A bölcsesség kezdete az Úr félelme

Frisitve 2018.02.16...

(Péld 1:7) A bölcsesség kezdete az Úr félelme. A balgák a bölcsességet és az intést megvetik.
(Péld 9:10-11) A bölcsesség kezdete az Úr félelme, s a Szentnek ismerete okosság, mert általam sokasodnak napjaid, és lesz még több életéved.
(Zsolt 111:10) A bölcsesség kezdete az Úr félelme, helyesen gondolkodik mindenki, aki aszerint cselekszik; dicsérete megmarad örökkön örökké.
(Sir 1:16) A bölcsesség kezdete az Úr félelme. Ezt az Úr a hívőkkel együtt, anyjuk méhében teremti, a kiválasztott nőkkel együtt jár, s az igazakban és a hívőkben megnyilvánul.

Mi a bölcsesség? A bölcsesség, a Szentlélek egyik ajándéka. Az Úr Jézusról így jövendölt Izajás próféta:

(Iz 11:1-3) Vessző kél majd Jessze törzsökéből, és hajtás sarjad gyökereiből. Rajta nyugszik az Úr lelke: a bölcsesség és az értelem lelke, a tanács és az erősség lelke, a tudásnak és az Úr félelmének lelke; és kedve telik az Úr félelmében.

 

Ebben az igerészben hét ajándékot találunk meg: bölcsesség, értelem, jótanács, erõsség, tudomány, istenfélelem és jámborság ( v.ö "kedve telik").
 

A bölcsesség ajándéka

A bölcsesség ajándékának néhány meghatározása:

„A Szentlélek első és legnagyobb ajándéka a bölcsesség, amely a magasságból kapott fény: különleges részvétel Isten misztikus és fennséges ismeretében. Ebből a magasabb szintű bölcsességből egy újfajta, szeretettel átitatott megismerés fakad, amelynek segítségével a lélek közelebb kerül az isteni dolgokhoz. A bölcs tudás emellett megadja nekünk azt a különleges képességet, hogy az emberi dolgokat Isten fényességében, az ő mércéjével mérjük. Ez az ajándék megvilágosítja a keresztény embert, aki így beleláthat a világ dolgaiba. A teremtés valódi értékeit senki más nem képes úgy felismerni, mint az, aki Isten szemével néz a világra.” ( Forrás: Szentlélek ajndékai - Magyar Kurir)

A bölcsesség lelke: A bölcsesség a dolgok helyes értékelését jelenti, amelyet nem zavar meg a földi dolgok vonzása, és így az ember a bölcsesség lelke által a múló dolgokat nem helyezi Isten és a lelki dolgok elé. A bölcsesség ismeri a jézusi mondást: „mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, de lelkének kárát vallja”. Nem veti meg a teremtett világot, földi feladatait, hiszen a bölcs ember tudja, hogy ezek által jut el Istenhez, de az Egyház egyik könyörgése szerint úgy használja a földi dolgokat, hogy közbe ne veszítse el az örökkévalókat. A bölcsesség lelke nyíltságra képesít Istennel és az emberekkel szemben. Készséget ad az igazság elfogadására, életünk megalapozására.” ( Forrás: Ft.Darvas-Kozma József esperes-plébános prédikciója, 2005 Pünkösdjén, a Csíkszeredai Szent Kereszt Fõplébánián)

Tehát a bölcsesség ajándékát, a Szentírás  szerint, az istenfélelem ajándéka elõzi meg. Az istenfélelem nem egy valamiféle rettegõ félése Istennek, mert az az ördögökre jellemzõ, hanem egy felelõs tudat,  józan felismerés és kellõ, alázatos tisztelet, amellyel felemeljük szívünket a mi örökkön élõ, szeretõ és gondviselõ Istenünkhöz, hatalmas égi Királyunkhoz.

 

A kerügmatikus evangelizáció

Ma sokan a kerügmatikus evangelizáció mellett kardoskodnak, - szembeállítva azt a hitoktatásal, a katekézissel - amely által, szerintük,  erõteljesen és hatékonyan mutatják be a kerügma pontjai által az örömhírt.

