat aratásába.

Uram Jézus, Te vagy az Egyház Feje és a Jó Pásztor. Kérünk Téged, hogy tégy minket alkalmassá az evangélium hiteles hirdetésére és az élő hit átadására. Ámen.

Jobbjára állította a mennyekben

(Ef 1:17-23) Urunk, Jézus Krisztus Istene, a dicsőség Atyja adja meg nektek a bölcsesség és a kinyilatkoztatás Lelkét, hogy megismerjétek őt. Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag dicsőséges öröksége a szentek számára, és milyen mérhetetlenül nagy az ő hatalma rajtunk, akik hiszünk. Hatalmas erejének hatékonyságát Krisztusban mutatta meg, amikor feltámasztotta halottaiból és jobbjára [Zsolt 110,1] állította a mennyekben, minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom, és minden név fölé, amelyet nemcsak ezen a világon említenek, hanem a jövendőben is. Mindent a lába alá vetett [Zsolt 8,7], s megtette őt mindenek fölött álló főnek az egyházban, amely az ő teste, és annak a teljessége, aki mindent mindenben betölt.

Az életben, valójában minden ember egyformán korlátozott. Vannak okosabb, lelkesebb, erősebb, termetesebb emberek, de végtére, ők is csak egy ember erejével bírnak. Egy nagy munka elvégezéséhez, nagyobb birtok kezeléséhez, vagy a hatalom gyakorlásához, több ember erejére van szükség. Ezért kell, hogy több ember tartozzék egy ember alá, vagyis egy ember parancsoljon sokaknak. Szükség van megbízottakra,  felhatalmazottakra és szolgákra. Szükség van a hierarchiára...

Mivel az ember nem egyformán ügyes mindkét kezével, és a legtöbb ember jobbkezes, ezért aztán a megbízható, alkalmas embert, a gazda jobb kezéhez hasonlítják. A király, az úr, vagy a gazda legfőbb és legközelebbi megbízottja olyan neki, mint az ő jobb keze. A bal kéz általában ügyetlenebb, nem annyira megbízható a munkában. A jobbkezes ember, ha elveszíti a jobb kezét, akkor a ballal nehezen boldogul. Ez a hasonlat jól érzékelteti, hogy aki a jobb kéz felől van, az megbízható és alkalmas, míg a bal kéz felől levő megbízhatatlan és alkalmatlan.

Az Úr Jézus a mennyei Atya jobbján ül, mert Ő a Felkent, a Kipróbált, a szeplőtlen Bárány, Aki méltó felnyítani a hétpecsétes könyvet (Jel 5:7). Őutána következik a Szűzanya, Isten Anyja, a mi Fő Közbenjárónk, akit Isten magasabbra emelt minden hatalmasságnál és fejedelemségnél Lk 1:51-52). A Szűzanya után következnek az angyali karok: a szeráfok, a kerubok, a trónok, az erők, a hatalmasságok és fejedelemségek, az arkanyalok és a többi angyalok. Utánuk jönnek az ősatyák, a pátriárkák, a próféták, az apostolok, az egyházatyák, az újszövetség nagy szentjei és a megváltottak fehér ruhás sokassága (Jel 3:4, 7:14). Őket az Úr Jézus mind a jobbjára állítja (Mt 25:33)...

(Mt 25:33) A juhokat a jobbjára állítja, a kecskéket pedig a baljára.

(Lk 1:51-52) Karja bizonyságot tett hatalmáról: szétszórta a szívük szándékában gőgösöket, letaszította trónjukról a hatalmasokat, az alázatosakat pedig fölemelte.

(Jel 3:4) De vannak néhányan Szárdeszben, akik nem szennyezték be ruhájukat: ezek fehér ruhában fognak járni velem, mert méltók rá.

(Jel 5:9) Méltó vagy, hogy átvedd a könyvet, és felnyisd annak pecsétjeit, mert megöltek, és saját véreddel megváltottál Istennek...

(Jel 7:14) Így válaszoltam: „Te tudod, uram.” „Ezek a nagy szorongatásból jöttek – magyarázta meg –, ruhájukat fehérre mosták a Bárány vérében.

Az utolsó ítélet és annak képe, amikor az Úr Jézus eljön dicsőségében ítéletet tartani:

(Mt 25:31-44) Amikor eljön dicsőségében az Emberfia és vele minden angyal, helyet foglal fönséges trónján. Elébe gyűlnek mind a nemzetek, ő pedig különválasztja őket egymástól, ahogy a pásztor különválasztja a juhokat a kosoktól. A juhokat jobbjára állítja, a kosokat pedig baljára. Aztán így szól a király a jobbján állókhoz: Jöjjetek, Atyám áldottai, vegyétek birtokba a világ kezdetétől nektek készített országot! Éhes voltam, és adtatok ennem. Szomjas voltam, és adtatok innom. Idegen voltam, és befogadtatok. Nem volt ruhám, és felruháztatok. Beteg voltam, és meglátogattatok. Börtönben voltam, és fölkerestetek. Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek. Ezután a balján állókhoz is szól: Távozzatok színem elől, ti átkozottak, az örök tűzre, amely a sátánnak és angyalainak készült. Mert éhes voltam, s nem adtatok ennem. Szomjas voltam, s nem adtatok innom. Idegen voltam, s nem fogadtatok be. Nem volt ruhám, s nem ruháztatok fel. Beteg és fogoly voltam, s nem jöttetek el meglátogatni. Ekkor ezek is megkérdezik: Uram, mikor láttunk éhesen vagy szomjasan, idegenként vagy ruhátlanul, betegen vagy börtönben, s nem voltunk szolgálatodra? Erre majd ezt feleli: Bizony mondom nektek, amit a legkisebbek valamelyikével nem tettetek, velem nem tettétek. Ezek örök büntetésre mennek, az igazak meg örök életre."

Bal felől állnak mindazok, akik végleg elutasították Isten szeretetét: a bukott angyalok és azoknak minden ivadéka, akik nem hittek, és önző módon csak gonoszat cselekedtek.  Hasonlóképpen járnak azok is, akik hamis, képmutató vallásosságban éltek (Mt 7:21-23). Ezek mind az ördög fiai. A gonoszoknak és képmutatóknak azt mondja majd az Úr Jézus: Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!...

(Mt 7:21-23) Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: - Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöt? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!

Gondoljuk meg... Mit ér a mi vallásosságunk, és mit ér a mi szolgálatunk, ha nem térünk meg teljes szívünkből az Úrhoz? A szél ott fúj, ahol akar (Jn 3:8), és az Úr ott is arat, ahová nem vetett. Ő onnan is gyűjt, ahová nem szórt, és azt is felveszi, amit nem Ő tett le (Mt 25:26; Lk 19:22). A Szentlélek kiárad és működik ott is, ahol a szolgálatot végző ember méltatlan, és nem él a mennyei Atya akarata szerint...

(Mt 24:26) Az ura azt válaszolta neki: »Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem.

(Lk 19:22) Azt mondta neki: »A magad szájából ítéllek meg téged, gonosz szolga! Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: elveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem.

(Jn 3:8) A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy.

Szent Pál apostol írta, hogy mindegy, csak Jézus Krisztus Szent Neve hirdettessék bármi módon a földön (Fil 1:18). De az utolsó ítéletnél és a jutalom kiosztásnál, nem lesz mindekinek egyforma jutalma. Van, aki nagy jutalmat kap a mennyben (Mt 5:12); van, aki már elvette jutalmát az emberektől (Mt 6:2) és van, aki örökre eltaszíttatik Krisztustól az ördögökkel együtt... 

