Az erények summája

(Mk 10.17-21)

Amikor útnak indult, odasietett hozzá valaki, térdre borult elõtte, és úgy kérdezte: „Jó Mester! Mit tegyek, hogy elnyerjem az örök életet?” „Miért mondasz engem jónak? - kérdezte Jézus. - Senki sem jó, csak egy, az Isten. Ismered a parancsokat: Ne ölj! Ne törj házasságot! Ne lopj! Ne tanúskodjál hamisan! Ne csalj! Tiszteld apádat és anyádat!” „Mester - válaszolta -, ezeket mind megtartottam kora ifjúságomtól fogva.” Jézus ránézett és megkedvelte. „Valami hiányzik még belõled - mondta neki. - Menj, add el, amid van, oszd szét a szegények közt, és így kincsed lesz az égben, aztán gyere és kövess engem!”

Ez a gazdag ember, ifjú korától kezdve megtartotta a parancsokat, mégsem érezte magát teljesnek, elégnek. Azt kérdezte az Úrtól, mit tehetne még, hogy tökéletesebb legyen. Valami hiányzott még belõle. Nem tudta, hogy az erényekben való teljesség után vágyódik. Vajon, melyek ezek az erények és hogyan nyilvánulnak meg?

 Hét fõbûn és hét erény

A hét fõbûn nem a hét legnagyobb bûn, hanem az összes többi bûn forrása.

1. a. A kevélység ( superbia)

A kevélység a büszkeség elfajulása; míg a büszke ember nagy becset tulajdonít személyes tulajdonságoknak, birtoknak, származásnak, kitüntetésnek, de azért nem néz le szükségképpen másokat, csak a magáét tartja nagyra, esetleg joggal, addig a kevély, főleg másokkal szemben, kiket lenéz, tartja magát nagyra, nagyobbra. A büszke a maga érdemét beszéli; a kevély mások érdemét lenézi. A kevély ember rendszerint hiú is, a kevélység az öntudat túltengése, önmagunk mások fölé helyezése.

Szimboluma: Tükörbe nézõ nõ;

Ellentéte: Az alázatosság erénye.

1. b. Az alázatosság  ( humilitas)

Az alázatosság abban áll, hogy elismerjük gyarlóságunkat és bűnös voltunkat. Minden jót Istennek tulajdonítunk, magunkat pedig csekélynek tartjuk. Az alázatosság, a kevélység ellenszere. Az alázatosságot az emberek gyakran gyöngeségnek tekintik. Mit is jelent ez valójában? A latin humilitas (alázatosság) az „humus” (= föld) szóból ered. Az alázatos személy az, aki közel áll a földhöz, aki helyesen értékeli a világot. Tudja, hogy ő csak egy teremtmény, aki porszem az idő óceánjában, de azért mégis fontos, mert Isten gyermeke, akiért meghalt Jézus Krisztus a kereszten. Az alázatos ember nem feledkezik meg Istenről, csodálja, értékeli az Ő világát, s tudja, hogy mivel Isten mindenki Atyja, ezért a másik ember az õ testvére.

2. a. A fösvénység ( avaria)

Zsugoriság: a megszerzett véges javakhoz való rendetlen ragaszkodás. E ragaszkodás megmutatkozhat a szerzés túlzott vágyában (kapzsiság) és a megszerzett dolgok rendetlen birtoklásában. A birtoklás túlzottságát jelzi, hogy a fösvény, a számára szükséges mértékben sem válik meg javaitól, nem költi pénzét, esetleg nagy vagyon birtokában is nyomorog. A fösvénység a világ javainak túlzott szeretete, és az azokhoz való beteges ragaszkodás. A fösvény ember mindent magának akar, mindent meg akar szerezni, és semmit sem tud kiengedni a kezei közül. Azt hiszi, maga rendelkezik az anyagi javaival, gazdagságát csak a saját ügyességének köszönheti. Ezért a fösvénység a kevélység édes gyermeke. Aki magát Isten fölé helyezi, az előbb-utóbb azt hiszi, az egész teremtett világ őérte van és ezért minden őt illet meg. A Lukács evangéliumban szereplő gazdag ember is ilyen ember volt. Mindene megvolt, csak a másik ember felé való érzékenysége veszett el. Lenézte, vagy talán utálta is Lázárt. Mindenképpen bosszantotta õt, mert nem illett bele az ő gazdag életről alkotott képébe. Ez a fösvénység legnagyobb veszélye. Vakká tesz a rászorulókkal szemben, mert a fösvény nem veszi észre a szükséget szenvedőt.

