Szent Pál intelmei a korintusiakhoz írt elsõ levelében

(1 Kor 1:10) Éljetek mindnyájan egyetértésben, ne szakadjatok pártokra, legyetek egyek ugyanabban a lelkületben, ugyanabban a felfogásban.

(1 Kor 1:31) Aki dicsekszik, az Úrban dicsekedjék.

(1 Kor 3:18) Senki ne ámítsa magát! Aki közületek bölcsnek tartja magát ezen a világon, váljék balgává, hogy csakugyan bölcs lehessen.

(1 Kor 4:5) Ne ítélkezzetek hát időnap előtt, míg el nem jön az Úr.

(1 Kor 4:6) Senki se kérkedjék az egyikkel a másik rovására!

(1 Kor 5:9) Ne barátkozzatok romlott emberekkel.

(1 Kor 5:11) Ne érintkezzetek azzal, akit testvérnek hívnak, de kicsapongó, kapzsi, bálványimádó, átkozódó, részeges vagy rabló.

(1 Kor 5:13) Távolítsátok el a gonoszt magatok közül!

(1 Kor 6:9) Ne ámítsátok magatokat!

(1 Kor 6:18) Kerüljétek az erkölcstelenséget!

(1 Kor 6:20) Dicsőítsétek meg tehát Istent testetekben!

(1 Kor 7:10-11) A feleség ne hagyja el férjét. Ha mégis elhagyná, maradjon férj nélkül, vagy béküljön ki férjével. A férfi se bocsássa el feleségét.

(1 Kor 7:12) Ha valamelyik testvérnek hitetlen felesége van, aki kész vele élni, ne küldje el.

(1 Kor 7:17) Mindenki éljen úgy, ahogy az Úr adta neki, s ahogy az Isten hívta.

(1 Kor 8:2) Aki tetszeleg tudásában, még nem értette meg, mi a helyes ismeret.

(1 Kor 8:9) Szabadságotokkal az aggályosokat meg ne botránkoztassátok.

(1 Kor 10:7) Ne legyetek bálványimádóvá, mint néhányan közülük.

(1 Kor 10:8) Ne is vétsünk a tisztaság ellen, mint némelyek közülük.

(1 Kor 10:9) Ne kísértsük az Urat, mint néhányan kísértették.

(1 Kor 10:12) Aki azt hiszi, hogy áll, ügyeljen, nehogy elessék.

(1 Kor 10:23) „Minden szabad”, de nem minden használ. „Minden szabad”, de nem minden szolgál javunkra.

(1 Kor 10:23) Senki se keresse a maga javát, hanem csak a másét.

(1 Kor 11:28) Vizsgálja meg magát mindenki, s csak úgy egyék a kenyérből és igyék a kehelyből.

(1 Kor 14:1) Törekedjetek a szeretetre, de igyekezzetek a lelki adományokat is elnyerni, különösen azt, hogy prófétálhassatok.

(1 Kor 14:39) Törekedjetek tehát a prófétálásra, testvérek, s ne akadályozzátok meg az elragadtatás nyelvén szólást.

(1 Kor 15:34) Legyetek józanok, és ne vétkezzetek!

(1 Kor 15:58) Tegyetek mindig minél többet az Úr ügyéért, hiszen tudjátok, hogy az Úr ügyében való fáradozástok nem hiábavaló.


 

 

Szent Pál intelmei a rómaiakhoz írt levelében

(Róm 12: 1) Adjátok testeteket élő, szent, Istennek tetsző áldozatul.

(Róm 12: 2) Gondolkodástokban megújulva alakuljatok át.

(Róm 12: 3) Senki ne becsülje magát a kelleténél többre.

(Róm 12: 9) Szeressetek tettetés nélkül, irtózzatok a rossztól, ragaszkodjatok a jóhoz.

(Róm 12: 10) A testvéri szeretetben legyetek gyöngédek egymáshoz, a tiszteletadásban előzzétek meg egymást.

(Róm 12: 11) A buzgóságban ne lankadjatok, legyetek tüzes lelkületűek.

(Róm 12: 12) A reményben legyetek derűsek, a nyomorúságban béketűrők, az imádságban állhatatosak.

(Róm 12: 13) Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet.

(Róm 12: 14) Áldjátok üldözőiteket, áldjátok, s ne átkozzátok.

(Róm 12: 15) Azokkal, akik örülnek, örüljetek, s a sírókkal sírjatok.

(Róm 12: 16) Éljetek egyetértésben.

(Róm 12: 16) Ne legyetek fennhéjázók, hanem alkalmazkodjatok az egyszerű emberekhez. Ne legyetek magatokkal eltelve.

