2017. szeptember 17., vasárnap

Szent Pál intelmei az efezusiakhoz írt levelében


(Ef 4:1-2) ...éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, teljes alázatban, szelídségben és türelemben...

(Ef 4:2) Viseljétek el egymást szeretettel...

(Ef 4:3) Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a Lélek egységét...

(Ef 4:17) Azt mondom tehát, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket...

(Ef 4:22) Korábbi életmódotokkal ellentétben vessétek le tehát a régi embert, akit a megtévesztő kívánság romlásba dönt...

(Ef 4:23-24) Újuljatok meg gondolkodástok szellemében, s öltsétek magatokra az új embert, aki az Isten szerint igazságosságban és az igazság szentségében alkotott teremtmény...

(Ef 4:25) Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak...

(Ef 4:26) Ha elfog is benneteket az indulat, ne vétkezzetek. A nap ne nyugodjék le haragotok fölött...

(Ef 4:27) Ne adjatok teret az ördögnek...

(Ef 4:28) Aki lopott, ne lopjon többé, hanem dolgozzék, és keressen kenyeret keze munkájával, hogy legyen miből adnia a szűkölködőknek is...

(Ef 4:29) Semmiféle rossz szó ne hagyja el ajkatokat, hanem csak olyan, amely alkalmas az épülésre, hogy amiben kell, javára váljék hallgatóitoknak...

(Ef 4:30) Ne okozzatok szomorúságot Isten Szentlelkének, akivel meg vagytok jelölve a megváltás napjára...

(Ef 4:31-32) Legyen távol tőletek minden keserűség, indulat, haragtartás, szóváltás, káromkodás és minden egyéb rossz. Inkább legyetek egymás iránt jóindulatúak, könyörületesek, és bocsássatok meg egymásnak, amint Isten is megbocsátott nektek Krisztusban.

(Ef 5:3) Kicsapongásról és egyéb tisztátalanságról vagy kapzsiságról szó se essék köztetek, ahogy a szentekhez illik...

(Ef 5:4) Ocsmány, léha vagy kétértelmű szót ne ejtsetek ki...

(Ef 5:6-7) Senki ne vezessen félre benneteket üres beszéddel, mert ezek miatt éri Isten haragja a hitetlenség fiait. Tehát ne vállaljatok velük közösséget...

(Ef 5:8) Éljetek úgy, mint a világosság fiai...

(Ef 5:10) Azt keressétek, ami kedves az Úr szemében...

(Ef 5:11) Ne legyen részetek a sötétség meddő tetteiben, inkább ítéljétek el őket...

(Ef 5:15) Gondosan ügyeljetek tehát arra, hogyan éltek: ne balgán, hanem bölcsen...

(Ef 5:16) Használjátok fel az időt, mert rossz napok járnak...

(Ef 5:17) Ne legyetek értetlenek, hanem értsétek meg az Úr akaratát...

(Ef 5:18) Ne részegeskedjetek, mert a bor léhaságra vezet, inkább teljetek el Lélekkel...

(Ef 5:19) Egymás közt énekeljetek zsoltárt, himnuszt és szent énekeket. Énekeljetek és ujjongjatok szívből az Úrnak...

(Ef 5:20) Adjatok hálát mindig mindenért Urunk, Jézus Krisztus nevében az Istennek, az Atyának...

(Ef 5:21) Legyetek egymásnak alárendeltjei Krisztus iránti tiszteletből...

(Ef 5:22) Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak...

(Ef 5:33) Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket...

(Ef 6:1) Gyermekek, engedelmeskedjetek szüleiteknek az Úrban, mert így van rendjén...

(Ef 6:4) Apák, ne keserítsétek meg gyermekeiteket, hanem neveljétek őket fegyelemben az Úr útmutatása szerint...

(Ef 6:5) Szolgák, engedelmeskedjetek földi uratoknak, félő tisztelettel és egyszerű szívvel, akárcsak Krisztusnak...

(Ef 6:9) Gazdák, ti is így viselkedjetek velük szemben. Hagyjátok abba a fenyegetőzést, hiszen tudjátok, hogy nekik is, akárcsak nektek, Uruk van a mennyben, akinél nincs személyválogatás.

(Ef 6:11) Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy az ördög cselvetéseinek ellenállhassatok...


 

2017. szeptember 4., hétfő

Szent Pál intelmei a galatákhoz írt levelében


(Gal 1:9) Ha valaki más evangéliumot hirdetne nektek, mint amit tőlünk hallottatok: átkozott legyen!

(Gal 6:1) Testvérek, ha valakit botláson értek, ti akik lelkiek vagytok, intsétek meg a szelídség szellemében. De ügyelj, hogy magad kísértésbe ne essél!...

(Gal 6:2) Hordozzátok egymás terhét...

(Gal 6:3) Aki beképzeli magának, hogy valaki, holott semmi, önmagát áltatja.

(Gal 6:4) Mindenki a saját tetteit tegye mérlegre, dicsekvését pedig tartsa meg magának, ne tárja mások elé...

(Gal 6:7) Ne áltassátok magatokat, Isten nem hagy magából gúnyt űzni. Amit az ember vet, azt is aratja. Aki tehát test szerint vet, az a testből is arat majd romlást. Aki ellenben a Lélek szerint vet, a Lélekből arat örök életet...

(Gal 6:9) Ne fáradjunk bele tenni a jót, mert ha kitartunk, annak idején aratni is fogunk...



 

2017. szeptember 1., péntek

Szent Pál intelmei a korintusiakhoz írt második levelében


(2 Kor 6:14) Ne húzzatok egy igát a hitetlenekkel!...

(2 Kor 7:1) Õrizkedjünk a test és lélek minden szennyétől...

(2 Kor 10:7) Ha valaki azzal kérkedik, hogy Krisztusé, ne felejtse el, ahogy ő, úgy mi is Krisztusé vagyunk...

(2 Kor 10:17) De „aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék”...

(2 Kor 13:1) Két vagy három tanú vallomása döntsön minden ügyben...

(2 Kor 13:5) Vizsgáljátok meg magatokat, hogy a hitben éltek-e. Tegyétek csak próbára magatokat. Felismeritek-e, hogy bennetek él Jézus Krisztus?...



 

2017. augusztus 31., csütörtök

Szent Pál intelmei a korintusiakhoz írt elsõ levelében


(1 Kor 1:10) Éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban...

(1 Kor 1:31) Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék...

(1 Kor 3:18) Senki ne ámítsa magát! Aki közületek bölcsnek tartja magát ezen a világon, váljék balgává, hogy csakugyan bölcs lehessen...

(1 Kor 4:5) Ne ítélkezzetek hát időnap előtt, míg el nem jön az Úr...

(1 Kor 4:6) Senki se kérkedjék az egyikkel a másik rovására!...

(1 Kor 5:9) Ne barátkozzatok romlott emberekkel...

(1 Kor 5:11) Ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek hívnak, de kicsapongó, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló.

(1 Kor 5:13) Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!...

(1 Kor 6:9) Ne ámítsátok magatokat!...

(1 Kor 6:18) Kerüljétek az erkölcstelenséget!...

(1 Kor 6:20) Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!...

(1 Kor 7:10-11) A feleség ne hagyja el férjét. Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét...

(1 Kor 7:12) Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne küldje el...

(1 Kor 7:17) Mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, s ahogy az Isten hívta...

(1 Kor 8:2) Aki tetszeleg tudásában, még nem értette meg, mi a helyes ismeret...

(1 Kor 8:9) Szabadságotokkal az aggályosokat meg ne botránkoztassátok...

(1 Kor 10:7) Ne legyetek bálványimádóvá, mint néhányan közülük...

(1 Kor 10:8) Ne is vétsünk a tisztaság ellen, mint némelyek közülük...

(1 Kor 10:9) Ne kísértsük az Urat, mint néhányan kísértették...

(1 Kor 10:12) Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék...

(1 Kor 10:23) „Minden szabad”, de nem minden használ. „Minden szabad”, de nem minden szolgál javunkra...

(1 Kor 10:23) Senki se keresse a maga javát, hanem csak a másét...

(1 Kor 11:28) Vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből...

(1 Kor 14:1) Törekedjetek a szeretetre, de igyekezzetek a lelki adományokat is elnyerni, különösen azt, hogy prófétálhassatok...

(1 Kor 14:39) Törekedjetek tehát a prófétálásra, testvérek, s ne akadályozzátok meg az elragadtatás nyelvén szólást...

(1 Kor 15:34) Legyetek józanok, és ne vétkezzetek!...

