Tél volt

(Jn 10:22-30) Jeruzsálemben elérkezett a templomszentelés ünnepe. Tél volt. Jézus a templomban járt, Salamon tornácában. A zsidók körülvették őt, és azt mondták neki: ,,Meddig tartasz még bizonytalanságban minket? Ha te vagy a Krisztus, mondd meg nekünk nyíltan!' Jézus azt felelte nekik: ,,Mondtam nektek, de nem hiszitek. Tanúskodnak rólam a tettek, amelyeket Atyám nevében művelek, de ti nem hisztek, mert nem vagytok az én juhaim közül valók. Az én juhaim hallgatnak szavamra; én ismerem őket, ők pedig követnek engem, és én örök életet adok nekik. Nem vesznek el soha, és senki sem ragadja el őket a kezemből. Amit Atyám nekem adott, az mindennél nagyobb, és senki sem ragadhatja ki az Atya kezéből. Én és az Atya egy vagyunk.'

Érdekes, hogy a szent író fontosnak találta megjegyezni azt, hogy: Tél volt. Miért?...

Egy alkalommal azt álmodtam, hogy tél van és az autómmal próbálok átvergődni egy jeges hómezőn. Az autóm fuladozott, a kerekei helyben pörögtek, és a helyzet reménytelennek látszott. Amikor felébredtem, mint mindig amikor ilyen nehezet álmodok, nyomott voltam...

Aznap elmentünk segíteni a rokonoknak szobát festeni. Én a sógorral kerültem egy szobába festeni. Beszélgettünk. Amikor felismertem, hogy elég sok ideig leszünk együtt, alkalmasnak találtam a pillanatot, hogy az örömhírre tereljem a szót. Elkeztem beszélni neki hosszasan az Úr Jézusról és az evangéliumról. A sógor végighallgatott, de nem szólt egy szót se. Éreztem, hogy nehezen tudom elérni az ő szívét. Lelkében jeges tél volt, nagy hó, amelyen nehezen lehetett átvergődni...

A lelki tél

A természetben tapasztaljuk, hogy milyen jó a nyár. Meleg van, a fák kizöldeltek, és a víz felmelegedik. A termés érik, és lehet napozni meg fürödözni a strandon. Mindez azért van, mert a nap jobban süt. Aztán a napok elkezdenek rövidülni és eljön az ősz. A falevelek lehullnak, és nemsokára fagyos, rideg tél jön. A természet mintha meghalna és hóba meg jégbe burkolózna. Ilyen a mi lelki életünk is: Amikor Isten közel van hozzánk, akkor nyár és forróság van a szívünkben. Amikor Isten távol van tőlünk, akkor tél, hóréteg és jég van a lelkünkben. Ez történt Jeruzsálemben is, amikor az Úr Jézus ott járt. Nemcsak kint volt tél, hanem belül is, az emberek szívében...

Isten nem változik. Ő mindig és mindenhol ugyanaz... Ahogy a Nap relatív mozdulatlan és a Föld forog körülötte, úgy Isten sem változik, hanem mi változunk és távolodunk, fordulunk el Tőle. Az emberi gyarlóság miatt lehetetlen, hogy el ne távolodjunk néha Istentől. Amikor elmerülünk a világ dolgaiban, a gondokban meg a szorakozásokban, akkor mindig elfordulunk egy kicsit Istentől. Ilyenkor jön ránk a lelki elalvás. Ha ez elhúzódik, akkor beáll szívünkben a lelki tél. Amint a természet elalszik télen és a medve is hibernál a barlangban, úgy a világi gondokban elmerült ember lelke is a téli álmát alussza.

(Mt 25:5) A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak.

(Lk 22:45) Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban.

(Lk 8:14) A szúrós bogáncs közé hulló szemek azok, akik meghallgatják, de később az élet gondjai, javai és élvezetei meggátolják őket fejlődésükben, ezért termést már nem hoznak.