(Róm 12: 17) Rosszért rosszal senkinek ne fizessetek.

(Róm 12: 17) Törekedjetek arra, ami jó minden ember szemében.

(Róm 12: 18) Amennyire rajtatok áll, éljetek mindenkivel békességben.

(Róm 12: 19) Ne szolgáltassatok magatoknak igazságot.

(Róm 12: 20) Ha ellenséged éhezik, adj neki enni, ha szomjazik, adj neki inni.

(Róm 12: 21) Ne engedd, hogy legyőzzön a rossz, inkább te győzd le a rosszat jóval.

(Róm 13: 1) Mindenki vesse alá magát a fölöttes hatalomnak.

(Róm 13: 7) Adjátok meg mindenkinek, ami jár neki: akinek adó, annak az adót, akinek vám, annak a vámot, akinek hódolat, annak a hódolatot, akinek tisztelet, annak a tiszteletet.

(Róm 13: 8) Ne tartozzatok senkinek semmivel, csak kölcsönös szeretettel.

(Róm 13: 13) Éljünk tisztességesen, mint nappal, ne evés-ivásban és részegeskedésben, ne kicsapongásban és tobzódásban, ne civakodásban és versengésben.

(Róm 13: 14) Ne dédelgessétek testeteket, nehogy bűnös kívánságokra gerjedjen.

(Róm 14: 1) Karoljátok fel a hitben gyengét, anélkül, hogy felfogását elítélnétek.

(Róm 15: 2) Törekedjék mindegyikünk embertársa javára és épülésére.

(Róm 15: 7) Karoljátok fel tehát egymást, amint Krisztus is felkarolt benneteket Isten dicsőségére.

(Róm 16: 17) Tartsátok szemmel azokat, akik ellentétben a kapott tanítással széthúzást és botrányt okoznak. Kerüljétek őket!

 

Akinek van, annak még adnak

(Mt 13:10-15) Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz nekik példabeszédekben?” „Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait – felelte –, de nekik nem. Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak. Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok. Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket.

Sokan elcsodálkoznak az Úr Jézusnak ezen a kijelentésén: Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Hát akkor hogy van ez? Akkor hol az igazság, az irgalmasság, hol van a szolidaritás és egyáltalán ez milyen a demokrácia? Ugyebár, az a bizonyos: Fraternité, liberté, egalité...

Erre jó példa Salamon király imádságának esete:

(2Kron 6-12) Salamon odajárult az Úr színe elé a bronzoltárhoz, amely a megnyilatkozás sátora előtt van, és ezer égőáldozatot mutatott be rajta. A következő éjszakán az Isten megjelent Salamonnak, és azt mondta neki: „Kérhetsz bármit, megadom neked.” Salamon így felelt az Istennek: „Nagy irgalmat tanúsítottál atyám, Dávid iránt, engem pedig megtettél helyette királynak. Nos hát, Uram, Istenem, teljesítsd ígéretedet, amelyet atyámnak, Dávidnak tettél. Mivel te tettél királlyá a nép fölé, amely megszámlálhatatlan, mint a föld pora, adj hát nekem bölcsességet és értelmet, hogy jól teljesíthessem kötelességemet e nép élén. Hiszen ki is tudná kormányozni ezt a te nagy népedet?” Az Isten így válaszolt Salamonnak: „Mivel ez a szíved vágya, és nem kértél gazdagságot, vagyont vagy dicsőséget, sem ellenségeid életét, sőt még csak hosszú életet sem kívántál, hanem bölcsességet és értelmet kértél, hogy kormányozni tudjad népemet, amelynek királyává tettelek, megadom neked a bölcsességet és az értelmet. Sőt, olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amilyen sem azoknak a királyoknak nem volt, akik előtted voltak, de utódaidnak sem lesz.”

Erre, a mai nyelvezetben, azt mondhatnánk, hogy Salamon megütötte a főnyereményt, vagy mint a népmesékben, a legkisebbik királyfi, aki mivel bölcsen választott, bőség lett a jutalma... Tehát Salamon bölcsen kért az Úrtól, ezért aztán megkapta a bölcsességet és az értelmet, és vele együtt minden gazdagságot. Tehát Salamon azért nyerhetett bölcsességet és vele együtt mindent, mert bölcsen kért... 

Láthatjuk ebből a példából, hogy akinek van, annak még adatik, hogy bővelkedjék. De honnan volt Salamonnak ez a szellemi kezdőtőke, amely megnyította számára Istentől a bőség forrását? Hát, láthatjuk, hogy az atyjától, Dávidtól... Láthatjuk, hogy Salamon direkt azzal vezeti be kérését, hogy az apja, Dávid érdemeire hivatkozik. Sőt maga az Úr is Dávidra hivatkozik, amikor később irgalmasságot gyakorol Salamonnal...