Miközben szolgálunk az Úrnak, kérdezzük meg néha magunktól, hogy vajon méltók vagyunk-e Krisztushoz... Méltó módon élünk-e? Gyakoroltuk-e titkon az irgalmasság cselekedeteit? Megtartottuk-e az Úr Jézus parancsolatait? Megmaradtunk-e az Ő szeretetében?...

(Mt 5:12) Örüljetek és ujjongjatok, mert jutalmatok nagy lesz a mennyekben.

(Mt 6:2) Amikor tehát adakozol, ne kürtöltess magad előtt, ahogyan a képmutatók teszik a zsinagógákban és az utcákon, hogy dicsőítsék őket az emberek. Bizony, mondom nektek: megkapták jutalmukat.

(Fil 1:18) De mit számít ez? Csak Krisztust hirdessék bármi módon, akár érdekből, akár tiszta szándékkal, örülök és a jövőben is örülni fogok neki.

A földi királyok és hatalmasságok csak megbízottakon keresztül tudnak irányítani és uralkodni. Az ő uralkodásuk és békéjük, a fegyverek hatalma és erejének békéje. De Isten nem ilyen... Neki van hatalma egyedül uralkodni, mert Ő mindenható és mindenhol jelen lévő. De úgy tetszett Istennek, hogy ne csak közvetlenül világosítsa meg az embereket, hanem angyalai által is. Ugyanakkor, sok kisebb üdvözült szent is felébred a halála utáni álmából, kezébe veszi mennyei seprűjét és sepregetni kezd az Úr szérüjében (Zsolt 3:6; Mt 3:12). Az Úr öröme az, ha a népe szeretettel és örömmel szolgálja Őt, a Szentlélek és a szeretet egységében. És mindeneknek Feje az Úr Jézus Krisztus, Akinek minden alá van rendelve. Ő maga pedig alárendeli magát a mennyei Atyának (1Kor 15:28), hogy Isten legyen minden mindenben. Ez a háboríthatatlan örök rend. A mi feladatunk pedig az, hogy beálljunk a szentek sorába, és elfogljuk a nekünk készített helyet (Jn 14:3)...

(Zsolt 3:6) Nyugovóra tértem és elaludtam, de fölkeltem ismét, mert az Úr a gyámolom.

(Mt 3:12) Szórólapátja már a kezében van, és megtisztítja szérűjét: összegyűjti búzáját a magtárba, a pelyvát pedig olthatatlan tűzzel elégeti.

(Jn 14:3) És ha már elmentem és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.

(1Kor 15:28) Amikor pedig minden alá lesz vetve neki, akkor a Fiú is aláveti magát annak, aki mindent alávetett neki, hogy Isten legyen minden mindenben.

Szimbólikusan, a mennyei székünk és trónusunk karfája bezárulva vár minket, és csak nekünk nyílik meg, akkor, amikor eljutottunk a dicsőségbe. Ne nyugtalankodjon a szívünk, mert a helyünket senki nem foglalhatja el, és mi sem foglalhatjuk el más helyét...

(Jel 3:21) Aki győz, annak megadom, hogy velem üljön trónomon, mint ahogy én is győztem, és Atyámmal ülök az ő trónján.

Urunk Jézus, kérünk add nekünk mindenkor kegyelmedet, hogy elnyerjük a Te jobbodon a nekünk rendelt helyet. Ámen.

Isten szeretet

(1Ján 4:7-10) Szeretteim, szeressük egymást, mert a szeretet Istentől van, és mindenki, aki szeret, Istentől való, és ismeri Istent. Aki nem szeret, nem ismeri az Istent, mert az Isten szeretet. Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk, hogy Isten elküldte a világba egyszülött Fiát, hogy általa éljünk. A szeretet nem abban áll, hogy mi szeretjük Istent, hanem hogy ő szeret minket, és elküldte a Fiát bűneinkért engesztelésül.