Szimboluma: Pénztarsolyt fogó férfi;

Ellentéte: Az adakozás erénye.

2. b. Az adakozás  ( caritas) 
   
Isten nem fösvény, hanem ajándékozó. Megteremtette a világot, életet ajándékozott nekünk és útmutatást adott a helyes életre. Nekünk ajándékozta egyszülött Fiát ( Jn 3:16), aki megváltott minket a kereszten. Nekünk adta Lelkét, aki megszentel minket és örök életet, boldogságot kíván nekünk adni. A nagylelkű, adakozó ember, Isten, Krisztus életét folytatja ebben a világban. Imádkozzunk, hogy a földi dolgokat helyesen használjuk és azok is segítsenek minket a menny felé. Az adakozás abban áll, hogy vagyonunkkal a szűkölködőkön segíteni, vagy abból más dicséretes célokra készek legyünk adakozni. Javak egy része használatra, másik része pedig továbbadásra van rendelve.

3. a. A bujaság ( luxuria)

A nemi gyönyör rendetlen kívánásának vagy élvezésének bűnös készsége. A buja emberből hiányzik a nemi élet kontrollja. Az Istentől kapott, bennünk jelen lévő természetes nemi vágyat, öncélú, élvhajhász aktussá silányítja. A buja ember nem tud őszintén szeretni, nem akarja magát egy életre elkötelezni társa mellett, nem kíván boldogítani, hanem éppen ellenkezőleg: isteníti a szabadosságot, mindig csak kapni, leszakítani kíván. A bujaság nem ismer féket és gátat a nemi kapcsolatban, nem törődik azzal, ha bemocskolja mások becsületét. Vét az emberi együttélés egyik alapvető és isteni parancsolaton nyugvó szabálya ellen: „Ne paráználkodj... ne kívánd felebarátod házastársát…”

Szimboluma: Kecskebak hátán üló nõ;

Ellentéte: A tisztaság erénye.

3. b. A tisztaság   (Castitas)

Minden tisztátalan vágyat és kívánságot, melyek a szemérmet sértik, meg kell zabolázni. Gondolatainkban, pillantásunkban, beszédünkben és cselekedeteinkben tisztesek, szemérmesek és erkölcsösek legyünk. Nemi életünket, rendezetten, csakis az Úrban, a házasság szentségében éljük ( 1 Kor 7:9). A tiszta ember nem paráználkozik, nem tör házasságot, nem él vadházasságban.

4. a. Az irigység ( invidia)

Mások értékei láttán ébredt ellenséges indulat, amely önmagára nézve rossznak látja a másik lelki vagy anyagi javait. Gyümölcse a káröröm. Az irigység rejtettebb megnyilvánulásai:

• az irigy ember nehezen viseli mások tudásban, tiszteletben, világi javakban vagy az életszentségben való gyarapodását;
• elhúzódik a szerencsés embertől, örül, ha az bajba jut;
• szívesen hallgat megszóló és rágalmazó beszédet;
• mások dicséretét kisebbíti, kedvetlenül és közönyösen beszél róluk, jó cselekedeteiket túlzott iróniával magasztalja, s ezzel eltorzítja;
• a másokat dicsérő beszédet kedvetlenül hallgatja, félbeszakítja, gúnyt űz belőle, vagyis akadályozza a tisztelet születését iránta;
• a jót elhallgatja, vagy félremagyarázza, a jó szándékot kétségbe vonja.