(1 Kor 15:58) Tegyetek mindig minél többet az Úr ügyéért, hiszen tudjátok, hogy az Úr ügyében való fáradozástok nem hiábavaló...


 

 

2017. augusztus 30., szerda

Szent Pál intelmei a rómaiakhoz írt levelében


(Róm 12: 1) Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul...

(Róm 12: 2) Gondolkodástokban megújulva alakuljatok át...

(Róm 12: 3) Senki ne becsülje magát a kelleténél többre...

(Róm 12: 9) Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz...

(Róm 12: 10) A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást...

(Róm 12: 11) A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek...

(Róm 12: 12) A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak...

(Róm 12: 13) Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet...

(Róm 12: 14) Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok...

(Róm 12: 15) Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok...

(Róm 12: 16) Éljetek egyetértésben...

(Róm 12: 16) Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve...

(Róm 12: 17) Rosszért rosszal senkinek ne fizessetek...

(Róm 12: 17) Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében...

(Róm 12: 18) Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben...

(Róm 12: 19) Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot...

(Róm 12: 20) Ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni...

(Róm 12: 21) Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval...

(Róm 13: 1) Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak...

(Róm 13: 7) Adjátok meg mindenkinek, ami jár neki: akinek adó, annak az adót, akinek vám, annak a vámot, akinek hódolat, annak a hódolatot, akinek tisztelet, annak a tiszteletet...

(Róm 13: 8) Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel...

(Róm 13: 13) Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne evés-ivásban és részegeskedésben, ne kicsapongásban és tobzódásban, ne civakodásban és versengésben.

(Róm 13: 14) Ne dédelgessétek testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen...

(Róm 14: 1) Karoljátok fel a hitben gyengét, anélkül, hogy felfogását elítélnétek...

(Róm 15: 2) Törekedjék mindegyikünk embertársa javára és épülésére...

(Róm 15: 7) Karoljátok fel tehát egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére...

(Róm 16: 17) Tartsátok szemmel azokat, akik ellentétben a kapott tanítással széthúzást és botrányt okoznak. Kerüljétek őket!...



 

2017. augusztus 21., hétfő

Akinek van, annak még adnak

(Mt 13:10-15) Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz nekik példabeszédekben?” „Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait – felelte –, de nekik nem. Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak. Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok. Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket.

Sokan csodálkoznak az Úr Jézusnak ezen a kijelentésén: Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Hát akkor hol az irgalmasság, hol a szolidaritás és egyáltalán hol van a demokrácia. Ugyebár, az a bizonyos: Fraternite, liberte, egalite...

Ennek megértésére jó példa Salamon király imádsága:
(2 Kron 6-12) Salamon odajárult az Úr színe elé a bronzoltárhoz, amely a megnyilatkozás sátora előtt van, és ezer égőáldozatot mutatott be rajta. A következő éjszakán az Isten megjelent Salamonnak, és azt mondta neki: „Kérhetsz bármit, megadom neked.” Salamon így felelt az Istennek: „Nagy irgalmat tanúsítottál atyám, Dávid iránt, engem pedig megtettél helyette királynak. Nos hát, Uram, Istenem, teljesítsd ígéretedet, amelyet atyámnak, Dávidnak tettél. Mivel te tettél királlyá a nép fölé, amely megszámlálhatatlan, mint a föld pora, adj hát nekem bölcsességet és értelmet, hogy jól teljesíthessem kötelességemet e nép élén. Hiszen ki is tudná kormányozni ezt a te nagy népedet?” Az Isten így válaszolt Salamonnak: „Mivel ez a szíved vágya, és nem kértél gazdagságot, vagyont vagy dicsőséget, sem ellenségeid életét, sőt még csak hosszú életet sem kívántál, hanem bölcsességet és értelmet kértél, hogy kormányozni tudjad népemet, amelynek királyává tettelek, megadom neked a bölcsességet és az értelmet. Sőt, olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amilyen sem azoknak a királyoknak nem volt, akik előtted voltak, de utódaidnak sem lesz.”

