Olajat is vittek

Mt 25:1-13

A mennyek országa hasonlít a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és a vőlegény elé mentek. Öt balga volt közülük, öt pedig okos. A balgák lámpásukat ugyan elvitték, de olajat nem vittek bele. Az okosak lámpásukkal együtt olajat is vittek korsójukban. A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak. Éjfélkor kiáltás hallatszott: Itt a vőlegény, menjetek ki elébe! - Erre a szüzek mind fölkeltek, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák kérték az okosakat: Adjatok egy kis olajat! Lámpásunk kialvóban van. - Nem adunk - felelték az okosak -, mert akkor nem lesz elég se nekünk, se nektek. Menjetek inkább az árusokhoz és vegyetek magatoknak. Míg odavoltak vásárolni, megérkezett a vőlegény, és akik készen voltak, bevonultak vele a menyegzőre. Ezzel az ajtó bezárult. Később megérkezett a többi szűz is. Beszóltak: Uram, Uram, nyiss ki nekünk! De ő így válaszolt: Bizony mondom nektek, nem ismerlek benneteket. Legyetek hát éberek, mert nem tudjátok sem a napot, sem az órát.

Az emberek gyakran felületesek és nem szeretik a gondos, elõrelátó embert, aki minden részletre odafigyel. Annyira fárasztó és kellemetlen – mondják róla. Állandóan csak kekeckedik... Soha nincs jól neki úgy, ahogy van... Aztán elmennek utazni, kirándulni és kiderül, hogy az elemlámpát bepakolták ugyan, de az elemeket már nem cserélték ki.

A lámpás szerepe

Ha egy lámpásra tekintünk, akkor mindenre gondolunk, csak éppen a szerepére nem. Megcsodáljuk, hogy milyen a formája, mibõl van készítve, milyen az üvege, milyen a fogantyúja, stb. Mindenre gondolunk, csak éppen arra, nem, hogy mi a szerepe. Pedig a lámpást azért készítették, hogy a világító lángnak, amely megvilágítja a sötétségben az utat, tálpáló tartálya és védõ tartója legyen. Az olajtartó táplálja az égõ kanócot és az üvegbura védi a lángot, hogy kitartson és ki ne aludjon menet közben. Tehát a lámpás használatánál, nem a lámpás a lényeg, hanem a benne égõ láng. A lángban pedig nem az a lényeg, hogy elemészti az olajat, vagy hogy melegít, hanem az, hogy világít. A lámpás szerepe az, hogy tartsa a lángot és hogy az világítson. Tehát végül is, az a lámpás szerepe, hogy az embernek látást bíztosítson a sötétben. Így hát, átvitt értelemben, a lámpás az ember lelki szeme, amellyel belát a szellemi, lelki dimenzióba. Isten lélek és Isten dolgait csak lelki szemekkel lehet látni. Isten is lámpások által lát, mégpedig hét lámpás által, amelyek Isten hét szelleme:

(Zak 4:2) Majd megkérdezte: „Mit látsz?” Azt feleltem: „Egy színarany mécstartót látok. A tetején olajtartó van, meg hét mécses, és hét égõ a mécsesek számára, amelyek rajta vannak.

(Zak 4:10b) „Ez a hét szem az Úr szeme: bejárják az egész földet.”

(Jel 4:5) A trónból zengõ, mennydörgõ villámok csapkodtak. A trón elõtt hét lobogó fáklya lángolt: Isten hét szelleme.

(Jel 5:6) Most azt láttam, hogy a trón és a négy élõlény és a huszonnégy vén között ott áll a Bárány, mintha leölték volna. Hét szarva volt és hét szeme - ezek az Isten hét szelleme, akiknek küldetésük az egész földre szól.

Régen, a zsidók menyegzõi szokása szerint, a menyasszony szüleinek házához ment a võlegény a kíséretével. Ha a menyaszony messzébb lakott, akkor estére értek a leányos házhoz. Ilyenkor szokás volt, hogy a menyasszony kivonult övéivel a võlegény elé. A lámpásoknak égniük kellett, hogy egymásra találjanak és meglássák egymást. Tahát látásra van szükség ahhoz, hogy a menyasszony és a võlegény találkozhassanak és megláthassák egymást.

( Szentírási lábjegyzék: A zsidó menyegzői szokás szerint a vőlegény kíséretével útnak indult a menyasszony szüleinek háza felé. Ha a vőlegény messzebb lakott, akkora menyasszony részéről is elindult a menet, melyben a nyoszolyóleányok vettek részt. A két menet vagy találkozott egymással, vagya menyasszony menete megvárta a vőlegényt egy helyen, s ezután közösen vonultak be a lakodalmas házba. Itt is ilyen menetről van szó. A példabeszédnek allegória jellege van. A tíz leány jelképe a keresztény embernek, aki várja Krisztust a halál órájában. Ha késik Krisztus, az nem jelentheti az éberség feladását: lámpájuknak elegendő olajjal kell rendelkeznie - ez a megszentelő kegyelem -, hogy Krisztust fogadhassák. Az ilyenek vonulnak be az örök életre, míg akik nem rendelkeznek a megszentelő kegyelemmel, nem mennek be.)

A lámpás mûködése

A lámpás mûködése egyszerû: a lámpásnak van egy tartálya amelyben olaj van és ami valamilyen módon adagolva elég benne. Lehet a lámpásnak kanóca, lámpacsöve, burája, kanócmozgató szerkezete, stb., de a lámpás lehet akár egy egyszerû tartály is, amelyben lángol az olaj felülete. Bármilyen is legyen a lámpás, két-három dolog feltétlenül szükséges ahoz, hogy az mûködjön: olajtartály, olaj és a védett láng.