Szimboluma: Csontot rágó kutya a nõ ölében;
Ellentéte: A jóakarat erénye.

4. b. A jóakarat (Humanitas)

A keresztény ember tudja, hogy semmi sem az övé. Isten teremtette a világot és Ő adott nekünk életet. Minden Isten ajándéka. Legyünk hálásak ezért, s mindazért, amit reánk bízott. Lelki írók szerint a legjobb orvosság az irigység ellen a hálaadás. Amit kaptunk, azért mondjunk köszönetet. A szeretet mindig a másik javát keresi. Neheztelés helyett örülök annak, amit a másik kapott ajándékba. Az irigység ellentéte a jóakaró szeretet erénye, ami abban áll, hogy minden embernek jót kívánjunk, s felebarátunk örömében és bújában őszintén részt veszünk.

5. a. A torkosság ( gula)

Azaz, mértéktelenség evésben-ivásban. A mértékletesség, amelyet a táplálkozás megszorításán kezdünk és a böjtön át folytatunk, csodálatos hatású általános jellemtulajdonsággá bővülhet, amely egész lényünkre kiterjed. Az a láthatatlan körző, amely határt szab minden vágyunknak, önműködőleg kezd tevékenykedni és nem engedi mértéktelenül tágulni életköreinket. Valami különös gépezetet indítunk el belül a lelkünkben, amely mértéket oszt, és amely mindig fékez, helyes mértéket követel. Ha bánat ér, nem engedi, hogy a túlzott bánkódás leterítsen. Ha megijedünk, hirtelen valami átláttatja velünk a félelem értelmetlenségét. Ha kétségek gyötörnek vagy féltékenység dúl bennünk, valami csitítani kezd és védőernyővel látja el a túlzott hevülést.

Szimboluma: Malac a nõ ölében;

Ellentéte: A megtartóztatás erénye.

5. b. A megtartóztatás ( continentia )        

Egy önmagában jó és jogos igény beteljesítéséről való lemondás. A fegyelmezetlenség, a szétszórtság és a mértéktelenség elleni harc és a kiegyensúlyozottság megszerzésének eszköze. Erkölcsi értéke az indítéktól függ (sport, diéta, vezeklés). Szoros értelemben, a személy javáért, üdvösségéért vállalt önmegtagadás. Szent Ágoston szerint „összeszed minket, és elvezet arra az egységre, amelyből sokfelé szétszóródtunk.” (Confessiones 10, 29, 40). A személy elsődleges java ugyanis az Istennel való egyesülése, melynek alapfeltétele a lélek uralmának biztosítása a test fölött. A test megfékezését és a lélek uralmát jelenti. Két fő tere az étkezés és a nemiség, de fontos a beszédben való  megtartóztatás is, a nyelv és a gondolatok csapongásának megfékezése, az egyszerűségre (öltözködés, viselkedés) és pontosságra törekvés. Az egyházjog a húsra vonatkozó megtartóztatásnak három formáját írta elő: a szigorú böjt, az enyhített böjt és a hústilalom.

6. a. A harag ( ira)

A harag az emberi lélek azon indulata, mely a megsértett, megrövidített, várakozásaiban megcsalatkozott, szokásaiban megzavart, önérzetében sértett ember lelkében ezen dolgok okozója ellen támad. A harag, a megtorlással párosulva bosszúvá válik. Ha ez az érzés hirtelen, nagy erővel támad fel, a hirtelen harag (méreg) nevet kapja. Jézus értünk halt meg a keresztfán, hogy mi bocsánatot nyerjünk és ne menjünk a kárhozatra. Nekünk nem kell meghalnunk embertársunkért, de tudnunk kell elengedni, megbocsátani egymásnak. Annál is inkább, mert a harag nemcsak az egymás közötti viszonyt, de a saját lelkünket is mérgezi és tönkreteszi belső nyugalmunkat.