Szent János apostol annyira tömören fogalmazza meg a keresztény élet lényegét, hogy mi, mai emberek, csak bűnbánó lélekkel olvashatjuk ezeket a sorokat. Eltűnődhetünk, hogy mi mindent nem élünk meg abból, amit ő akkor megírt. Ezért jó lenne, ha nem csak ízlelgetnénk ezeket a szavakat, azon ábrándozva, hogy majd egyszer mi is eljutunk erre a lelki szintre, hanem meg is vizsgálnák konkrétan, melyek azok a területek, ahol szeretetlenségben élünk...

1. Szeretjük-e egymást?

Gyakran hallunk ilyeneket: ezt az embert ki nem állhatom, nem bírom őt, agylobb-ot kapok tőle, kiakadok tőle, látni se bírom, betegedem el ha látom, a hajam is feláll tőle, borsódzik a hátam tőle, stb... De mi áll valójában az ilyen szavak, az ilyen reakciók mögött? Hát mi más, mint a bennünk, lelkünkben rejlő seb, amelyre rátappint az a személy, amelyre emlékeztet az az ember... Egy habituális bűn, amellyel szembesít a jelenléte? Egy korábban elhangzott véleménye, megjegyzése, ami ellenkezik céljainkkal, ambicióinkkal? Sikerei, amelyek kudarcaimra, gyengeségeimre emlékeztetnek? Egy sértő megjegyzése, amivel akarva vagy akaratlanul megbántott?...

Amikor valakit nem szeretünk, annak mindig köze van a mi személyünkhöz, a mi lelkükhöz, a mi lelki sebeinkhez és életünkhöz. Szeretetlenségünk mindig a saját gyarlóságunk, hibáink tükre, gyengeségeink és kudarcaink kivetítése másokra. Ezeket kihasználva, az ördög mindig gyűlöletre sarkallja az embert, melynek lefelé tartó spirálja végtelen, és gyilkosságba, háborúba sodorja, míg végül a pokolba taszítja.

Az alázatos ember megismeri és elfogadja önmagát, saját lelki állapotát, és Istennek átadva életét, megbékél saját magával és másokkal. Az Istennel megbékélt ember, önmagával is kibékül, és embertársait is békével fogadja. Csak a megbékélt ember, aki szereti önmagát, csak az tudja szeretni Istent, és Isten kegyelméből embertársait is...

(Zsolt 34:15) Hagyd el a rosszat és válaszd a jót, keresd a békét és járj a nyomában!

(Mt 22:37-39) Ő azt felelte neki: „»Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.«Ez a legnagyobb, az első parancs. A második hasonló ehhez: »Szeresd felebarátodat, mint önmagadat.«

2. Ismerjük-e Istent?

Sokan mondják vagy gondolják magukat vallásosnak, de gyakran ezek az emberek csak szüleik, elődeik beléjük nevelt vallásosságára alapoznak, és amikor közelükbe kerülsz, megtapasztalod, hogy vallásosságuk csak hagyományokba ragadt bigottság, lelketlen korlátoltság, vagy nemegyszer ijesztő bálványimádás. 

A múlt század történelme több ilyen hirhedt életpéldát is szolgáltatott, amikor egy ultravallásos családból származó nacionalista keresztényből háborús bűnös lett. Az ilyenek sokat ártottak embertársaiknak, nemzetüknek és az Egyháznak. Az elfogult, eltorzult vallási és politikai nézteteik, akcióik, pusztulásba sodorták a közösséget is, meg önmagukat is, olyannyira, hogy gyakran akasztófán végezték. Mára már divat lett, hogy a követőik rehabilitálják őket, és dicsőítik fórumaikon, de a valóság az, hogy sem azok nem ismerték, sem ezek nem ismerik Istent...

