Érdekes, hogy a szent író fontosnak találta megjegyezni, hogy: Tél volt. Vajon miért?...
Egy alkalommal azt álmodtam, hogy tél van, és az autómmal próbálok áttörni egy jeges hómezőn. Az autó motorja fuladozott, a kerekei helyben pörögtek, és a helyzet reménytelennek látszott. Amikor felébredtem, mint mindig, amikor ilyen nehezet álmodok, nyomott voltam... Aznap elmentünk segíteni a rokonokhoz szobát festeni. Én a sógorommal kerültem egy szobába dolgozni. Festés közben beszélgettünk. Amikor felismertem, hogy elég sok ideig leszünk együtt, alkalmasnak találtam a helyzetet, hogy az evangéliumra tereljem a szót. Elkeztem beszélni neki hosszasan az Úr Jézusról és az evangéliumról. A sógor csak hallgatott mindvégig, és egy szót se szólt a szavaimra. Éreztem, hogy meghallgat, de nagyon nehezen tudom elérni a szívét. Szívében és lelkében jeges tél volt, nagy hó, amelyen nehezen lehetett átvergődni...
A lelki tél
A természetben tapasztaljuk, hogy milyen jó a nyár. Meleg van, a fák kizöldeltek, és a patak víze is felmelegedik. A termés érik a földeken, és lehet napozni meg fürödözni a strandon. Mindez azért van, mert a nap jobban, melegebben süt. Aztán egyszer csak a napok elkezdenek rövidülni, és eljön az ősz. A falevelek lehullnak, és nemsokára elérkezik a fagyos, rideg tél. A természet mintha meghalna, és minden hóba meg jégbe burkolózik. Ilyen a mi lelki életünk is: amikor Istenhez közeledünk, akkor nyár és meleg van a szívünkben. Amikor viszont Istentől eltávolodunk, akkor tél lesz, hóréteg és jég rakódik a lelkünkben. Ez történt Jeruzsálemben is, amikor az Úr Jézus ott volt. Nemcsak kint volt tél, hanem belül is, az emberek szívében...
Isten nem változik... Ő mindig és mindenhol ugyanaz. Ahogy a Nap relatív mozdulatlan, és a Föld mozog körülötte, úgy Isten sem változik, hanem mi változunk és távolodunk, fordulunk el Tőle. Az emberi gyarlóság miatt lehetetlen, hogy el ne távolodjunk néha Istentől. Amikor elmerülünk a világ dolgaiban, a gondokban meg a szorakozásokban, akkor mindig elfordulunk egy kicsit Istentől. Ilyenkor jön ránk a lelki elalvás. Ha ez az elalvás elhúzódik, akkor beáll szívünkben a lelki tél. Amint a természet elalszik télen, és a medve is hibernál a barlangban, úgy a világi gondokban elmerült ember lelke is a téli álmát alussza...
(Mt 25:5) A vőlegény késett, így valamennyien elálmosodtak és elaludtak.
(Lk 22:45) Aztán abbahagyta az imát, és visszament a tanítványokhoz. Azok közben elaludtak bánatukban.
(Lk 8:14) A szúrós bogáncs közé hulló szemek azok, akik meghallgatják, de később az élet gondjai, javai és élvezetei meggátolják őket fejlődésükben, ezért termést már nem hoznak.
A virrasztás és a lelki felmelegedés
A lélek elalvásának, a sötétségnek és az Istentől való eltávolodásnak, vagyis a lelki télnek, ellentéte a virrasztás. Ez a lelki ébredés, az Istenhez való odafordulás, a lelki virradás, felmelegedés, vagyis a lelki nyár...
(2Pét 1:19) Jól teszitek, ha figyeltek rájuk, mint sötétben világító lámpásra, amíg a nappal fel nem virrad, és a hajnalcsillag fel nem ragyog a szívetekben.
A helyes állapot a lelki éberség, amit a szüntelen ima által, és az elmélkedések által lehet fenntartani. Ezek segítenek nyitva tartani lelki szemünket, hogy el ne aludjunk, mint az apostolok a getszemáni kertben. A folytonos ima és az Istenhez való fordulás, felszítja szívünkben a lángot és felmelegíti lelkünket.
Azért kell virrasztani és imádkozni, hogy lelkünkben mindig nyár legyen, hogy lelkünk mindig haptákba álljon Isten fogadására. Ha készen állunk Isten fogadására, akkor Ő már ott is van a lelkünkben. Akkor nem kell félnünk a kísértésektől, mert a lelkünk szobájában a Szentlélek lángja lobog, világít, melegít, és akkor a gonosz léleknek nincs ott helye...
(Mt 24:20) Imádkozzatok, hogy ne télen vagy szombaton kelljen menekülnötök!
(Mt 26:41) Virrasszatok és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek. A lélek ugyan készséges, a test azonban erőtlen.
(Mk 13:18) Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be.
(Lk 21:34) Vigyázzatok, nehogy elnehezedjék szívetek a mámorban, a tobzódásban, meg az élet gondjaiban, és készületlenül érjen benneteket az a nap...
A modern ember problémája, hogy megfeledkezik Istenről, lélekben alszik, és egy állandó lelki télben hibernál. Az Úr Jézus arra figyelmeztet minket, hogy jaj azoknak, akiket felkészületlenül ér az Ő napja...
(Mt 24:51) Kettévágatja, és a képmutatók sorsára juttatja. Ott sírás és fogcsikorgatás lesz.
A lelki felkészültség
A lelkileg felkészült ember állandóan virraszt és imádkozik. Az ilyen ember lelki szemei mindig nyitva vannak, lelke a kegyelem menyegzős ruhájába van öltözve, és készen áll Isten fogadására. Lelke fel van díszítve és fel van övezve, hogy azonnal fogadja a hazaérkező Urát, és élete mindig össze van csomagolva, hogy induljon, amikor szólítják. Ugyanakkor, a lelkében mindig nyár van, és mindig készen áll a hit versenyfutására...
A lelki felkészültség
A lelkileg felkészült ember állandóan virraszt és imádkozik. Az ilyen ember lelki szemei mindig nyitva vannak, lelke a kegyelem menyegzős ruhájába van öltözve, és készen áll Isten fogadására. Lelke fel van díszítve és fel van övezve, hogy azonnal fogadja a hazaérkező Urát, és élete mindig össze van csomagolva, hogy induljon, amikor szólítják. Ugyanakkor, a lelkében mindig nyár van, és mindig készen áll a hit versenyfutására...
(Lk 12:35) Csípőtök legyen felövezve és égjen a lámpásotok.
(1Kor 9:24) Nem tudjátok, hogy a pályán küzdők mind futnak ugyan, de a díjat csak egy nyeri el? Úgy fussatok, hogy elnyerjétek!
Vigyázzunk, hogy az utolsó futásunk, az ebből az életből való kifutásunk, ne lelki télben következzék be... Jusson eszünkbe azoknak a szerencsétlen háborús menekülteknek sorsa: munkatáborosok, szibériai foglyok, vagy Napoleon katonái, akik a rettenetesen hidegben, fagyos télben, menekülve hulltak el az úton... Virrasszunk és imádkozzunk szüntelenül, hogy lelkünk menekülése ne télen következzék be...
(Mk 13:18) Imádkozzatok, hogy ne télen következzék ez be.
Uram Jézus! Kérlek segíts, maradj velem, mert esteledik, és már nagyon fázom. Ne engedd, hogy elaludjak, és megfagyjon a lelkem. Ámen.
