(Péld 9:10-11) A bölcsesség kezdete az Úr félelme, s a Szentnek ismerete okosság, mert általam sokasodnak napjaid, és lesz még több életéved.
(Zsolt 111:10) A bölcsesség kezdete az Úr félelme, helyesen gondolkodik mindenki, aki aszerint cselekszik; dicsérete megmarad örökkön örökké.
(Sir 1:16) A bölcsesség kezdete az Úr félelme. Ezt az Úr a hívőkkel együtt, anyjuk méhében teremti, a kiválasztott nőkkel együtt jár, s az igazakban és a hívőkben megnyilvánul.
Mi a bölcsesség? A bölcsesség a Szentlélek hét ajándékának egyike. Az Úr Jézusról így jövendölt Izajás próféta:
(Iz 11:1-3) Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből. Rajta nyugszik az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke; és kedve telik az Úr félelmében.
A bölcsesség ajándéka
A bölcsesség ajándékának néhány meghatározása:
„A Szentlélek első és legnagyobb ajándéka a bölcsesség, amely a Magasságból kapott fény: különleges részvétel Isten misztikus és fennséges ismeretében. Ebből a magasabb szintű bölcsességből egy újfajta, szeretettel átitatott megismerés fakad, amelynek segítségével a lélek közelebb kerül az isteni dolgokhoz. A bölcs tudás emellett megadja nekünk azt a különleges képességet, hogy az emberi dolgokat Isten fényességében, az ő mércéjével mérjük. Ez az ajándék megvilágosítja a keresztény embert, aki így beleláthat a világ dolgaiba. A teremtés valódi értékeit senki más nem képes úgy felismerni, mint az, aki Isten szemével néz a világra.” ( Forrás: Szentlélek ajndékai - Magyar Kurir)
„A bölcsesség lelke: A bölcsesség a dolgok helyes értékelését jelenti, amelyet nem zavar meg a földi dolgok vonzása, és így az ember a bölcsesség lelke által a múló dolgokat nem helyezi Isten és a lelki dolgok elé. A bölcsesség ismeri a jézusi mondást: „mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja”. Nem veti meg a teremtett világot, földi feladatait, hiszen a bölcs ember tudja, hogy ezek által jut el Istenhez, de az Egyház egyik könyörgése szerint úgy használja a földi dolgokat, hogy közbe ne veszítse el az örökkévalókat. A bölcsesség lelke nyíltságra képesít Istennel és az emberekkel szemben. Készséget ad az igazság elfogadására, életünk megalapozására.” ( Forrás: Nt.Darvas-Kozma József prédikciója, 2005 Pünkösd, a Csíkszeredai Szent Kereszt Fõplébánián)
Tehát a bölcsesség ajándékát, a Szentírás szerint, az istenfélelem ajándéka elõzi meg... Az istenfélelem nem egy valamilyen rettegõ félelem, hanem egy felelõs tudat, józan felismerés és kellõ tisztelet, amellyel felemeljük szívünket a mi örökkön szeretõ és gondviselõ Istenünkhöz, hatalmas égi Királyunkhoz.
A kerügmatikus evangelizáció
Ma sokan a kerügmatikus evangelizáció mellett kardoskodnak, a hitoktatással ellentétben, amely által, szerintük, erõteljesen és hatékonyan mutatják be a kerügma pontjait. Ezek a következõek: 1. Isten szeretete; 2. A bûn; 3. A megváltás; 4. Hit és megtérés; 5. A Szentlélek; 6. A közösség.
A kerügma hirdetése, egy kerügmatikus, evangelizációs közösségben, pl. így van meghatározva:
„A kérügma tartalma nem lehet más, mint Jézus és az apostolok kérügmája a saját üdvösségtörténeti értelmezési helyzetükben. Nem tehetünk hozzá, és nem vehetünk el belőle semmit: Jézus áll a kérügma középpontjában!
1. Isten személyesen szereti az embert, akit jónak alkotott. Engem szeret.
2. Csakhogy ezt nem tapasztalom, mert elszakadtam Istentől. Ez a bűn, mely rám telepedve fogva tart.3. Isten elküldte a Fiút, Jézust, hogy megmentse a bűnöst. Halála és feltámadása győzelmet szerzett a bűn felett, megdicsőülése megnyitotta az Istenhez visszavezető utat.
4. A felkínált üdvösséget, mint ígéretet a hitemmel fogadom be, és életem gyökeres megváltoztatásával, a megtéréssel indul el, melyben Jézust ismerem el Úrnak felettem.
5. A Szentlélek a hívők számára tartogatott ajándék, aki a bensőmbe kiáradva alakít át. Ez az újjászületés Isten Országára.
6. A közösség nem csupán következménye a kérügmának, hanem része: helyreáll a bűn által széttört egység és szeretet körülöttem.
A kérügma természete megköveteli, hogy elköteleződést kiváltó örömhírként jelentsük be! Ha csupán tanítunk a „hitigazságokról”, nem hirdetünk örömhírt. Világos számunkra, hogy a magyar egyházban a kérügma nagy hiánycikk. A nálunk tanult evangelizátorok egyértelmű jellemzője, hogy kérügmatikus mentalitásúak.” ( Forrás: Szent András Evangelizációs Iskola )
Rossz tapasztalatok
Ezzel az a rossz tapasztalatom, hogy egy gyakorlatilag teljesen világias ember, rövid idõ alatt, örömmel ismeri meg Isten szeretetét, elméletileg átfutja a bûn, a megváltás, a hit és megtérés témáját, részesül a Szentlélek kiáradásában és a végén, jó esteben, még közösségbe is kezd járni. Aztán, amint már több esetben is láttam, néhány év közösségi élet után, kezdenek elõjönni a problémák: a testvér kibérmálkozik az egyházból és elmegy egy szektába, vagy a testvér egy baráttal, barátnõvel jelenik meg a közösségben, akivel paráznaságban, vadházasságban él, vagy a testvér olyan téves eszméket, hitelemeket kezd magáévá tenni, amelyek nem egyeznek az egyház tanításával, vagy a testvér nem tanusít a legcsekélyebb együttérzést sem a betegekkel, szegényekkel és az elesettekkel, vagy a testvér pénz és önmegvalósítás után kezd rohanni...
Akkor, hogyan is állunk a kerügmatikus evangelizációval?.. Tényleg nem kell az evangelizációban a hitigazságokat tanítani, leszögezni?... A hitigazságok hirdetése tényleg nem tartozik evangelizációhoz?... Ha nem szögezzük le jóelõre az új szövetség követelményeit, akkor a megtérõ ember hogyan tudatosítja, hogy mire kötelezõdik el?...
Egy teljesebb evangelizáció?
Nekem megadatott az a nagy ajándék, hogy a megtérésem, Isten közvetlen fenyítése által történt meg. A saját életemben történõ, félelmetes események által, felismertem, hogy Isten ott van fölöttem az égben és vele nem lehet packázni. Vagy megtérek vagy elveszek… Rettegésben, félelmekben, kételyekben éltem hónapokig, amíg annyira megtértem, hogy elkezdtem keresni Istent az írásokban. Csak hosszú idõ után ismertem fel Isten szeretetét… Aztán Isten szeretete és irgalma vezetett el a bûnbánatra (Róm 2:4), majd a bûnbánat vezetett el a megtérés fokozatainak lépcsõjéhez. Valójában, ekkor kezdõdött el az igazi istenes életem és megszentelõdésem. Ha nincs jó alapozás, akkor nincs szilárd és tiszta hit...
Ha nem ismerjük meg Isten félelmét, akkor fennáll a veszélye egyfajta vallásos, bennfentes, szenteskedõ orcátlanságnak, amelyben arra vetemedünk, hogy Istent egyfajta “havernak” gondoljuk, akit esetleg vállon is veregethetünk... Az istenfélelem ajándéka elvezet minket a bölcsességre, amely az értelem és a tudomány ajándékaival karöltve, segít felfognunk, hogy ki is valójában Isten, Aki megteremtett és megváltott minket, Aki gondunkat viseli, szeret és meghív minket országába.
A kerügmatikus evangelizáció jó és élettel teli módszer, amely gyors és hatékony lehet, de szerintem, kellene legyen elõtte istenfélelem és kellene legyen utána katekézis és hittudomány. Aki csak az érzelmeivel hisz, de értelmével nem, az könnyen áteshet egy “vidám vasárnapos”, testi álvallásosságba, amelyben a vallásosság látszata ugyan megvan, de annak ereje nincs.
(2 Tim 3:5) A vallásosság látszatát viselni fogják ugyan magukon, de megtagadják annak erejét. Az ilyeneket kerüld!
Ima: Urunk és Istenünk, mennyei Királyunk! Szent vagy, szent vagy, szent vagy! Dicsõséged betölti a mennyet és a földet! Hozsánna a magasságban! Ámen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése