Nem vagyok méltó, hogy betérj a házamba

(Mt 8:5-12) Amikor beért Kafarnaumba, egy százados járult eléje, kérve õt: „Uram - szólította meg -, szolgám bénán fekszik otthon, és rettenetesen kínlódik.” „Megyek és meggyógyítom” - felelte neki. A százados ezt mondta neki: „Uram, nem vagyok méltó, hogy betérj házamba. Csak szólj egy szót, és szolgám meggyógyul! Magam is alárendelt ember vagyok, s katonák szolgálnak alattam. Ha azt mondom az egyiknek: Menj el! - elmegy, a másiknak: Gyere ide! - odajön hozzám, vagy szolgámnak: Tedd ezt meg! - megteszi.” Ennek hallatára Jézus elcsodálkozott és kísérõihez fordult: „Bizony mondom nektek, Izraelben nem találtam ekkora hitet. Ezért mondom nektek: Sokan jönnek majd napkeletrõl és napnyugatról, és letelepednek Ábrahám, Izsák és Jákob mellé a mennyek országában, az ország fiait pedig kivetik a külsõ sötétségbe. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.”

Ez az evangéliumi rész egy római, vagyis egy pogány katonaembert állít elénk, mint a hit példáját és a méltóság mércéjét. Az ő esete által Isten világosan kinyilvánította, hogy üdvterve kiterjed a pogányokra is, azaz minden emberre, aki hisz az Emberfiában, Jézus Krisztusban (1Tim 2:4). Amint Isten Ábrahámnak és utódainak egy jobb hazát, egy jobb országot ígért (Zsid 11:15), úgy ezt az országot minden embernek felkínálja, aki befogadja az evangéliumot...

A pogány százados hite

A római százados hitte és megértette, hogy Isten és az Ő seregei, a szellemi világban, egy országot alkotnak, a Római Birodalomhoz és a római hadsereghez hasonlóan (Mt 26:53), ország, mely egy testet alkot, és amelyet egy szent hierarchia és törvény szabályoz. A római százados már Szent Pál előtt ráérzett Isten országának és Krisztus testének modelljére (1Kor 12:12)...

A százados megértette és megérezte a názáreti Jézus nagyságát... Nem mondta ki, hogy Jézus az Isten Fia, nem mondta ki, hogy Jézust Istennek tartja, de kimondta azt, hogy Jézus Krisztus a legnagyobb Isten országában, és hogy minden angyal neki van alárendelve (Jn 1:51). A százados megértette, hogy habár ő a nagy Római Birodalom polgára és katonája, tisztség, mely kiváltságos jogokat biztosított számára, habár rangos tiszt, akinek hatalma van a katonái fölött és a leigázott zsidók fölött is, mégis, ez a hatalom csekély és mulandó. A százados megértette, hogy az üdvrendben ő csak másodrangú, és a zsidók elõbbrevalók, mert az üdvösség és a dicsőség Izraelből származik (Lk 2:32)...

(Lk 2:29-32) „Most bocsásd el, Uram, szolgádat, szavaid szerint békében, mert látta szemem üdvösségedet, melyet minden nép színe elõtt készítettél, világosságul a pogányok megvilágosítására, és dicsõségül népednek, Izraelnek.”

(Róm 2:9-10) Mindenkit, aki gonoszat mûvel, utolér a kín és a gyötrelem, elsõsorban a zsidót, azután a pogányt. S dicsõség, tisztelet és békesség vár mindenkire, aki jót tesz, elsõsorban a zsidóra, azután a pogányra.

Az újpogányok hitetlensége
 
A mai világ újpogányai nem hiszik az evangéliumot, Isten országát, és megtévesztõ sátáni tanításokra hallgatnak... 

(1Tim 4:1) A Lélek világosan állítja, hogy a végsõ idõkben némelyek elpártolnak a hittõl, megtévesztõ szellemekre és sátáni tanításra hallgatnak.

Az ilyenek nem ismerik az alázatot. Kevélyek és megátalkodottak, gyalázzák és megvetik az isteni fölséget. Megvetik az égi hatalmasságokat és az Egyházat... 

(Júd 1:8) Ennek ellenére ezek az álmodozók is ugyanúgy megfertõzik a testet, megvetik az (isteni) fölséget, káromolják az (égi) hatalmasságokat,...

Mivel nincs igaz hitük, nem ismerik az üdvtörténetet... Gyűlölik, üldözik és átkozzák a zsidókat. Az antiszemitizmus minden formája sátáni eredetû , és végső soron, minden gyülölködésük Jézus Krisztus és az Egyház ellen irányul. Amikor a zsidókat átkozzák, akkor Ábrahámot, a hit atyját is átkozzák, mert ő az atyja úgy a körülmetélteknek, mint a körülmetéletleneknek (Róm 4:11). Az ilyenek átkot vonnak magukra...

(Ter 12:3) Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.