(1Kir 11:11-13) Ezért az Úr így szólt Salamonhoz: „Mivel így áll veled a dolog, hogy nem tartottad meg szövetségemet és a törvényeket, amelyeket szabtam, elveszem tőled a királyságot és szolgádnak adom. De atyádra, Dávidra való tekintettel nem a te életedben teszem ezt meg, hanem fiad kezéből ragadom ki. S nem veszem el az egész királyságot; egyetlen törzset meghagyok fiadnak, atyád, Dávid kedvéért és Jeruzsálem miatt, hisz kiválasztottam.”

Hogyan is van ez? Amint az atyák átkából a fiak is részesednek, úgy az atyák áldásából  a fiak is részesednek...

(Kiv 20:5) Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon.

(Szám 14:18) Az Úr türelmes, s bőségben van nála a kegyelem, megbocsátja a bűnt és a gonoszságot, de azért nem hagyja megtorlatlanul, ellenkezőleg, az apák vétkét a harmadik s negyedik nemzedékig számon kéri az utódokon.

Viszont Ábrahám fiai, legyenek akár test, akár lélek szerint (Róm 4:11-14) áldottak...

(Ter 12:3) Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”

Megfigyelhetjük az evangéliumokban, hogy az Úr Jézus körül mennyi szoros rokonság van. Mi ez? Nepotizmus? Nem, nem az, hanem az áldásban részesülő családtagok sora... Az Úr Jézusnak közeli rokona Keresztelő János vagy Jakab apostol. Péter és András apostolok, János meg Jakab apostolok, a Zebedeus fiai, testvérek voltak... A Szűzanya és Mária, Kleofás felesége nővérek voltak...

Kik azok, akiknek nincs? Ők a parázna és bűnös nemzetségek (Mk 8:34), és azok leszármazottai, akiknek nincs talentumuk, vagy esetleg csak egy talentumuk van. Az egytalentumos ember problémája (Mt 25:24), hogy nem hisz és nem bízik Istenben. Jön a szívébe Istentől a segítő kegyelem, de hitetlenségből, bizalom hiányában, a lelki restség miatt, hamis szégyenlőségből és a világ előtti gyáva meghátrálás miatt, elfojta magában a szent gondolatokat. Pedig ha csak egyszer is megosztaná gondolatait, néhány szó erejéig, a több talentummal rendelkező emberrel, akkor az az ő pénzváltója lehetne (Mt 25:27). Szavai hallatára felbuzdúlna és háztetőkről hirdetné (Mt 10:27) az egytalentumos hitét. Így kamatozhatna az ő egy talentuma is, Isten országának javára. De mivel hitetlen és rest, és nem tesz semmit, ezért az az egy kegyelem is, amit ő saját gondolatának vél, elvétetik tőle, és másnak adatik, mert az az Istené, és Ő annak adja, aki hasznosítja...

De ha valakinek egy talentuma sincs, arról is gondoskodik az Úr Jézus. Hiszen Ő azt mondja nekünk, hogy kérni és keresni kell...

(Mt 7:7 -11) Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak. Melyiketek ad fiának követ, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik.

De hiába mondják a templomokban az embereknek, hogy imádkozzanak, sokan nem akarnak sem imádkozni, sem az Istent keresni, sem Őt megvallani, sem Őt megdicsőíteni. Aztán, amikor az ítéletre kerülnek, szégyenkezve, válvonogatva mentegetik magukat, hitetlenségüket, restségüket és gyávaságukat...

A mennyek országa hasonlatos egy szivárgó gáthoz. Az ember megkeresi és addig piszkálja a lyukat, amelyen a víz szivárog, amíg a gát át nem szakad, és a víz át nem töri a gátat. Ekkor az ömlő víz teljesen elárasztja azt, aki a erőszakot követett a gáton, mert az erőszakosoké a mennyek országa, nem a hitetleneké meg a gyáváké...

(Mt 11:12) A mennyek országa Keresztelő János idejétől mindmáig erőszakot szenved, az erőszakosok szerzik meg.

Törekedjünk és törtessünk a mennyek országáért és a mennyei kincsekért nap mint nap, mert a napok gonoszak (Ef 5:16)...

Ima: Uram Jézus, add hogy úgy tudunk bízni Benned, ahogyan Mózes bízott, amikor az életét is felajánlotta Izrael népéért. Ámen.