Akinek van, annak még adnak

(Mt 13:10-15) Ekkor odamentek hozzá tanítványai és megkérdezték: „Miért beszélsz nekik példabeszédekben?” „Nektek megadatott, hogy megértsétek a mennyek országának titkait – felelte –, de nekik nem. Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Azért beszélek nekik példabeszédekben, mert van ugyan szemük, de nem látnak, van ugyan fülük, de nem hallanak. Beteljesedett rajtuk Izajás próféta jövendölése, mely így szól: Hallván hallotok, de nem értetek, nézvén néztek, de nem láttok. Megkérgesedett e népnek a szíve. Nehezen hallanak a fülükre, a szemüket meg behunyták, hogy szemükkel ne lássanak, fülükkel ne halljanak, s szívükkel ne értsenek, nehogy bűnbánatot tartsanak, és meggyógyítsam őket.

Sokan elcsodálkoznak az Úr Jézusnak ezen a kijelentésén: Akinek van, annak még adnak, hogy bőségesen legyen neki, de akinek nincs, attól még azt is elveszik, amije van. Hát akkor hogy van ez? Akkor hol az igazság, az irgalmasság, hol van a szolidaritás és egyáltalán ez milyen a demokrácia? Ugyebár, az a bizonyos: Fraternité, liberté, egalité...

Erre jó példa Salamon király imádságának esete:

(2Kron 6-12) Salamon odajárult az Úr színe elé a bronzoltárhoz, amely a megnyilatkozás sátora előtt van, és ezer égőáldozatot mutatott be rajta. A következő éjszakán az Isten megjelent Salamonnak, és azt mondta neki: „Kérhetsz bármit, megadom neked.” Salamon így felelt az Istennek: „Nagy irgalmat tanúsítottál atyám, Dávid iránt, engem pedig megtettél helyette királynak. Nos hát, Uram, Istenem, teljesítsd ígéretedet, amelyet atyámnak, Dávidnak tettél. Mivel te tettél királlyá a nép fölé, amely megszámlálhatatlan, mint a föld pora, adj hát nekem bölcsességet és értelmet, hogy jól teljesíthessem kötelességemet e nép élén. Hiszen ki is tudná kormányozni ezt a te nagy népedet?” Az Isten így válaszolt Salamonnak: „Mivel ez a szíved vágya, és nem kértél gazdagságot, vagyont vagy dicsőséget, sem ellenségeid életét, sőt még csak hosszú életet sem kívántál, hanem bölcsességet és értelmet kértél, hogy kormányozni tudjad népemet, amelynek királyává tettelek, megadom neked a bölcsességet és az értelmet. Sőt, olyan gazdagságot, vagyont és dicsőséget is adok neked, amilyen sem azoknak a királyoknak nem volt, akik előtted voltak, de utódaidnak sem lesz.”

Erre, a mai nyelvezetben, azt mondhatnánk, hogy Salamon megütötte a főnyereményt, vagy mint a népmesékben, a legkisebbik királyfi, aki mivel bölcsen választott, bőség lett a jutalma... Tehát Salamon bölcsen kért az Úrtól, ezért aztán megkapta a bölcsességet és az értelmet, és vele együtt minden gazdagságot. Tehát Salamon azért nyerhetett bölcsességet és vele együtt mindent, mert bölcsen kért... 

Láthatjuk ebből a példából, hogy akinek van, annak még adatik, hogy bővelkedjék. De honnan volt Salamonnak ez a szellemi kezdőtőke, amely megnyította számára Istentől a bőség forrását? Hát, láthatjuk, hogy az atyjától, Dávidtól... Láthatjuk, hogy Salamon direkt azzal vezeti be kérését, hogy az apja, Dávid érdemeire hivatkozik. Sőt maga az Úr is Dávidra hivatkozik, amikor később irgalmasságot gyakorol Salamonnal...

(1Kir 11:11-13) Ezért az Úr így szólt Salamonhoz: „Mivel így áll veled a dolog, hogy nem tartottad meg szövetségemet és a törvényeket, amelyeket szabtam, elveszem tőled a királyságot és szolgádnak adom. De atyádra, Dávidra való tekintettel nem a te életedben teszem ezt meg, hanem fiad kezéből ragadom ki. S nem veszem el az egész királyságot; egyetlen törzset meghagyok fiadnak, atyád, Dávid kedvéért és Jeruzsálem miatt, hisz kiválasztottam.”

Hogyan is van ez? Amint az atyák átkából a fiak is részesednek, úgy az atyák áldásából  a fiak is részesednek...