(Ter 27:29) Népek szolgáljanak neked és nemzetek hódoljanak elõtted. Légy ura testvéreidnek, s hajoljanak meg elõtted anyád fiai. Legyen átkozott, aki átkoz, és áldott, aki áld téged.

(Róm 4:11) A körülmetélés jelét mint a körülmetéletlenségben nyert hitbeli megigazulás pecsétjét azért kapta, hogy atyja legyen minden körülmetéletlen hívõnek, hadd legyen nekik is részük a megigazulásban, és hogy atyja legyen a körülmetélteknek is.

A százados méltósága

A százados méltó volt, hogy részesüljön Isten országában, mert hitt Jézus Krisztusban, és megvallotta hitét szóban és tettben. Egy élet-halál kérdésben, hitt az Úr Jézus szavának távolra ható hatalmában, és bizonyította Izrael iránti szeretetét, mivel zsinagógát építtetett a zsidóknak (Lk 7:5)...

A százados méltó volt, hogy felmagasztaltassék, mert római polgár és katonatiszt létére megalázta önmagát a zsidók előtt. Elment kérni egy zsidóhoz, sőt azt mondta egy zsidónak, hogy nem méltó arra, hogy belépjen a házába. Mivel a százados megalázta magát, ezért felmagasztaltatott (Mt 23:12). Annyira felmagasztaltatott, hogy szavai belekerültek az Egyház liturgiájába: „Uram, nem vagyok méltó, hogy hajlékomba jõjj...“

A mi méltóságunk

A mi méltóságunk az Úr Jézusba vetett hitből fakad. A hit pedig a kegyelemből van, mely méltóvá tesz ha:

- A hit által felmagasztaljuk Jézus Krisztust és Ő lesz az első a mi életünkben...

(Mt 10:37) Aki apját vagy anyját jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám, aki fiát vagy lányát jobban szereti, mint engem, nem méltó hozzám.

- A hit által elfogadjuk a szenvedéseket és a megpróbáltatásokat Jézus Krisztusért...

(Mt 10:38) Aki nem veszi vállára a keresztjét, s nem követ, nem méltó hozzám.

- A hit által tanuságot teszünk Jézus Krisztusról az emberek előtt és megvalljuk Őt...

(Lk 12:8-9) Mondom nektek, hogy aki tanúságot tesz mellettem az emberek elõtt, azt majd az Emberfia is magáénak vallja az Isten angyalai elõtt. Aki azonban megtagad az emberek elõtt, azt én is megtagadom Isten angyalai elõtt.

A hit a reményt táplálja, és Isten kegyelméből buzog a szeretetre. Az istenes szeretet az, ami a mennyet veszi célba. Ez a mi méltóságunk...

 

Nyugtalanító kérdések

1. Hiszünk-e igazán a názáreti Jézus Krisztusban, Aki meghalt értünk, de feltámadt és ott ül az Atyának jobbján?

2. Miben áll a mi hitünk és miben nyilvánul meg?
3. Megvalljuk-e szóban és tettben Jézus Krisztust a világ előtt?
4. Megcselekedjük-e az Ő tanítását és parancsolatait?
5. Megnyilvánul-e a hitünk anyagi áldozatokban is az egyházban?
6. Szégyeljük-e az Úr Jézust és az Ő evangéliumát, vallásosságunkat, bizonyos környezetekben?
7. Helyezünk-e valamit az Úr Jézus elé vagy fölé, mint pl.: szülők, gyermekek, férj, feleség, nemzet, pénz, birtokok, földek, vállalkozások, stb.?
8. Utálunk-e, gyűlölünk-e valakit (ket), monduk-e gonosz, átkos dolgokat a zsidókról, vagy más nemzetekről, másféle emberekről?
9. Merünk-e lemondani életünkről, dolgainkról az Úr Jézusért?
10. Merünk-e szenvedést és üldöztetést vállalni az Úr Jézusért?...

Ha ezek a kérdések nyugtalanítanak bennünket, vagy ellenkezést váltanak ki bennünk, akkor lehet, hogy még hajlamosak vagyunk megbotránkozni az Úr Jézusban...

(Mt 13:20-21) A köves talajba hullott ellenben az, aki meghallgatja a tanítást és szívesen be is fogadja, de az nem ver benne gyökeret, mert csak ideig-óráig él. Amikor a tanítás miatt szorongatás, üldözés éri, csakhamar megbotránkozik.

(Lk 7:23) Boldog, aki nem botránkozik meg rajtam!”

Lássuk be méltatlanságunkat és törekedjünk az isteni erényekre (1Kor 13:13). Ma még van időnk behozni méltatlanságunk hátrányát, hogy egykor majd mi is méltók lehessünk...

Ima: Uram Jézus, bocsásd meg méltatlan viselkedésemet. Kérlek segíts, hogy ne kelljen megtagadnod engem angyalaid és szentjeid előtt. Ámen.