Más dolgába avatkozó

Idézetek a Káldi-Neovulgáta bibliából:

(1Tim 5:11-13) A fiatalabb özvegyeket utasítsd vissza, mert ha Krisztus ellenére átadják magukat az érzékiségnek és férjhez akarnak menni, akkor büntetést vonnak magukra, mert az első hűséget megszegték, ezenkívül kerülik a munkát, megszokják, hogy házról házra járogassanak, éspedig nemcsak a munkát kerülve, hanem pletykálkodva, kotnyeleskedve, olyanokat beszélve, amiket nem kellene.

(1Pét 4:15) Közületek senkit se azért érjen szenvedés, mert gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztevő, vagy a mások ügyébe avatkozik.

Idézetek a Károli Gáspár revideált bibliából:

(1Tim 5:11-13)  A fiatalabb özvegyasszonyokat pedig mellőzd; mert ha gerjedeznek Krisztus ellenére, férjhez akarnak menni: Ezeknek ítélete megvan, mivelhogy az első hitet megvetették. Egyszersmind pedig dologkerülők lévén, megtanulják a házról-házra való járogatást; sőt nemcsak dologkerülők, hanem fecsegők is és más dolgába avatkozók, olyanokat szólván, a miket nem kellene.

(1Pét 4:15) Mert senki se szenvedjen közületek mint gyilkos, vagy tolvaj, vagy gonosztévő, vagy mint más dolgába avatkozó...

A mások dolgába való avatkozás, a kotnyeleskedés, az alkalmatlankodás, olyan helytelen emberi magatartások, amelyeket nem szoktak tárgyalni manapság a homilíákban. Túl jelentéktelen dolgoknak tartják ezeket a mai keresztény tanításban, az evangelizáció nagy témái mellett. De Szent Péter és Szent Pál apostolok nem így tartották, hanem nagyon is komolyan vették az õsegyházban. Megfigyelhetjük, hogy intelmük ebben a témában megjelenik egy szentpáli pásztori levélben is, de megjelenik egy szentpeteri katolikus levélben is...

Amíg Szent Pál, látszólag, a Timoteushoz írt első levelében, csak holmi asszonyszokásnak nevezi a kotnyeleskedést, addig Szent Péter sokkal súlyosabban ítéli meg ezt a hibát és egyvonalban helyezi a gyilkossággal, a tolvajlással és egyéb nagy gonoszságokkal. Vajon miért?... Szerintem Szent Pál is hasonlóan ítélte meg a más dolgába való avatkozást, meg a kotnyeleskedést, mint Szent Péter, csak itt nem fejti ki az ítélet mértékét...

Miért súlyos bûn a más dolgába való avatkozás? Hát pontosan azért, amiért Szent János apostol állítja, hogy mindaz, aki gyûlöli atyjafiát, gyilkos.

(1Ján 3:15) Mindaz, aki gyűlöli testvérét, gyilkos.

A más dolgába való avatkozás, az illetéktelenség miatt igazságtalan, ezért haragot szûl. A harag békétlenséget okoz, a békétlenség pedig háborúságot. Mindaz, aki haragszik, az gyûlöl. Aki pedig gyûlöl, az egyben embertársa gyilkossává is válik a szívében. Tehát a más dolgába való beleavatkozás, egyenes út a haragra, a gyilkosságra és az ítélet felé...

(Mt 5:21-22) Hallottátok, hogy ezt mondták a régieknek: ‘Ne ölj; aki pedig öl, méltó az ítéletre’. Én viszont azt mondom nektek, hogy mindenki, aki haragszik testvérére, méltó az ítéletre. Ha valaki azt mondja a testvérének: ‘Oktalan’, méltó a főtanács ítéletére; aki pedig azt mondja: ‘Bolond’, méltó a gyehenna tüzére.

A mások dolgába való avatkozásnak három szintje és módja lehet:

Szintek:
- A családban;
- A közösségben;
- A munkahelyen, az egyházban és a társadalomban.

Módok:
- Szóval, indirekt módon: pletykával, rágalmazással, manipulációval, intrikával, stb.;
- Tettel, direkt módon: kotnyeleskedéssel, vitatkozással, kritikával, megszólással, befolyásolással, elferdítéssel, meggátolással, stb.
- Mulasztással, indirekt módon: segítség nem nyújtása, jog mellõzése vagy kötelesség szándékos elmulasztása, abból a célból, hogy a másik dolga meghiúsuljon.

Ezek a dolgok bizony haragot, kiábrándulást, elhidegülést, elidegenedést okoznak, de a kevésbé mûvelt, indulatosabb társadalmi rétegeknél, gyakran vezetnek tettelegességhez, sõt gyilkossághoz is.