Lelki síkon, az olaj a megszentelõ kegyelem, amely által Isten Lelkébõl és életébõl részesülünk. Az olaj az a kenet, amelyet a Szentlélek Úristen által kaptunk az Õsszentségbõl, Jézus Krisztusból (Jn 1:16), Aki a kegyelem kifogyhatatlan forrása. A megtestesült Ige, Isten egyszülött Fia, testében hordozza a teljes istenséget, az isteni természetet. A megváltás beteljesülése után, a kereszten, a római katona megnyitotta az Úr testét lánzsával, hogy a szent oldalsebén keresztül kifakadhasson a kegyelem folyama, a kegyelem kifogyhatatlan forrásából, hogy így mi kegyelmet kegyelemre halmozzunk.

(Jn 1:16) Mindannyian az õ teljességébõl részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.

Az ószövetségben, az olaj, az olajjal való megkenés, a megszentelõ kegyelmet vetítette elõre és az Istennek számára való elkülönítést, az Õ szentségéhez való odarendelést jelképezte. Az olaj így az Istentõl származó erõt, hatalmat, áldást és szentséget jelentette.

(Lev 8:12) Olajat öntött Áron fejére, és a kenettel fölszentelte.

A lelki olaj forrása, elsõsorban a szentségek, különösképpen az Oltáriszentség, vagyis a szentáldozás. De nagyon fontos forrás a kiengesztelõdés szentsége (a szentgyónás) és a betegek kenete is. A mindennapok kegyelmi forrása az ima és a Szentírás olvasás. Az imák között pedig nagyon fontos az elmélkedés. Az elmélkedésben mind a szív (az ember lelkének középpontja), mind az vese (az ember értelme) mûködésbe lépnek és megnyílnak a lelket formáló és megszentelõ kegyelem elõtt...

A lámpás, vagyis a lámpás tartálya, az valójában a mi lelkünk. Megkeresztelkedünk, azaz belekeresztelnek egy vallásba és katolikusnak neveznek bennünket. A katolikus keresztény hitünkben, lelkünk a keresztség és bérmálás karakterével megpecsételt lámpás. Kérdés az, hogy megtöltjük-e lámpásunkat olajjal, azaz valódi krisztus követõkké válunk-e vagy csak megkeresztelt, vallását nem gyakorló katolikusok. Divat ma RRK-nak lenni, azaz "romlott római katolikusnak" és ezzel viccelődni... Talán ez jelenti az olaj nélküli lámpást...

Ha hallgatjuk Krisztus tanítását az Egyházban, ha tettekre váltjuk, ha olvassuk a Szentírást és meg is éljük azt, ha rendszeresen szentségehez járulunk, ha idõt szánunk az imára, Isten jelenlétében, akkor a lelki korsónk mindig tele lesz olajjal. De akkor nemcsak a korsónk van tele olajjal, hanem a a lámpásunk is készen is áll, hogy lángra lobbanjon. Tehát, ha így élünk, akkor mindig készen állunk arra, hogy lángra lobbanjunk az Úr jelenlétében...

A lámpások kialvása és feléledése

Ha ezt az evangéliumi részt szemléljük, akkor felvetõdik bennünk a kérdés, hogy mi most melyik vagyunk: a szüzek, a kórsók vagy a lámpások? Elsõre a szűzekre tippelnénk, de valójában mindhárom bennünk van. A szûz ábrázolás azt jelenti, hogy az Egyház, Isten népe, Krisztusnak, a Võlegénynek menyasszonya. Isten feleségül veszi az Õ népét, aki sok szûz közössége. Az egy Võlegénynek rengeteg menyasszonya van, de mivel a Võlegény Isten, ezért, mindegyiknek olyan bensõséges hitvese tud lenni, mintha csak egy menyasszonya lenne.

(Iz 62:5) Mert amint a võlegény feleségül veszi a leányt, úgy fog frigyre lépni veled fölépítõd; és amint a võlegény örül a menyasszonynak, úgy leli örömét benned Istened.

A korsó ábrázolás azt jelenti, hogy a testünk és ezáltal a szellemi lelkünk is, a Szentlelek temploma, vagyis a megszentelõ kegyelem tartálya.

(1Kor 6:19) Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentõl kaptatok?

Az égõ lámpás pedig a világosságot, a szellemi látást jelenti, ami által élõ lesz bennümk a hit, a remény és a szeretet (1 Kor 13).

Tehát a hívõ ember hasonlatos egy szûz alakú olajkorsóra, amelynek a teteje égõ lámpás.

A hívõ ember, bármennyire is buzgó, idõrõl-idõre belefeledkezik a világ dolgaiba és gondjaiba. Ilyenkor lelkileg elszenderedik és a lelki szemei lecsukódnak. A lelki szemek lecsukódása a lámpás kialvását is jelenti. Tehát, amikor a hit dolgaihoz fordulunk, imádkozunk és Istenre tekintünk, akkor a lámpásunk kigyúlad, vagyis kinyílik a lelki szemünk és amikor elfordulunk Istentõl és a világ dolgaiba merülünk, akkor a lámpásunk kialszik, vagyis lecsukódik a lelki szemünk. Mennyire nehéz folyamatosan virrasztani és lelki szemeinket nyitva tartani. Az apsotolok még egy órát sem tudtak ébren maradni...

(Mt 26:40) Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta õket. Szemére vetette Péternek: „Még egy órát sem tudtok velem virrasztani?

Aki gyakran járul szentségekhez, imádkozik és megéli hitét, annak folyamatosan telik olajjal a korsója, és így nem marad olaj nélkül. Amikor Isten jelenlétébe kerül, hamar megigazítja lelkét, azaz lámpásának kanócát, és az azonnal lángra lobban Isten jelenlététõl, a Szentlélek tüzétõl. Aki nem éli meg a hitet, nem imádkozik, nem járul szentségekhez, annak nincsen olaja. Az ilyen elkezd kapkodni és keresni olajat, de mire találna, Isten visszavonul és õ kintreked a külsõ sötétségben. Tehát azért kell szüntelenül virrasztani és imádkozni, hogy folyamatosan kapjunk olajat, hogy íly módon, mindig készek legyünk lángra lobbanni Isten szent színe elõtt. Ha lángra lobbanunk, akkor meglátjuk a Võlegényt és létrejön a nagy találkozás...

