2013. július 11., csütörtök

Jaj neked!

(Mt 11:20-24) Azután a városokat, amelyekben a legtöbb csodája történt, korholni kezdte, mert nem tértek meg: ,,Jaj neked, Korozain! Jaj neked Betszaida! Mert ha a csodák, amelyek bennetek történtek, Tíruszban és Szidonban történtek volna, már régen bűnbánatot tartottak volna, zsákruhában és hamuban. De mondom nektek: Tírusznak és Szidonnak tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint nektek. És te Kafarnaum! Talán az égig emelkedsz? Alászállsz majd az alvilágba! [Iz 14,13.15] Mert ha a csodák, amelyek benned történtek, Szodomában történtek volna, megmaradtak volna mind a mai napig. De mondom nektek: Szodoma földjének tűrhetőbb sorsa lesz az ítélet napján, mint neked.'

Manapság zűrös az élet... A bajok gyökerét legtöbben, a hit elhagyása mellett, az erkölcsi válságában látják. De nem úgy általában a világ erkölcsi válságában, hanem a keresztények erkölcsi válságában (1Kor 5:10). Mára, a korábban keresztény országokra, nemzetekre, társadalmakra, egy elkorcsosodott, fertõzött gondolkodásmód és felfogás jellemzõ...

A világias lelkület

Az Úr Jézus óva int bennünket a világias lelkülettõl és gondolkodásmódtól (Mt 6:33; Jak 4:4). A világias lelkület abban áll, hogy aggódunk a megélhetésünkért, a mindennapi szükségleteinkért és ezért alkalmazkodunk a világ elvárásaihoz, onnan remélve jólétünket. Az Úr Jézus arra hív meg bennünket, hogy a gondviselõ mennyei Atyától várjuk szükségleteink kielégítését és elsõdleges törõdésünk Isten országa és az Õ igazsága legyen...

(Mt 6:33) Ezért ti elsősorban az Isten országát és annak igazságát keressétek, s ezeket mind megkapjátok hozzá!

A bálványimádás

A világias lelkület bálványimádáshoz vezet. Ez a mai bálványimádás nem egy látható, szó szerinti bálványimádás... Nem látunk senkit se leborulni a világi hatalmasságok elõtt, a pénz elõtt, de az emberek gondolatai, szavai és döntései, igenis leborulnak a világiasság bálványa elõtt. A bálvány mindig valami olyansmi, ami Isten helyére, Isten elé kerül az ember szemében, szívében, illetve Isten és az ember közé áll. A mi Istenünk egy féltékenyen szeretõ Isten, Aki nem tûri meg a bálványokat. Amikor az ember a világgal barátkozik, akkor Istennel ellenségeskedik...

(Jak 4:4) Házasságtörők, nem tudjátok, hogy a világgal való barátság ellenségeskedés az Istennel? Aki tehát a világgal barátságban akar lenni, az ellensége lesz az Istennek.

A megalkuvás

A világias lelkület és a mai bálványimádás megalkuváshoz vezet. Szép lassan, egy idő után, a cölibátusból házvezetõnõvel való együttélés lesz, a plébánia kasszája magánkassza lesz, a pásztori tekintélybõl politikai hatalom lesz, az állapotbeli kötelességbõl vagyongyûjtés lesz és a keresztény tanuságtételből hatalmasoknak kijáró hajbókolás lesz... Mert ha a világ ad, akkor a világ meg is követeli azt, ami neki kijár. A világ fejedelme kiköveteli magának azt, ami az övé...

(Lk 22:31) Simon, Simon! A sátán kikért titeket, hogy megrostáljon, mint a búzát

(Jn 14:30) Már nem beszélek soká nektek, mert közeleg a világ fejedelme. Rajtam nincs hatalma.

Aki pedig így megalkuszik, az se nem meleg, se nem hideg. Az ilyen ember nehezen jut el az üdvösségre, mert nem maradt hûséges Urához...

(Jel 3,16) Így mivel langyos vagy, és sem forró, sem pedig hideg: kiköplek a számból.

A megfeledkezés

A megalkuvó ember lassan megfeledkezik Istenrõl... Megfeledkezik az elsõ szerelemről, az istenfélelmérõl, amikor megélte azt a tudatot, hogy ott van fölötte a hatalmas Isten, az Úr. Megfeledkezik az elsõ szeretetrõl, amellyel megszerette Istent és amellyel elhatározta, hogy ezután csak Krisztust fogja követni. Megfeledkezik arról a sok nagy, vagy apró csodáról, amelyet Isten végbevitt az ő életében. Megfeledkezik és visszatér a világhoz, mint ahogyan a disznó visszamegy hemperegni a pocsolyába vagy a kutya visszatér okádásához...

(Zsolt 103:2) Áldjad, lelkem, az Urat, és ne feledd, mennyi jót tett veled!

(Jel 2:4) De van egy kifogásom ellened, az, hogy kezdeti szeretetedtől eltértél.

(Jel 2:5) Gondold meg, honnan süllyedtél ide! Térj meg, és térj vissza korábbi cselekedeteidhez! Mert elmegyek és elmozdítom helyéről gyertyatartódat, ha nem tartasz bűnbánatot.

(2Pt 2:22 ) Illik rájuk, amit a közmondás mond: "Visszatért a kutya a hányadékához" és: "A megfürdött disznó pocsolyában hentereg."


Az intelem

Manapság az emberek az Úr Jézust valamiféle gyenge óvónéninek gondolják, aki egy követelmények és igazság nélküli szeretetet hirdetett. Fatális tévedés... Az Úr Jézus azt mondja, hogy: Jaj neked!... 

Jaj nekünk írja Szent Pál is (1Kor 9:16), ha nem tartjuk meg a parancsolatokat, ha nem vesszük komolyan, teljes erõnkbõl mindazt, amit az Úr megkövetel. Isten szeretete az Õ parancsainak megtartásában nyilvánul meg. 

A csodák azért vannak, hogy higgyünk, a hit pedig azért, hogy hitünk szerint éljünk. Mindez abban kell megnyilvánuljon, hogy megtartjuk Isten parancsolatait. És melyek Isten parancsolatai? Hát elsősorban a Tizparancsolat, amely aztán a szeretet nagy parancsolatában szintetizálódik...

Óvakodjunk a világias lelkülettõl és azok követõitõl, akik ma minden felforgatnak, mindent megtagadnak és mindent relativizálnak. Az ilyeneknek az Egyház demokrácia, a pap is "csak egy ember", a cölibátus természetellenes dolog, a homoszexuálisoknak minden kijár, az abortusz emberi jog és az euthanázia kegyes halál. Az istenfélelem, a Szentlélek hét ajándékának egyike, a bölcsesség kezdetete. Jusson eszünkbe, hogy bármennyire is ficánkolunk, elkerülhetetlenül az Úr Jézus ítélõszéke elé kerülünk. Mit szeretnénk akkor: azt szeretnénk, hogy „Jaj neked!” legyen, vagy azt, hogy „Gyere be te hûséges szolga...” ?...

(2Kor 5:10) Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e.

Itt az alkalmas idő, itt a bűnbánat és a kegyelem ideje. Változtassunk az életünkön. Egyszerre csak egyet, aztan még egyet...

Ima: Uram Jézus Krisztus, kérlek ne engedd el a kezem. Szabadíts meg Szentlelked által a világias lelkülettõl és a langyossagtól. Ámen.



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése