Megismerte

(Ter 4:1) Az ember megismerte feleségét, Évát, ez fogant, megszülte Kaint, és így szólt: „Isten segítségével embert hoztam a világra.”

(Ter 4:25) Ádám megismerte feleségét, és az fiút szült neki, akit Szetnek nevezett, „mert – úgymond – Isten más utódot adott nekem Ábel helyett, akit Kain megölt.”

Ez a kifejezés, hogy “megismerte”, nagyon mély értelmet rejt magában... Mi, amikor azt mondjuk valakiről, hogy megismertük, akkor leginkább arra gondolunk, hogy kiismertük annak az embernek a gondolatait, szavait, cselekedeteit, jó és rossz tulajdonságait. Itt azonban arról van szó, hogy egy férfi és egy nő, akik korábban nem ismerték egymást, házaséletükben, szerelemeskedésükben, teljes közelségből megtapasztalják, megismerik egymás testét és lelkét, különösen a testét... Két test öszetapad, egyesül, és így megtapasztalják mindazt az jót és örömet, amelyet Isten ajándékozott az embernek a szerelmeskedésben, ami aztán gyermekáldással jár. Annyira megismerik egymást, hogy a lelkükbe beleég a párja testének illata, idoma, puhasága... 

A költők és a zenészek gyakran megírják, megéneklik szerelmük testének szépségét. De amint a lelkiek magasabbrendűek a testieknél, úgy a lelki megismerés is magasabbrendűbb a test megismerésnél. Az analógia által hamar eljutunk arra a felismerésre, hogy a lélek megismerése, igazából csak belülről lehetséges, a lélekbe való behatolással, és annak átjárásával. De erre egyedül csak Isten képes, az Ő Szentlelke által, mert a Szentlélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is (1Kor 2:10). Isten Lelke az Ő igéje által, behatól az emberi lélek mélységeibe és annak ízületeibe (Zsid 4:12)...

(1Kor 2:10) Nekünk pedig kinyilatkoztatta Isten a Lélek által, mert a Lélek mindent megvizsgál, még Isten mélységeit is.

(Zsid 4:12) Mert Isten szava eleven és hatékony, áthatóbb minden kétélű kardnál, behatol és szétválasztja a lelket és a szellemet, az ízeket és a velőket, s megítéli a szív gondolatait és szándékait.

Valamikor, egy lelkigyakorlaton, azt kérdezte az előadó pap, hogy mi a házasság szentségének az alapja. Erre én sietve rávágtam, hogy a Mt 19:6, amikor az Úr Jézus kijelentette a házasság felbonthatatlanságát...

(Mt 19:6) Most már többé nem két test, hanem csak egy. Amit tehát Isten egybekötött, azt ember ne válassza szét.

A pap azonban nem adott nekem igazat, és azt állította, hogy a házasság szentsége valójában az Oltáriszentségben van, és annak alapításában áll fenn. Ekkor én ezt nem értettem meg... Ő kifejtette, hogy valójában a szentáldozás hasonlatos egy szerelmes egyesüléshez, amely a Vőlegény, vagyis Krisztus, és az Ő teste, vagyis a hívők között jön létre lélekben (Ef 5:31-32). A Vőlegény szerelmes a Menyasszonyába (Én 7:11-13), az Egyházába, és nászéjszakára hívja, hogy az Ő felesége legyen mindörökre (Iz 62:5)...

(Iz 62:5) Mert ahogy feleségül veszi az ifjú a szűzet, úgy vesz feleségül a te fölépítőd; és ahogy örül a vőlegény a menyasszonynak, úgy örül majd neked Istened.

(Én 7:11-13) A kedvesemé vagyok én, ő meg utánam eped. Jöjj, kedvesem! Menjünk a mezőre, szálljunk meg a tanyákon: reggel menjünk a szőlőkbe, lássuk, kihajtott-e már a szőlő, kinyílt-e a virágja, virágban áll-e a gránátalma? Ott adom neked szerelmemet!  

(Ef 5:31-32) Ezért hagyja el az ember atyját és anyját, feleségéhez csatlakozik, és ketten egy test lesznek.” Nagy ez a titok, én Krisztusra és az egyházra vonatkoztatom.

Az egész Éneke éneke könyv ezt a szerelmet énekeli meg, a Vőlegény és a Menyasszony, vagyis Krisztus és az Egyház közötti misztikus szerelmet...

Ennek az ellentéte, amikor az Úr Jézus azokról szól, akik nem cselekszik a mennyei Atya akaratát (Mt 7:21-23)...

(Mt 7:21-23) Nem jut be mindenki a mennyek országába, aki mondja nekem: – Uram, Uram! Csak az, aki teljesíti mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nekem azon a napon: Uram, Uram, hát nem a te nevedben jövendöltünk? Nem a te nevedben űztünk ördögöket? Nem a te nevedben tettünk annyi csodát? – Akkor kijelentem nekik: Sosem ismertelek benneteket. Távozzatok színem elől, ti gonosztevők!