Szimboluma: Kardal sújtó férfi;

Ellentéte: A szelidség erénye.

6. b. A szelídség ( patientia)

Abban áll, hogy minden bosszúvágyat és minden igazságtalan haragra való gerjedelmet elnyomunk.  „Boldogok a szelídek, mert ők bírják a földet!” (Mt 5,4) Ha szelídek vagyunk, akkor lesz a föld otthon és kert számunkra, és akkor lesz mienk a menny. Legyünk szelídek a gondolkodásban, a szavakban és a tettekben. Tegyük ezt a családban is, meg az emberek között is.

7. a. A jóra való restség ( acedia)

Azaz, vonakodás a szükséges áldozathozataltól vagy erőfeszítéstől. "Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekszik, bűne az annak." - írja a Biblia A henyélés minden bűnnek a forrása és hasznos tevékenység nélkül elsorvadunk, és tartástalan lényekké vedlünk. Mahátma Gandhi, kalkuttai Teréz anya és még többen a másoknak való önzetlen szolgálattal kerültek a világ legkiemelkedőbb emberei közé.

Szimboluma: Szamárháton szunnyadó férfi;

Ellentéte: A buzgóság erénye.

 7. b. A buzgóság  ( industria)

Istennek szívesen és örömest kell szolgálnunk. Dicsőségét, erőnkhöz képest, buzgón elő kell mozdítsuk és minden kötelességünket híven kell teljesítsük. „Legyetek lélekben buzgók, az Úrnak szolgáltok!” (Róm 12:11).

Emberi erények és isteni erények (Katolikus Egyház Katekizmusa)

I. Az emberi erények ( sarkalatos erények)


1804 Az emberi erények következetes magatartásformák, állandó készségek, az értelem és az akarat állapotszerű tökéletességei, melyek a hit és az értelem szerint szabályozzák cselekedeteinket, rendezik szenvedélyeinket és cselekvésmódunkat. Az erények könnyedséget, önuralmat és örömet biztosítanak az erkölcsileg jó élethez. Erényes az, aki szabadon teszi a jót.  Az erkölcsi erényeket emberi módon szerezzük meg. Az erkölcsileg jó cselekedetek gyümölcsei és csírái; minden emberi képességet fölkészítenek arra, hogy közösségre léphessenek az isteni szeretettel.

1805 Négy erénynek sarkponti szerepe van. Ezért nevezik őket sarkalatos erényeknek (a latin cardo, `sarok, amin fordul az ajtó' szóból kardinális), és az összes többi erény köréjük csoportosul. Ezek az okosság, az igazságosság, az erősség és a mértékletesség. "És ha valaki az igazságot kedveli, fáradozásának gyümölcsei az erények: józanságot tanít ugyanis és okosságot, igazságosságot és erősséget" (Bölcs 8,7). Más neveken a Szentírás számos helyen dicséri ezeket az erényeket.

1806 Az okosság az az erény, amely a gyakorlati értelmet fölkészíti arra, hogy minden helyzetben fölismerje igazi javunkat, és annak megtételéhez megtalálja a helyes eszközöket. "Az okos vigyáz lépéseire" (Péld 14,15). "Legyetek hát okosak és éberek, és imádkozzatok" (1Pt 4,7). Az okosság a "megtehető dolgok helyes szabálya" -- írja Szent Tamás Arisztotelészt követve . Az okosságot nem szabad összetéveszteni sem a félénkséggel vagy a félelemmel, sem a kétszínűséggel vagy a szimulálással. Auriga virtutum, `az erények kocsisának' nevezzük: szabályt és mértéket szabva irányítja a többi erényeket. Az okosság vezérli közvetlenül a lelkiismeret ítéletét. Az okos ember ezt az ítéletet követve dönti el és rendezi el magatartását. Ennek az erénynek köszönhetően tudjuk tévedés nélkül alkalmazni az erkölcsi alapelveket konkrét esetekben, és győzzük le a teendő jó és a kerülendő rossz körüli kétségeket.