A balga szüzek kérik az olajat az okosoktól, de az okosak nem segítenek nekik. Ez azt jelenti, hogy a közösség megtartó ereje csak addig ervényes, amíg el nem jön a nagy találkozás. A Võlegénnyel való nagy találkozáskor az okos szûznek nincs ideje a balgával foglalkozni, mint ahogy az ifjú asszony sem törõdik a koszorús leányokkal, amikor belépik férjével a hálószobába a nászéjszakára. A Võlegénnyel való találkozás olyan bensõséges minden szûznek, hogy oda nem férkõzhet közel egy harmadik személy. Ezért, a kegyelem állapotában lévõ ember halála hasonlatos a nászéjszakához. Bizonyos szempontból, mindenki egyedül jön a világra és egyedül is hal meg... Vagyishogy csakis Istennel...

Ima: Segíts Uram, hogy mindig legyen olaj a korsómban és ezáltal kellõképpen várjak Rád. Ámen.

Engedelmes lélekkel

(1Tim 2:8-15) Azt kívánom hát, hogy a férfiak mindenütt tiszta lélekkel emeljék imára kezüket, ne haragos és viszálykodó érzülettel. Kívánom azt is, hogy az asszonyok tisztességes ruhát viseljenek, szemérmesen és szerényen ékesítsék magukat: ne bodorított hajjal, arannyal, gyöngyökkel és drága ruhával, hanem mint istenfélő asszonyokhoz illik, jótettekkel. Az asszony csöndben, engedelmes lélekkel hallgassa a tanítást. Nem engedem, hogy az asszony tanítson, sem azt, hogy a férfin uralkodjék, hanem maradjon csöndben. A teremtésben is Ádám volt az első, Éva utána következett; Ádámot nem vezették félre, de az asszony hagyta, hogy félrevezessék, s bűnbe esett. Azáltal üdvözül, hogy vállalja az anyaságot, kitart a hitben, a szeretetben, a szegénységben és a tisztességben.

Egy alkalommal megkértem imában a Szûzanyát, hogy mutassa meg nekem, hogy milyen õ. Egy pár nap múlva indíttatást éreztem, hogy bemenjek a templomba imádkozni. Nyári délután volt és nem tudtam, hogy imaóra lesz. Amint gondolataimba mélyedve ültem a padban, elkezdtek szállíngózni be a hívek. Amikor felocsúdtam, már beszorítottak a padba a fal mellé. Ki akartam kászálódni valahogy, de végül ottmaradtam. Nézelõdni kezdtem és meglepõdve láttam, hogy én vagyok az egyetlen férfi a templomban. Több, mint kétszáz nõ volt és csak én voltam egyedül férfi. Amikor a lorettói litániát imádkoztuk, beugrott, hogy mit kértem korábban az imámban. A Szûzanya megmutatkozott nekem abban a kétszáz imádkozó nõben, hogy milyen valójában is õ....

A teremtés rendje

Hiszem, hogy Isten, az Õ hathatós szavával teremtette az embert a föld porából (Ter 3:19). Ha hiszem, hogy Isten teremtette az embert, akkor azt is elhiszem, hogy elõször Ádámot teremtette meg és csak azután teremtette Évát, Ádám csontjából és húsából (Ter 2:23). Nem azért teremtette Isten Évát Ádám csontjából és húsából, mintha nem tudta volna Évát is a föld porából megteremteni, hanem azért, hogy Éva Ádám csontjából és húsából való legyen... Ez azért lényeges, mert Ádámnak és Évának egy testnek kellett lennie (Ter 2:24), hogy szaporodjanak és sokasodjanak és így benépesüljön a föld (Ter 1:28). Tehát a teremtés rendjében Ádám az elsõ, és Éva, az asszony, a második...

Nem úgy kell elgondolni ezt az egy testet, amelyet Ádám és Éva, az elsõ család alkotott, mint valamiféle sziámi ikreket, hanem itt egy lelki egységre kell gondolni. Isten testileg egymásnak teremtette õket, Ádám megismerte Évát, és gyerekeket nemzettek. Isten teremté Ádámot és Évát az Õ képére és hasonlatosságára (Ter 1:27), de Ádám és Éva, az ősbűn esete után, már nemzették gyerekeiket a saját képükre és hasonlatosságukra (Ter 5:3). Az egy test azt jelenti, hogy a testi egyesülést követi a lelki egyesülés. A lelki "egy test" gyümölcsei pedig Isten új teremtményei, akiket a szülõk nemzenek, de Isten teremt...

A Sátán, amikor megkísértette az embert, akkor ravasz módon, a hátsó ajtóhoz került... Nem Ádámot, a teremtés koronáját kísértette meg, hanem az asszonyt, az oldalbordát, aki belõle lett teremtve, aki gyengébb, csábíthatóbb volt és aki által Ádámot is megkörnyékezhette. Tehát a bûnbeesés esete is bizonyítja, hogy a teremtés rendje szerint a férfi az elsõ, az erõsebb és a nõ a második a gyengébb. De ugyanakkor, a férfi és a nõ, egyforma méltósággal rendelkeznek, mindegyik a maga helyén...

Megváltoztatja az idõket és a törvényeket

Az ipari forradalom és a modernizmus kora óta, az emberek megszokták, hogy minden változik és mindennek változnia kell... A XX. század elején volt egy mondernizmus elleni egyházi retorika (sőt, eskü is...), de aztán egyhamar mindenki elfogadta a folyamatosan modernizálódó életmódot. A tudomány, a technika, a tehnológia, a mûvészetek, stb. fejlõdése nagyban hozzájárultak ehhez a folyamathoz. Mára, a posztmodern világban, a fejlődés, a reformok, a progresszió, már kötelezõ paradigmák... Aki nem fogadja el a modernizációt, a változást, a progresszív gondolkodást, az maradi és egy rossz értelembe vett konzervatív. Közben az emberek nem veszik észre, hogy a modernizáció pozitív eredményeinek leple alatt, az élet és annak alaptörvényei lettek megtámadva. De ki és miért akarná megtámadni az életet és annak törvényeit? Hát ki más, mint a Sátán, aki embergyilkos és a hazugság atyja kezdettõl fogva (Jn 8:44). Õ tervezi és viszi végbe az idõknek és az élet alaptörvényeinek megváltoztatását...

