Mint a kisgyerekek

(Mt 18:1-7) Abban az órában a tanítványok odajöttek Jézushoz és azt mondták: »Ki a legnagyobb a mennyek országában?« Erre ő odahívott egy kisgyereket, közéjük állította és így szólt: »Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyereket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tenger mélyébe vetnék. Jaj a világnak a botrányok miatt! Mert szükséges ugyan, hogy botrányok legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botrány történik.

A mennyek országába való belépésünk feltétele, hogy olyanok legyünk, mint a kisgyerekek. De milyen is a kisgyerek? Próbáljunk meg visszaemlékezni, hogy milyenek voltunk mi amikor kicsik voltunk... 

Sokan idézik vissza boldog gyermekkorukat. De valójában mitől volt olyan boldog a gyermekkor? Csak azért, mert szerettek a szüleink? Mert gondtalanok voltunk? Mert sokat játszodtunk? Igen, ezekért is, de mi magunk, vajon milyenek voltunk akkor?...

A kisgyermeki lelkület jellegzetességei:

1. A kisgyermek nem ragaszkodik a tulajdonhoz

Habár a kisgyermekben is megvan már egyfajta birtoklási vágy és tulajdonhoz való ragaszkodás, mert hát toporzékol a babája vagy kisautója után, de mégis úgy jön-megy a házban, a birtokon és a világ dolgai között, hogy közben eszébe sem jut, hogy az valakié... A kisgyerek nem gondol a tulajdoni viszonyokra, és nem is jut eszébe vágyódni utánuk, megkívánni azokat. A kisgyerek nem vétkezik a tizedik parancsolat ellen, és nem kívánja el szomszédja birtokát...

2. A kisgyerek nem ismeri a haragot

Habár a kisgyerek is haragszik, mérges lesz, duzmál és kiabál, így fejezve ki haragját, de a másik percben már el is felejtette azt. Letörli könnyeit, és egyhamar megbékélve, gondtalanul játszik tovább, esetleg, pont azzal a kisgyerekkel, aki korábban eltörte a játékát, vagy megbántotta őt. Egy kisgyerek nem fog napokig, hetekig, vagy esetleg évekig sértődötten emlékezni sérelmére, duzmálni azért, hogy ki és mikor bántotta, vagy sértette meg őt...

3. A kisgyerek nem szól bele a nagyok dolgába

A kisgyerek hallgatja a nagyok dolgát, de ő csak játszik tovább, és eszébe sem jut, hogy beleszóljon abba. Nem érdekli őt az, mert ösztönösen érzi, hogy az nem az ő dolga. Az emberek, amint kiokosodnak, egyhamar bele akarnak szólni más dolgába, a világ dolgaiba, és ezzel sok hiábavaló gondot okoznak maguknak és másoknak. A kisgyermeki alázatosságra az jellemző, hogy hallja, látja a nagyok dolgát, de nem szól abba bele...

4. A kisgyerek nem vágyik hatalomra

A kisgyerek megtanulja, hogy ez a polgármester bácsi, ez a papbácsi, ez a rendőr bácsi, stb., de nem érdekli őt azok társadalmi vagy hatalmi pozíciói. Őt csak az érdekli, hogy ott van-e mellette az édesanyja, az édesapja meg a testvérei, és esetleg az, hogy mit mondott az óvónéni vagy a tanítónéni. A kisgyerek nem fogja fel, és nem kívánja a hatalmi rendszert, és teljesen mentes ennek befolyásától...

5. A kisgyerek feltétlenül bízik szüleiben

 

Egy egészséges kisgyerek világának középpontja és origója az ő édesanyja, az ő meleg öle és az édesapja erős karja. A kisgyerek feltétlenül bízik szüleiben, mindig a kezük után nyúl és bízalommal néz fel rájuk. A kisgyerek, annélkül, hogy tudatában lenne, Istent látja szüleiben, főleg az édesapjában. Az édesanyja szoknyája a biztonságot adó melegség, és az édesapja karja a védelmező hatalom. A kisgyerek nem töri a fejét azon, hogy miként oldja meg a gondjait, hanem odaszalad a szüleihez és kér tőlük...