Ezek a pontok a következõek:

1. Isten szeretete;

2. A bûn;

3. A megváltás;

4. Hit és megtérés;

5. A Szentlélek;

6. A közösség.

A kerügma hirdetése, az egyik kerügmatikus evangelizációs közösségben így van meghatározva:

„A kérügma tartalma nem lehet más, mint Jézus és az apostolok kérügmája a saját üdvösségtörténeti értelmezési helyzetükben. Nem tehetünk hozzá, és nem vehetünk el belőle semmit: Jézus áll a kérügma középpontjában!

1. Isten személyesen szereti az embert, akit jónak alkotott. Engem szeret.
2. Csakhogy ezt nem tapasztalom, mert elszakadtam Istentől. Ez a bűn, mely rám telepedve fogva tart.
3. Isten elküldte a Fiút, Jézust, hogy megmentse a bűnöst. Halála és feltámadása győzelmet szerzett a bűn felett, megdicsőülése megnyitotta az Istenhez visszavezető utat.
4. A felkínált üdvösséget, mint ígéretet a hitemmel fogadom be, és életem gyökeres megváltoztatásával, a megtéréssel indul el, melyben Jézust ismerem el Úrnak felettem.
5. A Szentlélek a hívők számára tartogatott ajándék, aki a bensőmbe kiáradva alakít át. Ez az újjászületés Isten Országára.
6. A közösség nem csupán következménye a kérügmának, hanem része: helyreáll a bűn által széttört egység és szeretet körülöttem.

A kérügma természete megköveteli, hogy elköteleződést kiváltó örömhírként jelentsük be! Ha csupán tanítunk a „hitigazságokról”, nem hirdetünk örömhírt. Világos számunkra, hogy a magyar egyházban a kérügma nagy hiánycikk. A nálunk tanult evangelizátorok egyértelmű jellemzője, hogy kérügmatikus mentalitásúak.” ( Forrás: Szent András Evangelizációs Iskola ).

 

Rossz tapasztalataim

Ezzel az a rossz tapasztalatom, hogy gyakorlatilag, egy teljesen világias mentalitású ember, nagyon rövid idõ alatt, örömmel ismeri meg és fogadja be Isten szeretetét, elméletileg átfutja a bûn, a megváltás, a hit és megtérés témáját, részesül a Szentlélek kiáradásában és a végén, jó esteben, még közösségbe is kezd járni. Aztán, amint már több esetben is láttam, néhány év közösségi élet után, kezdenek elõjönni a problémák: a testvérke kibérmálkozik az egyházból és elmegy egy szektába, a testvérke egy baráttal, barátnõvel jelenik meg a közösségben, akivel persze paráznaságban, vadházasságban él, a testvérke téves eszméket, hitelemeket kezd magáévá tenni, amelyek nem egyeznek az egyház tanításával, a testvérke nem tanusít legcsekélyebb együttérzést sem a betegek, szegények és az elesettek iránt, vagy a testvérke a pénz és az önmegvalósítás után kezd rohangálni...

Akkor, hogyan is állunk a kerügmatikus evangelizációval?.. Tényleg nem jó, nem kell az evangelizációban a hitigazságokat tanítani, leszögezni?... A hitigazságok, a katekizmus, a dogmák tanítása tényleg nem szükséges az evangelizációhoz?... Ha nem szögezzük le jóelõre az Istennel kötött örök szövetség követelményeit, akkor a megtérõ ember hogyan tudatosítja, hogy mire is kötelezõdik el?...

 

Egy teljesebb evangelizáció?

