Mezopotámia a történészek szerint is az emberiség bölcsõje volt és a vízözön elõtti úgynevezett "világ"... Akkoriban, az Éden kertjébõl induló folyónak négy ága volt. Ebbõl kettõt ma is megtalálunk a térképen...
(Ter 2:14) A harmadik folyó neve: Tigris, ez Asszurtól keletre folyik. A negyedik folyó az Eufrátesz.
Ez a két folyó a mai Irak területén található...
Az õsbûn esete után, Isten kiutasította az embert az Éden kertjéből, és keletre ûzte őket. Megtiltotta nekik a visszatérést az élet fájához...
(Ter 3:24) Amikor az embert elűzte, az Éden kertjéből keletre odaállította a kerubokat és a fenyegető tüzes kardot, hogy őrizzék az élet fájához vezető utat.
Káin is keletre bujdosott el a tesvérgyilkosság után, miután Ábelt megölte, addig menekülve kelet felé, ameddig csak a szeme ellátott...
(Ter 4:16) Kain azonban elbujdosott az Úr színe elől, és Nod földjén, Édentől keletre telepedett le.
Tehát a bûn átka alá esett emberiség fõ terjeszkedési iránya kelet volt, vagyis Perzsia iránya és tovább, az egész távolkelet... Ezért aztán mondható, hogy a kelet és általában Ázsia a mai népek õshona...
A bábeli zûrzavar után, amikor a nyelvek összezavarodtak (Ter 11:9), az emberek minden irányba szétszélednek nyelvek és törzsek szerint. Ezekbõl a népekből aztán két hatalom emelkedett ki: Asszíria és Egyiptom. Asszíria az ígéret földjétõl keletre, és Egyiptom az ígéret földjétõl nyugatra helyezkedett. Asszíria a kardot és a hatalmat testesítette meg, míg Egyiptom a bálványokat és a gazdagságot. Asszíria a történelmi birodalmak aranyfeje volt (Dán 2:32). Utána következtek a többi birodalmak: a perzsa, a méd, a görög, a kárthágói, meg a római... Egyiptom viszont különös volt és egyedülálló. Egyiptom nagyságának egyetlen egy volt a rendeltetése: hogy isteni és hatalmas legyen a népek előtt, és így, az élõ Isten, Ábrahám, Izsák és Jákób Istene, megmutathassa rajta csodálatos erejét és hatalmát. A fizikából tudjuk, hogy bármekkora is legyen egy erõ, nem vesszük észre, amíg nem látjuk annak hatását. A hatás megnyilvánulásához viszont ellenálló erőre van szükség...
(Róm 9:17) Az Írás is ezt mondja a fáraónak: "Azért támasztottalak, hogy megmutassam rajtad hatalmamat, és nevem híre elterjedjen szerte a világon."
Tehát, ha ma ellátogatunk Egyiptomba és látjuk a piramisokat, a fáráók templomait és sírjait, akkor jusson eszünkbe, hogy azok azért lettek, hogy Isten megmutathassa rajtuk csodálatos erejét és hatalmát a csapások által...
Üdvösségtörténetünk azzal kezdõdött, hogy Isten kiválasztott egy embert, akit Ábrahámnak nevezett (Ter 17:5). Ábrahám a hívõk atyja, az ígéretek és az áldások birtokosa. Ábrahám is megjárta Egyiptomot és õt is Egyiptomból hozta ki az Úr (Ter 12:20). Késõbb Jákób, az õ unokája is Egyiptomba költözött, hogy József csodálatos sorsa által megmeneküljenek az éhinségtől. Jákób, azaz Izrael, és az õ nemzetsége, letelepedtek Egyiptomban, Gósen földjére, és ott nagy néppé lettek. A késõbbi fáráó félni kezdett az izraelitáktól, ezért rabságba hajtotta õket és magzatjaikat írtotta, hogy ne szaporodhassanak, nehogy elhatalmasodjanak. Végül az Úr Mózest választotta ki és küldte el, hogy kivezesse Izrael népét Egyiptomból. Izrael csodálatos szabadulása Egyiptomból, a Vörös tengeren való átkelés és a pusztai vándorlás, lelki síkon, mind-mind rólunk szólnak… Az egyiptomi rabság, számunkra a bûn rabsága. Az Egyiptomból való szabadulás, az ember egyéni megtérése Isten segítő kegyelme által. A pusztai vándorlás pedig a hívõ ember zarándok élete az igéret földje felé, ami a menyország...
Az Úr Jézus is Egyiptomból jött ki, de nem mintha rabságban lett volna, hanem azért, hogy átölelje az egész emberi létet, az õsbûntõl, a bûn következményéig, vagyis a halálig. Ő mindenben olyan lett mint mi, kivéve a bűnt (Zsid 4:15). A Bethlehemben megtestesült Ige elõbb Egyiptomba ment, hogy ott felölelje az ember õsbûnben való rabságát, Istentõl való távoliságát, majd a Jordán folyóhoz ment felvenni János keresztségét, hogy magára vállalja az ember bûnös állapotát. Csak ezután kezdte el mûködését a Szentlélek kenetével, hirdetve Isten országának örömhírét (Mk 1:15)...
A bethlehemi közelség, az egyiptomi távolság, a golgotai magaslat és a pokoli mélység…
Ezeket követte a dicsõséges, harmadnapi feltámadás. Egyiptomból hozta ki Isten az Õ Szent Fiát, hogy megválthassa a teljes embert, az õ létének szélességében, hosszúságában, magasságában és ménységében... E hatalmas dolgok felfogása a szentek hite...
(Ef 3:18) Akkor majd fel tudjátok fogni az összes szenttel együtt, mi a szélesség és a hosszúság, a magasság és a mélység…
Miben áll a te egyéni Egyiptomod?... Hozott-e már ki téged Isten csodás módon Egyiptomból? Hálás vagy-e az Úrnak, hogy kiszabadított a bûn rabságából és a megtérés útjára vezetett? Esetleg kivánkozol-e vissza a te Egyiptomodba, a húsos fazekak mellé (Kiv 16:3)?... Feledkeztél-e meg Isten kegyelmérõl és jótetteiről?...
Isten gyermeke vagy (1Jn 3:1). Egyiptomból hívott ki téged is Isten, hogy kövesd az Õ Szent Fiát. Még hosszú pusztai vándorút vár rád ebben az életben, amely alatt mennyei kenyérrel kell táplálkoznod (Jn 6:33). Tarts ki, mert közel életed célja, az örök üdvösség (1Pét 1:9)...
Ima: Uram Jézus, Szabadítóm, add, hogy soha ne kivánkozzak vissza Egyiptomba a húsosfazekak mellé és nehogy méltatlan legyek Hozzád. Ámen.