(Dán 7:25) Beszédeket mond a Fölséges ellen, és eltiporja a Fölséges szentjeit. Azt tervezi, hogy megváltoztatja az idõket és a törvényeket. Mindnyájan a kezébe kerülnek egy idõre, két idõre és egy fél idõre.

A Katolikus Egyház már több mint 20 éve közelharcot vív azokkal az erõkkel, amelyek folyamatosan támadják a közerkölcsöt, a családot, a nõ valódi státuszát, a megszületendõ és haldokló életet... 

Az új rend azt akarja, hogy:

- Mindenki azt tehessen a saját testével, amit csak akar: a nemek fogalmának kiiktatása (gender ideológia), a nemváltoztatás, a nemtõl független szex;

- A család fogalmának megváltoztatása: legalizálni az azonos nemûek kapcsolatát és házasságát, úgy államilag, mint egyházilag, hogy családot alapíthassanak és gyerekeket vehessenek örökbe;

- A feminizmus, a nõk jogainak és egyenrangúságának hangoztatása, miközben kivetköztetik a nõket, nõi mivoltukból és méltóságukból;

- Az abortusz, miszerint az anyának joga van bárhogy dönteni a magzata életrõl, a magzat személyére és életére való tekintet nélkül;

- Az eutanázia, amely szerint bárki, bármikor kérheti saját kivégzését, életétõl való megfosztását...

A katolikus keresztény válasz

A mai, nehéz idõkre, megvan a katolikus keresztény válasz: az engedelmes lélek... Az engedelmes lélek hallgat az Egyház tanítására, amely már rég megfogalmazta világos válaszát a mai élet nagy kérdéseire... És ezeken senki, de senki nem tud változtatni, még akkor sem, ha látszólag úgy tűnik...

Az ember teste a Szentlélek temploma (1Kor 6:19) és Krisztus testének tagja (1Kor 12:12). Isten minden embert szeret, de ez nem jelenti azt, hogy az ember a saját bûnös vágyai szerint élhet. Tehát a testünk nem lehet sem italoskorsó, sem a drogok vagy bujaság rabja, sem paráznának tagja (1Kor 6:15). Isten az embert férfinek és nõnek teremtette, hogy egy test legyenek, családot alapítsanak és gyerekeket hozzanak a világra. A homoszexuális vágy, a bûnös emberi természet beteges gerjedése (Róm 1:27), amelyet démonok gerjesztenek és az ilyen testi kapcsolat utálatos Isten elõtt (Lev 20:13). Az engedelmes lélek elutasítja az anglikán tévelygést, akik mára már nyilvánosan homoszexuális párkapcsolatban élő püspököt szenteltek...

A katolikus keresztény engedelmesség felfogja, hogy egy nõ soha sem lehet egyenlõ egy férfival és egy nõ soha nem lehet pap. A nõ valóban egyenrangú a férfival, de nem pozícióban vagy szolgálatban, hanem méltóságban. A nõ szerepe és méltósága az õ személyében, lényében és teremtett alkatában rejlik. A nõnek vállalnia kell saját szerepét, ami lényében és alkatában rejlik: legyen feleség, legyen anya, legyen segítõ és szeretõ társa férjének. Ez nem jelenti azt, hogy nem lehet egy nõ nagy tudású, magas pozicíójú, hogy nem futhat be karriert, hogy nem lehet fontos szerepe a társadalomban. De az engedelmes lélek elutasítja azt a protestáns utat, amely szerint nõket szentelnek lelkésszé, sõt nõ püspököket is akarnak szentelni...

Az igazi út az lenne, amit Szent Pál tanít. A nõk hallgassanak a közösségekben és keressék üdvösségüket a család és a közösség csendes szolgálatában. Ugyanakkor Szent Pál külön kiemeli a szűzi életre való elhívást (1Kor 7:25-40). Az a tény, hogy mára a férfiak hallgatnak és félrehúzódnak a közösségektõl, a lelkiségektõl, míg az asszonyok abszolut többségben vannak, a mai egyház rogyadozó, sérült állapotát szemlélteti. De ugyanakkor, a férfiak is gyakran nem hasonulnak Szent Pál kívánságához és haragos szívvel emelik kezeiket imára. Az Egyház, amit a hívek jelenítenek meg, aki az Asszony (Úrnõ; 2Jn 1:1), sokszor nem engedelmes lelkületû és nem hallgat, hanem zúgolódik a Fõ ellen, Aki a Võlegény és akit a papság képvisel. Nem vagyunk szerények viseletünkben és viselkedésünkben, sem a testiek, sem a lelkiek terén. Nem vagyunk csendesek és engedelmesek. Még sokat kell tanulnunk az engedelmesség és a jámborság terén, úgy a férfiak, mint a nõk...

A katolikus keresztény válasz a mai kihívásokra nem más, mint a jámbor élet, engedelmes lélekkel. Nem követhetjük a folyton lázadózó, károgó protestáns utat, amely a szüntelen viták és szakadások sorozata... A Szûzanya az õ "igen"-jével (Lk 1:38) és imádságos életével, példát mutatott mindnyájunknak, hogyan kell engedelmes lélekkel megélni a hitet...

Ima: Uram Jézus, bocsásd meg engedetlenségemet, lázadó lelkületemet és tisztátalan, önkényes életemet. Kérlek adj nekem jámbor, engedelmes életet. Ámen.