A virrasztás és a lelki felmelegedés

A lélek alvásának, sötétségnek és Istentől való eltávolodásnak, vagyis a lelki télnek, ellentéte a virrasztás. Ez a lelki ébredés, az Istenhez való odafordulás, a lelki virradás, felmelegedés, vagyis a lelki nyár...

(2Pét 1:19) Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben.

A helyes lelki állapot a lelki éberség, amit a szüntelen ima és elmélkedés által lehet fenntartani. Ezek segítenek nyitva tartani lelki szemünket, hogy el ne aludjunk, mint az apostolok a getszemáni kertben. A folyamatos ima és az Istenhez való fordulás, felszítja szívünkben a lángot és felmelegíti lelkünket.

Azért kell virrasztani és imádkozni, hogy lelkünkben mindig nyár legyen, hogy lelkünk mindig haptákba álljon Isten fogadására. Ha készen állunk Isten fogadására, akkor Ő már ott is van a lelkünkben. Akkor nem kell félnünk a kísértésektől, mert a lelkünk szobájában a Szentlélek lángja lobog, világít, melegít és akkor a gonosz léleknek nincs ott helye...

( Mt 26:41) Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen.

(Lk 21:34) Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap...

(Mt 24:20) Imádkozzatok, hogy ne télen vagy szombaton kelljen menekülnötök!

(Mk 13:18) Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be.

A modern ember problémája az, hogy megfeledkezik Istenről, lélekben alszik és egy állandó lelki télben hibernál. Az Úr Jézus arra figyelmeztet, hogy jaj azoknak, akiket felkészületlenül ér az Ő napja...

A lelki felkészültség

A lelkileg felkészült ember állandóan virraszt és imádkozik. Az ilyen ember lelki szemei mindig nyitva vannak, lelke a kegyelem díszes, menyegzős ruhájába van öltözve és készen áll Isten fogadására. Lelke fel van övezve, hogy azonnal fogadja a hazaérkező Urát, és mindig össze van csomagolva, hogy induljon, ha netán szólítják. Ugyanakkor, a lelkében mindig nyár van, és mindig készen áll a versenyfutásra...

(1Kor 9:24) Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!

Vigyázzunk, hogy az utolsó futásunk, az ebből az életből való menekülésünk, ne lelki télben következék be. Jussanak eszünkbe azok a szerencsétlen háborús menekültek, munkatáborosok, szibériai foglyok, vagy Napoleon katonái, akik a rettenetes, fagyos télben, menekülve hulltak el. Imádkozzunk és virrasszunk, hogy lelkünk menekülése ne télen következzék be...

(Mk 13:18) Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be.

Ima: Uram Jézus! Kérlek segíts, maradj velem, mert esteledik és fázok. Ne engedd, hogy elaludjak és megfagyjon az én lelkem. Ámen.

A szél ott fúj, ahol akar

(Jn 3:7-15) Ne csodálkozz, hogy azt mondtam neked: szükséges újra születnetek. A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.' Nikodémus megkérdezte: ,,De miképpen lehetséges mindez?' Jézus azt felelte neki: ,,Te Izrael tanítója vagy, és nem érted ezeket? Bizony, bizony mondom neked, hogy amit tudunk, azt mondjuk el, és amit láttunk, arról tanúskodunk, de a mi tanúságunkat nem fogadjátok el. Ha földi dolgokról szóltam nektek és nem hiszitek, hogyan fogjátok majd elhinni, ha a mennyei dolgokról beszélek nektek? Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből jött le: az Emberfia. Ahogyan Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy kell majd az Emberfiának is fölemeltetnie, hogy mindannak, aki hisz, örök élete legyen őbenne.

A buzgó, lelkiségi keresztény körökben gyakran az a szokás, hogy amikor olyan magánkinyilatkozatatásokról, ezekhez kapcsolódó "zarándokhelyekrõl" van szó, amelyek megkülönböztetést vagy kritikát követelnének meg, ezzel az igével csapják agyon a témát: A szél ott fúj, ahol akar... Ezzel azt akarják mondani, hogy a Szentlélek ott mûködik ahol akar, tehát akár az ilyen helyeken is, és azt is, hogy az Úr ott is arat, ahol nem vetett (Mt 25:26). Ez így igaz, de ez nem jeleti azt, hogy elbagatelizálhatjuk a megkülönböztetést, ami nagyon fontos. Igaz, hogy a Szentlélek fúj és Õ valóban ott fúj, ahol akar, de nehogy a végén aztán az legyen emberi módon, hogy: Bolond lyukból bolond szél fúj... Ezért aztán jó lenne tisztázni, hogy miféle szél fúj, honnan és milyen haszonnal...

A Szentlélek szimbólumai

1. A víz

A víz, mint a Szentlélek szimbóluma, több helyen megjelenik a Szentírásban. Itt következik egy ószövetségi és egy újszövetségi igerész. Már az ószövetségi próféták megjövendölték, hogy ez a víz ki fog áradni, meg fog duzzadni az utolsó idõkben...

(Ez 47:1-12 ) Visszavezetett a templom bejáratához, és lám, víz fakadt a templom küszöbe alatt a keleti oldalon, mert a templom kelet felé nézett. A víz a templom jobb oldalán folyt le az oltártól dél felé. Kivitt azután az északi kapun és körülvezetett kívülről egészen a külső kapuig, amely kelet felé néz, és lám, víz tört elő a jobb oldalon. A férfi, akinek kezében mérőzsinór volt, kelet felé ment és ezer könyököt mért, majd átvezetett a vízfolyáson, s a víz bokáig ért. Újra ezret mért és átvezetett a vízfolyáson, s a víz térdig ért. Megint ezret mért és átvezetett rajta, s a víz a veséig ért. Ismét ezret mért, s már folyó volt, amin nem tudtam átmenni, mert a víz áradt, mély folyóvá dagadt, amelyen nem tudtam átmenni. Akkor ezt mondta nekem: Láttad ezt, emberfia? És elvezetett, majd elvitt a folyó partjához. Amikor visszatértem, lám, a folyó partján igen sok fa volt mindkét oldalon. Így szólt hozzám: „Ez a víz a keleti vidék felé indul és lefolyik Arabáig, s eljut a tengerig; amikor beleömlik, annak vize egészséges lesz. Amerre elér a folyó, minden élőlény, amely mozog, élni fog. Halak lesznek nagy bőségben, mert ahová ez a víz behatol, egészségessé lesz, és élni fog minden, ahová a folyó elér. Partján halászok állnak. En-Gadditól En-Eglajimig hálókat vetnek ki. Olyan tömérdek és sokfajta hala lesz, mint a Nagy Tengernek. Ingoványai és mocsarai azonban nem lesznek egészségesek, hanem sógödrökké válnak. A folyó mentén, mindkét parton mindenfajta gyümölcsfa nő, amelyeknek lombja nem hull le, s gyümölcse nem fogy el: minden hónapban friss gyümölcsöt hoznak, mert vizük a szentélyből fakad. Gyümölcsük eledelül, lombjuk pedig orvosságul szolgál.

(Jn 4:7-14) Egy szamariai asszony odament vizet meríteni. Jézus megszólította: „Adj innom!” Tanítványai ugyanis bementek a városba, hogy élelmet szerezzenek. A szamariai asszony így válaszolt: „Hogyan? Zsidó létedre tőlem, szamariai asszonytól kérsz inni?” [A zsidók ugyanis nem érintkeztek a szamariaiakkal.] Jézus ezt felelte neki: „Ha ismernéd Isten ajándékát, s azt, aki azt mondja neked: Adj innom, inkább te kértél volna tőle, s ő élő vizet adott volna neked.” "Uram - mondta erre az asszony -, hiszen vödröd sincs, a kút pedig mély. Honnan vehetnél hát élő vizet? Csak nem vagy nagyobb Jákob atyánknál, aki ezt a kutat adta nekünk, s maga is ebből ivott a fiaival és állataival együtt?” Jézus azt mondta neki feleletül: „Aki ebből a vízből iszik, újra megszomjazik. De aki abból a vízből iszik, amelyet én adok, az nem szomjazik meg soha többé, mert a víz, amelyet én adok, örök életre szökellő vízforrás lesz benne.”