Példák:

1. A családban: A szülõk gyakran nehezen engedik el gyermekeiket és vannak akik soha sem tudatosítják, hogy nem is engedték el õket valójában. Ez nagyon gyakori az anya-lánya viszonyban, de elõfordul az anya-fia viszonyban is. Az utóbbi sokkal csúnyább, mert ebben ez esetben a fiú anyámasszony katonája is, és gyakran papucsférj lesz belõle. Ezekben az esetekben, az esküvõnél, láthatatlanul, ott áll az anyós is az oltárnál, a fiatal pár között… Az ilyen házasságban az anyós mindig beleavatkozik. Ott soha sem lesz békesség, nem lesz igazi, harmonikus házasság, a házastársak soha sem nõnek fel a házasság szentségéhez és a gyerekek is sérültek lesznek. Aztán van ahol a fiatalok egy gazdaságban, egy udvaron élnek a szülõkkel. Ilyenkor, gyakran, az apa nem tud lemondani a gazdaság egy részérõl, és azt gondolja, hogy míg él, beleavatkozhat a fia dolgába. Ez is nagy nyomorúság...

2. A közösségben: Legyen az krisztusi közösség vagy legyen az bélyeggyûjtõ egyesület, egy közösségben mindig vannak és kell is legyenek szabályok. Ezeket a szabályokat, a vele járó feladatokat, bizonyos szerepkörökre kijelölt, választott személyek felügyelik, látják el. Minden közösségben a legnagyobb probléma az illetéktelen beleavatkozás. Ez lehet belsõ vagy külsõ bevatkozás. Lényeg az, hogy valaki beleavatkozik, felülírja valamelyik felelõs vezetõ kompetenciáját, hatáskörét. Ez lehet direkt, mint a felelõs személy dolgába való beleavatkozás, vagy lehet indirekt, mint a tagok megzavarása, amely által felbolydul az egész közösség tevékenysége. Az ilyen dolog komoly békétlenséget szül és kezelése nem kicsi dolog...

3. A munkahelyen, az egyházban és a társadalomban:  Minden munkahelyen - már klasszikus dolog - az egyik legnagyobb probléma a hatáskörök megsértése. Mindig akad valaki, aki jobban tudja a másik dolgát, mint a sajátját, amit persze nem is végez el rendesen. Vannak akik mindig megszólják, kritizálják mások munkáját, de a magukéval keveset törõdnek. Aztán ne aggy’ isten, hogy valaki figyelmeztesse az ilyent egy tévedésére, mert akkor kitör a ribillíó… Ugyanakkor, manapság divattá vált a névtelen vagy nyílt internetes fórumozás, a kritizálás, megszólás, rágalmazás, gyalázkodás, anélkül, hogy tudatosítanánk, hogy ezek más dolgába való illetéktelen beleavatkozások. Gyakran a papokat meg a püspököket is kiosztjuk egy-egy fórumon, úgy gondolván, hogy ezek a dolgok ránk is tartozik, hiszen elvégre mi is keresztények vagyunk és az egyházmegye, egyházközség tagjai vagyunk. Tévedés… A pápát kiigazítani a biborosok illetékesek, azokat pedig a püspökök testülete. A püspököt kiigazítani, a püspöktársai és esetleg a papok illetékesek. A papot a püspöke meg a paptársai illetékesek helyretenni. Minekünk, laikusoknak, megvan a magunk dolga és területe. Azzal kellene foglalkoznunk, mert van amit kiigazítsunk a magunk portáján. Itt kivetel az, amikor a hit védelméről van szó, ami mindnyájunk feladata. Akkor fel kell szólalni a megfelelő módon. És még nem is szóltam semmit a politizálás visszásságairól vagy a világi elõljárók szidalmazásáról...

Gyakran nem is gondoljuk meg, hogy nem szabadna beleavatkoznunk olyan dolgokba, amelyek nem a mi dolgunk, nem a mi hatáskörünk, amelyekben nem vagyunk illetékesek. Meg akarjuk váltani a világot, holott az már meg van váltva és meg akarjuk változtatni azt a helyzetet, amelyet nálunk sokkal hatalmasabbak és illetékesebbek kell megváltoztassanak. Gondoljuk meg: ne akarjunk Isten helyébe lépni. Végül is az Úr tart mindent a kezében, és az Õ kompetenciája a dolgok elrendezése... Mi törődjünk a magunk dolgával.

Ima: Uram Jézus, bocsánatodért esedezem, hogy oly sokszor, olyan dolgokba avatkoztam, amelyekben nem voltam illetékes. Ilyenkor alaptalanul és nevetséges módon nagyra tartottam becstelen személyemet, és ugyanakkor zûrzavart is okoztam az általános rendben. Uram irgalmazz nekem, oktalan bűnösnek! Ámen.