Annak a korszaknak egyik legnagyobb paradoxonja az 1938-as budapesti eucharisztikus kongresszus volt. Az esemény kegyelmi hatásának meg kellett volna nyilvánulnia a társadalomban is, de valójában semmi sem történt a lelkekben. Akkor a város úgy megmozdult, mint ma egy olimpiai város, de a lelkek nem változtak meg. Miért? Mert az emberek sokassága nem ismerte Istent, csak a kevélységet és a gyűlöletet. Ez a gyűlölet vezetett oda, hogy alig néhány évvel később, emberek ezreit lőtték folyókba, az utcán halomba, százezreit deportálták vagonokban, és semmisítettek meg faji hovatartozásuk, vagy nézeteik miatt. Ezek az emberek mind keresztények voltak, de nem ismerték Istent...

(Jn 17:3) Az örök élet pedig az, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit küldtél, Jézus Krisztust.

(1Ján 3:15) Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos. És jól tudjátok, hogy egy gyilkosnak sincs örök élete, amely megmaradna benne.

            

3. Megnyilvánul-e a szeretetünk?

Sokan gondolják, vallják magukról, hogy szeretnek, de szeretetük csak üres szavakból áll. A szeretetük álszeretet... Szeretik azokat, akik őket is szeretik, és megvetik, gyűlölik azokat, akik őket nem szeretik. Szeretik azokat, akik az ő társadalmi, nemzeti, politikai, gazdasági nézeteiket, céljaikat vallják és támogatják. A többieket meg ellenségként gyűlölik, és úgy is kezelik.

A leginkább elszomorító vallási megnyilválulás talán a nacionalista keresztény önimádás. Ez a bálványimádás egyik formája, mivel a nemzetet az oltár szintjére emeli, és Krisztus elé, vagy az Ő helyére teszi. Az ilyeneknek a nemzet van mindenek fölött... Ezek képtelenek meglátni Krisztust az idegenben, a másfajta emberben, aki ugyancsak Isten gyermeke és szeretetetre vágyó lélek...

(Zak 7:10) Ne sanyargassátok az özvegyet és az árvát, az idegent és a szegényt. Szívetekben ne forraljatok gonoszságot mások ellen.

(1Ján 3:18) Gyermekeim, ne szóval szeressünk, ne is nyelvvel, hanem cselekedettel és igazsággal.

4. Az igazi szeretet ott nyilvánul meg, ahol az „átlagember” nem képes szeretni

Az igazi szeretet szereti az idegent, szereti más nemzetiségű, más fajtájú, más vallású embert, szereti a szegényt, szereti a gazdagot, szereti a nyomorékot, szereti a más nézetű embert, szereti a nálánál jobbat és sikeresebbet, szereti a hitetlent és ateistát, szereti a liberálist, sőt, még a szabadkőmüvest is...

Az igazi szeretet gondolatokban, gesztusokban, szavakban, tettekben, magatartásokban és áldozatokban nyilvánul meg. Nem lehet igaz szeretet abban, aki rosszat gondol, rosszat tervez mások ellen, elutasító gesztusokat tesz más személye iránt, sérti szavaival más emberek becsületét, méltóságát, tettekkel árt embertársának, megkurtítja magatartásával mások jogait és nem tesz semmit a rászoruló embertársáért...

(Mt 5:44-45) Én viszont azt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, mert ő fölkelti napját a gonoszokra és a jókra, és esőt ad igazaknak és hamisaknak egyaránt.

5. Semmi sem jogosít fel arra, hogy bárkitől is megvonjuk szeretetünket

Lehetünk valakinek „nem barátja”, mert barátságunkkal azt ajándékozunk meg, akit akarunk, de nem lehetünk senkinek sem „nem felebarátja”, mert szeretetünket, amit Isten áraszt belénk, kötelesek vagyunk mindenkire kisugározni. Hogyan gondolhatjuk, hogy szeretjük Istent, Akit nem látunk, ha testvérünket, akit látunk, nem szeretjük?...

(1Ján 4:20) Ha valaki azt mondja: „Szeretem Istent”, és a testvérét gyűlöli, az hazug. Mert aki nem szereti testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát.