A Szentlélek vízzel való szimbolizálása, az Õ életet adó, éltetõ jellegére utal. Amint a víz életet jelent a sivatagban, úgy a Szentlélek életet jelent az emberi léleknek.

2. A tûz

A Szentírásban olvashatjuk, hogy Isten jelenlétét tûz kíséri. A csipkebokrot lángokban látta Mózes (Kiv 3:3), Izrael népének az Úr tûzoszlopban jelent meg (Kiv 13:21-22) és a próféták áldozatait az Úr tûzzel emésztette meg (1Kir 18:38) és az apostolokra lángnyevek ereszkedtek alá (ApCsel 2:3)...

(Ez 8:1-3) A hatodik esztendőben, a hatodik hónap ötödik napján, amikor a házamban ültem, Júda vénei pedig előttem ültek, az én Uramnak, az ÚRnak a keze ott megérintett. Egy alakot láttam, amely tűzhöz volt hasonló. Derekától lefelé tűznek látszott, derekától fölfelé pedig ragyogónak látszott, ezüstösen csillogónak. Mintha egy kéz nyúlt volna ki, megragadott engem a hajamnál fogva. Fölemelt engem a lélek az ég és a föld közé, és elvitt Jeruzsálembe isteni látomásban, a Belső-kapu bejáratához, amely észak felől van, ahol az Istent bosszúságra ingerlő bálvány foglalt helyet.

(Lk 12:49) Azért jöttem, hogy tüzet dobjak a földre. Mi mást akarnék, mint hogy lángra lobbanjon!

(ApCsel 2:3) Majd lángnyelvek jelentek meg nekik szétoszolva, és leereszkedtek mindegyikükre.

(1Kor 3:13-15) Az (Úr) napja ugyanis nyilvánvalóvá teszi, mivel tűzzel érkezik, és a tűz majd megmutatja, kinek mit ér a munkája. Akinek építménye megmarad, jutalomban részesül. De akinek műve elhamvad, az kárt vall. Maga ugyan megmenekül, de csak mintegy tűz által.

A Szentlélek tûz általi szimbolizálása, az Õ tisztító jellegére útal. Amint a tûz elégeti a pelyvát, kiégeti a szennyet és a salakot, úgy a Szentlélek is kiégeti az emberi életbõl, lélekbõl az evilági tisztátalanságot.

3. A szél

Néhány esteben olvashatjuk, hogy Isten a szélben jelenik meg. Nem viharban, nem forgószélben, hanem kellemes, lágy, felüdítõ szélben. Ez a szél megújítja a természetet és láthatatlan módon növekedést, fejlõdést ad a növényeknek...

(1Kir 19:11-13) Az Úr erre azt mondta: „Menj, és a hegyen járulj az Úr színe elé!” S lám, az Úr elvonult arra. Hegyeket tépő, sziklákat sodró, hatalmas szélvész haladt az Úr előtt, de az Úr nem volt a földrengésben. A földrengés után tűz következett, de az Úr nem volt a tűzben. A tüzet enyhe szellő kísérte. Amikor Illés észrevette, befödte arcát köntösével, kiment, és a barlang szája elé állt. Egy hang megszólította, ezekkel a szavakkal: „Mit csinálsz itt, Illés?

(Jn 3:7-8) A szél ott fúj, ahol akar. Hallod a zúgását, de nem tudod, honnan jön, és hová megy. Így van mindaz, aki a Lélektől született.

(ApCsel 2:2) Egyszerre olyan zúgás támadt az égből, mintha csak heves szélvész közeledett volna, és egészen betöltötte a házat, ahol ültek.

A Szentlélek szél általi szimbolizálása, az Õ megújító, frissítõ, növekedést, fejlõdést adó jellegére útal. Nem tudjuk, hogyan és mikor müködik a Szentlélek "szele", csak azt látjuk, hogy egy embernek megváltozik az élete. Korábban hitetlen és bûnös volt, és egyszer csak hívõ és szent életû lesz.

