(Jn 20:1-10) A hét
első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a
sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon
Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik:
„Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.” Péter és a másik
tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik
tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s
látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a
sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét
befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most
már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és
hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett
támadnia a halálból. Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.
A hagyomány szerint, az a másik tanítvány, amelyik gyorsabban
szaladt, János apostol volt. Azért szaladt gyorsabban mert fiatalabb volt. Hogy
megértsük, miért hitt János apostol a látottak alapján, meg kell vizsgáljuk,
hogy mit látott és milyen lelkülettel látta azt, amit látott:
1. Az Úr Jézus háromszor is beszélt az apostoloknak arról, hogy meg
kell halnia Jeruzsálemben, de harmadnapra feltámad, viszont ők egyszerűen nem
értették, hogy miről beszél...
(Mt 20:17-19) Amikor Jézus
Jeruzsálembe készült fölmenni, maga mellé vette a tizenkettőt, s ezt mondta
nekik az úton: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és írástudók kezére
adják az Emberfiát. Azok halálra ítélik, és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy
kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék. De harmadnap feltámad.”
2. A sziklába vájt sírkamrát egy nagy
kő zárta el. Ezt a követ, a hét első napján, az asszonyok elmozdítva találták, mivelhogy két
angyal elhengerítette...
(Mt 27:59-60) József levette a testet,
tiszta gyolcsba göngyölte, s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír
bejáratához nagy követ hengerített, és elment.
(Lk 24:14) A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz, s
magukkal vitték az előkészített illatszereket is. Úgy találták, hogy a kő el
volt a sírtól hengerítve. Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták. Még
fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük ragyogó
ruhában.
3. Az apostolok nem hitték el,
amikor az asszonyok elmesélték, hogy mit tapasztaltak a sírnál...
(Mk 16:10-11) Ez
elment és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor
meghallották, hogy él, és hogy (Mária Magdolna) látta, nem hitték el.
(Lk 24:10-11) Mária
Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária, s néhány más asszony hozta a hírt, aki
még velük volt, az apostoloknak, de azok üres fecsegésnek tartották, és nem
hittek nekik.
4. A gyolcs, amelybe az Úr testét göngyölték, csak úgy ledobva hevert a sírban. A kendő azonban, amellyel az Úr fejét fedték be, nem hevert ledobva, hanem egy bizonyos módon volt öszehajtogatva, külön egy másik helyen (Jn 20:1-10). Mi történhetett ekkor János apostol lelkében? Melyek azok a látott
dolgok, amelyek egésszen meggyőzték őt? Ahoz, hogy ezt megértsük, az ő hitét megszilárdító
utolsó jelből kell kiindulnunk. János apostol hitének megszilárdításában az utolsó jel az az összehajogatott
kendő volt, amely külön volt lerakva. János apostol, mint az Úr legkedvesebb
tanítványa, aki naponta szolgálta az Urat, segített neki a ruházkodásában, és aki
a keblére is hajthatta a fejét (Jn 13:25), egyből felismerhette a kendő összehajtásának formájából az Úr Jézus szokását... Mivel János apostol naponta látta, hogyan hajtogatja össze az Úr Jézus esténként a
ruháját, egyből felismerhette, hogy azt a kendőt ugyanaz a személy hajtogatta össze, akit ő három éven keresztül nap mint nap szolgált...
5. János apostolnak eszébe juthattak Lázár föltámasztásának mozzanatai...
(Jn 11:41-44) Elvették
tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám,
hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak
a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem.
Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki! És kijött a halott, lábán
és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt
nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!
Lázár föltámasztásának esetében három fontos mozzanat volt:
a). segítő emberek elhengerítették a sír bejáratát elzáró követ;
b). segítő emberek oldozták fel a feltámadt Lázár testét szorító gyolcslepelből;
c). a megszabadult Lázár saját maga vette le a fejéről az arcát eltakaró
kendőt.
6. János apostolnak eszébe juthatott, hogy mit mondott az Úr Jézus Natánaélnek arról
a bizonyos nagy hitről, amelyet az Úr, az Ő feltámadása által szilárdít meg az
apostolokban...
(Jn 1:50-51) Jézus ezt felelte neki: „Mivel megmondtam, hogy
láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat is fogsz még látni.”
Majd hozzátette: „Bizony, bizony, mondom nektek: Látni fogjátok, hogy
megnyílik az ég, s az Isten angyalai föl s leszállnak az Emberfia fölött.”
Ezzel az Úr Jézus az Ő sírjánál bekövetkezendő eseményekre és az ott neki szolgáló angyalokra is utalt...
Az Úr Jézus minden tekintetben olyan akart lenni, mint az Ő testvérei. Ezért, az Ő feltámadásában, Lázár barátja feltámadásával azonosult. De a feltámadt Úr Jézus teste nem olyan, mint Lázár teste volt, mert Lázár, miután feltámadt, ismét meg kellett halnia. Az Úr megdicsőült testtel támadt fel, amelyen már nincs
hatalma sem a térnek, sem az időnek, sem a halálnak. Ő megtehette volna, hogy egyszerűen eltűnik a gyolcslepelből és a bezárt sírból, és megjelenik az apostoloknak, de
nem ezt tette. Feltámadásában lemintázta Lázár sírból való
kijövetelének mozzanatait, az Ő emberi természete szerint, hogy a jelek által higgyenek az apostolok, akik majd tanuskodni fognak feltámadásáról az egész világon...
(Róm 8:29) Mert
akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia
képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között.
(Kol 1:18) Ő a feje a testnek, az egyháznak; ő a kezdet, az
elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.
(Zsid 2:17) Ezért
mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű
főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép
bűneiért.
Ezért az Úr Jézus feltámadásakor az angyalok leszálltak a földre és elhengerítették a követ a sír bejáratától. Majd beléptek a sírba és feloldozták az Úr testét leszorító gyolcsot. Ekkor az Úr felült, letekerte a fejét betakaró kendőt és szokása szerint gondosan összefogta és letette maga mellé a kőre...
Ezután
következhetett az a mozzanat, amelyről nincs szó az evangéliumokban,
de implicite lehet rá következtetni. Az Úr Jézusnak nem volt ruhája amikor feltámadt, de
amikor az asszonyok találkoztak Vele, akkor már fel volt öltözve (lásd a Mária-Magdolna vagy az Emauszi tanítványok esetét). Tehát az Úr Jézus közben
felöltözött vagy felöltöztették... Mivel itt már a Feltámadottról van szó, a
megdicsőült Isten Fiáról, ezért feltételezhető, hogy az Úr Jézus felöltöztetése egy Őhozzá méltó szertartás lehetett... Ezért feltételezhetjük, hogy a feltámadt Urat az angyalok öltöztették
fel...
János apostol látott és hitt... Hasonlóképpen, Tamás apostol is látott és
hitt...
(Jn 20:27-29) Aztán
Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet
és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram
és Istenem!” Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik
nem látnak, mégis hisznek.”
Mi nem ismertük személyesen az Úr Jézust, nem láthattuk az Ő arcát, nem
láttuk hogyan hajtogatja össze ruháit, nem tappinthattuk meg oldalsebét és
mégis hiszünk benne... Nem hallhattuk hangját, nem hallhattuk fülünkkel a hegyi beszédet
és mégis szeretjük Őt...
(1Pét 8-9) Akit
noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne.
De mivel hisztek, ujjonghattok a megdicsőültek kimondhatatlan örömével, mert
eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.
Hiszünk Benne és szeretjük Őt, ezért boldogok vagyunk,
mert elérjük hitünk célját, az
üdvösséget, az örök életet, a mindenható, és fényességes Isten bolgodító
színelátásában...
Ima: Jézusom, megvalljuk, hogy Te vagy az egyetlen út. Csak Tebenned hiszünk, a
feltámadt és megdicsőült Úr Jézus Krisztusban. Te valóságos Isten és valóságos ember vagy, a mennyei Atyával és a Szentlélekkel egyetemben, mindörökkön-örökké. Ámen.