Erre, a mai nyelvezetben, azt mondhatnánk, hogy Salamon megütötte a jackpot-ot, vagy mint a népmesékben a legkisebbik királyfi, mivel bölcsen választott, bõség lett a jutalma... Tehát Salamon bölcsen kért az Úrtól, ezért megkapta a bölcsességet és vele együtt minden gazdagságot. Vagyis Salamon azért nyerhetett bölcsességet, mert már bölcs volt... Láthatjuk ebbõl a példából, hogy akinek van, annak adatik, hogy bõvelkedjék benne. De honnan volt neki az a kezdõtõke, amellyel megnyította a bõség forrását?... Az atyjától... Láthatjuk, hogy Salamon direkt azzal vezeti be kérését, hogy az apja, Dávid érdemeire hivatkozik. Sõt maga az Úr is Dávidra hivatkozik, amikor késõbb irgalmasságot gyakorol Salamonnal:
(1 Kir 11:11-13) Ezért az Úr így szólt Salamonhoz: „Mivel így áll veled a dolog, hogy nem tartottad meg szövetségemet és a törvényeket, amelyeket szabtam, elveszem tőled a királyságot és szolgádnak adom. De atyádra, Dávidra való tekintettel nem a te életedben teszem ezt meg, hanem fiad kezéből ragadom ki. S nem veszem el az egész királyságot; egyetlen törzset meghagyok fiadnak, atyád, Dávid kedvéért és Jeruzsálem miatt, hisz kiválasztottam.”

Hogy van akkor ez? Amint az atyák átkából a fiak is részesednek, úgy az atyák áldásából is részesednek a fiak.
(Kiv 20:5) Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon
(Szám 14:18) Az Úr türelmes, s bőségben van nála a kegyelem, megbocsátja a bűnt és a gonoszságot, de azért nem hagyja megtorlatlanul, ellenkezőleg, az apák vétkét a harmadik s negyedik nemzedékig számon kéri az utódokon.
Ábrahám fiai, akár test, akár lélek szerint ( Róm 4:11-14) viszont áldottak:
(Ter 12:3) Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”

Megfigyelhetjük az evangéliumokban, hogy az Úr Jézus körül mennyi szoros rokonság van. Mi ez? Nepotizmus? Nem, hanem az áldásban részesülõ családtagok... Az Úr Jézusnak közeli rokona Keresztelõ János és unokatestvére Jakab apostol. Péter és András apostolok, János meg Jakab apostolok, a Zebedeus fiai, testvérek... A Szûzanya és Mária, Kleofás felesége, pedig nõvérek voltak...

Kik azok, akiknek nincs? Õk azok, akik bûnös nemzetségek leszármazottai, akiknek nincs, vagy esetleg csak egy talentumuk van. Az egytalentumos ember  problémája (Mt 25:24), hogy nem hisz és nem bízik Istenben. Jön a szívébe Istentõl a segítõ kegyelem, de hitetlenségbõl, a bizalom hiányában, a lelki restség miatt, hamis szégyenlõségbõl és a világ elõtti gyáva meghátrálás miatt, elfojta magában a szent gondolatokat. Pedig ha csak egyszer is megosztaná gondolatait, néhány szó erejéig, egy több talentummal rendelkezõ emberrel, aki az õ pénzváltója lehetne (Mt 25:27), szavai hallatára felbuzdúlna az, és háztetõkrõl hirdetné (Mt 10:27) az õ egytalentumos hitét. Így kamatozhatna az õ egy talentuma is, Isten országának terjesztésében. De mivel a hitetlen és rest szolga nem tesz semmit, ezért az az egy kegyelem is, amit saját gondolatának vél, elvétetik tõle és másnak adatik, mert az az Istené és Õ annak adja, aki megérdemli.

De ha valakinek egy talentuma se lenne, arról is gondoskodik az Úr Jézus, amikor azt mondja:
(Mt 7:7 -11) Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak. Melyiketek ad fiának követ, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik.

De hiába mondják a templomokban az embereknek, hogy imádkozzanak, sokan nem akarnak sem imádkozni, sem az Istent megvallani, megdicsõíteni a világban. Aztán, amikor az itéletre kerülnek, akkor szégyenkezve mentegetik magukat, hitetlenségüket, restségüket és gyávaságukat...

A mennyek országa hasonlatos a meglyukadt gáthoz. Az ember odamegy és addig piszkálja azt a lyukat, amelyen a víz csordogál, amíg a gát átszakad, a víz áttöri a gátat, és teljesen elárasztja azt, aki a gáton erõszakot követett el. Mert az erõszakosoké a mennyek országa, nem a hitetleneké, meg a gyáváké...
(Mt 11:12) A mennyek országa Keresztelő János idejétől mindmáig erőszakot szenved, az erőszakosok szerzik meg.