4. A galamb

Az evangéliumokban jelenik meg elõször a Szentlélek galamb formájában, amikor leszállott a Jordán vizébõl kiemelkedõ Úr Jézusra...

(Lk 3:22) ...és a Szentlélek galamb alakjában leszállt rá. Szózat is hallatszott az égből: "Te vagy az én szeretett Fiam, benned telik kedvem."

A Szentlélek galamb általi szimbolizálása, az Õ szelídségére útal. A Szentlélek úgy száll le, úgy telepedik az emberre, hogy észre sem lehet venni. Nem csap zajt, nem erõszakoskodik és akárcsak a galamb, a szelíd, békés, nyugalmas helyet szereti.

5. Az ujj

Jézus az Isten ujjával űzi ki a gonosz lelkeket (Lk 11:20). Isten törvényét a kőtáblákra "Isten ujja" írta (Kiv 31:18), "Krisztus levele", mely az Apostolok gondjára van bízva, "az élő Isten Lelkével, nem kőtáblákra, hanem az élő szív lapjaira" (2Kor 3:3) van írva. A "Veni, Creator Spiritus" himnusz a Szentlelket "Te, ujj az Isten jobb kezén" formában hívja segítségül. (KEK 700)...

(Lk 11:20) De ha én Isten ujjával űzöm ki az ördögöket, biztosan elérkezett hozzátok az Isten országa.

Az ujj Isten érintését szimbolizálja, érintés mely életet, gyógyulást ad és megszentel.

A lét három szintje

A létnek szimbólikusan három szintje van... A középsõ szint, az evilági, az anyagi, vagyis a testi szint. Itt csak rövid ideig élünk... Mindnyájan arra vagyunk hívatva, hogy a felsõ szintre eljutva örökké boldogan éljünk. Az alsó, az alvilági szint, ahol a mi bûnös emberi lelkünk raboskodik és tisztul a tisztítótűzben (Mt 5:25). A felsõ szint pedig a mennyei szint, Isten szent színének látása. Isten átöleli mind a három szintet, mert Õ mindenhol jelen van. A kárhozat "nemlét", mely az életen kívül van...

(Zsolt 95:3) Mert nagy Isten az Úr, fölséges király minden isten fölött. Kezében vannak a föld mélységei, és övéi a hegyek csúcsai.

(Zsolt 68:19) Felszálltál a magasba, foglyaidat magaddal vitted, embereket tettél magadévá, ó Isten, olyanokat is, akik konokul ellenálltak házadnak, Uram.

(Zsolt 139:8) Ha felszállnék az égig, ott vagy. Ha az alvilágban tanyáznék, ott is jelen vagy.

Az Úr Jézus arról beszél Nikodémusnak (Jn 3:7-15), hogy csakis Õ ismeri a felsõ szintet, mert Õ onnan jött le közénk az alsó szintre (Jn 1:9-14). Õ azért jött el, hogy bennünket magával vigyen a felsõ szintre (Zsolt 68:19). Õ arról beszél, hogy miként is érthetnénk mi alacsonyrendûek azokat a dolgokat, amelyek a felsõ szinten vannak, ha azokat sem értjük, amelyek a mi szintünkön történnek. Azt mondja, hogy szükséges újjászületnünk, átváltoznunk lélekben, hogy alkalmasak legyünk a felsõ szint dolgainak megértésére. Ezt az újjászületést, átváltozást, a Szentlélek végzi el bennünk, mint a víz, mely éltet, mint a tûz, mely megtisztít, mint a szél, mely növekedést ad, mint a galamb, mely megtanít szelídnek lenni és mint ujj, mely gyógyulást ad és megszentel. Így újjászületünk és átalakulunk lélekben, hogy Krisztushoz váljunk hasonlóvá.