Uram Jézus, szégyenkezve látom be szeretetlenségemet. Add kérlek szeretetedet, hogy mindenkit képmutatás nélkül tudjak szeretni. Ámen.

Tettel és igazsággal

(1Ján 3:18-24) Fiacskáim! Ne szeressünk szóval, se nyelvvel, hanem tettel és igazsággal! Erről ismerjük meg, hogy az igazságból vagyunk, és az ő színe előtt megnyugodhat a szívünk. Mert ha a szívünk vádol is minket, Isten nagyobb a szívünknél, és tud mindent. Szeretteim! Ha a szívünk nem vádol minket, bizalmunk van Istenhez, és bármit kérünk, megkapjuk tőle, mert megtartjuk parancsait, és azt tesszük, ami kedves előtte. És az ő parancsa az, hogy higgyünk Fiának, Jézus Krisztusnak nevében, és szeressük egymást, amint megparancsolta nekünk. Aki megtartja parancsait, az őbenne marad, ő pedig bennünk. Hogy pedig ő bennünk marad, azt a Lélektől tudjuk meg, amelyet nekünk adott.

Tettel és igazsággal... Micsoda politikai kampányszlogen lehetne ez a rövid idézet... Itt vannak a helyhatósági választások. Több mint valószínű, hogy templomainkban is hallani fogunk buzdítást, hogy menjünk el szavazni. Ez így is hangozhatna: Kedves testvérek, szavazzatok azokra, akik nem csak ígérgetnek, nem szóval szeretnek benneteket, hanem tettel és igazsággal... De milyen tettel és milyen igazsággal? Szent János apostol itt a "tett" alatt az Úr Jézus parancsolatainak megcselekvését érti, és az "igazság" alatt, Isten igazságát, amelyhez igazítanunk kell életünket... 

De mit is jelent ez a gyakorlatban? Azt jelenti, hogy:

1. Hiszünk Jézus Krisztusban

Az Úr Jézus Krisztusba vetett hit azt jelenti, hogy gyökeresen megváltoztatjuk életünket, és odaigazítjuk azt az Ő parancsolataihoz. Felhagyunk a bűnös életmóddal és a test cselekedeteivel...

(Gal 5:19-21) A test cselekedetei nyilvánvalók: kicsapongás, tisztátalanság, fajtalanság, bálványimádás, babonaság, ellenségeskedés, viszálykodás, vetélkedés, harag, veszekedés, szakadás, pártoskodás, irigykedés, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlók. Mint már elõbb mondtam, most ismét kijelentem: Akik ilyeneket mûvelnek, nem öröklik Isten országát.

2. Nem vagyunk személyválogatók

Amikor egy egyszerű ember bemegy a plébániai hivatalba, hogy keresztelési, házassági, bérmálkozási vagy temetkezési űgyeit intézze, akkor rögtön figyelmeztetik a szabályokra, a szabályzatokra, és persze, az egyházi hozzájárulás befizetésére. Ha bemegy egy gazdag, tekintélyes ember, akkor a szabályok rögtön megenyhülnek, és olyan kivételek is lehetségessé válnak, amelyek közönséges halandó esetében szóba sem jöhetnek. Nyilvánvaló, hogy a dolog a pénz és a hatalom körül forog, mert minden rossznak gyökere a pénz szerelme (1Tim 6:10)...

(1Tim 6:10) Minden bajnak gyökere ugyanis a kapzsiság: jó néhányan, akik hozzá szegődtek, eltévelyedtek a hittől, és sok gyötrelmet okoztak maguknak.

(Jak 2:1-3) Testvéreim, Urunk, a megdicsõült Jézus Krisztus hitét ne személyválogatással tartsátok. Ha közösségetekbe belép egy férfi pompás öltözékben, aranygyûrûvel az ujján, és belép egy szegény is elnyûtt ruhában, figyelmetek a pompás öltözékû felé fordul, és így szóltok hozzá: „Foglalj itt kényelmesen helyet.” A szegénynek meg azt mondjátok: „Állj oda oldalra!” Vagy: „Ülj ide zsámolyomhoz!”

