Látta és hitt

(Jn 20:1-10) A hét első napján, kora reggel, amikor még sötét volt, Mária Magdolna kiment a sírhoz. Észrevette, hogy a követ elmozdították a sírtól. Erre elfutott Simon Péterhez és a másik tanítványhoz, akit kedvelt Jézus, és hírül adta nekik: „Elvitték az Urat a sírból, s nem tudni, hova tették.” Péter és a másik tanítvány elindult és a sírhoz sietett. Mind a ketten futottak. De a másik tanítvány gyorsabban futott, mint Péter, és hamarabb ért a sírhoz. Benézett, s látta a gyolcsot, de nem ment be. Nem sokkal később Péter is odaért, bement a sírba és ő is látta az otthagyott gyolcsot meg a kendőt, amellyel a fejét befödték. Ez nem a gyolcs közt volt, hanem külön összehajtva más helyen. Most már a másik tanítvány is bement, aki először ért oda a sírhoz. Látta és hitt. Eddig ugyanis nem értették az Írást, amely szerint föl kellett támadnia a halálból. Ezután a tanítványok visszatértek övéikhez.

A hagyomány szerint, az a másik tanítvány, amelyik gyorsabban szaladt, János apostol volt. Azért szaladt gyorsabban mert fiatalabb volt. Hogy megértsük, miért hitt János apostol a látottak alapján, meg kell vizsgáljuk, hogy mit látott és milyen lelkülettel látta azt, amit látott:

1. Az Úr Jézus háromszor is beszélt az apostoloknak arról, hogy meg kell halnia Jeruzsálemben, de harmadnapra feltámad, viszont azok egyszerûen nem értették, hogy mirõl beszél...

(Mt 20:17-19) Amikor Jézus Jeruzsálembe készült fölmenni, maga mellé vette a tizenkettőt, s ezt mondta nekik az úton: „Most fölmegyünk Jeruzsálembe. Ott a főpapok és írástudók kezére adják az Emberfiát. Azok halálra ítélik, és kiszolgáltatják a pogányoknak, hogy kigúnyolják, megostorozzák és keresztre feszítsék. De harmadnap feltámad.”

2. A sziklába vájt sírkamrát egy nagy kõ zárta el. Ezt a követ, a hét elsõ napján, az asszonyok elmozdítva találták, mivelhogy két angyal elhengerítette azt:

(Mt 27:59-60) József levette a testet, tiszta gyolcsba göngyölte, s sziklába vájt új sírboltjába helyezte. A sír bejáratához nagy követ hengerített, és elment.

(Lk 24:14) A hét első napján kora hajnalban kimentek a sírhoz, s magukkal vitték az előkészített illatszereket is. Úgy találták, hogy a kő el volt a sírtól hengerítve. Bementek, de az Úr Jézus testét nem találták. Még fel sem ocsúdtak meglepetésükből, már két férfi jelent meg mellettük ragyogó ruhában.

3. Az apostolok egyszerûen nem hitték el, amikor az asszonyok elmesélték, hogy mit tapasztaltak a sírnál:

(Mk 16:10-11) Ez elment és elvitte a hírt a gyászoló és szomorkodó tanítványoknak. Amikor meghallották, hogy él, és hogy (Mária Magdolna) látta, nem hitték el.

(Lk 24:10-11) Mária Magdolna, Johanna és Jakab anyja, Mária, s néhány más asszony hozta a hírt, aki még velük volt, az apostoloknak, de azok üres fecsegésnek tartották, és nem hittek nekik.

4. A gyolcs amelybe az Úr testét göngyölték, csak úgy ledobva hevert a sírban. A kendõ azonban, amellyel az Úr fejét fedték be, nem hevert csak úgy ledobva, hanem egy bizonyos módon volt öszehajtogatva, külön egy másik helyen (Jn 20:1-10). Mi történhetett ekkor János apostol lelkében? Melyek azok a látott dolgok, amelyek egésszen meggyõzték õt? Ahoz, hogy ezt megértsük, szerintem az õ hitét megszilárdító utolsó jelből kell kiindulnunk...

5. János apostol hitének megszilárdításában az utolsó jel az az összehajogatott kendõ volt, amely külön volt lerakva. János apostol, mint az Úr legkedvesebb tanítványa, aki naponta szolgálhatta az Urat, segített neki a ruházkodásában és aki a keblére is hajthatta a fejét (Jn 13:25), egybõl felismerhette a kendõ  összehajtásának formáján az Úr Jézus szokását... Mivel János apostol naponta látta, hogyan hajtogatja össze az Úr Jézus esténként a ruháját, egybõl felismerte, hogy azt a kendõt ugyanaz a személy hajtogatta össze, akit õ három éven keresztül nap mint nap szolgált...

6. János apostolnak eszébe juthattak Lázár föltámasztásának mozzanatai:

(Jn 11:41-44) Elvették tehát a követ, Jézus pedig felemelte a tekintetét, és ezt mondta: Atyám, hálát adok neked, hogy meghallgattál. Én tudtam, hogy mindig meghallgatsz, csak a körülálló sokaság miatt mondtam, hogy elhiggyék, hogy te küldtél engem. Miután ezt mondta, hangosan kiáltott: Lázár, jöjj ki! És kijött a halott, lábán és kezén pólyákkal körülkötve, arcát kendő takarta. Jézus szólt nekik: Oldjátok fel, és hagyjátok elmenni!

Lázár föltámasztásának esetében három fontos mozzanat volt:

a). segítő emberek hengerítették el a sír bejáratát elzáró követ; 

b). segítő emberek oldozták fel a feltámadt Lázár testét szorító gyolcslepelből; 

c). a megszabadult Lázár saját maga vette le a fejérõl az arcát eltakaró kendõt.