(Kiv 20:5) Ne borulj le ilyen képek előtt és ne tiszteld őket, mert én, az Úr, a te Istened féltékeny Isten vagyok. Azoknak a vétkét, akik gyűlölnek engem, megtorlom fiaikon, unokáikon és dédunokáikon.

(Szám 14:18) Az Úr türelmes, s bőségben van nála a kegyelem, megbocsátja a bűnt és a gonoszságot, de azért nem hagyja megtorlatlanul, ellenkezőleg, az apák vétkét a harmadik s negyedik nemzedékig számon kéri az utódokon.

Viszont Ábrahám fiai, legyenek akár test, akár lélek szerint (Róm 4:11-14) áldottak...

(Ter 12:3) Megáldom azokat, akik áldanak téged, de akik átkoznak téged, azokat én is megátkozom. Általad nyer áldást a föld minden nemzetsége.”

Megfigyelhetjük az evangéliumokban, hogy az Úr Jézus körül mennyi szoros rokonság van. Mi ez? Nepotizmus? Nem, nem az, hanem az áldásban részesülő családtagok sora... Az Úr Jézusnak közeli rokona Keresztelő János vagy Jakab apostol. Péter és András apostolok, János meg Jakab apostolok, a Zebedeus fiai, testvérek voltak... A Szűzanya és Mária, Kleofás felesége nővérek voltak...

Kik azok, akiknek nincs? Ők a parázna és bűnös nemzetségek (Mk 8:34), és azok leszármazottai, akiknek nincs talentumuk, vagy esetleg csak egy talentumuk van. Az egytalentumos ember problémája (Mt 25:24), hogy nem hisz és nem bízik Istenben. Jön a szívébe Istentől a segítő kegyelem, de hitetlenségből, bizalom hiányában, a lelki restség miatt, hamis szégyenlőségből és a világ előtti gyáva meghátrálás miatt, elfojta magában a szent gondolatokat. Pedig ha csak egyszer is megosztaná gondolatait, néhány szó erejéig, a több talentummal rendelkező emberrel, akkor az az ő pénzváltója lehetne (Mt 25:27). Szavai hallatára felbuzdúlna és háztetőkről hirdetné (Mt 10:27) az egytalentumos hitét. Így kamatozhatna az ő egy talentuma is, Isten országának javára. De mivel hitetlen és rest, és nem tesz semmit, ezért az az egy kegyelem is, amit ő saját gondolatának vél, elvétetik tőle, és másnak adatik, mert az az Istené, és Ő annak adja, aki hasznosítja...

De ha valakinek egy talentuma sincs, arról is gondoskodik az Úr Jézus. Hiszen Ő azt mondja nekünk, hogy kérni és keresni kell...

(Mt 7:7 -11) Kérjetek és kaptok, keressetek és találtok, zörgessetek és ajtót nyitnak nektek! Mert aki kér, az kap, aki keres, az talál, s aki zörget, annak ajtót nyitnak. Melyiketek ad fiának követ, amikor az kenyeret kér tőle? Vagy ha halat kér, ki ad neki kígyót? Ha tehát ti, bár gonoszak vagytok, tudtok jót adni gyermekeiteknek, akkor mennyivel inkább ad jót mennyei Atyátok azoknak, akik kérik.

De hiába mondják a templomokban az embereknek, hogy imádkozzanak, sokan nem akarnak sem imádkozni, sem az Istent keresni, sem Őt megvallani, sem Őt megdicsőíteni. Aztán, amikor az ítéletre kerülnek, szégyenkezve, válvonogatva mentegetik magukat, hitetlenségüket, restségüket és gyávaságukat...

A mennyek országa hasonlatos egy szivárgó gáthoz. Az ember megkeresi és addig piszkálja a lyukat, amelyen a víz szivárog, amíg a gát át nem szakad, és a víz át nem töri a gátat. Ekkor az ömlő víz teljesen elárasztja azt, aki a erőszakot követett a gáton, mert az erőszakosoké a mennyek országa, nem a hitetleneké meg a gyáváké...

(Mt 11:12) A mennyek országa Keresztelő János idejétől mindmáig erőszakot szenved, az erőszakosok szerzik meg.

Törekedjünk és törtessünk a mennyek országáért és a mennyei kincsekért nap mint nap, mert a napok gonoszak (Ef 5:16)...

Ima: Uram Jézus, add hogy úgy tudunk bízni Benned, ahogyan Mózes bízott, amikor az életét is felajánlotta Izrael népéért. Ámen.