Fontos megjegyeznük, hogy itt az „ismertelek” kifejezés nem egy látásbeli, köszönőviszony szerinti ismeretségre utal, hanem a legközelebbi megismerésre, vagyis belülről való lelki megismerésre. Tulajdonképpen, itt azt kell értenünk, hogy azok, akiket soha sem ismert az Úr Jézus, azok soha nem birtokolták a Szentlelket, az Atya és a Fiú Lelkét, Akit a Fiú küldött el a világba (Jn 16:7)... 

(Jn 16:7) De az igazságot mondtam: Jobb nektek, ha elmegyek, mert ha nem megyek el, akkor nem jön el hozzátok a Vigasztaló. Ha azonban elmegyek, akkor elküldöm.

Az ilyenfajta prófétáknál jelen van ugyan a Szentlélek, mert hiszen használják az Ő adományait, de csak mellettük van és nem bennük. Adja ugyan nekik a Szentlélek az adományokat: a prófétálást, a gyógyítás adományát, az erő adományát, stb., mert az Úr ott is arat, ahol nem vetett (Mt 25:26), azonban Isten Lelke soha sem ismerte őket belülről, szerelmes módon, betöltve az ő szívüket, lelküket. Mivel ezek nem cselekszik a mennyei Atya akaratát, ezért a Szentlélek megszomorodik, visszavonul és nem vesz szálást bennük...

(Mt 25:26) Az ura azt válaszolta neki: Te gonosz és lusta szolga! Tudtad, hogy aratok, ahol nem vetettem, és gyűjtök onnan, ahová nem ültettem.

(Ef 4:30) És ne szomorítsátok meg Isten Szentlelkét, aki az ő pecsétje rajtatok a megváltás napjára.

Egy alkalommal, eljött hozzánk egy híres evangelizátor, és imádkozott az imacsoportunk tagjaiért. A Szentlélek nagyon kiáradt, és több testvérnél különböző megnyilvánulások történtek, amelyek jelezték a Lélek kiáradását. Én azonban akkor nem éreztem semmit... Az egyik testvér körbe-körbe forgot, behúnyt szemmel. Később elmondta nekünk, hogy érezte, amint a Szentlélek nagyon közel van őhozzá, és égeti őt, mint a parázs a kürtöskalácsot. Ezért ő forogni kezdett, hogy szimbólikus módon, minden oldalról "süsse" őt meg a Szentlélek tüze. Ekkor irigykedve hallgattam őt. Bezzeg neki... Ma azonban inkább figyelmeztetném őt, hogy bizony ez nem jó jel. A Szentlélek nem kivülről kell égessen minket, hanem belülről, mert ahogyan a szerelmespár megismeri egymást belülről, úgy a Szentlélek is belülrõl ismer meg minket, belülről égeti szívünket, lelkünket. Ha csak kivülről sütötte őt a Szentlélek, akkor nincs-e valami gond az ő életében, ami miatt a Szentlélek nem tölti be az ő szívét és lelkét?... Meglehet, hogy a Szentlélek adja neki kivülről adományait, azonban nem tölti be az ő szívét, vagyis nem birtokolja a Szentlelket. Persze, ez csak egy feltételezés részemről, ami csak erre az egy esetre vonatkozik. És azóta ki tudja hogyan állnak a dolgok nála...

Életünk célja bensőségesen egyesülni Istennel, ami úgy történik, hogy betöltekezünk Szentlélekkel. Ha Istenéi nem leszünk, akkor hiába éltünk... Kérjük a bölcsességet, hogy felismerjük és megcselekedjük a mennyei Atya akaratát. Törekedjünk arra, hogy elnyerjük a Szentlélek kegyelmét, a mi üdvösségünk zálogát (Ef 1:13-14)...

(Ef 1:13-14) Benne kaptátok meg ti is a megígért Szentlélek pecsétjét, miután hallottátok az igazságról szóló tanítást, üdvösségetek evangéliumát, és hittetek benne. Ő a foglaló örökségünkre, arra, hogy teljesen megváltva az övéi legyünk az Isten fölségének dicsőségére.

(Ef 1:13-14, Károli) A kiben ti is, minekutána hallottátok az igazságnak beszédét, idvességetek evangyéliomát, a melyben hittetek is, megpecsételtettetek az ígéretnek ama Szent Lelkével, A ki záloga a mi örökségünknek Isten tulajdon népének megváltatására, az Ő dicsőségének magasztalására.

Uram Jézus, hála és dicsőség Neked, hogy kiengeszteltél minket a mennyei Atyával, és Benned élhetünk a Szentlélek által. Áraszd ki szívünkben bőségesen a Szentlelket. Ámen.