Bevezető
Ezen a példabeszéden sokat töprengtem, és olyan ez az értelmemnek, mint valami délibáb, vagy mint a kézzel való halfogás. Amikor azt hiszem, hogy már megragadtam, kisíklik a markomból, mint a sikos hal a patakban…
A szüzek
Isten, már az ószövetségben kijelenti prófétái által, hogy úgy szereti népét, mint a vőlegény a menyasszonyát, vagy mint a férj a feleségét (Iz 65:2). Izrael népének Isten iránti hűtlensége, más istenekhez való elpártolása, bálványimádása, a házasságtörõ asszony képével van szemléltetve.
Az újszövetségben, Szent Pál úgy beszél a házasságról, mint Krisztus és az Egyház viszonyáról...
(Ef 5:32-33) Nagy titok ez, én Krisztusra és az Egyházra vonatkoztatom. Szeresse hát mindegyiktek a feleségét, mint önmagát, az asszonyok meg tiszteljék férjüket.
Ez a kapcsolat annyiban nem hasonlít a szerelmespár kapcsolatához, hogy míg az emberi párkapcsolatnál a férfi udvarolja, környékezi meg a lányt, addig az Istennnel való kapcsolatban ez fordítva áll: a lány, vagyis a Menyasszony, az Egyház udvarol a Vőlegénynek, aki az Úr Jézus...
(Jer 31:22) Meddig tétovázol még, te szófogadatlan leány? Mert valami újat teremt az ÚR a földön: a nõ jár a férfi után!
Tehát a szüzek mi vagyunk, az Egyház tagjai, akiket szólít a Võlegény, és akik várják a találkozást az Üdvözítővel, a mi Urunk Jézus Krisztussal...
(Jn 3:29) A menyasszony a võlegényé. A võlegény barátja csak ott áll mellette, és szívbõl örül a võlegény hangját hallva. Ez az örömöm most teljes lett.
A lámpás, az olaj és a láng
A lámpás olyan eszköz, amelyet ha meggyújtunk, megvilágítja környezetünket és így láthatunk. Ez lelki értelemben nem más, mint az élő hit. A hit által van betekintésünk a lelki dimenzióba, a szellemi világba. De honnan van a hit? Az hit kegyelem, és a hit csakis Isten által létezhet. Isten kegyelme által lehetséges az, hogy hiszünk, és Isten segítő, megszentelõ kegyelme nélkül nem tudnánk hinni...
Ugyanakkor, amint a lámplás nem tud égni ha nem táplálják olajjal, úgy az ember sem tud hinni, ha nem táplálkozik kegyelemmel a kegyelem forrásából. Ezért aztán az okos szüzek, vagyis az élő hittel rendelkező emberek, odajárulnak a kegyelem forrásához. De hol van a kegyelem forrása? A kegyelem forrása maga az Ősszentség, az Úr Jézus Krisztus...
(Jn 1:16) Mindannyian az õ teljességébõl részesültünk, kegyelmet kegyelemre halmozva.
Mivelhogy Szent Pál szerint Krisztus azonosítja magát a Menyasszonyával, azaz az Egyházzal, Krisztussal misztikus testével, ezért a kegyelem forrását az Egyházban találjuk meg. Az Egyház közvetíti a kegyelmet, az egyszer és mindenkorra elvégeztetett Megváltás művének gyümölcseit. De hol és hogyan?... Hát a szentségek által. A szentségek közvetítik a megváltás gyümölcseit...
De ugyanakkor kegyelmeket nyerünk:
- Az egyéni imában is:
(Mt 6:6) Te amikor imádkozol, menj be a szobába, zárd be az ajtót, s imádkozzál titokban mennyei Atyádhoz! S mennyei Atyád, aki a rejtekben is lát, megjutalmaz.
- A közösségi imában is:
(Mt 18:20) Ahol ugyanis ketten vagy hárman összegyűlnek a nevemben, ott vagyok közöttük."
- A jócselekedetek által is: alamizsna, böjt és irgalmasság gyakorlása (a hegyi beszéd)...
A lámpás lángja nem más, mint az istenszeretetet, amely a kegyelem olajából táplálkozik. Az istenszeretet lángja a hit által lobog a Vőlegényért, Akit noha nem láttunk, mégis szeretünk...
A lámpás lángja nem más, mint az istenszeretetet, amely a kegyelem olajából táplálkozik. Az istenszeretet lángja a hit által lobog a Vőlegényért, Akit noha nem láttunk, mégis szeretünk...
