Első az igazság

(Lk 11:42;46) De jaj nektek, farizeusok! Mert tizedet adtok a mentából, a rutából és minden veteményből, de elhanyagoljátok az igazságot és az Isten szeretetét. Ezt meg kell tenni, azt nem szabad elhagyni. Jaj nektek, farizeusok! Mert szeretitek a főhelyeket a zsinagógában, és a köszöntéseket a piacon. Jaj nektek, mert olyanok vagytok, mint a jeltelen sírok, amelyek fölött emberek járnak, anélkül, hogy tudnának róla.’’ Erre a törvénytudók közül az egyik ezt mondta neki: ,,Mester! Ha ezt mondod, minket is gyalázol.’’ Ő ezt felelte neki: ,,Jaj nektek is, törvénytudók! Mert elviselhetetlen terheket raktok az emberekre, magatok pedig egy ujjatokkal sem érintitek a terheket. 

Sokan beszélnek mostanában a szeretetről. Afféle divat lett. És bizony gyakran hamisan beszélnek róla... Mindig az volt az érzésem: Hogyan is merészelnek beszélni a szeretetről, mikor tudják, hogy Isten szeretet (1Ján 4:8)?...

+Bálint Lajos érsek úrnak volt egy kis hitvédelmi füzete a szektákról. Abban olvastam először, hogy nincs igaz szeretet, csakis az igazságban. Minden, amit szeretetnek neveznek, de az igazságon kívül helyezkedik, hazugság...

A bevezető igerészben nyilvanvalóan megmutatkozik, hogy az igazságban való élet megelőzi a szeretetet. Mindenféle szeretetet... Isten szeretete magába foglalja azt is, hogy szeresd Uradat Istenedet, és azt is, hogy szeresd felebarátodat, mint önmagadat. A második szeretetparancs is, valójában Isten szeretete, mert hogyan szerethetnénk Istent, ha nem szeretjük felebarátunkat? És ha szeretjük Istent, akkor az Ő szeretete elvezet minket a felebaráti szeretetre is...

(Mk 12:30-31) Szeresd Uradat, Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és minden erődből. (Ez az első parancs.) A második így szól: szeresd felebarátodat, mint önmagadat. Ezeknél nagyobb parancs nincsen.”

És végül, Isten szeretetének bizonyítéka a felebaráti szeretet...

(1Ján 4:20-21) Aki azt állítja: szeretem az Istent, de felebarátját gyűlöli, az hazug. Aki ugyanis nem szereti testvérét, akit lát, Istent, akit nem lát, hogyan szerethetné? Ezt a parancsot kaptuk tehát tőle: Aki szereti Istent, szeresse testvérét is.

Mi következik ebből? Egy dolog, hogy mi szeretünk, és más dolog Isten szeretete...

1. Ha szeretjük Istent, akkor rendeznünk kell életünket Isten igazsága szerint...

2. Az igazság megelőzi a szeretetet. De az igazságot bennünk Isten kegyelme munkálja ki, mert Ő előbb szeret minket (1Ján 4:19), és az igazság elvezet a helyes szeretetre. Ezután, a szeretetben való tökéletesedés elmélyíti bennünk az igazságot...

3. Nincs igaz szeretet igazság nélkül, és az igazságon kivüli szeretet, hamis szeretet, vagyis bűn...

Ilyen például a "szivárványos" szeretet, és az ilyen humanizmus. Isten megteremtette az embert: férfinak és nőnek teremtette őket, és látta, hogy ez jó (Ter 1). De mit jelent az, hogy "jó"? Azt jelenti, hogy működőképes. Mit jelent az, hogy az ember működőképes? Azt, hogy életképes, szaporodik és uralma alá tudja hajtani a földet...

(Ter 1:28) Isten megáldotta őket, Isten szólt hozzájuk: „Legyetek termékenyek, szaporodjatok, töltsétek be a földet és vonjátok uralmatok alá.  

Ha egy óraműves órát alkot, akkor utána felhúzza és megfigyeli hogyan működik. Megfigyeli, hogy ketyeg-e, hogy a mánusok jól járnak-e és hogy az óra hosszútávon pontosan jelzi-e az időt. Öszehasonlítja járását egy etalon órával. Ha azok eléggé találnak, akkor azt mondja az órás, hogy az óra jó. Így van ez az emberrel is, akinek az etalonja Krisztus. 

A „szivárványos óra” nem jó... Nem életképes, nem termékeny, nem szaporodik, és csakis gyengeséget, kihalást von maga után. Ezért aztán nem is tudja uralma alá hajtani a földet. Az a civilizáció, amelyben hamis szeretet uralkodik, Isten igazságán kívül helyezkedik, és halálra van ítélve. Tehát itt elsősorban nem erkölcsről van szó, hanem az igazságban való életről...

Első az igazság. A többi csak azután következik. Ami Isten igazságán kivül helyezkedik, az pusztulásra van ítélve. Vagy másképp fogalmazva, aki Isten igazságán kívül építi életét, az menthetetlenül el fog veszni... 

Ima: Uram szeretem az igazságot, mert Te vagy az út, az igazság és az élet. Ámen.

Állj el a hamisságtól

(2 Tim 2:19-21, Károli) Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja. Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók. Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.

Sokat rágódtam mindazokon a híreken, amelyek ránk zúdultak az utóbbi évtízedben a világi vagy vallásos, hivatalos vagy nem hivatalos hírportálokon. Van aki azt mondja, hogy nem szabad ezeket olvasni, van aki azt mondja, hogy mindez sátáni rosszindulat, egyházellenes támadás, van aki behunyja a szemét és csak végzi a maga dolgát, stb... Egy dolog, amíg csak az interneten olvasod ezeket és más dolog, amikor melletted, a szemed láttára történnek hasonló dolgok... 