7. János apostolnak eszébe juthatott, hogy mit mondott az Úr Jézus Natánaélnek arról a bizonyos nagy hitrõl, amelyet az Úr, az Õ feltámadása által szilárdít meg az apostolokban:

(Jn 1:50-51) Jézus ezt felelte neki: „Mivel megmondtam, hogy láttalak a fügefa alatt, hiszel. De nagyobb dolgokat is fogsz még látni.” Majd hozzátette: „Bizony, bizony, mondom nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, s az Isten angyalai föl­ s leszállnak az Emberfia fölött.” 

Ezzel az Úr Jézsus, az Õ sírjánál bekövetkezendõ eseményekre és az ott neki szolgáló angyalokra is utalt...

Az Úr Jézus minden tekintetben olyan akart lenni, mint az õ testvérei. Ezért, feltámadásában, Lázár barátja feltámadását mintázta. A feltámadt Úr teste nem olyan, mint Lázár teste volt, mert Lázár, miután feltámadt, ismét meg kellett halnia... Az Úr megdicsõült testtel támadt fel, amelyen már nincs hatalma sem a térnek, sem az idõnek, sem a halálnak. Õ megtehette volna, hogy egyszerûen eltûnik a gyolcslepelből és a bezárt sírból és megjelenik az apostoloknak, de nem ezt tette. Feltámadásában lemintázta Lázár sírból való kijövetelének mozzanatait, az Ő emberi természete szerint, hogy a jelek által higgyenek az apostolok, akik majd tanuskodni fognak feltámadásáról az egész világon...

(Róm 8:29) Mert akiket eleve ismert, azokat eleve arra is rendelte, hogy hasonlók legyenek Fia képmásához, s így ő elsőszülött legyen a sok testvér között.

(Kol 1:18) Ő a feje a testnek, az egyháznak; ő a kezdet, az elsőszülött a halottak közül, hogy minden tekintetben ő legyen az első.

(Zsid 2:17) Ezért mindenben hasonlóvá kellett lennie a testvéreihez, hogy irgalmas és hű főpap legyen az Isten előtti szolgálatban, hogy engesztelést szerezzen a nép bűneiért.

Ezért az Úr Jézus feltámadásakor az angyalok leszálltak a földre és elhengerítették a követ a sír bejáratától. Majd beléptek a sírba és feloldozták az Úr testét leszorító gyolcsot. Ekkor az Úr felült, letekerte a fejét betakaró kendõt és szokása szerint gondosan összefogta és letette maga mellé a kõre...

Ezután következhetett az a mozzanat, amelyrõl nincs szó az evangéliumokban, de implicite lehet rá következtetni... Az Úr Jézusnak nem volt ruhája amikor feltámadt, de amikor az asszonyok találkoztak Vele, akkor már fel volt öltözve (lásd a Mária-Magdolna vagy az Emauszi tanitványok esetét). Tehát az Úr Jézus közben felöltözött vagy felöltöztették... Mivel itt már a Feltámadottról van szó, a megdicsõült Isten Fiáról, ezért feltételezhetõ, hogy az Úr Jézus felöltöztetése egy Õhozzá méltó szertartás lehetett... Ezért feltételezem, hogy a feltámadt Urat az angyalok öltöztették fel az Õ Fõpapi és Királyi köntösébe meg sarujába... Itt arra is gondolhatunk, hogy az Úr Jézus, a tékozló fiú példázatában, annak lelki feltámadásában és otthoni felöltöztetésének jelenetében, a saját eljövendõ feltámadását és felöltöztetését vetítette elõre...

(Lk 15: 22-24) Az apa odaszólt a szolgáknak: Hozzátok hamar a legdrágább ruhát és adjátok rá. Az ujjára húzzatok gyűrűt, és a lábára sarut. Vezessétek elő a hizlalt borjút, és vágjátok le. Együnk és vigadjunk, hisz fiam halott volt és életre kelt, elveszett és megkerült.

János apostol látott és hitt... Hasonlóképpen, Tamás apostol is látott és hitt...

(Jn 20:27-29) Aztán Tamáshoz fordult: „Nyújtsd ide az ujjadat és nézd kezemet! Nyújtsd ki a kezedet és tedd oldalamba! S ne légy hitetlen, hanem hívő!” Tamás fölkiáltott: „Én Uram és Istenem!” Jézus csak ennyit mondott: „Hittél, mert láttál. Boldogok, akik nem látnak, mégis hisznek.”

Mi nem ismertük személyesen az Úr Jézust, nem láthattuk az Ő arcát, nem láttuk hogyan hajtogatja össze ruháit, nem tappinthattuk meg oldalsebét és mégis hiszünk benne... Nem hallhattuk hangját, nem hallhattuk fülünkkel a hegyi beszédet és mégis szeretjük Õt...

(1 Pét 8-9) Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne. De mivel hisztek, ujjonghattok a megdicsőültek kimondhatatlan örömével, mert eléritek hitetek célját: lelketek üdvösségét.

Hiszünk Benne és szeretjük Õt, ezért boldogok vagyunk, mert elérjük hitünk célját, az üdvösséget, az örök életet, a mindenható, és fényességes Isten bolgodító színelátásában.

Ima: Jézusom, megvalljuk, hogy Te vagy az egyetlen út. Csak Tebenned hiszünk, a feltámadt és megdicsõült Úr Jézus Krisztusban. Te valóságos Isten és valóságos ember vagy, a mennyei Atyával és a Szentlélekkel egyetemben, mindörökkön örökké. Ámen.