Mindenki téged keres

(Mk 1:29-39) Ezután mindjárt kiment a zsinagógából, és elmentek Simon és András házába Jakabbal és Jánossal együtt. Simon anyósa lázasan feküdt. Mindjárt szóltak is neki miatta. Odament hozzá, és felsegítette a kezénél fogva. Erre rögtön elhagyta a láz, és felszolgált nekik. Amikor beesteledett és a nap lement, odavitték hozzá az összes beteget és a megszállottakat: az egész város odagyűlt az ajtóhoz. Meggyógyított sok beteget, a különféle bajokban sínylődőket, és sok ördögöt űzött ki, de nem hagyta őket szóhoz jutni, mert azok ismerték őt. Másnap korán hajnalban fölkelt, eltávozott, és egy elhagyatott helyre ment, hogy ott imádkozzék. Simon, és akik vele voltak, utána mentek. Amikor megtalálták, azt mondták neki: ,,Mindenki téged keres.' Azt felelte: ,,Menjünk máshova, a szomszédos helységekbe, hogy ott is prédikáljak, mert azért jöttem.' És bejárta egész Galileát, tanított a zsinagógáikban, és ördögöket űzött.

Nem tudom volt-e gyerekkorodban olyan élményed, hogy este késõn mentél haza és amikor hazaértél, az egész család szörnyülködõ örömmel fogadott, ölelgetett, mert mindenki téged keresett. Az ember akit szeret, azt félti és ha a szeretett személyt nem találja, akkor elkezdi keresni és nem nyugszik amíg meg nem találja...

Az elveszett ember

Az õsszentség állapotában minden a helyén volt, mert Isten mindent jónak és helyénvalónak teremtett (Ter 1:31). Az ember otthon volt az atyai házban, az Éden kertjében és a természetben. Ha ebben az állapotban maradtak volna, akkor szaporodtak és sokasodtak volna Isten parancsolata szerint (Ter 1:28), majd egy idõ után, az idõsebbek, valószínüleg elváltoztak volna (1Kor 15:52) és Istenhez emelkedtek volna, mint ahogyan Hénoch (Ter 5:24), vagy Illés el lettek ragadva (2Kir 2:11).

A Sátánnak azonban ez nem tetszett és megkísértette az embert. Az ember belement az õsbûn csapdájába (Ter 3) és amikor elkövette, akkor valami visszafordíthatatlanul megváltozott benne, valami elszakadt benne. Megnyílt az ember szeme, meglátta saját mezíteleségét, de ugyanakkor elszakadt Istentõl, az élet forrásától (Jn 11:25)... Az ember ekkor már valójában el is veszett, és kizuhant az Édenbõl. A továbbiak már csak részletkérdések: az átok, a kiûzettetés a paradicsomból, a természet rendjének megváltozása, ezek mind-mind csak következmények. Az a harapás a tiltott gyümölcsbe, az volt az a pillanat, amikor a napsütés hirtelen fagyos téllé és az ajándékozó természet burjánzó vadonná változott. A meztelenségét rejtegetõ ember lelkét is már tövisek és bogáncsok szúrták. Az ember akkor már nem csak hogy rejtõzködött, hanem el is volt veszve...

Érezted-e már a szívedben, hogy elveszett ember vagy, aki nem találja az utat hazafele, aki nem találja az utat az élet dolgaiban, aki nem találja az utat az emberi szívek felé és aki nem találja az utat a béke és a megnyugvás felé?...

Isten keresi az embert

Az ember rejtõzködik, pedig el van veszve. Isten keresi az embert: Hol vagy? (Ter 3:9)... Pedig Isten tudja, hogy hol van az elveszett ember. Az elveszett ember, a bûntudat nyugtalanságában, nyugtatja magát azzal, hogy õ el van veszve. Úgy elvesztem, hogy Isten sem tudja hol vagyok. Nem talál meg, nem kell szembesülnöm Vele és így nem kell válaszolnom a kellemetlen kérdéseire...

Mit tettél? (Ter 4:10)... Miért tetted? A kérdést nem lehet megkerülni és ki kell mondani az igazságot. Az igazság pedig mindig az az átkozott igazság... Ássuk el jó mélyre és rakjunk rá egy nagy-nagy kupacot, hogy senki ne tudja elõásni. Az igazsággal ölni lehet – mondja a bûnös ember... Pedig Isten azt monja: 

(Jn 14:6) Én vagyok az út, az igazság és az élet. 

A bûnös ember nem akarja, hogy megtalálják az õ lelkét, de Isten nem hagyja elveszni azt ami az övé. Isten, aki mindent lát, mindent tud és mindenhol jelen van, keresi az embert. Ott van az ember mellett és keresi õt. Miért? Mert azt akarja, hogy az ember is viszontkeresse õt és a megtalálás valóságos egymásratalálás legyen...

(Luk 15:8) Vagy ha egy asszonynak van tíz drachmája, és egyet elveszít, nem gyújt-e világot, nem sepri-e ki a házát, nem keresi-e gondosan, amíg meg nem találja?

(Mt 18:12) Mit gondoltok? Ha egy embernek száz juha van és egy eltéved közülük, nem hagyja ott a hegyen a kilencvenkilencet, és nem megy el, hogy megkeresse az egy elveszettet?

Sokmindent rejtegetsz az életedben? Mi mindent sepertél a szõnyeg alá?... Elég nagy már a kupacod? Vigyázz, hogy meg ne rohadjon és büdösödjön. Szereted az igazságot, vagy már iritál csak az igazság szó említése is?... Téged is meg lehet ölni az igazsággal, vagy szereted az igazságot és naponta megvizsgálod magad az igazság tükrében?...