Mit tegyünk? Milyen véleményre jussunk? Milyen döntéseket hozzunk? Mert ha nem hozunk semmilyen döntést, az is egy döntés...

Ha felemelem a tekintetem és körbenézek, akkor gyakran csak hamisságot, tisztátalanságot, önzést, becstelenséget és förtelmet látok. És itt nem a világra gondolok... Nincs egy ép hely a testben, amint a próféta mondja:

(Iz 1:4-6) Oh gonosz nemzetség, hamissággal megterheltetett nép, gonosz mag, nemtelen fiak! elhagyták az Urat, megútálták az Izráel Szentjét, és elfordultak tőle. Miért ostorozzalak tovább, holott a bűnt növelitek? Minden fej beteg, és minden szív erőtelen. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény, a melyeket ki sem nyomtak, be sem kötöztek, olajjal sem lágyítottak.

Még megemlíteni is szégyen, ami egyes helyeken történik... Vannak akik az egyház vagyonát lopva építenek maguknak házakat; vannak akik az árvák sonyorú sorsára kapaszkodva szereznek maguknak dicsõséget és vagyont; vannak akik a legnemesebb nemzeti érzésekkel élnek vissza Isten nevében; vannak akik a nemzetet istenítik; vannak akik paráznaságban vagy házasságtörésben élnek; vannak akik folyamatos szentségtörésben élnek; vannak akik hűtlenek a szerzetesi fogadalmukhoz; vannak akik csak a pénzt harácsolják; vannak akik a házasság érvénytelenítésével élnek vissza; vannaknakik titokban szodomiták; vannak akik gyerekekkel, fiatal lányokkal vagy fiúkkal élnek vissza; vannak akik New Age-el és okkult bálványimádással foglalkoznak; vannak akik piszkos politikai játszmákba bonyolodnak; vannak akik egyházi hatalmukkal és törvénnyel élnek vissza... És még lehetne sorolni, de nem érdemes.

De van egy dolog, ami nagyon fájó... Sok mindenre lehet valamilyen magyarázatot, mentséget találni: az a bizonyos hamis irgalmasság, vagy a kulturális párbeszéd oka a pogányokkal, vagy másegyéb, de az égbekiáltó bűn templomban való megáldására nincs semmilyen mentség...

Hányszor hallottuk már prédikációkban, hogy: 

A vétkesek közt cinkos aki néma! 

Na, most hol vannak azok, akik ezt prédikálták? A szodomia egyházi megáldása nemcsak, hogy nem lehetséges (a Hittani Kongregáció szerint sem), de nagy valószinüséggel kimeríti az istenkáromlás fogalmát is... Miért van az, hogy egy-két bátor püspökön, bíboroson kívül senki sem szólal meg? Méghogy távol van ez tõlünk!... Az Egyházban nincs olyan, hogy távolság. Ha a Katolikus Egyházban megáldanak valamit egy helyen, akkor az meg van áldva az egész egyházban. Úgy érzem, hogy papjaink és a püspökeink elárultak minket. És nemcsak ezzel a hallgatással, hanem a Pachamama üggyel is, a német szinodalitással is, a Great Reset-el is, a migránsűggyel is, a Covid-al is, a vakcinával is, és egyáltalán mindazzal, ahogyan mellénk álltak az egész pandémia ideje alatt (tisztelet a kivételnek)...

Mit lehet tenni? Én csak azt tudom mondani, amit Józsué mondott: 

(Józs 24:15) De én és az én házam népe az Urat szolgáljuk! 

Vagyis, legalábbis én, személyesen, megpróbálok helyt állni ebben a helyzetben és az Urat szolgálni...

Azt, aki testvér létére, ilyen dolgokat cselekszik, de azt is, aki ezeket a dolgokat hallgatólagosan elfogadja, el kell kerülni és még egy asztalhoz sem szabad vele leülni...

(1 Kor 5:11) Most tehát azt írom nektek, hogy ne tartsatok kapcsolatot azzal, akit bár testvérnek neveznek, de parázna vagy nyerészkedő, bálványimádó vagy rágalmazó, részeges vagy harácsoló. Az ilyennel még együtt se egyetek!

Ha pedig valaki a bálványimádást, az égbekiáltó bûnt vagy Isten törvényeinek meggyalázását akarja megáldani templomainkban, akkor meg kell próbálni meginteni és megállítani. Ha nem hallgat az intésre és nem áll le, akkor szerintem még a port is le kell ráznunk a ruhánkról és ki kell mennünk abból a templomból. Nem maradhatunk olyan templomban, amelyet megszentségtelenítenek... Az ilyen templomot újra kell szentelni.

Álljon el a hamisságtól mindenki, aki Krisztus nevét vallja! 

Ha nem, akkor részese lesz a bűnnek. Ha pedig részese lesz a bûnnek, akkor részese lesz a büntetésnek is...

Az írás világosan int az elpártolt, bálványímádókkal kapcsolatosan:

(Jel 18:4) Fussatok ki belőle én népem, hogy ne legyetek részesek az ő bűneiben, és ne kapjatok az ő csapásaiból...

Legyünk állhatatosak és álljunk el a hamisságtól, a bűntől és a gonoszságtól. Tartsuk tisztán magunkat a világ szennyétől, hogy Istenünk aranyedényei lehessünk.

(Jak 1:27) Isten és az Atya szemében ez az igazi, tiszta vallásosság: meglátogatni nyomorukban az árvákat és az özvegyeket, és tisztán maradni a világ szennyétől.

Ima: Uram Jézus, őrizz meg kérlek minket az ítélkezéstől, de adj nekünk erős akaratot, hogy távol tartsuk magunkat minden hamisságtól. Ámen.