Ezeket az egészséges kisgyermeki magatartásformákat meg kellett volna őriznünk az Istennel való viszonyunkban, a mennyei Atyához való ragaszkodásunkban és a világi életünkben, de a bűnre hajló természetünk meg a világi dolgok, lassan elnyomták ezeket. Amint gyarapodni kezdtünk a világi dolgokban, úgy egyre inkább ragaszkodni kezdtünk a tulajdonhoz, egyre inkább megjegyeztük és magunkba tartottuk a sérelmeket, egyre inkább véleményünk lett mindenről, ha kellett, ha nem, egyre inkább vágyni kezdtünk a hatalomra, hogy másokon uralkodhassunk és egyre inkább csak a saját erőnkbe kezdtünk bízni...

A természetes testi-lelki növekedésünk, a bűnre hajló természetünk miatt és a hét főbűn lelkünkben való gyökerező hatása miatt, egyre távolabb sodort minket Istentől. Messze sodort minket is lélekben, el egy távoli országba, mint a tékozló fiút (Lk 15:13). Nekünk onnan kell visszatérnünk, és elkezdenünk közeledni Isten és az Ő országa felé. Ez a mi életünk visszatérése, zarándútja a mennyei Atya felé: az újbóli kisgyerekké válás zarándokútja. Van aki tízezer mérföldre van; van, aki  ezer mérföldre van és van, aki csak száz mérföldre van... Akármilyen messzire is vagyunk az Úrtól és a mennyek országától, az Úr Jézus arra hív minket, hogy induljunk el még ma lélekben a kisgyermeki állapot felé, haza a mennyei Atyához. És hogyan? Hát Őáltala, Ővele és Őbenne, amint halljuk az áldozati liturgiában...

(Lk 15:13) Nem sokkal ezután a fiatalabb fiú összeszedte mindenét, elment egy távoli országba, és ott léha élettel eltékozolta vagyonát.

(2Kor 5:8-10) Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől és hazaérkezni az Úrhoz. Ezért is igyekszünk kedvében járni, akár közel vagyunk hozzá, akár távol járunk tőle. Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e.

Vizsgáljuk meg önmagunkat, hogy mi hol vétünk a kisgyermeki alázatosság ellen:

1. Tulságosan ragaszkodunk egy birtokhoz, az anyagi javakhoz?...

2. Hajlamosak vagyunk a sértődésre és a haragtartásra?...

3. Szeretünk mindenbe beleszólni, kommentelni, utasítgatni és parancsolgatni?...

4. Vágyódunk a hatalom után, az emberek elismerése és tisztelete után?...

5. Hajlamosak vagyunk a saját erőkbe és képességeinkbe tulságosan bízni?...

(1Ján 2:15-17) Ne szeressétek a világot, sem azt, ami ebben a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete, mert minden, ami a világon van, a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége. Ez nem az Atyától, hanem a világtól van. Ez a világ elmúlik, és elmúlik a kívánsága is. De aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

További figyelmeztető jelek lehetnek: 

1. Hajlamosak vagyunk a túlzott aggódásra?... 

2. Folyamatosan félünk valamitől?... 

3. Gyomoridegünk van, látszólag minden ok nélkül?... 

4. Álmatlan éjszakáink vannak?... 

Ha igen, akkor még távol járunk a kisgyermeki lelkülettől és a mennyek országától. Sok még az evilági ragaszkodásunk, és nem bízunk még eléggé a mennyei Atya gondviselésében...

Uram Jézus, tudom, hogy meg kell jelenjek szent ítélőszéked előtt. Beismerem, hogy még távol járok a mennyek országától. Kérlek, segíts kegyelmeddel, hogy még ma elinduljak a mennyei Atya felé. Ámen.