Az Úr Jézus egész tanításával és mûködésével meg akar menteni bennünket attól, hogy lezuhanjunk a mélységbe, az alsó szintre (Zsolt 49:15), ahol a ideigtartó büntetések szenvedései várnak a bûnösökre, vagy még rosszabb... Az Úr Jézus arra hív bennünket, hogy kerüljük a bûnt és törekedjünk a felsõ szint magasztos életére.

(Róm 12:2) Ne hasonuljatok a világhoz, hanem gondolkodástokban megújulva alakuljatok át, hogy felismerjétek, mi az Isten akarata, mi a helyes, mi a kedves elõtte és mi a tökéletes.

(Mk 12:25) Hiszen, amikor feltámadnak, nem nõsülnek és férjhez sem mennek, hanem olyanok lesznek, mint az angyalok az égben.

(Kol 3:1-2) Ha tehát Krisztussal feltámadtatok, keressétek, ami fönt van, ahol Krisztus ül az Isten jobbján. Ami ott fönn van, arra legyen gondotok, ne a földiekre.

A kereszt létrája

Felmászhatunk a magunk erejébõl a felsõ szintre, Isten színe látására? Nem. Erre nincs se erõnk, se hatalmunk. Ezt csak az angyalok tudják megtenni...

(Ter 28:12) Álma volt: íme, egy létra volt a földre állítva, s a hegye az eget érte. S lám, Isten angyalai fel- és lejártak rajta.

(Jn 1:51) "Bizony, bizony mondom nektek: Látni fogjátok, hogy megnyílik az ég, s az Isten angyalai föl- s leszállnak az Emberfia fölött."

(Mt 18:10) Vigyázzatok, ne vessetek meg egyet se e kicsik közül! Mondom nektek: angyalaik az égben szüntelenül látják mennyei Atyám arcát.

A felsõ szintre, Isten szent színe elé, csakis Isten kegyelmébõl lehet eljutni, a megváltás által. Csakis az Úr Jézus Krisztus érdemei visznek fel bennünket Isten házába. Ott senki sem dicsekedhet, mert senki sem érdemelheti ki a felsõ szint létének boldogságát...

(1Kor 1:29) Így senki sem dicsekedhet Isten előtt.

(Jel 4:1-2) Ezek után láttam, hogy egyszer csak kapu nyílt az égen, és az előbbi hang, amelyet olyannak hallottam, mintha harsona szólt volna hozzám, folytatta: „Gyere fel ide, és megmutatok neked mindent, aminek ezek után történnie kell.” Nyomban elragadtatásba estem a Lélekben...

Számunkra a létra, a felsõ szintre való eljutáshoz, Jézus Krisztus keresztje. A megváltás keresztje híd a halál szakadéka felett, és létra fel a mennyek országának padlására... Csakis általa juthatunk fel a felsõ szintre, vagyis a mennyei létre. Ugyanakkor, érdekes ellen-szimbólum a rézkígyó. Az õskígyó vitte az embert a bûnbe és a halálba (Ter 3:1 ), kígyók marták halálra a pusztában Izrael népét (Szám 21:9). Az akkori megmentõ rézkígyó elõképe lett a megfeszített és felmagasztalt Úr Jézus Krisztusnak, pedig hát a kígyó az õsellenséget, a Sátánt szimbolizálja. A rúdra függesztett rézkígyó arra utal, hogy az Úr Jézus, Akit a kereszt fájára függesztettek, átok lett miérettünk (MTörv 21:23), hogy mi Istentől áldottak lehessünk...

(Gal 3:13) Krisztus megváltott minket a törvény átkától, amikor átokká lett értünk. Hiszen az Írás szerint: "Átkozott mind, aki a fán függ."

Vágysz-e a felsõ szintre? Készen vagy-e követni Jézust, hogy eljuss oda fel?...

Ima: Uram, Jézus Krisztus! Hála és dicsõség Neked, hogy vállaltad értem a kereszthalált és megváltottál engem. Adj erõt, hogy mindig Terád tekintsek és ezáltal eljussak Hozzád, a felsõ szintre. Ámen.