Szomorú dolog, amikor a plébániát, vagy a krisztusi közösséget profitorientált cégnek tekintik. Sok interjú található az interneten, ahol romániai, szegény, ortodox vallású emberek mondják, hogy számukra a templomi szertartás luxuscikk: Oda bizony sok pénz kell, de nekünk nincs – mondják a riportenek. Így aztán gyakran csak a temetkezési szertartást igénylik, mert hát ugyebár a halált nem lehet kikerülni. Ne legyünk személyválogatók, hanem ha lehet, inkább diszkrimináljunk pozitívan és álljunk a szegény ember pártjára...

3. Segítünk a szegényeken

Az evangéliumot nagyon sokan hirdetik szóval a TV-ben, a rádióban, az interneten, az újságban, stb. Tele van szép beszédekkel a világ, de a világ valahogy mégis egyre sötétebb és könyörtelenebb lett. Mint a hóvirágok, néha a jótettek is megjelennek, de érdekes módon, csak ritkán azok részéről, akik beszélnek az evangéliumról, és inkább azok részéről, akik hallgatják azt. Pedig, aki tanítja, annak kellene példával elől járnia...

Volt egy roma származású egyedülálló nő a közösségben, aki anyjával és két kiskorú gyermekével élt szegényesen egy régi faházban. Sok éve volt már a közösség hűséges tagja. Egyszer csak kapott a közösség egy nagyobb pénzösszeget, amelyet hangszerekre és kihangosítási eszközökre terveztek fordítani. Ekkor jött ez a roma asszony, és pénzt kért kölcsön, mert megroggyant a faházának az alja. Amikor megvizsgálták a szakemberek a falat, kiderült, hogy ki kell cserélni a faház alsó gerendáit, és betonra kell azt helyezni azt. Ha ezt a munkát nem végzik el a tél eljöveteléig, akkor megsemmisül a ház, és fedél nélkül maradnak. Volt, aki elzárkozott, mondván, hogy a közösség nem tud felvállalni karitativ akciókat. Ha most segítünk neki, akkor majd jön a következő... Ekkor én közbeléptem: Itt nem karitatív akcióról van szó, hanem egy testvérünk életéről... Ha most nem vagyunk képesek segíteni, akkor hiábavaló a mi hitünk, és hiábavaló az egész közösségi életünk. Ha az Úr Jézus legfontosabb parancsait, amelyet a Hegyi beszédben hagyott ránk (Mt 5:42), nem tartjuk meg, akkor mit ér az egész dicsőítés és evangelizáció. Végül sikerült meggyőznöm az illetékeseket, és adtunk pénzt az asszonynak. Az a pénz megmentette a házát, majd az asszonynak sikererült külföldön dolgozni, és kevesebb mint egy év alatt a pénzt vissza is adta...

A plébánia és a krisztusi közösség a nyomorult és a bajbajutott hívei menedéke kellene legyen. Nem a plébánosnak kell minden problémát megoldania, de mindezt, a ráruházott tekintély által, összehangolhatná, és az erőforrásokat odairányíthatná, hogyha lenne erre akarat... Persze, nem lehet mindenkin segíteni, nem lehet a csalókat nem elutasítani, de egy élő krisztusi közösségben mindig megtalálják, hogy kinek, mikor és hogyan kell segíteni...

4. Igazságban élünk és az szerint cselekszünk

A legtöbb ember nem akarja, hogy élete az igazság medrében haladjon. Valamerre mindig elhajlanak. Márpedig, minden igazságtalanság bűn (1Ján 5:17). Mi az igazság? - kérdezi a pilátuslelkű ember. Az igazság az, ami nekem jó - gondolja az ilyen... De az Úr Jézus azt mondja, hogy „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn 14:6). Tehát ha Jézus igéi szerint élünk, akkor igazságban élünk, és az igazság szabaddá tesz minket (Jn 8:32)...