Az ember keresi Istent

Az õsbûn utáni idõkben az emberek nem keresték Istent. Megfeledkeztek Istenrõl és belemerültek a bûn mocsarába. Olyannyira belemerültek és olyannyira megsokasodott a földön a bûn, hogy Isten elhatározta, eltörli az embereket a föld színérõl vízözön által (Ter 6:13). Ugyanakkor, mindig voltak emberek, akik nem feledkeztek meg Istenrõl. Ilyenek voltak az õsatyák, a pátriárkák, akik közül Enos volt az elsõ, aki segitségül hívta Isten nevét (Ter 2:26)... De ott voltak azok a királyok is, akiknél Ábrahám járt és akik félték Ábrahám Istenét (Ter 20:1-18). Aztán ott van az a titokzatos pap, Melkizedek, akirõl nem tudni honnan származik (Ter 14:18) és akinek Ábrahám tizedet fizetett. Valójában, az ember soha nem felejtette el teljesen Istent, mert Isten képét semmi sem törölheti ki az ember lelkébõl. Mivel az ember inkább hajlik a rosszra, Isten elhatározta, hogy új rendet hoz a világba, azáltal, hogy Õutána való szomjúságot olt az ember szívébe...

(Ám 8:11) Igen, jönnek napok - mondja az Úr, az Isten -, amikor éhséget bocsátok a földre: éhséget, de nem kenyérre, szomjúságot, de nem vízre, hanem az Úr szavának hallgatására.

(Jer 31:22) Meddig tétovázol még, te szófogadatlan leány? Mert valami újat teremt az ÚR a földön: a nő jár a férfi után!

Elmerültél a bûnben?... Megkeseredett az életed, amely kezdetben oly édes volt?... Vágyódsz a szívedben valami szebb és jobb után?... Érzed, hogy el kellene hagynod az eddigi életed, hogy valami más kellene?.. Felismerted-e, hogy csakis Isten hozhat felüdülést a fáradt, elgyötört lelkednek?...

Az alagút vége

Amikor a vonat beszalad az alagútba, a fülkéket sötétség borítja be. Az útasok feszülten várják, hogy mikor ér ki a szerelvény az alagútból, mikor kezd feltûnni a világosság az alagút végén. Az õsbûn által, az emberiség is egy ilyen alagútba futott be és ezzel együtt a te életed is. A jó hír az, hogy az alagút végén már látszik a világosság. Ez a világosság nem más, mint a Megváltó, Jézus Krisztus, Isten egyszülött Fia. A halálközeli állapotot megtapasztaló emberek arról tesznek tanuságot, hogy egy alagútat láttak és az alagút végén egy hatalmas, szeretõ és ölelõ világosságot.

(Jn 8:12) Egy másik alkalommal így beszélt Jézus: "Én vagyok a világ világossága. Aki követ, nem jár többé sötétségben, hanem övé lesz az élet világossága."

(Jn 9,5) Amíg e világban vagyok, világossága vagyok a világnak."

Mindenki keresi Istent, de nem mindenki találja meg. Pedig ennek nem így kellene, hogy legyen...

(Mt 7:8) Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak.

De az emberek nem jól kérnek, nem igazán keresnek és nem jó helyt zörgetnek. Sok ember tévelyeg hamis istenkeresésben, természetimádásban, pogány vallásokban és gnosztikus okoskodásokban. Ez azért van, mert nem találkoztak még az élõ, feltámadt Jézus Krisztussal és azért is, mert Krisztust nem az Egyház által hallgatják. Van akinek Jézus Krisztus tanítása egy a sok vallás közül és van aki Jézus Krisztus szavait a saját kénye-kedve szerint értelmezi. Az igaz út a megfeszített és feltámadt, élő Jézus Krisztus, Akit az Egyház mutat fel nekünk. Sok hamis próféta támad napjainkban (Mt 24:11). Ne hagyjuk, hogy az igazi világosság helyett, hamis tündöklésekkel ámítsanak. Vigyázzunk, hogy ne tegyünk magunkévá megtévesztõ mûanyag istenországokat, hanem keressük az igazi Isten országát...

Ki neked Jézus Krisztus? Megváltó? Üdvözítõ? Tanító,? Gyógyító? Testvér? Barát? Próféta? Isten Fia? Pártus herceg? Csaló? ...

Vágyódsz-e az igazi világosságra? Hiszel-e az Egyház tanításanak? Vagy talán bajod van az Egyházzal? Egyház nélküli Krisztust akarnál, vagy Krisztus nélküli Egyházat?... Vagy talán sem Krisztus, sem az Egyház nem kell neked? Mi a problémád? Hiszed-e, hogy a problémádat csakis Jézus Krisztus tudja megoldani?...

Ima: Uram Jézus, add, hogy életünk minden napján szomjazzunk és keressünk Téged minden erõkkel. Ámen.

Szellemeteket, lelketeket és testeteket

(1Tessz 5:23) A békesség Istene szenteljen meg benneteket, hogy tökéletesek legyetek. Őrizze meg szellemeteket, lelketeket és testeteket feddhetetlenül Urunk, Jézus Krisztus eljöveteléig.

Az ember, az ő élete során, lassan rájön, hogy nemcsak csontokból, inakból, izmokból, vérbõl és különbözõ belsõ szervekbõl áll, hanem hozzátartozik lényéhez valami más is, ami őbenne van, de mégis emberfölötti dolgokra mutat... A XIX. századi a spiritiszták megpróbálták ezt tudományosan is kimutatni. A mérlegre tették a haldoklót és kiegyensúlyozták a mérleget. A halál beálltakor ellenõrizték, hogy a mérleg elmozdul-e. Hát biza nem mozdult el... Mi az, ami az ember testében van, de nem mutatható ki tudományos módszerekkel?...

Az embernek teremtett lelke van

Az Egyház tanítása szerint (KEK, 366.), Isten minden egyes ember szellemi-lelkét közvetlenül teremti és nem csak a szülõk „hozzák elõ” azt, a reprodukció aktusa által. A szülõk csak „munkatársai” a teremtõ Istennek, hozzáadva magukból a testi-lelki hozzájárulásukat. E testi-lelki hozzájárulásoknak, az egyesülésekor, Isten egy új szellemi-lelket teremt, amely a szülõkbõl származó testiekben, egy új szellemi, lelki és testi teremtménnyé, egy új személlyé teremtetik az anyaméhben. Az így megteremtett, létrehozott magzat, fogantatása pillanatától valóságos ember és személy, aki képes érzni és befogadni Isten és a szülõk szeretetét, vagy elszenvedni a szülõk elutasítását, ellene irányuló, abortáló szándékát...