Énnekem megadatott az a nagy ajándék, hogy a megtérésem, Isten közvetlen fenyítése által történt meg. A saját életemben történõ, félelmetes események által, felismertem, hogy Isten ott van fölöttem az égben és vele nem lehet packázni. Vagy megtérek vagy elveszek… Rettegésben, félelmekben, kételyekben éltem hónapokig, amíg annyira megtértem, hogy elkezdtem keresni Istent az írásokban. Csak hosszú idõ után ismertem fel Isten szeretetét… Aztán Isten szeretete és irgalma vezetett el a bûnbánatra (Róm 2:4), majd a bûnbánat vezetett el a megtérés fokozatainak lépcsõjéhez. Valójában, ekkor kezdõdött el az igazi, istenes életem és megszentelõdésem. Ha nincsen jó alapozás, akkor nincs ahonnan legyen tiszta és szilárd hit...

 

Ha nem ismerjük meg Isten félelmét, akkor fennáll a veszélye annak, hogy kialakul bennünk egyfajta vallásos, bennfentes, szenteskedõ orcátlanság, amelyben arra vetemedhetünk, hogy Istent egyfajta “havernak” gondoljuk, akit esetleg vállon is veregethetünk. Az istenfélelem ajándéka elvezet minket  arra a bölcsességre, amely az értelem és a tudomány ajándékaival karöltve, segít felfognunk, hogy ki is valójában Isten, Õ, Aki megteremtett minket, megváltott minket, Aki gondunkat viseli, szeret és meghív minket országába, az örök boldogságba.

 

A kerügmatikus evangelizáció jó és élettel teli módszer, amely gyors és hatékony lehet, de énszerintem, ott kellene legyen elõtte az istenfélelem és ott kellene legyen utána a katekézis és a hitoktatás. Aki csak az érzelmeivel hisz, de értelmével nem, az könnyen áteshet egyfajta “vidám vasárnapos”, testi álvallásosságba, amelyben a vallásosság látszata ugyan megvan, de annak ereje nincs.

(2 Tim 3:5) A vallásosság látszatát viselni fogják ugyan magukon, de megtagadják annak erejét. Az ilyeneket kerüld!
 

Manapság sokan "cuki egyházat" akarnak, aki mindenkinek mosolyog és mindenkivel kedves. Manapság sokan "tánci-tánci egyházat" akarnak, amelyben folyton egyfajta vallásos bulizás, dinamika és fesztivál van. Manapság sokan "humánus egyházat" akarnak, ahol megértik és elfogadják az ember bûneit, a paráznaságát, házasságtörését meg a fajtalanságát, a bûnös emberrel együtt. Manapság sokan egyfajta pankeresztény, "ökumenikus egyházat" akarnak, ahol nem számít mi az isteni hitigazság, hanem az, hogy miben egyeznek meg maguk között... Ezek mind-mind az igaz hitnek fokozatos elhagyásai, a vallsosság kiüresedése, elvilágiasodása és testiessé válása...

 

Vajon lessz-e még hit a földdön, amikor az Emberfia visszatér? - kérdezi az Úr. Hát tegyünk róla, hogy legyen. A vallásosságban válasszuk mindig azt ami szent, komoly, hiteles, józan, hagyományra alapuló, mértékletes, önmegtartóztató, fegyelmezett, engedelmes, alázatos, irgalmas, nagylelkû és szeretetteljes. Óvakodjunk azoktól, akik a II. Vatikániz Zsinat nevében hájdászkonak, nagyokat mondanak, mindent megújítanak, mindent összevegyítenek és kiforgatnak. Nem a módszerek, nem a dinamikák, nem a nagyot mondások, nem a templomban táncolások újítják meg az egyházat, hanem az istenfélelemmel megélt életszentségek. 

 

Nézzünk Szent Bernadette szemébe és értsük meg tekintetének szomorúságát, mondanivalóját: Óh, ti szegény bûnösök!... Óh, ti, akik a világhoz igazodtok!... Szûanyánk, Mária, Istennek Szent Anyja, könyörögj érettünk bûnösökért, most és halálunk óráján. Ámen.
 

Ima: Urunk, Istenünk, mennyei Királyunk! Szent vagy, szent vagy, szent vagy! Dicsõséged betölti a mennyet és a földet! Hozsánna a magasságban! Ámen.