(1Pét 1:8) Akit noha nem láttatok, mégis szerettek; bár most sem látjátok, mégis hisztek benne.
Az istenszereteből származik a felebaráti szeretet. Isten szeretete tesz képessé arra, hogy szeressük az embereket.
Isten, az Őt keresőknek megadja a kegyelmet, mert Ő elõbb szeret minket, mint ahogy mi viszontszeretnénk Őt...
(1Ján 4:19) Azért szeretjük (az Istent), mert õ elõbb szeretett minket.
Ezért aztán a tûz, ami az istenszerető ember szívében lángol, csupán válasz Isten szeretetére. Nem mi vagyunk a szeretet kezdeményezői, hanem Isten, és nélküle nem tudnánk sem szeretni, sem viszontszeretni. És a szüzek lámpásai másoknak is világítanak...
(Mt 5:16) Ugyanígy a ti világosságotok is világítson az embereknek, hogy jótetteiteket látva dicsõítsék mennyei Atyátokat!
(Mk 4:21) Ezután így folytatta: „Vajon azért gyújtanak lámpát, hogy a véka vagy az ágy alá rejtsék? Nem azért, hogy a lámpatartóra tegyék?
Az elalvás
Az elalvás azt jeleni, hogy lelki szemeink lecsukódnak. Az élő hitünk lelohad, háttérbe szorul, figyelmünket evilági gondok felé fordítjuk. Elfordulunk az istenes dolgoktól, és elelegyedtünk a világi dolgokban. Itt nem kell feltétlenül nagy bűnökre gondolnunk, hanem arról van szó, hogy a mindennapi életben, akarva-akaratlanul, hosszabb-rövidebb időre megfeledkezünk Istenről, és bogáncs üti fel a fejét életünkben. Kevés embernek van meg az a lelki ébersége, hogy mindig, mindent, Krisztusban és Krisztus által éljen meg. Az ember legtöbbször teszi a maga dolgát a saját feje szerint, és alig juttat naponta néhány percet az imára, hogy élő hitre ébredjen és Isten jelenlétébe helyezze magát.
Az ébren maradás nem más, mint a lelki szemeink ima általi virrasztással való nyitvatartása. De nehéz szemeinket nyitva tartani! Mennyire nehezek szemhéjaink és milyen hamar lecsukódnak! Belealszunk, belefáradunk a virrasztásba, mint az apostolok a getcemáni kertben. Visszazuhanunk az evilági kötöttségeinkhez...
(Mt 26:40) Aztán visszament tanítványaihoz, de alva találta őket. Szemére vetette Péternek: "Még egy órát sem tudtok velem virrasztani?
Szellemi értelemben, az elalvás nem jelenti kimondottan bűnt, mert azt inkább a betegség és a halál szimbolizálja, hanem inkább egyfajta gyengeséget a szellemi világgal való kapcsolattartásra, amely az eredeti bűn következménye. Ezt a gyengeséget kell legyőzni Isten kegyelme által, hogy virrasztásban mindig készen állva várakozzunk...
(Lk 22:46) Rájuk szólt: „Miért alusztok? Keljetek fel és imádkozzatok, nehogy kísértésbe essetek!”
Az éjfél
Az Úr Jézus gyakran szemléltet egy idõszakot a nap óráival. Ez lehet egy emberi élet időtartalma, vagy lehet akár az egész üdvtörténet. Reggel, dél, este, tizeneggyedik óra, éjfél, elsõ, második vagy negyedik őrváltás, stb... De mi a lényeg? Nem az a lényeg, hogy mikor van az éjfél, hanem az, hogy mikor jön a Vőlegény...
Mikor van a Võlegénnyel való találkozás pillanata? Ebből a szempontból az éjfél lehet bármikor. Lehet akkor, amikor egy szegény vagy beteg emberben találkozunk Jézussal, lehet akkor, amikor egy sorsdöntő pillanatot élünk meg, lehet egy megpróbáltatásban, vagy lehet akkor, amikor eljön halálunk órája...
A kérdés az, hogy felismerjük-e azt a pillanatot és, hogy készen állunk-e belépni a nyitott ajtón...
(Mk 13:35-37) Legyetek hát éberek! Nem tudjátok ugyanis, mikor érkezik meg a ház ura: lehet, hogy este, lehet, hogy éjfélkor, vagy kakasszóra, vagy reggel. Ne találjon alva, ha váratlanul megérkezik! Amit nektek mondok, mindenkinek mondom: Legyetek éberek!"
A kiáltó
A kiáltó szó a Vőlegény szolgája. Ez lehet az egy szent, a védőszentünk, vagy lehet egy angyal, pl. az őrangyalunk...