Az emberi léleknek vagy másképpen nevezve szellemi-léleknek formája van, amely úgy tűnik hogy, azonos az ember testi formájával, oly módon, hogy a szellemi lélekben felismerhetõ az emberi személy. Az Úr Jézus többször is bizonyította az apostoloknak az Ő megjelenései alkalmával, hogy nem szellem, hanem hús és vér test. Ez arra utal, hogy az ember szellemi-lelke hasonlatos az ember testéhez...

(Lk 24:37) Ijedtükben és félelmükben azt vélték, hogy szellemet látnak.

(Lk 24:39) Nézzétek meg a kezem és a lábam! Én vagyok. Tapogassatok meg és lássatok! A szellemnek nincs húsa és csontja, de mint látjátok, nekem van."

Az emberi lelket, szellemi-léleknek is nevezik, míg mások külön szellemrõl és külö lélekrõl beszélnek. Az ember teste és lelke szétválaszthatatlan egységet alkotnak. Az ember természete egy egységes testi és szellemi-lelki természet. Ez az egység annyira szoros, hogy az ember szellemi-lelkét nem lehet különállónak gondolni, csakis a halál utáni állapotban, amikor a lélek már elhagyta a testet. Ez hasonlatos a vizes szivacshoz. A szivacs és a víz két különálló dolog, de távolról szemlélve a vizes szivacs is olyan, mint a száraz szivacs. Amikor a víz elpárolog, akkor a víz különválik a szivacstól. Ugyanígy, a halálkor, a lélek is elhagyja a testet. A meghalt ember lelke ismét egyesül testével a feltámadáskor, de ekkor már a megdicsõült szellemi testével (1Kor 14:44). Tehát az emberi természet, a feltámadás után is csak akkor teljes és megállapodott, amikor egy egységes test-lélek ember lesz. Ezért aztán, az is egy misztérium, hogy a meghalt ember üdvözült lelke miként lehet boldog a halál által bekövetkezett különvált állapotban...

A szellem és a lélek nem két különálló része az emberi léleknek, hanem az emberi lélek két különbözõ jellege. A szellem azt jelenti, hogy minden emberi lélek egyedi és megismételhetetlen, míg a lélek azt jelenti, hogy az ember lelke képes egyesülni Istennel, hogy részesüljön Isten életében. Vannak akik megint külön beszélnek a pszihérõl, mint az emberi lélek egy részérõl. Szerintem a pszihé nem egy része az emberi léleknek, hanem az ember szellemi müködésének egyik sajátossága...

Az ember szellemi-lelkének autonomiája

Az ember lelkét, azaz szellemi-lelkét, amely egységes az emberi testtel és amely különválik a halál által az emberi testtõl, tekinthetjük úgy is, mint egy szellemi „testet”. Ebben a kontextusban, értsük úgy a „testet”, hogy nincs önálló élete és autonomiája korlátozott. Istennek élete van önmagában és az Õ egyszülött Fiának is megadta, hogy élete legyen önmagában.

 
(Jn 5:26) Amint ugyanis az Atyának élete van önmagában, a Fiúnak is megadta, hogy élete legyen önmagában...

Habár az emberi lélek halhatatlan, mégsem rendelkezik önálló élettel, autonómiával, hanem csakis Istenben van élete. Ezért, az Istentõl való elszakadás, az élettõl való elszakadást jelenti. Az embernek, mint testi, szellemi, lelki teremtménynek, csak annyi élete van, amennyit a Teremtõje ad neki és szellemi-lelke is csak addig él, amíg Isten Lelke élteti világosságával...

(Jn 10:10) Én azért jöttem, hogy életük legyen és bőségben legyen.

A szellemi-lélek „testének” felépítése és müködése

A szellemi-léleknek, mint szellemi „testnek”, "szervei" vannak: szeme, füle, szíve és veséje...

(Mk 8:18) Van szemetek és nem láttok, van fületek és nem hallottok? Nem emlékeztek rá...

(Péld 4:23) Nagy gonddal őrizd a szívedet, mert hiszen belőle indul ki az élet.

(Péld 7:25) Szíved ne hajoljon az útjaik felé, és ne tévelyedj az ösvényeikre!

(Jób 19:27) Látni fogom, s ő a pártomon lesz, kit szemem lát, az nem lesz majd idegen, vágyódás tölti el veséimet.

(Zsolt 139:13) Te alkottad veséimet, anyám méhében te szőtted a testem.

(Zsolt 26:2) Tégy próbára, Uram, és vizsgálj meg engem,próbáld meg tűzzel vesémet és szívemet!

(Zsolt 73:21) Mert keserűség fogta el szívemet,fájdalom hasogatta vesémet;

(Jer 17:10) Én, az Úr, aki a szíveket vizsgálom, és próbának vetem alá a veséket, hogy megfizessek kinek-kinek életmódja és tetteinek gyümölcse szerint.

(Jel 2:23) Gyermekeit halálra adom, hadd tudja meg minden egyház, hogy én vagyok, aki a veséket és a szíveket vizsgálja, és megfizetek mindenkinek, kinek-kinek a tettei szerint.

A szellemi test szervei a következõ lelki funkciókat látják el:

A lelki szemek: a szellemi-lélek azon képessége, amely által az ember meglátja Isten dolgait, Isten akaratát és belelát Isten országának kinyilatkoztatott titkaiba;

A lelki fülek: a szellemi-lélek azon képessége, amely által az ember meghallja Isten szavát, üzenetét;

A lelki szív: a szellemi-lélek központi része, világító tûzhelye, amely az emberi "én" és személy kamrája és minden gondolatának, érzésének, akaratának kiindulópontja;

A lelki vese: a szellemi-lélek azon tulajdonsága, amely által a lélek megszûri a szívébõl származó gondolatokat, érzéseket és szándékokat, hogy értékelje, szabályozza és megszürje azokat.