1807 Az igazságosság erkölcsi erény, mely erőssé és állhatatossá teszi az akaratot abban, hogy megadja Istennek és a felebarátnak, amivel tartozik nekik. Az Isten iránti igazságosság neve a "vallásosság erénye". Az emberek iránti igazságosság készségessé tesz mindenki jogainak tiszteletben tartására, és segít az emberi kapcsolatok terén olyan összhang megteremtésében, mely előmozdítja a méltányosságot a személyek és a közjó irányában. A Szentírásban gyakran említett igaz embert gondolatainak állandó igazsága és a felebaráttal szemben tanúsított egyenes magatartása jellemzi. "Ne vedd tekintetbe a szegény személyét, és ne tiszteld a hatalmas arcát. Igazságosan ítélj felebarátodnak." (Lev 19,15) "Gazdák, adjátok meg szolgáitoknak, ami jogos és méltányos. Gondoljátok meg, nektek is van Uratok a mennyben." (Kol 4,1)

1808 Az erősség az az erkölcsi erény, amely a nehézségek közepette biztosítja az erősséget és állhatatosságot a jó keresésében. Megerősíti az elhatározást, hogy az ember az erkölcsi életben ellenáll a kísértéseknek és legyőzi az akadályokat. Az erősség erénye készségessé tesz a félelem, még a halálfélelem legyőzésére is, segít vállalni a próbatéteket és üldöztetéseket. Megadja a bátorságot az önmegtagadásra, sőt az élet föláldozására is az igaz ügy védelmében: "Erősségem és dicséretem az Úr" (Zsolt 118,14). "A világban üldözést szenvedtek, de bízzatok, Én legyőztem a világot" (Jn 16,33).

1809 A mértékletesség az az erkölcsi erény, amely mérsékli az élvezetek vonzását, és készségessé tesz a kiegyensúlyozottságra a teremtett javak használatában. Biztosítja az akarat uralmát az ösztönök fölött, és a tisztesség határai között tartja a vágyakat. A mértékletes ember érzéki vágyait a jóhoz rendezi, józanul tesz különbséget, és nem erejét követi, hogy szívének ösztönös vágyai szerint cselekedjék. Az Ószövetség gyakran dicséri a mértékletességet: "Ne járj bűnös vágyaid után, és tartóztasd magad gyönyörűségeidtől " (Sir 18,30). Az Újszövetségben ezt az erényt "mértéktartás"-nak vagy "józanság"-nak nevezik. "Éljünk józanul, igazul és jámborul ebben a világban" (Tit 2,22).

II. Az isteni erények


1813 Az isteni erények alapozzák meg, lelkesítik és határozzák meg a keresztény ember erkölcsi cselekvését. Formát adnak az összes erkölcsi erénynek, és éltetik őket. Isten önti az isteni erényeket a hívők lelkébe, hogy gyermekeiként tudjanak cselekedni és kiérdemeljék az örök életet. A Szentlélek jelenlétének és működésének zálogai az emberi képességekben. Három isteni erény van: a hit, a remény és a szeretet.

1814 A hit az az isteni erény, mellyel hiszünk Istenben és mindabban, amit nekünk mondott és kinyilatkoztatott, s amit az Egyház nekünk hinni előad, mert Isten maga az igazság. A hittel "az ember szabadon Istenre bízza teljes önmagát". Ezért aki hisz, törekszik megismerni és megtenni Isten akaratát. "Az igaz a hitből él" (Róm 1,17). Az élő hit "a szeretet által tevékeny" (Gal 5,6).

1817 A remény az az isteni erény, amellyel bizalmunkat Krisztus ígéreteibe vetve, és nem a saját erőnkre, hanem a Szentlélek segítségére és kegyelmére támaszkodva törekszünk a mennyek országára és az örök életre mint boldogságunkra. "Tartsunk ki rendíthetetlenül reményünk megvallásában, mert hűséges az, aki az ígéretet tette" (Zsid 10,23). A Szentlélek "bőségesen áradt ránk Üdvözítőnk, Jézus Krisztus által, hogy az ő kegyelméből megigazulva az örök élet reménybeli örököseivé váljunk" (Tit 3,6--7).

1822 A szeretet az az isteni erény, amellyel Istent önmagáért mindenekfölött szeretjük, felebarátunkat pedig úgy szeretjük, mint önmagunkat, Isten szeretetéért.

Az Istennel rendezett élet erényei

(Mik. 6:8 Károli ) Megjelentette néked, oh ember, mi légyen a jó, és mit kiván az Úr te tõled! Csak azt, hogy igazságot cselekedjél, szeressed az irgalmasságot, és hogy alázatosan járj a te Isteneddel.

Az Istennel rendezett, békében és az Õ kegyelmében élõ ember élete, három erényen nyugszik: az igazság, az irgalmasság és az alázatosság.

1. Az igazság: Az ember, az Isten és felebarátja iránti szeretetben rendezi be saját életét. Megtartja a Tízparancsolatot, tiszteli a jogot és teljes õszinteségben, igazságosságban végzi dolgait;

2. Az irgalmasság: Az ember csakis önmagától követeli meg szigorúan az igazságot, másoktól viszont tûrelemmel elviseli az igazság megsértését. Megbocsájt mások bûneiért, imádkozik értük és bízik abban, hogy a megváltás által, mások is elnyerik Isten bocsánatát;

3. Az alázatosság: Az ember folyamatosan tudatában van kicsinységének, gyarlóságának és gyengeségének. Tudja, hogy porból lettünk és porrá válunk, tudja, hogy csakis Isten irgalma tarthat meg. Az ilyen ember nem helyezi magát senki fölé, tudván, hogy Isten az itélõbíró és neki van egyedül hatalma az embert felmagasztalni vagy megalázni.

Az erények „rövid útja”

(1Jn 2.15-16) Ne szeressétek a világot, sem azt, ami a világban van! Ha valaki szereti a világot, nincs meg benne az Atya szeretete, mivel minden, ami a világban van: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége, nem az Atyától van, hanem a világból.

A világias lelkület három fõ dologból áll: a test kívánsága, a szem kívánsága és az élet kevélysége. Ezeknek ellenszere a Szent Benedek „rövid útja”, amelyet szerzetesi fogadalomként írt elõ. Ez a „rövid út”  három erénybõl áll: a tisztaság, a szegénység és az engedelmesség.

1. A tisztaság: a világinak, abban az értelemben, ami fent, a 3.b.-ben lett megemlítve;

2. A szegénység: a világinak az evangéliumi szegénység, azaz ne gyûjteni vagyont (Mt 6:24-34);

3. Az engedelmesség: a világinak azt jelenti, hogy engedelmeskedik egyházi és világi elõljáróinak, sõt a vele egyenlõ testvéreinek, embertársainak is, kivéve a bûnt ( Zsd 13:17; 1 Pét 2:13; stb.).

A felsorolt erények, sarkalatos erények, isteni erények, az erények „rövid útja”, mind-mind a nagy parancsolat, az egyetlen parancsolat felé vezérelnek, amely a szeretet parancsolata. Az erények summája a szeretet nagy parancsolata és végsõ célja Isten, akivel egyesülni kívánunk.

Ima: Uram Jézus! A gazdag emberrel együtt, mélyen átérzem hiányosságaimat. Kérlek segíts, hogy követni tudjalak az erények útján. Ámen.

Tovább: Erények, ajándékok és gyümölcsök.