Mint a kisgyerekek

(Mt 18:1-7) Abban az órában a tanítványok odajöttek Jézushoz és azt mondták: »Ki a legnagyobb a mennyek országában?« Erre ő odahívott egy kisgyereket, közéjük állította és így szólt: »Bizony, mondom nektek: ha meg nem tértek és nem lesztek olyanok, mint a kisgyerekek, nem mentek be a mennyek országába. Aki ugyanis kicsivé lesz, mint ez a gyermek, az a legnagyobb a mennyek országában. És aki befogad egy ilyen kisgyereket az én nevemben, engem fogad be. Aki pedig megbotránkoztat egyet e kicsik közül, akik hisznek bennem, jobb volna annak, ha malomkövet kötnének a nyakára és a tenger mélyébe vetnék. Jaj a világnak a botrányok miatt! Mert szükséges ugyan, hogy botrányok legyenek, de jaj annak az embernek, aki által a botrány történik.

A mennyek országába való belépésünk elõfeltétele, hogy olyanok legyünk, mint a kisgyerekek. De milyen is a kisgyerek? Próbáljunk meg visszaemlékezni, hogy milyenek voltunk akkor... Sokan idézik vissza a boldog gyermekkort... De valójában mitõl volt olyan boldog az a gyermekkor? Csak mert szerettek a szüleink? Mert gondtalanok voltunk? Mert sokat játszodtunk? Igen ezekért is, de mi magunk, milyenek voltunk akkor?...

A kisgyermeki lelkület jellegzetességei

1. A kisgyermek nem ragaszkodik a tulajdonhoz

Habár a kisgyermekben is megvan már a birtoklásvágy és a tulajdonhoz való ragaszkodás, mert hát toporzékol a babája vagy kisautója után, de mégis úgy jön-megy a házban, a földeken és a világ dolgai között, hogy közben eszébe sem jut, hogy az valakié. A kisgyerek nem gondol a tulajdoni viszonyokra és nem is jut eszébe vágyódni utánuk, kívánni azokat. A kisgyerek nem vétkezik a tizedik parancsolat ellen és nem fogja elkívánni a szomszéd birtokát.

2. A kisgyerek nem ismeri a haragot

Habár a kisgyerek is haragszik, mérges lesz és kiabál, kifejezve haragját, de a másik percben már el is felejtette azt. Letörli könnyeit és egyhamar megbékélve, gondtalanul játszik tovább, esetleg, pont azzal a kisgyerekkel, aki eltörte a játékját vagy bántotta őt. Egy kisgyerek nem fog napokig, hetekig, vagy esetleg évekig sértõdötten emlékezni, duzmálni, hogy ki és mikor bántotta, sértette meg õt.

3. A kisgyerek nem szól bele a nagyok dolgába

A kisgyerek hallgatja a nagyok dolgát, de csak játszik tovább és eszébe sem jut, hogy beleszóljon abba. Nem érdekli õt, mert ösztönösen érzi, hogy az nem az õ dolga. A felnõttek, amint kiokosodnak, egyhamar bele akarnak szólni más dolgába, a világ nagy dolgaiba és ezzel sok gondot okoznak maguknak hiábavalóan. A kisgyermeki alázatosságra az jellemzõ, hogy hallja, látja a nagyok dolgát, de nem szól bele.

4. A kisgyerek nem vágyik hatalom után

A kisgyerek megtanulja, hogy ez a polgármester bácsi, ez a papbácsi, ez a rendõrbácsi, stb., de nem érdekli õt azok társadalmi vagy hatalmi pozíciói. Õt csak az érdekli, hogy ott van-e mellette az édesanyja, az édesapja, meg a testvérei és esetleg, hogy mit mond az óvónéni vagy a tanítónéni. A kisgyerek nem fogja fel a világi, hatalmi rendszert és teljesen mentes azok befolyásától.

5. A kisgyerek feltétlenül bízik szüleiben

 

Egy egészséges kisgyerek világának középpontja és origója az õ édesanyja szoknyája meg az édesapja karja. A kisgyerek feltétlenül bízik a szüleiben, mindig a kezük után nyúl és bízalommal néz fel rájuk. A kisgyerek, annélkül, hogy tudatában lenne, Istent látja szüleiben. Föleg az édesapjában. Az édesanyja szoknyája a biztonságot adó melegség. Az édesapja ölelése, a védelmezõ hatalom. A kisgyerek nem töri a fejét, hogy miként oldja meg gondjait, hanem odaszalad a szüleihez és kér tõlük.

Ezeket az egészséges magatartási formákat meg kellett volna õriznünk az Istennel való viszonyunkban, a mennyei Atyához való ragaszkodásunkban és a világi életünkben, de a bûnös természetünk meg a világi dolgok, lassan elnyomták ezeket. Amint gyarapodni kezdtünk a világi dolgokban, úgy egyre inkább ragaszkodni kezdtünk a tulajdonhoz, egyre inkább megjegyeztük és magunkba tartottuk a sérelmeket, egyre inkább véleményünk lett mindenrõl, ha kellett, ha nem, egyre inkább vágyni kezdtünk a hatalomra, hogy másokon uralkodhassunk, és egyre inkább csak a saját erõnkbe kezdtünk bízni.

A természetes, testi növekedésünk, a bûnös természetünk miatt, a hét fõbûn lelkünkben való gyökerezése miatt, egyre távolabb sodort minket Istentõl. Elsodort minket lélekben, egy távoli országba, mint a tékozló fiút (Lk 15:13). Onnan kell nekünk megtérnünk és elkezdenünk közeledni Isten országa felé. Ez a mi életünk zarándútja Isten felé: az újból gyermekké válás zarándokútja. Van aki tízezer mérföldre van, van aki  ezer mérföldre van és van aki csak száz mérföldre van... Akármilyen messze is vagyunk az Úrtól és a mennyek országától, Jézus arra hív meg minket, hogy induljunk el még ma a lelki, kisgyermeki állapot felé, a mennyei Atyához. Õáltala, Õvele és Õbenne, amint az áldozati liturgiában halljuk...

(2 Kor 5:8-10) Ám bizalom tölt el bennünket, így jobban szeretnénk megválni a testtől és hazaérkezni az Úrhoz. Ezért is igyekszünk kedvében járni, akár közel vagyunk hozzá, akár távol járunk tőle. Mindnyájunknak meg kell ugyanis jelennünk Krisztus ítélőszéke előtt, hogy ki-ki megkapja, amit testi életében kiérdemelt, aszerint, hogy jót vagy gonoszat tett-e.

Vizsgáljuk meg magunkat, hol vétünk a gyermeki alázatosság ellen:

1. Tulságosan ragaszkodunk az anyagi javakhoz?...

2. Hajlamosak vagyunk a sértõdésre és a haragtartásra?...

3. Szeretünk mindenbe beleszólni, kommandírozni és parancsolgatni?...

4. Epekedünk a hatalom után, az emberek elismerése, tisztelete után?...

5. Hajlamosak vagyunk a saját erõkbe és képességeinkbe tulságosan bízni?...

(1 Jn 2:15-17) Ne szeressétek a világot, sem azt, ami ebben a világban van. Ha valaki szereti a világot, abban nincs meg az Atya szeretete, mert minden, ami a világon van, a test kívánsága, a szemek kívánsága és az élet kevélysége. Ez nem az Atyától, hanem a világtól van. Ez a világ elmúlik, és elmúlik a kívánsága is. De aki Isten akaratát cselekszi, megmarad örökké.

További figyelmeztetõ jelek: hajlamosak vagyunk az aggódásra?... folytonosan félünk valamitõl? ...gyomoridegünk van látszólag minden ok nélkül?... álmatlan éjszakáink vannak?... Ha igen, akkor még távol járunk a gyermeki lelkülettõl és a mennyek országától. Sok még az evilági ragaszkodásunk és nem bízunk eléggé a mennyei Atya gondviselésében.

Ima: Uram Jézus, tudom, hogy meg kell jelenjek szent ítélõszéked elõtt. Beismerem, hogy még nagyon messzire járok országodtól. Kérlek, segíts kegyelmeddel, hogy még ma elinduljak feléd. Ámen.