A szellemi-lélek betegségei és azok hatásai

Az ember lelke megbetegedhet. Mivel az ember szellemi-lelke és teste egységet alkot, ezért a lelki betegségek testi betegségeket okozhatnak és a testi betegségek megbetegithetik a lelket...

A lelket megsebzi és megbetegíti:

 
- A kivülrõl jövõ bántások: az el nem fogadás, a szülõk abortusz szándéka, a sértések, a kicsúfolások, a kirekesztések, a fizkai bántalmazások, a szexuális bántalamzások, stb.;

- A személyesen elkövetett bûnök;

- Az örökölt, generációs lelki betegségek: az elsõ parancsolat megszegése, az ördöghöz való elpártolás, okkultizmus, stb.

Ezek a lelki betegségek depresszióhoz vezetnek, amelyek késõbb kihathatnak a testre is. A pszihés betegségeknek, az agy, a szív, a vese, a gyomor, a vastagbél, a szexualitás, stb... problémáinak gyakran a bûnök és lelki betegségek a gyökerei..

A test betegségei ellenben kihatnak a lélekre és eltunyíthatják, eltorzíthatják azt. Egy sánta, fogyatékos ember gondolkodása, érzelmi világa, pszihés állapota, lehet sérült, pontosan a fizikai állapota miatt. Ugyanakkor, ha bizonyos anyagok bejutnak a testbe, hatnak az idegrendszerre és azon keresztül a lélekre. A nyugtatók, a zsibbasztók, az altatók, az alkohol, a drogok és más hasonlók, a test idegrendszerén keresztül hatnak az emberi lélekre is. Így, olyan függőségek alakulhatnak ki, amelyek szétrombolják az ember lelkét, amit aztán a testi leépülés követ...

A test gyógyulását, a szellemi-lélek gyógyulásának kell megelõznie. Ha a szellemi-lélek bûnbocsánatot nyer és meggyógyul, az gyakran a test gyógyulásához vezet...

(Mk 2:9-11) Mi könnyebb? Azt mondani a bénának: Bűneid bocsánatot nyertek - vagy azt mondani: Kelj föl, fogd az ágyadat és menj? Tudjátok hát meg, hogy az Emberfiának van hatalma a földön a bűnök megbocsátására!" Ezzel odafordult a bénához: "Mondom neked, kelj fel, fogd az ágyadat és menj haza!" Az felkelt, fogta a hordágyat és mindenki szeme láttára elment.

Ima: Teremtõ Uram, köszönöm, hogy csodálatosan megteremtettél, alkottál és formáltál. Köszönöm, hogy mielõtt még meglettem volna, Neked már terved volt velem. Ámen.



Részlet a Katolikus Egyház Katekizmusából:

II. "Test és lélek tekintetében egy"

362 Is Az Isten képmására teremtett emberi személy egyszerre testi és szellemi lény. A bibliai elbeszélés szimbolikus nyelve ezt fejezi ki, amikor azt mondja: "Isten a föld porából alkotta meg az embert; és orrába lehelte az élet leheletét; így lett az ember élőlénnyé" (Ter 2,7). Isten tehát az egész embert akarta.

363 A lélek szó a Szentírásban gyakran az emberi életet [226] vagy az egész emberi személyt [227] jelenti. De jelenti az ember bensőjét is, [228] azt, ami benne a legdrágább, [229] azt, ami által a leginkább Isten képmása: a "lélek" az emberben a szellemi principiumot jelenti.

364 Az ember teste részesedik "Isten képmásának" méltóságában; pontosan azért emberi test, mert szellemi lélek élteti, és az emberi személy mint egész van arra rendelve, hogy Krisztus testében a Szentlélek temploma legyen. [230]

"Az ember, aki a test és lélek tekintetében egy, testi mivoltánál fogva magába gyűjti az anyagvilág elemeit úgy, hogy általa elérjék céljukat és fölemeljék hangjukat a Teremtő szabad dicséretére. Az embernek tehát nem szabad lenéznie a testi életet, épp ellenkezőleg, testét mint Istentől teremtett és az utolsó napon föltámadó valóságot jónak és tiszteletreméltónak kell tartania." [231]

365 A lélek és a test egysége olyan mély, hogy a lelket a test "formájának" kell tekinteni; [232] azaz az anyagból alkotott test a szellemi lélek miatt emberi és élő test; a szellem és az anyag az emberben nem két egyesült természet, hanem egységük egyetlen természetet alkot.

366 Az Egyház tanítja, hogy minden egyes szellemi lelket Isten közvetlenül teremt [233] -- nem a szülők "hozzák elő" --; azt is tanítja, hogy a lélek halhatatlan; [234] nem vész el, amikor a halálban elválik a testtől, és a végső föltámadásban újra egyesülni fog a testtel.

367 Olykor megkülönböztetik a lelket a szellemtől. Így Szent Pál azért imádkozik, hogy "a békesség Istene szenteljen meg titeket, hogy tökéletesek legyetek, őrizze meg szellemeteket, lelketeket és a testeteket feddhetetlenül Urunk Jézus Krisztus eljöveteléig" (1Tesz 5,23). Az Egyház tanítja, hogy e különbségtétel nem vezet be kettőséget a lélekbe. [235] A "szellem" azt jelenti, hogy az ember teremtésétől fogva természetfölötti céljára van rendelve, [236] és lelke képes arra, hogy ingyenes ajándékként fölemeltessék az Istennel való közösségre. [237]

368 Az Egyház spirituális hagyománya a szívet is hangsúlyozza, biblikus értelemben a "benső mélységét" (Jer 31,33-ban "in visceribus"), ahol a személy elkötelezi magát Isten mellett, vagy ellene dönt. [238]