Törekedjünk, törtessünk a mennyek országáért és a mennyei kincsekért nap mint nap, mert a napok gonoszak ( Ef 5:16)...

Ima: Uram Jézus, adj nekünk nagy hitet, hogy úgy tudunk bízni Benned, ahogyan Mózes bízott, amikor az életét is felajánlotta a népért. Ámen.
 
 
 
 

2017. július 24., hétfő

Meztelenül

(Ter 9:20-23) Noé, a földműves, szőlőt kezdett telepíteni.  Amikor bort ivott, megrészegült, és meztelenül feküdt sátrában. Kám, Kánaán atyja látta apja meztelenségét, és elmondta két testvérének. Akkor Szem és Jáfet fogták a felöltőt, mindketten a vállukra terítették, háttal bementek és betakarták apjuk meztelenségét. Arcukat elfordították, így nem látták apjuk meztelenségét.

A meztelenség fogalma benne van a Szentírásban az elejétõl a végéig. A meztelenség valami nagyon bensõséges, misztikus jelentõséggel bír, amely meghatározza legintimebb érzéseinket, bensõ életünket. A meztelenséggel találkozunk álmainkban, bensõ szobánkban, képeken vagy odakint a nudista telepeken. Bárhol is legyünk meztelenül, bárhol is éljük meg a meztelenséget, az a legbensõbb énünket mozgatja meg.

A meztelenség az õsszentségben

Kezdetben, az õsszentség állapotában, Ádám és Éva mezítelenek voltak, de nem szégyellték magukat:
(Ter 2:25) Az ember és a felesége mezítelenek voltak mindketten, de nem szégyellték magukat.
Meglátásom szerint, ezt a mezítelenséget nem csak testi, vagy nem csak lelki értelemben kell szemlélni, hanem egyszerre mindkét értelemben. Abban az idõben olyan erõs volt az egység a test és a lélek között, hogy minden testinek szoros lelki vonakozása is volt. Akkor a test még nem volt „távol” a lélektõl és a testnek nem kellett „bevárnia” a lelket, mint a vonatról leszálló indián esetében...  Abban az idõben, Ádám és Éva, tényleg mezítelenek voltak test szerint. Ugyanakkor, az õ mezítelenségük, az Istennel való teljesen õszinte és gyermeki kapcsolatot is jelentette. Ezt az állapotot mindnyájan megéljük úgy kb. 5 éves korunkig. Önfeledten szaladgálunk a tenger partján, pucéran, a szüleink felügyelete alatt és eszünkbe sem jut szégyenkezni. Aztán egyszerre csak szégyenkezni kezdünk és nem akarunk többé bugyi nélkül megjelenni az emberek elõtt. Nem, mert a lelkünk, az õsbûn következményeként, elkezd önállósodni és rejtõzködni „a fák mögé” ( Ter 3:8).

A meztelenség a prófétánál

Noé mezítelenségét is kétféle módon tekinthetjük: testi értelemben és lelki értelemben. Habár nem tudjuk, hogy miként aludhatott el Noé részegen, mezítelenül, de kétségtelen, hogy a kép sokatmondó. Az õsatya, az õsi világ magja, férfiassága szépségében, ott hever a sátra közepén, mély révületben. Kám bûne az lehetett, hogy csak a testi látványt látta meg a sátorban, úgymond Noé szégyenét. Kám nem fogta fel atyja állapotában a lelkit, az istenit. Testvérei azonban, Szém és Jáfet, a lelki dolgokra voltak tekintettel és mély tisztelettel, háttal közeledve fedték be atyjuk mezítelenségét. Szém és Jáfet, átérezve atyjuk intimitásának szentségét, nem mertek még odatekinteni se. Ha lefordítjuk ezeket a szimbólumokat: a sátor az az ember teste ( 2 Kor 5:1); Noé a sátor közepén, Noé lelke; Noé részegsége, révület az Istennel való találkozásban - akkor lelki értelemben, Noé prófétai révületben lehetett, egy “õsszentségi” találkozásban Istennel. Ez az, amit Szém és Jáfet megérezhetett. Ezért lehetett az, hogy Noé, miközben megátkozza Kánaánt, Kám fiát, nem Szémet és Jáfetet áldja, hanem az Urat:
(Ter 9:25-27) »Átkozott legyen Kánaán, legyen utolsó szolgája testvéreinek!« Majd ezt mondta: »Áldott legyen az Úr, Szem Istene, és legyen Kánaán a szolgája! Terjessze ki Isten Jáfetet, lakozzék Szem sátraiban,
Úgy néz ki, hogy a prófétai meztelenség, mint az õsszentséghez való visszatérés, jelen volt az ószövetségi prófétaiskolában. Még Saul király is ott feküdt mezítelenül Sámuel elõtt:
(1 Sám 19:24) Ott ő is levetette ruháit és prófétált a többiekkel együtt Sámuel előtt, s ott feküdt azon egész nap és éjjel mezítelenül. Innen is származott a közmondás: »Hát Saul is a próféták közt van?«

A meztelenség az apostolnál

Péter apostol félig meztelenül halászott a bárkában. Amint megértette, hogy az Úr jelent meg a parton, azonnal magára öltötte köntösét és úgy ugrott a vízbe, pedig hát az ember általában leveti a köntösét ha a vízbe ugrik.
(Jn 21:7) Akkor az a tanítvány, akit Jézus szeretett, így szólt Péterhez: »Az Úr az!« Amint Simon Péter meghallotta, hogy az Úr az, magára öltötte köntösét, mert neki volt vetkőzve, és a tengerbe vetette magát.
Itt Péter apostol ösztönösen fedi be testét, hogy betakarja a „lélek test” foltjainak rútságát és méltóképpen jelenjen meg az Úr elõtt. Az õ köntöse a kegyelmi ruhát jelképezi, azt a fehér ruhát ( Jel 3:3; 3:18), amelyet majd Isten kegyelme által nyernek el a hívõk.

A meztelenség Isten elõtt

Minden ember teljesen mezítelen Isten elõtt. Nincsen olyan bensõ szoba és nincsen olyan ruha, amely eltakarhatna Isten szeme elõl. Nincsen olyan képmutatás és nincsen olyan kegyesség, amely ne lenne teljesen átlátszó Istennek. Õ behatol az ember lelkének legrejtettebb zúgába is. Olyan ez, mint a kék színezõ az átvilágításnál, amely átjárja és megfesti a bensõ szerv minden hajszálerét.
(Zsid 4:12-13) Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol és szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízeket és a velőket, s megítéli a szív gondolatait és szándékait. Semmiféle teremtmény nem láthatatlan a színe előtt, sőt, minden mezítelen és nyitott annak a szeme előtt, akinek elszámolással tartozunk.
Csak Isten elõtt vagyunk teljesen meztelenek. Az angyalok nem láthatnak bele korlátlanul sátrunk intimitásába, hanem csak kivülrõl szemlélnek bennünket. Hogy mennyit láthat egy angyal lelkünkből az nem nyilvánvaló, de hogy nem láthat mindent, az biztosnak tûnik. A teljes ismeret egyedül csak a Lélekké, aki átvizsgálja a mélységeket ( 1 Kor 2:10).

A meztelenség a krisztuskövetésben

Az õsszentségi meztelenséggel ellentétben, az üdvözültek fehér ruhát kapnak. Nem lehet visszatérni az õsszentségi mezítelenséghez, az édeni ártatlansághoz, mert az õsbûn már megfertõzte azt, és személyes bûneink foltjait is magunkon hordozzuk. Ezeknek a csúnya, fekete foltoknak szégyenét takarja be lelkünkön a kegyelem ruhája, amit a Bárány vére mosott fehérre ( Jel 7:14). Erre a ruhára, a kegyelem fehér ruhájára, kell vigyáznia a krisztuskövetõnek minden erejével. Ez a virrasztás...
(Jel 3:4-5) De vannak néhányan nálad Szárdeszben, akik nem szennyezték be ruháikat, és velem fognak járni fehérben, mert megérdemlik. Aki győz, így fog fehér ruhába öltözni, és nem törlöm ki nevét az élet könyvéből, és megvallom nevét Atyám és angyalai előtt.
(Jel 7:9-10) Ezután nagy sereget láttam, amelyet senki sem volt képes megszámlálni, minden nemzetből, néptörzsből, népből és nyelvből a trón előtt és a Bárány előtt állni, hosszú fehér ruhába öltözve, kezükben pálmaággal, és hangosan azt kiáltották: »Üdv a mi Istenünknek, aki a trónon ül, és a Báránynak!«
Jel 16:15 Íme, úgy jövök, mint a tolvaj! Boldog az, aki virraszt, és őrzi ruháját, hogy meztelenül ne járjon, és ne lássák a szégyenét!