(Mt 3:3) Ő az, akire Izajás próféta utal, amikor ezeket mondja: "A pusztában kiáltónak szava: Készítsétek az Úr útját, egyengessétek ösvényeit!"
Ők nem csak azért vannak mellettünk, hogy vigyázzanak reánk, hanem azért is, hogy megvilágosítsanak minket. Gyakran az ő hangjukat halljuk szívünkben, ők figyelmeztetnek, ők adnak tanácsot…
Egy király érkezését mindig meghirdetik. A kérdés az, hogy meghalljuk-e a kiáltó szót, vagy lelkünk tele van mindenféle evilági zajjal. Készen állunk-e bemenni az ajtón, vagy elkezdünk rohangálni segítség után, kérdezgetve mindenkit, hogy most mit is tegyünk...
Az ajtó
Az ajtó vagy a menyország ajtaja, vagy egy feléje vezetõ szentségi állapot ajtaja. Az Úr Jézus azonosítja magát az ajtóval, a kapuval...
Ők nem csak azért vannak mellettünk, hogy vigyázzanak reánk, hanem azért is, hogy megvilágosítsanak minket. Gyakran az ő hangjukat halljuk szívünkben, ők figyelmeztetnek, ők adnak tanácsot…
Egy király érkezését mindig meghirdetik. A kérdés az, hogy meghalljuk-e a kiáltó szót, vagy lelkünk tele van mindenféle evilági zajjal. Készen állunk-e bemenni az ajtón, vagy elkezdünk rohangálni segítség után, kérdezgetve mindenkit, hogy most mit is tegyünk...
Az ajtó
Az ajtó vagy a menyország ajtaja, vagy egy feléje vezetõ szentségi állapot ajtaja. Az Úr Jézus azonosítja magát az ajtóval, a kapuval...
(Jn 10:9) Én vagyok a kapu. Aki rajtam keresztül megy be, üdvözül, ki-be jár és legelõt talál.
Az életben ahány lehetõséget kapunk, az mind-mind egy-egy ajtó, és ez mind Jézus lehet... Mindig Ő jön elénk, és felkínálja Önmagát, hogy bemenjünk rajta. Ezért aztán nem panaszkodhatunk, hogy meglepett minket az Úr, mert a végső ajtó előtt, sok elõkészítő ajtó adatik. Ha azokon bemegyünk, akkor nagy valószinüséggel a végső ajtón is bemegyünk...
A végső ajtó a menyország ajtaja. Ide vezet el minket Jézus és Mária a sok korábbi ajtón keresztül. Ezért méltán nevezzük Máriát a menyország ajtajának, mert a végső ajtóhoz vezet, Aki az ő Szent Fia, Jézus Krisztus. Csakis Ő nyítja vagy zárja ezt a végső ajtót, mert neki adta át a mennyei Atya annak kulcsait...
(Jel 3:7) A filadelfiai egyház angyalának ezt írd: Ezt mondja a Szent, az Igaz, akinél Dávid kulcsa van, aki ha valamit kinyit, senki be nem zárja, s ha valamit bezár, senki ki nem nyitja…
A menyegző
A menyegzõ nem más mint a mennyek országa, az üdvözült szentek közössége. Ezek örök boldogsága Isten szent színe elõtt hasonlatos a menyegzõhöz...
(Mt 22:2) A mennyek országa hasonlít a királyhoz, aki menyegzõt rendezett a fiának. Elküldte szolgáit, hogy szóljanak a meghívottaknak, jöjjenek a menyegzõre!
A kérdés az, hogy mi bejutunk-e? Nem szabad belefáradnuk a hitéletbe, a szentmisébe, a szentségekhez való járulásba, az imába és a jócselekedetek gyakorlásába és a nagybetüs SZERETETBE. Ez erős elhatározást és akaratot igényel. Akarnunk kell szüntelenül Istent, akarnunk kell szüntelenül testvéreinket, akarnunk kell szüntelenül imádkozni, virrasztani, ébernek lenni és akarnunk kell szüntelenül szeretni…
Az életben többször kinyílik az ajtó… Ne szalasszuk el ezeket az ajtónyitásokat. Ha életünk ajtónyitásait elszalasztjuk, hogyan leszünk készek a végső ajtónyitásra?...
Ima: Uram Jézus, oly nehéz a szemhéjam. Képtelen vagyok nyitva tartani a szemem. Segíts ébren maradni, virrasztani és imádkozni. Add, hogy mindig legyen elegendő tartalék olajam. Ámen.