(Jn 8:31-32) „Ha megmaradtok tanításomban, valóban tanítványaim vagytok, megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá tesz titeket.”

(Jn 14:6) Jézus azt felelte neki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet. Senki sem jut az Atyához, csak általam."

(1Ján 5:17) Minden igazságtalanság bűn, de van olyan bűn is, amely nem egyenlő a halállal.

Sokan beszélnek a szeretetről, habár távol állnak attól, hogy igazságban éljenek. Hogyan is merészelik?... Hogyan merészelik szájukra venni a "szeretet" szót, amikor nem élnek igazságban? Micsoda képmutatás!... Amikor a testvérét megrövidíti, igazságtalanul megkülönbözteti, jogaiban korlátozza, kifosztja, személyét nem tiszteli, megalázza, semmibe veszi... de közben a szeretetről áradozik... Előbb terelje vissza életét az igazság ösvényére, s akkor nyilvávaló lesz, hogy szereti az Istent. Aztán Isten szeretetéből töltekezve, a jócselekedetek által, majd beszélhet a felebaráti szeretetről is...

5. Irgalmasságot gyakorolunk

Az igazság törvénye az, hogy mindent ki kell egyenlíteni, mindenért meg kell fizetni. Az irgalmasság pedig az, hogy elengedjük a tartozást, vagy fizetünk más helyett, aki nem tud fizetni. Az Úr Jézus meghalt érettünk a kereszten szeretetből, hogy kifizesse adóslevelünket (Kol 2:14). Ez az irgalmasság őspéldája... Nekünk is törekednünk kell mások adósságait elengedni és kifizetni. Nem lehetünk olyanok, mint a gonosz szolga, aki sanyargatta szolgatársát egy kis tartozás miatt, amikor a király elengedte neki az ő nagy adósságát (Mt 18:24-35). Ha elengedjük a tartozásokat, vagy kifizetjük mások tartozását, akkor hasonlóvá válunk Krisztushoz. Ekkor megszűnik a harag, a neheztelés, a megvetés, az elutasítás, az ítélkezés, a megszólás, stb...

(Mt 18:27-28) Az úr szíve megesett a szolgán, elbocsátotta hát őt, és még az adósságot is elengedte neki. Ez a szolga azonban, mihelyt kiment, találkozott egyik szolgatársával, aki száz dénárral tartozott neki. Megragadta őt, fojtogatta és követelte: »Meg kell adnod, amivel tartozol!«

(Kol 2:14) Eltörölte az adóslevelet, amely követeléseivel ellenünk szólt és vádolt minket, eltávolította az útból, és a keresztre szegezte.

A szeretet, tettekben, leginkább az irgalmasság cselekedetei által valósúl meg. Ezek a következőek:

Az irgalmasság cselekedetei

Az irgalmasság testi cselekedetei:

1. az éhezőknek ételt adni,
2. a szomjazóknak italt adni,
3. a szegényeket ruházni,
4. az utasoknak szállást adni,
5. a betegeket és
6. a börtönben levőket látogatni,
7. a halottakat eltemetni.

Az irgalmasság lelki cselekedetei:

1. a bűnösöket meginteni,
2. a tudatlanokat tanítani,
3. a kételkedőknek jó tanácsot adni,
4. a szomorúakat vigasztalni,
5. a bántalmakat békével tűrni,
6. az ellenünk vétkezőknek megbocsátani,
7. az élőkért és holtakért imádkozni.

Ha ezeket megcselekedjük, akkor nem csak szóval szeretünk, hanem tettel és igazsággal is...

Uram Jézus, bennünk gyakran csak közönyösség és szeretetlenség van. Add kegyelmedet, hogy meglássuk testvéreink nehézségeit, és készek legyünk tettekkel is segíteni. Ámen.