A kegyelem ruhája nemcsak bûneinket fedi el, hanem a rossz hajlamainkat is megváltoztatja. Megszépít bennünket Isten angyalai és szentjei elõtt...
(Kol 3:12) Öltsétek tehát magatokra, mint Isten szent és kedves választottjai, az irgalom érzületét, a jóságot, az alázatosságot, a szelídséget és a béketűrést!

Tehát, ha az õsszentség állapota a meztelenség volt, az üdvözültek állapota a felruházottság lesz.
(2 Kor 5:1-4) Tudjuk ugyanis, hogy ha ez a mi földi sátrunk leomlik, Istentől kapunk hajlékot, nem kézzel alkotott, örök házat az égben. Azért is sóhajtozunk ebben a testben, mert vágyakozunk felölteni rá égi hajlékunkat, hogy ha le is kell vetkőznünk, mezítelennek ne bizonyuljunk. Mert amíg ebben a sátorban vagyunk, roskadozva sóhajtozunk, mivel nem azt akarjuk, hogy levetkőztessenek, hanem hogy felöltöztessenek, s így azt, ami halandó, elnyelje az élet.

A meztelenség középpontja

A mezteleség leginkább a nemi szerv látványában jelenül meg. Ha a testi meztelenség, leginkább a férfi nemi szervében jelenül meg, akkor a lelki meztelenség az ember szívében, a lelke legbensõbb zúgában. Ha minden testi élet a férfi nemi szervébõl fakad, akkor minden lelki élet az emberi szívbõl indul ki ( Péld 4:23). Ha az Istenhez való tartozás jele az Ószövetségben a körülmetélés volt, az Újszövetségben ez a szív körülmetélésében, a bûnbánatban és a hit kegyelmében valósul meg.
(Róm 2:28-29) Mert nem az a zsidó, aki külsőleg az, és nem az a körülmetéltség, ami kívül, a testen látható, hanem az a zsidó, aki bensejében az. Ez a szív körülmetéltsége a lélek szerint és nem a betű szerint. Az ilyen ember nem az emberektől nyer dicséretet, hanem Istentől.

Meztelenül az Úr elõtt

Bármennyire is akarjuk elfelejteni Istent hétköznapjainkban, bármennyire is elfordulunk Tőle gondolatainkban, Õ mindig ott van velünk. Nincs az a fal, az a bensõ kamra, az az elfordulás, amely elrejthetne az Õ szemei elõl. Ezért térjünk vissza az Úrhoz, de ne külsõségekben, hanem szívbeli odaforulásban és levetkõzésben. Nem nagy zarándoklatokra és hosszú útakra van szükség, hogy eljussunk az Úrhoz, hanem azonnali és õszinte odaforulásra.

Van néhány dolog, amit azonnal megtehetünk:
1. Az esti imánkban, amikor számot adunk az elmúlt napunkról, adjuk át az Úrnak a legintimebb gondolatainkat. Azokat adjuk át legbuzgóbban, amelyeket a leginkább rejtegetnénk, amelyeket a leginkább szégyenlünk. Ha átadjuk, akkor Õ befedi azokat és meggyógyítja szívünket;
2. A reggeli imánkban hozzuk magunkat mezítelenül Isten szent színe elé és határozzuk el, hogy minden gondolatunkat ma Vele együtt gondoljuk végig. Isten bennünk él és velünk gondolkodik. Ha mi is vele gondolkodunk, akkor Õ terelgeti a szívünket;
3. Próbáljunk minden percben telesen õszinte, folyamatos kapcsolatba lenni az Úrral. Isten állandó jelenlétének tudata legyen mindig a szemünk elõtt. Ha ez sikerül, akkor mindig a jelenben élünk, mert Õ az, aki úgy nevezi magát, hogy VAGYOK AKI VAN ( Kiv 3:14).

Ima: Én Uram, én Istenem, Neked adom mindenem. Fedd be Uram szégyenemet és légy mindig oltalmazó menedékem. Ámen.